A puzzle korántsem új
keletű játék, már a 18. század óta létezik. A játékot egyedül vagy akár
családilag is lehet játszani úgy, hogy közben a család minden tagja jól
szórakozik. Azt, hogy milyen hatással van az agyunkra, azzal csak kevesen
vagyunk tisztában.
Az alábbiakban sorra
vesszük, hogy milyen pozitív hatásokkal jár, ha időnként puzzle-ozunk a
gyerekkel.
1. Problémamegoldás
A problémák tényszerű és
strukturált megoldására való képesség az egyik legfontosabb készségünk,
amelyre életünk során szükség lehet. Napoleon Hill amerikai újságíró
évtizedeken keresztül foglalkozott azzal, hogy kutassa, mire van ahhoz szükség,
hogy munkahelyen és magánéletben sikeresek legyünk. Hill arra jutott, hogy nem
önmagában csak tudás számít, sokkal fontosabbnak lehet, hogy az egyén
válaszokat találjon a feltett kérdésekre vagy problémákra.
Sajnos az iskolák nem
igazán erre tanítják a gyerekeket. A diákok például megtanulják a
főnevekre, igékre, számnevekre vonatkozó szabályokat, de nem tanulják meg,
hogyan használják a könyvtárat vagy az internetet kutatási célokra.
A puzzle darabjainak ismételt szétválogatása éppen az ilyenfajta strukturált
megközelítésre sarkall. Puzzle-ozás során a gyerek újra és újragondolja a
korábban választott megközelítést, például úgy, hogy a darabok
elhelyezésének sorrendjét megváltoztatja és ez az a folyamat, amellyel a
problémamegoldó készségét csiszolja.
2. Rövid távú memória és
koncentráció
A gyereknél úgy alakulnak
ki új készségek, hogy nehéz kihívásokkal kerülnek szembe, amelyek próbára
teszik őket. Az agyunk hasonlóan működik, mint egy izom. Folyamatos
és intenzív használat mellett egyre hatékonyabbá válik. Ez a puzzle darabok
összeillesztése során, a színek gyorsabb felismerésekor ugyanígy működik.
A méretre szabott darabok keresése arra kényszeríti a gyerekek agyát, hogy
internalizálják annak jellemzőit. A rövid távú memória e folyamat több
ezerszeres megismétlésével edződik, és emellett a koncentrációs képesség is
javul.
3. Kitartás
A monotónia vagy a
frusztráció tűrése sok esetben lehet segítségünkre a való életben. A kirakós
játékok erősítik a kitartást, az akaratot és a frusztrációtűrést. Amikor egy
kirakós játékot nekiállunk összerakni, egyeseket már önmagában ez
frusztrálhatja, vagy ilyen, amikor egyetlen egy hiányzó darab csak-csak nem
akar előkerülni, pedig egészen biztosak vagyunk benne, hogy valahol ott kell
lennie. Ez "frusztráló helyzet" az, ami arra késztet bennünket, hogy
kirakjuk teljesen a puzzle-t.
4. Koordinációs készségek
A kirakós darabok
beillesztgetése csodálatosan fejleszti a gyerekek finommotorikus készségeit és
a szem-kéz koordinációt - ezzel az iskola előtt álló gyerekeket felkészíti az
írásra, míg az idősebb generációt, a nagyszülőket szellemileg tartja karban.
5. Képzelőerő
A több száz különálló
rész átnézése növeli a gyerekek "szkennelési" képességét és a
képzelőerejét, azaz a képmotívum ismételt tanulmányozása a vizualizációs
készséget segíti. A kirakós folyamat azonban nemcsak a végső motívum
képzeletét igényli, hanem annak összepárosítását is, hogy egy kirakós darabnak
megfelelő-e az alakja.
6. Nyugalmat idéz elő
Bármilyen rejtvényen való
elmélkedés kreatív és egyben meditatív állapotba hozza a gyerekeket. A mai
rohanó hétköznapokban egyik teendőből esünk a másikba, lassan már nem csak mi
felnőttek, hanem a gyerekeink is. A puzzle egy kellemes kiszakadást jelent a
taposó malomból, és lehetővé teszi a stressz levezetését. A folyamatos
vizualizáció segít a zavaró ingerek kizárását. Leginkább a puzzle apró
motívumainak, absztrakt részleteinek a tanulmányozása, nézegetése az, ami ránk,
mindannyiunkra nyugtató hatással van. A puzzle kirakása közben még a pulzusszám,
a vérnyomás és a légzésszám is csökken.
7. Az agy mindkét
féltekéjének aktiválása
A neurológiai kutatások
már bizonyították, hogy kirakós közben mind a két agyfélteke egyidejű
használatban van. Az emberi agy bal féltekéje felelős az analitikus és logikus
gondolkodásért - ezt stimulálja többek között az egyes puzzle részek
szétválogatása. A jobb félteke a kreativitásért felelős, intuitívabban működik,
és valószínűleg akkor stimulálódik, amikor a teljes képi motívumot nézzük.
A két agyfélteke egyidejű
aktiválása erősíti az egyes agysejtek közötti kapcsolatot, növelve azok
hatékonyságát és kapacitását, ami viszont valószínűleg magyarázatot ad a rövid
távú memória és a koncentráció szempontjából pozitív tanulási hatásokra.
Tanulmányok azt mutatják, hogy a matematikai problémák akkor érthetők és
oldhatók meg a legjobban, ha az összes agyi terület együtt dolgozik.
8. Dopamin termelés
Az agy serkenti a
neurotranszmitterek termelését (ezek továbbítják az ingereket a különböző
idegsejtek között). Rejtvények megfejtése során, ilyen a puzzle kirakás is, az
agy dopamint termel, ami által a gyerekek jobb hangulatba és fokozott
koncentrációba kerülnek.
A dopamin úgy működik, mint egy jutalmazási rendszer. A szervezet az értelmes
tevékenységeket ennek a boldogsághormonnak a termelésével jutalmazza.
9. Demencia és
Alzheimer-kór
A MacArthur-tanulmány
szerint a rendszeres agytorna olyan játékokon keresztül, mint a rejtvények,
keresztrejtvények stb. csökkenti a demencia vagy az Alzheimer-kór
kialakulásának valószínűségét. Ha a demencia már folyamatban van, a folyamat
legalább lelassítható. A tudósok ennek kapcsán magasabb várható élettartamról
és életminőségről is beszámolnak.
10. A rejtvényfejtés
egyszerűen boldoggá tesz
Puzzle kirakásakor a
kihívás találkozik a kompetenciával. Az egész folyamat sok részcélból áll.
Elvileg minden egyes megtalált darab sikerélményt jelent. A
boldogságérzetet aligha lehet szavakba önteni. Különösen a végeredmény
jelképezi a kitartó akaratot, büszkévé tesz, és joggal érdemel elismerést.
Forrás: www.koloknet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése