Mire jó a babaúszás?

A babák természetes közege a víz, mely a méhen belüli élet nyugalmát, az őket egykor körülölelő, támogató közeg emlékét közvetíti gyermekeink felé. A babák vizes közeghez való hozzászoktatása nem új keletű dolog. A vízparton, tenger mellett élő népek már születésüktől fogva megismertették gyermekeiket a vizes közeggel és rájöttek, hogy a víz a legsokoldalúbban ható, fejlesztő közeg, mely fizikai hatásai mellett, gyermekeink lelki és szellemi fejlődését is pozitívan befolyásolja.

Mi is az a babaúszás?

• A babaúszás szakmai definíció szerint, kisgyermekek vízhez szoktatása, mely a baba 2 hetes korától (köldökcsonk leesése) kb. 3 éves koráig tart.
• Célja módszerenként eltérő, de mindegyik fontos részét képezi a vízbiztonság kialakítása, a víz megszerettetése, öröm, játék, közös foglalkozás a szülővel.
• A víz egyedülállóan minden érzékszerv felől fejleszt, így az idegrendszer érésében, a kognitív, pszichés, szociális érés és a mozgásfejlődés elősegítésében   is nagy szerepet kapnak a vízi, fejlesztő foglalkozások.

• A babaúszás speciálisan képzett szakemberek által vezetett fejlesztő foglalkozás, mely megfelel a baba életkori sajátosságainak. A baba fizikai, értelmi, érzelmi és szociális fejlődési menetét figyelembe véve, a gyerekek játékos módon, lépcsőzetesen haladnak a vízhez szoktatás alaplépésein keresztül egészen az úszásoktatásig. Ezek az állomások mind egyaránt fontosak, és megadják az úszáshoz szükséges alapokat is. E nélkül tehát nincs úszás sem.

Mire jó a babaúszás?

Az első nyelv, amit az ember megtanul, az a mozgás! A vízben való mozgással pedig már egy „idegen nyelvet” is tanulunk, hogyan viselkedik testünk egy másik közegben, hogyan hat ránk egy másik közeg.

1. A víz pozitív hatásai:

A víz fizikai tulajdonságai pozitívan hatnak a testre és a babák mozgásfejlődésére:

• Erősödik a tüdő, a tudatos légzésszabályozás fejlődik,
• A víz segít az egyensúlyi helyzet megtartásában,
• Fokozza a vérkeringést,
• Erősödnek az izmok, javul a kondíció,
• A langyos víz lazító, nyugtató hatású,
• A test könnyebben mozog a vízben,
• Teljes mozgásszabadságot ad (képes akár olyan mozgásokra is, amelyekre a szárazföldön nem!).
  

2. Immunrendszer erősödik: A kondíció, edzettség javul. 

3. Mozgásfejlődés, későbbi mozgásszervi panaszok elkerülése 

•  Nyak, és hátizmok erősödnek, melyek működése a fiziológiás mozgássor alapja. A gerincferdülés, lúdtalp is megelőzhetők a rendszeres úszással.
• A tudatos légzésszabályozás mellett a mellkas térfogat és izomzat is fejlődik, az esetleges deformitások kezelhetők.
• Az úszástanulás is könnyebbé válik, hiszen az úszás alapjait letettük, kialakult a vízbiztonság, az úszáshoz szükséges eszközöket, a kar-lábtempók alapjait a gyermek elsajátította. 

4. Számos készség, mint pl. a testtudat, térérzékelés, mozgáskoordináció, egyensúly, finommotorika, szem- kéz koordináció erősödik, mely többek között az írás, olvasás alapja is lesz, így a babaúszás segítségével az ezek gyengeségéből adódó, későbbi, esetleges tanulási zavarok  is megelőzhetők!

5. Fejlődik az idegrendszer

• Fejlődik a memória, a problémamegoldó készség: Fejlődik a baba figyelme, beszédértése, beszédtanulása.
• Tudatos tanulás a mozgás által: A születés utáni első év nagyon érzékeny időszak a baba fejlődésében, mikor az idegrendszerben kialakuló pályarendszerek idegi kapcsolódásai létrejönnek. Minél sokoldalúbb módon érik a külvilág ingerei a babát, annál sokszínűbb lesz ez a kapcsolatrendszer, mely az első néhány életév után, az addig kialakult kapcsolódási hálózaton futtatja az ingereket, míg a többi, nem használatos kapcsolat leépül. Ezért, ha a babát az első életévekben minden érzékszerv felől változatos ingerek érik, ez a gyermek idegrendszeri fejlődésére is jelentős pozitív hatással lesz.

A baba a mozgás által felfedezi önmagát, a világot, a kettő közti különbséget, kapcsolatot, ok- okozati összefüggéseit, a fizikai lét törvényszerűségeit, mint pl. mélység, magasság, közegek, hangok, zajok- akusztika, színek, formák, anyagok, felületek, személyek, helyzetek, stb.. Ezt a sokszínű fejlesztést a víz képes csak ilyen egységesen, komplexen biztosítani.

6. Fejlődik a látás 

       – Víz alatti érzékelés, látás (szemtorna)

7. Szociális kapcsolatok erősödnek 

• Erősödik a szülő-gyermek kapcsolat
• Kapcsolatteremtő készség fejlődik, bizalom, nyitottság, tolerancia jellemzi ezeket a gyerekeket, melyet később más közösségekben, mint az óvodában is sikerrel alkalmazhatnak. Emellett a gyermek a foglalkozás tervszerű felépítettsége által rendszert is tanul.

8. Pszichés egyensúly:

• Víz, a sport szeretete, relaxációs képesség fejlődik
• Pszichés stabilitás, ellenállókészség, bizalom, önbizalom
• Öröm, játék
• Figyelem, önfegyelem is fejlődik

A babaúszás az egész családra jó hatással van, hiszen itt csak babádra figyelsz. A légzésére, minden rezdülésére, vele együtt mozogsz, merülsz, ahol láthatja a szemed, arcod, mosolyod a víz alatt. És természetesen, minden gyakorlat után megdicséred, hiszen így teljes a közös munka! A babák ezáltal nagyon sok önbizalmat nyernek, mely sokat segíthet a szeparációs szorongás és az én fejlődés nehéz időszakaiban, és ami a legfontosabb, megtanulják rábízni magukat a vízre és szüleikre, megértik, megérzik, hogyan tudnak tudatosan relaxálni, ellazulni.

Örömteli lubickolást és sok pozitív, vizes élményt kívánok mindenkinek!

Forrás:https://babafalva.hu

6 szabály, amit érdemes betartanod, ha fegyelmezed a gyermeked.

A fegyelmezés soha nem könnyű kérdés, a legjobb szülőknek se sikerül mindig. Legfőképpen azért, mert néha tényleg ideges leszel, nehezen tolerálsz valamit, és ilyenkor nehéz következetes és racionális módon fegyelmezni, mert téged is elragadnak az érzelmek.

A fegyelmezésnek a tanításról kell szólnia, nem a büntetésről. Mégis sokszor előfordul, amikor egy szülőnek elege lesz, akkor fegyelmezésként csak szabadjára engedi a bosszúságát, ahelyett, hogy a tanítási oldalra koncentrálna. Ezért érdemes megpróbálni ilyenkor uralkodni a szülőnek a saját érzésein. Ehhez segíthet a következő 6 tanács:

1. Először nyugodj le

Amikor dühös vagy, nem csak, hogy az érzelmeid vezérlik, ahogy rászólsz a gyerekre, de következetlenséghez is vezethet. Például, ha a gyerek ugrál a kanapén, te pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyod, majd amikor az ugrálással lever egy lámpát, és elkezdesz kiabálni, hogy “nézd meg mit csináltál, hogy viselkedsz”, akkor nem fogja érteni: miért volt percekkel ezelőtt még oké az ugrálás, most meg hirtelen nem az?

Ilyenkor ahelyett, hogy rászóltál volna az ugrálás miatt, mikor még nyugodt voltál, kiabálni kezdesz most, amikor már dühös vagy. Ráadásul a gyerekeknek sokkal kevésbé jön át “az üzenet”, ha a szülő kiabál: ilyenkor félnek, és nem a mondanivalód tartalma ragad meg, hanem a félelem. Ezért mielőtt rászólnál, nyugodj le, és csak utána magyarázd el, hogy mit tett rosszul.

2. Gondolj a következményekre

A fegyelmezés nem hatékony, ha általánosságban teszed és csak a dühös akarod levezetni. A “megőrjítesz már” – típusú megjegyzések nem fogják lenyugtatni a gyereked és abbahagyatni vele, amit csinál. Gondold végig, mit szeretnél elérni az adott szituációban és magyarázd el neki. Hiszen a célod a fegyelmezéssel az, hogy a gyerek megtanuljon viselkedni, megtanulja a szabályokat, miközben jó marad a kapcsolatotok, mégis érzékeltetni szeretnéd vele, hogy nem lesz minden úgy, ahogy ő akarja.

3. Érzelmek felől közelíts

Amikor egy gyerek kezd elfáradni, stresszes és emiatt elkezd rosszul viselkedni, akkor először érzelmi oldalról közelíts hozzá. Guggolj le hozzá, öleld meg, és próbáld meg így lenyugtatni, anélkül, hogy veszekednél, érvelnél vagy próbálnál rászólni. Próbáld elmondani neki, hogy látod rajta, hogy most valami bántja.

Ha már megnyugodott, könnyebben találtok egy megoldást a problémára, amitől abbahagyja a rossz viselkedést. Ha például az a probléma, hogy a gyerek lefekvés előtt még enne egy sütit, akkor tudsz neki alternatívát ajánlani: mi lenne, ha a következő héten sütnétek sütit együtt, most pedig inkább mesét olvastok. Persze nem mindig ilyen egyértelmű a helyzet megoldása, de mindig találhatsz valamit, ami feloldja a problémát.

4. Soha ne büntess fizikálisan

Bízunk benne, hogy ezt már nem is nagyon kell részletezni. A fizikai fenyítésnek semmi értelme. Hosszan sorolhatnánk, hogy miért, de az egyik legegyértelműbb érv az, hogy például attól nem fog jobban viselkedni.

Ugyanúgy nem szabad viszont elküldeni, hogy menjen a szobájába, és ne jöjjön ki egy darabig. Ezáltal megtagadod tőle a helyzet értelmezésének és a fejlődésnek a lehetőségét.

Azt szeretnéd, ha a gyereked képes lenne kommunikálni akkor is, amikor problémái vannak, ha tudná szociális közegben kezelni, ha valami neki nem tetszik, és tudna létezni emberek között. Ehhez nem megoldás, ha konfliktusos helyzetben neki “el kell vonulnia”.

5. Tanítsd empátiára

Ismerős a kép: az anyuka odarángatja a gyereket a játszótéren a másik gyerekhez, és azt mondja neki: “most pedig szépen kérj bocsánatot, amiért elvetted a játékát”. A gyerek elismétli a mondanivalót, elszalad, és bizony nem sokat tanult a helyzetből, azon kívül, hogy szerzett egy kellemetlen élményt.

Sokkal többre mész, ha egy ilyen helyzetben elmagyarázod a gyereknek, hogy miért rossz, amit csinált, megpróbálod rávenni, hogy képzelje el, ő hogyan érezte volna magát fordított helyzetben. Ha sikerül, akkor elkezdted az empátiára nevelni. Nem az a lényeg, hogy el tudjon mondani egy bocsánatkérést egy ilyen helyzetben, hanem hogy érezze, miért rossz, amit csinált.

6. Mutass példát

Ha az dominál benned, hogy szeressen a gyerek, ezért elnézel neki dolgokat, azzal nem tanítod meg, hogyan kell viselkedni a felnőtt életben, és attól rossz élményeket is szerez majd, hiszen nem tud beilleszkedni szociális helyzetekbe. Viszont ha túl szigorú vagy, az sem jó, és nincs sok értelme.

A legjobb tehát, amit tehetsz, hogy te a saját magad legjobbját adod, és példát mutatsz a gyereknek. Viselkedj úgy, amilyenre te is nevelni szeretnéd őt. Élj azon értékek és tulajdonságok mentén, amelyeket szeretnéd, ha a gyermeked számára természetesek lennének. Legyél türelmes, elfogadó és őszinte, viselkedj kedvesen és szeretetteljesen. Adj neki biztonságot és hagyd, hogy önmaga legyen! Engedd meg neki, hogy felfedezze a világot és megtalálja benne önmagát. Ne alkalmazz felesleges megkötéseket, amivel csak korlátozod őket, de figyelmen kívül hagyod az igényeiket. Így megértik majd az alapvető értékeket és a másik tiszteletét, miközben tudják, hogy ők szabadok.

Forrás: huffingtonpost.com

Baj, ha valamire rákattan a gyerek?

Bogarak, sellők, dinoszauruszok - a legtöbb kisgyerek életében van egy olyan időszak, amikor rákattan egy témára, szinte megszállottan kedvel mindent, ami azzal kapcsolatos. Ez baj, vagy esetleg teljesen normális dolog?

Nagyon aranyos lehet, amikor minden ismerősödet azzal szórakoztat a gyermeked, hogy kimerítő előadásokat tart nekik a dínókról, a különböző tömegközlekedési eszközök típusairól, vagy a mitikus lényekről. A szülőkben azonban gyakran felmerül a kérdés, hogy ez normális? Valójában igen.

Mennyire gyakori ez a gyerekeknél?

A szakértők szerint az óvodások nagyjából egyharmada rákattan egy témára ezt intenzív érdeklődésnek nevezi a szakirodalom, amely általában a 2-6 éves korosztályt érinti, és a kutatások szerint valamivel gyakoribb a fiúk körében, mint a lányokéban.

Kíváncsi vagy, miért éppen az a megszállottsága, ami? Lehet, hogy a választ magadban kell keresned, ugyanis a témában készült tanulmányok szerint az óvodások 69%-a, akinek van egy kedvenc témája, ebben hasonlóságokat mutat az édesanyja vagy az édesapja érdeklődésével.

 

Miért alakul ki ez a rajongás?

A gyerekek szeretik a megszokott dolgokat, így ha van egy rajongott témájuk vagy tevékenységük, az kényelmes és ismerős kapaszkodó lehet, ha valamilyen változás következik be az életükben. Ilyen lehet, ha a kiságy után nagyobb gyermekeknek való ágyba kerülnek, ha kistestvérük születik, esetleg óvodát kell váltaniuk. Ilyenkor azért is mélyedhetnek bele jobban a kedvelt témába, mert az megnyugtatja őket.

Annak köszönhetően, hogy a gyermek nagyon jól ismer egy témát, sikeresnek is érezheti magát, hiszen a tudásával lenyűgözhet másokat. A dinoszauruszok esetében ez azzal kezdődik, hogy megérti, mi az a dinoszaurusz, majd egyre mélyebbre fog ásni a témában, megtanulja a különböző fajták nevét, ilyen meséket, filmeket szeretne nézni, azt kéri, hogy ilyen témájú könyvekből olvassanak fel neki végül pedig annyi információja lesz a témában, hogy szinte ledoktorálhatna paleontológiából. Ha a gyermeknek van egy szenvedélye, ami a társai körében is népszerűvé válik, az lehetőséget ad a tapasztalatcserére és az interakcióra, megoszthatják egymás között az információt.

 

Jót tesz a koncentrációs képességnek is

Egy kutatás szerint, azok a gyerekek, akiknek van "hobbija", azok sokkal könnyebben dolgozzák fel az információkat, jobb a koncentrációs képességük, és általában véve érdeklődőbbek, mint azon társaik, akiknél nincs különösebben fókuszban semmi. Összességében véve jót tesz tehát a fejlődésének, tulajdonképpen játszva tanul és játszva fejleszti magát.

 

Hálás lesz, ha te is érdeklődsz

A szakértők szerint érdemes megbékélni a gyermek hobbijával, érdeklődésével, hiszen ez felkeltheti az intellektuális kíváncsiságot. Ha pedig érdeklődsz a választott témája iránt, azzal nagyon boldoggá teszed, és mélyíted a kötődést köztetek.

A gyermekkori szenvedélyek átlagosan egy évig tartanak, ezután teljesen elmúlnak, vagy a gyermek valamilyen rokon téma iránt kezd érdeklődni. Ha a szülő aggódik amiatt, hogy a gyermek érdeklődése egy téma iránt már sok, érdemes azzal próbálkozni, hogy kiterjeszti az érdeklődését. Például, ha imádja a buszokat, akkor más járművekkel is érdemes megismertetni, majd az autós térképekkel, később a biciklizéssel, stb.

 

Mikor lehet mégis probléma?

Ha egy gyermek rögeszmésen érdeklődik valami iránt, az későbbi obszesszív-kompulzív zavart (kényszerbetegséget) is előre jelezhet. Ha aggódsz, érdemes beszélned ez ügyben egy gyermekpszichológussal. Aggodalomra olyan dolgok adhatnak okot, mint ha például a játék helyett már inkább a rend fenntartása érdekli jobban például ahelyett, hogy játszana az autókkal vagy a dínókkal, folyamatosan sorba rendezgeti ezeket. Problémás lehet az is, ha annyira koncentrál a szenvedélyére, hogy mással egyáltalán nem szeret játszani, vagy ha a kortársainak még akkor is folyamatosan erről beszél, ha ők már kifejezték, hogy számukra ez érdektelen.

Forrás:  https://www.babaszoba.hu

Még mindig cumizik.- Mit tegyek?

Van, aki ördögtől valónak tartja, más isteni áldásnak, de egy biztos: akinek a gyereke rákap a cumizásra, annak előbb-utóbb szembe kell néznie azzal a kihívással is, hogy hogyan szoktassa le róla, amikor elérkezettnek látja az időt.

A cumitündér

Ha fogtündér létezik – márpedig ha az ismeretségi körben igen, akkor hozzátok is el kell, hogy látogasson – akkor miért ne létezhetne cumitündér is? Ha a gyermek egy régóta vágyott játék reményében felajánlja a cumiját, az éj leple alatt könnyen megszabadulhattok tőle, és remélhetőleg nem fogja később se visszasírni.

Mikulás, Jézuska, és a többiek

Ha nem szeretnétek egy újabb szereplővel: a cumitündérrel színesíteni a palettát, évszaktól függően a Mikulás, a Jézuska, a húsvéti nyúl, a haloween-i szellem, vagy a fogtündér is elviheti a cumit.

Fizess cumival!

Plázatündér változat: a cumi, mint fizetőeszköz.

Az egyik anyukának az vált be, hogy elvitte a gyerekét vásárolni, csodaszép ruhákat kapott, mindezért cumival fizettek.

Az eladó gondolom, be volt avatva, de ha nem, kérjük a bolt címét!

A gyerek érdeklődési körétől függően: játékboltra, papír-írószerre, vagy barkácsáruházra is adaptálható a módszer.

Cumifa

Igen, jól olvasod: nemcsak májusfa, meg köcsögfa létezik, hanem cumifa is! A Nyíregyházi Állatparkban például. Ha szeretnétek egy különleges módját választani a cumitól való elválásnak, elvihetitek a kis családot az állatkertbe, ahol a gorillák szemügyre vétele, és a zsiráf megcsodálása között útba ejthetitek a cumifát. Ha a gyerek látja, mennyi kis kortársa hagyta már itt hőn szeretett alvótársát, talán könnyebben búcsút int neki.

Cumielhagyó buli

Ha már minden egyes születésnapnak olyan nagy feneket kerítünk, miért is ne lehetne a „nagykorúvá válás” e jeles mérföldkövét is egy bulival megünnepelni? Ezzel azt erősíthetitek a gyerekben, hogy egy örömteli eseményről van szó, ami enyhíti benne a veszteség érzését.

Mesék

A mesék a pszichológusok szerint, a gyerekek nyelvén szólva, jó megoldást jelenthetnek a kihívások kezelésére. Léteznek már szobatisztaságra rávezető, félelmeket oldó, kistesó születésének fogadását könnyítő, és minden egyéb lelkileg is nehéz témában, így a cumi elhagyásának folyamatában is segítő mesekönyvek.

Hiúsági kérdés

„A cumi már ciki, te már nagylány / nagyfiú vagy, ilyen csúnyák lesznek a fogaid, ha cumizol (elrettentő fotók mutatása)”

A ráijesztés ugyan nem a legszelídebb módszer, de ha úgy ítélitek meg, hogy csak ez válhat be, jöjjenek a fogászati érvek.

A „nagy vagy már” viszont csak akkor működik, ha a gyerek tényleg szeretne már nagy lenni. Ha van kistestvére, benne van a pakliban, hogy ő is szívesen marad még babaszerepben.

Légy határozott!

Légy türelmes!

Van, aki egyszerűen csak kivár, hiszen semmi sem tart örökké. Bízik benne, hogy előbb-utóbb a gyerek cikinek érzi majd a haverok előtt, és hogy felnőtt korára már biztos kinövi. Ez is egy álláspont, hiszen ha nagyon ragaszkodna a gyerkőc a cumihoz, mégis le kellene mondania róla, könnyen átszokhat az ujjszopásra, amit meg, ugye, már nem lehet tőle elvenni.

Forrás: https://www.pottyoslabda.hu/

Nyelvtanulás gyermekkorban: milyen korán érdemes kezdeni?

 

“Bárcsak korábban kezdtem volna!” – hangzik el az ismerős mondás, többnyire felnőttek szájából. Sokan gondolják azt, hogy ha a nyelvtanulás már óvodás korban elkezdődik, sokkal könnyebb dolga lesz a tanulónak (hiszen a nyelvet szinte észrevétlenül, öntudatlanul sajátítja el), és tudása is maradandóbb lesz. Ezzel szemben azonban olyan nézetek is vannak, hogy a nyelvtanulás gyermekkorban inkább árt, mint használ, hiszen ilyenkor a gyermekeknek még a gondatlan játékkal és szórakozással kellene foglalkozniuk – nem pedig a tanulással. 

De mi az igazság? Mikor kezdjük el gyermekünket idegen nyelvekre taníttatni? 

 

Nyelvtanulás gyermekkorban és felnőtteknél

 

A gyermekkori nyelvelsajátítás előnyei 

Az első és legfontosabb különbség a gyermekek és a felnőttek nyelvtanulásában a tudatosság. Ezért manapság a szakirodalom meg is különbözteti a két folyamatot: a gyermekkori nyelvtanulást már nyelvelsajátításnak nevezik. Már magában a szóban is érezhető a különbség: kisgyerekkorban úgy tűnhet, hogy csak “ragad ránk” a felnőttkorban nehezen megszerezhető tudás. A kicsik folyamatosan tanulják a hangokat és az önkifejezést az adott nyelven. Ezért hatalmas az előnyük a felnőttekkel szemben, hogyha a kiejtésről van szó. Ha a nyelvtanulás gyermekkorban már elkezdődik, nagyobb az esély, hogy felnőttkorban sem alakul ki jellegzetes, felismerhető akcentus.

 

Amikor egy kisgyermek megszületik, még eredendően nagyon kíváncsi. Kutatások szerint két nyelvet már azelőtt is meg tudnak különböztetni, hogy elkezdenének beszélni. Így az is már nagyon korán természetessé válik számukra, hogy egyvalamit nemcsak egyféleképpen tudnak kifejezni. Széles palettán mozog az önkifejezésük: gesztikulálnak, mutogatnak, hangokat adnak és beszélnek. Azzal, hogy egy idegen nyelvet is megtanulnak, még inkább ki tudják fejezni, amit szeretnének. Emellett emiatt a gyerekkori kíváncsiság miatt ha jól csináljuk, a tanulást izgalmassá, és a gyermeket fogékonyabbá tudjuk tenni az idegen nyelvekre így a nyelvtanulás gyermekkorban és felnőttként is könnyebb lehet.

Amikor az idegennyelv-tanulást már gyerekként elkezdjük, sokáig szinte kizárólag szóban kommunikálunk. Rengeteg mondókát, verset tanulunk, éneklünk és játékosan tanulunk számolni. Nem kell nyelvtani szabályokat magolni, nem érezzük a súlyát annak, ha hibázunk. Ha valami éppen nem jut eszünkbe az adott nyelven, mozdulatokkal és hangutánzó szavakkal is pótolhatjuk vagy kiegészíthetjük azt. Láthatjuk, hogy ha kisgyerekként elkezdünk egy idegen nyelvet tanulni, még nincs is olyan nagy különbség az anyanyelv és egy második nyelv elsajátítása között.

Érdemes megemlíteni, hogy a nyelvtanulás gyermekkorban még főleg utánzáson alapul mind a gyermek anyanyelvén, mind idegen nyelven. Szólnak hozzánk, mi meghalljuk és visszamondjuk azt. Beszédünk lassan szinte hiba nélküli lesz… Azonban később egy furcsa dologra lehetünk figyelmesek: a gyermekek elkezdenek olyan szavakat, kifejezéseket használni, melyeket biztosan nem hallottak senkitől. Ilyenkor a legtöbb szülő (és nyelvtanár is) kétségbe esik, hogy valamit rosszul csinál. Az igazság azonban az, hogy a gyerekek ilyenkor (6-8 éves korban) kezdik el a nyelvet nem szavak és kifejezések soraként, hanem rendszerben érzékelni és érteni. Ha jó csináljuk, ezt kihasználva már elkezdhetjük nyelvtanra, szabályokra tanítani a gyereket. Ez kiváló alapot ad a későbbi tudatos nyelvtanulásra.

Ellenérvek: a nyelvtanulás gyermekkorban inkább árt, mint használ?

 

Természetesen mint minden kisgyermekeket érintő témában, a gyerekkori idegennyelv-tanulás előnyeit hangsúlyozóknak is van egy ellentábora. Legfőbb érvük az, hogy kisgyerekkorban az embernek nem a tanulásra kellene koncentrálnia – ilyenkor a legfontosabb a játék és a kreativitás kifejlesztése. Sokan egyenesen azt állítják, hogy a nyelvtudás, amelyet kiskorunkban szedtünk magunkra, nem lesz annyira tartós és hatékony, mint felnőttkorban.

Ami rendkívül fontos a gyermekkori nyelvtanulást illetően, az az, hogy először mindenképpen az anyanyelvet érdemes elsajátítani. A nyelvtanárok is gyakran visszautasítanak olyan nyelvtanuló-jelölteket, akik beszédhibásak vagy még anyanyelvükön sem tudnak fogalmazni. Ilyenkor inkább törekedjünk arra, hogy a kisgyermek először az anyanyelvén tanuljon meg kommunikálni, és minél választékosabban tudják kifejezni magukat; ezután vághatunk bele az idegen nyelvek tanításába.

Fontos tudni, hogy bár a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak, ha idegen nyelvről van szó, tudása nem azonos a felnőttkorban megszerzett hasonló tudáshoz. Ugyanis ha a nyelvtanulás gyermekkorban kezdődik, akkor a gyerek még nincs olyan fejlettségi szinten, hogy meg is értse, hogy mit tanul. Az analitikus gondolkodás nagyjából 7-10 éves korban alakul ki, ekkorra tehető az is, hogy egy nyelvet logikusan, rendszerként tudunk értelmezni. Ez azt is jelenti, hogy felnőttkorban bár lassabban haladunk és több energiabefektetést igényel egy idegen nyelv megtanulása, mégis hatékonyabb és tartósabb eredményeket érhetünk el így.

 

Pszichológusok szerint a korai nyelvtanulás nemcsak nem használ, de ártalmas is lehet. Hiszen így a gyereket belekényszerítjük egy tanulási szituációba, holott ezzel bőven ráérne később is foglalkozni. Óvodás korban a legfontosabb a mozgás, a játék, a kreativitás felfedezése. Ilyenkor még az is lényeges, hogy anyanyelvünkön minél hatékonyabban megtanuljunk kommunikálni, és elég csak ezután elkezdeni egy új idegen nyelvet elsajátítani. Persze érdekes időtöltés lehet néha egy-egy idegen nyelvű mesét vagy dalt előadni gyermekünknek, de kutatások szerint nincs is akkora hatása, mint ahogy azt sokan elképzelik. Emellett a két nyelv eltérő hangkészletének köszönhetően a nem megfelelő oktatás nyomán még beszédhiba is kialakulhat, szóval ha úgy döntünk, hogy mégis belevágunk a gyerek idegennyelv-oktatásába, mindenképp nézzünk körül és válasszunk megfelelő tanárt.

Mint minden gyermekeket érintő kérdésben, a válasz itt sem egyértelmű, és gyerekenként változhat. A legfontosabb az, hogy mindig vegyük figyelembe, hogy az adott kisgyereknek mire van igénye, hogy mennyire fejlett ahhoz, hogy nyelvet tanuljon, és hogy mennyire van még szükség arra, hogy kreatív és kognitív készségei fejlődjenek. A legfontosabb az, hogy ne kényszerítsük olyasmire a gyereket, amit nem szeret, és hogy a nyelvtanulás gyermekkorban is legyen kellemes, élvezhető időtöltés.

Forrás:  https://www.brainturboplus.hu

Kismotor, futóbicikli, kerékpár: így fejlesztik a gyerekeket észrevétlenül a járgányok

A műanyag kismotor, a tricikli, a futóbicikli majd a végül a rendes kétkerekű mind fontos szerepet játszanak a gyerek mozgásának, idegrendszerének és kognitív képességeinek alakításában. 

 

Sok szülő nem érti, miért van szükség ezekre a járgányokra. Hiszen mi is felnőttünk nélkülük, mondják, s ebben igazuk is van. Csakhogy azóta nagyot változott az életmódunk. A legtöbb család mindenhova autóval jár, ezért a gyerekek ijesztően keveset mozognak – és itt most nem szervezett sportfoglalkozásra, hanem szaladgálásra vagy egy egyszerű sétára kell gondolnunk. Miközben már tudományosan bizonyított, hogy a mozgás és az agy fejlődése szorosan összefügg, egyre kevesebb gyerek mászhat fára, lóghat fejjel lefelé a mászókáról, vagy akár képes nyafogás nélkül egy néhány száz méteres gyaloglásra.
Szakértők szerint a tanulási zavarok és az idegrendszeri éretlenségek jó része megelőzhető lenne pusztán azzal, ha engednénk a gyerekeket minél több mozgásformát kipróbálni. Ezt a célt szolgálják többek között a kisgyerekkortól használatos járgányok, amelyek segítségével a mozgásra is könnyebb rávenni a csemetét.

Kismotor

A hungarikumnak számító – külföldön egyáltalán nem elterjedt – műanyag kismotor olyan 1-1,5 éves kortól válik a hazai gyerekek alapfelszerelésévé. Segítségével megtanulja az aszimmetrikus mozgást – hiszen váltott lábbal kényelmes hajtani – és fejlődik általa az egyensúlyérzéke.
Amikor a kisded megkapja az első kismotort, engedjük vele ismerkedni: tologatni, ráülni. Ha érett rá, néhány nap alatt rá fog érezni a technikájára. Bendig Borbála gyógypedagógus arra figyelmeztet, hogy a kismotort ne használjuk a babakocsi helyettesítőjeként: először tanuljon meg a gyermek járni, és csak utána kapjon motort.
A motorozás technikáját – egyensúlyozás, váltott lábbal hajtás – legkésőbb 2,5 éves korig el szokták a gyermekek sajátítani. Gondot jelezhet, ha erre az életkorra nem megy az aszimmetrikus mozgás.

Tricikli

A háromkerekű bicikli annyival fejlettebb a kismotornál, hogy pedállal kell hajtani. 2 éves kortól ajánlott, a pedálozó mozdulatra legkésőbb 3,5 éves korra kell a kisgyermeknek ráérezni.
A pedálozás rendkívül fontos az idegsejtek közötti összeköttetés kialakítása szempontjából. Ha nem sikerül elsajátítani, motoros automatizmus problémára és koordinációs zavarokra gyanakodhatunk.

Futóbicikli

Nem túlzás azt állítani, hogy a futóbicikli forradalmasította a biciklizés tanulását. Néhány évtizede a gyerekek először a pedálozás technikáját sajátították el pótkerékkel, és amikor ez már ment, próbáltak az egyensúlyozásra is ráérezni. A futóbicikliknek köszönhetően a sorrend felcserélődött: először egyensúlyozni tanulnak meg, utána pedig akkor is pillanatok alatt ráéreznek a pedálozásra, ha nem volt háromkerekű biciklijük. A legtöbb gyerek, akinek futóbiciklije volt, néhány perc, legfeljebb egy-két óra alatt tanul meg kétkerekűn tekerni.

Bicikli

A gyerekek többsége 4-5 éves kora táján érik meg a hagyományos kerékpár használatára. Eddigre már képesnek kell lennie arra, hogy mozdulatait összehangolja úgy, hogy egyensúlyozás által egyenesben tudja tartani magát. Ez az összetett feladat számtalan módon segíti az agy fejlődését:

• Fejleszti a mozgáskoordinációt, ezáltal elősegíti a beszédfejlődést.
• Az egyensúlyozás azokat az agyi területeket aktiválja, amelyek később az írás-olvasás tanulásakor fognak szerepet kapni.
• Gyorsítja a reakcióidőt.
• Oxigént juttat az agyba, ezáltal javítva annak működését.
• Segíti az idegpályák közti összeköttetések kialakulását.
• Mint minden mozgásforma, csökkenti a szorongást és a stresszt.

Talán nem is gondolnánk, de igen fontos mérföldkő mindezek elsajátítása: többek között az iskolaérettség feltétele is, hogy a gyermek tudjon kétkerekű biciklit hajtani.

 Forrás: https://www.csaladinet.hu

 Kép: pasja1000 / pixabay

A megkésett beszédfejlődésről: honnan számít kórosnak, ha nem beszél a gyermek?

A szülőnek akár már a gagyogás hiánya is feltűnhet, a legtöbben mégis akkor kezdenek gyanakodni, amikor a hasonló korú gyerekek már javában mondókáznak, míg az ő kicsijük még mindig nem szól egy árva szót sem. De vajon honnan beszélhetünk egyszerű fejlődésbeli eltérésről, és mikortól számít kórosnak a beszédfejlődés lassúsága?

A megkésett beszédfejlődés fogalma

Tipikus nyelvi fejlődés esetén az első szavakat 10-18 hónapos korban mondják ki a gyermekek. Ezt a fejlődési mérföldkövet a gőgicsélés és a gagyogás előzi meg. Az előbbi 3-6 hónapos korban figyelhető meg, ahogyan a gyermek a hangjával játszik, az utóbbi 6 hónapos kor után a már egyre inkább anyanyelvi hangzókészlettel történő halandzsázást jelenti.

Régebben úgy tartották, a gyereknek 3 éves koráig „jogában áll hallgatni”, ma azonban egyre inkább terjed az a nézet, hogy komolyabb problémákat lehet megelőzni, ha nem várunk ilyen idős korig a fejlesztéssel. Ezért a ma uralkodó álláspont szerint megkésettnek tekinthető a beszédfejlődés akkor, ha a gyermek a második születésnapjára nem rendelkezik legalább 50 szavas aktív szókinccsel.

Mindez nem feltétlenül jelent komoly problémát. Különösen fiúknál gyakori, hogy valamivel a második születésnapjuk után hirtelen megindul a beszédük, ezért az ő esetükben legtöbbször nem is kezdenek terápiába 2,5 éves koruk előtt. Mivel a lányok fejlődése e téren hagyományosan gyorsabb, ha kislányunk 2 évesen még nem igazán mond semmit, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni.

A jelenséghez néha egyéb problémák is társulnak: megkésett mozgásfejlődés a nagymozgások területén, fáradékonyság, nehéz tájékozódás, illetve egy idő után a kommunikáció nehézsége miatt fellépő magatartásproblémák.

Súlyosabb kórkép az akadályozott beszédfejlődés, azaz a diszfázia, amely mindenképp indokolja a fejlesztés gyors megkezdését.

A megkésett beszédfejlődés okai
 

A jelenségnek több oka is lehet:

•    Öröklődés: Az esetek 20 százalékában apai ágon halmozódás figyelhető meg

•    Lassabb agyi érés

•    Méhen belüli, születés közben vagy azután történt agyi sérülés

•    Koraszülöttség

•    Általános ügyetlenség

•    Ingerszegény környezet

Fejlesztés otthon

Gyanúra adhat okot, ha a baba nem kezd el gagyogni, vagy ha a beszéd megindulásakor nem következetesen helyettesíti a hangokat (pl. a labdát hol daddának, hol jappának mondja).

A következő praktikákkal segíthet a szülő:

•   Ismétlődő szituációkban használjuk mindig ugyanazokat az egyszerű szerkezeteket!

•  Tartsunk kiszámítható napirendet, ahol az egymást követő tevékenységeket mindig ugyanazokkal a szavakkal kísérjük.

•   Meséljünk, mondókázzunk sokat a gyereknek

•   Dicsérjük sokat, ha látjuk rajta az igyekezetet, hogy ki szeretné fejezni magát

Gyanú esetén minél előbb kérjük szakember – elsősorban logopédus – segítségét! Minél idősebb ugyanis a gyermek, annál valószínűbb, hogy a lemaradást nem fogja tudni magától behozni. Ilyen esetben a nagyobb gyerek nehezen fejezi ki magát, anyanyelvét nem használja helyesen, gyakran fullad makogásba a mondandója. Ez nem csak az iskolai teljesítményét hátráltathatja, hanem a kortárskapcsolaira is negatívan hat.

Ne várjunk tehát 3 éves korig a fejlesztéssel! Minél fiatalabb korban ismerik fel a problémát, annál valószínűbb, hogy iskolakezdésre akár teljesen sikerülhet felszámolni a lemaradást.

Forrás: https://www.csaladinet.hu
Kép: Skitterphoto / pixabay

9 módszer a kisbabák megnevettetésére

Könnyű trükkök, hogy szemünk fénye tetőtől talpig mosolyogjon.

1. Boldogság az agynak

Ne törődjünk azzal, hogy állandóan minden új és izgalmas legyen a kisbaba körül, ugyanis ő semminek sem örül jobban, mint, ha tudja előre, mi fog történni, állítja Dr. Jill Stamm, a Frissen a Kezdetektől című könyv szerzője. A rendszeres délutáni alvás, egy éjszakai ölelés és a századszor is elénekelt Bóbita is boldoggá fogja tenni, mert a boldogság ebben a korban ilyen egyszerű dolgokon múlik. (Elvégre, még nem hallott a gazdasági helyzetről.)

2. A cumizás a kisbabák legősibb túlélő reflexe, hogy táplálékhoz jussanak. De elképzelhető, hogy bár a pocak már jóllakott, ő még szopizna tovább és ettől nyűgös lesz, hacsak nem adunk neki cumit, vagy a hüvelykujját (mindkettő teljesen normális). Így újra meg fog nyugodni.

3. A kisbabák imádják az anyukájukat nézni. Imádják, pont annyira, mint amennyire mi szeretjük nézni őket (vagy épp Hugh Jackman-t). Tehát villantsunk meg nekik egy vicces grimaszt, nyissuk tágra a szemünket, hogy tudja milyen az, amikor valaki boldog arcot vág. Kukucskáljunk, hajoljunk közel és pusziljuk meg az orrát. Bármi, amivel a mosolygós arcunk bekerül a látóterébe, örömforrás lesz neki.

4. A nyújtózkodás nem csak a felnőtteknek esik jól. Próbáljuk ki ezt a nyújtást egy kis tetőtől-talpig boldogságért: a kisbabát fektessük a hátára egy takarón, majd finoman húzzuk meg a bal lábát és a jobb karját egyszerre. Ezután toljuk fel a jobb térdét a mellkasához és finoman mozgassuk a bal oldalára. Ismételjük meg a mozdulatokat a másik oldalon is.

5. Ha a pocak nyugodt, a baba is elégedett, ezért, ha felhúzza a lábait sírás közben, főleg evés után, valószínűleg, a még kifejletlen emésztőrendszere miatt hasfájás kínozza. Hogy enyhítsünk a gázok okozta fájdalmon, fektessük hasra az ölünkben, így a gyomrára nyomás nehezedik, és finoman paskoljuk meg a hátát. Vagy fektessük a hátára és biciklizzünk a lábaival (Néha ez a szagosabb megoldás.).

6. Nem számít milyen gyorsan csapunk le a kakira a pelusban, előbb-utóbb találkozunk a pelenkakiütéssel. A mosolyt visszacsalhatjuk a pici arcára, ha cinkoxidos készítményt használunk a kipirosodott részeken. Ez nem csak az irritációt szünteti meg, de védőréteget is képez a bőrön, megakadályozva egy újabb kialakulását. És őszintén: ki ne érezné magát jól, ha a popsija tiszta és száraz?

7. A legtöbb kisbaba 3-4 hónapos korára már meg tud fogni tárgyakat és szórakoztatja, ha a valamit szorongathat kis kezeivel. Egy meglepően egyszerű mód, hogy megkacagtassuk: tartsunk egy színes, puha tárgyat magunk előtt, hagyjuk, hogy érte nyúljon, majd adjuk oda neki.

8. Még a totyogós babák is élvezik, ha lábaikat próbára tehetik: fogjuk meg a kisbabát a hóna alatt és rugózzunk vele végig egy kosarakból, szennyes tartóból rögtönzött akadálypályán. Amikor földet ér, engedjük, hogy a súlypontját a lábaira helyezze, mielőtt átsuhanunk a következő állomáshoz. Ezzel biztosan jókedvre derítjük.

9. Boldog lábak

A kisbabáknak ugyan még nem szokott fájni a lábuk, de biztosan nagyon örülnek annak, ha megmasszírozzuk a talpacskáikat, mivel a finom érintések pihentetően hatnak majd rájuk. Egy gyors átmozgatáshoz, finoman nyomkodjuk meg egyenként a lábujjacskáit, majd a tenyerünkkel körözzünk a sarkán. Húzzuk végig a hüvelykujjunkat a talpán, majd az egészet fejezzük be egy nagy puszival.

Forrás: https://www.pottyoslabda.hu/

Mik az előnyei, ha a gyerek felfelé mászik a csúszdán?

Előnyei a csúszdán való felfelé mászásnak..

Ez mindig egy ellentmondásos kérdés marad a szülők körében, hiszen ha valamelyik szülő hagyja, hogy gyereke felfelé másszon a csúszdán, akkor nem figyeli őt eléggé, ahhoz, hogy rászóljon, illetve veszélyes is lehet. Akik megtiltják, azok nem hagyják, hogy a gyerek szórakozzon esetleg?

Mindezek ellenére szinte minden játszótéren szembesülünk azzal, hogy igenis a legtöbb gyerek a csúszás után megfordul és elkezd felfelé mászni a csúszdán.

Nézzük mik is az előnyei ennek, és akkor talán megváltozik a hozzáállásunk:

•  Biztosítja az testtapasztalást, felfelé húzza magát a gyerek, növeli a figyelmet és a testtudatot.

•  Lehetővé teszi a szociális tanulást is, hiszen, ha nem egy tömött játszótérről beszélünk, akkor mászhat felfelé, viszont ha sokan vannak, akkor meg kell tanulni, hogy balesetveszélyes is lehet, saját magára, illetve társaira nézve is is.

•  Udvariasságra is taníthatja a gyereket, hiszen előbb illik leengedni a lefelé csúszó gyereket, még mielőtt ő elkezdene felfelé mászni, nyilván ezeket nekünk kell elmagyarázni nekik.

•  Megtapasztalják, hogy egyes tárgyakat többféle módon is lehet használni.

Forrás: https://pottyoslabda.hu/

Milyen viselkedést várhatunk a gyerektől a különböző életkorokban?

 

A "nevelési nehézségek" oka nagyon gyakran egyszerűen az, hogy a szülők érettebb viselkedést várnak a gyereküktől, mint az az életkora alapján indokolható lenne. Olvasd el, mennyi idősen mi jellemző a gyerekre!

Gondolkoztál már azon, miért „hisztis” a 2 hónapos babád? Tanácsolták már neked, hogy szoktasd le a 8 hónaposodat arról, hogy folyton a sarkadban legyen, különben nem tanul önállóságot? Eszedbe jutott már, hogy ovisod alaptalan félelmeit valamilyen lelki sérülés okozza? Ezek valójában mind életkori sajátosságok, amelyek miatt nem kell aggódni, és valószínűtlen, hogy a későbbiekben is így maradnak.

Mutatjuk, melyik életkorban milyen tipikus – néha kicsit talán ijesztő – viselkedésformákat produkálnak a gyerekek:

0-6 hónap: A baba nem hisztizik

Ebben az életkorban a baba elsődleges kifejezésmódja a sírás. A negyedik hónaptól lassan másféleképpen is elkezd kommunikálni - gőgicsél, mosolyog, esetleg hangosan nevet –, de a sírás még sokáig meghatározó marad.

Ebben az életkorban a sírás mindig valamilyen szükséglet kielégítésére irányul. A baba éhes, álmos, valami miatt nem érzi komfortosan magát, vagy ölelésre vágyik. Ez utóbbi éppen olyan jogos igénye, mint az összes többi! Még ma is előfordul, hogy anyák sírni hagyják a pár hetes-hónapos babájukat azért, hogy „ne szokjon ölbe”, pedig már hosszú évtizedek óta tudjuk, hogy a testközelség a csecsemőnek éppen olyan elemi igénye, mint az étel és a megfelelő hőmérséklet. Ahogy Ranschburg Jenő írta: „az anya, aki élete első hat hónapjában nem veszi ölbe a gyermekét, éppen olyan megbocsáthatatlan bűnt követ el, mintha éheztetné.”

A kisbaba mosolyog, nevet, és nagyon sokat sír.
Kép: regina_zulauf / pixabay

7-12 hónap: Szeparációs szorongás

Az élet második fél évében a baba egyre inkább kezd rájönni, hogy anyja és ő különálló személyiség. Észreveszi, hogy anya néha kimegy a szobából, de azt még nem tudja, hogy vissza is fog jönni.

A pszichológiában tárgyállandóság kialakulásának nevezik azt a képességet, hogy a gyermek tudja: a letakart, vagy elvitt játékok nem tűnnek el végleg. Egy 8 hónapos a letakart csörgőt már nem keresi, azt hiszi, felszívódott; míg az 1 éves már lerántja róla a rongyot. A nehézséget az okozza, hogy nem csak a csörgőről, hanem Anyáról is azt hiszi, hogy ha kikerül a látóteréből, elveszett örökre. Így már érthető, hogy ha ez megtörténik, a 8 hónap körüli gyermek valósággal pánikba esik: visítva sír, mert elveszettnek érzi magát.

Anya nélkül elveszettnek érzi magát
Kép: Profile / pixabay

1-2 éves: A dackorszak küszöbén

1-2 éves korban már nyiladozik a gyermek akarata, és néha nehéz eldönteni, hogy a sírás oka vajon sima hiszti-e, vagy tényleg bántja valami. Komolyan nehezíti a helyzetet, hogy ebben az életkorban a gyerekek beszédfejlődése nagyon eltérő ütemben zajlik: van, aki már másfél évesen is képes rövid mondatokkal kifejezni magát, más csak 2,5 éves korára jut el idáig (nem szabály, de a lányok tipikusan előbb kezdenek beszélni, mint a fiúk), a kifejezés nehézkessége pedig sok gyereket vezet frusztrált, földön fetrengős hisztihez.

Ilyen életkorú gyerekeket már érdemes lehet kortársakkal megismertetni, de nem biztos, hogy komolyabban érdeklődni fognak egymás iránt. Ebben is nagy az egyéni eltérés: van, aki már másfél évesen beszáll a játszótéri motorversenybe, más 3 évesen is inkább egyedül gyúrja a sütit a homokozóban. Ez utóbbi sem ad még okot aggodalomra, hamar változhat.

1 éves kor után már lassan el kell kezdeni a fegyelmezést is, ami sokkal nehezebb, mint kívülről látszik. Mindenképpen próbáljunk meg gyengéd, pozitív módszerekhez folyamodni kiabálás, durvaság nélkül, de mégis következetesen. Tudjuk, mondani könnyebb, mint betartani, de hidd el, érdemes törekedni rá, hosszú távon ugyanis meglesz a gyümölcse.

1-2 éves kor között már érdemes más gyerekekkel is megismertetni
Kép: veryulissa / shutterstock

3-6 éves: Kevesebb hiszti, több félelem

3 évesen, a beszédfejlődés magasabb szintre jutásával ritkulnak – bár el valószínűleg egy darabig még nem tűnnek – a hisztik. Az óvodába kerülő gyerek egyre ügyesebben alkalmazkodik a szabályokhoz, érdeklődik a kortársai iránt, képes együtt, a szabályokat betartva játszani, bár veszíteni még nem biztos, hogy szeret. A 3-4 évesen esetleg még fellelhető agresszió – szülők, testvérek irányába – jó esetben 5 évesen lassan eltűnik.

Új jelenség ebben az életkorban a látszólag indokolatlan félelem. Van, aki a sötéttől vagy a szörnyektől, van, aki a bagolytól, a porszívótól vagy valamilyen mesefigurától fél. Az ilyen félelmeit ne jelentéktelenítsük, és ne tegyük nevetségessé! Nyugtassuk meg, hogy mindig vele vagyunk, ne adjuk a félelmei alá a lovat, de fogadjuk el, hogy ezek számára valós problémák.

Óvodás korban megjelenhetnek látszólag indokolatlan félelmek
Kép: morrowind / shutterstock

6-12 év: Bandázás és gonosz kis játszmák

Ebben az életkorban egyre fontosabbá válik a kortárs hatás. A gyerek örömmel határozza meg magát valamilyen hivatalos vagy informális csoportosulás, klub tagjaként, akár sportcsapatról, akár barátnők titkos szövetségéről van szó.

A fiúk szívesen mozognak bandában, a lányok szívéhez viszont egyre közelebb kerül az a bizonyos legjobb barátnő. Az agresszió a fiúknál most még gyakran nyílt, hajlamosak különösebb harag nélkül verekedni vagy csúnya szavakat kiabálni egymásnak, míg a kislányok inkább kisebb szurkálással, külső szemlélő számára észrevehetetlen gonoszkodással szeretik megkeseríteni egymás életét. Szülőként tudnunk kell, hogy ezekben a játékokban a legritkább esetekben fekete-fehérek a szerepek: könnyen lehet, hogy a barátnője gonoszkodása miatt otthon síró lányunk máskor éppen maga viselkedik helytelenül – csak azzal nekünk nem igazán dicsekszik el.

A kislányok barátságai nem mindig zökkenőmentesek
Kép: SpeedKingz / shutterstock

13-18 év: A kamaszkor nehézségei

A kamaszkor érzelmileg rendkívül megterhelő időszakában úgy érezhetjük, minden eddigi küzdelmünk hiábavaló volt: neveltük, szerettük sok évig, most mégis kiállhatatlan, undok, nem szól hozzánk. Nehéz, de el kell viselni. A tizenévesnek meg kell tanulnia kezelni a heves érzelmeit, kulturált formába öntenie a negatív véleményét is, és közben jó, ha képes beszélni velünk róluk – bár ez néha reménytelen vállalkozásnak tűnik. Mégsem kell feladni: ebben a korban, bármilyen nehéz is, ez a normális. És bár hihetetlen, ez is véget ér egyszer.

A kamaszkor érzelmileg megterhelő időszak
Kép: Free-Photos / pixabay

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Nyugtalan alvás babakorban: mitől lehet rossz alvó a pici?

 

Öröm látni a békésen alvó babákat. Nyugodtan lélegeznek, arcuk kisimul, néha kissé elmosolyodnak. - Biztos szépet álmodik! - mondja az anyukája és gondosan betakargatja. Ezzel szemben vannak gyerekek, akiknek nem ilyen békésen telnek az óráik az ágyban. Sokan közülük napközben is szinte állandóan rohangálnak és elevenségük több annál, mint amit egy béketűrő szülő könnyedén elvisel. Éjszaka pedig dobálja magát, többször felébred, felsír, átmászik a szülők ágyába. Az orvos azt mondja: alvászavara van. De mitől lehet ez? 

Okok

Sok tényező játszhat szerepet a gyermekek nyugtalan alvásában. A környezet befolyásoló szerepe az, amit elsőként ki kell zárni. A túl meleg, zajos, levegőtlen helyiségben rosszabbul alszik felnőtt és gyermek egyaránt. Van, akit a fény is zavar, csak teljes sötétségben tud elaludni. A félős gyermekeknek pedig néha a szülő hagyja égve a kislámpát, hogy a vészjósló árnyakat elűzze. Egyes paramedicinális tanok az ágy helyzetének is jelentőséget tulajdonítanak, annak elforgatását, áthelyezését javasolják. Ezek mellett azonban a gyermeknek is lehetnek olyan elváltozásai, betegségei, amik a nyugtalanságot kiváltják.

A bőr viszketése az éjszakai órákban sem szűnik meg, sőt például rüh fertőzés esetén ilyenkor fokozódik csak igazán! De a bélférgesség is nyugtalansággal járhat. Az ekcéma, csalánkiütés, többszörös szúnyogcsípés is kiválthatja az izgatottságot az alvás ideje alatt. A bárányhimlős kiütések is viszketnek.

Amikor nehezen kap levegőt a gyermek, mert az orra el van dugulva, szintén rossz alvóvá válik. Ennek oka a nátha, allergiás orrdugulás, nagyobb orrmandula, garatba hátraeső, vagy a megszokottnál nagyobb nyelv. Orrba dugott idegentest is jelenthet légzési akadályt. A náthában használt orrcseppek túlzott alkalmazása szintén nyugtalanságot okoz a hatóanyag izgató hatása miatt. Ha a gyermekkel fekete teát itatnak, vagy nagyobb gyermekeknél a cola fogyasztás is ilyen alapon vezethet alvászavarhoz. Egyes gyógyszereknek is van izgató hatása.



Közismert, hogy a fogzási periódusban nyugtalanok a babák éjszakái. A hasfájás szintén zavarja az alvást: ha túl sokat eszik valaki este, vagy közvetlenül lefekvés előtt fogyasztja el vacsoráját, oka lehet ennek. A reflux betegség (amikor a gyomorból a nyelőcsőbe visszaáramlik az elfogyasztott táplálék) hasfájást, a nyelőcsőben égő érzést válthat ki. Ezt a fekvő helyzet kifejezetten provokálhatja. A puffadt has, hasi görcsök is kellemetlenek az alvás óráiban. Egyeseknél a tej fogyasztása okozza ezt - akár a tejcukor érzékenység miatt, akár a tejfehérje allergia következtében. A tejcukor (más néven laktóz) szerepet játszhat a fent említett hasi tünetek kiváltásában. A tejfehérje érzékenység ugyan nagyon ritka, 3 éves kor alatt csak a gyermekek 2%-ában igazolható, a felett pedig még ennél is jóval ritkább, de annál sokrétűbb panaszokat idézhet elő: nemcsak hasfájást, hanem refluxot is provokálhat, orrdugulást, orrfolyást, nehézlégzést is kiválthat, ekcémát okozhat - ezek mindegyike külön-külön is hozzájárulhat a gyermek nyugtalanságához. Akár már az anyatejbe kiválasztódó kis mennyiségű tehéntejfehérje is kiválthatja csecsemőknél ezt a reakciót, de kisdedeknél is okozhat a tejfogyasztás hasonló alvási zavarokat. Azt is sokan tudják, hogy a szoptatós anyukának kerülnie kell a puffasztó ételek (káposzta, karalábé, bab, borsó, stb.) fogyasztását, ha a baba hasfájós.

A tej szerepe

Az előbbiekben számtalan okot találunk a nyugtalan alvás kiváltójaként. Ezek közül a tej szerepe a legkevésbé ismert. A táplálék-allergiával foglalkozó könyvek is csak 1-2 mondattal utalnak arra, hogy az allergének nyugtalanságot, rossz alvást okozhatnak. Ezért, ha a szülők éjszakáit rendszeresen tönkreteszi a gyermek alvászavara, a többi ok mellett gondolhatunk a tejre, mint kiváltó tényezőre.

Elsősorban a tejcukrot érdemes kihagyni az étrendből. Kapható laktózmentes tej, tejföl. A sajt és túró alig tartalmaz tejcukrot, ezeket nyugodtan kaphatja az ilyen gyermek. Ha ez nem vezetett eredményre, akkor a tejfehérje elhagyását is meg lehet próbálni, bár ez sokkal több kötöttséggel jár, hiszen számtalan élelmiszer tartalmaz - akár rejtett formában is - tejport. A felvágottak, konzervek, édesipari termékek igen gyakran, de a pékáruk (kalács, tejes kifli), levesporok is tej hozzáadásával készülnek. Ha egy 2 hetes diéta eredménytelen, tovább nem szabad próbálkozni a tej és tejtermékek, valamint egyéb tejfehérje tartalmú ételek megvonásával, mert akkor már csak hiányállapot alakulhat ki, jó hatás nem várható.




Forrás: https://www.csaladinet.hu
Fotó: ferhat66 / pixabay

A mese 10 pozitív hatása a gyerekre

Miért jó, ha mesélsz a gyereknek? Milyen hatással van rá, ha mesét hallgat?

A mese 10 pozitív hatása a gyerekre

Ha meséről beszélünk, akkor határozottan el kell különíteni a hallott és nézett meséket, azaz a tévé, számítógép kínálta mesefilmeket és a felolvasott vagy fejből mondottakat. A két meseélmény egyáltalán nem ugyanazt az élményt adja a gyereknek. A dallamosan, ritmikusan hallott mese az, ami felszabadítja az ember fantáziáját. Amikor a gyermek a mesét hallgatja, nemcsak a mesélőre, hanem befelé is figyel: fantáziaképeket alkot, ami segíti őt a felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Ez egy lassú, belső mozi, amely képekbe oldja fel a benső feszültséget.

Ezzel szemben a látott mesével a gyerek készen kapja a külső képeket, és folyamatos nézésre kényszeríti. Ez a külső kép megakadályozza, hogy belső kép készüljön, leszoktatja a gyerekeket arról a lassú, belső képkészítésről, amivel fantáziáját mozgatja, és ezzel a feldolgozás számtalan formájától fosztja meg.

A mesehallgatás 10 pozitív hatását szedtük össze, hogy lássuk, miért olyan fontos a mindennapos meseolvasás a gyerek számára.

1, Vigasz, megnyugvás, feldolgozás

Indulatok, vágyak a gyerekben is vannak, a mesék által pedig ezek megnyugtatása zajlik le benne. Megfigyelhető, hogy egy-egy nehezebb nap után vagy betegség esetén a mesének gyógyító ereje van. A mesék oldják a gyerek feszültségét, segítik a napi történések feldolgozását. A cselekmény magával sodorja, a mesehallgatása közben a történéseket a belső képeiben jeleníti meg és később ezeket ültei át a játékaiba is.

2, Bátorságot ad

A mesékre jellemző, hogy a jó végül elnyeri méltó helyét, a rossz pedig meglakol. Ez a tanulság a gyereknek erőt ad, arra tanítja meg, hogy ő is győzhet. Pozitív jövőképet ad, arra ad példát, hogy minden válságból van kiút.

3, Erkölcsi nevelés

Csínján kell bánni ezzel a fogalommal, ugyanis nem arról van szó, hogy a szülőnek (mesélőnek) magyaráznia kéne bármit is a mese tanulságával kapcsolatban. Sőt, ez inkább káros, mint hasznos. Vekerdy Tamás szerint a gyerekben lerakódik egy struktúra, ami "nevelni" fogja őt. Nem az az erkölcsi nevelés, hogy a szülő különböző elvekről prédikál, hanem hogy élményt ad. A mesék tanulságait a gyerek beépíti a valóságba. Minden mese egyetemes emberi problémát érint és megadja a kulcsot a megoldáshoz.

4, Pozitív kép a világról

Szorosan összefügg az előző ponttal. A mesékben a szereplők vagy jók vagy rosszak, ambivalens szereplők nem nagyon léteznek. A gyermek a jóval azonosul, neki drukkol, és a mesék többségének a befejezése éppen az, hogy a rossz pórul jár. Ez bizalmat ébreszt a gyerekben a világról.

5, Közös élmény a mesélővel

A mese nem csak a hallgatónak, hanem jobb esetben az olvasónak is élmény. Ne meséljen az a szülő, aki utálja az adott mesét vagy nem szeret mesét olvasni. Ezt a gyerekek azonnal észreveszik. Ha egy adott ritmus szerint, például minden este mesét olvas a szülő, körülbelül ugyanabban az időben, akkor ez egy közös, mindennapos, intim és érzelemgazdag élmény is lesz a szülő és a gyerek között.

6, Élénkíti a fantáziát

Közhely, de alapvető megfigyelés, hogy a mese a fantáziát mozgatja meg, élénkíti azt. Fejleszti a szókincset és talán elsőre meglepő, de azoknak a gyerekeknek, akiknek sokat mesélnek, a rajzaikban is sokkal több kreativitást, fantáziagazdagságot találunk.

7, Példaképet ad

A mesék legalább az egyik főszereplője "jó", aki bár sok viszontagságon megy keresztül, és azt bizonyítja, hogy kitartással, szeretettel, jósággal igenis győzhet. A gyerek ezekhez a szereplőkhöz öntudatlanul is szeretne hasonlítani. Ez a társadalmi norma is, a gyermek környezete is ezt a fajta attitűdöt tartja helyesnek és követendőnek.

8, Empátiára tanít

Egy idő után, a kisgyermek a saját érzelmi fejlődésében már ott tart, hogy érdekli őt más emberek sorsa. A mesékben ismerkedik meg a másokért való aggódással, az együttérzéssel, a bátorság, a hűség, az igazságosság fogalmával. De ugyanitt találkozik azzal is, hogy létezik erőszak, félelem és gyűlölet, és az ezzel való megküzdés és legyőzés technikáit is.

9, Sorskérdésekkel találkozik

A gyermek a mesékben találkozik olyan fogalmakkal, amelyek az emberi élet alapvető fogalmai, meghatározó jelenségei, úgy mint bánat, születés, halál vagy szerelem.

10, Gazdagítja a lelket

A mesék által színessé és gazdaggá válik, telítődik a lélek. Az a gyerek, aki nem kap lelki táplálékot érzelemszegénnyé, tompává válik.

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Állattartás baba mellett - ezekre a dolgokra figyelj

A nők életében az egyik legcsodálatosabb időszak a babavárás és ezzel együtt az újszülött érkezése. Teljesen új korszak kezdődik, a legtöbb időt a kicsivel töltöd, körülötte forog a világ. Szeretnéd megadni neki a legjobbat, legszebbet, féltve óvod mindentől. Így lehet ez a háziállatok esetében is: lehet, hogy úgy gondolod, hogy gyerek és kis kedvenc nem fér meg egy helyen, és inkább megválnál tőle. De nem kell ennek feltétlenül így lennie. Akiknél a kutya, cica, papagáj, malacka családtag, azok fejében ez kevésbé fordul meg, de bizonyára ők is sokat tájékozódnak, hogy mire kell majd odafigyelni, amikor a csöppség, az új falkatag megérkezik. Ezt a témát járjuk körül. 

 

A falka egysége

A baba érkezése után kevesebb időd marad a kutyádra, cicádra, amit az állat rossz néven vehet. A kutya falkaként tekint családjára és ha esetleg nem tanulta meg, hol a helye a családban, később ez problémákhoz vezethet. Mindenek előtt ezt kell vele tisztázni, hogy ő nem alfa, hanem egy kisebb rangú tag. Még mielőtt azt gondolnád, hogy ez rossz neki, tudnod kell, hogy a kutya sokkal jobban érzi magát egy „szolgáló” pozícióban, mint ha neki kellene irányítania a falkát. Amelyik kutya tudja, hol a helye a családban, sokkal könnyebben megtanítható arra, hogy a kisbabádat is elfogadja, és ne akarjon fölé kerekedni. A kisbaba érkezésével frusztrálttá válhat, hisz kevesebb időt, figyelmet kap az új jövevény miatt. Még a baba megszületése előtt tisztázd az erőviszonyokat! A macskák öntörvényűbbek, kevésbé érzékenyek ezekre a dolgokra, de a játékszabályokat velük is "tudatni" kell.

Mit tegyél a békés együttélés érdekében?

A legrosszabb, hogy elajándékozod az állatodat, aki már megszokott téged, hozzád tartozik. Erre csak akkor kerüljön sor, ha tényleg nincs más út.
Ha eddig te voltál a fő-fő gazdi, akkor már a terhesség ideje alatt is próbálj meg bevonni valakit, aki többet foglalkozik a kutyával, cicával, és a baba érkezése után is kérd meg, hogy segítsen be.
Ne zárd ki teljesen az életedből a kedvencedet, mutasd meg neki a babát, ismerkedjen meg vele. Amikor sétálni mentek, ha teheted, vidd magaddal a kutyát is. (Ehhez persze az kell, hogy alapvetően engedelmes legyen, tudjon szépen sétálni, szót fogadjon). A kutya boldog lesz, a pici meg eleinte úgyis sokat alszik, nem fogja zavarni a négylábúd.
Kutyásként itt szeretném megjegyezni, hogy bármennyire is megbízom a kutyámban, nem hagynám teljesen egyedül a gyerekemmel. Semmilyen körülmény között sem. Sosem tudhatod, hogy, ha elkezd sírni az apróság, akkor hogy fog reagálni a kutya, nagyon kevés idő is elég, hogy baj történjen, ne add meg a lehetőségét. Sajnos elég sok hír szól gyerekeket ért kutyatámadásról, a sérülések súlyosak, ne kockáztass! Előfordulhat, hogy a kutya csak játszani szeretne a picurral, de nincs tisztában az erejével, s ebből tragédia lehet.

A cicákkal egyszerűbb a helyzet, de tanítsd meg a macskádnak, hogy ne feküdjön rá a gyerekre. Figyelj rá, hogy ne tudja megkarmolni, megharapni a babát.
Amíg kicsi a baba, különösebb kontaktusba nem kerül az állattal. Amikor már elkezd kúszni-mászni, akkor nagyobb érdeklődést mutathat a kutyák, cicák iránt. Ezekben a szituációkban is legyél mindig ott, kísérd figyelemmel a reakciókat. A gyereket is meg kell tanítani a helyes bánásmódra.
Pár évesen már lehet, hogy szeretne egy saját állatot, de érdemes ezt jól átfontolni. Biztos, hogy eléggé elkötelezett lesz a kutya-, macskatartás mindennapi teendőihez? Csak akkor célszerű belevágni egy ilyen projektbe, ha te is szeretnéd. A gyerekeknek rövid távon talán örömet okoz egy rágcsáló, cica, kutya, hosszabb távon viszont nem érdeklik, tehát előbb-utóbb a felnőttre marad a gondozás. Véleményem szerint egy kicsit nagyobbacska gyerek már lehet gazdi, de akkor is szüksége lesz a szülei segítségére.

Higiénia

A végére hagytam, viszont fontos dolog a tisztaság. Aki állatot tart, sokkal többet kell takarítania, pláne a kisbaba világrajövetele utáni hetekben. Jó, ha naponta többször is felmosol, portalanítasz, porszívózol. Ügyelni kell rá, hogy lehetőleg minél kevesebb szőrrel érintkezzen a csecsemő, a legjobb, ha a szobájába nem mehetnek be a háziállatok. Csemetéinket óvjuk, féltjük, néha mégis hiába macska- kutyaszőr mentesítjük a lakást, allergiás lesz nagyobb korára. A legújabb kutatások szerint azonban a kutyával, macskával felnövő gyerekeknél kevesebb százalékban találtak allergiásokat, mint akik steril környezetből jöttek. Azoknál a gyerekeknél, akik kutya vagy macska mellett nőnek fel, jelentősen csökken a későbbi allergia kialakulásának kockázata - állítja dr. Dennis R. Ownby, a Georgiai Orvosi Egyetem Allergológiai és Immunológiai Tanszékének vezetője.
Ránk, felnőttekre is jó hatással vannak az állatok, ezért ha eddig is tartottál kutyát, macskát vagy mást, csak a baba érkezése miatt nem kell megválnod tőlük. Próbálj meg velük is foglalkozni egy kicsit, s meglátod, harmonikus lesz az együttélés. A négylábú mellett felnőtt csöppségek általában empatikusabbak lesznek, kevésbé hajlamosak a depresszióra. Megfelelő nevelés mellett elválaszthatatlan barátokká válhatnak.


Forrás: https://www.csaladinet.hu
Kép: Canon EOS 5d Mark IIi / Max Pixel 

Nyár, kert, gyerek- játékok a szabadban

Lassan elértük a szünidő felét, amikorra a gyerekek már túl vannak azon, hogy önmagában a rájuk szakadt szabadságnak is örüljenek: hogy nem kell korán kelni, este sokáig ébren lehetnek, tévézhetnek, elnyúlhatnak a szőnyegen elmélázva, és senki sem sietteti őket. Ilyenkorra lassan előjön az unatkozooom-szindróma, így aztán sürgősen ki kell találni valamit!

Persze az biztosan segítene, ha azt mondhatnánk, irány a tenger, de ha ezt nem tehetjük meg, akkor azt kiáltjuk, ki a szabadba! 🙂

---

Lufikat elő, induljon a móka! A lufidurrantást nagyon szeretik a gyerekek, szilveszterkor kipróbáltuk, és nagyon bejött! Kihagyhatatlan, különösen, ha a lufikba kerül egy kis édesség, vagy vicces feladat.

Meleg nyári napon kihagyhatatlan! Szülinapra is jó móka lehet a vizes lufi pinjata!



 Meg aztán labdázni is lehet vele, csak jó sokat kell előkészíteni! 🙂


És ha már meleg, akkor a legjobb slagozni, például egy ilyen PET palackkel!


Klassz biciklipályát készíthetünk egy kis vízzel.


Bár mulandó az alkotás, de ne hagyjuk ki a vizes festést sem!


Ha órákra lekötnénk a csemetét, vegyünk egy doboz szöget és egy csomag befőttes gumit! 🙂



Elő a krétát!


Rajzoljunk árnyékot, egy ilyen fa körberajzolás jó kis feladat, de azért jobb, ha ezt közösen csinálják a gyerekek, mielőtt a Nap elvonul.


A hagyományos ugróiskolán túl készíthetünk gigantikus társasjátékot, vicces feladványokkal.

Barkácsoló, újrahasznosító gyerekeknek, és apukáknak vizezős falak minden mennyiségben!

Hasznos és érdekes feladat növénygyűjtemény készítése.


Kalapács, virágok, akvarellpapír és konyhai papírtörlő. Induljon a képkészítés!

Ezzel is elvannak egy ideig a gyerekek: színvadászat a kertben. Ha nincs színkártyánk otthon, használjuk színes újságokat.

Örök klasszikus a buborékfújó! A házi verziót közösen elkészíthetjük a gyerekkel, majd mehet a móka!

Dobálós játékokhoz varrás nélkül készíthetünk bablabdát, vagy a lisztes verziót.


Néhány műanyag tál, vagy…


konzervdobozok, és mehet a játék!


Gumizás. Ugye kihagyhatatlan? 🙂

Ha olyan helyen járunk, gyűjtsünk kavicsot, amit lehet festeni, játékot készíteni, vagy mesélőset játszani.

Forrás: https://anapfenyillata.cafeblog.hu