A végtelenbe és tovább! - 10 izgalmas gyerekkönyv az univerzumról

Szülőként és (gyerek)könyvekkel foglalkozó szakemberként is láttam az elmúlt években, hogy az univerzum, az űrutazás témája mennyire érdekli a gyerekeket. A csillagok, a bolygók, a világűr felfedezése mind-mind olyan téma, amivel minden szülő találkozik a gyerekével folytatott beszélgetések során, és jó esetben még válaszolni is tud a kicsik kérdéseire. Jó esetben! :) Nem tagadom, nekem jelentett némi kihívást a "mekkora a végtelen" és a "hogyan születtek a csillagok" kérdéskör és mint annyiszor szülői létem során, ilyenkor is a könyvtár volt a megmentőm. 

Csodaszerencsés korban élünk, mert okos, izgalmas, vicces gyerekkönyvek egész sora áll rendelkezésünkre, ha ránk zúdulnak a bonyolultabbnál bonyolultabb kérdések. Nem tagadom: a mostani csillagok, bolygók és mindenféle tudományos témák terén szerzett tudásom kb. 80%-át én is a lányom könyvein keresztül csipegettem fel. Később ugyanez történt a "sárkányok" és a "bogarak" témakörben is. :)

De maradjunk most az univerzum titkainál. Ezúttal olyan könyveket mutatok nektek, melyek eltérnek a mi gyerekkorunkban megszokott, sokszor száraz, számokkal és tudományos tényekkel telepakolt ismeretterjesztő könyvektől. Ovisoknak és iskolásoknak is találtok közöttük izgalmas lapoznivalókat. 

Andrea Erne: A világűr felfedezése (Scolar Kiadó, 2010)

A Ravensburger népszerű Mit? Miért? Hogyan? című gyermekkönyv-sorozatának e kötete a csillagászat alapjaiba vezeti be az óvodás és kisiskolás gyermekeket. Megtudhatják belőle, milyen bolygók és más tárgyak találhatók Naprendszerünkben, milyen a Nap és a Hold. Elforgatható csillagtérkép segítségével ismerkedhetnek a csillagokkal és a csillagképekkel. Felfedezhetik, hogy milyen részei vannak egy űrhajónak, és hogyan működik, milyen az űrhajósok élete és munkája, hogyan lehet eljutni a Holdra vagy egy űrállomáshoz.

Farkas Róbert: Első könyvem az univerzumról (Kolibri Kiadó, 2017)

Ez a könyv Rókapapa meséje a világ keletkezéséről. Alkotója, a grafikusként is elismert Farkas Róbert először angol nyelven, közösségi finanszírozással valósította meg, most pedig a világmindenséget fürkésző magyar gyerekek is választ kaphatnak kérdéseikre.

Ez a könyv az Eszes Róka-sorozat első darabja, amelyet Raffai Péter, az ELTE Atomfizikai Tanszékének asztrofizikusa a jövő felfedezőinek ajánl. 

Ez a könyv az első könyved az univerzumról.

5 éves kortól.

Sabine Shuck: A világűr (Tessloff és Babilon, 2010)

Mik a csillagok? Mit kell tudnia az űrhajósnak? Lehet-e sétálni az űrben?

A Mi MICSODA Junior sorozat 13. kötetéből a kis olvasó mindent megtudhat a bolygókról, a csillagokról és a világűrről. Kiderül miért különleges bolygó a Föld és miért nevezik vörös bolygónak a Marsot. A rejtélyes kukucskálók mögött pedig mindig érdekes információ vagy játékos rejtvény lapul. 

Nagyobb ovisoknak és kisiskolásoknak!

Steve Martin: Legyél Te is űrhajós! (Kolibri Kiadó, 2017)

Minden vágyad, hogy felfedezd a Marsot?

Ha igen, mától semmi sem állhat az utadba! Az Űrhajós Akadémián elsajátíthatod mindazokat az ismereteket, amelyeket az igazi űrhajósok is kapnak a kiképzésük során. Megtanulhatod, hogyan vezetik az űrhajókat az asztronauták, miből áll a szkafander, és megismerheted a világűrben végzett kísérleteket is. Az Akadémia elvégzése során fejlesztheted az űrsétákhoz szükséges állóképességed, de azt is kipróbálhatod, miként termeszthetsz saját űrhajós élelmet.

Csatold fel a holdjáró bakancsod, és készülj fel egy életre szóló kalandra! 

A könyvben matricákat, társasjátékot és összerakható modellt találtok. Kisiskolásoknak ajánlom.

Katie Daynes: Kérdések és válaszok a világűrről (Centrál Médiacsoport, 2016)

Ez a szórakoztató és gazdagon illusztrált könyv egy sor fontos és izgalmas kérdésre ad választ a világűrrel kapcsolatban. Kukkants be a fülek alá, hogy még több érdekességet tudj meg!

Clive Gifford: A világűr 30 másodpercben (Tessloff és Babilon, 2015)

30 csillagközi téma kezdő űrkutatóknak mindössze fél percben.

Elmúltál nyolcéves? Kíváncsi vagy a világűrrel kapcsolatos tudományos felfedezésekre?

Szereted a művészi igényű, sokszor vicces rajzokat? Akkor ne hagyd ki ezt a rendhagyó szerkesztésű tudományos könyvet: jól fogsz szórakozni!

Tények, adatok és magyarázatok egy szuszra elolvasható fejezetekben! Izgalmas, 3 perces küldetések azoknak, akik jobban el akarnak mélyedni egy-egy témában.

Carole Stott: A világűr legszuperebb intergalaktikus útikalauza (HVG könyvek, 2015)

Miért vonz a gravitáció? Mi történik, ha túl közel merészkedünk egy fekete lyukhoz? Mit tegyünk, ha földönkívüliekkel találkozunk? Ha készen állsz egy fergeteges űrutazásra, kapcsolj hiperűrsebességre, és fedezd fel a világegyetem rejtelmeit! Jelentkezz űrhajósnak, vakációzz a Marson, kelj át a Veszélyek tengerén és légy szemtanúja egy vadonatúj csillag születésének!Lisa Swerling és Ralph Lazar látványos illusztrációi segítenek megérteni az univerzumban zajló jelenségeket az ősrobbanástól egészen az űrexpedíciókig.

Glenn Murphy: Az űr - A teljes kozmikus sztori (Ventus Libro, 2016)

Milyen meleg van a Napon?

Hogy lehet, hogy az Uránuszon egy nap egy egész évszak?

Van-e élet a Marson?

A vicces rajzokkal és meglepő tényekkel teli könyv ezeknél még sokkal hihetetlenebb furcsaságokra is választ ad. Kiderül például, miért és hogyan mozognak a bolygók, honnan jönnek az üstökösök, mekkora a világegyetem, és hogyan mérték meg.

Választ kapunk arra is, honnan tudjuk, hogy a csillagok és a galaxisok több milliárd évesek, illetve hogy mi a különbség a csillagok és a bolygók között.

Vegyél részt a galaktikus utazáson, egy cseppet sem fogsz unatkozni!

Lucy Hawking, Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz (Könyvmolykiadó, 2007)

Mikor ​George találkozik új szomszédaival – Annie-vel, és tudós apjával, Erikkel – rábukkan egy titkos kulcsra, mely új, rejtett ablakot nyit számára a világra. Mégpedig a világűrből! Eriké a világ legfejlettebb számítógépe, a szuperintelligens Kozmosz, aki George-ot és barátait az univerzum bármely pontjára képes elrepíteni. George egyszercsak egy hullámvasúton találja magát, ami a végtelen világűrben száguldozik vele: bolygók mellett suhannak el, egy aszteroida viharon vágnak keresztül, egészen a Naprendszer legszéléig, és még azon is túl. De valaki másnak is tervei vannak Kozmoszszal – és ezek a tervek szörnyű veszélybe sodorják Eriket és George-ot. Mert nincs a világűrben semmi, ami veszélyesebb lenne a fekete lyuknál… Ez az ínycsiklandó könyvmolyeledel egy izgalmas és humoros kaland alapján készült, Stephen Hawking-módra. A legújabb fekete lyukakkal foglalkozó elméletek felhasználásával, és érdekfeszítő tudományos ismeretekkel fűszerezve a világűrről és a bolygókról. És a hab a tortán, hogy rengeteg valódi fotót találhatunk benne a világűrről!

9-10 éves kortól ajánlom.

...és egy kakukktojás! Akinek már oda-vissza minden a fejében van a világűrről, nekiugorhat a HVG kiadó kvízkártyájának:

Agymenők kvízkártya - Világűr

700 kérdés, 3 nehézségi szint

Ismered a Naprendszerünk bolygóit? Az Agymenők kvízkártyákkal sokat megtudhatsz róluk.

A kvízkérdések nehézségi szint szerint vannak csoportosítva, így a tudásodnak és kíváncsiságodnak megfelelően választhatsz a zöld színnel jelölt könnyű, a kék színnel jelölt közepes és a piros színnel jelölt nehéz kérdéscsoportok közül. Minden kvízkérdéshez tartozik egy szín, ami egy-egy témakört jelöl. Ha segítségre lenne szükséged, illetve többet szeretnél megtudni a számodra érdekesebb témákról, keresd a második csomag végén található érdekességekről szóló leírást! A megoldásoknál található keretes szövegek további izgalmas tényeket ismertetnek. A gondolkodtató feladatok tartalmas időtöltést biztosítanak otthon, útközben vagy éppen várakozás közben. Játszhatsz egyedül vagy a barátaiddal, de remek időtöltés az egész családnak.

7-14 éves gyerekek számára.

Forrás: www.egigero.hu

Tudnivalók a dackorszakról, avagy mit tegyél, ha a kétéves gyereked mindenre nemet mond?

Reggel háború a cipőhúzás miatt, délután hisztiroham a bölcsőde előtt, este sírás, mert rossz színű a pohár. Ismerős? A dackorszak minden szülőt próbára tesz, pedig valójában az egyik legfontosabb fejlődési mérföldkő zajlik ilyenkor a gyermekedben. Mutatjuk, mi áll a háttérben, és hogyan élheted túl úgy, hogy közben a kapcsolatotok csak erősödik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy hétköznapi jelenet, amit minden szülő ismer

Képzeld el a következő helyzetet. Reggel fél nyolc, indulni kellene az óvodába. A két és fél éves kislányod azonban közli, hogy ő maga akarja felvenni a cipőjét. Öt perc küzdelem után a cipő még mindig fordítva van a lábán, te pedig finoman segíteni próbálsz. Ekkor elszabadul a pokol: a gyerek lerántja a cipőt, a sarokba hajítja, levágja magát az előszoba kövére, és úgy üvölt, mintha valami szörnyűség történt volna vele.

Az első gondolatod valószínűleg ez: "Mit rontottam el?" A második: "Mit szólnak a szomszédok?" Pedig egyik kérdés sem a lényegre tapint. Ami az előszobában történt, az fejlődéslélektani szempontból az egyik legfontosabb üzenet, amit egy kisgyerek küldhet: "Én is vagyok valaki, és nekem is van akaratom."

Mi zajlik ilyenkor a gyermek fejében?

A kisgyermek élete első évében szinte mindenben a felnőttekre van utalva. Aztán valami megváltozik: megtanul járni, kimondja az első szavakat, és felfedezi, hogy a világ tele van izgalmas dolgokkal, amiket ő maga is elérhet. A fejlődés ebben az időszakban elképesztő tempóban zajlik, olyan gyorsan, hogy a gyermek belső világa nem tudja követni a saját képességeinek robbanását.

Itt keletkezik az a feszültség, ami a dackorszak motorja. A gyermekben már ott munkál egy erős belső késztetés: dönteni akar, csinálni akar, birtokolni akar. Ugyanakkor a nyelvi eszközei még kezdetlegesek, az érzelmein pedig egyáltalán nem tud még uralkodni. Akar valamit, de nem tudja elmondani. Érez valamit, de nem tudja megnevezni. Ebből a szakadékból tör fel az a viharos érzelemkitörés, amit a hétköznapokban hisztinek nevezünk.

Fontos tisztán látni: a gyermek ilyenkor nem manipulál, nem szemtelen, és nem a te nevelési kudarcodat demonstrálja. Egy teljesen természetes, minden gyermeknél valamilyen formában megjelenő fejlődési szakaszban van, amelynek a lényege az önállósodás és a saját akarat felfedezése.

Mikor kezdődik, meddig tart, mi számít normálisnak?

A dackorszak jellemzően másfél éves kor táján jelentkezik először, de érettebb gyerekeknél korábban, lassabban fejlődőknél később is beköszönthet. A legviharosabb időszak általában a másfél és hároméves kor közötti szakasz, ezt követően az intenzitás fokozatosan csökken. A dacos megnyilvánulások ugyanakkor kisebb hullámokban egészen az óvodáskor végéig visszatérhetnek, és sokszor csak visszatekintve látja a szülő, hogy egy-egy nehezebb periódus mikor kezdődött és mikor csengett le.

Kérdés	Amit érdemes tudni
Mikor kezdődik?	Jellemzően 1,5 éves kor körül, de egyéni eltérésekkel
Mikor a legintenzívebb?	Nagyjából 1,5 és 3 éves kor között
Meddig tarthat?	Enyhébb formában az óvodáskor végéig vissza-visszatérhet
Minden gyereknél megjelenik?	Valamilyen mértékben szinte mindenkinél, de az intenzitás nagyon eltérő
Baj, ha alig dacol a gyerek?	Egyáltalán nem: lehet, hogy csendesebb a temperamentuma

Az, hogy a dac milyen erővel jelentkezik, sok mindentől függ: a gyermek vérmérsékletétől, a fejlődési ütemétől, és attól is, hányadik gyermek a családban. Ha a tiéd ritkán produkál látványos jeleneteket, az nem hiányosság. Az akarat megjelenése a lényeg, a hangerő csak körítés.

A dac valójában bizalmi nyilatkozat

Elsőre furcsán hangzik, de a dackorszak megjelenése jó hír. A gyermek ugyanis csak akkor mer nyíltan szembeszegülni a szüleivel, ha elég biztonságban érzi magát a kapcsolatban. A csecsemőkorban kialakult biztonságos kötődés adja neki azt a belső erőt, amivel ki meri mondani: "Nem kérem. Nem akarom. Én döntök."

Vagyis amikor a gyermeked toporzékolva tiltakozik, azzal paradox módon azt is üzeni: annyira megbízik benned, hogy melletted a legrosszabb érzéseit is meg meri mutatni. Az óvó néninél összeszedett, a nagymamánál angyali gyerek otthon, nálad engedi el magát igazán. Nem ellened szól a vihar, hanem feléd, mert te vagy a biztos kikötő.

És fordítva is igaz: ha a gyermeked kevésbé dacos, abból nem következik, hogy bármi baj lenne a kötődéssel. Egy szerető, a gyermek jelzéseire odafigyelő családban a biztonságos kötődés szinte borítékolható, függetlenül attól, hogy a gyerek hangosan vagy csendesen éli meg az akaratát.

Miért nem működik a "Ne hisztizz!"?

Gondolj bele, milyen az, amikor téged önt el az indulat. Mondjuk a szerelőd harmadszor mondja le a megbeszélt időpontot, vagy az ügyintéző közli, hogy megint hiányzik egy papír, és kezdheted elölről a sorban állást. Belül forr minden, mégis nagy levegőt veszel, és többé-kevésbé higgadtan reagálsz. Ezt a képességet, az érzelmi önszabályozást, évtizedek alatt csiszoltad ilyenre.

A két-hároméves gyermek agyában ez a rendszer még csak épülőben van. Az érzelmei szélsőségesen és azonnal elárasztják: az egyik percben a világ legboldogabb kisembere, a másikban vigasztalhatatlanul zokog egy kettétört keksz miatt. Ez az ösztönvezérelt működés az életkorából fakad, és pontosan olyan természetes, mint az, hogy még nem tud biciklizni.

Ezért nem ér semmit a "Ne hisztizz!", a büntetés vagy a szigorú fegyelmezés. Olyasmit kérünk számon a gyereken, amire az idegrendszere még egyszerűen nem képes. A szülő valódi feladata más: fokozatosan megtanítani a gyermeket arra, hogyan lehet az erős érzéseket felismerni, kimondani és mederben tartani. Ez hosszú évek munkája, és a dackorszak ennek a tanulási folyamatnak az első nagy fejezete.

Mit tegyél a vihar közepén? Gyakorlati fogódzók

Amikor a gyermeked éppen a padlón fekve üvölt, a szép elméletek hirtelen nagyon távolinak tűnnek. Ezekben a percekben az alábbi sorrend segít.

Először nevezd meg, amit látsz. A földön ordító gyerek nem rossz, hanem rosszul van: szomorú, csalódott, dühös, és fogalma sincs, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel. Ha lehajolsz hozzá, és kimondod helyette, hogy "Nagyon mérges vagy, mert most nem vehettük meg azt a kisautót", azzal két dolgot is teszel: megmutatod, hogy megértetted, és szavakat adsz neki ahhoz, amit érez. A szakemberek ezt érzelmi tükrözésnek nevezik, és ez az indulatkezelés tanításának legfontosabb eszköze.

Húzd meg a határt egyetlen konkrét dolognál. Ha a gyerek olyat csinál, ami veszélyes vagy elfogadhatatlan, például csapkod, harap vagy a testvérét üti, akkor röviden és határozottan csak arra reagálj: "Ütni nem szabad." Semmi hosszú fejtegetés, semmi erkölcsi prédikáció. Egy érzelmileg elárasztott gyerek a szavak áradatából semmit nem hall meg, a rövid, egyszerű mondat viszont még átjuthat.

Cselekedj, ne érvelj. A tomboló szakaszban a tettek beszélnek: öleld át, ha hagyja, vedd ki a helyzetből, vigyétek arrébb a játszótér másik végébe, várjátok ki együtt a vihar végét. A testi közelség és a nyugodt jelenlét többet ér ilyenkor száz jól megfogalmazott mondatnál.

A tanítást hagyd a vihar utánra. Amikor a gyermek már megnyugodott, akkor jött el az ideje annak, hogy átbeszéljétek, mi történt, és megmutasd, hogyan lehet másképp. Ha például a bölcsődei csoportban kitépte a másik gyerek kezéből a mesekönyvet, a megnyugvás után játsszátok el otthon plüssökkel, hogyan lehet elkérni valamit. A gyerekek a konkrét, eljátszott, megmutatott mintákból tanulnak, a szabályok puszta hangoztatásából alig.

Számolj a visszaesésekkel. Hiába ment tegnap gyönyörűen, ma megint elszabadulhat a hiszti ugyanabban a helyzetben. Ez nem kudarc, hanem a tanulás természete: a kisgyereknek ugyanazt a mintát rengetegszer kell látnia és gyakorolnia, mire beépül. A türelmed itt a legfontosabb munkaeszközöd.

Amit a bocsánatkérésről kevesen mondanak el

Sok szülő megnyugszik, amikor a gyermek megtanulja kimondani: "Bocsánat." Érdemes azonban tudni, hogy a valódi együttérzés, amikor a gyermek ténylegesen átérzi, hogy a viselkedése fájdalmat okozott a másiknak, csak jóval később, nagyjából kisiskoláskor derekán érik be. Egy hároméves bocsánatkérése még betanult forgatókönyv: felismeri a helyzetet, tudja, hogy ilyenkor ezt kell mondani, és örül a dicséretnek. Az, hogy másnap ugyanazt a hibát elköveti, nem képmutatás és nem is nevelési kudarc, hanem az életkorának megfelelő működés.

A dackorszak rólad is szól

Van ennek az időszaknak egy kevésbé emlegetett, mégis megkerülhetetlen rétege: a szülő önismerete. Figyeld meg, melyik helyzet az, ami a leginkább kihoz a sodrodból. A nyilvános hiszti a bevásárlóközpontban? A makacs "nem" az étkezésnél? Az esti lefekvés körüli harc? Az, hogy mi akaszt ki igazán, sokat elárul a saját mintáidról.

A ma harmincas-negyvenes szülők jelentős részét még tekintélyelvű módszerekkel nevelték, ahol a dacra gyakran kiabálás, büntetés, rosszabb esetben pofon volt a válasz. Sokan pontosan tudják, hogy ezt nem akarják továbbadni, csak éppen működő minta nincs a kezükben arról, hogyan lehet másképp. Ha magadra ismersz, ne ostorozd magad: az, hogy tudatosan keresed a jobb utat, már önmagában hatalmas lépés.

Végül egy felmentő gondolat azokra a percekre, amikor úgy érzed, egyetlen hisztit sem bírsz már végighallgatni. A kisgyereksírás hangja nem véletlenül ilyen kibírhatatlan: az evolúció hangolta úgy, hogy a felnőtt azonnal reagáljon rá. A feszültség, amit ilyenkor érzel, biológiai vészjelzés, és nem a türelmed hiánya. A különbség ott dől el, hogy mit kezdesz vele: ha sikerül egy pillanatra megállnod, és feltenned magadnak a kérdést, hogy "Mi történik most valójában ebben a kis emberben?", akkor már nem a hiszti irányít téged, hanem te a helyzetet.

 

 

 

Forrás:  https://www.csaladinet.hu

Nyitókép: depositphotos

 

 

 

Miről árulkodnak a gyermekrajzok?

A gyermeked rajza egyfajta üzenet. Ő ugyanis mindazt rajzban meséli el, amit szavakkal nem tud, vagy nem mer megfogalmazni.

Miről árulkodnak a gyerekrajzok?

– Hát, ez nem valami jól sikerült kép. Elég csúnya! Nem is hasonlít! -ütötte meg a fülemet egy mondat, röviddel a szeptemberi óvoda kezdés után.

Egy kisfiú nagymamájának nem nyerte meg a tetszését a nyári élményekről készült színes kavalkád, amit az unokája varázsolt a papírra. Valóban, nem volt túlzottan kidolgozott kép, de érezhetően egy kellemes családi délután emlékét igyekezett megörökíteni. Egy 4 éves fiúcska kevésbé aprólékos eszköztárával.

Nyeltem egy nagyot, és a kisfiú is, akinek láthatóan igen rosszul esett a kritika.

Ebben – az alkotás örömével készült – képben ugyanis benne van valami más is: egy üzenet, ami a gyermeki lélek kivetülése. Ezt durva kritikával illetni olyan, mintha a gyermek lelkét bántanánk! A nagymama valószínűleg ezt téveszthette szem elől.

Rajzok a lélek mélyéről

A rajzok a legősibb kifejezési formáink. A 20. század elejének művészei (például Picasso, Gauguin vagy Paul Klee) éppen ezért egyaránt szívesen fordultak a rendkívül kifejező, sokszor nyers erővel bíró gyerekrajzok és a törzsi kultúrák kép alkotásaihoz mint ihletforrásokhoz.

A gyerekrajzok az óvodás és kisiskolás gyermekeknél az önkifejezés legfontosabb forrásai, tökéletes lenyomatai mindannak, ami a kisgyermek lelkében zajlik, és ahogy a körülötte és benne zajló folyamatokat átszűri.

A rajzolás, a rajzoltatás vizsgálati módszere éppen ezért ma már széleskörűen használt a pedagógiában, a pszichológiában sőt a pszichoterápiában is. A rajz minden esetben önkifejezés és üzenet is. Gondolj csak bele! A gyermek sokszor nem tudja megfogalmazni, hiszen nincs még elegendő verbális kifejező készsége hozzá, vagy nem tud az elvont fogalmakkal dolgozni, hogy mi is zajlik benne. Nem tudja megfogalmazni pontosan, mi bántja, mi az, ami foglalkoztatja.

A rajz azonban egy kiváló önkifejezési eszköz, hogy ezeket a komplex érzéseket, gondolatokat kirajzolhassa magából.

Milyen rajzokon keresztül ismerhetjük meg a gyermeket?

A rajzelemzéshez a szabad, spontán rajzokon túl, ahol nincs megkötve a téma, irányított rajzteszteket is lehet használni. Ezekből már speciális információkat is meg lehet ismerni (pl. családrajzok készítése, vagy a fa-rajz).

Hány éves gyerekek rajzai elemezhetők?

A gyermekrajzok már 3-4 éves kortól egészen 12 éves korig elemezhetők. 9-10 éves kortól már a gyermek írását is hozzá lehet csatolni a rajzokhoz.

Elegendő egy rajzot megvizsgálni?

Nem! Ehhez nem elegendő a gyermek egy rajzát tanulmányozni, hisz ez olyan lenne, mintha az orvos a hozzá forduló beteg egy testrészét venné górcső alá, és általános állapotát figyelmen kívül hagyná.

A gyermek egész személyisége, életkora, családi helyzete és kapcsolódásai, további rajzai, a vele kapcsolatos információk (esetleges problémák), amelyeket a szülő (vagy akár pedagógus) tudhat róla, mind-mind arra szolgálnak, hogy ebben a kontextusban nézzük a gyermek rajzát.

Nem szabad tehát abba hibába esni, hogy egy kép alapján vonjunk le messzemenő következtetéseket!

Mit üzen a rajz?

A rajz elsősorban a készítő gyermek személyiségének lenyomata. Olyan, mint a kézírás. Megismerhetjük belőle az alkotója vérmérsékletét: mennyire visszahúzódó személyiség, vagy épp mennyire barátkozó típus; miként érvényesíti akaratát a világban, milyen az önértékelése, és hová helyezi el magát azokban a közösségekben, amelyekben a mindennapjait éli (család, óvodai csoport, osztály).

A gyermekrajzok emellett kiváló segítséget nyújthatnak olyan lelki okok feltérképezéséhez, amelyek szorongást, indokolatlan félelmeket, vagy akár túlzott agresszivitást, figyelemzavart okozhatnak a gyermeknél. Segíthetnek feltárni a szülő-gyermek kapcsolati problémáit, a családon belüli traumákat (válás, bántalmazás, testvér féltékenység), a gyermek beilleszkedési problémáinak gyökerét.

A rajz minden egyes elemének fontos üzenete lehet a szakavatott szem számára.

Szimbólumok a gyerekrajzokon

A teljesség igénye nélkül nézzünk meg néhány olyan jellegzetes szimbólumot, amellyel gyakran találkozhatsz a gyermekrajzokon.

NAP

A Nap a melegséget, szeretetet, tudatosságot és harmóniát jelképező, alapvetően férfi princípium, leggyakrabban az apához köthető jelkép. Fontos szeretet-jelző lehet: megmutatja, hogy melyik szülőtől és miként kapja meg a szeretetet a gyermek.

Figyeld meg a Nap sugarait! Ha egyforma hosszúságúak, egyenesek, akkor mindkét szülőtől egyformán jönnek a szeretetjelzések a gyermek felé. Nézd meg, hogy a Nap kerek legyen (lehet félkör is), és ne legyenek rajta egyenetlenségek, horpadások. Ez mindenképpen érzelmi stabilitást mutat.

Milyen színű a Nap? A citromsárga szín a harmónia, a szeretet jele. Jelzi a gyermek kiegyensúlyozottságát, érzelmi biztonságát.

Képes-e ez a Nap megtölteni a házat melegséggel, szeretettel? Figyeld meg, hogy a Nap arányos a képre rajzolt házzal? Az elegendő szeretet jelzése, ha igen.

HOLD

A varázsló hatalom, a tudattalan és a sötétség szimbolikája. Alapvetően női princípium, és az anyához köthető.

HÁZ

Jelképezheti az otthon, a stabilitást és a biztonságot.

A ház a gyermeki ego jelképe. Megmutatja a gyermek helyét a világban, és hogy miként érzi magát ott. Hol helyezkedik el ez a ház? Ha a lap közepén, akkor azt jelzi, mindkét szülőhöz egyformán kötődik a gyerkőc. Ha a ház a lap egyik oldalára kerül, de a lap másik szélén fa található, az szintén az egyforma kötődés jele. Milyen a ház fala? Egyenes? Nincs rajta görbület, repedés vagy törés? Ezek az ego bizonytalanságát jelezhetik. Van-e rajta ajtó és ablak? Ezek a kapcsolatteremtés és az információ áramlás szimbólumai.

A tető a védelem szimbóluma, megvéd a külső hatásoktól. A rajta lévő kémény és a belőle gomolygó füst a feszültség levezetés lehetőségei.

FA

Az érzelmi élet jelképe. Ha zöld lombja és barna törzse van, az az érzelmek megfelelő áramlására utal. A törzsön lévő sérülések, odúk vagy csonkok korábbi sérülésre, traumára utalhatnak. A törzs fontos, hogy kissé szélesedjen a föld felé haladva, hisz ez adja a támaszt, ez óvja meg a fát a kidőléstől, tehát érzelmi stabilitást jelez.

A föld alatti részek, a gyökerek a születés előtti traumákra utalnak.

Mi mindent kell figyelni a rajz elemzésekor?

Elsősorban az összbenyomást, a rajz díszítését és kidolgozottságát, a tér kihasználását, de üzenetértékű a színek, formák, szimbólumok használata. A képen feltűnő alakok egymáshoz való viszonya, méretezése és sorrendje, az arányok is beszédesek lehetnek.

A gyermekrajz elemzés tehát egy komplex folyamat, amely nem csak a gyermekről szól, hanem rólunk is, hiszen rajzai által nemcsak róla, de magunkról is fontos tanulnivalót kaphatunk.

A pontos megismeréshez azonban fontos, hogy a rajzokat szakember kezébe adjuk!

Figyelmeztető jelek

Fontos jel, ha a gyerkőc nem rajzolja le magát a képre.

Szintén érdemes odafigyelni arra, ha egy családtagot (vagy magát) egészen aprócskának ábrázolja a lap sarkában, de a kirekesztettségre utal az is, ha valamelyik alak csak összenyomorítva fér ki a lap szélére. Ha a gyermek így rajzolja le magát, azt üzeni: rám kevés figyelem jut a családban.

Máskor akár vonalakkal is elválasztja a családtagokat a képen egymástól: ez szintén hideg, távolságtartó családi légkörre utal.

Az éles, szögletes rajzok lefojtott agresszióra, indulatokra utalhatnak. Ezekre is érdemes figyelni! S bár nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a színek használatából, azért érdemes odafigyelni arra, ha túlságosan gyakran használja a fekete színt (vagy más sötét színeket) a gyerkőc: befelé fordulást, depressziót jelenthet.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

AZ ELTÉRŐ FEJLŐDÉSŰ GYERMEK – Szenzoros feldolgozási zavar (SPD)

Sok szülő szembesül azzal a ténnyel, hogy gyermeke fejlődése valamiben feltűnően eltér az átlagtól. Ez lehet egy teljesen ártalmatlan személyiségjegy is, de nagyon sok esetben az a szülői érzés, hogy valami „más” a gyermekkel, valós problémát sejtet. Ezért gyanú esetén mindig javasolt megfelelő szakembert felkeresni. 

A különböző viselkedészavarokra nem szabad nem valódi betegségként tekintenünk, hiszen igen összetett problémákról van szó, melyek a későbbiekben a magasabb szintű tanulási funkciók súlyos gátoltságát eredményezhetik. Az átlagtól eltérő magatartás emellett súlyosan stigmatizál, mely akadályokat gördít a megfelelő szociális élet kialakulása elé. A környezet elutasító magatartása gyakran eredményez depressziót. Diagnosztizált viselkedészavar esetén elengedhetetlen a környezet (család, iskolai közösség) megfelelő tájékoztatása a betegséggel kapcsolatban, így csökkenthetők a negatív környezeti reakciók.

Fontos a mihamarabbi diagnózis és a megfelelő kezelés, hiszen bizonyos életkor felett (5-10 év) már új idegsejtek közötti kapcsolatokat nem tudunk kialakítani, agyunk a meglévő „hibákkal” együtt fog tovább működni. 

A pontos diagnózis felállítása nehéz, hiszen ezek a betegségek gyakran jelennek meg egymással párhuzamosan, de nem szükségszerű a kapcsolat, tehát pl.: attól, hogy autizmus spektrum zavarnál sokszor előfordulnak tik-ek, nem minden tik-zavarban szenvedő gyermek autista! További félreértés, hogy ezek a gyermekek az áltagnál alacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkeznek, pedig gyakran éppen átlag feletti az IQ-juk. 

Sok betegséget lehetetlen nagyon korán pl.: csecsemőkorban diagnosztizálni, hiszen ekkor még nincsenek specifikus tünetek.

Gyanús lehet az izomtónus eloszlási zavar, megkésett vagy éppen túl gyors mozgásfejlődés, evési, nyelési, rágási nehezítettség, túlzott irritábilitás, alvási nehézségek, csecsemőkori reflexek kései fennmaradása stb. de ezek számtalan egyéb betegség kísérő tünetei is lehetnek.

A legtöbb viselkedészavar pontos oka még teljesen fel nem térképezett, illetve hagyományos képalkotó vizsgálattal társbetegségek hiányában nem is láthatók. Annyit tudunk, hogy bizonyos agyi pályák nem megfelelő működéséről van szó, mely javítható speciális stimulusok által, illetve más területek „edzésével” kompenzálhatók, ezen alapulnak a különböző nem gyógyszeres kezelések. Egyes ingerületátvivő anyag eltérések objektíven észlelhetőek (pl.: szerotonin, dopamin, noradrenalin stb). mely gyógyszeres terápiát is lehetővé tesz. Rizikótényezőként tekinthetők az anyaméhben elszenvedett toxicus ártalmak pl.: dohányzás. Sok esetben megfigyelhető családi halmozódás is.

Nagyon fontos a pontos, egyénre szabott kezelés, hiszen még ugyanazon betegségcsoport esetén is nagyon különbözőek a tünetek, és egyik gyermeknél teljesen más válik be, mint az ugyanolyan betegségben szenvedő másiknál. Éppen ezért a kezeléseket egy nagyon alapos állapotfelmérés előzi meg, melyet szakember (gyermek pszichológus vagy pszichiáter) végez. A kezelési módok is igen sokfélék, ezeket is csak abban az adott dologban képzett szakember végzi pl.: TSMT terapeuta, DSZIT terapeuta, hallásterápiában jártas szakember stb.  

Az érzékelési folyamat szerepe az agy fejlődésében – Szenzoros feldolgozási zavar (Sensory Processing Disorder, SPD) okai, tünetei és terápiája

Attól kezdve, hogy az anyaméhben kifejlődnek érzékszerveink, folyamatosan ingerek árasztanak el minket, melyek érzetté alakulnak, és idegpályákon keresztül az agyhoz jutnak. A tanulási folyamat során az ingerek feldolgozásával új idegi kapcsolatok alakulnak ki, így tud az agyunk fejlődni. 

A magzat érzi az anya mozgását, a saját helyzetét, rezgéseket, érzi a tapintást, amikor édesanyja megsimogatja a hasát, hallja édesanyja hangját stb. Ezek az ősi érzékelő rendszerek felelősek a megfelelő izomtónus, testtartás kialakításáért, hatással vannak a helyzetérzékelésre, szemmozgásokra, így a megfelelő térlátásra, térérzetre. Ez az alapja annak, hogy összehangoljuk a mozgást a körülöttünk látottakkal pl.: ne menjünk neki semminek mozgás közben és képesek legyünk összetett mozgási feladatokat végezni. Hatással vannak bizonyos önkontroll alapfunkciókra (késleltetés, válaszgátlás, alkalmazkodás), ami az egész viselkedést képes meghatározni. Éppen ezért fontos, hogy a szülő anya minél aktívabban töltse a terhességét, hacsak nincs ezzel ellentétes orvosi indok, illetve, hogy próbáljon meg minél többet kommunikálni a magzattal már az alap érzékelés szintjein. 

Miután a kisbaba megszületik, még több formában érik ingerek, de ez –megfelelő szinten– nagyon hasznos, hiszen agy fejlődéséhez folyamatos stimulációra van szükség. Ne tévesszen meg tehát minket, hogy a kis csecsemőknek még nincs meg a képességük válasz kialakítására, nekik is szükségük van stimulusokra pl.: emberi beszéd, szemkontaktus, mimika, zene, kontrasztok, színek stb. hiszen ezek mind beépülnek a későbbiekben. 

Az integráció az a tanulási folyamat, amelynek során az agy az érzeteket megtanulja hasznosan rendezni, és ezekhez megfelelő tervezési és végrehajtási folyamatokat tud kapcsolni. 

Ha zavar lép fel ebben a rendszerben, akár az érzékelés, akár a feldolgozás (szabályozás, elkülönítés) szintjén, a végrehajtás nem lesz megfelelő. Ez azt jelenti, hogy adott ingerre a gyermek oda nem illő módon fog reagálni, akár túlzóan (hyperszenzitív), vagy akár túl kevéssé (hyposzenzitív).  

Mivel azok az ősi érzékelő rendszerek és agyi pályák érintettek, amikre később magasabb funkciók épülnek, hiába várjuk, hogy a probléma az életkor előrehaladtával, a magasabb szintű tanulással csökkenni fog, éppen ellenkezőleg, hiszen maga az alap a hibás.

Tehát a probléma –hacsak a gyermek magától nem képes az évek során valamennyire kompenzálni –nem nőhető ki, mindenképpen kezelésre szorul. 

Nem szabad semmit sem erőltetni, az ingerelárasztás az ilyen gyermekek esetében ellenkező hatást szokott kiváltani, így ilyesmivel ne próbálkozzunk!

SPD gyakran fordul elő együtt autizmus spektrum zavarral, dyslexiával, dysgrafiával, tanulási nehézségekkel, depresszióval, ADHD-val, de itt sem szabad elfelejteni, hogy attól még, hogy vannak magatartás problémái egy SPD-s gyermeknek, magatartászavara még nem feltétlenül van!

Számtalan terápiás lehetőség közül választhatunk, ilyenek a foglalkozásterápia (OT), DSZIT/Ayres (https://www.dszit.hu/), vizuális terápiák, hallásterápiák, TSMT/HRG (Bővebben lásd: cikk további részei).

A terápia beállítását és az ezt megelőző állapotfelmérést mindig bízzuk szakemberre (gyermek pszichiáter vagy pszichológus!

Szerző: Dr. Krenács Dóra

Forrás: www.tunderidoktorneni.hu

Így nevelnek ők - Világsztárok a gyereknevelésről

Amanda Seyfried két gyermek (Nina és Thomas) édesanyja, aki nyíltan beszél a neveléssel járó nehézségekről. Saját gyermekkori szorongásából és kényszerbetegségéből kiindulva fontosnak tartja a mentális egészséget, miközben igyekszik egyensúlyt teremteni a család és a hollywoodi karrierje között. Családi életük fókuszában a jelenlét áll. Férjével, Thomas Sadoskival közösen arra törekszenek, hogy elegendő időt töltsenek a gyerekekkel. Seyfried a saját korábbi szorongásait és mentális küzdelmeit is felhasználja abban, hogyan viszonyuljon empatikusan a gyerekei érzelmeihez.  Bár híres színésznő, gyermekeit próbálja óvni a média túlzott figyelmétől. Nyíltan beszélt arról, hogy az anyaság mellett nehéz időt szakítania magára, de az "énidőt" és a saját szükségleteit sem hanyagolja el teljesen. Többször nyilatkozott arról, hogy az anyaság nem állandó tökéletesség, és néha szükség van "önző" én-időre is a mentális egyensúly megőrzéséhez. Korábban határozottan kiállt a nyilvános szoptatás mellett, és kritikusan kezeli a szülőséget érintő közösségi elvárásokat. Betekintést engedett abba is, hogy gyerekei lassan szembesülnek a munkáival, de igyekszik a képernyőidőt és a hírnevet egészséges határok között tartani a családban.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Vidám nyári vers és mondóka

Őri István: Nyári reggel

Csip-csip, kismadár
éledezik a határ

Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár

Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár

 

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,

vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

 

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
  tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

 

 

Volt egyszer egy dinnyeföld,
dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
csupa sárga volt a föld!

 

 

Egy szem szilva,
két szem szilva, bolond voltál, csizmadia,
megetted a suvikszot,
nem nő ki a bajuszod!

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!

  

 

 

 

 

A cikk forrása és folytatása megtalálható:  https://www.csaladinet.hu

 

Alvástréning: attól, hogy már nem sír, még nem biztos, hogy megnyugodott

Hagyd sírni, majd megtanul egyedül elaludni - hányszor hallottad már ezt a mondatot? Egy gyermek- és felnőtt-pszichoterapeuta most elmagyarázza, miért érdemes kétszer is meggondolni, mielőtt belevágsz az altatási tréningbe, és miért nem kényezteted el a babádat azzal, ha éjszaka is megvigasztalod. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este van, a babád pedig már harmadszor ébred fel. Alig állsz a lábadon, közben záporoznak a tanácsok: hagyd egy kicsit sírni, különben soha nem tanul meg egyedül elaludni. Ne vedd fel mindig, mert rászokik. Mások viszont azt mondják, hogy azonnal menj hozzá, amikor felsír.

Nem csoda, ha egy kimerült szülő egy idő után már abban sem biztos, hogy jót tesz-e a gyerekének. Elrontom, ha ringatom? Rossz szokást alakítok ki, ha mellette maradok? Vagy éppen azzal ártok neki, ha nem reagálok a sírására?

Zara Kadir gyermekekkel, serdülőkkel és felnőttekkel foglalkozó pszichoterapeuta, kétgyermekes édesanya nemrég az Instagramon beszélt arról, miért tartja fontosnak, hogy a szülők alaposan gondolják át az alvástréninget. Véleménye szerint a baba sírása nem rossz szokás és nem manipuláció, hanem kommunikáció.

Nem minden alvástréning ugyanaz

Az alvástréning valójában többféle módszer gyűjtőneve. Közös céljuk, hogy a baba idővel kevesebb szülői segítséggel tudjon elaludni és visszaaludni. Vannak közöttük kíméletesebb, fokozatos megoldások, és olyanok is, amelyek során a szülő egyre hosszabb ideig vár, mielőtt bemegy a síró babához. A legszigorúbb változatnál a sírást teljesen figyelmen kívül hagyják.

Éppen ezért nem szerencsés minden alvást segítő módszert egyszerűen „sírni hagyásnak” nevezni. A különböző eljárások nem ugyanazt kérik a szülőtől, és a babák életkora, temperamentuma, valamint a család helyzete sem egyforma.

A baba nem azért sír, hogy irányítson

Kadir egyik legfontosabb állítása, hogy egy csecsemő még nem képes tudatosan manipulálni a környezetét. A sírás az egyik legfontosabb eszköze arra, hogy jelezze: éhes, fáj valamije, fázik, megijedt, túl sok inger érte, vagy egyszerűen csak a szülő közelségére vágyik.

A babák érzelmi önszabályozása még fejletlen. Kezdetben egy gondozó segítségével nyugszanak meg, és az ismétlődő, biztonságot adó tapasztalatok során fokozatosan tanulják meg kezelni a feszültséget. A válaszkész gondoskodás hozzájárulhat a biztonságos kötődés kialakulásához, amely később az önállóság fejlődését is segítheti.

A pszichoterapeuta egy személyes történetet is megosztott. Kisfia két és fél évesen egyszer éjszaka felébredt, és csak annyit kérdezett tőle: „Megölelsz?” Kadir szerint a kisebb babák sírása mögött is állhat ugyanez az egyszerű igény - csak ők még nem tudják szavakkal elmondani.

Az éjszakai ébredés nem feltétlenül alvászavar

A felnőttek sem alszanak feltétlenül megszakítás nélkül. Megfordulunk, megigazítjuk a takarót, iszunk egy korty vizet, majd többnyire észrevétlenül visszaalszunk. A babák is felébrednek két alvási szakasz között, de nekik gyakran még segítségre van szükségük ahhoz, hogy ismét álomba merüljenek.

 

Az életkorhoz illő éjszakai ébredés tehát önmagában nem biztos, hogy problémát jelez. Ettől persze a szülő kimerültsége nagyon is valós, és nem kell úgy tenni, mintha a hónapokon át tartó kialvatlanság könnyű lenne.

Mit mutatott a sokat idézett kortizolvizsgálat?

Kadir egy 2012-ben megjelent amerikai kutatásra is hivatkozik. Wendy Middlemiss és munkatársai egy ötnapos, bentlakásos alvásprogram során 4–10 hónapos babákat és édesanyjukat vizsgálták. A programban a babákat elalváskor nem vigasztalták meg, miközben nyálmintákból mérték az anya és a gyermek kortizolszintjét. A kortizolt gyakran a szervezet stresszreakciójának egyik jelzőjeként használják.

A vizsgálat harmadik napjára a babák kevesebbet sírtak, illetve elmaradt az elalvás előtti sírásuk, kortizolszintjük azonban nem csökkent ezzel párhuzamosan. Az édesanyák kortizolszintje viszont alacsonyabb lett, amikor már nem hallották sírni a gyermeküket.

Ez arra utalhat, hogy a sírás megszűnése önmagában még nem bizonyítja, hogy a baba feszültsége is megszűnt. A kutatásból azonban nem derül ki, mit éltek át pontosan a csecsemők, és az sem, hogy az átmenetileg magasabb kortizolszintnek volt-e bármilyen hosszú távú következménye.

A vizsgálat ráadásul mindössze 25 anya-baba páros bevonásával készült, ezért az eredményeiből nem lehet általános következtetéseket levonni. Más kutatásokban a viselkedéses alvásmódszerek hosszabb távú utánkövetése során nem találtak kimutatható káros hatást sem a gyermek érzelmi fejlődésére, sem a kötődésre vagy a szülő-gyerek kapcsolatra.

A tudomány tehát jelenleg nem igazolja egyértelműen azt az állítást, hogy az alvástréning árt a babának. Azt sem lehet azonban egyetlen vizsgálat alapján kijelenteni, hogy minden módszer minden életkorban és minden gyermek számára megfelelő.

Elkényezteted, ha éjszaka is megvigasztalod?

Kadir szerint nem kell attól tartani, hogy egy kisbabát túl sok öleléssel vagy megnyugtatással elrontunk. Ha felveszed, megsimogatod vagy mellette maradsz, amíg elalszik, azzal egy valódi szükségletére válaszolsz.

Ez nem jelenti azt, hogy minden családnak ugyanúgy kell altatnia. Van baba, aki könnyebben elalszik egyedül, másnak sokáig szüksége van a szülő közelségére. Az is előfordulhat, hogy a korábban bevált módszer egy fejlődési ugrás, betegség vagy szeparációs szorongás idején átmenetileg nem működik.

Mit érdemes végiggondolni döntés előtt?

Ha az éjszakai ébredések miatt változtatást fontolgatsz, ezek a kérdések segíthetnek:

1. Hány hónapos a baba, és megfelel-e a választott módszer az életkorának?
    
2. Valóban a baba alvása jelent problémát, vagy elsősorban a család kimerültsége vált tarthatatlanná? 
    
3. Lehet-e egészségügyi oka a gyakori ébredésnek? Fájdalom, reflux, légzési nehézség vagy más panasz esetén érdemes gyermekorvossal beszélni.
    
4. Összeegyeztethető-e a módszer azzal, amit szülőként elfogadhatónak érzel?
    
5. Kaphatsz-e több segítséget? Sokszor a terhek megosztása, a váltott éjszakázás vagy néhány óra nappali pihenés is sokat számít. 

Nincs minden család számára tökéletes altatási módszer. A lényeg nem az, hogy megfelelj a környezet elvárásainak, hanem hogy megalapozott döntést hozz, figyelembe véve a baba életkorát, jelzéseit és a saját teherbírásodat is.

Ha pedig ösztönösen úgy érzed, hogy szeretnéd megvigasztalni a síró gyermekedet, nem kell attól félned, hogy pusztán a közelségeddel rossz szokásra neveled.

 

 

 

Forrás:  https://www.csaladinet.hu

Nyitókép: depositphotos