Ebben az életkorban nagyon fontos a szupináció - mit mondanak az ortopéd szakértők?

Első lépések, első igazi cipő – de vajon tényleg kell a szupináció? A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy ez a pár hónap kritikus a lábak fejlődésében, hiszen a csontozat még javában alakul. Mielőtt elvesznél a cipőbolti választékban vagy túlbonyolítanád a dolgot, tisztázzuk, mi történik a pici lábával, és hogyan tudsz tényleg jó döntést hozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért olyan sérülékeny a kicsik lábfeje?

A kisgyerekek lábfeje valójában teljesen más, mint a miénk. Náluk a láb még nagyrészt puha porcokból áll, ezért rendkívül könnyen formálódik bármilyen külső nyomásra. A csontosodáshoz évek kellenek, vagyis amit most látsz, az még egy alakuló, sérülékeny szerkezet. Amikor a gyermeked feláll és elindul, a testsúlya hirtelen erre a puha alapra nehezedik. Ahogy tanulja a járást, a lába folyamatosan próbál alkalmazkodni ehhez az új terheléshez. Ha ilyenkor nem kap jó támaszt, a laza szalagok és puha porcok sajnos rossz irányba mozdulhatnak el. A jó cipő persze a kavicsoktól meg a hidegtől is véd, de a legfőbb dolga mégis az, hogy biztos keretet adjon a lábfej egészséges fejlődésének. 

Így alakul ki a lúdtalp

Kezdetben szinte minden kisgyerek talpa teljesen simának látszik a rajta lévő kis zsírpárna miatt. Ahogy a kicsi egyre többet szaladgál, az izmok munkája miatt a talpboltozat három és hat éves kor között magától elkezd emelkedni.

A lúdtalp akkor alakul ki, ha ez a természetes folyamat elakad. Ha a sarok tartósan befelé dől, a testsúly nem oszlik el egyenletesen, hanem folyamatosan a lábfej belső oldalát nyomja. Mivel a gyenge szalagok és izmok nem bírják ezt a terhelést, a talp belső íve nem tud megemelkedni, sőt szép lassan megsüllyed. Így a belső boka közelebb kerül a talajhoz, a sarok kifelé fordul, ez a hibás terhelés pedig idővel a térdekre és a csípőre is átterjed.

Ha azt látod, hogy a gyermeked hamar elfárad a sétáknál, felemásan kopik a cipője, vagy bizonytalan a mozgása, érdemes megmutatni egy orvosnak. Ebben az életkorban a rugalmas lábszerkezetet még nagyon könnyű korrigálni.

Mi az a szupináció?

A szupináció egy okos megoldás a gyerekcipők talpában, amivel megelőzhető vagy korrigálható a sarok befelé dőlése. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a cipőtalp belső oldalát megemelik nagyjából 5 milliméterrel. Ez a picike, kívülről szinte láthatatlan döntés egyenesen tartja a sarokcsontot, így a gyerek súlya végre egyenletesen oszlik el a talpán, és a belső boka szalagjai mentesülnek a túlterheléstől.

Ez a korrekció az egész testtartásra jó hatással van. Ha a sarok egyenesen áll, a térdek és a csípő is a megfelelő szögbe kerülnek, ami később a gerincbántalmakat és az ízületi fájdalmakat is megelőzheti. A szülők és szakemberek által egyaránt kedvelt DD Step gyerekcipő egyes modelljei például pont ezen az elven működnek: a megerősített sarokrésszel stabilan tartja a bokát, miközben a lábujjaknak elegendő teret hagy a szabad mozgáshoz. Ha más márkák között is szétnéznél, a Salus vagy a Memo modelljei is kiváló, orvosilag átgondolt opciót jelentenek. Így a korrekció és a kényelem tökéletesen megfér egymás mellett a mindennapokban.

 

 

 

 

 

 

 

Ezeket mindenképp tudnod kell!

A jó cipő kiválasztása szuper első lépés, de a pici lábának egészsége ennél többről szól. Néhány egyszerű mindennapi szokással nagy segítséget nyújthatsz neki:

• Engedd mezítlábazni: Ha biztonságos a terep – például a fűben, homokban vagy kavicson –, menjen csak cipő nélkül a gyerek! Az egyenetlen talaj dolgoztatja meg a legjobban a talpizmait.

• Rendszeresen ellenőrizd a méretet: A kicsik lába elképesztő tempóban nő, ezért érdemes 2-3 havonta újramérni. A szűk cipő elnyomja a lábfejet, a túl nagyban pedig nem tart stabilan a boka.

• Keresd a természetes anyagokat: A valódi bőr felsőrész és bélés hagyja lélegezni a pici lábát, így nem izzad bele, és elkerülhetők a kellemetlen gombás fertőzések is.

• Mozogjatok minél többet: A szaladgálás, mászókázás meg a játszótéri pörgés természetes módon erősíti a lábizmokat és fejleszti az egyensúlyérzéket.

• Kerüld a használt cipőket: Bár csábító lehet az örökölt lábbeli, a más által már kitaposott talp átveheti az előző tulajdonos tartáshibáit, és rossz irányba kényszerítheti a gyermeked lábát.

Az egészségtelen járás jelei gyerekeknél

A kicsi mozgása és a lábának állapota az egész későbbi életére kihat. Szülőként te látod őt a legtöbbet, így te veszed észre legelőször, hogyan fut, hogyan áll, vagy hogy fáradékonyabb-e a nap végén. A jó szupinált cipő és a szakszerű támogatás olyan befektetés, ami felnőttkorban térül meg igazán. Szakemberek szerint évente legalább egyszer érdemes elmenni egy ortopédiai szűrésre, még akkor is, ha amúgy semmi furcsát nem tapasztalsz. Ha viszont azt látod, hogy a gyermeked befelé fordítja a lábfejét, sokszor megbotlik a saját lábában, vagy feltűnően felemásan kopik a cipője sarka, ne várj a következő kontrollig. A mindennapi odafigyelés és a szakértői segítség a legjobb garancia arra, hogy a kicsi magabiztosan és egészségesen fejlődjön.

 

 

 

Forrás: https://picibaba.hu

Gyermek frizurák

A gyerekeknek szánt hajviseletek esetében a legfontosabb szempont a gyakorlatiasság, a kényelem és a gyors elkészíthetőség, különösen a zsúfolt óvodai vagy iskolai reggeleken.

Kislányoknak: Praktikus és tartós frizurák

• Rövid fazonok: A vállig érő bubi, az arcot kiemelő pixie vagy az A-vonalú, lépcsőzetes frizurák könnyen fésülhetők, és nem gubancolódnak össze napközben.

Fonott és kötött stílusok:

• A két oldalt futó fonatok vagy a holland/parkettafonások sportoláshoz is tökéletesek, mert a helyükön maradnak.

• A rétegesen elválasztott, egymáson áthúzott lófarokból álló „fonott kalács” vagy a klasszikus varkocsok villámgyorsak és egész nap tartanak.

Az 1 vagy 2 konty, illetve a magas copf kiegészítve masnis hajgumival, hajráffal vagy csattal rendezett megjelenést biztosít.

Fésülés előtt érdemes fésüléskönnyítő spray-t vagy balzsamot használni, strandolásra vagy mozgáshoz pedig a befont haj a legjobb a gabalyodás ellen.

Kisfiúknak: Letisztult és könnyen kezelhető fazonok

• Rövid oldalt, hosszabb fent: A klasszikus, oldalt rövidebbre nyírt, felül kissé hosszabb fazonok nagyon népszerűek, mert szárítás után rögtön jól néznek ki.

• Zselézés óvatosan: Ha a gyerek haját zselézni szeretnétek, érdemes természetes összetevőjű, kíméletes termékeket választani, és alaposan lemosni a nap végén.

Forrás: www.gyerekszoba.hu, www.bien.hu, www.fodraszmester.com

Beszédfejlesztő mondókák - ha nehezen indul a beszéd

Van az a pillanat, amikor egy anya szíve összeszorul: "Miért nem beszél még a gyerekem?" Ismerős az érzés, ugye? A játszótéren már mondókázik a többi kisgyerek, a tiéd viszont csak mutogat vagy motyog. Megnyugtatlak: nem vagy egyedül, és van, amivel segíthetsz neki - ráadásul játékosan, ölelve, nevetve! Ezek a mondókák nem csodaszerek, de csodákra képesek, ha rendszeresen mondogatjátok őket együtt.

 

 

 

 

 

 

 

Miért segítenek a mondókák a beszédfejlődésben?

A mondókázás nemcsak szórakozás, hanem igazi fejlesztő csoda: játékosan mozgatja meg a szavakat, hangokat, ritmusokat, miközben a mozdulatok segítik a megértést és a memóriát. A mutogatós, tapsolós, ölbeli mondókák egyszerre fejlesztik a szem-kéz koordinációt, a finom motorikát, a figyelmet és persze a beszédkészséget is.

A szakemberek szerint, ha a beszédfejlődés elmarad, első lépésként érdemes hallásvizsgálattal kizárni a szervi okokat. Ha minden rendben, akkor a mondókás, játékos együttlétek nagyon sokat segítenek – de ha egy évnél nagyobb a lemaradás, kérjünk szakembertől segítséget.

 

Mire figyelj mondókázás közben?

• Mindig nézz a gyermeked szemébe, beszélj hozzá lassan, érthetően, kifejezően!
• Mutogass, tapsolj, simogass, hogy a mozdulatok is segítsék a megértést!
• Ismételjétek sokszor ugyanazt a mondókát – a gyerekek imádják az ismétlést!
• Hagyd, hogy utánozzon, vagy csak hallgassa, ha épp ahhoz van kedve!
• Ne sürgesd, ne javítsd ki, örülj minden próbálkozásának!

10 beszédfejlesztő mondóka, amit minden nap mondhattok

 

1. Borsót főztem

Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam.
Ábele, bábele fuss!
(Tapsoljatok a végén nagyot!)

 

2. Erdő szélén házikó

Erdő szélén házikó,
abban lakik nagyanyó.
Lám, egy nyuszi ott robog,
az ajtaján bekopog.

Kérlek, segíts énrajtam,
a vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi, sose félj,
megleszünk mi kettecskén!
(Kézzel mutassátok a házikót, nyuszifület, kopogást, ölelést!)

 

3. Hóc-hóc katona

Hóc-hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra,
Azzal megyünk Budára,
A budai vásárra.
(Ültesd az öledbe, lovagoltasd!)

 

4. Baglyocska hunyorog

Baglyocska hunyorog,
farönkön kuporog,
nagy fejét forgatja,
hol erre, hol arra.
Izeg-mozog, toporog,
tipi-topi, top, top, top.
(Szemünket, fejünket, karunkat is mozgassuk!)

 

5. Dombon állt egy házikó

Dombon állt egy házikó,
házikóban ládikó.
Ládikóban egy kerek tálca,
a tálcán meg öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre.
(Ujjakkal mutassátok a házat, ládát, pogácsát, egérkét!)

 

6. Ujjaimat mutogatom

Ujjaimat mutogatom,
közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom,
felfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok,
hegedülök, gitározok.
Ügyesebb lett a kezem,
a tornát befejezem.
(Mutassátok végig az ujjakat, mozdulatokat!)

7. Répa, répa, cukorrépa

Répa, répa, cukorrépa,
lesz belőle jó cukorka.
Enni sokat nem szabad,
mert elromlik a fogad.

 

8. Szivárvány van fenn az égen

Szivárvány van fenn az égen,
a kezemmel el nem érem.
Létrát hozok, felmászom,
így szerencsét próbálok.

 

9. Nyuszi fülét hegyezi

Nyuszi fülét hegyezi,
nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik: rop, rop, rop,
Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp.
(Ujjacskákkal mutassátok a fület, bajuszt, ugrást!)

10. Szürke szamár szomorú

Szürke szamár szomorú,
mert a szőlő savanyú.
Ne szedd szamár a szőlőt,
egyél inkább a tökből!

 

Mit tehetsz még, ha aggódsz?

Ha úgy érzed, a gyermeked beszédfejlődése elmarad, először is légy türelmes, de ne várj túl sokáig! Egy hallásvizsgálat sosem árt, és ha minden rendben, bátran mondókázzatok, énekeljetek, játsszatok együtt minden nap! Ha egy évnél nagyobb a lemaradás, vagy nagyon kevés a szókincs, kérj segítséget logopédustól vagy korai fejlesztőtől – a korai támogatás sokszorosan megtérül!

Ne feledd: minden gyermek más tempóban fejlődik, de a közös mondókázás nemcsak a beszédét, hanem a kettőtök kapcsolatát is erősíti. Öleld magadhoz, mondókázzatok együtt, és élvezzétek a közös perceket!

 

 

 

Nyitókép: depositphotos

Forrás:  https://www.csaladinet.hu/

Gyermekkori gyógyszer-túlérzékenység és téves allergiadiagnózis

A World Allergy Organization állásfoglalása a gyermekek és serdülők gyógyszer-túlérzékenységi reakcióinak kivizsgálását és kezelését tekinti át. A dokumentum a gyakori gyógyszercsoportok mellett a súlyos bőrreakciók, az újonnan leírt enterocolitis-szindróma és a komplex ellátást igénylő esetek diagnosztikai, terápiás sajátosságait elemzi.

Bejelentett esetek és igazolt allergia

A gyermekeknél szülők vagy klinikusok által jelzett gyógyszer-túlérzékenység gyakorisága 1–10,2%, ugyanakkor allergológiai kivizsgálással a bejelentett esetek mindössze 4–9%-ában igazolható valódi allergia. A téves besorolás szélesebb spektrumú antibiotikumok alkalmazásához, hosszabb kórházi tartózkodáshoz, magasabb költségekhez és ismételt felvételekhez vezethet. A gyermekkorban rögzített, ellenőrizetlen diagnózis felnőttkorban is fennmaradhat.

A leggyakoribb kiváltók az antibiotikumok, elsősorban a béta-laktámok, majd a nem szteroid gyulladáscsökkentők. A jellemző megjelenési forma a késői maculopapulosus exanthema; urticaria és angioödéma szintén gyakori. A dokumentum az azonnali reakciókat a beadást követő 1–6 órán belüli, a nem azonnali reakciókat hat órán túl, akár napokkal később jelentkező eseményekként tárgyalja.

Gyermekkorban a vírusfertőzések különösen megnehezítik az értékelést: utánozhatják a túlérzékenységet, illetve közreható tényezőként is szerepelhetnek. Epstein–Barr-vírus-fertőzésben az aminopenicillinek mellett fellépő exanthema mechanizmusa nem teljesen tisztázott. A béta-laktám-kezeléshez társuló bőrkiütések kevesebb mint 10%-ában igazolódik valódi túlérzékenység.

Kockázathoz igazított diagnosztika

A kivizsgálás alapja a részletes anamnézis: a tünetek morfológiája, súlyossága, időbeli lefolyása, a kérdéses gyógyszerek és a beadás, valamint a reakció közötti idő. Az idősebb gyermekek és serdülők saját beszámolója kiegészítheti a szülők információit. Az anamnézis önmagában nem elegendő az allergia kimondásához, de meghatározza a fenotípust és a vizsgálati stratégiát.

A diagnosztikai teszteket általában a reakció után 4–6 héttel javasolt elvégezni; DRESS esetén a tünetek megszűnését követően több mint hat hónapos várakozás ajánlott. Azonnali reakcióknál prickteszt és azonnali leolvasású intradermalis próba, késői reakcióknál epicutan teszt és késői leolvasású intradermalis vizsgálat alkalmazható. Megbízhatóan validált bőrteszt azonban csak kevés gyógyszerhez áll rendelkezésre.

A gyógyszerprovokáció a túlérzékenység igazolásának vagy kizárásának referenciaeljárása. Alacsony kockázatú, késői reakciót mutató gyermekeknél előzetes bőrteszt nélkül is végezhető. Provokáció azonban nem alkalmazható korábbi életveszélyes reakció, súlyos anafilaxia, vasculitis, súlyos bőrreakció vagy meghatározott szervkárosodás után. A vizsgálatot gyermekgyógyszer-allergiában jártas szakembernek, azonnali sürgősségi ellátást biztosító környezetben kell végeznie.

A gyógyszerspecifikus IgE-vizsgálatok érzékenysége gyermekekben alacsony. A bazofilaktivációs teszt bizonyos helyzetekben kiegészítő információt adhat. Az akut triptáz- és hisztaminmérés a hízósejt-aktiváció értékelésére alkalmas, a kiváltó szer azonosítására nem. Késői reakcióknál a lymphocytatranszformációs és ELISpot-vizsgálatok főként kutatási eszközök, hozzáférhetőségük korlátozott.

Antibiotikumok és gyulladáscsökkentők

Béta-laktámok esetén a kivizsgálás kettős célja a gyanúsított szerrel szembeni allergia tisztázása és biztonságos alternatíva azonosítása. Enyhe, nem azonnali reakcióknál a javasolt algoritmus közvetlen gyógyszerprovokációt tartalmaz. Az utolsó adag után legalább 1–2 órás megfigyelés szükséges, az egyéni kockázathoz igazítva. A többnapos provokáció előnye az egynapos eljárással szemben nem bizonyított egyértelműen.

A keresztreaktivitás megítélésében az R1-oldallánc hasonlósága meghatározó. Enyhe késői reakció után, sürgős alternatívakezelési igény esetén szerkezetileg eltérő béta-laktám szoros felügyelet melletti alkalmazása mérlegelhető. A penicillinek és carbapenemek közötti keresztreaktivitás ilyen esetekben 1% alatti.

A nem béta-laktám antibiotikumok közül gyermekkorban a trimetoprim–szulfametoxazol és a makrolidok érintettek leggyakrabban. Bőrtesztjeik nem kellően standardizáltak, érzékenységük korlátozott, nagy koncentrációban irritatív álpozitivitás is előfordulhat. A provokáció itt is referenciaeljárás, súlyos reakciók után azonban ellenjavallt.

A nem szteroid gyulladáscsökkentők reakciói lehetnek COX-1-gátláshoz kapcsolódó, keresztintoleranciával járó események, illetve egyetlen szerrel szembeni, feltételezetten immunológiai reakciók. A diagnosztika döntően provokációra épül. Egy 629 gyermeket vizsgáló sorozatban a gyanúsított szerrel végzett provokáció kevesebb mint 20%-ban igazolt túlérzékenységet; a legfeljebb kétéveseknél csupán 7%-ban volt pozitív.

Oltások, antiepileptikumok és kontrasztanyagok

A tojásallergia nem növeli a tojásalapú influenzaoltásokra adott reakció kockázatát, ezért ezek teljes adagban, különleges óvintézkedés nélkül beadhatók. Sárgalázvakcina esetében ugyanez a megközelítés még nem tekinthető igazoltnak. Ismert zselatinallergiában zselatinmentes oltóanyag választandó, ennek hiányában célzott kivizsgálás szükséges.

Antiepileptikumok indítása után prospektív gyermekvizsgálatokban 1,0–6,1%-ban alakult ki túlérzékenységi reakció; ezek közel ötöde súlyos bőrreakció volt. A fiatal életkor, az aromás szerek és a kombinált kezelések fokozhatják a kockázatot. Az aromás antiepileptikumok közötti keresztreaktivitás 19–70%-os lehet. Carbamazepin indítása előtt HLA-B*15:02-vizsgálat ajánlott azokból a populációkból származó, korábban nem kezelt betegekben, amelyekben az allél gyakori.

A kontrasztanyag-reakciók gyermekkorban ritkábbak, többnyire enyhe bőrtünetekkel járnak. A legfontosabb kockázati tényező a korábbi kontrasztanyag-reakció. A kivizsgálás és az alternatíva kiválasztása nagyrészt felnőttadatokra támaszkodik; specifikus gyermekgyógyászati irányelvek hiányoznak. A dokumentum szerint az eltérő kontrasztanyagra váltás előnyösebb az azonos szer premedikáció melletti ismétlésénél.

Súlyos bőrreakciók és gyógyszer-indukálta enterocolitis

A DRESS lázzal, exanthemával, lymphadenopathiával, hematológiai eltérésekkel és szervérintettséggel, leggyakrabban hepatitisszel jelentkezik. Gyermekkori diagnosztikai kritériumai a felnőttkritériumokkal azonosak, de gyermekekben nem validáltak. A felépülés elhúzódhat, relapsusok és autoimmun szövődmények jelentkezhetnek. Randomizált kezelési vizsgálatok hiányában az ajánlások esetsorozatokon és szakértői véleményen alapulnak.

A DRESS kezelésében valamennyi potenciálisan kiváltó gyógyszer elhagyása indokolt. Enyhe betegségben helyi kortikoszteroidok, viszketéscsillapítás és szupportív ellátás alkalmazható; középsúlyos vagy súlyos szervérintettségben szisztémás glükokortikoid javasolt. A dóziscsökkentés ütemét a relapsusveszély miatt körültekintően kell meghatározni. A kiújulást és a késői következményeket rendszeres, hosszú távú, tervezett utánkövetéssel szükséges ellenőrizni.

Stevens–Johnson-szindrómában és toxikus epidermalis necrolysisben a feltételezett kiváltó szerek korai elhagyása, a szupportív kezelés és a szövődmények megelőzése meghatározó. A legjobb immunmoduláló kezelésre nincs elegendő bizonyíték; a döntést tapasztalt multidiszciplináris munkacsoportnak, egyénileg kell meghoznia. A gyanúsított gyógyszerrel provokáció nem végezhető.

A súlyos hólyagos reakciók differenciáldiagnosztikájában gyermekeknél a fertőzéshez társuló reaktív mucocutan eruptio is szerepel. Ez kifejezett nyálkahártya-érintettséggel és változó mértékű bőrtünetekkel jár, gyakran légúti fertőzéshez kapcsolódik; egyik gyakori kiváltója a Mycoplasma pneumoniae. Felismerését nasopharyngealis polimeráz-láncreakció és szerológia segítheti.

A gyógyszer-indukálta enterocolitis-szindróma ritka, nem IgE-mediált kórkép. Jellemzője a bevétel után 1–4 órával fellépő ismételt hányás, klasszikus allergiás bőr- vagy légúti tünetek nélkül. Sápadtság, levertség, hypotensio, hasmenés, súlyos esetben hypovolaemiás sokk társulhat hozzá. A közölt esetek többségében amoxicillin vagy amoxicillin–klavulánsav szerepelt kiváltóként. Esetleírásokban ondanszetron, intravénás folyadékpótlás és kortikoszteroid mellett javulást figyeltek meg.

Összetett esetekben multidiszciplináris ellátás

Kemoterápiás szerekkel és biológiai terápiákkal szembeni túlérzékenység esetén a kezelés megszakítása a túlélést is veszélyeztetheti. Szakértői környezetben a gyors gyógyszer-deszenzitizáció lehetővé teheti az elsőként választandó kezelés folytatását. Cisztás fibrosisban a téves allergiadiagnózis különösen beszűkítheti az antibiotikum-választást, ezért standardizált kivizsgálási útvonalakra és szoros allergológiai együttműködésre van szükség.

Perioperatív reakcióknál súlyos hypotensio, bronchospasmus és tachycardia bőrtünetek nélkül is jelentkezhet. Az allergológus és az aneszteziológus együttműködése segíti a reakció elkülönítését a gyógyszerek ismert mellékhatásaitól és a műtéti szövődményektől. A kivizsgálásnak a valószínű kiváltók azonosítására és a biztonságos alternatívák kijelölésére kell irányulnia; eredményét a következő beavatkozáshoz egyértelműen dokumentálni szükséges.

A WAO állásfoglalásának központi szempontja a kockázatalapú megközelítés: az indokolatlan gyógyszermegvonást és a súlyos reakciót kiváltó szer ismételt alkalmazását egyaránt el kell kerülni. A klinikai megjelenéshez, a feltételezett mechanizmushoz és az elérhető vizsgálatokhoz igazított kivizsgálást gyermekgyógyszer-allergiában jártas szakembereknek kell végezniük. Az alapellátás, a társszakmák és az allergológiai centrumok együttműködése elősegítheti a diagnózis mielőbbi tisztázását, hogy a nem igazolt allergia ne korlátozza felnőttkorig a beteg kezelési lehetőségeit.

Forrás: www.pharmindex-online.hu

Csodálatos emlékeink | Kicsi Gesztenye Klub

A Kicsi Gesztenye Klub Nyíregyházán is bemutatja „Csodálatos emlékeink” című vadonatúj, zenés színházi előadását, amelyben az elmúlt 10 év legjobb pillanatai elevenednek meg.

Emlékszel még, amikor a gyermeked először kuncogott Lufipofi és Olly csínytevésein, vagy amikor együtt dúdoltátok kedvenc Kicsi Gesztenye Klubos dalotokat? Már 10 éve, hogy a családok mindennapjainak részévé váltunk és most eljött annak az ideje, hogy ezt a csodálatos mérföldkövet egy felejthetetlen, közös kalanddal ünnepeljük meg! Hívd meg a családodat egy olyan felhőtlen, zenés, színházi utazásra, amely garantáltan ragyogó mosolyt csal a legkisebbek és a legnagyobbak arcára is.

A vadonatúj, „Csodálatos emlékeink” című zenés-interaktív mesejátékban egyetlen kerek, varázslatos történetté fűzzük össze az elmúlt évtized legmeghatóbb és legviccesebb pillanatait. A produkció a jól ismert és szeretett dalokat, valamint az emlékezetes epizódokat dolgozza fel, melyeket rövid, szellemes prózai jelenetek kötnek össze. Nevetés, ritmus, csillogó gyerekszemek és rengeteg közös pillanat vár rátok. Ez az az élmény, amire évek múltán is emlékezni fogtok!

A színpadon a négy főszereplő – Gesztenye, Olly, Napsugár és Lufipofi – Liza kíséretében kelti életre a mesét: együtt énekelnek, játszanak és vezetik végig a kicsiket egy izgalmas, tanulságokkal teli utazáson. 

A Kicsi Gesztenye Klub szereplői különböző élethelyzeteken keresztül segítenek eligazodni a mindennapok apró kérdéseiben, mindezt Dobrády Ákos fülbemászó dalaival kísérve. Nevetés, tánc és rengeteg közös élmény vár rátok, miközben felcsendülnek a már jól ismert slágerek, valamint a III. évad dalai is.

Információk:

A helyszín tűzvédelmi szabályzata által meghatározott létszámkorlát miatt az előadásra minden látogatónak – a legkisebb gyermeknek is – külön jegyet kell váltania, akkor is, ha a gyermek a kísérője ölében ül az előadás alatt!

Családi és csoportos jegy nem váltható, vendégeinknek személyenként szükséges megvásárolniuk a belépőjegyet.

Az előadás kétéves kortól ajánlott.

A műsor 70 perces, szünet nélkül.

Jegyek: 

https://kicsigesztenyeklub.hu/

Hogyan nevelj önállóan gondolkodó gyereket? 5 hétköznapi dolog, ami segíthet

Szeretnénk, hogy a gyerekünknek legyen saját véleménye, és ne kövesse gondolkodás nélkül a többieket. Ebben azok az apró hétköznapi helyzetek is segíthetnek, amikor hagyjuk próbálkozni, meghallgatjuk az ötleteit, vagy együtt átgondolunk egy rosszul sikerült döntést.

 

 

 

 

 

 

„Add ide, majd én!” Könnyen kicsúszik ez a mondat, amikor indulni kellene, a gyerek pedig még mindig a cipőjével küzd. Máskor a lecke fölött mondjuk meg rögtön a választ, vagy azonnal tanácsot adunk, amikor összeveszett a barátjával. Segíteni szeretnénk, és rossz nézni, hogy küszködik.

Az önálló gondolkodáshoz azonban szüksége van olyan alkalmakra is, amikor maga találhat ki valamit. Claire Lerner gyermekfejlődési szakértő és Stephanie Irby Coard, az amerikai University of North Carolina Greensboro professzora a Parents cikkében öt szülői szokást ajánl ehhez. Már kisgyerekkorban el lehet kezdeni, mindig a gyerek életkorához és képességeihez igazodva.

1. Várj egy kicsit, mielőtt megoldod helyette

A kisgyerek forgatja a formabedobó egyik darabját, de sehogy sem találja a helyét. Mi rögtön látjuk, melyik nyílásba illik, és szinte automatikusan odanyúlunk. A feladat sikerül, ő viszont nem jutott el a saját megoldásáig.

Érdemes előbb hagyni egy kis időt a próbálkozásra. Ha elakad, segíthetünk egy kérdéssel: „Látsz valahol ilyen alakú nyílást?” Vagy megmutathatjuk az első lépést, a folytatást pedig rá bízhatjuk. Így megkapja a szükséges segítséget, miközben neki is marad feladata.

Ugyanez később a leckénél vagy egy baráti konfliktusnál is működhet. Mielőtt előállunk a megoldással, megkérdezhetjük: „Van már ötleted, hogyan kezdenél hozzá?” Lehet, hogy csak egy ponton bizonytalan, és egy kis támogatással tovább tud lépni.

Persze nem kell végignézni, ahogy teljesen elkeseredik. Ha elfáradt, túl nehéz neki a feladat, vagy veszélybe kerülhet, segítsünk. A reggeli rohanás sem mindig alkalmas a gyakorlásra: nyugodtabb helyzetben könnyebb időt hagyni az önálló próbálkozásra.

2. Mondd el, te miért döntöttél úgy

A gyerek sokszor csak a kész döntést hallja: ma nem veszünk játékot, másik úton megyünk haza, a kirándulást pedig elhalasztjuk. Azt kevésbé látja, mit mérlegeltünk előtte.

Néha érdemes ezt is kimondani. „Ezen az úton hamarabb hazaérnénk, de most nagy a dugó, ezért a másikon megyek.” Vagy: „Nekem is tetszik ez a játék, de most a születésnapi ajándékra tesszük félre a pénzt.” Nem kell hosszú magyarázat, egy hétköznapi példából is megértheti, hogy több szempontot veszünk figyelembe.

Azt is láthatja, ha valamiben bizonytalanok vagyunk, utánanézünk valaminek, vagy új információ miatt változtatunk a terven. Így a gondolkodás folyamatát is megismeri, nem csupán azt, hogy végül mit választottunk.

Ha más ötlettel áll elő, hallgassuk meg. Attól még, hogy nem valósítható meg, érdekes lehet, miért jutott eszébe. Olyan döntésekről beszéljünk vele, amelyeket a korának megfelelően ért: egy közös program jó példa lehet, a felnőttek komoly gondjait viszont nem szükséges ráterhelni.

3. Előbb hallgasd meg, utána adj tanácsot

„Összevesztem a barátommal.” Már mondanánk is, hogy kérjen bocsánatot, ne foglalkozzon vele, vagy keressen más társaságot. Csakhogy még azt sem biztos, hogy tudjuk, mi történt. Az is lehet, hogy egyelőre csak szeretné elmesélni.

Hagyjuk végigmondani, és kérdezzük meg, ő hogyan látja a helyzetet. Mi bántotta? Mit szeretne, hogyan alakuljon? Ha már meghallgattuk, jöhet a kérdés: „Szeretnéd, hogy együtt kitaláljuk, mit lehetne tenni?”

Lerner szerint a szülő abban segíthet, hogy a gyerek megszerezze a saját problémái megoldásához szükséges készségeket és önbizalmat. Ha mindig rögtön átvesszük az irányítást, kevesebb alkalma marad végiggondolni a lehetőségeit. Ha tanácsot kér, természetesen elmondhatjuk a véleményünket, majd megkérdezhetjük, szerinte működne-e az ő helyzetében.

Kamaszoknál különösen fontos lehet, hogy ne szakítsuk félbe őket az első mondat után. A rendszeres bántalmazás vagy fenyegetés azonban felnőtt segítséget igényel: az önállóság támogatása nem jelentheti azt, hogy ilyen helyzetben magára hagyjuk.

4. Adj neki gondolkodnivalót, de ne vizsgáztasd

Egy hétköznapi kérdés is elindíthatja a gondolkodást. Ha óriási tornyot épít, megkérdezhetjük, mitől fog megállni. Ha estére hagyná a házi feladatot, érdeklődhetünk, mikor marad rá ideje az edzés után.

A hangnem sokat számít. A kíváncsi kérdés beszélgetést indíthat, a számonkérés viszont könnyen elveszi a kedvét. Nem kell minden ötletét megindokolnia, és nem szükséges minden válasz után újabb kérdéssel előállnunk.

Nagyobb gyerekkel elképzelt helyzetekről is beszélgethetünk. Egy film után például megkérdezhetjük, ő mit tett volna a szereplő helyében, amikor a barátai olyasmire beszélték rá, amihez nem volt kedve. Így anélkül gondolhat végig egy nehéz döntést, hogy rögtön a saját viselkedését elemeznénk.

Coard az idősebbeknek a gondolatok leírását is javasolja. Akinek nehéz azonnal válaszolnia, annak néhány leírt mondat segíthet átgondolni, mit szeretne. És ha végül máshogy lát valamit, mint mi, azt is vegyük komolyan: a saját vélemény gyakorlásához hozzátartozik, hogy néha velünk sem ért egyet.

5. A hibából ne csinálj megszégyenítést

Hiába mondjuk, hogy hibázni szabad, ha az első rosszul sikerült döntés után elhangzik: „Ugye, én megmondtam!” Könnyen az maradhat meg benne, hogy legközelebb jobb lesz rögtön ránk hallgatni, vagy eltitkolni, ha valami nem sikerült.

Lesz, hogy túl későn kezd tanulni, vagy megbánja, mire költötte a zsebpénzét. Amikor már megnyugodott, beszélgethetünk arról, mire számított, és mi alakult másképp. Egy egyszerű „Mit próbálnál legközelebb másként?” többet segíthet, mint egy hosszú fejmosás.

A hibázás elfogadása nem jelenti a következmények eltüntetését. Ha megbántott valakit, beszélni kell a jóvátételről. Segíthetünk átgondolni, mit szeretne mondani, de hagyhatjuk, hogy ő fogalmazza meg a bocsánatkérést.

A saját tévedéseinket is elismerhetjük. „Túl ingerülten beszéltem veled. Sajnálom, megpróbálom újra elmondani.” Ezzel megmutatjuk, hogy egy rosszul sikerült helyzet után lehet javítani. Így könnyebb lehet neki is elmondania, ha elrontott valamit, és segítséget kérnie a következő lépéshez.

 

Forrás: Dina Gachman: 5 Things Parents Can Start Doing Early to Raise Independent Thinkers, Parents.

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Kép: Depositphotos

 

Hogyan beszélgessünk a gyerekkel a mindenszentekről?

A mindenszentekről és a halottak napjáról való beszélgetés során a legfontosabb, hogy őszintén, az életkornak megfelelő egyszerűséggel, a szeretetre és az emlékezésre fókuszálva közelítsük meg a témát. A gyerekek természetes kíváncsisággal fordulnak az elmúlás felé, a tabusítás helyett a biztonságos családi háttér nyújtja nekik a legnagyobb támaszt.

A pszichológiai ajánlások alapján az alábbi módon érdemes felépíteni a beszélgetést és a közös megemlékezést:

1. Tisztázzuk a fogalmakat egyszerűen

A gyermek életkorától függően magyarázzuk el az ünnep lényegét:

• Mindenszentek (november 1.): Azoknak a jó embereknek és szenteknek az ünnepe, akikre büszkék vagyunk, és akikre példaként tekinthetünk.

• Halottak napja (november 2.): Az a nap, amikor kifejezetten azokra az elhunyt családtagokra, barátokra vagy akár háziállatokra gondolunk, akik már nem lehetnek velünk.

2. Használjunk tiszta és érthető szavakat

• Kerüljük a félrevezető eufemizmusokat: Az olyan kifejezések, mint az „elaludt”, „elutazott” vagy „elment”, szorongást szülhetnek a kisebbekben (félhetnek az elalvástól vagy attól, hogy a szülő utazás után nem tér vissza).

• Mondjuk ki nyugodtan: „Meghalt, ami azt jelenti, hogy a teste már nem működik, nem érez fájdalmat, és nem tud visszajönni, de a szívünkben és az emlékeinkben mindig velünk marad.”

3. Fókuszáljunk a történetekre és az emlékezésre

A halottak napja ne a félelemről, hanem a kapcsolódásról szóljon.

• Idézzünk fel szép emlékeket: Meséljünk vicces vagy kedves történeteket a dédszülőkről vagy elveszített szeretteinkről. Mutassunk fényképeket.

• Erősítsük meg a folytonosságot: Értessük meg a gyerekkel, hogy a szeretet nem szűnik meg a halállal, és az elhunytak a családi történetek révén a részesei maradnak az életünknek.

4. Vonjuk be őket a rituálékba – de csak önkéntesen

A kézzelfogható cselekvések segítenek a gyerekeknek feldolgozni az elvont fogalmakat.

• Otthoni gyertyagyújtás: Gyújtsunk közösen egy gyertyát otthon, és mondjuk el, kiért ég.

• Temetőlátogatás: Csak akkor vigyük ki a gyereket a temetőbe, ha ő is szeretne jönni, ne kényszerítsük. Ha megyünk, magyarázzuk el előre, hogy a temető egy szép, csendes emlékhely, ahol a sok gyertya a szeretetet jelképezi.

5. Engedjük meg a kérdéseket és az érzelmeket

• Nem kell mindenre tudni a választ: Teljesen rendben van azt mondani: „Nem tudom pontosan, mi történik utána, de hiszem, hogy jó helyen van.”

• Fogadjunk el minden reakciót: A gyerekek gyásza és reakciója hullámzó. Lehet, hogy egy komoly kérdés után azonnal elszaladnak játszani – ez a természetes védekező mechanizmusuk, nem az érzéketlenség jele.

• Biztosítsuk őket a biztonságról: A halál témája kapcsán a gyerekekben gyakran felmerül a saját vagy a szüleik elvesztésétől való félelem. Mindig erősítsük meg őket: „Mi itt vagyunk, vigyázunk rád, és még nagyon-nagyon sokáig együtt leszünk.”

Forrás: UNICEF Magyarország, femina.hu, kölöknet.hu