Mennyit mozogjon naponta egy gyerek?

Sokan a hét minden napján, akár többfajta edzésre is járnak gyerekként, de vannak, akiknek a rendszeres mozgást a testnevelés óra jelenti. Utánajártunk, hogy mennyi lehet az ideális testmozgás gyerekkorban.

Már egész kis kortól kezdve a gyerekek számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű testmozgás. Általában ők maguk is tisztában vannak a mozgásigényükkel, azonban a mai digitális világban a multimédiás eszközök gyakran elveszik a figyelmüket, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy mennyit mozognak.Azt azonban már nem olyan egyszerű megmondani, hogy mennyi az ideális mozgásmennyiség, amire tényleg igényük van.

A gyerekek szükséges fizikai aktivitásának mennyiségéről megoszlanak a vélemények. A szakirodalmi megállapítások rendszeresen változnak. Az viszont általánosan elfogadott, hogy a gyerekek szükséges testmozgásának mennyisége nagyban függ az életkortól.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) tanulmánya szerint 3-5 éves korban a gyerekeknek egész nap aktívnak kell lenniük. Míg a 6-17 éves korosztályba tartozó gyerekeknek és a serdülőknek a mindennapi 60 perc mozgás szükséges. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől kezdve a 10-12 éves korig alakul ki. Ezért fontos már egészen fiatalkortól odafigyelni a megfelelő testmozgásra.

Miért jó a mozgás?

A rendszeres mozgásnak bizonyítottan kedvező hatásai vannak a fizikai- és mentális fejlődésre is. A felnőttkori életminőség kialakítása nem más, mint azoknak a magatartásmintáknak az elsajátítása, amik már a gyerekkorban is kialakultak. A rendszeresen, tervszerűen végzett fizikai aktivitás, amit ha megfelelő szaktudás és elhivatottság mellett kapnak meg a gyerekek, akkor lényegesen hozzásegíti őket az egészséges testi fejlődéshez, a képességek és készségek kialakításához, és az egészséges életmód elemeinek az elsajátításához.

Ha a mozgásfejlődés csak másodlagos tényezőként van kezelve, akkor előfordulhat, hogy nemcsak motorikus, hanem gondolkodási és viselkedési problémák is jelentkezhetnek, melyek kellő odafigyeléssel megelőzhetőek lettek volna.

A 2016/17-es Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a Magyar Diáksport Szövetség kutatása szerint, minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon. Az elhízás kialakulásáért többnyire a szülők a felelősek. A gyerekkori elhízás hátterében gyakran a mozgásszegény életmód és/vagy a kalóriadús étrend áll.

A tanulmány szerint a 6-17 éves korban ajánlott:

naponta legalább 60 perc közepes vagy erőteljes intenzitású fizikai aktivitás.

Egy héten az alábbi mozgások ajánlottak:

aerobik edzés: átlagosan napi 60 percnek tartalmaznia kell olyan tevékenységeket, mint a gyaloglás, futás vagy bármi, amitől gyorsabban ver a szív. Erőteljes intenzitású tevékenységet heti három alkalommal kellene végezni.

izomerősítés: ez heti három olyan alkalmat foglal magába, ami során az izmokat erősítik, mint például a falmászás vagy a fekvőtámasz

csonterősítés: ez azokat a mozgástípusokat jelenti, mint például a futás vagy az ugrás. Ezt is heti három alkalommal érdemes végezni.

Sportolás korosztálynak megfelelően

Néhány fizikai aktivitás jobban megfelel a kisebbeknek, mint az idősebbeknek. A fiatal gyerekek általában az izmaikat erősítik, amikor gimnasztikát végeznek az iskolában vagy fára másznak a kertben. Nekik nincs szükségük formális izomerősítő feladatokra, mint a súlyemelés. Azonban mikor elérik a serdülő kort, akkor már direkt súlyemelési edzéseket is végezhetnek.

Túl lehet őket terhelni?

Attól még, hogy a gyerekek mozgásigénye magas, és hamar regenerálódnak, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet őket túlterhelni. Ezért a szülőknek mindig oda kell figyelniük arra, hogy a sport előtérbe helyezése ne vezessen alváshiány, szorongás vagy akár fizikai károsodáshoz.

A National Sports ID szerint sok gyerek hagyja abba a rendszeres sportot 13 éves kora után, különféle okokra hivatkozva. Ezek mögött gyakran az áll, hogy az állandó edzések mellett nem jut idejük a szórakozásra és a barátaikra. Gyakran a visszavonulás okai között van, hogy a szülők miatt voltak túlságosan is leterhelve, vagy az edző gyakorolt rájuk nagy nyomást. A túl sok gyakorlás és a kizárólagos győzelemre való fókuszálás sokaknál elveszi a kedvet és az érdeklődését a sport iránt.

Ezekre kell odafigyelni

Ezért a szülőknek időt kell hagynia a gyerekek szabadidejére. Óvodás korban még nem érdemes őket versenyekre járatni. Jó megoldás lehet ebben a korban hagyni, hogy megismerkedhessenek több sportággal is, ha szeretnének. Sokkal jobban fogják élvezni és szeretni a sportot, ha azt ők maguk dönthetnek arról, hogy milyen edzésre szeretnének rendszeresen járni.

Ha már óvodás korban be lett építve a rendszeres testmozgás, akkor az iskolakezdés szakaszában érdemes belőle ideiglenesen visszavenni. Ugyanis kezdetben az iskola jobban leterheli a gyerekeket a sok változás miatt, ami körülöttük zajlik. Később aztán, ha már megszokta az új rendszert, akkor fokozatosan vissza lehet térni a több mozgáshoz.

Azért is fontos bevezetni a gyerekek életébe a rendszeres testmozgást, mivel az elhízásnak számos negatív egészségügyi következménye lehet, és összefüggésbe hozható a felnőttkori korai halálozással. A túlsúlyos és elhízott gyerekek nagyobb valószínűséggel maradnak elhízottak felnőttkorukban is.

Forrás: www.eduline.hu

4 meglepő dolog, amit a kisgyerekektől tanulhatunk és a felnőtt életben segít

Amikor a kisfiam tegnap a kertben a pocsolyában ugrált és zokogva nevetett egyszerre, hirtelen eszembe jutott: milyen ritkán engedem meg magamnak, hogy én is így éljek. A gyerekek mindent teljes intenzitással élnek meg, és a legapróbb dolgokban is látnak csodát. Ha figyelünk rájuk, mi felnőttek is tanulhatunk tőlük: újra kíváncsiak és bátrak lehetünk. 

Amikor egy kisgyerek mellett éled a mindennapokat, könnyen észreveszed, mennyi mindent csinálnak ösztönösen, ami nekünk felnőtteknek már rég feledésbe merült. A nevetésük, a kíváncsiságuk, a haragjuk és az örömük mind-mind leckék arról, hogyan lehet teljesebben élni az életet. Ha figyelünk rájuk, nemcsak velük élhetjük át ezeket a pillanatokat, hanem mi magunk is tanulhatunk valami igazán fontosat.

Íme 5 dolog, amit a kicsiktől tanulhatunk: 

1. Élni a pillanat örömében

A kisgyerekek nem a tegnapba révednek, és nem aggódnak a holnap miatt. Egyszerűen benne vannak a mostban. Amikor a fiam a homokozóban a kezébe szorítja a homokszemeket, és mutatja, milyen „óriási” várat épített, rájövök, mennyire elfelejtettük mi felnőttek élvezni az apró dolgokat. Egy nevetés, egy ölelés, egy közös süti sütés – ezek mind a pillanat örömei, amiket újra felfedezhetünk.

2. Kíváncsiság minden mennyiségben

"Miért  anya?” – hangzik a kérdés reggel 7-kor, és néha a kimerültségtől legszívesebben csak felsóhajtanék. De aztán látom, ahogy a fiam szemében csillog a kíváncsiság, és eszembe jut, hogy én mikor kérdeztem utoljára csak úgy, kíváncsiságból. A gyerekek mellett újra megtanulom, hogy nem baj, ha valamiről nincs azonnal válaszunk, az a kíváncsiság tartja életben a lelket és az elmét.

3. Érzések teljes átélése

A kisfiam egyszer azzal rohant oda hozzám, hogy „Anya, nagyon mérges vagyok!”, majd egy pillanat múlva már nevetett. Nem fojtja el az érzelmeit, hanem átéli mindet, és gyorsan továbblép. Emlékeztet arra, hogy felnőttként hajlamosak vagyunk mindent visszatartani, túl racionálisnak lenni, pedig az érzelmek átélése adja az élet sava-borsát. Amikor én is hagyom, hogy sírjak, nevessek, megijedjek vagy örüljek, rájövök, mennyivel közelebb kerülök önmagamhoz – és a gyerekemhez is.

4. Gyors talpra állás

Egy kisfiú elesik a biciklivel, feláll, megdörzsöli a térdét, és máris újra próbálkozik. A gyerekek gyorsan elengedik a kudarcot. Egyik este a kisfiam kiborult rajta, hogy elrontott egy rajzot, de megbeszéltük és a végén már együtt nevettünk rajta. Másnap pedig újra nekiállt rajzolni. Ez emlékeztet arra, hogy nekünk felnőtteknek is meg kéne tanulnunk elengedni a haragot, a félelmet, és újra próbálkozni, tisztán, egyszerűen, ahogy ők teszik.

A gyerekek emlékeztetnek minket arra, hogy nem kell mindig erősnek lenni és nem kell mindent tökéletesen csinálni. Megtanítanak minket arra, hogy a kíváncsiság, az őszinte érzelmek és a kis örömök adnak valódi színt a mindennapoknak. És ha figyelünk rájuk, rájövünk, hogy az élet néha épp a kis dolgokban, a közösen átélt pillanatokban a legszebb.

 

 

 

 

 

 Forrás: https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek- Tóth Nikolett

Indexkép: Goda Morgan fotója a Pexels oldaláról

 

 

Az elkényeztetett gyerek

A gyermekek nevelése régen a szülők erős tekintélyén alapult, ma azonban sok kicsit elkényeztetnek a szülők bűntudata miatt.

Nem lesz könnyű a következő nemzedéknek talpon maradni ebben a nagyon bonyolult világban – gondolja sok szülő, és ebből nem kevesen azt a következtetést vonják le, hogy minden terhet le kell venni a gyerekek válláról, minden csalódástól meg kell óvni őket, és legfőképpen, minden kívánságukat azonnal teljesíteni kell, nehogy elmulasszanak valamit, ami a gyereket később jobb pozícióhoz, előnyösebb külsőhöz, nagyobb társadalmi elismertséghez, vagyis a boldogsághoz juttatná!

A gyerekpszichológusok erre a nevelési logikára azt mondják, hogy bizony gyakran a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ők ugyanis naponta találkoznak annak az alattomos méregnek a hatásával, amit elkényeztetésnek hívnak.

A Saarbrückeni Egyetem kutatói négy-hatéves gyerekek szüleit kérdezték nevelési módszereikről. Azt tapasztalták, hogy a mai anyák általában elutasítják az erőre, tekintélyre épülő úgynevezett autoriter nevelési elveket, ehelyett kizárólag a gyerek értelmére próbálnak hatni, érvelnek, magyaráznak végkimerülésig.

Az alaposabb elemzés során azonban kiderült, hogy ennek a nevelési módszernek az eredményeivel ugyanakkor nagyon elégedetlenek. Az esetek többségében az eredménytelenség végül is kihozza a szülőt a sodrából, és végső eszközként mégiscsak az erőszak szelídebb vagy komolyabb formájához folyamodik. Ettől azonban a legtöbb szülőnek súlyos lelkiismeret-furdalása lesz, esetleg bocsánatot kér a gyerektől.

Aztán újra elkezdik ismételni a már korábban is hasztalan érveket, például az étkezéssel, lefekvéssel vagy a testvérek közötti féltékenységgel kapcsolatban.

Mind több jele van annak, hogy a gyereknevelésben a korábbi túlzott szigorral ellentétben a másik irányba, a mindent megengedés felé az ésszerűnél magasabbra lendült ki az inga. Az úgynevezett partnerségi nevelési módszer ugyanis, ami a nagyobb gyerekeknél számos előnnyel jár, az iskoláskor alatt csak kivételesen lehet sikeres, hiszen téves feltételezésekre épül.

Nem igaz ugyanis, hogy a kisgyerek azért viselkedik “értelmetlenül”, mert nem rendelkezik a megfelelő magatartáshoz szükséges ismeretekkel. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy a magyarázatot a gyerek sokszor meg sem érti, de ha megérti, akkor sem áll el saját elképzelésétől, kívánságától.

Ne félj nemet mondani!

Sok szülő fél attól, hogy határozottan nemet mondjon a gyereknek, mert attól tart, hogy elveszíti a bizalmát, megsérti a személyiségfejlődését. Pedig a helyzet majdnem fordított: ha nincsenek egyértelmű szabályok és fontos kérdésekben akár tilalomfák, akkor a kisgyerek kevésbé érzi magát biztonságban. Túl sok mindent kell ugyanis neki eldönteni, miközben semmiféle élettapasztalattal sem rendelkezik, a dolgok következményeit nem tudja átlátni stb.

Hogy mi köze van mindennek az elkényeztetéshez? Ha a szülők képtelenek nemet mondani, akkor csaknem bizonyosan a gyerek győz, például az olyan kérdésekben, hogy hánykor kell lefeküdni, mit szabad beletenni az áruházi bevásárlókosárba stb.

Ennél még komolyabb elkényeztetés következik abból, hogy különösen az anyák, gyakran éreznek lelkiismeret-furdalást, amiért nem tudnak eleget együtt lenni a gyerekeikkel. Megpróbálják tehát a lehetetlent, mással kárpótolni a gyereket. Sokszor a család anyagi lehetőségeit messze meghaladó ruházással, játékhegyekkel, méregdrága gyerekpartikkal.

A mai sikerorientált és a versenyt kikényszerítő világban sokan azért adnak meg mindent gyerekeiknek, mert azt remélik, hogy ezzel előnyhöz juttatják őket a nagy versengésben. A valóságban ez gyakran éppen fordított hatást vált ki, a gyerek elveszti, sőt meg sem találja a jelentős életcélokat, nem alakul ki felelősségtudat a saját sorsával kapcsolatban.

Természetesen a szülők többsége a legjobb szándékkal teszi mindezt. Az az autoriter nevelési stílus, amelyben ők, de még inkább szüleik felnőttek, valóban lelki sérüléseket, fájdalmas emlékeket, örök hiányérzetet hagyott hátra sokakban. Csakhogy a mindent megengedő, sőt mindennel elhalmozó bánásmód más értelemben köti gúzsba a gyereket.

Az első komoly játszótéri csetepaténál kiderül, hogy az, akinek minden kívánságát teljesítették, általában nehezen talál játszótársakra, mert nem vagy rosszul működik együtt a többiekkel. A szülők szemet hunyhatnak átmenetileg afölött, hogy a gyerek tombol, ha nem teljesítik azonnal valamennyi kívánságát, ám ez kétségkívül kényelmetlen helyzeteket teremt baráti társaságban, bevásárláskor, orvosi rendelőben.

Aztán eljön az igazság pillanata az óvoda, majd később az iskola, amikor a magatartási vagy akár társadalmi normákkal is hadilábon álló kis diktátor már egy intézménnyel kerül összeütközésbe. A követelőző, örökké elégedetlen, szüleit dróton rángató, elkényeztetett gyerek többnyire ebben a stádiumban kerül pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba, és amit ilyenkor a szülőknek ajánlani tudnak a szakemberek, azt bizony már nagyon nehéz megvalósítani.

Egy öt-, hat- vagy nyolcéves gyereknek az átszoktatása a valósághoz jobban igazodó elvárások rendszerébe még akkor is nagyon nehéz, ha a szülők belátják, hogy hiba volt mindent ráhagyni, minden kívánságát teljesíteni, mindenért isteníteni és minden veszélytől óvni.

Szemünk fényéből diktátor lett

A témával foglalkozó pszichológusok természetesen arra is kíváncsiak, hogy milyen mélyebb magyarázata lehet ennek a világszerte terjedő és a jómódú országokban már komoly társadalmi problémává terebélyesedett jelenségnek, az elkényeztetésnek. A szülők feltehetően jót akarnak a gyerekeiknek. Mi vezeti őket mégis olyan nevelési tévútra, ami az élet realitásával megbirkózni nem képes gyerekeknél nem ritkán drogfüggőségbe, bűnözésbe torkollik.

Az elkényeztetésnek van egy piaci összetevője is, a gyerek ugyanis a fogyasztói társadalom kedvelt figurája. Már a csecsemőket, pontosabban szüleiket márkás termékek fogyasztására szólítja fel a kereskedelem. A szülők, akik maguk is résztvevői a fogyasztói versenyfutásnak, észre sem veszik, hogy ebbe miként vonják bele a gyereket is. A kicsi öltözéke, játékai, frizurája és egész külső megjelenése bele kell, hogy illeszkedjen egy nagyrészt reklámok által generált képbe.

Eközben a szülők, elsősorban az anyukák többsége elég rosszul viseli a kizárólagos gyerekgondozói szerepkört. Bár ezt nyíltan kevesen vallják be, és nem is tudatosul a szereplőkben, a gyerekkort szeretnék megrövidíteni, hogy minél hamarabb megint a saját életüket élhessék. Az istenített és mindennel elhalmozott gyerekek egy része bizony elég korán megtanulja, hogy milyen délutánonként és esténként egyedül lenni otthon.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Adventi mese a szeretetről: A kis gyertya fénye

Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban, ahol a tél hópelyhekkel takarta be a házakat, élt egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Karácsony közeledett, és az egész falu izgatottan várta az ünnepet. A falusi házak ablakai tele voltak gyertyákkal és csillogó díszekkel, mindenki készült az ünnepre, amely a szeretet és összetartozás ünnepe volt.

Andris családja azonban szegény volt, nem volt pénzük díszekre, és csak egyetlen apró gyertyájuk volt. Ez az egy kis  gyertya állt az ablakukban, amelyet minden este meggyújtottak, hogy egy kis fényt vigyen a hideg téli estébe.

Egy este, amikor Andris meggyújtotta a kis gyertyát, valami különleges történt. A gyertya lángja lassan növekedni kezdett, és halk, kedves hangon megszólalt.

– Kedves Andris, te vagy az, aki őrizel engem minden este? – kérdezte a láng.

Andris először nagyon meglepődött, de aztán bólintott, és halkan válaszolt:

– Igen, én őrizlek, hogy mindig fényt vigyél az otthonunkba.

A gyertya lángja még fényesebbé vált, és így szólt:

– Köszönöm neked, Andris. Tudod, az én fényem nem csak a házatokban, de a szívetekben is melegséget hozhat. Ez az advent a szeretetről szól, és ha megosztod a fényemet másokkal, az igazi csodák történhetnek.

Andris elgondolkodott a gyertya szavain. Ekkor eszébe jutott a szomszéd néni, Mariska néni, aki egyedül élt, és akinek ablakában soha nem volt gyertya. Andris úgy döntött, hogy megosztja a gyertyája fényét vele is.

Másnap este, amikor már sötét volt, Andris átment Mariska nénihez a kis gyertyával. Bekopogott az ajtón, és amikor Mariska néni kinyitotta, Andris mosolyogva tartotta felé a gyertyát.

– Mariska néni, hoztam önnek egy kis fényt – mondta. – Szeretném, ha ön is érezné az ünnep melegét.

Mariska néni szemei könnybe lábadtak. Sosem gondolta volna, hogy valaki ennyire törődik vele. Meghatódottan megölelte Andrist, majd behívta őt, és együtt meggyújtották a gyertyát Mariska néni ablakában is.

Ahogy a napok teltek, Andris minden este átment Mariska nénihez, hogy együtt gyújtsák meg a kis gyertyát. És valami csodálatos történt: a kis gyertya fénye napról napra egyre ragyogóbb lett, és a falu lakói is észrevették ezt a különleges fényt. Egyre többen jöttek, hogy megnézzék, honnan sugárzik ez a csodálatos fényesség.

Amikor elérkezett karácsony estéje, az egész falu Mariska néni háza előtt gyűlt össze. Mindannyian hoztak magukkal egy-egy gyertyát, és Andris segített meggyújtani mindet a saját kis gyertyájáról. A falu egyszeriben fényárban úszott, és az emberek arcán boldog mosoly terült szét.

Mariska néni megfogta Andris kezét, és így szólt:

– Kedves Andris, te hoztad el nekünk a szeretet és a fény csodáját. Ez a karácsony sosem lenne ilyen meleg és fényes nélküled.

Andris elmosolyodott, és a gyertyára nézett, amely még mindig ragyogott az ablakban.

– A szeretet olyan, mint a gyertya fénye – mondta. – Minél több embernek adunk belőle, annál fényesebb lesz.

Aznap este a falu összes lakója együtt ünnepelt, és a kis gyertya, amely Andris otthonában világított, most az egész falut beragyogta. Mert a szeretet az, amit megosztunk, és ami által a világ egy kicsit melegebb és fényesebb hely lesz.

Forrás: www.meselekneked.hu

Mikulásváró versek, mondókák, énekek

 

 

 

 

 

 

 

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár!
Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már!

Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme
csupa csillogás.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
Mikulás"

Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!

Dr. Sándorné Manyika: Mikulás

Rénszarvasok húzzák
A Mikulás szánját,
Röpülnek, mint szél,
Hegyen és völgyön át.

Akár a sas madár,
Ha kibontja szárnyát,
Kell, hogy siessenek,
Hisz oly nagy a világ!

Beoson a házba
Ablakon, kéményen,
Varázsereje van
Úgy, mint a mesékben.

Ajándékát osztja
Nappal és sötétben,
Sok gyermek várja őt
A föld kerekségen.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

 

 

Forrás: picibaba.hu 

Autizmus-szerű tünetek az óvodásoknál: A korlátlan kütyüzés veszélyei

"A mai óvodáskorúak nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az 5 évvel ezelőtti óvodások" - figyelmeztet egy friss magyar kutatás. A szakemberek szerint már bölcsődés korban kütyüznek a gyerekek, és ezt súlyos fejlődési problémák követik. De visszafordítható-e a folyamat? Mikortól kell aggódni? 

Vészharangot kongatnak a logopédusok

Stréhliné Peternák Magdolna logopédus sokkoló számokkal szembesíti a szülőket:

„Az 5 évesek kötelező logopédiai szűrése során vissza kell mondaniuk olyan nehéz szavakat, mint például a tevekaraván. A teberakavántól kezdve a terekabaránig hallunk mindent tőlük. Néhány éve ezt még gond nélkül vissza tudták mondani a nagycsoportosok, most 10-ből 2-nek sikerül."

A szakember szerint az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzóan kongatják a vészharangot: az elmúlt 2-3 évben drasztikusan elkezdett romlani a gyerekek nyelvi teljesítménye. Egy évtizede átlagosan a kiscsoportosok 7 százalékánál volt megfigyelhető nyelvi késés – ez az arány mostanra a sokszorosára ugrott.

 

Magyar kutatás: a járvány után még rosszabb lett a helyzet

Pogány Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa 2021-ben indított kutatást az MTA támogatásával, amelyben az óvodáskorúak digitális eszközhasználatát vizsgálták a Covid-járvány idején és után.

A kutatás egyértelműen kimutatta: az óvodások a korlátozások alatt jelentősen többet néztek tévét, többet használtak tabletet és okostelefont – elsősorban mesefilmeket és videókat fogyasztottak.

„A legnyugtalanítóbb, hogy hihetetlen sebességgel zajlik a digitális térhódítás: pár évvel ezelőtt még azt vizsgálták, mit okoz a kütyüzés óvodáskorban, ma viszont rendszerszerűen hallják a logopédusoktól, hogy már bölcsődés korban kütyüznek a gyerekek – például etetés közben" – mondja a kutató.

Mi az a „virtuális autizmus"?

A jelenséget először Marius Teodor Zamfir román pszichológus írta le 2018-ban. A virtuális autizmus nem valódi autizmus, hanem olyan tünetegyüttest jelent, amely nagyban hasonlít az autizmus tüneteire, de a túlzott képernyőhasználat okozza, és visszafordítható.

„A szakemberek virtuális autizmusként szoktak hivatkozni a túl korai vagy túl nagy mértékű eszközhasználat következményeire. Gyakorlatilag olyan viselkedést, tüneteket látnak ezeken a gyerekeken, amelyek az autizmussal diagnosztizált gyerekeknél szoktak megjelenni" – magyarázza Pogány Ákos.

Koncz Angéla logopédus így fogalmaz: „Szinte lehetetlen megállapítani, hogy a gyerek virtuális autizmusban vagy klasszikus autizmusban szenved-e, mert a tünetek tökéletesen megegyeznek."

Figyelmeztető jelek: Mikor kell aggódni?

2 éves kor körül:

• Még nem beszél a gyermek
• Nincs 50 szavas aktív szókincse
• Nyelvi fejlettsége nem felel meg az életkori átlagnak

3-6 éves korban:

• Szemkontaktus hiánya: csak futólag tekint a másikra
• Beszéd- és nyelvi elmaradás: nehezen fejezi ki magát, szegényes szókincs
• Szociális kommunikáció zavara: nehezen vonható be játékba, nem kezdeményez
• Beszédészlelési problémák: összecseréli a hangokat, szótagokat
• Beszédértési nehézségek: nem érti, amit mondanak neki
• Ismétlődő tevékenységek: sztereotip játékmintázatok
• Arcjáték hiánya: mimikája kevésbé kifejező
• Figyelem és emlékezet problémák: nehéz megszerezni a figyelmét

Pappné Borzavári Krisztina logopédus szerint

 

„azt látjuk, hogy ezek a gyerekek nemcsak a beszéd és nyelvi területeken mutatnak egyértelmű lemaradást kortársaikhoz képest, hanem a szociális kommunikációban is."

Miért olyan veszélyes a korai kütyüzés?

„A kisgyermekkor első pár éve olyan speciális időszak, amikor a gyerek az anyanyelvét passzívan tanulja, hallás után, akusztikai információkra kihegyezve. A kütyüzés ezt a passzív akusztikus csatornát zárja be, mert jóval érdekesebb vizuális ingereket kínál" – mondja Pogány Ákos.

Ha nincs nyelv, nincs kommunikáció. És kommunikáció nélkül?

„Nem tudunk olyan területet mondani a gyerekek fejlődésében, amihez ne lenne szükség arra, hogy kommunikáljon, hogy értse a nyelvet" – teszi hozzá a kutató.

Kereki Judit fejlődéspszichológus így fogalmaz: „A szülőknek tudniuk kell, hogy kisgyermekkorban a túlzott képernyőidő, az okostelefon, tablet, televízió mérték és kontroll nélküli jelenléte káros hatással van a gyermekek fejlődésére."

A logopédusok számtalan hasonló esetről számolnak be: gyerekek, akik kétéves korukban alig beszéltek, kerülték a szemkontaktust, és állandóan a képernyő után nyúltak. Miután a szülők megszüntették a képernyőidőt és elkezdték a fejlesztést, hónapok alatt látványos változás következett be...

Visszafordítható-e a folyamat?

Igen! Ez a legfontosabb üzenet a szülőknek.

„A klasszikus és a virtuális autizmus között fontos különbség, hogy az előbbi esetében biológiai tényezők által okozott neurológiai eltérésről beszélünk, míg a második esetben a stimuláció és a megfelelő idegi területek fejlesztésének hiányáról van szó, amelyből a gyermek felépülhet" – magyarázza Zamfir.

Koncz Angéla logopédus megerősíti: „Minél korábban felismerjük, hogy a gyermekünknek valamilyen lemaradása van, és minél korábban eljutunk vele a megfelelő szakemberhez, annál nagyobb az esély arra, hogy ezeket a problémákat orvosolni, javítani tudjuk."

Mit tegyen a szülő? – Szakértői tanácsok

1. Képernyőidő szigorú korlátozása

Az Egészségügyi Világszervezat (WHO) ajánlása:

• 0-2 éves korig: 0 perc képernyőidő
• 2-5 éves kor között: maximum napi 1 óra, kizárólag szülői felügyelettel

Magyar szakértők ennél is szigorúbbak:

• Óvodáskorban: legfeljebb napi 15-30 perc
• Két mese összesen naponta – külön-külön nézve

Gálné Nagy Dalma pszichológus javaslata: „Óvodáskorban a kütyüzési idő napi 30 percnél ne legyen több. A gyermek ugyanis a képernyő előtt nem használja a fantáziáját, kreativitását."

2. A „leszoktatás" lépései

Pappné Borzavári Krisztina tanácsai:

• Fokozatosan csökkentsd a képernyőidőt – 10 percekkel naponta
• Ne csak elvegyél, adj is helyette valami mást! – közös játék, mondókázás, játszótér
• Számíts ellenállásra – de megfelelő kitartással elérhető a cél
• Ne telefonozzon a gyermek a babakocsiban, az autóban, várakozásnál

3. Mit adjunk a kütyü helyett?

Élő kapcsolatok:

• Mondókázás, ölbéli játékok, höcögtetők
• Közös mesélés
• Beszélgetés folyamatosan: „Most megterítünk! Kirakjuk a villát, a kanalast..."

Mozgás:

• Hintáztatás, ringatás, forgatás
• Játszótér, természetjárás
• Házimunkába való játékos bevonás

Érzékszervi fejlesztés:

• Gyurmázás, homokozás
• Szerepjátékok
• 3D élmények, valós világ felfedezése

Koncz Angéla logopédus azt tanácsolja:

„Legyünk kreatívak, merjünk énekelni, mondókázni, viccelődni, állathangokat utánozni! A legfontosabb az élő, személyes kapcsolat. Kapcsoljuk ki a tévét, teremtsünk csendet, amibe beleszülethet az élőszó."

Mikor forduljunk szakemberhez?

Azonnal kérj szakember segítségét, ha:

• 2 éves korban nem beszél a gyermek vagy nincs 50 szavas szókincse
• Kerüli a szemkontaktust
• Nehezen vonható be játékba
• Beszédértési problémák mutatkoznak
• 5 éves korban is nehezen érthető a beszéde

Kikhez fordulhatsz:

• Logopédus – beszéd- és nyelvfejlesztés
• Fejlesztőpedagógus – mozgás- és képességfejlesztés
• Gyermekpszichológus – viselkedési és érzelmi támogatás

„A fejlesztéssel, a digitális eszközök megvonásával visszafordítható folyamatról beszélünk" – nyugtat meg Stréhliné Peternák Magdolna.

Hogyan előzd meg a problémát?

Szabályok 0-3 éves korig:

• Nulla képernyőidő – kivétel nélkül
• Te se telefonozz a gyerek jelenlétében – ő a mintádat követi
• Háttérben se menjen a tévé – ez is számít képernyőidőnek
• Etetés közben semmiképp se kütyüzzön

Szabályok óvodáskorban:

• Maximum 30 perc naponta – inkább kevesebb
• Csak szülői felügyellettel
• Életkornak megfelelő tartalom – ne azt nézze, amit akar
• Utána élményfeldolgozás: közös beszélgetés, lejátszás, lerajzolás

A szülő felelőssége:

„A szülő hibáztatása nélkül – hiszen a gyermeknevelés nem könnyű – fontos rámutatni, hogy ami látszólag mindkét félnek jó (a szülő hiszti nélkül meg tudta etetni a kisgyereket), annak hatalmas ára lehet" – mondja Pogány Ákos.

„Ha a szülő maga is folyamatosan az okostelefonját nézi, ritkábbak a közös figyelmi helyzetek, csorbát szenved az érzelmi odafordulás, a verbális és nonverbális interakció" – figyelmeztet Kereki Judit.

A remény üzenete

A jó hír: ez egy visszafordítható folyamat! Ha most lépünk, még nem késő.

„Ezek a gyerekek még kicsik. Ha most – időben – lépünk, akkor ezek a problémák kisebbíthetők, javíthatók" – mondja Koncz Angéla logopédus.

Zamfir kutatása szerint azok a gyerekek, akiknél megszüntették a képernyőidőt és elkezdték a fejlesztést, rohamosan javulni kezdtek. Néhány hónap alatt olyan készségeket sajátítottak el, amikre korábban képtelenek voltak.

„Ha az elektronikai eszközöket eltávolítják a kisgyermekek életéből és a szülők több figyelmet, időt töltenek velük játékkal, közös tevékenységekkel, akkor ezek a tünetek visszahúzódnak" – ígéri Kereki Judit.

Ne hagyjuk, hogy egy egész generáció nyelvi képességek csökkenésével nőjön fel! A megoldás a kezünkben van: kapcsoljuk ki a képernyőket, és kapcsoljuk be magunkat a gyermekeink életébe. Most még nem késő.

 

 

A cikk szakértői forrásai: ELTE Alfa Generáció Labor, Pogány Ákos kutatása, Stréhliné Peternák Magdolna logopédus, Koncz Angéla logopédus, Pappné Borzavári Krisztina logopédus, Kereki Judit fejlődéspszichológus, WHO ajánlások, Marius Zamfir kutatásai.

Forrás:  https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek

 

Mit tehet egy szülő, ha irigy a gyereke?

Vekerdy Tamás ma is érvényes tanácsa a Nők Lapja archívumából.

Kérdés: Kislányom, Vera most lesz hároméves. Már fél éve óvodába jár, a minicsoportba. Szelíd, aranyos kislány, mégis előfordul, hogy az óvodában hirtelen bevadul és ilyenkor csíp, harap, különösen egy kislányt, Ágikát, aki nála is kisebb, visszahúzódó, csendes. A bántalmazások után Ágika sír és Vera megvigasztalja. Az óvónők elmondták, hogy ok nélkül szokta bántalmazni, nem tervezi előre és úgy tűnik, nem tud ellenállni annak a vágynak, hogy bántsa. Egyik nap egy csokit talált a zsebében, és a felét Áginak adta. Ez pedig nagy dolog tőle, mert semmijét sem szokta megosztani és ez a mi másik nagy gondunk. Vera irigy. Semmit nem akar odaadni, ami az övé, nem szeret a lakásba gyerekeket beengedni, ő viszont szívesen vendégeskedik máshol és játszik más játékaival. Nem akarja engedni, hogy hazulról akármit elvigyünk az oviba közös használatra (WC-papírt, filctollat, színes ceruzát), de itthon elmeséli, hogy a többiek vittek, és ilyenkor láthatólag örül annak, hogy ő nem vitt. Lehet, hogy azért ilyen irigy, mert még nincs testvére? Egyik nap egy cica jött az udvarunkba. A férjem leküldte Verát, hogy vigyen ki neki egy kis tejbe áztatott kenyeret. Vera azonban azt mondta, hogy nem éhes a cica, nem kell neki sem tej, sem kenyér, csak víz. Minden ajándékozásnál félünk, hogy az újabb tárgyak csak növelik az irigységét. Vera egyébként fejlett, értelmes kislány, jó kedélyű, egész nap beszél, énekel, versel, táncol. Nagyon ragaszkodik hozzánk. Az oviból délben haza szoktam vinni. Talán jobb lenne, ha ottmaradna a többiekkel? Vagy mi mást tehetnénk ez ellen az irigység ellen?

Válasz: A gyermektanulmányozók úgy tartják, hogy a gyerekeknek valamikor három- és négyéves koruk között jó óvodába menni (kinek egy kicsit előbb, közelebb a háromhoz, kinek egy kicsit később, inkább már négyéves kora körül). Vera már fél éve óvodába jár, és csak most lesz hároméves, tehát feltehetőleg egy kicsit korábban ment, mint ahogy erre megérett volna. Különös dühkitörései talán azt a feszültséget vezetik le, ami ebből következik. Mindabból, amit leír, egyébként az látszik, hogy Vera jó állapotban van. Ez látszik a vigasztalásból és a csoki megfelezéséből, de ez látszik abból is, ahogyan a „leggyengébb pontot” keresi ki (a nála is kisebb Ágit), hogy indulatát, mellyel nem tud mit kezdeni, levezesse.

Nem akarja megengedni magának, hogy szeretett szüleire legyen dühös, akik őt az óvodába adták, holott még szeretett volna egy kicsit otthon lenni.

Verát semmiképpen nem nevezném irigynek.

Nemcsak azért nem, mert odaadta Áginak a fél csokit, hanem azért sem, mert éppen hároméves lesz nemsokára, amikor kezdenek kialakulni én-határai – most kezdi érezni, hogy ő egy különálló én –, de ilyenkor még mindaz az énhez tartozik, ami nekem kedves, fontos, az enyém. Többé-kevésbé még a szülők is, a lakás, tárgyaink, minden, ami a miénk.

Azt hiszem, ha Verának testvére volna, akkor a testvérére „irigykedne”, neki nem akarna odaadni semmit (a kicsinek meg mindig éppen az kéne, amivel ő játszik, mert a nagyot utánozni akarja). Ezt is meg kellene értenünk, és nem szabadna arra kényszeríteni, hogy legyen önzetlen, hiszen „milyen ember lesz így majd belőle?”!

Jósolható, hogy akkor lesz önzetlenné is (de hiszen érzelmileg kiélezett helyzetekben már most is önzetlen), ha hároméves kora körül, életkorának megfelelően megerősödhetett én-érzésében.

Többé-kevésbé minden két-három éves kisgyerek „irigy”, de ez nem irigység.

Ebben a magatartásban ilyenkor a biztonság vágya, az én-határok biztonságának vágya jelenik meg. Én nyugodtan megajándékoznám Verát mindazzal, amit neki szánok és nem kényszeríteném túl korai – s így képmutató, hazug – altruizmusra (önzetlenségre). Jó, hogy délben hazaviszi őt, és nem lenne jó, ha ottmaradna a többiekkel. (Az lenne jó, ha a többieket is hazavinnék, amelyik családban ezt megtehetik.)

Az irigység ellen pedig, a fentiek értelmében, semmit nem kell tenniük. Csak várni.

Az idő múlása néhány év múlva majd kortársai felé fordítja Verát. Még jobban, mint most, kiskorában, eljön a barátságok ideje és az irigység magától alábbhagy (sőt, eltűnik, és esetleg „mindent a barátomért” magatartásba fordul). Annál gyorsabban, minél kevésbé erőltetjük.

(Persze, sok múlik azon is, hogy mi, akik Vera környezetében élünk, hogyan viselkedünk a körülöttünk élőkkel és hogyan sáfárkodunk javainkkal.)

Forrás: 

www.noklapja.hu