5 tipp, hogy könnyebb legyen az ovikezdés

Az ovi-, bölcsikezdés nagyon nagy változás a szülő és a gyerkőc életében is, hiszen a gyerek a megszokott, biztonságot jelentő otthonból számára idegen felnőttek és gyerekek közé, ismeretlen környezetbe kerül.

1. Szokasd magad a beszoktatáshoz

A gyerek jól veszi az akadályokat, és anyát is sikerült megvigasztalni.

Nem vicc, velem is ez történt az első beszoktatás alkalmával. Talán az első, és legfontosabb dolog, hogy a szülők felkészüljenek lélekben az elszakadásra, arra, hogy mostantól kezdve nem a nap 24 órájában vannak együtt a gyerekkel, rá kell bízni őt másokra, és nem tudnak minden mozdulatáról.

A gyerekek rögtön megérzik a szülők szorongását, hiába mondjuk nekik mosolyogva, hogy milyen szuper ez az ovi, a szemünkben látják, mit gondolunk. Amitől pedig még anya is fél, az csak félelmetes lehet.

Ha van rá mód, bízzuk egy kicsit másra a gyereket, hogy szokjuk ezt a helyzetet, de ha végképp nem megy ráhangolódni az elválásra, bízzuk a beszoktatást apára, ő könnyebben megoldja ezt a feladatot.

Durvának tűnik, de valóban az a jó megoldás, hogy a reggeli búcsú után, bármennyire sír a gyerek, és bármennyire megszakad is az ember szíve, határozottan távozunk az oviból. Nem jó többször visszamenni, vigasztalgatni, mert ezzel csak elodázzuk az elválást.

Ne csapjuk be a gyereket, akkor menjünk érte, amikorra ígértük.

2. Amikor én ovis voltam

Beszélgessetek az oviról, milyen voltál ovisnak, esetleg előkerülhetnek régi fotók is. A gyerekek nagyon rá tudnak csodálkozni, hogy anya és apa is volt gyerek. Persze csak a szép emlékek kerüljenek elő, a gyerekkori sérelmek, félelmek elsztorizálásának nincs most itt az ideje.

3. Ismerkedés az óvodával és az óvó nénivel

Érdemes elmenni az oviba, megnézni az ovi épületet, az ovi udvarát. Ha lehetőség van rá, még a szoktatás előtt találkozzunk az óvó nénivel, ha nincs, meséljünk róla kicsit a gyereknek. Tegyünk egy kellemes sétát az óvoda környékén, ismerjük meg az oda vezető utat, és közben sokat beszélgessünk arról, mit jelent ovisnak lenni, mi vár a gyerekre az oviban.

4. Ovis jel

Sok oviban van már választási lehetőség, hogy mi legyen a gyerek az ovis jele, de sok esetben egy jelkészletből lehet választani. Amikor a lányom bölcsis lett, napocska szeretett volna lenni, de ekkor már csak cseresznye vagy köcsög lehetett volna a jele. Ugye kitaláljátok, melyiket választottuk?

Szóval nem biztos, hogy azt kapja a gyerek, amit szeretne, ezért érdemes a jelekhez valami pozitív mesét, történetet keresni, esetleg színezőt nyomtatni, hogy megbarátkozzon vele. Kiemelni a pozitív tulajdonságát, hasznosságát, szépségét, színét, formáját, szóval mindent, ami pozitív.

5. Napirend, lefekvés

Megkönnyíti az ovikezdést, ha a napirendet kicsit már az ovihoz igazítjuk. Nagyon fontos, hogy a gyerek kialudja magát.

Ha a gyerek nem alszik eleget, akkor az értelmi életkorát jelentősen visszavetheti, ráadásul nagyon nyűgös is, ami még jobban megnehezíti a beszoktatást.

Fontos, hogy a gyerek megszeresse az óvodát és ott jól érezze magát. Ehhez kívánunk kitartást, és erőt!

Forrás: https://www.babaszoba.hu/

Szemüveges lesz a gyerekem?

A szülőnek fontos felelőssége, hogy felfedezze, ha gyermekének gond van a látásával, és időben segítséget kapjon. Nem elég ilyenkor megfelelő szakorvoshoz vinni, nekünk kell lelkileg támogatnunk, felkészítenünk a szemüveg viselésére, megtanítanunk az ezzel járó tevékenységekre. Fontos, hogy a szülő magabiztos és felkészült legyen, így tudja a kicsivel elfogadtatni ezt a folyton az orrán csücsülő új testrészét.

Mikor menjünk rutinvizsgálatra?

Legtöbb esetben a védőnő és a gyerekorvos magától figyelmezteti a szülőt adott életkorokban, hogy vigye el szemészeti rutinvizsgálatra a kis pácienst. Általában 1, 3 és 6 éves korban mindenképp biztonságos túlesni a szűrésen, de sokan csecsemőkorban is elviszik babájukat a speciális vizsgálatra. Ha előre megbeszéljük a gyerekkel, hogy mi fog történni, akkor nem fog félni, és játékos gyakorlatnak tekinti a szemorvosnál tett látogatást. A vizsgálatok fájdalmat nem okoznak, esetleg a pupillatágító szemcsepp csíphet kicsit, de erre akkor van szükség, ha visszarendelnek minket pontosító vizsgálatokra, és ilyenkor minden tájékoztatást előre megkapunk.

Jelek

Soron kívül is forduljunk orvosunkhoz, ha szokatlan jelenséget észlelünk. A szem egy olyan szervünk, ami korral gyengül és romlik, de a gyerekek természetes fejlődése még segíti a kis korban felfedezett eltéréseket, így ezek segítséggel megfelelő irányba korrigálhatók jó eséllyel ki lehet nőni. Mivel páros szervről van szó, nem könnyű rögtön felfedezni, ha valamelyik nem tökéletesen működik. Figyeljünk oda, ha a gyerek sokat dörzsöli a szemét, lassan reagál, hunyorog stb., ha bepirosodik a szem, azonnal menjünk háziorvoshoz, mert ez egyéb fertőzésekre is utalhat.

Miért kapunk szemüveget?

A rövidlátás gyakran csak az iskolakezdéskor derül ki. Ilyenkor kényszerül a gyermek arra, hogy órákon át koncentráltan figyelje a távoli táblát, tanítót. Konzultáljunk a pedagógusokkal, és vegyük komolyan, ha nem jegyzetel eleget, ha gyakran fáj a feje, vagy ha gondot okoz a távolabbi jelek felismerése neki.

Akkor mondhatjuk, hogy valaki éleslátó, ha az érzékelendő testekről érkező fény hátul, a szem látóhártyáján egyesül. Ha a szem törőereje gyenge, akkor a kép a látóhártya mögött keletkezik, akkor távollátásról beszélünk, ellenkező esetben pedig a kép látóhártya előtt jelenik meg, ez a rövidlátás. A távollátók a közeli képeket látják homályosan, míg a rövidlátóknak a távolabbi dolgok maszatolódnak el. Ezeket törési szögeket módosítja a szemüveg, domború illetve homorú, “pluszos”, illetve “mínuszos” lencsével, ezzel segíti, hogy az érzékelt kép éles legyen.

Gyerekeknél még nagyon fontos gyakran ellenőrizni, hogy nincs-e kancsalságra utaló jel. Bármilyen kétely felmerül ezzel kapcsolatban, érdemes rögtön megvizsgáltatni, mert a rendellenesség 6-7 éves korig még eséllyel korrigálható. Ilyen esetben elég gyakran kell vizsgálatra járni, hogy a szem alakulását tudja követni a viselt lencse is, előfordul, hogy néha az egyik üveget letakarva kell hordani.

Segíts neki!

Szemüvegesnek lenni azt jelenti, kisebbséghez tartozni. Ez felnőtteknek is okoz nehézségeket és kellemetlen helyzeteket. A gyerekek akkor tudják kifejleszteni az egészséges önértékelést, ha ebben támogatjuk őket.
Egy-két jó tanács:
• Engedjük, hogy ő válassza ki a szemüveg keretét (természetesen a meghatározott árkategórián belül felkínáltakból!)
• Díszítsük fel! Saját kezűleg is készíthetünk szemüvegékszereket, vidám szemüvegzsinórt, ragaszthatunk matricát a szemüveg tokjára, megjelenhet kedvenc mesefigurájuk, állatuk a szemüvegen bárhol, ahova biztonságosan fel tudjuk rögzíteni. Szeresse meg a szemüvegét!
• Ha le kell ragasztani az egyik üveget, cserélgessük, tartsuk tisztán és variáljunk a matricával!
• Ha szép a szeme, vagy jól áll neki a szemüveg, dicsérd meg! Ha rajzoltok, képeket nézegettek, meséltek, szerepeljenek mindig szemüveges emberek is a hősök között!
• Ha gyanút fogsz, hogy csúfolják, vedd komolyan és védd meg, és tanítsd meg magát is megvédeni! Mindig járj utána, hogy mi lehet az oka a kiközösítésnek! A gyerekek gyakran rávetítik a megkülönböztető jelre valakivel kapcsolatos ellenérzésüket, ezt kell kideríteni!
• A megfelelő táplálkozás és a mozgás (szem esetében a szemtorna) ezt a szervet is erősíti!
• Figyelj rá, hogy mindig megfelelő fényben és távolságról nézze, amit olvas, ír, rajzol, néz!
• A sporthoz elengedhetetlen a tökéletes látás és szemüvegben sokkal nehezebb mozogni. De van rá megoldás. Megfelelő rögzítéssel, nem szilánkosan törő és kényelmes szemüvegekkel ugyanolyan teljesítményre lehet képes gyermekünk, mintha éleslátó lenne, és ez önbizalmának, magabiztosságának szárnyakat adhat!

Forrás:https://nlc.hu

Miért lesz válogatós egy gyerek?

A válogatósság egy viselkedés, amely általában a baba 1 éves kora körül kezdődik. Mennyire érdemes komolyan venni? És egy életre válogatós marad a gyerek?

A válogatósság egy viselkedésforma, mely általában a baba 1 éves kora körül kezdődik: változik a gyermek ízlése, kísérletezik, az addig kedvelt ételek közül néhányat (vagy sokat) elutasít.

Dietetikusként gyakran kérnek tőlem tanácsot olyan szülők, akiknek a gyermeke saját elmondásuk szerint válogat. Ilyenkor az első lépés, hogy megvizsgálom a minimum 3 napos étkezési naplójukat: a gyerek mit, mennyit, hol, milyen körülmények között eszik, iszik.

Nem egyszer azt látom, hogy teljesen jól van összeállítva a gyermek étrendje, nagyon is: az étrendben sajt, zöldség, gyümölcs, hús, minden, csak éppen van, hogy anya spenótfőzeléke nem csúszik. Hogy gond van-e ezzel? Nincs. Nézzük, mi is ez az egész, mikortól számíthat problémának.

A válogatósság egy viselkedésforma, mely általában a baba 1 éves kora körül kezdődik: változik a gyermek ízlése, kísérletezik, az addig kedvelt ételek közül néhányat (vagy sokat) elutasít. Legtöbbször, ha a szülő erre nem görcsöl rá, ez max 1-2 hónapig tart.

Van itt egy fogalom, melyet meg kell említeni, de ennek kezelése és felmérése orvosi kompetencia. A neofóbia egy személyiségjegy. Kb. 2 éves kor körül kezdődik, és sajnos általában egy életen át kitart. Ilyenkor a gyermek fél az újdonságoktól (ízek, szagok, állagok, hőmérséklet, szín, emberek, helyek, stb.- tehát nem feltétlen csak az ételektől, bár ez is előfordul). Több terápia létezik, gyermekorvos és etetésterápia segíthet a családnak és a gyermeknek.

A legfőbb különbség a válógatósság és a neofóbia között:

A válogatós gyerek elfogyasztja a kívánt ételmennyiséget, amelyre a szervezetének szüksége van, míg a neofóbiás gyermek nem.

A válogatósság okai

A válogatósság normál folyamat, általában a legtöbb gyerkőcnél előfordul. A lényeg, hogy ne stresszeljük túl, és jól reagáljunk rá.

Fokozhatja viszont...

...olyan betegség, amelynél az evést a gyermek a fájdalommal köti össze (ha eszek, fájni fog). Ilyen pl. a reflux, a hányás. Akár egy hányásnál is megjegyezheti a gyermek, csak a türelem segít, és néhány trükk

...lefogás, megtömés: a negatív, agresszív ingerek (még ha a szülő nem is annak gondolja) rettenetes hatással lehetnek a gyermek táplálkozására. Soha ne fogjuk le, soha ne tömjük meg a gyermeket (a kisbabát sem)

...folyamatos ételellátás a nap folyamán: az egyik leggyakoribb oka, ha a gyermek nem éhes, az az, hogy egész nap nasizik, bekap 1-2 falatot. Nem telik el idő az étkezések között. Gond még a víz helyetti tej, gyümölcslé fogyasztás is, hiszen elveszik az étvágyat ekkora mennyiségben.

Ne tegyük:

• zsarolás, büntetés étellel
• jutalmazás étellel
• "addig nem állhatsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed/míg meg nem kóstolod" (nem muszáj, dacból egy idő után nem fogja megkóstolni)
• "még van a tányérodon, nem maradhat rajta semmi" (annyit egyen, amennyi jól esik)
• fizikai bántalmazás
• kompromisszumok: oké, nem etted meg, itt van amit szeretsz, nehogy éhen halj (nem fog éhen halni, viszont így egy spirálba kerül a gyermek)
• képernyő elé ültetés étkezés közben (figyelemelterelés)

Tegyük:

• türelem: van, hogy hússzor kell megkínálni, mire újra elfogadja (vagy hozzányúl)
• példamutatás (mi se a sajtburgert majszoljuk, miközben a gyerek előtt a chia magos humusz van)
• gyermektársaság (főleg ovis korban kezd el működni a csordaszellem: ha a többiek megeszik, ő is megkóstolja)
• bízzunk a gyermek belső szabályozórendszerében, mely pontosan érzi, tudja, mennyi ételre van egy egészséges gyermeknek szüksége
• figyeljük a fejlődését, és egyeztessünk erről védőnőnkkel, gyermekorvosunkkal. Ha a fejlődése oké, jókedvű, alszik és mozog eleget, megfelelő ételféleségekkel van kínálva és a szülő nem stresszel emiatt túl sokat, nagy gond nem lehet
• kisbaba kortól együtt vásárlással, piacra járással, étkezőasztalhoz való odatolással mutassuk, mi az az étkezés, hogyan kerül az étel az asztalra

Ne izguljuk túl. Gyermekünk ízlése folyamatosan változik, mi egy valamit tehetünk: segítünk neki, hogy minden fontos tápanyaghoz hozzájusson. Nem a bolti cukros termékek által, hanem valódi, értékes ételek által.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/

Óvodai beszoktatás, leválás...

Minden kisgyermek életében eljön az az idő, mikor egy újabb szocializációs színtérrel ismerkednek meg. Ez a hely pedig nem más mint az óvoda. Sokszor a családoknak már az óvoda választás is nagy nehézséget okoz, hiszen mindenki szeretné a lehető legjobb helyen tudni gyermekét. Fontosnak tartom, hogy nem feltétlenül az óvoda felszereltsége az ami a gyermekünk igényeit szolgálja, hanem sokkal inkább az óvónő személye, kedvessége, felkészültsége a meghatározó az ott eltöltött évek során. Érdemes előre tájékozódni más szülőktől, illetve élni kell a nyílt napok adta lehetőségekkel is hiszen ott még inkább betekintést lehet nyerni egy óvodai csoport mindennapjaiba, az óvónők munkájába.

A beszoktatás, leválás nem mindig megy zökkenőmentesen. Ami a beszoktatást illeti minden gyermek más ezért ne is hasonlítgassuk őt más gyerekekhez. Fontos, hogy beszélgessünk sokat az óvodáról, készítsük fel a gyermeket előtte. Mesélhetünk neki a gyerekekről, az óvónéniről és arról, hogy milyen sok játék fogja őt ott várni. Viheti nyugodtan kedvenc plüss állatkáját, alvókáját ez a beszoktatás időszaka alatt is nagy megnyugvást jelenthet számára. Első időszakban legyünk türelmesek, hagyjunk a gyermeknek elég időt, hogy megszokja új környezetét.

Az óvodai beszoktatásnál azonban sokkal könnyebb dolgunk van ha a csemeténk korábban már járt gyermek közösségbe például babaklubba vagy bölcsődébe. Ilyenkor már nem jelent nagy gondot számukra a szülőtől való elszakadás, a játékokon való osztozkodás, a csoport szabályok betartása, ezáltal könnyebben megy nekik az óvodába való beilleszkedés is.

Egy jó óvoda azt gondolom, hogy rengeteg pozitív hatással van a gyermekek értelmi, érzelmi fejlődésére ezért érdemes kellő körültekintéssel választani az intézmények között.

BNA

A cikk eredetije: https://eloujsag.blogspot.com/2020/08/ovodai-beszoktatas-levalas.html?fbclid=IwAR2S4iK0k5G5V9LDQuTmzckaA57KARY-gO-Mre_7Ia4CaXTeyvLK81hVnL4

Tippek egy Montessori tanítótól, ha a gyerek harap

Megdöbbentő, sőt sokkoló tud lenni egy szülőnek, ha a gyereke harap, hiszen ez egy agresszív cselekedet.

Valójában a harapás leginkább olyan a kisgyerektől, mint egy pofon - a fizikai reakció, ha hirtelen elöntik az érzelmek, hiszen szavaik még nincsenek ezek kifejezésére.

Hogyan reagáljon erre a szülő?

A harapást azért nehéz kezelni, mert ha túl nagy figyelmet szentelünk neki, akkor azt a gyerek is észreveszi, és arra ösztönözheti, hogy folytassa ezt a viselkedést. Viszont mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk sem, hiszen ezzel tényleg meg is sebesíthet másokat!

Egy Montessori oktató javasol néhány trükköt, hogy kezeljük ezt a magatartást:

Arra figyelj, akit a gyerek megharapott

Akár egy másik gyerekről, akár egy felnőttről van szó, a figyelmedet arra összpontosítsd, akit a gyereked megharapott, ne pedig őrá. Látványosan ellenőrizd, hogy az illető biztosan jól van-e, hogy a gyereked észrevegye, hogy igenis nagy dolog a harapás. Ha a harapás előtted történt, öleld meg a megharapott gyereket/felnőttet, fertőtlenítsd le a harapást, tegyél rá jeget vagy egy hideg palackot, és adj neki egy üdítőt - a lényeg, hogy keríts nagy feneket neki, hogy a gyereked lássa, milyen komoly ez.

Ha nem otthon harapott meg valakit, hanem például a bölcsődében, akkor telefonálj előtte annak a felnőttnek, vagy a gyerek szüleinek, és érdeklődj, hogy van, mondd el neki, hogy reméled, hamar rendbe jön. Azért válaszd ezt a technikát, hogy ne a gyermeked kerüljön a középpontba, hiszen akkor megvan az esélye annak, hogy kíváncsiságból megismétli a harapdálást, hogy tudja, ismét figyelsz majd rá emiatt.

Próbáld megelőzni

A gyermeked, és főleg annak a számára, akit megharap, a lehető legjobb, ha megakadályozod a harapást. Ha éppen a harapós időszakát éli a kicsi, akkor érdemes árnyékként követned, hogy megakadályozd ezt az akciót. Ha valamilyen módon mégis sikerült megharapnia valakit, a lehető leggyorsabban avatkozz közbe. Ha egy játszótéren vagy egy kis barátjánál történt például az eset, vidd el a helyszínről is.

Figyelj az időzítésre

A gyerekek általában nem ok nélkül harapnak. Lehet, hogy a fáradtság, az éhség váltja ki ezt az ingerült állapotot, ezért érdemes megfigyelned, mikor viselkedik így. Ha ezt sikerül megfejtened, sokkal egyszerűbb lesz közbeavatkoznod. A legkönnyebb módja a monitorozásnak, ha egy kis füzetbe vagy a telefonodba feljegyzed, milyen napszakban, hány órakor, milyen körülmények között viselkedik így a gyerek.

Adj neki valamit, amire ráharaphat

A kisgyerekek sokszor azért harapnak, mert még nem tudják feldolgozni a nagyobb intenzitású érzéseket. Azonban előfordul olyan is, hogy egy gyermek csupán a harapás fizikai érzéséért akar harapni. Ha nálatok erről van szó, akkor adj a gyereknek egészséges nasit, vagy egy rágókát, és mondd neki, hogy látod, hogy harapni szeretne - ugyan embereket nem szabad, de itt van valami, amit rágcsálhat.

Dekódold az érzéseket

Ha nálatok is mégis arról van szó, hogy a különböző érzések - például idegesség, düh - miatt harap a gyerek, akkor segíts neki megérteni az érzéseit. Például "Láttam, hogy Peti el akarta venni a lapátodat, és ez nagyon zavar téged". Néha már az is segít, ha a gyerek látja, hogy megérted, mi zajlik éppen benne, és ez megnyugtatja annyira, hogy mégse akarjon harapni.

Ne próbálj hosszú beszéddel hatni rá

A harapás egy impulzuscselekvés a gyereknél, nem mindig vezethető vissza egy konkrét okra, így egy hosszú beszéddel nem igazán tudsz érvelni, hogy miért ne harapjon a csemetéd. Emellett a kisgyerekek nem is igazán értik meg a hosszabb utasításokat, sokkal többre mész annyival, hogy ne harapd meg, ez fáj neki. A hosszabb beszéddel pedig nagyobb feneket is kerítesz a harapásnak, ami miatt újra meg akar majd vele próbálkozni a gyerek.

Gyakorold vele a problémamegoldást

A gyerekek általában azért harapnak meg valakit, mert valami gondjuk akadt vele, amit nem tudnak szavakkal kifejezni. Próbáld segíteni megtalálni a gyermekednek a szavakat, ösztönözd arra, hogy ne fizikailag próbálja megoldani a baját. Ha látod, hogy harapni készül, kérd meg rá, hogy inkább szóban próbálja elmondani annak, hogy a gondja, akit megpróbál megharapni. Ha nyugodtan, de határozottan reagálsz, nem pedig idegesen közbeavatkozol, abból sokkal jobban tanul majd a csemetéd.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/

A boldog anyák 13 szokása

Mi a titkuk azoknak az anyukáknak, akik mindig összeszedettek és folyton mosolyognak? Íme a boldog anyák top 13 szokása:

1. Kérj segítséget

A boldog anyák nem félnek segítséget kérni a családjuktól vagy barátaiktól. Eközben a mogorva, kimerült édesanyák - mivel nem merik kimondani azt a szót, hogy "kérlek" - csak tovább fokozzák a saját boldogtalanságukat azzal, hogy soha nem mozdulnak ki a gyerek mellől egy kettesben eltöltött romantikus estére a férjükkel, vagy egy jól megérdemelt fodrász/manikűr "énidő"-re.

2. Ne ülj otthon

Voltál már ma kint? A friss levegő, a napsütés és a természet mind-mind olyan boldogságfokozó tényezők, amikre egy kismamának óriási szüksége van. Nem kerül semmibe, hogy kisétáljatok a parkba vagy játszótérre. És ha már ott vagytok, csevegj egyet a legszimpatikusabb anyukával!

3. Tervezz jó programokat

A boldog mamik sokat dolgoznak azon, hogy legyen pénzük és idejük egy kis vakációra. Tedd félre a házifeladatot és a határidőket... és elő a naplementével, a homokvárral és a kártyajátékokkal! Meglátod, utána hirtelen több kedved lesz mosni, vasalni is.

4. Mutasd ki a szereteted

"Kicsimnek" és "Édesemnek" hívjátok egymást a pároddal? De valóban mélyen kimutatjátok a szereteteteket egymás irányába? Gyerünk, vedd elő azt a szexi fehérneműt, és jöhet egy kis hancúr!

5. Egyél, aludj és légy egészségtudatos

Igen, a kialvatlanság sok kismama életét nehezíti meg, de minél hamarabb kitalálod, hogyan aludhatnál egy kicsit többet, annál jobb kedved lesz! Szundíts egyet, mikor a baba is alszik, vagy kérj egy kis segítséget, hogy kipihenhesd magad (lásd 1-es pont). A reggeli hatszor újramikrózott kávédat cseréld le egy fincsi matcha lattéra, reggelire pedig egyél zabkását eper- és banánszeletekkel. Ugye, hogy máris jobban érzed magad?

6. Mozogj!

Egy kérdőíves felmérésből kiderült, hogy azok az anyukák, akik rendszeresen elosonnak a baba nélkül sportolni, sokkal boldogabbak az otthonülő társaiknál. Első körben persze a baba-mama jóga is szuper, de még jobb, ha legalább hetente egyszer apára hagyod a picit, és egyedül mész el futni egy kört vagy ugrasz le pilatesezni a közeli stúdióba. Kezdd el még ma!

7. Néha kell egy kis egyedüllét

Szükséged van rá, hogy időnként a baba nélkül legyél egy kicsit! És nem, most nem arra az öt percre gondolunk, amit a vécén töltesz. Menj el két órára a barátnőiddel kávézni, jelentkezz be egy masszázsra, vagy egyszerűen csak vegyél egy hosszú forró fürdőt, és közben lapozd át a kedvenc magazinjaidat. Hidd el, meg fogod köszönni nekünk, hogy erre biztattunk!

8. Légy hálás azért, amid van

A boldog anyukák nem hasonlítgatják magukat másokhoz, és nem versenyeznek más anyukákkal. Ahogyan nekik sem, a gyereküknek, a kocsijuknak és a házuknak sem kell tökéletesnek lenniük. Elégedettek az életükkel, és hálásak azért, amijük van.

9. Szerezz anyuka barátokat

A mindig vidám anyukáknak sok mami barátjuk van, akikkel gyakran találkoznak. Persze, nem kell, hogy neked is rengeteg barátod legyen, az is elég, ha egy jó barátnőt találsz, aki hasonló cipőben jár, és meg tudod vele vitatni a mindennapi babás dolgaidat. Mégis más együtt siránkozni egy bögre tejeskávé fölött azon, hogy megint négyszer kelt fel a gyerek éjjel, nem?

10. Ajándékozd meg magad

A mosolygós mamik titka, hogy nem sajnálják időnként megajándékozni saját magukat valami aprósággal. Például egy csokor virággal vagy egy arckezeléssel. Csak úgy, mert megérdemlik.

11. Nézz előre

Emlékeztesd magad, hogy semmi sem tart örökké. Ha épp egy nehéz periódusban vagy, akkor tudatosítsd, hogy egyszer túl leszel rajta. A jó dolgokra pedig gondolj úgy, hogy mivel rövid ideig tartanak fontos, hogy megbecsüld őket. Puszilgasd meg azokat a pici lábacskákat, és vésd jól az emlékezetedbe a cuppanós, nyálas puszikat!

12. Nevess, hogy a könnyed is kicsorduljon

A gyerekek imádják látni, ha az anyukájuk boldog. Ha nem is vagy a legjobb hangulatban, akkor is próbáld ki, hogy mosolyra, nevetésre kényszeríted magad - ez ugyanis beindítja a szerotonin termelődését, amitől valóban jobb hangulatba kerülsz majd. A kacagásnál nincs jobb gyógyír!

13. Ölelkezzetek

A boldog anyukák minden alkalmat megragadnak arra, hogy megölelgessék egy kicsit a gyerekeiket. Kettőt pislogsz, és már nem lesz rá lehetőséged, mert beköszönt az "anya ciki" korszak, úgyhogy élvezd ki, amíg lehet!

Forrás: https://www.babaszoba.hu/

Így taníthatunk pozitív értéteket a gyermekeinknek

Nagyon sok vita folyik a korai oktatás fontosságáról, de mi a helyzet az olyan készségekkel, mint a tisztelet és a kedvesség?

Hogyan tudják az anyukák megtanítani gyermekeinket az olyan értékeket, mint az együttműködés, a hála, az empátia vagy az udvariasság?

Ezek olyan egyértelmű és alapvető értékek, amelyek segítenek megkülönböztetni a jót a rossztól, amelyek egyensúlyt és értelmet adnak az életünknek, és lehetővé teszik számunkra, hogy kötődést alakítsunk ki másokkal. Fontos, hogy a gyerekek a koruknak megfelelően elsajátítsák ezeket a készségeket, és megerősítsük bennük őket, akár az óvodában, iskolában, akár otthon, egész gyermekkorukon keresztül.

Íme néhány tipp, hogyan segíthetjük gyermekeinkben ezen személyiségvonások kialakulását.

Kedvesség

A kedvesség véletlenszerű megnyilvánulásai jó hatással vannak arra a személyre, aki mutatja azt, és arra is, aki felé mutatják. Gondoljuk csak végig, hogy a családban a tagok hányféleképpen mutathatnak kedvességet mások iránt. Például süthetünk sütit a postásunknak, adományozhatunk a helyei segélyszervezeteknek, ételt adhatunk a hajléktalanoknak,de már néhány kedves szó vagy üzenet is számít a szomszédok felé. Vonjuk be gyermekeinket ezekbe a tevékenységekben, így első kézből láthatják, milyen boldogság kedvesnek lenni másokkal.

Felelősség

A gyermekekben megvan a vágy arra, hogy utánozzák a környezetükben lévő felnőtteket. Bátorítsuk őket arra, hogy segítsenek egyszerűbb házimunkákban, vagy a ház körüli teendőkben. A gyermekek ettől büszkék lesznek magukra, hogy sikerült a feladat, és felelősségteljesnek is érzik majd magukat. Egy kétéves kisgyermek segíthet törölközőket hajtogatni, eltenni könyveket, vagy a kertben is segíthetnek. Az idősebbek pedig már besegíthetnek a konyhában is.

Türelem

A türelem az a képesség, amellyel önkontroll tudunk gyakorolni, ha valamilyen esemény, történés bekövetkeztére várnunk kell. Utalhat arra is, hogy nyugodtak tudunk maradni, amikor valami számunkra zavaró történik. Ez egy olyan képesség, amely a gyermekeinkben a kor előrehaladtával egyre jobban erősödik. Fontos ugyan a türelem gyakorlása, azonban nélkülözhetetlen, hogy a szülők reálisan kezeljék az elvárásaikat, meg kell beszélni a gyerekkel a tapasztalatokat, és nem szabad direkt megvárakoztatni őket.

Udvariasság

Fontos beiktatni a napirendbe a közös családi étkezéseket. Ilyenkor mutassunk példát jó modorból, és ösztönözzük a többi családtagot és az idősebb gyerekeket is erre. Használjunk olyan kifejezéseket, mint például "Oda tudnád adni a köretet, kérlek?" vagy hogy "Köszönöm!". Fontos, hogy útmutatást adjunk arra vonatkozóan csemetéinknek, mit szabad csinálni, és mit nem.

Rugalmasság

Változtassunk néha a napi rutinon, így ösztönözve gyermekeinket arra, hogy rugalmasak legyenek, és kipróbáljanak új dolgokat. Próbáljuk először a kis dolgokkal: együnk reggelit ebédre, próbáljuk ki villával enni a fagyit, olvasson a gyermek nekünk esti mesét és ne fordítva, vagy rendezzünk pikniket a nappaliban. Erősítsük meg gyermekeinket abban, hogy rendben van máshogy csinálni a dolgokat.

Empátia

A gyerekek hamar elkezdik megérteni a különféle érzelmeket, és hogy másoknak is vannak érzéseik. Már gyermekkorban beszéljünk velük az érzéseikről és arról, mások hogyan érezhetik magukat. Azzal, hogy időt szakítunk arra, hogy meghallgassuk, hogyan érzik magukat, megmutatjuk nekik, hogy törődünk velük és megértjük, hogy érzik magukat.

Együttműködés

Szervezzünk olyan találkozókat, ahol játszhatnak más kisgyerekekkel, vagy vigyük őket olyan eseményekre, ahol be kell mutatkozniuk kortársaiknak, esetleg felnőtteknek is. Keressünk olyan játékokat és tevékenységeket, amelyek kezdeményezést és együttműködést igényelnek.

Hála

Bátorítsuk gyermekeinket arra, hogy minden nap végén legyen öt perce, hogy végiggondolja és elmondja, miért hálás aznap. Ezt akár gyakorolhatjuk közösen is, lefekvés előtt, vagy vacsora után.

Tisztelet

Szülőként az a célunk, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek felismerni, hogy noha mindenki más szeret és másban hisz, mégis ugyanolyan tisztelettel és pozitívan kell közelednünk egymás felé. Ne felejtsük el megtanítani nekik a fő szabályt: úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Azt se felejtsük el megtanítani gyermekeinknek, hogy a tárgyak iránt is tiszteletet kell tanúsítani. Ha a tárgyaikkal és a játékaikkal korrektül bánnak, akkor megtanulják értékelni azt, amijük van.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/