"A szülés természetes folyamat"
Forrás: haromkiralyfi.hu / 2020.03.26.
A várandósoknak remélhetőleg nincs okuk nagy aggodalomra a járvány alatt
A szülés természetes folyamat, hallgatni kell arra a végtelen nagy tapasztalatra, amit ebben a nők évezredek alatt felhalmoztak. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász azt is vallja, hogy egyáltalán nem indokolt a császármetszések magas aránya. Dicsőséges pillanat részesévé válni az élet láthatóvá válásának - vallja az orvos, aki terhességmegszakításhoz nem adja nevét. Bálint Balázsnak Kopp-Skrabski-díjat adományozott a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom.
Édesapja, nagybátyja is szülészorvos. Mivel foglalkozna, ha nem egy ismert orvoscsaládba születik?
Sok minden érdekelt, lehettem volna lelkész, történész, jogász vagy régész, mert ezek is érdekeltek, de aztán mégiscsak az orvosi pálya mellett döntöttem. A nagyszüleim közül hárman pedagógusok voltak, egy pedig jogász, a szüleim és a nagybátyám pedig mindannyian az egészségügyben dolgoztak. Ha valaki látja, hogy mivel foglalkoznak a szülei, az egyfelől hatást gyakorol rá, másfelől sokkal jobban bele tudja magát képzelni az adott hivatásba. Így alakulnak ki a dinasztiák, bármilyen más szakmáknál is.
Az édesapja és az Ön nevéhez köthető, hogy az elmúlt évtizedekben megreformálták a magyarországi szülészeti protokollt, a "vissza a természethez" elv alapján. Az édesanyákat felkészítik és képessé teszik a természetes szülésre, mindezt gyengéden. Mi ennek a lényege?
Ez egy szerteágazó kérdés, túlzás, hogy mi reformáltuk volna meg a protokollt. Ebben nagyon sok ember munkája, érdeme rejlik, akikkel közösen lehetett létrehozni a változást. Abban például az édesanyámnak is szerepe volt – ezt nem olyan régen mesélte el nekem, – hogy a Szent Imre Kórházban bevezették a kádban szülést. Ő az ÁNTSZ-nél ezzel foglalkozott éppen, és azzal hogy, az ügy mögé állt, emiatt az állásával játszott. A vissza a természethez elv azért is a legjobb, mert valahogy csak eljutott az emberiség idáig! Évezredek óta szülnek az asszonyok orvos jelenléte nélkül és itt vagyunk. Nyilván voltak bajok mindig is, így néha kellett a segítség. De ha átesünk a ló túloldalára, és akkor is segíteni akarunk, amikor nem kellene, az egész a visszájára fordul. És ennek a gondolatmenetnek a vége az, hogy akkor lépjünk kicsit visszább, a természeteshez. Felkészíteni nem a szülésre kell a kismamákat, hanem pont fordítva, arra kell felkészíteni őket, hogy most már nem az „egészségügy” fogja irányítani a szülésüket, hanem ők maguk. Mert a női szervezet az összes hormonjával, anatómiájával, tudat alatti tudásával képes arra, hogy a magzatot befogadja, megnövessze, és onnan majd el is engedje. Persze lehetnek problémák, nehéz pillanatok – az esetek kis százalékában – ehhez kell az egészségügy. Az emberiség életképes, és az hogy ilyen magas lett a beavatkozások, császármetszések száma, az egyáltalán nem indokolt.
Az is köztudott, hogy nem végez abortuszokat.
Valóban nem végzek abortuszokat, és erre soha nem is kényszerített senki. Olyan főnökeim voltak, akik ezt engedélyezték, és hozzájárultak – egyébként ezt a törvény is lehetővé teszi, szabadon eldönthető. Más kérdés, hogy a kollégák egy része ezt nehezményezte, mert biztos vagyok abban, hogy egyiküknek sem örömteli, hogy terhességmegszakításokat kell elvégezni. Azonban minden állami kórháznak fel kell állítani egy olyan csapatot – és ez a teljes műtő személyzetét is jelenti – akik ezeket a műtéteket is elvégzik. Ez az árnyoldala a szakmánknak.
A napos oldala, az örömteli a születés. Hisz nem a bajukkal, krízisükkel fordulnak az emberek Önhöz, hanem a személyes örömükkel. Nap mint nap család születik a kezei között, ezt igen felemelő lehet megélni!
Egyetértek, az orvostudomány egy csodálatos területe a szülészet, mert eleve egészségesekkel foglalkozunk, és örömteli állapot az, amikor a szülés körüli teendőkkel foglalkozunk. Amikor élet születik, vagy az élet válik láthatóvá – mert az én olvasatomban az élet a foganással kezdődik – az dicsőséges pillanat. Nagy élmény a párok azon pillanatában részt venni, amikor megszületik az első kisbaba, és ezzel a Család is. Ha pedig a sokadik, akkor meg azért örülünk, mert már milyen sokan vannak.
Ma már az a jellemzőbb, hogy a párok együtt járnak a várandós gondozásra. Így önnek megadatik, hogy a kilenc hónap során jelen lehet a párok legintimebb életében.
Jó, ha bizalmi kapcsolat alakul ki az orvos és páciense között, de ez igaz bármelyik orvosi szakterületre is. Hisz miről beszélnek a páciensek az orvosuknak? Csupa olyan dologról, amit nem szokás úton útfélen elmesélni. Gyakran előfordul, hogy egyszer csak olyan témára terelődik a beszélgetés, ami nem része és nem is kell, hogy része legyen a várandós gondozásnak. Mondjuk egy belső családi esemény, emlék, élmény, öröm vagy bánat megosztása, és ez nem baj. Valóban, a kilenc hónap alatt gyakran részévé válik az ember nagyon sok kedves család egy-egy időszakának. Az is furcsa és izgalmas, hogy a szülés után nálunk megáll az óra. Az anyák hazamennek a kórházból, nevelik a gyerekeiket, visszajárnak ugyan az éves nőgyógyászati kontrollra, de egyszer csak kiderül, hogy már 20 éves az, aki nekem kisbabaként maradt meg.
2019-ben – elvitathatatlan orvosi és emberi érdemeiért – megkapta a Kopp-Skrabski díjat. Ha majd egyszer visszatekint az életére, a szakmai munkásságára, akkor mit szeretne látni, mit szeretne hátrahagyni?
Az egyik kedvenc történetem a bibliából a talentumok története. Az a mondanivalója, hogy az ember kap mindenféle képességeket, talentumokat, és majd elválik, hogy ki mire ment vele. Az, aki előrébb jutott vele, az jutalmat kap, aki nem csinált vele semmit, nem élt a képességeivel, arra a „jajgatás, és fogcsikorgatás” vár. Én egyszerűen csak ennek szeretnék megfelelni. Ha vannak képességeim és lehetőségeim bizonyos helyzetekben, akkor azokkal szeretnék élni, és szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, amelyek alapján elvárható – azon a kis területen, ahol valamennyi tudást összeszedtem, talán nem is olyan keveset, – hogy bizonyos dolgokat előrébb tudjak mozdítani. És ez lehet az egészségügy, a szülészet, vagy más dolog akár a cserkészet, vagy a helyi gyülekezet ahová járok, vagy a család. Hogy a görögöket idézzem szabadon, az a célom, azt szeretném érezni, hogy megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Tehát nap mint nap teszem a dolgom, mint mindenki más, mert bármi is legyen az ember, ha jól végzi a munkáját, az egy klassz dolog. Az biztos, hogy van bennem egy konokság, és az visz előre, és nem hagyja, hogy megálljak akkor, amikor még érdemes, és tudunk előre menni valamilyen dologban. Ezzel a hozzáállással vagyok most ott, ahol vagyok.
Koronavírus ütötte fel a fejét a világban. Mi a szülészorvos tanácsa ebben a helyzetben a kismamáknak?
A vírus 3-4 hónappal ezelőtt ütötte fel a fejét, ezért a vírust még nem ismerjük megfelelő módon. Amit tudunk, hogy az idősebbeket és a betegeket jobban érinti. Azt is tudjuk, hogy gyerekeket alig-alig betegít meg, és miután a kismamák is a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, az ő esetükben is kicsi az esélye, hogy szövődményes eset alakuljon ki. Arról vannak bizonyos adataink, hogy a vírus nem befolyásolta a szülések menetét, és még néhány nappal ezelőtt sem tudtunk arról, hogy újszülöttben találtak volna ilyen vírust. De az adatfeldolgozás még folyik. A várandósoknak remélhetőleg nagy aggodalomra nincs okuk, de mindenki vigyázzon magára, az immunrendszerére. Ne menjenek közösségbe, megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszanak, éjszaka pihenjenek, szedjenek az immunrendszert általánosan jótékonyan befolyásoló C, D vitaminokat. Fontos az általános higiénés szabályok fokozott betartása, gyakori kézmosás, hajmosás, ruhák mosása. Ezek általános védettséget adnak, ezeket tudjuk javallani, és ezeket el is mondjuk.
(Dr. Bálint Balázzsal Pálfay Erzsébet, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom országos hálózatvezetője beszélgetett.)
