Ajánlom édesanyáknak és édesapáknak, kicsiknek és nagyoknak,
együttalvóknak és nem együttalvóknak.
A szerző Dr. William Sears, amerikai gyermekorvos, akit
nyolc gyermekkel áldott meg a sors. Sears könyve foglalkozik a kötődő
neveléssel is, azonban ennek egyik lehetséges eszközének, az együttalvásnak
szenteli a könyvét. Megtudhatjuk, hogyan gondoskodhatunk megfelelően a
kisbabánkról az éjszaka folyamán. Sears egyértelműen az együttalvást
preferálja, melynek hosszú oldalakon keresztül ecseteli az előnyeit, illetve
jótékony hatásait. Megtudhatjuk például, hogy azok az anyukák, akik
együtt alszanak a kisbabájukkal, elmondásuk szerint sokkal kipihentebben
ébrednek reggelente, mint azok, akik a gyermeküktől külön töltik az éjszakát.
Ennek okát a szerző azzal magyarázza, hogy így sem az anya, sem a baba nem
ébred fel teljesen, hiszen amint felébreszti a kicsit a pocakja, rögtön
elkezdhet szopizni, illetve, ha megijed valamitől, azonnal az édesanyjához tud
bújni, amitől megnyugszik, és rögtön el is alszik. Nem csupán az édesanyák,
hanem a kicsik oldaláról is megvilágítja a szerző az egy ágyban alvás
pozitívumait. Vannak azonban olyan családok, akik nem szeretnék ezt a módszert
alkalmazni, így a szerző ajánl néhány módszert erre az esetre is, hiszen
hangsúlyozza, hogy a saját családunkban annyit szabad megvalósítani a kötődő
nevelés eszközeiből, amennyire a babának és a szülőknek is igénye van.
,, Haydennel való együttalvásunk ráébresztett minket arra a
tényre, hogy az éjszaki gondoskodásnak nagyon sokféle módja létezik, a
szülőknek érzékenyeknek kell lenniük és bármilyen olyan módszert szabad
alkalmazniuk, ami a család összes tagja számára biztosítja a nyugodt
alvást."
Ennek alapján a szerző megoldást kínál azoknak is, akik nem
az együttalvás mellett döntenek. Ha például a gyermek külön szobában alszik,
mindig hagyjuk nyitva az ajtót, hogy halljuk, ha a csecsemő sír, illetve
fontos, hogy használjunk légzésfigyelőt. Annak, aki egy szobában akar aludni a
kisbabájával, de valamilyen okból mégsem tud vele egy ágyban aludni (pl. nem
alkalmas erre az ágy) ajánlja a matracos, illetve oldalkocsis megoldást is.
Bár a könyv alapvető témája az éjszakai gondoskodás, mégis
számtalan témát felölel a szerző. Szó esik például az éjszakai szoptatásról,
ennek fogamzásgátló hatásáról, illetve arról, hogyan őrizzük meg a házasság
intimitását a gyermek születése után abban az esetben is, ha együtt alszunk a
kicsivel. A könyv sokak nagy félelméről, a bölcsőhalálról is említést tesz,
amelynek nem véletlenül „bölcsőhalál” a neve, hiszen a kicsit egyedül, a
„bölcsőben” magára hagyva éri a tragédia. Egy felmérés azt is kimutatta, hogy
azok a csecsemők, akik az édesanyjukkal alszanak, kevésbé vannak kitéve a
bölcsőhalál kockázatának, ezért Sears jó ellenszernek tartja ez ellen az együtt
alvást, melynek okát többek között azzal magyarázza, hogy az anya sokkal jobban
érzi a kicsi rezdüléseit, mint a légzésfigyelő. Ez nem véletlenül van így,
hiszen azok az anyák, akik együtt alszanak a gyermekükkel, arról számoltak be,
hogy teljesen összehangolódik a légzésük a kicsivel, mondhatni, hogy az anya
légzése szabályozza a baba légzését is. Az együttalvás folyamán harmóniába
kerülnek egymással, és ahogyan az édesanya veszi a levegőt, ugyanolyan ütemben
lélegzik a kicsi is. Sok édesanya
megfigyelte, hogy ha a gyermeke külön ágyban, illetve külön szobában alszik
tőle, akkor sokkal egyenetlenebbül veszi a levegőt, míg ha vele alszik,
kiegyensúlyozottan lélegzik. Ennek nem csupán abban rejlik az oka, hogy a
kisgyermek sokkal nyugodtabb, ha nem kell egyedül aludnia, hanem abban is, hogy
az együttalvás folyamán az édesanya és a gyermek légzése összehangolódik,
aminek előnye, hogy az édesanya a gyermek minden apró rezdülését érzi. Sok
anyuka számolt be arról, hogy néhány perccel azelőtt felébred, mielőtt a
gyermek elkezdene mocorogni, tehát nem csupán a légzésük és az alvási
ciklusaik, hanem ők maguk is összehangolódnak. Együtt, egy időben alszanak, és
általában ugyanabban az időpontban ébrednek fel, kölcsönösen figyelve egymásra.
Sears természetesen az édesapákról sem feledkezik meg, hiszen egy külön
fejezetet szentel az apai gondoskodásnak, illetve annak, hogyan alkothat jó
csapatot a gyermek ellátásában a két szülő. Az édesanyáknak külön ajánlom a
könyvet, hiszen szó esik arról is, hogyan hangolhatják össze a háztartás
ellátását, illetve a pici babájukról való gondoskodást akár segítséggel, akár
segítség nélkül.
Sears fontosnak tartja, hogy nem minden gyermek egyforma,
nem alszanak ugyanúgy, illetve nem ugyanannyi gondoskodást igényelnek. A szerző
kreatívan a „többemberes baba” kifejezést alkalmazza azon babákra, akiknek több
odafigyelésre van szükségük, illetve rosszabb alvók. Ami szintén megfogott a
könyvben, az, hogy szó esik arról, hogy a példamutatás mennyire lételeme a
nevelésnek. Sears saját gyermekein keresztül mutatja be ennek fontosságát.
Megemlíti például, hogy a nagyobb gyermekei ugyanúgy viselkedtek a kisebb
testvéreikkel, ahogyan azt tőlük, mint szülőktől megfigyelték, illetve
eltanulták.
A szerző azon kívül, hogy összegyűjti a pályája, illetve a
magánélete során tapasztaltakat, kis történetekkel gazdagítja az egyes
fejezeteket, ahol számtalan olyan kérdés felmerül, amely bármelyik szülőben
megfogalmazódhat.
Ajánlom mindenkinek, aki bizonytalan a fent említett témákat
illetően, hogy olvassa el ezt a könyvet, hiszen biztos vagyok abban, hogy
segítséget jelent majd számára ez a szerzemény, amely akár arra is kiváló, hogy
az ember kikapcsolódjon egy kicsit, és elöltsön néhány órát a nagyszerű Sears
doktor társaságában.
.jpg)
