A testvérek képesek
bármikor bármin összekapni, ami a szülők idegeit a végletekig megtépázza. Mit
tehetünk?
Egy anyuka mit sem
szeretne jobban, mint azt, hogy a családban harmónia és béke uralkodjon. A
fáradtan és kimerülten a munkájából hazaeső apuka még inkább ezt szeretné.
Ennek ellenére a testvéri veszekedések minden családban előfordulnak. Lehet,
hogy a szülőket elsőre nem nyugtatja meg a tény, hogy a testvérek közötti
veszekedés a mentális fejlődésüket segíti elő. A családi harmónia szép, szép,
de állandó állapotként nem járul hozzá az egészséges gyermekneveléshez,
bármennyire is szeretnénk.
Veszekedés testvérek
között
A család a legelső olyan
közösség, ahol a gyerekek megtanulnak más emberekkel bánni. Az élethez
szükséges gyakorlati tapasztalatot bizony a gyermekkori vitákban szerezzük meg,
ahol a saját igényeink világossá válnak, megtanuljuk mások igényeit is
tiszteletben tartani, és a vereséget megélni. A gyerekkor heves
vitái jó alkalmat teremtenek arra, hogy megtanuljunk kompromisszumot kötni.
Megtanuljunk kezelni különböző konfliktusokat és alternatív megoldásokat
találni. Megtapasztaljuk a megbocsátást, a bocsánatkérést és a
megbékélést. Ezek mind olyan nélkülözhetetlen dolgok, amelyek az egész
életen át, munkahelyen és magánéletben egyaránt hasznosak lesznek.
Ugye, ebből a szempontból nézve máris mennyire másként festenek gyermekeink
civakodásai?
Mikor avatkozzunk bele a
testvérek veszekedésébe?
A szülőknek,
nagyszülőknek csak akkor érdemes beavatkozni ezekbe a hangos "tanulási
folyamatokba", amikor a gyerekek vagy már túlságosan elvetették a sulykot,
vagy a veszekedés fizikai bántásba csap át. Az ütés, harapás vagy rúgás semmi
esetben sem megengedhető!
Rendben, de mit tegyünk,
ha verekedésig fajul el egy ártatlan vita? Ilyenkor a gyerekeket különösebb és
hosszasabb magyarázat nélkül határozottan válasszuk külön, például úgy,
hogy külön-külön szobába parancsoljuk őket. Nyilván minden az adott
helyzettől függ, de alapvetően fontos, hogy a testvérek egyikét sem szabad
egyedüli elkövetőként beállítani. Nagybeszédünket intézzük úgy, hogy lehetőleg
mindkettőjük viselje a veszekedés következményeit. A "csatatér"
rendbetétele vagy kitakarítása például megfelelő büntetés lehet. Ha az
egyik gyerek arra hivatkozik, hogy a másik kezdte, akkor a felnőtteknek el kell
magyarázniuk, hogy ő is beszállt a vitába, tehát ő is részese a kialakult
helyzetnek.
Kit szeret jobban anya:
engem vagy a testvéremet?
Ne feledjük, az ilyen
viták mögött gyakran az a gyermeki igény lapul meg, hogy a gyerekek
megpróbálják a szülőket bírói szerepbe hozni, ugyanis ki akarják deríteni:
a szülő melyikük pártját fogja. Ezt a bírói szerepet a szülőknek, nagyszülőknek
következetesen kerülniük kell. Sikeresek akkor vagyunk, ha a gyerekek a
vitát követően ésszerű időn belül maguk találnak megoldást. A kérdés sokkal
inkább az: mit kellene tenni ahhoz, hogy egy szituáció egy adott ponton ne
forduljon át végtelen vitába. Melyek azok a szabályok, amelyek segítenek
megtalálni a harmonikus együttélés mikéntjét?
Béketárgyalás helyett
megelőzés
A vita rendezése
általában megoldja a konfliktust, de sokkal jobb lenne feltárni a testvéri
veszekedések valós okait, hogy ne is alakulhasson ki hangos nézeteltérés.
Ilyen konfliktust kiváltó, ám könnyen elkerülhető okok lehetnek a következők:
1. Amikor a gyerekek
hazaérnek az óvodából, iskolából, sokszor éhesek, fáradtak, csalódottak
vagy ingerültek. Amikor szülőként ezt látjuk, tegyünk félre mindent, és
egy kis időt szánjunk a gyermekünk meghallgatására, megértésére és
megvigasztalására.
2. Az unalom is
jó oka lehet a testvéri veszekedéseknek. Különösen hétvégén kevés a
kötelezettség, és a visszaeső civakodóknak van elég idejük veszekedni. Adjunk
nekik tehát egy kis otthoni teendőt, hogy ne egymás marásával legyenek
elfoglalva. Ösztönözzük őket, hogy foglalják le magukat "értelmesen",
olvassanak, játszanak, beszélgessenek a kis barátaikkal, foglalkozzanak a
hobbijukkal.
3. Nem ritka, hogy az
egyik gyerek elhanyagoltnak érzi magát a testvéréhez képest. Az egyértelmű
szabályok éppen erre valók, hogy segítsenek elkerülni a féltékenységből fakadó
vitákat. Ha észrevesszük az egyik gyermekünkön, hogy azt érzi, a másik
gyermekünket jobban szeretjük, akkor érdemes egy gyors önvizsgálatot tartanunk,
hogy vajon mindkettőjükkel egyformán bánunk-e.
Természetesen vannak helyzetek, amikor különbséget szabad és kell is tenni,
ilyen például az, amikor egy 10 éves gyermek tovább maradhat fent, mint az 5
éves testvére.
A szülők általában
könnyebben találják meg azt a kompromisszumot, amit a gyerekek korukból
fakadóan még nem látnak, és ami segítség lehet számukra. A testvéri
veszekedések egy kis kreativitással megszüntethetők, a családi béke pedig újra
helyreállhat.
Forrás: www.koloknet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése