Hajmosás sírás nélkül: bevált praktikák, ha a gyerek utálja a hajmosást

Minden szülő ismeri azt a pillanatot, amikor a fürdőszoba békés oázisból hirtelen harctérré változik. A fürdés még rendben van, a pancsolás élvezetes, de amint eljön a hajmosás ideje, a levegő megfagy. A mosoly eltűnik, helyét a rettegés veszi át, és a végeredmény gyakran egy átázott fürdőszoba és egy hisztérikusan zokogó gyermek, akinek a haja még mindig szappanos. Nem vagyunk egyedül ezzel a problémával; ez az egyik leggyakoribb kihívás a kisgyermekes szülők életében. De miért utálják ennyire a gyerekek a hajmosást, és hogyan fordíthatjuk ezt a küzdelmet szelíd, rutinszerűvé?

A kulcs az empátia, a türelem és a jól megválasztott, következetesen alkalmazott stratégiák összessége. Ne feledjük, a gyermek szemszögéből nézve a hajmosás egy invazív, hideg, kiszámíthatatlan és gyakran fájdalmas élmény lehet. Ha megértjük a félelem gyökerét, sokkal könnyebben találhatjuk meg a sírás nélküli megoldást.

A hajmosási szorongás mögött rejlő okok megértése

Mielőtt belevágnánk a konkrét praktikákba, szánjunk időt arra, hogy megvizsgáljuk, miért is vált a hajmosás a gyermek ellenségévé. A félelem oka ritkán a sampon illata, sokkal inkább a kontroll elvesztése és a fizikai kellemetlenség.

Az egyik leggyakoribb ok a víz szembe jutása. A samponos víz csíp, irritál, és átmenetileg gátolja a látást. Egy kisgyermek számára, aki még nem érti a rövid távú kellemetlenség fogalmát, ez ijesztő és fenyegető lehet. A víz látáskorlátozó hatása növeli a bizonytalanságot és a pánikot.

A másik jelentős tényező a fül. Sokan félnek attól, hogy víz kerül a hallójáratba, ami nyomást, szédülést okozhat, vagy amit a szülők gyakran emlegetnek: a fülgyulladás veszélye. Bár a fülgyulladás oka általában bakteriális vagy vírusos, a víz bejutása kellemetlen érzést kelthet, különösen a hőmérséklet-változás miatt.

Ne feledkezzünk meg a szenzoros érzékenységről sem. Sok gyermek, akinek érzékeny az idegrendszere, nehezen viseli a fejre zúduló víz nyomását, a hőmérséklet hirtelen változását, vagy a hajmosás közbeni dörzsölést. Számukra ez a túl sok inger egyszerre érkező, elviselhetetlen kavalkádja.

A gyermek számára a fejre zúduló víz nem csak fizikai inger, hanem a kontroll teljes elvesztése. A szülő célja az, hogy visszajuttassa ezt a kontrollt a gyermek kezébe.

A fokozatosság elve: vízzel való barátkozás játékosan

Ha a gyermek valóban utálja a hajmosást, ne essünk neki azonnal a teljes procedúrának. Először a vízzel mint eszközzel kell megbarátkoznia, mégpedig olyan környezetben, ahol ő irányít és biztonságban érzi magát. Ezt a folyamatot hívjuk deszenzitizációnak.

Kezdjük a vízzel való érintkezést a kádon kívül. Használjunk játékos eszközöket, mint például kis vödröket, locsolóedényeket vagy játékkancsókat. A gyermek feladata legyen, hogy a kancsóval öntözzön meg játékokat, vagy a mi lábunkat, kezünket. Ez segít abban, hogy a víz áramlása ne tűnjön fenyegetőnek.

A következő lépés a zuhanyfej használatának demisztifikálása. Ne a fejénél kezdjük, hanem a lábánál. Hagyjuk, hogy a gyermek maga tartsa a zuhanyrózsát, és irányítsa a vízsugarat. Magyarázzuk el, hogy ez egy „varázslatos eső”, ami a lábát tisztítja. A lényeg, hogy a gyermek tapasztalja meg, hogy a zuhanyfej nem egy szörnyeteg, hanem egy eszköz, amit ő is tud kontrollálni.

A fej és a víz kapcsolata: kis lépésekben

Amikor már a kádban vagyunk, de még nem mosunk hajat, kezdjük a fej vízzel való érintkezését apró, irányított cseppekkel. Használjunk egy nedves mosdókesztyűt, és finoman töröljük át a homlokát, mintha csak letörölnénk egy kis izzadságot. Dicsérjük meg, ha ezt nyugodtan tűri. A pozitív megerősítés itt kulcsfontosságú.

A következő szint a „mini zuhany”. Használjunk egy kis játékpoharat, és öntsünk belőle egy nagyon kevés vizet a fejtetőre, de ügyeljünk arra, hogy ne folyjon le a szemébe. Mondjuk el neki előre, hogy „Most csak egy kis eső jön, és én figyelek, hogy ne érjen a szemedhez.” Ha ez sikerül, jutalmazzuk meg egy matricával vagy egy extra perccel a játékban.

A megfelelő eszközök kiválasztása: a fürdőszoba arzenálja

A sírásmentes hajmosás gyakran nem a technikán, hanem a megfelelő eszközökön múlik. A szülők gyakran elfelejtik, hogy a hagyományos zuhanyzás és öblítés felnőtteknek lett kitalálva, nem pedig egy két-három éves gyermeknek.

1. Samponok és balzsamok: az irritáció minimalizálása

Válasszunk olyan sampont, amely kifejezetten gyermekeknek készült, és rendelkezik a „no tears” (nem csíp) jelöléssel. Ezek a termékek általában gyengédebb, pH-semleges formulát használnak, amely kevésbé irritálja a szemet. Bár a „nem csíp” ígéret nem mindig 100%-osan igaz, jelentősen csökkentik a kellemetlenséget.

Hosszú haj esetén elengedhetetlen a hajbalzsam vagy a kifésülő spray használata. A fésülés miatti fájdalom az egyik fő oka annak, hogy a gyerekek rettegnek a hajmosás gondolatától is. A balzsam használata megakadályozza a gubancolódást, és a hajmosás utáni procedúra is fájdalommentesebb lesz.

2. A kancsó forradalma: az öblítő eszközök

Felejtsük el a zuhanyfejet az öblítéshez, legalábbis az első időszakban. Használjunk speciálisan kialakított hajmosó kancsót. Ezeknek a kancsóknak gumírozott, ívelt széle van, amely tökéletesen illeszkedik a gyermek homlokához, megakadályozva, hogy a víz lefolyjon az arcra és a szembe.

Ha nincs kéznél ilyen kancsó, egy egyszerű műanyag pohár is megteszi, de a kancsó ergonomikus kialakítása sokkal nagyobb biztonságot nyújt. Fontos, hogy a víz ne legyen túl hideg, de ne is legyen forró. A vízhőmérséklet ingadozása is stresszforrás lehet.

Hajmosást segítő alapvető eszközök

Eszköz Előny Tipp a használathoz

Hajmosó kancsó/öblítő Megakadályozza a víz szembe jutását. Mindig lassan, a homlokhoz szorítva öblítsünk.

Hajmosó sapka/pajzs Fizikai akadályt képez az arc előtt. Válasszunk állítható, puha szilikon változatot.

Buborékfújó Elvonja a figyelmet a procedúra alatt. Kérjük meg a gyermeket, hogy fújjon buborékot, amíg öblítünk.

Vízálló matricák/játékok Leköti a tekintetet és a kezeket. Ragasztós játékok a kád falán, amiket öblítés közben nézhet.

3. A hajmosó sapka: a végső védvonal

A hajmosó sapka vagy pajzs egy egyszerű, de rendkívül hatékony megoldás azoknak a gyerekeknek, akik rettegnek attól, hogy a víz az arcukra folyik. Ez egy állítható szilikon vagy műanyag karika, amelyet a fejre helyezünk, és amely fizikai akadályt képez a homlok és a szem előtt.

Fontos, hogy a sapkát először szárazon próbáljuk fel, és hagyjuk, hogy a gyermek megszokja a viselését. Játsszuk el, hogy ez egy „szuperhős sisak” vagy egy „korona”, ami megvédi őt a víztől. Ha a gyermek elfogadja a sapkát, a hajmosás 80%-ban már meg van nyerve.

A technika mestere: a sírásmentes hajmosás lépései

A hogyan legalább olyan fontos, mint a mivel. A technika lényege, hogy minimalizáljuk a meglepetéseket, és maximalizáljuk a gyermek biztonságérzetét és kontrollját.

A száraz indítás és a bejelentés

Soha ne kezdjünk bele a hajmosásba hirtelen. A rutin legyen kiszámítható. Minden fürdés előtt mondjuk el, hogy „Ma hajat mosunk.” Ha a gyermek már a kádban van, adjunk neki egy 5 perces figyelmeztetést: „Még 5 percig játszhatsz, aztán megmossuk a hajad.”

A legfontosabb technikai trükk a száraz indítás. Mielőtt még a vizet bekapcsolnánk, tegyünk egy kis mennyiségű sampont a kezünkbe, és masszírozzuk bele a száraz hajba. Ezáltal a sampon jobban habzik, és kevesebb vízre van szükség az eloszlatáshoz és a tisztításhoz. A gyermek megszokja a masszázst, mielőtt még a víz elkezdené a fenyegető szerepet betölteni.

A hátrahajlás és az „égi öblítés”

A legnehezebb a víz irányítása. A legjobb pozíció, ha a gyermek hátrahajtja a fejét. Ez azonban sok gyereknél ellenállásba ütközik, mert nem látja, mi történik. Két bevált technika létezik:

A csillagnéző pozíció: Kérjük meg a gyermeket, hogy nézzen fel a mennyezetre vagy a fürdőszoba sarkába. Ha van a mennyezeten egy feltűnő matrica vagy egy játék, az segít fixálni a tekintetét. Amíg felfelé néz, a fej automatikusan hátrafelé dől, és a víz lefolyik a hátán, nem az arcán.

A fekvő technika: Kisebb gyerekeknél, vagy azoknál, akik nagyon félnek, fektessük a gyermeket a kádba úgy, hogy a feje a kád szélén lógjon. A szülő a feje alá tartott kézzel vagy egy kis törölközővel támasztja meg a nyakát. Ebből a pozícióból könnyebb és gyorsabb az öblítés.

Amikor öblítünk, használjuk a kancsót, és mindig a fül és a halánték felől kezdjük, lassan haladva a fejtető felé. Kérjük meg a gyermeket, hogy tartsa csukva a szemét, és számoljunk együtt 10-ig. A számolás segít abban, hogy a gyermek tudja, mikor ér véget a kellemetlen szakasz.

A kulcs a sebesség és a pontosság. A hajmosás legyen gyors, de ne kapkodó. Minél hamarabb túl vagyunk rajta, annál kevesebb esély van a hisztire.

Pszichológiai hadviselés: figyelemelterelés és játék

A mentális felkészítés és a figyelemelterelés gyakran sokkal hatékonyabb, mint bármelyik fizikai eszköz. Ha a gyermek agya le van foglalva egy játékkal vagy egy történettel, kisebb eséllyel fókuszál a kényelmetlenségre.

Buborékok és éneklés: a káosz elűzése

A buborékfújás az egyik leghatékonyabb figyelemelterelő módszer. Kérjük meg a gyermeket, hogy fújjon buborékokat, amíg mi öblítünk. Ez a tevékenység nemcsak leköti a figyelmét, hanem azt is biztosítja, hogy a feje kissé hátra dől, és felfelé néz, mivel a buborékokat a levegőbe kell fújni.

Vagy találjunk ki egy speciális hajmosó dalt. Ez a dal csak a hajmosás idején énekelhető. A ritmus és a dallam megteremti a rutin kiszámíthatóságát. Amikor a dal véget ér, a hajmosás is véget ér.

A tükör szerepe: a vizuális kontroll

Ha a gyermek fél attól, hogy mi történik a fején, használjunk egy kézi tükröt. Hagyjuk, hogy a gyermek tartsa a tükröt, és nézze a saját haját, miközben mossuk. Ez segít neki abban, hogy érezze, irányítása alatt tartja a helyzetet, és láthatja, hogy a víz nem folyik a szemébe (ha a technika jó).

Jutalmazási rendszerek és pozitív megerősítés

A pozitív megerősítés rendkívül fontos. Már az is jutalom, ha a procedúra után a gyermek egy kedvenc játékával játszhat. Hosszabb távon bevezethetünk egy jutalmazási táblát. Minden sikeres, sírás nélküli hajmosás után kap egy matricát. X számú matrica elérése után kap egy nagyobb jutalmat (pl. egy új fürdőjátékot, könyvet).

Ne feledjük, a jutalomnak nem kell anyaginak lennie. A szóbeli dicséret, a „hős vagy, nagyon ügyes voltál” mondatok sokkal többet érnek, mint gondolnánk. A gyermeknek azt kell éreznie, hogy a félelmét legyőzte, és mi büszkék vagyunk rá.

A kontroll átadása: ha a gyermek maga akarja csinálni

A gyermekek gyakran azért ellenkeznek, mert úgy érzik, valami erőszakosan történik velük. Amint megkapják a kontrollt, az ellenállás csökken. Adjuk át nekik a felelősséget a folyamat egy részéért.

Az öblítés előkészítése

Hagyjuk, hogy a gyermek maga válassza ki, melyik kancsóval öblítünk. Hagyjuk, hogy ő töltse meg a kancsót vízzel. Ez a felkészülés érzete csökkenti a szorongást. Sőt, ha már elég nagy, kérjük meg, hogy mossa meg a saját haját! Természetesen mi segítünk, de a mozdulatokat ő kezdeményezi.

A szivacs és a mosdókesztyű szerepe

Egy mosdókesztyű vagy egy nagy, puha szivacs remek eszköz lehet arra, hogy a gyermek maga törölje le a szappanos habot a homlokáról és a füléről. Ez a fizikai cselekvés segít visszanyerni az irányítást, és csökkenti a szorongást, hogy a szappan a szemébe kerül.

A szivacsot használhatjuk a szemek védelmére is. Amikor hátrahajtja a fejét, kérjük meg, hogy szorítsa a nedves szivacsot a homlokához, mintegy pajzsként. Ez egyértelmű, aktív szerepet ad neki a védekezésben.

Különleges kihívások: hosszú haj és szenzoros érzékenység

Vannak helyzetek, amikor a standard trükkök nem elegendőek. Különösen igaz ez a hosszú hajú gyermekekre és azokra, akik szenzorosan érzékenyek.

Hajmosás hosszú haj esetén

A hosszú haj kezelése extra odafigyelést igényel, mivel a gubancok és a fésülés miatti fájdalom tartós ellenállást válthat ki.

Előzetes fésülés: Mindig fésüljük ki a haját hajmosás előtt. Ne várjuk meg, amíg vizes lesz, mert akkor sokkal nehezebb lesz.

Szekciókra bontás: Mossuk meg a hajat szekciókra bontva. Koncentráljunk először a fejbőrre, majd a hajvégekre.

Öblítés balzsammal: Használjunk bőségesen balzsamot, és hagyjuk rajta egy percig. Ne a kádban öblítsük ki teljesen, hanem csak részben. A maradék balzsam segíti a későbbi fésülést.

Kifésülő spray: A hajmosás után azonnal használjunk kifésülő spray-t. Kezdjük a fésülést a hajvégeknél, és fokozatosan haladjunk felfelé a fejbőr felé.

Szenzoros érzékenység kezelése

Ha a gyermek szenzorosan érzékeny, a hajmosás stressze nem csupán egy hiszti, hanem valós fizikai kellemetlenség. A zaj, a víznyomás, a szagok és a hőmérséklet hirtelen változása mind túlterhelheti az idegrendszerét.

Ezekben az esetekben a következőkre figyeljünk:

Zajszigetelés: Használjunk fülvédőt vagy füldugót, hogy csökkentsük a víz csobogásának zaját, ami egyes gyerekeknek nagyon zavaró lehet.

Nyomás kontroll: Csak nagyon alacsony víznyomást használjunk az öblítéshez. Kerüljük a zuhanyfejet, inkább a kancsóra hagyatkozzunk.

Hőmérséklet állandóság: Ügyeljünk arra, hogy a fürdőszoba és a víz hőmérséklete is állandó és kellemesen meleg legyen. A hideg huzat vagy a víz hirtelen kihűlése pánikot okozhat.

Illatmentes termékek: Válasszunk illatmentes, minimalista összetételű samponokat, mivel a túl erős illatok is ingerlőek lehetnek.

A hajmosás gyakorisága és a szülői stressz

Sok szülő a küzdelem miatt hajlamos túl ritkán hajat mosni, ami csak ront a helyzeten. A koszos, zsíros haj nehezebben tisztítható, több sampon és több öblítés szükséges hozzá, ami meghosszabbítja a procedúrát.

Ne érezzük magunkat rosszul, ha a kezdeti időszakban csak heti egyszer mosunk hajat. Ha azonban a gyermek már hozzászokott a rutinhoz, érdemes lehet hetente kétszer beiktatni, hogy a haj könnyebben kezelhető maradjon. A lényeg, hogy a gyakoriság legyen konzisztens.

A szülői nyugalom jelentősége

A gyermekek rendkívül érzékenyek a szülői stresszre. Ha mi már előre szorongunk a hajmosás gondolatától, ezt a félelmet akaratlanul is átadjuk a gyermeknek. Ha a gyermek elkezd sírni, ne veszítsük el a türelmünket. Maradjunk nyugodtak, beszéljünk halk, megnyugtató hangon.

Ha úgy érezzük, teljesen kifogytunk az ötletekből és a türelemből, tartsunk egy rövid szünetet. Kérjük meg a párunkat, hogy vegye át a feladatot, vagy egyszerűen halasszuk el a hajmosást a következő napra. A legfontosabb, hogy a fürdőszoba ne váljon tartósan a negatív érzelmek helyszínévé.

A hajmosás befejezése: a hajszárítás rituáléja

A sikeres hajmosás után könnyen elronthatjuk az élményt, ha a hajszárítás kellemetlen. A hajszárító zaja, a forró levegő és a fésülés szintén kiválthat hisztit.

A hajszárító megszelídítése

A hajszárítót is deszenzitizálni kell. Először csak alacsony fokozaton, hideg levegővel fújjuk a gyermek lábára, hogy megszokja a légáramlást. Hagyjuk, hogy ő maga kapcsolja be és ki a készüléket.

Amikor a haját szárítjuk, tartsunk biztonságos távolságot, és használjunk közepes, de soha ne forró levegőt. A hajszárítás is legyen játékos. Például, „szárítsuk meg a szörnyeket” a hajában.

A törölköző trükkök

A durva dörzsölés tönkreteszi a hajat és fájdalmas lehet. Használjunk puha, nedvszívó törölközőt, és finoman nyomkodjuk ki a vizet a hajából. Készíthetünk „turbánt” is a törölközőből, ami vicces és melegen tartja a fejét. Néhány gyermek jobban szereti a speciális, kapucnis fürdőköpenyeket, amelyek puha frottírból készültek.

A lényeg az, hogy a hajmosás pillanatától a hajszárítás befejezéséig a gyermek érezze a biztonságot és a törődést. A hajmosás egy olyan rutin, amit idővel, türelemmel és a megfelelő eszközökkel könnyedén beépíthetünk a családi életbe.

Összegzés és a hosszú távú elkötelezettség

A hajmosási küzdelem legyőzése nem egyetlen csodamódszeren múlik, hanem a következetes, apró lépések összességén. Ne feledjük, a cél nem az, hogy a gyermek azonnal imádja a hajmosást, hanem az, hogy ne féljen tőle, és elfogadja, mint a fürdési rutin természetes részét.

Ha a gyermek már nagyobb, beszéljünk vele nyíltan a félelmeiről. Kérdezzük meg, mi a legrosszabb a hajmosásban, és közösen keressünk megoldást. A kommunikáció és a gyermek véleményének tiszteletben tartása sokszor a leghatékonyabb eszköz.

Ne adjuk fel, ha az első kancsó vagy a harmadik sapka sem válik be. Minden gyermek más, és más módszerre reagál jól. Ha kitartóan alkalmazzuk a fokozatosság elvét, a pozitív megerősítést és a megfelelő eszközöket, a sírás nélküli hajmosás hamarosan valósággá válik, és a fürdőszoba újra a béke szigete lehet.

Forrás: www.gyerekportal.hu

Midwife Café Egészséges táplálkozás a várandósság alatt

A várandósság időszaka kiemelt figyelmet igényel – nemcsak érzelmi, hanem táplálkozási szempontból is.

A Midwife Café következő alkalmán szakmai, mégis közvetlen beszélgetés keretében járjuk körbe az egészséges várandós étrend kérdéseit.

Előadó: Dr. Semjéni Mariann

szakgyógyszerész, dietetikus

Időpont: Március 11. (Szerda) 14:00

Helyszín: Nyíregyháza, Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar B épület, 204-es terem

Miről lesz szó?

– Milyen tápanyagokra van valóban szükség a várandósság alatt?

– Milyen gyakori tévhitek élnek a köztudatban?

– Hogyan támogathatjuk szakemberként a kismamákat a helyes étrend kialakításában?

Ajánljuk szülésznő hallgatóknak, egészségtudományi hallgatóknak és minden érdeklődőnek, akit a várandósgondozás témája szakmailag vagy személyesen érint.

Várunk Benneteket egy inspiráló szakmai délutánra! 

Gyermekkori szédülés

A szédülés gyakori panasz a felnőttek körében, de gyermekeknél is előfordulhat. Bár gyerekkorban ritkább és sokszor rövidebb ideig tart, a szédülés jelentős hatással lehet a gyermekek életére és mindennapi tevékenységeire. A szédülés önmagában nem betegség, hanem egy tünet, amely számos okra vezethető vissza

A gyermekkori szédülés előfordulása

A szédülés előfordulási gyakorisága gyermekeknél nehezen becsülhető meg, mivel az érzékelése szubjektív, és a kicsik sokszor nem tudják pontosan leírni, mit éreznek. A szakirodalom szerint a gyermekek körülbelül 5–15%-a találkozik valamilyen szédüléssel kapcsolatos panasszal 5 és 15 éves kor között. Ez a szám nagyban függ az életkortól, az adott populáció egészségi állapotától, illetve a szédülést kiváltó okoktól. Bár a szédülés önmagában ritkán életveszélyes, a tünet hátterében álló problémák komolysága miatt fontos, hogy a szülők és a gondozók figyeljenek ezekre a jelekre.

A gyermekkori szédülés lehetséges okai

A szédülés mögött számos ok állhat, amelyek lehetnek átmenetiek vagy komolyabb kivizsgálást igénylő állapotok. Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb okokat:

a) Jóindulatú pozícionális szédülés (BPPV):

Ez a típusú szédülés, amit gyakran a fej mozgatása vált ki, az egyik leggyakoribb oka a gyermekkori szédülésnek. BPPV esetén a belső fülben található apró kalciumkristályok helyzete megváltozik, ami szédüléshez vezethet.

b) Migrénes szédülés:

A migrén gyermekkorban is jelentkezhet, és néha szédülés formájában nyilvánul meg, amit esetleg fejfájás nem is kísér. Migrénes szédülés esetén a gyerek forgó érzést tapasztalhat, és gyakran fény- vagy hangérzékenység is társul hozzá.

c) Fül-orr-gégészeti problémák:

A középfül fertőzései vagy gyulladásai, illetve a belső fül rendellenességei szintén szédülést okozhatnak. Különösen csecsemőknél és kisgyermekeknél fordul elő gyakrabban, hogy visszatérő fülproblémák miatt jelentkezik szédülés. Esetükben az egyensúly elvesztése tűnhet fel akár ülő, akár álló testhelyzetben.

d) Alacsony vércukorszint (hipoglikémia):

Gyermekeknél az alacsony vércukorszint is vezethet szédüléshez, különösen, ha nem megfelelő az étkezésük minősége, gyakorisága. Az éhség miatti gyengeség és szédülés könnyen összetéveszthető más problémákkal, ezért fontos a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezés.

e) Neurológiai betegségek:

Ritkábban, de előfordul, hogy a szédülés hátterében idegrendszerii betegségek, például agydaganatok, epilepszia vagy agyhártyagyulladás állnak. Ezeknél az eseteknél a szédülés mellett más tünetek, például fejfájás, látászavarok vagy hányinger is jelentkezhet.

f) Vérszegénységgel járó állapotok:

A különböző eredetű vérszegénységek esetén csökken a vér oxigénszállító kapacitása. Emiatt a romló agyi oxigénellátottság egyik jele lehet a szédülés is.

g) Szorongás és pszichés eredetű szédülés:

A gyermekek is megtapasztalhatják a szorongásos tüneteket, amelyek között a szédülés is szerepelhet. Stresszes helyzetekben – például iskolai felelések, dolgozatok, családi problémák miatt – a gyermekek érzékelhetnek szédülést, amely azonban nem fizikai eredetű, hanem pszichoszomatikus.

h) Szív- érrendszeri megbetegedések

Ha valamilyen oknál fogva a szív nem tudja ellátni hatékonyan a pumpafunkcióját, akkor az agyi csökkent vérellátás egyik tünete lehet a szédülés is. Mind az alacsony, mind a magas vérnyomásnak lehet kísérő velejárója. A fentiek miatt a szív vizsgálata és a vérnyomás ellenőrzése mindenképpen indokolt.

A szédülés kivizsgálása gyermekeknél

A gyermekek szédülésének kivizsgálása különös körültekintést igényel, hiszen a kisebbek nem mindig tudják pontosan megfogalmazni, mit éreznek. Az alábbiakban felsorolunk néhány alapvető kivizsgálási lépést:

a) Részletes kórelőzmény felvétele:

A kivizsgálás első lépése a részletes kórtörténet megismerése. Az orvosok felteszik a kérdéseket a szédülés jellegére, időtartamára, kiváltó tényezőkre és a kísérő tünetekre vonatkozóan. Érdemes megfigyelni, hogy a szédülés mikor jelentkezik (például reggel, étkezés után vagy stresszhelyzetben), és hogy kíséri-e hányinger, fülzúgás vagy fejfájás.

b) Fizikális vizsgálat:

A fizikális vizsgálat során a gyermek egyensúlyi és mozgásfunkcióit is ellenőrzik. Gyakran végeznek hallásvizsgálatot és szemmozgás vizsgálatot, valamint a belső fül állapotának felmérésére is sor kerülhet.

c) Laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok:

Amennyiben a tünetek alapján szükséges, vérvizsgálattal ellenőrizhető a vércukorszint és egyéb laborparaméterek, amelyek segíthetnek az okok feltárásában. Súlyosabb esetekben képalkotó eljárások – például MRI vagy CT – is indokoltak lehetnek a neurológiai eredetű okok kizárása érdekében.

d) Szakorvosi konzultációk:

Bizonyos esetekben fül-orr-gégészeti vagy neurológiai szakorvos bevonása szükséges a diagnózis pontosítása érdekében. Az ilyen konzultációk során az orvosok specializált vizsgálatokat is végezhetnek, például a belső fül egyensúlyszervének működését értékelő teszteket.

A gyermekkori szédülés kezelési lehetőségei

A szédülés kezelése az okok pontos meghatározásától függ, így fontos, hogy a kezelés személyre szabott legyen.

a) Gyógyszeres kezelés:

Ha a szédülés oka például migrén vagy gyulladásos folyamat, a gyógyszeres kezelés lehet indokolt. A migrén kezelésére általában fájdalomcsillapítók használhatók, speciális migrénellenes szerek inkább csak 16 éves kor felett, míg fül-orr-gégészeti eredetű problémákra antibiotikumok és gyulladáscsökkentők is adhatók. Vérszegénység esetén annak típusától függő kezelés szükséges, míg a szív- érrendszeri problémák orvoslásának is vannak gyógyszeres kezelési módjai.

b) Életmódbeli változtatások és táplálkozási tanácsok:

Sok esetben a gyermekek vércukorszint-ingadozása miatt jelentkezik szédülés, ilyenkor a rendszeres étkezés és megfelelő tápanyagbevitel segíthet. A túlzott cukorfogyasztás kerülése és a kiegyensúlyozott étrend fenntartása csökkentheti a szédüléses epizódok gyakoriságát.

c) Vestibuláris torna:

Amennyiben a szédülés hátterében egyensúlyszervi probléma áll, a vestibuláris torna és egyensúlyi gyakorlatok hatékonyak lehetnek.

d) Pszichológiai segítség:

A szorongásos eredetű szédülés esetén hasznos lehet pszichológus vagy gyermekpszichiáter segítsége. A relaxációs technikák, stresszkezelés és esetleges terápiás módszerek (például kognitív viselkedésterápia) javíthatják a gyermek általános közérzetét és csökkenthetik a szédüléses tüneteket.

Összefoglalás

A gyermekkori szédülés egy gyakori, ám sokszínűen megjelenő tünet, amely különféle okokra vezethető vissza. A legfontosabb, hogy a szülők figyeljenek a gyermek panaszaira, és ha a szédülés visszatérően jelentkezik, vagy más tünetekkel is társul, forduljanak orvoshoz. A szakszerű kivizsgálás és a megfelelő kezelési módszerek alkalmazása segíthet abban, hogy a gyermek életminősége ne romoljon és biztonságban érezhesse magát a mindennapi tevékenységek során.

Forrás: www.kidsvital.hu

Tavaszi fáradtság gyerekeknél - ezt javasolják a gyermekorvosok

Mit tehetnek a szülők a tavaszi fáradtság és a vírusok leküzdésében, és hogyan segítik a házi gyermekorvosokat az innovatív műszerek a különböző betegségek felismerésében?

A tavasz és a kellemes időjárás jó hatással van lelkünkre és közérzetünkre, mégis sok szülő fordul még áprilisban is orvoshoz, mert a gyerek fáradt, köhög, rosszul van. 

Mit tehetnek ilyenkor a szülők?

Végre megérkezett a várva várt tavasz, és a jó idő beköszöntével a szülők a betegségszezon végét is remélték. Erre azonban rácáfol az a sok beteg gyermek, akik az óvoda, iskola helyett kénytelenek otthon maradni.

Többen fáradtsággal, levertséggel, étvágytalansággal fordulnak orvoshoz, amit leginkább „tavaszi fáradságként” szoktunk emlegetni. Valójában azért lehet ilyenkor alacsonyabb a kicsik energiaszintje, mert télen kevesebb vitamindús ételt fogyasztottak, a D-vitamin szintjük jelentősen lecsökkent a kevesebb napfény hatására, és a változékony időjárás miatt is fáradékonyabbak, ingerlékenyebbek lehetnek. Dr. Bence Zsófia házi gyermekorvos szerint a következőkre kell ilyenkor odafigyelni:

Kiegyensúlyozott étrend, amely sok friss zöldséget és gyümölcsöt, ezáltal vitaminokat tartalmaz

Válasszuk a hazai üvegházakban termesztett, friss, vitaminban gazdag zöldséget és gyümölcsöt a messziről érkezők helyett!

Megfelelő mennyiségű alvás

Egy óvodás alvásigénye napi 11-13 óra, egy kisiskolásnak pedig 10-11 órát kellene aludnia a megfelelő kipihentség és fejlődés érdekében, tehát este 9 előtt nekik is le kell feküdni. Ezt a hosszabb nappalok miatt nehéz lehet betartani, de mindenképp figyeljünk rá oda!

Mozgás a friss levegőn

A sportolás az egészséges életmód fontos része, a jó idő beköszöntével próbáljunk minél többet mozogni a szabadban, de vegyük figyelembe a változatos időjárást, öltöztessük gyermekünket rétegesen!

Ezeket a jótanácsokat nemcsak tavasszal, egész évben érdemes betartani, télen pedig megfelelően pótolni a vitaminokat. D vitamint például egész évben folyamatosan kellene szednie a gyermekeknek, mert a naptej is hatással van a D vitamin termelésére. Ez segíthet abba, hogy elkerüljük a „tavaszi fáradtságot” jövőre. Amennyiben a levertség több mint egy hónapig fennáll, további vizsgálatokat szoktunk elvégezni, ilyen esetben tehát mindenképp érdemes felkeresni a gyermek háziorvosát. Emellett sok beteg fordul hozzánk légúti problémákkal is, mert bár az influenzajárvány a vége felé közeledik, sok más vírus, baktérium ugyanúgy jelen van a gyermek közösségekben, tehát érdemes a kicsik immunrendszerére továbbra is odafigyelni.

– mondta el a doktornő.

Az innovatív eszközök felgyorsíthatják a gyógyítást

A korszerű labordiagnosztikai eszközök nemcsak a krónikus betegségek forrását segíthetnek megállapítani a szakembereknek, de azt is, hogy a felsőlégúti tünetekkel orvoshoz forduló gyermekek problémáit vírus, baktérium, vagy esetleg allergia okozza. Így a diagnózist gyorsan és pontosan fel lehet állítani, és a megfelelő kezelési módot alkalmazva a gyermekek hamar újra egészséges, teljes életet élhetnek.

Forrás: www.egeszsegkalauz.hu

Közös konyhai sütés-főzés a gyerekkel – Mikor, mit, hogyan?

Nemrégiben összeszedtem 9 érvet amellett, hogy kisgyermekes szülőként miért érdemes csemeténkkel együtt sürögnünk-forognunk a konyhában? 

Noha a közös sütés-főzés egy remek program, nem árt mindezt tudatosabban megterveznünk: fontos, hogy ügyeljünk a megfelelő biztonságra, készítsük fel konyhánkat a megfelelő biztonsági eszközökkel (például egy konyhai fellépővel), valamint fontos, hogy lélekben mi magunk is helyén kezeljük az elvárásainkat az elkövetkezendő egy-két órával (és annak végeredményével) kapcsolatosan.

Hogy lehetőleg minél nagyobb sikerrel záruljon a közös főzőcske és minél lazábban átvészelhessétek a kritikus pillanatokat, kigyűjtöttem néhány tippet, és életkorokra bontottam, hogy mikor, milyen teendőkkel érdemes (és biztonságosabb) próbálkozni. 

Ahhoz tehát, hogy se az idegrendszerünk, se a konyha ne hasonlítson egy katasztrófa sújtotta területre a közös program után, érdemes a következőkkel készülnünk: 

1, Nagy adag türelem – Ne álljatok neki a közös konyhai kalandnak, ha valamelyikőtök épp feszült valami miatt! Tény: ami lepotyoghat, az le is fog potyogni, ami kiömölhet, az ki fog ömölni… érdemes erre előre felkészülni! 

2, Idő – Alapszabály, hogy gyerekkel nem lehet sietni. Sajnos ez hatványozottan igaz a konyhára is, így számoljatok az átlagos sütési/főzési idő duplájával! 

3, Megfelelő öltözet – Egy konyha számtalan olyan érdekességet tartogat egy gyerek számra, amelyet ki kell szórni, szét kell kenni, vagy épp el kell maszatolni! Azért, hogy a foltos ruha ne legyen ok az aggodalomra, érdemes beszerezni egy strapabíró előke-kötényt! 

4, Szabályok – Legyen a gyerekkel előre megbeszélve, hogy mit szabad és mit nem a konyhában! Így kisebb az esély a “kiakadásra”, “hisztire” és a “de én akarom” kezdetű mondatokra. (No és persze elkerülhetetlenek az előírások a biztonság megtartása érdekében is!)

5, Bizalom – Miután megvannak a szabályok, lépjünk egyet hátra és hagyjuk érvényesülni a kis séfet! Legyünk ott, segítsünk ha kell, instruáljunk ha igény van rá, de hagyjuk, hogy gyermekünk maga birkózzon meg a kiszabott tennivalóval! 

De melyik életkorban milyen feladatokat bízhatunk gyermekünkre a konyhában? Mutatom!

0-1 éves kor körül – feladatok a konyhában

Véleményem szerint soha nem lehet elég korán kezdeni gyermekünk konyhai teendőkbe való bevonását! Már egészen pici korban társaink lehetnek a főzésben – persze a kezdetekkor csak megfigyelőként, a biztonságukat messzemenőkig szem előtt tartva! 

A balesetek miatt a hordozás ilyenkor nem javasolt, ugyanakkor az etetőszék, vagy a járóka biztonságából nyugodtan figyelhetik a ténykedésünket. Közben magyarázzunk nyugodtan, és adjunk lehetőséget az alapanyagokkal és az eszközökkel való ismerkedésre! 

1-2 éves kor körül – feladatok a konyhában

Az ilyen korú gyermekek lelkesedése általában nagy, figyelmük azonban még nagyon illékony, ezért sok türelemre, instrukcióra és folyamatos felügyeletre van még szükség, ha be akarjuk őket vonni a konyhai teendőkbe. 

Gyors és könnyű feladatokat érdemes ilyenkor adni a piciknek, úgymint: 

Turmixgép ki-be kapcsolása

Zöldség, gyümölcs mosása

Kimért összetevők tálba öntése

(Előre kimért) fűszerek ételhez szórása

Sütemények tojásfehérjével való megkenése

(Hogy a kicsi biztonsággal felérje a konyhapultot, érdemes egy lépcsős konyhai fellépőt beszereznünk!) 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a biztonság fontosságát, főleg ebben a korban! A gáztűzhelytől, sütőtől, forró edényektől, éles evőeszközöktől és szerkezetektől MINDIG tartsuk távol gyermekünket, hiszen egy pillanat alatt meg lehet a baj!

3-5 éves kor körül– feladatok a konyhában

Ebben a korban már a gyerekek finommotoros mozgása és figyelme is fejlettebb, így megpróbálkozhatunk a valamivel részletesebb, bonyolultabb feladatokkal is. A lurkók lelkesedése és képességei ugyanakkor elég széles skálán mozoghatnak, így ha csemeténknek az 1-2 éves kornál felsorolt feladatokhoz van csak kedve / türelme, az sem baj, de előfordulhat az is, hogy már a következő bekezdés foglalatosságaiból is válogathatunk számára. 

Feladatok, amelyekkel már egy ilyen idős gyerkőc – szigorúan felnőtt felügyelete mellett – is megpróbálkozhat: 

Gyümölcsfacsarás

Víz kinyomkodása például a lereszelt zöldségekből

Tojástörés

Pürésítés (például főtt krumpli összenyomkodása)

Főtt tojás pucolása (ha már kihűlt a tojás!) 

Puha ételek (pl. banán, eper) vágása gyerekeknek való késsel

Saláta tépése

Panírozás

Dagasztás

Tészta gyúrása, formázása

Puhább alapanyagok (pl. sütemény tészta, kenyér) kivágása kiszúró formákkal 

(Hogy a kicsi biztonsággal felérje a konyhapultot, érdemes – ha még nem tettük – egy lépcsős konyhai fellépőt beszereznünk!) 

6-10 éves kor körül – feladatok a konyhában

A gyerekek figyelme ilyenkor már jóval kitartóbb, így a konyhában való sürgés-forgás remek alkalmat adhat az iskolában tanult készségek gyakorlására is! Olvashatjuk együtt a recepteket, kimérhetjük együtt a hozzávalókat, beszélgethetünk alapvető fizikai és kémiai jelenségekről. 

Ráadásul az ehhez társuló feladatok megoldásában a gyerekek önbizalmat szerezhetnek és nagyobb önállóságra tehetnek szert! A lényeg, hogy dicsérjük őket sokat, hiszen a lelkesedésüket ezzel ösztönözhetjük a leginkább! Fontos, hogy lépjünk egyet hátra és hagyjuk a gyerkőcöket kibontakozni, gyengéden, csak a háttérből segítsünk!

Feladatok, amelyeket már egy ilyen korú gyermekre bízhatunk (a korábban említett feladatokon túl): 

Zöldségek, sajtok reszelése (téglalap alapú reszelővel)

Konzervnyitó használata

Pogácsák, fasírtok formázása

Mixer használata

Alapanyagok kimérése (mérleg és csészék segítségével)

Szendvicsek és wrap-ok készítése

Olló használata

Szeletelés gyerekeknek való késsel

Főzés (velünk) a tűzhelynél 

A sütő beállítása és használata (segítséggel)

11 éves kor felett – feladatok a konyhában

Ha már viszonylag korán megismertettük gyermekünket a konyhai eszközökkel és a főzés tudományával, akkor erre a korra már egy kész kis mini séfet kapunk, aki – szinte – teljesen önállóan elboldogul a konyhában! Természetesen az önállósodás és a főszakács kinevezés előtt fontos, hogy a gyerekek temérdek konyhai tapasztalattal rendelkezzenek és minden szabállyal, valamint biztonsági előírással maximálisan tisztában legyenek! 

Ugyanakkor elsődleges fontosságú még ebben a korban is, hogy a konyhában tevékenykedő gyermek ne maradjon felnőtt felügyelete nélkül, hiszen véletlen balesetek sajnos bárkivel, bármikor előfordulhatnak! 

Feladatok, amelyekkel az ilyen korú gyerekek már ügyesen megbirkózhatnak: 

Főzés recept alapján

Az ételek keverése, átfordítása vagy megkenése

Sütés önállóan (a tepsit be- és kihúzva a sütőből)

Kések használata

Különböző konyhai eszközök használata

Grillezés

Fontosnak érzem kiemelni, hogy természetesen minden gyerek más és más, így érdeklődésük a konyhai teendők iránt is eltérő lehet. Ennélfogva a fent felsorolt életkori felosztások is csak egy vázlatos segédletet jelenthetnek csupán, nem szabad túlzott következtetéseket alapozni rájuk! 

Ti ismeritek a leginkább gyermekeiteket, így ti tudjátok igazán, hogy mikor milyen feladatba vonhatjátok be őket sikerrel. A lényeg, hogy semmit sem szabad erőltetni, és a biztonság, balesetek elkerülése alapvető felelősségünk – mindig, minden helyzetben! 

Az ételek elkészítése persze nem a konyhában kezdődik, ezért kulcsfontosságú, hogy az alapanyagok beszerzésébe (bevásárlás, helyi termelők vagy piac felkeresése), illetve a főzés utáni takarításba is ugyanúgy bevonjuk a gyerekeket, mint magába a konyhai folyamatokba! 

Így teljes a kör, és így nevelhetünk gyermekeinkből igazán felelős, igényes, és magabiztos felnőtteket. 

Forrás: www.manomenu.hu

Enyém! – Hogyan segítsünk a gyerekeknek megosztozni dolgokon?

Patty Wipfler írása, Gonda Györgyi fordítása.

A gyerekek gyakran szenvedélyese, teljes szívből akarnak valamit. Olyan erős lehet a vágyuk valami iránt, hogy más nem is szokta kielégíteni őket helyette. Minden sejtjük azt üzeni, hogy csak a kék lapát vagy a zöld lufi teheti őket boldoggá, a sárga lapát és a piros lufi biztos nem. De minden szülő, aki már próbálta rábírni gyermekét arra, hogy odaadja a játékát másnak, tudja, hogy ritkán vezet eredményre, ha ilyenkor azt javasoljuk a gyerekeknek, hogy felváltva játsszanak az adott dologgal.

Ebben a cikkben azt nézzük meg, miért nehéz néha a gyerekeknek odaadni dolgaikat másnak, és hogy hogyan segíthetünk nekik abban, hogy ez könnyen menjen.

A gyerekek alapvetően szeretnek adni és osztozni

A gyerekek igazából nagyon szeretnek adni. Már csecsemő korukban is szeretnek nekünk odaadni dolgokat, és szeretik, mikor mi visszaadjuk nekik ezeket. Mikor kicsit nagyobbak lesznek, szívesen kínálnak meg másokat a kekszből. Mikor még nagyobbak, imádják azokat a játékokat, amiben az egész család részt vehet. Amikor nyugodtak és biztonságban érzik magukat, az is tetszik nekik, ahogy más játszik kedvenc játékukkal.

A gyerekek akkor adnak szívesen, amikor erős bennük a kapcsolódás érzése. Amikor érzik, hogy szeretik és elfogadják őket. Amikor érzik a közelséget és érzelmileg biztonságban vannak, akkor nem aggódnak annyira a kék lapát vagy a zöld lufi miatt.

Megvárják a sorukat. Mindenük megvan, amire szükségük van. Ha érzik a kapcsolódást, megbírkóznak a kisebb csalódásokkal.

Amire a gyerekeknek igazából szüksége van

Adni az tud, aki nyugodt, és érzi, hogy szerethető. A gyerekeknek van néhány létfontosságú igényük, és ha ezeket kielégítjük, akkor jól vannak. Ilyenkor eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy rugalmasak legyenek a játékban, és figyelni tudnak mások igényeire is. Tudjuk, hogy a gyerekeknek szükségük van ételre, alvásra, friss levegőre, biztonságos játszóhelyre és legalább egy vagy két személyre, akiknek fontos a jólétük. Szülők, melegség, étel, biztonság. Ezek az alapvető szükségletek.

Viszont ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek és fejlődjenek, szükségük van még néhány más létfontosságú dologra is. A kék ásó és zöld lufi nincs ezek között. Az én listám a fejlődéshez szükséges dolgokról így szól:

- naponta legyen lehetősége kapcsolódni olyan valakivel, akinek fontos a gyerek jóléte

- érzelmi melegség és figyelem

- tisztelet a tudásának

- legyen ideje játszani

- sok-sok szeretet

- sok olyan alkalom, amikor másokkal nevethet

- sok olyan alkalom, amikor valaki biztonságot adó jelenlétében sírhat, ha bántja valami

- tudja, mi történik és miért

- határok jelzése, szeretetteli betartatása szigor nélkül, mert ez biztonságérzetet teremt és tiszteletet ébreszt

Két fő oka lehet annak, ha a gyerekek nem tudják másnak átengedni a dolgaikat

Ha a gyerekek képtelenek mással megosztozni a dolgaikon, annak két oka lehet. Az egyik, hogy nem érezték egyetlen hozzájuk közel álló személlyel sem a kapcsolódást az elmúlt két órában. A másik, hogy történt valami a jelenben, ami egy olyan korábbi időszakra emlékeztette őket, amikor féltek vagy egyedül voltak.

Mikor a gyerekek nem érzik a kapcsolódást, akkor nem tudnak adni

Szülőként gyakran nem érezzük, hogy milyen sok idő telik el két érzelmi kapcsolódás között. Az élet elsodor minket, és nehéz dolog megkeresni a mindennapi betevőt és fedélet tenni a fejünk fölé. Ott vannak gyermekeink fizikai szükségletei is.

Öltöztetjük és etetjük őket, ellenőrizzük, hogy megfürödtek-e és megmosták-e fogukat. A játékidő, ahol felszabadultan kapcsolódhatnánk, pedig évről évre csökken, ahogy munkahelyünkön egyre többet igényelnek tőlünk, és a közösségek is nehezen tudnak biztonságos és megfelelő helyet biztosítani a gyermekek számára. A szülők munkával töltött ideje évről évre növekszik, nem beszélve az egyéb elvégzendő dolgokról. Ezért nem csoda, ha a kapcsolódásnak ez a hiánya a gyerekek viselkedésén is megmutatkozik.

A gyermekek számára a kapcsolódás érzése olyan, mint a kötéltáncosok egyensúlyozó rúdja. Ha közel érezheti magát valakihez, az egyensúlyban tartja és lelkesen, bizalommal vághat kihívást jelentő feladatokba. A kapcsolódás érzése nélkül csak néhány pillanatig tud működni. Ha megszűnik a közeli kapocs, túl feszült lesz ahhoz, hogy odaadjon valamit. Nem érzi biztonságban magát ahhoz, hogy várjon addig, amíg visszakapja.

Ha gyermekünk így érzi magát, akkor a legkisebb csalódástól is sírva fakadhat. Miközben arra koncentrál, hogy ő csak a kék lapátot vagy a zöld lufit szeretné, igazából közel szeretne kerülni hozzánk. A rugalmatlan, a mi közbeavatkozásunkat igénylő viselkedésével jelzi, hogy segítségre van szüksége.

Hogyan jelzik a gyerekek, hogy kapcsolódásra van szükségük

Néha egyértelműen kérik azt a közelséget, ami segítene nekik. Apához szaladnak, hogy a lábán csüngjenek, vagy bekönyörgik magukat anya ölébe. Viszont van, amikor kevésbé egyértelmű a jelzés. Lehet, hogy olyan dolgot akarnak, ami épp másnál van, vagy az összeset maguknak szeretnék valamiből, pl. az építő kockákat, a kekszet vagy az egész padot a parkban. Máskor pedig olyat szeretnének, ami túl megy minden határon. Ha gyermekünk így viselkedik, biztosak lehetünk benne, hogy semmi baj nincs vele, igazából remekül működik: jól jelzi nekünk, hogy a segítségünkre van szüksége.

Miért fakadnak sírva a gyerekek apró dolgok miatt

Ha gyermekünk azt érzi, hogy egy percig sem tud meglenni tovább a vágyott tárgy nélkül, akkor érzelmei tetőfokra hágtak. Elvesztette a közelség érzését, és azt a biztonságérzetet, ami ebből származik. Ez fáj neki, sőt ilyenkor félhet is. A kapcsolatvesztésből fakadó fájdalmat és a kapcsolódás hiányát a kék lapáttal és a zöld lufival igyekszik elleplezni és pótolni.

Természetesen a kék lapát és zöld lufi nem fogja megoldani a gondját. Ragaszkodhat a vágyott tárgyhoz, de nem fogja meggyógyítani a szívében keletkezett fájdalmat. Ha megkapja, amit szeretne, lehet, hogy kívülről elégedettnek látszik, de belül törékeny marad, könnyen kiborul, védekező, vagy boldogtalanul passzív lesz, amikor a lapáttal végül másnak kellene játszani.

Ilyenkor a gyerekek gyakran sírva fakadnak, mert erre van szükségük.

Gyakran addig „alakítják” a helyzetet, míg megteremtik annak a lehetőségét, hogy sírhassanak a vágyott tárgy után. Közben azt remélik, hogy mi felnőttek tudjuk, hogy igazából a kapcsolódás elvesztett érzése fáj nekik. A gyerekek leginkább úgy tudják újrateremteni magukban azt az érzést, hogy a világban minden rendben van, ha sírhatnak, kiadhatják magukból a szomorúságukat, csalódottságukat, dühüket, vagy épp nevethetnek.

Ha felnőttként segítségükre tudunk lenni úgy, hogy közben tartjuk a határokat és melegséget, figyelmet kínálunk nekik érzelmi küzdelmük közben, a gyermekeknek újra kinyílik a világ. Mikor a sírás, a hiszti végére érnek, ismét tudják majd, hogy sárga lapáttal is jó az élet, vagy épp rádöbbennek, hogy előbb-utóbb ők is hozzájutnak majd a zöld lufihoz.

Az egyezkedéshez ketten kellenek

Ha két gyerek ugyanazt a játékot szeretné, és mindketten érzik a kapcsolódást valakivel, aki figyel rájuk, nyugodtak maradnak, és szépen megosztoznak rajta. Egyikük kitalál valami mást, amíg a sorára vár. Az 1-3 éveseknek nincs is szükségük arra, hogy ezt megbeszéljék. Egyikük elveszi a játékot, a másik elgondolkodik, és talál valami más érdekeset. Mikor nagyobbak lesznek, már szavakban is tudják, hogyan osztozzanak meg, és ezt örömmel teszik.

Viszont amikor gyermekünk feszült, az osztozkodás neki nem megoldás. A kék lapátot akarja, de most! Ha a másik gyerek, aki ugyanezt szeretné, érzi a kapcsolódást, akkor alkalmazkodik, és kitalál valami mást addig. Problémák akkor adódnak, ha mindkét gyerek feszült, mert nem érzik a kapcsolódást.

A felnőttek által kijelölt megoldások korlátai

Amikor a gyerekek nem tudnak megosztozni valamin, akkor szülőként általában azonnali megoldást szeretnénk. Ám ha azt erőltetjük, hogy a vágyott tárgy azonos ideig legyen mindkettőjüknél, ezzel a kapcsolódást nem segítjük. A gyerekek „kék lapát szükséglete” kielégül öt percre, de az a mélyebb szükséglet, hogy közel érezze magát valakihez, még ott lüktet. Segítségre van szüksége ahhoz, hogy osztozkodni tudjon.

Ha azt erőltetjük, hogy felváltva játsszanak, azt fogjuk látni, hogy a gyerek nem igazán játszik, hanem minden energiájával a nehezen megszerzett tárgyat védelmezi. Nem tudja élvezni, hogy nála van, és a tapasztalás örömét sem. Csak arra tud koncentrálni, mikor következik majd megint ő. Lehet, hogy még kérkedni is fog, mikor nála van az áhított tárgy, és ezzel felbosszantja a társait.

Egy másik nehézség azzal, amikor a felnőtt erőlteti az osztozkodást, az, hogy miközben igazságot teszünk, gyakran azt feltételezzük, hogy a gyerekünk éretlen, vagy valami nincs rendben vele, hiszen – lám – osztozkodni milyen könnyű. De ez nem igaz, osztozni még a felnőtteknek is nehéz! Bár gyerekeink között kiügyeskedjük, hogyan osztozkodjanak, utána a párunkkal azonban hosszasan vitatkozunk azon, hogy ki végezze el a házimunkát, vagy ki döntse el mit csinál a család vasárnap.

Amikor eröltetjük az osztozkodást akkor csak arra figyelünk, hogy mindegyik gyereknek „egyformán jusson”, ahelyett, hogy inkább a probléma gyökerét orvosolnánk, és mindegyik gyerekkel kapcsolódnánk. Mikor gyermekünk nem érzi a kapcsolódást velünk vagy társaival, akkor nem fogja elfogadni az általunk javasolt megoldást, mi pedig azt vesszük észre, hogy fogy a türelmünk. Pedig neki épp most van ránk igazán szüksége. Semennyi erőltetés nem fogja őt megnyugtatni, és nem segíti őt abban, hogy megtalálja a megoldást.

Amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy el akarjuk kerülni a dühkitöréseket, a „hisztit” – pl. nyilvános helyen vagyunk, vagy kimerültek vagyunk, és senki érzéseit nem tudjuk már meghallgatni, vagy sok gyerekkel vagyunk együtt és nem tudunk egyre figyelni a többi kárára – akkor jó ötlet lehet átvenni a helyzet irányítását, és segíteni nekik abban, hogy felváltva játsszanak a vágyott tárggyal.

Jó napjainkon viszont érdemesebb segítenünk a gyerekeknek abban, hogy feloldják az osztozás témája körüli és egyéb feszültségeiket. Hosszú távon ebben ezek a stratégiák segíthetnek:

„Segítek várni!”

Ha gyermekünk olyan valamit szeretne, amit akkor és ott nem kaphat meg rögtön, de mi közel megyünk hozzá, és meghallgatjuk panaszát, sírását, akkor lehetőséget adunk neki arra, hogy kiadhassa a rossz érzéseit. Ha kapcsolódunk vele, miközben dühös, előfordulhat, hogy még mérgesebb lesz, amiért nem oldjuk meg a problémáját, de miután kiöntötte a szívét, sokkal kedvesebb, együttműködőbb lesz velünk. Mikor a gyerekek sírnak, remegnek és kitörnek, akkor épp felháborodásuk energiáját adják ki. Ennek hatására képesek lesznek újra meglátni, hogy sokféleképpen ki lehet elégíteni igényüket. Ha szeretettel velük maradunk, amíg elül a vihar, utána a lehető legnagyobb biztonságban fogják magukat érezni. Tudni fogják, hogy bármi történik is, apa szereti őket, és anya se hagyja őt magára, ha ő rosszul érzi magát, ha ő épp elküldte anyát dühében.

Ha egy családban vagy gyerekcsoportban ezt a módszert alkalmazzák, minden gyereknek előbb-utóbb alkalma lesz arra, hogy hevesen elsírhassa egy szerető felnőttnek, hogy mi az, amit nagyon szeretne. Ma Szilvinél lesz sokáig a babakocsi és Anita sír érte, holnap Anitánál lesz a babakocsi és Jani lesz dühös, mert ő is azt szeretné. Szilvi nagyot sírt két napja, ezért most tudja kezelni a helyzetet. Szeretné a babakocsit, de most Anita játszik vele, ezért inkább tovább játszik az asztal alatt. Amikor sírnak, szükségük van az ölelésünkre és megerősítő szavainkra. „Anita egyszer majd befejezi vele a játékot. Segítek várni.”

Hosszútávon legyünk igazságosak

Ezzel az eljárással nem kell azon fáradoznunk, hogy minden egyes alkalommal ugyanolyan igazságosak legyünk mindegyik gyerekkel. Az egyik gyerek lehet, hogy 20 percig használja az egyetlen biciklit, amíg a másik hangosan sír, mert ő is azt szeretné. Viszont a síró gyerek figyelmet kap egy kedves felnőttől, ami sokkal értékesebb, mint egy bicikli. Így a bicikliző gyereknek nem kell megvédenie játékát, nem kell attól tartania játék közben, hogy azt elveszik tőle. Lehet, hogy magától átadja majd egy körre.

Senki sem erőlteti, hogy legyen jószívű, csak mert egy felnőtt azt mondja.

Van, hogy egy gyerek napokig ragaszkodik egy játékhoz és sohasem engedi át másnak. Ilyenkor jó módosítanunk a „Segítek várni!” módszert. Mondjuk meg a túlságosan ragaszkodó gyermeknek, hogy holnap másként lesz. „Zoli, holnap Nóra fog játszani először a biciklivel, és én segítek majd neked várni.” Szinte biztos, hogy Zoli, amint megérkezik, nyílegyenesen a biciliért rohan, így hát készüljünk fel a helyzetre. Tudjuk, mi várható. Érjünk oda hamarabb, és kedvesen mondjuk azt: „Zoli, ma Nóra kapja meg először a biciklit. Engedjük ráülni.” Ekkor Zolinak lehetősége lesz arra, hogy sírjon, és megkapja azt a személyes figyelmet, amire – amint azt a viselkedése mutatja – szüksége van.

Milyen eredményre számíthatunk

Ezzel az eljárással bizalmat adunk a gyerekeknek, ezt a bizalmat pedig a küzdés és a heves sírás gyógyító erejére alapozunk. Amikor egy kisgyereket nem terhelnek nehéz érzések, és érzi velünk a biztonságot nyújtó kapcsolódást, akkor könnyen és örömmel osztozik, együttműködik másokkal. a „segítek várni” stratégia azt közvetíti feléjük, hogy mi tudjuk: ők jók, és jót akarnak.

Mikor igazán odafigyelünk egy gyermekre, aki azért sír, mert nem kerül rá a sor, az eset sokféleképpen végződhet. Lehet, hogy a másik gyerek megsajnálja majd, és odaadja neki a játékot. Lehet, hogy jól kisírja magát, és talál valami más tennivalót. Ha nem szakítjuk meg a sírását, általában megnyugszik utána, megbízik bennünk, és nem esik kétségbe, ha nem kapja meg a vágyott játékot. A játék elveszíti jelentőségét, mert érzi szeretetünket.

Azok a gyerekek, akiknek érzéseit meghallgatjuk, később könnyebben barátkoznak, és jobban boldogulnak az osztozásban is. Kevésbé lesznek védekezők és agresszívek. Többet nevetnek majd, és kevesebbet küzdenek. Ez fokozatosan alakul át. Ha meghallgatjuk gyerekünk érzéseit, jó eredményre számíthatunk.

Ha gyermekünk közelében maradunk, tartjuk a szükséges határokat, és meghallgatjuk érzéseit, akkor gyermekünk szükségletének lényegét elégítjük ki. Nincs szükség arra, hogy feltúrjuk a garázst egy másik kék lapátért, vagy megpróbáljunk szerezni egy ugyanolyan zöld lufit, mint a Szilvié. Elég, ha meghallgatjuk gyermekünket, amíg sír a játékért, egészen addig, amíg észreveszi, hogy igazából minden jól van, és szeretjük őt.

A „segítek várni” módszer a gyakorlatban

Gyerek-szülő játékidőt tartottam három év alatti gyerekek szüleinek. A kis Anna szüleivel érkezett és velük volt fiú csecsemő testvére is.

A játékidő Gyerekidő részében Anna apukája csak Annára figyelt. Anna elkezdett körbe futkározni, és mindegyre azt kiabálta „Kisbaba! Kisbaba! Kisbaba!” Könnyű volt rájönni, hogy azt kiabálja ki, ami leginkább foglalkoztatta.

A Gyerekidő után egy másik kislány, akit Anna addig egyáltalán nem vett észre, egy piros labdával játszott. Ez egy volt a három egyforma labda közül, mindössze a színük különbözött. Anna odament, és nyafogni kezdett, hogy a piros labdát szeretné. Mondtam neki, hogy ha a másik kislány befejezi vele a játékot, akkor megkaphatja, addig pedig a másik kettő labdával játszhat.

Meghallgatta a válaszomat, majd ordítani kezdett.

Apukája odajött, Anna összekuporodott a karjában, és közben ordított, sírt. Felváltva rúgott, ordított és kaparni próbálta az apukáját. Velük maradtam, hogy segítsek nekik. Együtt hallgattuk meg Anna érzéseit, és mondtuk neki, hogy megkaphatja az egyik labdát, de nem azt, amelyikkel Gabi – a másik kislány – játszik. Még vagy 20 percig erősen sírt. Akkor egyszer csak szétnézett és látta, hogy Gabi abbahagyta a játékot a piros labdával, már építőkockázik.

Megtörölte a szemét, és végre megszabadulva a nehéz érzésektől odament Gabihoz, és gyengéden, komolyan játszani kezdett vele. Az a kislány, akit korábban egyáltalán nem vett észre, most lehetséges baráttá vált számára. A piros labda már egyiküket sem érdekelte. A következő fél órában gyönyörűen játszottak egymással, könnyen megosztoztak, és sokat nevettek, mintha már régóta ismerték volna egymást. Anna már könnyen osztozott a helyen és játékokon is. Kisírta magát, apukája meghallgatta és odafigyelt rá, szükségletei így kielégültek. Ahogy nőtt a bizalma, barátra is talált.

Forrás: www.kapcsolodoneveles.hu

Miért lehet udvariatlan egy gyerek a szülőkkel szemben: a pszichológusok 5 okot neveztek meg

Sok szülő nagyon ideges lesz, amikor gyermeke durva lesz vele: mivel nem érti, mi okozza ezt a viselkedést, nézeteltérések kezdődnek a családban.

Meg kell érteni, hogy egy gyerek soha nem fog egyszerűen rosszat mondani anyának és apának.

Mihez köthető a durvaság

1. Függetlenséget akar.

Mindenki a maga módján éli meg a függőség érzését. Egyes gyerekek sértve érzik magukat amiatt, hogy mindenben rád kényszerülnek.

A szabadságvágy gyakran talál helytelen kifejezési formákat, és ezek közé tartozik a verbális durvaság.

2. Stressz.

A gyerekek érzelmi stresszre is érzékenyek. A felnőttek tudják, hogy vannak módszerek a stressz leküzdésére. Figyelje a gyermek érzelmi és fizikai állapotát, és kerülje a meghibásodásokat.

3. Problémák.

Ha megszakadt érzelmi kapcsolatod gyermekeddel, akkor előfordulhat, hogy nem mindig őszinte veled. Igyekezz újra bizalmi kapcsolatot építeni vele, hogy problémák esetén ne vonuljon vissza önmagába, hanem beszéljen a felnőttekkel.

4. Serdülőkor.

Ha a pubertás időszaka nehéz, akkor a gyermek irányíthatatlanná válhat: durva, csattanós, leértékelődik a szava. Ebben a pillanatban az értékek felértékelődése következik be, így minden korábbi tekintély elveszti jelentőségét.

Meg kell ismerkednie a szakirodalommal, amely segít megérteni a tinédzser pszichológiáját.

5. Hiányosságok az oktatásban.

Ha egy felnőtt durva valakivel szemben, és általában méltatlanul viselkedik, azonnal közlik vele a nevelés hiányát.

Igyekezzen gondoskodni arról, hogy a kultúra, az erkölcs és az etika alapjait elültesse gyermekében. Akkor nem fogsz szégyellni őt a társadalomban.

Forrás: www.kirsche.hu