Gyermekünk összetevői

Az ember – a hármas felosztás szerint – testből, lélekből és szellemből áll.

Alapjában véve a gyermek is, noha ezen részeknek fejlődniük kell egészen felnőtt korig. Ezt, földi törvényeink szerint tizennyolc éves korában éri el a fiatal, ha pedig életünk hét évekre osztódó ritmusát vesszük, akkor ez a megérés, jó esetben az anyáról való teljes leválás, háromszor hét, azaz huszonegy éves korra tehető. Addig pedig épülünk testileg, lelkileg, szellemileg, készülünk a személyre szóló feladatunk teljesítésére.

Ha ritkán rámtörő halálfélelmemen szeretnék túllépni, elgondolom, hogy serdülő koromban kisebb volt a testem, lelkem is más színű volt, de én akkor is én voltam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sőt voltam kicsi gyermek, aki csodáltam a felnőttek titokzatosan bonyolult világát, amelybe most már egyre inkább betekintésem van. S voltam a mindenséget, másvilágot még szemeiben hordozó kis csomag, melyet szüleim ajándékba kaptak, hogy felelősségteljesen felépítsenek. Még édesanyám paradicsomi méhében is én voltam én. Pedig határozottan másképp néztem ki, és alig voltam megfogható fizikailag. De én már akkor is voltam, s én voltam. Halálomkor, mikor már nem kötődöm fizikai testemhez, mitől kellene félnem? Hiszen én akkor is leszek... Csak az, amit a világ által magamra építettem, csak az múlik el.

Nem mondható el azonban, hogy mindegy lenne, miből épülünk fel, hiszen mindaz, amit magunkra, magunkba veszünk, segíthet vagy hátráltathat utunkon. Felnőtt korunkig ez főleg a szüleink felelőssége volt, azután már a mienk. Szülőként pedig gyermekünk fogantatása előtt is tehetünk azért, hogy kicsinyünk élettel teli anyagokból építgethesse testét. Ez persze azzal jár, hogy mi magunk egészséges és életdús élelmiszereket fogyasztunk, jó táptalajt biztosítva jövendő babánknak. De nem csak a testünkre kellene gondolnunk, lelki világunk rendbetétele szintén nagyon fontos, ha nem fontosabb. Hogy mit engedünk magunkhoz közel, mire hogyan reagálunk, milyen erényeket fejlesztünk, milyen érzelmeket táplálunk, ezek mind lelkünk épülésére vagy rongálására szolgálnak.

S az sem mindegy, hogy a gyerek milyen lelkiállapotú szülők ölében fogan meg. Továbbá pedig minden, amit átvesz az anya teste, átfolyik a babán is, s minden, ami történik a kismama bensőjében, lelkében, az titkos csatornákon eljut a babához is. Ezáltal, ezek tudatában a gyerekvállalás meglepően nagy felelősséget igénylő döntés. Az, hogy anyaként testem egészséges bölcsője legyen magzatomnak, s később főztöm vitalitással lássa el gyermekem, és a család harmóniája gyönyörű kristályokként íródjon lelkébe, ezekért mind felelős vagyok. A teremtésben segítek.

Hány betegség alakul ki amiatt, amit magunkhoz veszünk fizikailag és lelkileg...? Tiszta étel (a szójáték azt mutatja, igencsak köze van egymásnak az ételnek az élethez), tiszta gondolatok, akarat és érzelmek egészséges embert alkotnak. Ezt szem előtt tartva kellene táplálnunk és nevelnünk a jövő nemzedéket is.

 

 

 

 

 

Pálffy Zsuzsanna

Csíki Hírlap

Forrás: Polgár Infó, picibaba.hu