Nyelvtanulás gyermekkorban: milyen korán érdemes kezdeni?

 

“Bárcsak korábban kezdtem volna!” – hangzik el az ismerős mondás, többnyire felnőttek szájából. Sokan gondolják azt, hogy ha a nyelvtanulás már óvodás korban elkezdődik, sokkal könnyebb dolga lesz a tanulónak (hiszen a nyelvet szinte észrevétlenül, öntudatlanul sajátítja el), és tudása is maradandóbb lesz. Ezzel szemben azonban olyan nézetek is vannak, hogy a nyelvtanulás gyermekkorban inkább árt, mint használ, hiszen ilyenkor a gyermekeknek még a gondatlan játékkal és szórakozással kellene foglalkozniuk – nem pedig a tanulással. 

De mi az igazság? Mikor kezdjük el gyermekünket idegen nyelvekre taníttatni? 

 

Nyelvtanulás gyermekkorban és felnőtteknél

 

A gyermekkori nyelvelsajátítás előnyei 

Az első és legfontosabb különbség a gyermekek és a felnőttek nyelvtanulásában a tudatosság. Ezért manapság a szakirodalom meg is különbözteti a két folyamatot: a gyermekkori nyelvtanulást már nyelvelsajátításnak nevezik. Már magában a szóban is érezhető a különbség: kisgyerekkorban úgy tűnhet, hogy csak “ragad ránk” a felnőttkorban nehezen megszerezhető tudás. A kicsik folyamatosan tanulják a hangokat és az önkifejezést az adott nyelven. Ezért hatalmas az előnyük a felnőttekkel szemben, hogyha a kiejtésről van szó. Ha a nyelvtanulás gyermekkorban már elkezdődik, nagyobb az esély, hogy felnőttkorban sem alakul ki jellegzetes, felismerhető akcentus.

 

Amikor egy kisgyermek megszületik, még eredendően nagyon kíváncsi. Kutatások szerint két nyelvet már azelőtt is meg tudnak különböztetni, hogy elkezdenének beszélni. Így az is már nagyon korán természetessé válik számukra, hogy egyvalamit nemcsak egyféleképpen tudnak kifejezni. Széles palettán mozog az önkifejezésük: gesztikulálnak, mutogatnak, hangokat adnak és beszélnek. Azzal, hogy egy idegen nyelvet is megtanulnak, még inkább ki tudják fejezni, amit szeretnének. Emellett emiatt a gyerekkori kíváncsiság miatt ha jól csináljuk, a tanulást izgalmassá, és a gyermeket fogékonyabbá tudjuk tenni az idegen nyelvekre így a nyelvtanulás gyermekkorban és felnőttként is könnyebb lehet.

Amikor az idegennyelv-tanulást már gyerekként elkezdjük, sokáig szinte kizárólag szóban kommunikálunk. Rengeteg mondókát, verset tanulunk, éneklünk és játékosan tanulunk számolni. Nem kell nyelvtani szabályokat magolni, nem érezzük a súlyát annak, ha hibázunk. Ha valami éppen nem jut eszünkbe az adott nyelven, mozdulatokkal és hangutánzó szavakkal is pótolhatjuk vagy kiegészíthetjük azt. Láthatjuk, hogy ha kisgyerekként elkezdünk egy idegen nyelvet tanulni, még nincs is olyan nagy különbség az anyanyelv és egy második nyelv elsajátítása között.

Érdemes megemlíteni, hogy a nyelvtanulás gyermekkorban még főleg utánzáson alapul mind a gyermek anyanyelvén, mind idegen nyelven. Szólnak hozzánk, mi meghalljuk és visszamondjuk azt. Beszédünk lassan szinte hiba nélküli lesz… Azonban később egy furcsa dologra lehetünk figyelmesek: a gyermekek elkezdenek olyan szavakat, kifejezéseket használni, melyeket biztosan nem hallottak senkitől. Ilyenkor a legtöbb szülő (és nyelvtanár is) kétségbe esik, hogy valamit rosszul csinál. Az igazság azonban az, hogy a gyerekek ilyenkor (6-8 éves korban) kezdik el a nyelvet nem szavak és kifejezések soraként, hanem rendszerben érzékelni és érteni. Ha jó csináljuk, ezt kihasználva már elkezdhetjük nyelvtanra, szabályokra tanítani a gyereket. Ez kiváló alapot ad a későbbi tudatos nyelvtanulásra.

Ellenérvek: a nyelvtanulás gyermekkorban inkább árt, mint használ?

 

Természetesen mint minden kisgyermekeket érintő témában, a gyerekkori idegennyelv-tanulás előnyeit hangsúlyozóknak is van egy ellentábora. Legfőbb érvük az, hogy kisgyerekkorban az embernek nem a tanulásra kellene koncentrálnia – ilyenkor a legfontosabb a játék és a kreativitás kifejlesztése. Sokan egyenesen azt állítják, hogy a nyelvtudás, amelyet kiskorunkban szedtünk magunkra, nem lesz annyira tartós és hatékony, mint felnőttkorban.

Ami rendkívül fontos a gyermekkori nyelvtanulást illetően, az az, hogy először mindenképpen az anyanyelvet érdemes elsajátítani. A nyelvtanárok is gyakran visszautasítanak olyan nyelvtanuló-jelölteket, akik beszédhibásak vagy még anyanyelvükön sem tudnak fogalmazni. Ilyenkor inkább törekedjünk arra, hogy a kisgyermek először az anyanyelvén tanuljon meg kommunikálni, és minél választékosabban tudják kifejezni magukat; ezután vághatunk bele az idegen nyelvek tanításába.

Fontos tudni, hogy bár a gyerekek sokkal könnyebben tanulnak, ha idegen nyelvről van szó, tudása nem azonos a felnőttkorban megszerzett hasonló tudáshoz. Ugyanis ha a nyelvtanulás gyermekkorban kezdődik, akkor a gyerek még nincs olyan fejlettségi szinten, hogy meg is értse, hogy mit tanul. Az analitikus gondolkodás nagyjából 7-10 éves korban alakul ki, ekkorra tehető az is, hogy egy nyelvet logikusan, rendszerként tudunk értelmezni. Ez azt is jelenti, hogy felnőttkorban bár lassabban haladunk és több energiabefektetést igényel egy idegen nyelv megtanulása, mégis hatékonyabb és tartósabb eredményeket érhetünk el így.

 

Pszichológusok szerint a korai nyelvtanulás nemcsak nem használ, de ártalmas is lehet. Hiszen így a gyereket belekényszerítjük egy tanulási szituációba, holott ezzel bőven ráérne később is foglalkozni. Óvodás korban a legfontosabb a mozgás, a játék, a kreativitás felfedezése. Ilyenkor még az is lényeges, hogy anyanyelvünkön minél hatékonyabban megtanuljunk kommunikálni, és elég csak ezután elkezdeni egy új idegen nyelvet elsajátítani. Persze érdekes időtöltés lehet néha egy-egy idegen nyelvű mesét vagy dalt előadni gyermekünknek, de kutatások szerint nincs is akkora hatása, mint ahogy azt sokan elképzelik. Emellett a két nyelv eltérő hangkészletének köszönhetően a nem megfelelő oktatás nyomán még beszédhiba is kialakulhat, szóval ha úgy döntünk, hogy mégis belevágunk a gyerek idegennyelv-oktatásába, mindenképp nézzünk körül és válasszunk megfelelő tanárt.

Mint minden gyermekeket érintő kérdésben, a válasz itt sem egyértelmű, és gyerekenként változhat. A legfontosabb az, hogy mindig vegyük figyelembe, hogy az adott kisgyereknek mire van igénye, hogy mennyire fejlett ahhoz, hogy nyelvet tanuljon, és hogy mennyire van még szükség arra, hogy kreatív és kognitív készségei fejlődjenek. A legfontosabb az, hogy ne kényszerítsük olyasmire a gyereket, amit nem szeret, és hogy a nyelvtanulás gyermekkorban is legyen kellemes, élvezhető időtöltés.

Forrás:  https://www.brainturboplus.hu