Mennyit mozogjon naponta egy gyerek?

Sokan a hét minden napján, akár többfajta edzésre is járnak gyerekként, de vannak, akiknek a rendszeres mozgást a testnevelés óra jelenti. Utánajártunk, hogy mennyi lehet az ideális testmozgás gyerekkorban.

Már egész kis kortól kezdve a gyerekek számára elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű testmozgás. Általában ők maguk is tisztában vannak a mozgásigényükkel, azonban a mai digitális világban a multimédiás eszközök gyakran elveszik a figyelmüket, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy mennyit mozognak.Azt azonban már nem olyan egyszerű megmondani, hogy mennyi az ideális mozgásmennyiség, amire tényleg igényük van.

A gyerekek szükséges fizikai aktivitásának mennyiségéről megoszlanak a vélemények. A szakirodalmi megállapítások rendszeresen változnak. Az viszont általánosan elfogadott, hogy a gyerekek szükséges testmozgásának mennyisége nagyban függ az életkortól.

A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) tanulmánya szerint 3-5 éves korban a gyerekeknek egész nap aktívnak kell lenniük. Míg a 6-17 éves korosztályba tartozó gyerekeknek és a serdülőknek a mindennapi 60 perc mozgás szükséges. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől kezdve a 10-12 éves korig alakul ki. Ezért fontos már egészen fiatalkortól odafigyelni a megfelelő testmozgásra.

Miért jó a mozgás?

A rendszeres mozgásnak bizonyítottan kedvező hatásai vannak a fizikai- és mentális fejlődésre is. A felnőttkori életminőség kialakítása nem más, mint azoknak a magatartásmintáknak az elsajátítása, amik már a gyerekkorban is kialakultak. A rendszeresen, tervszerűen végzett fizikai aktivitás, amit ha megfelelő szaktudás és elhivatottság mellett kapnak meg a gyerekek, akkor lényegesen hozzásegíti őket az egészséges testi fejlődéshez, a képességek és készségek kialakításához, és az egészséges életmód elemeinek az elsajátításához.

Ha a mozgásfejlődés csak másodlagos tényezőként van kezelve, akkor előfordulhat, hogy nemcsak motorikus, hanem gondolkodási és viselkedési problémák is jelentkezhetnek, melyek kellő odafigyeléssel megelőzhetőek lettek volna.

A 2016/17-es Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a Magyar Diáksport Szövetség kutatása szerint, minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon. Az elhízás kialakulásáért többnyire a szülők a felelősek. A gyerekkori elhízás hátterében gyakran a mozgásszegény életmód és/vagy a kalóriadús étrend áll.

A tanulmány szerint a 6-17 éves korban ajánlott:

naponta legalább 60 perc közepes vagy erőteljes intenzitású fizikai aktivitás.

Egy héten az alábbi mozgások ajánlottak:

aerobik edzés: átlagosan napi 60 percnek tartalmaznia kell olyan tevékenységeket, mint a gyaloglás, futás vagy bármi, amitől gyorsabban ver a szív. Erőteljes intenzitású tevékenységet heti három alkalommal kellene végezni.

izomerősítés: ez heti három olyan alkalmat foglal magába, ami során az izmokat erősítik, mint például a falmászás vagy a fekvőtámasz

csonterősítés: ez azokat a mozgástípusokat jelenti, mint például a futás vagy az ugrás. Ezt is heti három alkalommal érdemes végezni.

Sportolás korosztálynak megfelelően

Néhány fizikai aktivitás jobban megfelel a kisebbeknek, mint az idősebbeknek. A fiatal gyerekek általában az izmaikat erősítik, amikor gimnasztikát végeznek az iskolában vagy fára másznak a kertben. Nekik nincs szükségük formális izomerősítő feladatokra, mint a súlyemelés. Azonban mikor elérik a serdülő kort, akkor már direkt súlyemelési edzéseket is végezhetnek.

Túl lehet őket terhelni?

Attól még, hogy a gyerekek mozgásigénye magas, és hamar regenerálódnak, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet őket túlterhelni. Ezért a szülőknek mindig oda kell figyelniük arra, hogy a sport előtérbe helyezése ne vezessen alváshiány, szorongás vagy akár fizikai károsodáshoz.

A National Sports ID szerint sok gyerek hagyja abba a rendszeres sportot 13 éves kora után, különféle okokra hivatkozva. Ezek mögött gyakran az áll, hogy az állandó edzések mellett nem jut idejük a szórakozásra és a barátaikra. Gyakran a visszavonulás okai között van, hogy a szülők miatt voltak túlságosan is leterhelve, vagy az edző gyakorolt rájuk nagy nyomást. A túl sok gyakorlás és a kizárólagos győzelemre való fókuszálás sokaknál elveszi a kedvet és az érdeklődését a sport iránt.

Ezekre kell odafigyelni

Ezért a szülőknek időt kell hagynia a gyerekek szabadidejére. Óvodás korban még nem érdemes őket versenyekre járatni. Jó megoldás lehet ebben a korban hagyni, hogy megismerkedhessenek több sportággal is, ha szeretnének. Sokkal jobban fogják élvezni és szeretni a sportot, ha azt ők maguk dönthetnek arról, hogy milyen edzésre szeretnének rendszeresen járni.

Ha már óvodás korban be lett építve a rendszeres testmozgás, akkor az iskolakezdés szakaszában érdemes belőle ideiglenesen visszavenni. Ugyanis kezdetben az iskola jobban leterheli a gyerekeket a sok változás miatt, ami körülöttük zajlik. Később aztán, ha már megszokta az új rendszert, akkor fokozatosan vissza lehet térni a több mozgáshoz.

Azért is fontos bevezetni a gyerekek életébe a rendszeres testmozgást, mivel az elhízásnak számos negatív egészségügyi következménye lehet, és összefüggésbe hozható a felnőttkori korai halálozással. A túlsúlyos és elhízott gyerekek nagyobb valószínűséggel maradnak elhízottak felnőttkorukban is.

Forrás: www.eduline.hu

4 meglepő dolog, amit a kisgyerekektől tanulhatunk és a felnőtt életben segít

Amikor a kisfiam tegnap a kertben a pocsolyában ugrált és zokogva nevetett egyszerre, hirtelen eszembe jutott: milyen ritkán engedem meg magamnak, hogy én is így éljek. A gyerekek mindent teljes intenzitással élnek meg, és a legapróbb dolgokban is látnak csodát. Ha figyelünk rájuk, mi felnőttek is tanulhatunk tőlük: újra kíváncsiak és bátrak lehetünk. 

Amikor egy kisgyerek mellett éled a mindennapokat, könnyen észreveszed, mennyi mindent csinálnak ösztönösen, ami nekünk felnőtteknek már rég feledésbe merült. A nevetésük, a kíváncsiságuk, a haragjuk és az örömük mind-mind leckék arról, hogyan lehet teljesebben élni az életet. Ha figyelünk rájuk, nemcsak velük élhetjük át ezeket a pillanatokat, hanem mi magunk is tanulhatunk valami igazán fontosat.

Íme 5 dolog, amit a kicsiktől tanulhatunk: 

1. Élni a pillanat örömében

A kisgyerekek nem a tegnapba révednek, és nem aggódnak a holnap miatt. Egyszerűen benne vannak a mostban. Amikor a fiam a homokozóban a kezébe szorítja a homokszemeket, és mutatja, milyen „óriási” várat épített, rájövök, mennyire elfelejtettük mi felnőttek élvezni az apró dolgokat. Egy nevetés, egy ölelés, egy közös süti sütés – ezek mind a pillanat örömei, amiket újra felfedezhetünk.

2. Kíváncsiság minden mennyiségben

"Miért  anya?” – hangzik a kérdés reggel 7-kor, és néha a kimerültségtől legszívesebben csak felsóhajtanék. De aztán látom, ahogy a fiam szemében csillog a kíváncsiság, és eszembe jut, hogy én mikor kérdeztem utoljára csak úgy, kíváncsiságból. A gyerekek mellett újra megtanulom, hogy nem baj, ha valamiről nincs azonnal válaszunk, az a kíváncsiság tartja életben a lelket és az elmét.

3. Érzések teljes átélése

A kisfiam egyszer azzal rohant oda hozzám, hogy „Anya, nagyon mérges vagyok!”, majd egy pillanat múlva már nevetett. Nem fojtja el az érzelmeit, hanem átéli mindet, és gyorsan továbblép. Emlékeztet arra, hogy felnőttként hajlamosak vagyunk mindent visszatartani, túl racionálisnak lenni, pedig az érzelmek átélése adja az élet sava-borsát. Amikor én is hagyom, hogy sírjak, nevessek, megijedjek vagy örüljek, rájövök, mennyivel közelebb kerülök önmagamhoz – és a gyerekemhez is.

4. Gyors talpra állás

Egy kisfiú elesik a biciklivel, feláll, megdörzsöli a térdét, és máris újra próbálkozik. A gyerekek gyorsan elengedik a kudarcot. Egyik este a kisfiam kiborult rajta, hogy elrontott egy rajzot, de megbeszéltük és a végén már együtt nevettünk rajta. Másnap pedig újra nekiállt rajzolni. Ez emlékeztet arra, hogy nekünk felnőtteknek is meg kéne tanulnunk elengedni a haragot, a félelmet, és újra próbálkozni, tisztán, egyszerűen, ahogy ők teszik.

A gyerekek emlékeztetnek minket arra, hogy nem kell mindig erősnek lenni és nem kell mindent tökéletesen csinálni. Megtanítanak minket arra, hogy a kíváncsiság, az őszinte érzelmek és a kis örömök adnak valódi színt a mindennapoknak. És ha figyelünk rájuk, rájövünk, hogy az élet néha épp a kis dolgokban, a közösen átélt pillanatokban a legszebb.

 

 

 

 

 

 Forrás: https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek- Tóth Nikolett

Indexkép: Goda Morgan fotója a Pexels oldaláról

 

 

Az elkényeztetett gyerek

A gyermekek nevelése régen a szülők erős tekintélyén alapult, ma azonban sok kicsit elkényeztetnek a szülők bűntudata miatt.

Nem lesz könnyű a következő nemzedéknek talpon maradni ebben a nagyon bonyolult világban – gondolja sok szülő, és ebből nem kevesen azt a következtetést vonják le, hogy minden terhet le kell venni a gyerekek válláról, minden csalódástól meg kell óvni őket, és legfőképpen, minden kívánságukat azonnal teljesíteni kell, nehogy elmulasszanak valamit, ami a gyereket később jobb pozícióhoz, előnyösebb külsőhöz, nagyobb társadalmi elismertséghez, vagyis a boldogsághoz juttatná!

A gyerekpszichológusok erre a nevelési logikára azt mondják, hogy bizony gyakran a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ők ugyanis naponta találkoznak annak az alattomos méregnek a hatásával, amit elkényeztetésnek hívnak.

A Saarbrückeni Egyetem kutatói négy-hatéves gyerekek szüleit kérdezték nevelési módszereikről. Azt tapasztalták, hogy a mai anyák általában elutasítják az erőre, tekintélyre épülő úgynevezett autoriter nevelési elveket, ehelyett kizárólag a gyerek értelmére próbálnak hatni, érvelnek, magyaráznak végkimerülésig.

Az alaposabb elemzés során azonban kiderült, hogy ennek a nevelési módszernek az eredményeivel ugyanakkor nagyon elégedetlenek. Az esetek többségében az eredménytelenség végül is kihozza a szülőt a sodrából, és végső eszközként mégiscsak az erőszak szelídebb vagy komolyabb formájához folyamodik. Ettől azonban a legtöbb szülőnek súlyos lelkiismeret-furdalása lesz, esetleg bocsánatot kér a gyerektől.

Aztán újra elkezdik ismételni a már korábban is hasztalan érveket, például az étkezéssel, lefekvéssel vagy a testvérek közötti féltékenységgel kapcsolatban.

Mind több jele van annak, hogy a gyereknevelésben a korábbi túlzott szigorral ellentétben a másik irányba, a mindent megengedés felé az ésszerűnél magasabbra lendült ki az inga. Az úgynevezett partnerségi nevelési módszer ugyanis, ami a nagyobb gyerekeknél számos előnnyel jár, az iskoláskor alatt csak kivételesen lehet sikeres, hiszen téves feltételezésekre épül.

Nem igaz ugyanis, hogy a kisgyerek azért viselkedik “értelmetlenül”, mert nem rendelkezik a megfelelő magatartáshoz szükséges ismeretekkel. A valóságban azt tapasztaljuk, hogy a magyarázatot a gyerek sokszor meg sem érti, de ha megérti, akkor sem áll el saját elképzelésétől, kívánságától.

Ne félj nemet mondani!

Sok szülő fél attól, hogy határozottan nemet mondjon a gyereknek, mert attól tart, hogy elveszíti a bizalmát, megsérti a személyiségfejlődését. Pedig a helyzet majdnem fordított: ha nincsenek egyértelmű szabályok és fontos kérdésekben akár tilalomfák, akkor a kisgyerek kevésbé érzi magát biztonságban. Túl sok mindent kell ugyanis neki eldönteni, miközben semmiféle élettapasztalattal sem rendelkezik, a dolgok következményeit nem tudja átlátni stb.

Hogy mi köze van mindennek az elkényeztetéshez? Ha a szülők képtelenek nemet mondani, akkor csaknem bizonyosan a gyerek győz, például az olyan kérdésekben, hogy hánykor kell lefeküdni, mit szabad beletenni az áruházi bevásárlókosárba stb.

Ennél még komolyabb elkényeztetés következik abból, hogy különösen az anyák, gyakran éreznek lelkiismeret-furdalást, amiért nem tudnak eleget együtt lenni a gyerekeikkel. Megpróbálják tehát a lehetetlent, mással kárpótolni a gyereket. Sokszor a család anyagi lehetőségeit messze meghaladó ruházással, játékhegyekkel, méregdrága gyerekpartikkal.

A mai sikerorientált és a versenyt kikényszerítő világban sokan azért adnak meg mindent gyerekeiknek, mert azt remélik, hogy ezzel előnyhöz juttatják őket a nagy versengésben. A valóságban ez gyakran éppen fordított hatást vált ki, a gyerek elveszti, sőt meg sem találja a jelentős életcélokat, nem alakul ki felelősségtudat a saját sorsával kapcsolatban.

Természetesen a szülők többsége a legjobb szándékkal teszi mindezt. Az az autoriter nevelési stílus, amelyben ők, de még inkább szüleik felnőttek, valóban lelki sérüléseket, fájdalmas emlékeket, örök hiányérzetet hagyott hátra sokakban. Csakhogy a mindent megengedő, sőt mindennel elhalmozó bánásmód más értelemben köti gúzsba a gyereket.

Az első komoly játszótéri csetepaténál kiderül, hogy az, akinek minden kívánságát teljesítették, általában nehezen talál játszótársakra, mert nem vagy rosszul működik együtt a többiekkel. A szülők szemet hunyhatnak átmenetileg afölött, hogy a gyerek tombol, ha nem teljesítik azonnal valamennyi kívánságát, ám ez kétségkívül kényelmetlen helyzeteket teremt baráti társaságban, bevásárláskor, orvosi rendelőben.

Aztán eljön az igazság pillanata az óvoda, majd később az iskola, amikor a magatartási vagy akár társadalmi normákkal is hadilábon álló kis diktátor már egy intézménnyel kerül összeütközésbe. A követelőző, örökké elégedetlen, szüleit dróton rángató, elkényeztetett gyerek többnyire ebben a stádiumban kerül pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba, és amit ilyenkor a szülőknek ajánlani tudnak a szakemberek, azt bizony már nagyon nehéz megvalósítani.

Egy öt-, hat- vagy nyolcéves gyereknek az átszoktatása a valósághoz jobban igazodó elvárások rendszerébe még akkor is nagyon nehéz, ha a szülők belátják, hogy hiba volt mindent ráhagyni, minden kívánságát teljesíteni, mindenért isteníteni és minden veszélytől óvni.

Szemünk fényéből diktátor lett

A témával foglalkozó pszichológusok természetesen arra is kíváncsiak, hogy milyen mélyebb magyarázata lehet ennek a világszerte terjedő és a jómódú országokban már komoly társadalmi problémává terebélyesedett jelenségnek, az elkényeztetésnek. A szülők feltehetően jót akarnak a gyerekeiknek. Mi vezeti őket mégis olyan nevelési tévútra, ami az élet realitásával megbirkózni nem képes gyerekeknél nem ritkán drogfüggőségbe, bűnözésbe torkollik.

Az elkényeztetésnek van egy piaci összetevője is, a gyerek ugyanis a fogyasztói társadalom kedvelt figurája. Már a csecsemőket, pontosabban szüleiket márkás termékek fogyasztására szólítja fel a kereskedelem. A szülők, akik maguk is résztvevői a fogyasztói versenyfutásnak, észre sem veszik, hogy ebbe miként vonják bele a gyereket is. A kicsi öltözéke, játékai, frizurája és egész külső megjelenése bele kell, hogy illeszkedjen egy nagyrészt reklámok által generált képbe.

Eközben a szülők, elsősorban az anyukák többsége elég rosszul viseli a kizárólagos gyerekgondozói szerepkört. Bár ezt nyíltan kevesen vallják be, és nem is tudatosul a szereplőkben, a gyerekkort szeretnék megrövidíteni, hogy minél hamarabb megint a saját életüket élhessék. Az istenített és mindennel elhalmozott gyerekek egy része bizony elég korán megtanulja, hogy milyen délutánonként és esténként egyedül lenni otthon.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Adventi mese a szeretetről: A kis gyertya fénye

Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban, ahol a tél hópelyhekkel takarta be a házakat, élt egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Karácsony közeledett, és az egész falu izgatottan várta az ünnepet. A falusi házak ablakai tele voltak gyertyákkal és csillogó díszekkel, mindenki készült az ünnepre, amely a szeretet és összetartozás ünnepe volt.

Andris családja azonban szegény volt, nem volt pénzük díszekre, és csak egyetlen apró gyertyájuk volt. Ez az egy kis  gyertya állt az ablakukban, amelyet minden este meggyújtottak, hogy egy kis fényt vigyen a hideg téli estébe.

Egy este, amikor Andris meggyújtotta a kis gyertyát, valami különleges történt. A gyertya lángja lassan növekedni kezdett, és halk, kedves hangon megszólalt.

– Kedves Andris, te vagy az, aki őrizel engem minden este? – kérdezte a láng.

Andris először nagyon meglepődött, de aztán bólintott, és halkan válaszolt:

– Igen, én őrizlek, hogy mindig fényt vigyél az otthonunkba.

A gyertya lángja még fényesebbé vált, és így szólt:

– Köszönöm neked, Andris. Tudod, az én fényem nem csak a házatokban, de a szívetekben is melegséget hozhat. Ez az advent a szeretetről szól, és ha megosztod a fényemet másokkal, az igazi csodák történhetnek.

Andris elgondolkodott a gyertya szavain. Ekkor eszébe jutott a szomszéd néni, Mariska néni, aki egyedül élt, és akinek ablakában soha nem volt gyertya. Andris úgy döntött, hogy megosztja a gyertyája fényét vele is.

Másnap este, amikor már sötét volt, Andris átment Mariska nénihez a kis gyertyával. Bekopogott az ajtón, és amikor Mariska néni kinyitotta, Andris mosolyogva tartotta felé a gyertyát.

– Mariska néni, hoztam önnek egy kis fényt – mondta. – Szeretném, ha ön is érezné az ünnep melegét.

Mariska néni szemei könnybe lábadtak. Sosem gondolta volna, hogy valaki ennyire törődik vele. Meghatódottan megölelte Andrist, majd behívta őt, és együtt meggyújtották a gyertyát Mariska néni ablakában is.

Ahogy a napok teltek, Andris minden este átment Mariska nénihez, hogy együtt gyújtsák meg a kis gyertyát. És valami csodálatos történt: a kis gyertya fénye napról napra egyre ragyogóbb lett, és a falu lakói is észrevették ezt a különleges fényt. Egyre többen jöttek, hogy megnézzék, honnan sugárzik ez a csodálatos fényesség.

Amikor elérkezett karácsony estéje, az egész falu Mariska néni háza előtt gyűlt össze. Mindannyian hoztak magukkal egy-egy gyertyát, és Andris segített meggyújtani mindet a saját kis gyertyájáról. A falu egyszeriben fényárban úszott, és az emberek arcán boldog mosoly terült szét.

Mariska néni megfogta Andris kezét, és így szólt:

– Kedves Andris, te hoztad el nekünk a szeretet és a fény csodáját. Ez a karácsony sosem lenne ilyen meleg és fényes nélküled.

Andris elmosolyodott, és a gyertyára nézett, amely még mindig ragyogott az ablakban.

– A szeretet olyan, mint a gyertya fénye – mondta. – Minél több embernek adunk belőle, annál fényesebb lesz.

Aznap este a falu összes lakója együtt ünnepelt, és a kis gyertya, amely Andris otthonában világított, most az egész falut beragyogta. Mert a szeretet az, amit megosztunk, és ami által a világ egy kicsit melegebb és fényesebb hely lesz.

Forrás: www.meselekneked.hu

Mikulásváró versek, mondókák, énekek

 

 

 

 

 

 

 

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja – mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengõ hópehely.
Csengõjüket fenyõk rázzák,
Telis-teli cipõd, csizmád.

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár!
Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó!
De a virgács jó gyereknek nem való!
Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!
Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már!

Csendes este, téli este,
halkan hull a hó.
Csendes utcán, havas utcán
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy csizmába,
ajándék hullik.

Reggel a sok gyermek szeme
csupa csillogás.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
Mikulás"

Donkó László: Mikulás de csudás!

Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya, ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!

Dr. Sándorné Manyika: Mikulás

Rénszarvasok húzzák
A Mikulás szánját,
Röpülnek, mint szél,
Hegyen és völgyön át.

Akár a sas madár,
Ha kibontja szárnyát,
Kell, hogy siessenek,
Hisz oly nagy a világ!

Beoson a házba
Ablakon, kéményen,
Varázsereje van
Úgy, mint a mesékben.

Ajándékát osztja
Nappal és sötétben,
Sok gyermek várja őt
A föld kerekségen.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Zelk Zoltán: Mikulás

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

 

 

Forrás: picibaba.hu