2015. március 31., kedd

Lezárul a nap képe rovatunk

Kedves Látogatóink!

A mai napon lezárul a nap képe rovatunk. Az alábbi utolsó képpel szeretnénk megköszönni nektek, hogy követtetek bennünket.


Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

2015. március 30., hétfő

Meghívó a klubba

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. április 3. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)


A hét témája: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
Milyen juttatásokat vehetünk igénybe gyermekünk születése után? Milyen egyszeri és rendszeres juttatások vannak, és ki részesülhet ezekben? Mit takar a Gyes, a Gyed, a Gyed extra, a CSOK és a családi adókedvezmény? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
Vendégünk lesz: Hockné Dobos Adrienn jogász, a Nyíregyházi Babaváró Klub tagja

A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Beszélgetés a hét témájáról: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.


Várunk benneteket szeretettel!

Boldog születésnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk Polgáriné Szilágyi Editnek! 


2015. március 26., csütörtök

Meghívó a klubba

Kedves Klubtagjaink és leendő Klubtagjaink!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba, ahol anyukák és babáik találkoznak minden péntek délelőtt. Szuper kikapcsolódási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Amíg az anyukák beszélgetnek és jól érzik magukat, addig a gyerkőcök játszhatnak a rengeteg játékkal, ami a klubban található. Teával és kávéval várjuk az anyukákat, és egészséges rágcsálnivalókat tartogatunk a kicsiknek. Aki kedvet érez hozzá, hozhat bármilyen harapnivalót, amit együtt elfogyaszthatunk! 
Rengeteg hordozóeszközzel, mosható pelenkával, és persze jókedvvel, vidámsággal, szeretettel várunk benneteket holnap! :) 

Az időpont2015. március 27. (péntek) 10-13 óra
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)



A hét témája: Babahordozás elméletben és gyakorlatban
Miért jó, ha hordozod a kisbabádat? Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban? Mire érdemes figyelni? Van bármilyen kérdésed a hordozás elméletével vagy gyakorlatával kapcsolatban, amire eddig nem sikerült választ kapnod? Itt a lehetőség, hogy feltedd kérdéseidet szakértőnknek.

A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Babahordozás elméletben és gyakorlatban
11:30-12:30 Kendőbe ülnek a babácskák, babahordozás a gyakorlatban
12:30-13:00 Szabad program
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.

Várunk benneteket szeretettel!


 

2015. március 23., hétfő

Babapara - avagy segítség, megszületett a kisbabám!

Hogyan éljük túl az első heteket az újszülött babával? Erre a kérdésre áradnak a jótanácsok, a gond csak annyi, hogy legtöbbször mást mond a gyermekorvos, mint a védőnő, máshogy csinálták szüleink vagy a barátnőnk, és minden módszertől eltérnek a szakkönyvekben leírtak...

A CBS Reality csatorna most segítségére siet a mindentől pánikoló friss szülőknek, és összeállított egy listát újonnan induló sorozata, a Születés napok apropóján 10 tényről és tévhitről, hogy mindenkinek nyugodtabban teljen a babával töltött kezdeti időszak.

1. Egészséges, vagy veszélyes az újszülöttel frisslevegőre menni?
Érett csecsemőnél egyhetes - tíznapos korban érdemes megkezdeni a levegőztetést. Kezdetben csak a szobában nyissunk ablakot tíz percre, majd fokozatosan növeljük ezt az időszakot. Két-háromhetes korban levihetjük egy utcai sétára; a szabad levegőn elfáradt csecsemő éhesebb lesz és altatni is könnyebb.

2. Ha állandóan karba vesszük a síró babát elkényeztetett lesz?
A csecsemők azért sírnak, mert éhesek, fáradtak vagy fáj valamijük. Egy újszülöttet még nem lehet elkényeztetni azzal, hogy karba vesszük, ha sír. A testközelség természetes igénye a babáknak, ezen igény kielégítése semmilyen kóros következménnyel nem jár.

3. Az újszülött babák nem tudnak legurulni az ágyról. Vagy mégis?
Az újszülött csecsemő nem tanul meg kúszni még pár hónapig, azonban a legkisebb babák is fészkelődnek. Nehéz elhinni, de akár egy egész ágyon képes átfészkelődni magát, így semmiképpen se hagyjuk magára kitámasztás nélkül.

4. Felébreszthetünk egy újszülött kisbabát, vagy hagyjuk aludni?
Az első hetekben a védőnők azt szokták javasolni, hogy kettő-négyóránként egyen a kicsi, hogy visszanyerje születési súlyát. Ha a védőnő megállapítja, hogy a baba megfelelően gyarapodott, azután már megvárhatjuk, míg a kicsi maga ébred fel az etetésre.

5. Az anyatejes babák tényleg nem buknak?
A szülők rendszerint megrémülnek, ha a csecsemő nem sokkal étkezés után visszabukja az anyatejet, de az esetek többségében szerencsére teljesen normális jelenségről van szó. Amíg gyarapodik a kicsi súlya, nincs mitől aggódni.

6. A baba körmét kéthetes kor előtt nem szabad levágni?
Sokan hiszik, hogy meg kell várni, míg a kicsi két-három hetes nem lesz, de valójában akkor kell vágni, mikor túl hosszúnak érezzük. Túlhordott babáknál lehet, hogy már az első nap sort kell keríteni a manikűrözésre.

7. Normális dolog, ha lapos a baba feje?
Általában azért alakult ki, mert a baba túl sokat aludt háton, ugyanabban a pozícióban. Legtöbbször egyszerű és fájdalommentes a kezelése: álmában el kell fordítani a hanyatt fekvő baba fejét, hogy ne mindig ugyanabban a helyzetben tartsa.

8. Ha sírni hagyjuk a babát, erősebb lesz a tüdeje?
Bár nagyanyáink még így tartották, ez azonban nem igaz. Síráskor a baba rekeszizma feszül meg, a tüdeje nem lesz fejlettebb, vagy erősebb.

9. Öltöztessük-e a babát két-három réteggel melegebben, hogy ne fázzanak meg?
A csecsemők hőcseréje rosszabb, mint a felnőtteké ezért könnyebben kihűlnek, de könnyen be is fülledhetnek. Ezért a természetes anyagból készült, meleg, de jól szellőző ruhák a legelőnyösebbek. Csak egy réteggel melegebben öltöztessük fel az újszülöttet, mint amit mi komfortosnak érzünk éppen.

10. A kismellűek kevesebbet tudnak szoptatni?
Szerencsére a mell méretének sok köze nincs a tejtermeléshez. A mell nagyságát nem a tejmirigyek, hanem a zsírszövet mennyisége adja. Egyetlen tényező lehet, mikor egy nő képtelen szoptatni, ha teljes mértékben hiányoznak a tejmirigyek.

A legbiztosabb módja az előzetes tájékozódásnak, ha "beköltözünk" egy olyan házba, ahová újszülött érkezik. Erre ad most lehetőséget a CBS Reality mindennap 6:50-kor, 13:05-kor, 16:00-kor és 18:00-kor jelentkező dokumentum-sorozata, a Születés napok, amely bemutatja, milyen kalandokat élnek át a szülők és az újszülött az első hat hétben; feltárják a szülővé válás érzelmi, egészségügyi, gazdasági és szociális szempontjait. 


/http://www.babasmamas.hu/hir.php hir=babapara_%E2%80%93_avagy_segitseg_megszuletett_a_kisbabam-3593/

2015. március 22., vasárnap

2015. március 21., szombat

2015. március 20., péntek

Tanulj meg hordozni okleveles babahordozási tanácsadónkkal!

Szuper lehetőség, kivételes alkalom!

2015. március 24-én, kedden 9-11 óráig HÁTON HORDOZÁS tanfolyamot szervezünk a Jósavárosi Görög Katolikus Templom közösségi házában, míg szerdán 9- 11 óra között ELÖLHORDOZÁS tanfolyam lesz ugyanezen a helyszínen. Kedden megtanulhatod, hogyan hordozhatod a babádat biztonságosan, anatómiailag helyes pozícióban a hátadon, míg szerdán elöl hordozós kötéseket tanulhatsz szövött kendőben.

Mindkét nap 11-12:30 között vegyes hordozós gyakorlás a program:
elméleti kérdéseket várunk a hordozással kapcsolatban, illetve ekkor lesz lehetőség karikáskendővel, mei tai-jal, poddal, illetve csatos hordozóval (SSC) való gyakorlásra.


Ne feledd: a részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges!
Ne maradj le Te sem, tarts velünk a tavaszi hordozós élmények irányába! :) 

Jelentkezni lehet a nyiregyhaziklub@gmail.com e-mail címen vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon március 23. (hétfő) délig! Amennyiben e-mailben jelentkezel, mindenképpen írd meg, hogy melyik tanfolyamra szeretnél jelentkezni!

Várunk szeretettel:

Niki

2015. március 19., csütörtök

Gyakrabban szűrik majd a csecsemőket

E hónap végén zárul le az a hároméves uniós program, amelynek célja a kora gyermekkori szűrővizsgálatok hatékonyabbá tétele volt, annak érdekében, hogy minél több gyermek esetében és minél korábbi életszakaszban észrevegyék a fejlődési rendellenességeket – tudta meg lapunk. Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője szerint a program óriási előrelépést jelent, ugyanakkor égető szükség lenne a fejlődésükben eltérő csecsemők, kisgyermekek és családjaikat ellátó gyógypedagógusok létszámának növelésére, kompetenciáik fejlesztésére, hiszen a korszerű szűrésnek köszönhetően megtöbbszöröződhet a fejlesztést igénylő gyerekek száma. A szaktárca már megkezdte a kapacitások felmérését.

A korábbi három alkalom helyett a most kidolgozott új csecsemőszűrési módszernek köszönhetően a jövőben hatszor végez majd szűrést a védőnő a baba egyéves koráig. A program már tavasszal elindul – tudta meg lapunk Czeizel Barbarától, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetőjétől. A szakember kifejtette: a TÁMOP 6.1.4 néven futó, közismert nevén kora gyermekkori program során a szakértők olyan programot dolgoztak ki, amellyel a korábbiaknál jóval hatékonyabb lesz majd a fejlődés minőségi és mennyiségi eltéréseinek kiszűrése a csecsemőknél, hogy a gyermek fejlesztése és a család segítése minél korábbi életszakaszban megkezdődhessen.

Czeizel Barbara kifejtette: a védőnők kötelező képzésen vettek részt, amelyben megismertették őket az új módszerrel, míg a házi orvosok önkéntes alapon vehettek részt a képzésen. A program része a szülői kompetenciák fejlesztése is, hiszen létfontosságú, hogy az anya és az apa is tisztában legyen azzal, mit mikor kell figyelnie, mik azok a jelek, amelyek aggodalomra adnak okot, s melyek nem. A szülők ezért egy korszerű, minden fejlődési területre kiterjedő útmutatót kapnak majd a védőnőktől, így tudni fogják, miről kell beszámolniuk a szakembereknek. Hozzátette: korábban igen esetleges volt, hogy melyik gyermek jutott el a szakellátásba, és melyik kicsi maradt ellátás nélkül, ez nem kis mértékben a szülő tájékozottságán, kitartásán és utánajárásán múlott.

A statisztikai adatok jól jellemzik a hiányosságokat. Czeizel Barbara szerint jelenleg megközelítőleg 3500, 0–5 éves gyermek korai fejlesztése zajlik, miközben az általános iskolák első osztályosai között évről évre körülbelül ötezer sajátos nevelési igényű gyermek van. Ez azt jelenti, hogy minden évben körülbelül ötezer olyan csecsemő születik, aki korai fejlesztésre szorul, ám közülük jelenleg csak pár száz gyermeket kezdnek el időben kezelni. Ha mindenki bekerülne a rendszerbe, akkor – évfolyamonként átlagosan ötezer fővel számolva – mintegy 25 ezer gyermek korai fejlesztése zajlana, szemben a valós, 3500 fős létszámmal.

Czeizel Barbara leszögezte: a nemzetközi színvonalú, új csecsemőszűrési módszernek köszönhetően várhatóan rövid időn belül az eddiginél jóval több, korai fejlesztésre szoruló gyermek „válik láthatóvá” a rendszerben, ami óriási előrelépést jelent. Gondot jelenthet ugyanakkor – tette hozzá –, hogy a jelenleg a pedagógiai szakszolgálatoknál működő, korai fejlesztést végző gyógypedagógusi hálózat nem rendelkezik olyan kapacitással, amely a jelenleginél jóval több gyermeket el tudna látni, és a szakemberek kompetenciájának fejlesztése is szükséges. A szakemberhiány különösen vidéken jelenthet gondot, ahol – ha nem történik jelentős létszámnövelés – gyermekek maradhatnak ellátás nélkül, illetve fejlesztésük késedelmet szenvedhet, holott a korai fejlesztés lényege éppen a beavatkozás minél korábbi életszakaszban történő megkezdése és a családok segítése.

Lapunk megkereste az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériumát is. Arra voltunk kíváncsiak, várható-e létszámbővítés a pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógusi hálózatában. A Novák Katalin vezette ifjúságért és családügyért felelős államtitkárság kérdésünkre közölte: megkezdték a kapacitások felmérését, és még várják annak eredményét, így egyelőre nem született döntés az ügyben.

A TÁMOP 6.1.4 kiemelt projekt megvalósítását a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) és az Országos Tisztiorvosi Hivatal végezte. Az uniós forrásból megvalósuló program 2012. október 1-jén indult és 2015. március 31-én zárul. A GYEMSZI egyik, a programról szóló hírlevele szerint a komplex, több száz szakember munkáját igénylő projekt a 0–7 éves korú gyermekek alapellátásának színvonalát és hatékonyságát kívánja növelni. Mint írják, ezen a téren sajnos ma sok még a hiányosság, a jelenlegi rendszerben nem elég hatékony a fejlődési problémák korai életkorban történő felismerése. Többek között ez az egyik oka annak, hogy az érintett gyermekek korai intervenciója sok esetben túl későn kezdődik meg.


Egy hazai felmérés adataira hivatkozva rámutatnak: az iskola első osztályába járó sajátos nevelési igényű gyermekek egyharmada semmilyen fejlesztést nem kapott élete első 6-7 évében. A program célja az volt, hogy a 0–7 év közötti gyermekek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatokban részesüljenek, és a mostaninál korábban felismerje az ellátórendszer a fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ehhez korszerű módszertani anyagokat fejlesztettek, majd ezek alapján képzéseket tartottak az alapellátást végző házi gyermekorvosoknak, vegyes praxisú háziorvosoknak és védőnőknek. Mivel a tapasztalatok szerint a szülők kora gyermekkori fejlődéssel, illetve gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretei hiányosak, a projekt szülői tájékoztató anyagokkal és hírlevelekkel is erősíti a megfelelő szülői kompetencia és felelősségérzet kialakulását.

/Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/gyakrabban-szurik-majd-a-csecsemoket-1276994/

A nő mártír vagy szuperhős? - Terézanyu írása

Főz, mos, vasal, takarít, rendet rak, gyereket nevel és helytáll a munkahelyén. Ez csak néhány feladat a sok közül, amit egy nő napi huszonnégy órában ellát. A kérdés, hogy bármi áron meg kell-e felelni a környezet és a társadalom elvárásainak, vagy néha azért lehet nemet is mondani?  Rácz Zsuzsa heti jegyzete.

Egy átlagos családanyához képest szupermen vagy Jack Bauer kispályás kezdő. Az embernek, ha nő, és van egy, két, há gyereke, társa, pláne munkahelye, naponta annyi embert próbáló feladatot kell megoldania, hogy a fent említett szuperhősök estefelé sírva adnák vissza az iparengedélyüket.

Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, etet, itat, nevel, játszik, mos, főz, vasal, takarít, tanul és munkahelye is van, két-három ember munkáját végzi el. Ancsi barátnőm a minap ezt mondta: "Nem értem, mitől vagyok ilyen kimerült és ingerlékeny, pedig nem is dolgozom, csak otthon vagyok a két gyerekkel."


Nem dolgozol?! - kérdeztem vissza döbbenten. Kiderült, hogy a "nem dolgozom" - Ancsi elmondása alapján - a következő napi robotot jelenti: "Éjjel minimum kétszer ébredek fel a kicsihez, megszoptatom, majd visszaaltatom. A nagy, akit nem vettek fel óvodába ("mert anyuka úgyis otthon van") hétkor kel, öltöztetem, reggelit készítek neki, közben a kicsi már nyomja a műsort, letenni lehetetlen, délelőtt muszáj elmenni a boltba vagy a piacra, autó nincs, tehát marad  a tömegközlekedés átszállással, babakocsival. Utána otthon neki kell állni főzni, mert minden nap friss ételt kell adni a gyereknek, aztán etetés. Alvásidőben rendet rakok, mosok, teregetek, porszívózom, mert rendnek kell lenni. Amikor felébrednek, megint kaját készítek, gyümölcsöt diktálok beléjük, mert kell a vitamin, aztán irány a játszótér, mert a gyerekeknek kell a társaság meg a friss levegő. Utána haza BKV-val, vacsi, a nagy csak kekszet hajlandó enni, nesze neked friss kaja, balhé, fürdetés, a kicsi sír, a nagy tévézne, apa sehol, megint túlórázik, de míg hazaér, van időm elpakolni, mert helyettem senki nem csinálja meg... És türelmetlen vagyok a naggyal, folyton fegyelmezem, ahelyett, hogy játszanánk, néha ordítok is vele, aztán emészt a szégyen. Hova tűnt az a nő, aki kedves volt és türelmes és jókedvű? A férjemmel lassan csak a rezsiszámlákról beszélgetünk, meg törlesztőrészletekről, ki kellene cserélni a mosógépet, mert ráz. Az elmúlt években egyetlen napot sem töltöttünk kettesben. Mi lesz így a házasságunkkal?!" - fakadt ki Ancsi.


Az említett barátnőmnek három és fél éves a nagyobbik gyereke, azóta nagyjából így él. A nagyszülők távol élnek, segítsége alig akad. Biztosan sokaknak ismerős a fenti helyzet, és nem kétséges, hogy nagyon nehéz. De a szemfüles olvasónak talán feltűnnek a monológból kilógó lólábak: "Minden nap frisset kell főzni!", "Rendnek kell lenni!", "Ha én nem pakolok el, helyettem senki nem csinálja meg.", "A gyereknek kell a társaság és a friss levegő" - ezek azok az árulkodó mondatok, amelyekre érdemes felfigyelni. Miért kell minden nap boltba menni, és frisset főzni? Mindig rendnek kell lenni a lakásban? Mindent el kell pakolni, mindenki után?

Szívszorítóan sok a "kell" szócska, de az nem hangzik el: "Nekem mire lenne szükségem?","Legalább heti egy órácska volna jó, amikor magamban lehetek, amikor letehetem a felelősséget."

Ancsi barátnőm anyukája is tökéletes háztartást vitt, minden nap főzött, ragyogott a lakás, de nem maradt türelme a gyerekeivel való együttlétre. Ancsi szentül meg is fogadta, ő másképp fogja csinálni. Csakhogy a látott, átélt minták - milyen a jó anya, milyen a jó feleség - kőkemény parancsként hajtanak minket, gyakran észrevétlenül teljesítjük őket. Felmérések szerint a magyar nők többsége ma is úgy véli, hogy a jó feleség, jó anya a rend, tisztaság egyedüli őre, az asszonynak a legjobb szakácsnak, házvezetőnőnek és tökéletes dolgozó nőnek kell lennie. Már csak azért is, mert a munkahelyén pénzt kap a munkájáért, míg az otthoni talpalásért alig jár kézzelfogható elismerés: hisz mindenkinek magától értetődő, hogy anya mindent elintéz, van tiszta zokni a fiókban és étel az asztalon.


De sajnos "házi cseléddé" pontosan úgy válhat az ember, ha arra szoktatja a családtagjait, hogy mindent elpakol, elkészít, megold helyettük, "mert ha én nem, akkor senki" - vagyis gyakran mi magunk hozzuk létre azt a szokásrendszert, amelyben fel sem tűnik - nemhogy elismerésre méltó lenne - a munkánk eredménye (tiszta ruha, meleg étel stb.).

Ancsi barátnőméknél, akkor derült ki, hogy a férje azt sem tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet, mikor az elromlott. Ez az életforma óhatatlanul kiégéshez vezet: krónikus kimerültséghez, állandó ingerültséghez, elégedetlenséghez, később depresszióhoz, majd az évek alatt akár testi betegséghez is. Mert akinek valami baja van, az végre kiszállhat a taposómalomból.

Ha valaki a fenti tüneteket egy munkahelyen észleli magán, általában támogatást kap ahhoz, hogy a teljes kiégést megelőzze, töltődjön. A munka világában általában komolyan veszik a "burn out" jeleit. Ha ugyanezen tüneteket egy családanya észleli magán, még ma is lesajnáló tekinteteket kap: "Ugyan, mit nyávog ez a nő, otthon lehet, csak a gyerekének kell gügyögnie!"


Pedig a gyesbetegség nem más, mint a kiégés. Az anyaság megajándékozza a nőket a nélkülözhetetlenség érzésével, de egy életen át tartó (min. 20 év/gyerek) felelősség súlyával is. A kettő elegye könnyedén átcsap omnipotenciába: vagyis mindenért én vagyok a felelős. Kötelességtudat, fegyelem és egy igásló teherbírása - ezek az uralkodó női parancsszavak. Ez az igazi mission impossible, aminek elkerülhetetlen következménye a bűntudat. Mivel a nők többsége az anyatejjel együtt szívja magába a megfeleléskényszert, könnyen belesétálnak a perfekcionizmus csapdájába.
Egy pár életében a gyermekáldás - minden öröme mellett - a kapcsolat legnagyobb próbatétele is, bár erről ritkán esik szó. Pedig tény: mire a kicsik iskolába mennek, a párok fele szétmegy.

A nők, akik egyre gyakrabban válnak családfenntartókká is, és ugyanolyan fontos az ő fizetésük is a családi költségvetésben, mint a férfiaké, anélkül járatják csúcsra magukat, hogy közben megtanulnák azt, hogy másra is rá lehet bízni feladatokat, hogy lazábban is lehet kezelni az otthoni munkát (pl. nem kell annyit főzni, pakolni minden nap).

A túlhajszolt, éveken át erején felül teljesítő anyából könnyen válik mártír, aki végül a gyerekeit, társát teszi felelőssé: "Feláldoztam értetek az életem."

Így válhat a hősből mártír, de ebben a folyamatban senki nem nyer.


/Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/racz-zsuzsa/20110728-racz-zsuzsa-a-no-martir-vagy-szuperhos-terezanyu-irasa.html/

Amikor a nyúl viszi a vadáspuskát

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját, mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom, aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás, mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl, úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye, annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot. Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert, egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.



A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos, vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.


A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát, látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét, hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni, de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak, ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat.


A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem, hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült animációs filmet is megnézem majd.



A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a 24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti, mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is, akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig drukkolni lehet a nyulaknak.


/Forrás: http://ferenczikadrienne.blogspot.hu/2015/03/amikor-nyul-viszi-vadaszpuskat.html/

2015. március 18., szerda

Meghívó a klubba - kivételesen fél órával hamarabb

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. március 20. (péntek) 9:30-11:30 óra.
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)


A hét témája:
A "Mikroszülés" című film vetítése. 
A Mikroszülés egy új, egész estés dokumentumfilm, mely teljesen új megközelítésben tekint a szülésre, egy mikroszkóp lencséjén keresztül. A film azokba a legújabb mikroszkopikus tudományos felfedezésekbe enged bepillantást, amelyek a szülés alatt és közvetlenül szülés után történnek. A legújabb tudományos kutatásokat megvizsgálva a film felfedi, hogy az a mód, ahogyan szülünk, hatással van gyermekünk egészségére egész életükön át. 
A film után beszélgetünk a témáról. Vendégünk lesz: Kapta Ibolya.
A tervezett program:
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:30-10:00 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:00-11:00 A ,,Mikroszülés" című film vetítése
11:00-11:30 Beszélgetés a témáról

Várunk benneteket szeretettel!

2015. március 16., hétfő

2015. március 12., csütörtök

Az újszülött első órája


Svéd kutatók videofelvételek segítségével elemezték az újszülöttek születés utáni viselkedését. Megfigyelték, hogy amikor a kisbabákat megszületésük után azonnal édesanyjuk csupasz mellkasára fektetik, jellegzetesen viselkednek.

Minden kisbaba egy picit más lehet, de azért a kisebb-nagyobb eltérések ellenére világosan elkülöníthető kilenc fázis, amelyen a háborítatlan bőrkontaktus során végigmennek.

Megszületésekor általában felsír az újszülött, de édesanyja testére helyezve hamar megnyugszik. Rövid pihenő után felélénkül, kinyitja a szemét, mozgatni kezdi a kezét és a fejét. Körülbelül a nyolcadik perctől kezdődően még aktívabbá válik, hosszabban nyitva tartja szemét; gyakran néz édesanyja arcára és mellére, keresni kezd, miközben kezét a szájához viszi, és halk hangokat hallat.
Az aktív időszakok között rövidebb-hosszabb időre megpihen, akár el is alszik.

És akkor elindul!

Nagyjából a harmincötödik perctől indul a kúszási fázis: az újszülött élénk végtagmozgásokkal közeledik a mell felé, a tájékozódásban pedig elsősorban szaglására támaszkodik.
Ezt követi az ismerkedés szakasza. A kisbaba nyalogatni kezdi a bimbót és a bimbóudvart, közben kezével az egész mellet gyúrja, gyömöszöli. Az ennek hatására felszabaduló oxitocin hormon méhösszehúzódásokat okoz, vagyis segíti a vérzés csillapodását, ugyanakkor a tejfolyást is lehetővé teszi. Ez a fázis átlagosan negyven perc után indul, és nagyjából húsz percig tart.
A nyolcadik a szopási fázis, amikor az újszülött önállóan rátalál a mellbimbóra és szopni kezd. A megfigyelések szerint a legtöbb esetben legalább ötven perc is eltelik, mire az újszülött eljut a hatékony szopásig.

A hatékony szopást onnan ismerheted fel, hogy a baba hallhatóan, ritmikusan szív-nyel. Ebben a testhelyzetben szinte magától jól kerül mellre, hiszen óriásira kell nyitnia a száját! Érdemes türelmesen kivárni és nem beleavatkozni, mert ő tudja a legjobban, hogyan is kell ezt csinálni.

Utána pihenés!

Szopás után az újszülött és gyakran az anya is elégedett, mély álomba szenderül. Ez az alvási fázis átlagosan másfél-két órával a szülést követően érkezik el.

Ti is átélhetitek!

Nem árt tudni, hogy ezt a káprázatos és megható viselkedést csak abban az esetben figyelhetjük meg a babánál, ha a bőrkontaktust nem szakítják meg vizsgálatok, mosdatás, öltöztetés, szemcsepp beadása miatt. Ezért javasolja az Egészségügyi Világszervezet, hogy a szülőszobán megvalósított bőrkontaktus zavartalan legyen legalább egy órán át, de még jobb, ha addig tart, amíg az újszülött befejezi az első szopást. A legtöbb szülészeten még nem tartozik a mindennapos gyakorlathoz ennek a zavartalanságnak a biztosítása, pedig még császármetszés esetén is minden további nélkül kivitelezhető legkésőbb a műtét befejeződése után.

Mit tehetsz?

Vigyetek magatokkal a szülésre egy tiszta, puha, meleg takarót és törülközőt. Lehet, hogy a szülőszobában és a műtőben hűvös van, de a tested melegen fogja tartani a babát, kívülről pedig gondosan be lehet takargatni. Így sokkal kevésbé hűl le, mintha édesanyjától elkülönítve inkubátorba tennék. A kis újszülöttnek elsősorban ölelésre, szülei testmelegségére van szüksége, ezért érdemes már a szülés előtt kérnetek, hogy felöltöztetés nélkül, zavartalan csendben tölthessétek ezt a soha vissza nem térő két órát.

Megjelent a HelloBaby! 2015. február-márciusi számában.

Szerző: dr. Kun Judit orvos, szoptatási tanácsadó IBCLC


/Forrás: http://hellobaby.hu/index.php/cikkek/item/3515-az-ujszulott-elso-oraja/

2015. március 10., kedd

,,Egy új csoda az életünkben." - Interjú Vajdáné Mártha Judittal

Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)

A hónap babája: Imola


Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

A legnagyobb siker az, hogy automatikusan alakultunk családdá, tehát magától értetődő volt az egész. Amikor elterveztük, hogy Imola érkezzen, rögtön megfogant, elég könnyű terhességem volt, gyors szülésem, tehát ez is nagy siker. Az is nagyon természetes volt az első perctől kezdve, hogy ott van, létezik, velünk van, tényleg. Régen mindig azt hittem, hogy egy gyerek fenekestül felforgatja az egész életünket, és nem így volt. Mindig úgy éreztem, hogy nem állok még erre készen. Ezért is szültem relatíve későn. Bár azt mondják, a gyerek tudja, mikor kell jönni. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha tudtam volna, hogy mekkora öröm egy gyerek, akkor most ott sorakoztak volna, mint egy orgonasíp a karácsonyfa előtt. Szerintem az a legnagyobb siker, hogy ott van, hogy létezik. Pont a múltkor jutott eszembe, hogy annyira természetes volt, hogy ott van Imola, mintha mindig ott lett volna. Amikor megérkezett a lakcímkártyája, jó két hét múlva a szülés után, akkor szembesültem vele, hogy ez nem volt mindig így, és ez egy új dolog az életünkben, és akkor sírtam el magam először. Nem is a szüléskor, hanem igazság szerint akkor tudatosodott, hogy ő egy új csoda az életünkben. A másik nagy siker az, hogy többre vagyok képes, mint gondoltam, és amit az anyaságról gondoltam az téves elképzelés. Azt hittem, egy anyának tökéletesnek kell lennie. Persze rájöttem, hogy elég, ha úgymond elég jó anya vagyok, és minden tőlem telhetőt megteszek. Imola amúgy is olyan édes, pl. bármit rajzolok, pedig nem vagyok egy nagy rajzoló, mindig azt mondja jó lett! Én meg persze nevetek. Szóval nem mondhatom, hogy nem dicsér a lányom!


Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Nem fogok új dolgot mondani, ez az idő, illetve az időhiány. Szerintem nagyon sokan szenvednek ettől. Sok embernek meséltem már a klubban, hogy én amúgy is hatványozottan sok időt töltök a konyhában, most is csak ezt tudom mondani. Az allergiáim miatt, egyéb problémák miatt, a családnak is külön kell főzni. Napi három-négy óra elmegy a konyhában, szerintem ez rengeteg idő. Nagyon sok. Régen is így volt, mikor dolgoztam. Akkor is kb. így volt ez a dolog, de már ott van a gyerek is, és nyilván vele is foglalkozni kell. Nagyon sokszor ez kitolódik estébe, éjszakába nyúlóan. A fáradtság, az időhiány sokszor nagy gond. Nem is az a baj, hogy meg kell ezeket a dolgokat csinálni, hanem, hogy nem negyvennyolc óra egy nap. Tudom, hogy meg kell csinálni, de jó lenne, ha hosszabb lenne egy nap, és akkor több minden beleférne. Kevesebb idő jut egymásra, magamat pedig már nem is említem. Azt szoktam mondani, hogy néha hiányzom magamnak. Nyilván ez ezzel jár, de az idő a legnagyobb kihívás, vagyis az időbeosztás.


Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a gyerekeknek jobb legyen?

Az anyagi biztonságot említeném én is, mint oly sokan az anyukák közül. Szerintem az apának annyit kellene keresni, illetve olyan fizetéseket kellene adni, hogy egy férfi egyedül is el tudja tartani a családját, ha úgy alakul. Illetve, hogy az anyák otthon maradhassanak három évig minimum, ha szeretnének. Legyenek részmunkaidős állások és azokat is fizessék meg úgy, hogy azokból meg lehessen élni. Abszolút az anyagi biztonság, mert ha ez nincs, akkor semmi sincs. Akkor a nő nyugodtan koncentrálhat az otthoni dolgokra, a gyerekre, hiszen ez a kisgyerekkor soha nem tér vissza. Ha munkába állunk, akkor sokkal kevesebb idő jut a családra is, egymásra is. Ezt említeném első helyen, ezzel pedig összefügg minden gyakorlatilag.


Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Egy személyt nem emelnék ki, illetve hát anyukámat nyilván, de más embernél is látok olyan pozitív tulajdonságokat, dolgokat, amelyekre példaként tekintek. Anyukámmal kapcsolatban még annyit, hogy amióta anya lettem, azóta annyi mindent másképp látok. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel. A kamaszkor egy kritikus korszak. Nagyon sokszor mondtam magamban, hogy én nem így csinálnám, stb. Igazából most látom azt, hogy mennyi energiájába került minden. Ez egy természetes dolog egyrészről, mert az anyáknak ez a dolga, de tényleg annyira megváltozott például anya is a szememben. Csak remélem, hogy annyira jól fogom csinálni, mint ő. A klub is nagyon jó dolog egyébként. Itt is annyiféle ember összejön. Nagyon sok anyuka van, akiknek irigylek dolgait, tulajdonságait. Például Tündének az empátiáját, a nyugalmát, a kisugárzását, azt, hogy nagyon tájékozott. Én ezt csak irigyelni tudom. Aztán ott van például Noémi, aki mindig olyan vidám, olyan jókedvű, kiegyensúlyozott, el nem tudom képzelni, hogy ő valaha is elveszíti a türelmét. Aztán ott van Zsuzsa lazasága, ahogy jönnek-mennek Lucáékkal például, amit szerintem én sosem tudnék utol érni. Ezeket látja az ember, és vannak módszerek, hogy ki, mit hogy csinál. Szoktunk beszélgetni, és ebből is merít az ember. Ki lehet ezeket próbálni, vagy egyszerűen csak csodálni, hogy valaki így is tudja. Nagyon jók ezek a közösségek ilyen szempontból is.


Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?

Igyekszem folyamatosan tájékozódni, főleg arról, ami engem érint. Nem nevezném magam nagyon-nagyon tájékozottnak, de próbálok informálódni. Próbálok tájékozódni a netről, a kormányablak még, ami nagyon jó találmány. Be lehet oda menni, és személyre szabott tanácsot tudnak adni.


Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a hordozással?

Ösztönösen jött. Nem tudtam, hogy ez a kötődő nevelés, nem voltam vele tisztában. Szerintem a nők többségében ez ösztönösen megvan, ez az igény. Utána jöttem rá én is, hogy engem is így neveltek a szüleim. Én is csak ezt adtam tovább, hogy gyerekközpontúan álljak a dolgokhoz. Eszembe nem jutott volna, hogy sírni hagyjam a gyereket például. Igyekeztem mindenben az ő igényeit követni, figyelembe venni. Igazság szerint a hordozás kimaradt az életünkből, leszámítva néhány Szambaba órát. Ezt nagyon sajnálom utólag. Az a gond talán, hogy későn jutottunk el a klubba, 14 hónapos volt Imola. Már szerintem problémás lett volna elkezdeni. Amúgy is egy izgő-mozgó gyerekről beszélünk, de biztos, hogy nagyon jó lett volna, ha kisbabaként kipróbáljuk. Illetve azt szoktam mondani, hogy én is hordoztam, csak ölben, nem kendőben. Ő egy igazi kis „ölbebaba” volt. Az első pár hónap arról szólt, hogy éjjel-nappal hurcoltam, mert nagyon igényelte. Még a vécére is futva mentem, mert öt percre nem lehetett letenni. Úgy ettem, hogy az ölemben volt. Nagyon nehéz időszak volt, sokat sírtam, azt hittem sose lesz vége. Egyébként is sírós volt, hasfájós volt, keveset aludt már akkor is. Tényleg jó lett volna, ha a hordozással hamarabb megismerkedünk. Sokat könnyített volna a helyzetemen. Ezt leszámítva tényleg én is kötődően neveltem és nevelem Imolát a mai napig, ez ösztönösen alakult így. A klubra pedig az interneten találtam rá. Próbáltam közösséget keresni, hogy kimozduljunk, úgy jöttem el. A védőnőt kérdeztem, mikor megtaláltuk a klubot. Ő mondta, hogy ne jöjjünk, mert még nagyon pici, és így jöttünk később. Jöhettünk volna hamarabb is, mint ez utólag kiderült. Ezt is sajnálom, mert nagyon jól éreztük magunkat, és akkor még több időt tudtunk volna ott tölteni. Imola is nagyon szerette mindig. Volt, hogy otthon kipakolta a kimosott ruhákat a teknőből, és beleült, integetett nekem, és mondta, hogy utazik. Kérdeztem hova, mire ő: a babaklubba!


 Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a nevelési módszernek?

Talán azt, hogy Imola nagyon barátságos és közvetlen. Igazság szerint a férjem abszolút zárkózott típus. Én társasági embernek tartom magam, viszont nem oldódok túl könnyen az elején. Ilyen szempontból a gyerekünk abszolút nem hasonlít ránk, mert ő rögtön beleveti magát az új társaságba, hamar feltalálja magát, könnyen barátkozik. Nem tudom, hogy ez a kötődő nevelés miatt van-e így, vagy valamilyen rejtélyes csoda folytán, de tényleg nagyon hamar otthon érzi magát új társaságban is. Sőt, néha zavarba ejtően barátságos tud lenni. Mindenkiről a szépet és a jót feltételezi, puszit ad, ölelget néha ismeretlen gyerekeket is, tényleg nagyon közvetlen. Amit a szakemberek, pl. a pszichológusok is szoktak mondani, ebben a korban alakul ki az ősbizalom. Biztosan az is nagyon számít ebben, hogy mennyire van közel hozzád a gyerek, mármint fizikailag is, gondolok itt pl. a gyakori testkontaktusra, mennyire veszed ölbe, mennyire foglalkozol vele, mennyire hagyod sírni. A kötődő nevelés erősíti ezt az ősbizalmat, a gyerek tudja, hogy számíthat rád, és így remélhetőleg másokban is jobban meg fog majd bízni. Egyébként a szülők is profitálnak a kötődő nevelésből szerintem, mert ki ne szeretné, hogy a gyereke kötődjön hozzá? Én például mindig imádtam, amikor úgy aludt mellettem, hogy átölelte a nyakamat, vagy reggel mondta, hogy anya simogassa hátadat! Sokáig úgy aludt el, hogy rám feküdt, igaz, mostanában azért már éreztem a súlyát, de szerettem mégis ezt. Pár hete viszont mintha már kinőtt volna ebből, ő kérezkedik a kiságyába. A szopit is nemrég hagyta el, szóval már nem is olyan kisbaba. Kicsit azért fáj a szívem!



Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel rendelkezik?

Ahogy említettem, nagyon könnyen barátkozik. Szinte mindig jókedvű. Hatalmas mosollyal szokott ébredni. Kicsi kora óta beragyogja az életünket. Jó ránézni. Akaratos is egyébként. Sőt, egyre jobban erősödik az akarata, nyilván ez is egy természetes folyamat. Az a szerencsénk talán, hogyha mérges lesz, vagy dühös lesz, akkor ez viszonylag hamar lecseng. Nagyon képes hisztizni. A végletek embere. Nagyon képes örülni, nagyon képes sírni, bosszankodni. Nem fogja magát vissza ilyen téren sem, de viszonylag hamar túllép ezen. Kihisztizi magát, aztán újra ragyog az arca, minden szép és jó. Bár az is igaz, hogy mostanában egyre sűrűbben és erősebben érvényesíti az akaratát. Lehet, hogy ez már a dackorszak? Nagyon cserfes, korán is kezdett beszélni. Rengeteg mondókát ismer, és sokat is énekelünk. Ő ilyenkor gyakran úgy tesz, mintha citerázna, biztos a zenebölcsis Ágota nénit utánozza. Nagyon cuki! Nagyon eleven gyerek. A klubban is legendás volt a mozgékonysága, tényleg rettentő mozgékony. Most, hogy már kétéves múlt, még inkább rohangál, próbál felmászni mindenhová. Most karácsonykor a karácsonyfára szeretett volna felmászni. Pedig direkt az asztalra tettük a fát. Persze nem engedtük, ő pedig kitalálta, hogy akkor tegye fel apa a fa tetejére. Nem egy elveszett gyerkőc! Nagyon-nagyon energikus gyerek. Az alvásigénye kicsi. Sokszor még este tízkor se nagyon hajlandó elaludni. Én persze már jobbra dőlök a fáradtságtól, Attila meg balra. Aztán nevetünk, hogy kire ütött ez a gyerek!



Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek? Hogyan készíted fel az életre?

Apukám mondta mindig, hogy az életet élni kell. Ez az ő mondása, hogy nem leélni, hanem megélni kell. Igazság szerint minket is ilyen szellemben neveltek, és én ezt próbálnám tovább adni. Az élmények a legfontosabbak az életben, nem a tárgyak például, hanem, hogy legyen minél több közös program. Mi régen rengeteget jártunk kirándulni, utaztunk külföldre, kirándultunk belföldön. Velünk otthon nagyon sokat játszottak és foglalkoztak. Babaházat készítettünk közösen. Apukám az udvaron is hintát, mászókát csinált, faragott egy nagy lovat, aminek még Imola is lovagolt a hátán. Nagymamámmal pedig hímeztünk, kötni tanított, anyukámmal pedig sütöttünk. Tényleg ezek a közös élmények a legfontosabbak, ezt próbálnám Imolának átadni. Szerintem ez az egyik leglényegesebb, hogy így éljen, aztán persze az is hogy ő is megtalálja később a hobbiját, azt a munkát, amit szeret. Érezze jól magát! Fontos, hogy családként is minél többet legyünk együtt, és minél több dolgot csináljunk közösen. Például játszani is nagyon szeretek vele. Szerintem legalább annyira élvezem, mint ő. Bele lehet feledkezni. Kár, hogy felnőttként nincs legális játékidőnk. Az ünnepek, a rituálék, az esti mesék is nagyon fontosak egy család életében. Ezeket én is nagyon-nagyon szeretem. Annyi élményt ad. Soha nem tudom például, hogy hova alakul a mese vége. Ő dob fel egy témát. Múltkor egyébként meg is hatódtam, mert túlórázott a férjem, és mikor kérdeztem, hogy miről meséljek, Imola mondta, hogy meséljek apáról. Annyira kis édes tud lenni. Ezek hétköznapi dolgok, de nagy élmény egyébként. A másik, amit talán említenék még az élményeken túl, az az egészségtudatos nevelés. Ez az egyik mániám egyébként. Nyilván saját magamból kifolyólag is. A családnak is próbálok minél egészségesebben főzni, kenyeret sütni, nálunk nincsenek félkész és készételek, mindent én csinálok. Természetes kozmetikumokat, mosószereket használok, és egyébként is kerülöm a szintetikus dolgokat, a gyógyszerek helyett is természetes módszereket használok, ha lehet, természetes anyagokból készült játékokat veszünk. Mindenben próbálok erre figyelni, de szerintem ezt nem is kell majd külön mondani Imolának, hanem belenő. Ezt remélem, hogy követni fogja. Az a legjobb, ha te magad vagy a példa.


Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat, és a gyermeked gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?


A legnagyobb különbség, hogy az én gyerekkorom már nagyon-nagyon régen volt… Ez az egyik, de azért próbálok visszaemlékezni. Szerintem sokkal nagyobb szabadság és biztonság volt. Jobban el merték engedni a szülők a gyerekeket szabadjára, például, hogy játszanak az utcán, a kertek alatt, stb. Én eleve kertes házban nőttem fel, ez is egy nagy különbség. Nagy udvarunk, kertünk volt, a kertünk alatt volt a vár, nem messze a láp, az utcánk végén a halastó, hatalmas szabadság! Teljesen más egy lakásban, de azért igyekszünk mi is minél többet a szabadban lenni. Megyünk az erdőbe, a vadasparkba, a játszótérre. Szerintem ma már nincsenek ezek a nagy bandázások azoknál a gyerekeknél sem, akik kertes házban nőnek fel. Én legalábbis azt tapasztaltam, hogy nem merik annyira kiengedni a gyerekeket, hogy menjetek ide-oda, csak úgy együtt, hanem mindig megy legalább egy-két szülő is velük. A világ is sokat változott, és a közbiztonság is sokat romlott. Aztán ott van a sok virtuális dolog is, a számítógép, a mobil, az internet, a tablet. Az unokaöcsémtől hallottam például, aki elsős általános iskolás, hogy már csak kettő gyermeknek nem volt tabletje az iskolában, amin én nagyon megdöbbentem. Karácsonyra most például ő is azt kapott. Annyira sokat változott a világ, hogy az néha döbbenetes. Erre például én próbálnék ügyelni, hogy ne egész nap a gép előtt üljön majd, vagy a mobilját nyomkodja. Nyilván nem lehet teljesen szembe menni a változásokkal, nem lehet őket teljesen elzárni ezektől, és talán nem is kell, de azért jó lenne, ha minél többet sportolna, mozogna, jönne-menne. Valódi kapcsolatai legyenek, ne csak virtuálisak. Én azért optimista vagyok, azt sem mondom, hogy ma már nincsenek igazi kapcsolatok, mert vannak. Nyilván megváltozott az élet, de ezért jók ezek a közösségek, mint a babaklub, vagy akár a játszótéri közösségek, vagy bármi hasonló, hogy összejöjjünk, közös programjaink legyenek, és tényleg ne az legyen, hogy otthon ül a gyerek a tv előtt, és nézi a mesét, hanem valódi élményeket éljen át.



Lezárul a nap képe rovatunk

Kedves Látogatóink!

A mai napon lezárul a nap képe rovatunk. Az alábbi utolsó képpel szeretnénk megköszönni nektek, hogy követtetek bennünket.


Köszönjük, hogy velünk tartottatok!

Meghívó a klubba

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. április 3. (péntek) 10-12 óra.
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)


A hét témája: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
Milyen juttatásokat vehetünk igénybe gyermekünk születése után? Milyen egyszeri és rendszeres juttatások vannak, és ki részesülhet ezekben? Mit takar a Gyes, a Gyed, a Gyed extra, a CSOK és a családi adókedvezmény? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
Vendégünk lesz: Hockné Dobos Adrienn jogász, a Nyíregyházi Babaváró Klub tagja

A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Beszélgetés a hét témájáról: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.


Várunk benneteket szeretettel!

Boldog születésnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk Polgáriné Szilágyi Editnek! 


Meghívó a klubba

Kedves Klubtagjaink és leendő Klubtagjaink!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba, ahol anyukák és babáik találkoznak minden péntek délelőtt. Szuper kikapcsolódási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Amíg az anyukák beszélgetnek és jól érzik magukat, addig a gyerkőcök játszhatnak a rengeteg játékkal, ami a klubban található. Teával és kávéval várjuk az anyukákat, és egészséges rágcsálnivalókat tartogatunk a kicsiknek. Aki kedvet érez hozzá, hozhat bármilyen harapnivalót, amit együtt elfogyaszthatunk! 
Rengeteg hordozóeszközzel, mosható pelenkával, és persze jókedvvel, vidámsággal, szeretettel várunk benneteket holnap! :) 

Az időpont2015. március 27. (péntek) 10-13 óra
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)



A hét témája: Babahordozás elméletben és gyakorlatban
Miért jó, ha hordozod a kisbabádat? Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban? Mire érdemes figyelni? Van bármilyen kérdésed a hordozás elméletével vagy gyakorlatával kapcsolatban, amire eddig nem sikerült választ kapnod? Itt a lehetőség, hogy feltedd kérdéseidet szakértőnknek.

A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Babahordozás elméletben és gyakorlatban
11:30-12:30 Kendőbe ülnek a babácskák, babahordozás a gyakorlatban
12:30-13:00 Szabad program
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.

Várunk benneteket szeretettel!


 

Babapara - avagy segítség, megszületett a kisbabám!

Hogyan éljük túl az első heteket az újszülött babával? Erre a kérdésre áradnak a jótanácsok, a gond csak annyi, hogy legtöbbször mást mond a gyermekorvos, mint a védőnő, máshogy csinálták szüleink vagy a barátnőnk, és minden módszertől eltérnek a szakkönyvekben leírtak...

A CBS Reality csatorna most segítségére siet a mindentől pánikoló friss szülőknek, és összeállított egy listát újonnan induló sorozata, a Születés napok apropóján 10 tényről és tévhitről, hogy mindenkinek nyugodtabban teljen a babával töltött kezdeti időszak.

1. Egészséges, vagy veszélyes az újszülöttel frisslevegőre menni?
Érett csecsemőnél egyhetes - tíznapos korban érdemes megkezdeni a levegőztetést. Kezdetben csak a szobában nyissunk ablakot tíz percre, majd fokozatosan növeljük ezt az időszakot. Két-háromhetes korban levihetjük egy utcai sétára; a szabad levegőn elfáradt csecsemő éhesebb lesz és altatni is könnyebb.

2. Ha állandóan karba vesszük a síró babát elkényeztetett lesz?
A csecsemők azért sírnak, mert éhesek, fáradtak vagy fáj valamijük. Egy újszülöttet még nem lehet elkényeztetni azzal, hogy karba vesszük, ha sír. A testközelség természetes igénye a babáknak, ezen igény kielégítése semmilyen kóros következménnyel nem jár.

3. Az újszülött babák nem tudnak legurulni az ágyról. Vagy mégis?
Az újszülött csecsemő nem tanul meg kúszni még pár hónapig, azonban a legkisebb babák is fészkelődnek. Nehéz elhinni, de akár egy egész ágyon képes átfészkelődni magát, így semmiképpen se hagyjuk magára kitámasztás nélkül.

4. Felébreszthetünk egy újszülött kisbabát, vagy hagyjuk aludni?
Az első hetekben a védőnők azt szokták javasolni, hogy kettő-négyóránként egyen a kicsi, hogy visszanyerje születési súlyát. Ha a védőnő megállapítja, hogy a baba megfelelően gyarapodott, azután már megvárhatjuk, míg a kicsi maga ébred fel az etetésre.

5. Az anyatejes babák tényleg nem buknak?
A szülők rendszerint megrémülnek, ha a csecsemő nem sokkal étkezés után visszabukja az anyatejet, de az esetek többségében szerencsére teljesen normális jelenségről van szó. Amíg gyarapodik a kicsi súlya, nincs mitől aggódni.

6. A baba körmét kéthetes kor előtt nem szabad levágni?
Sokan hiszik, hogy meg kell várni, míg a kicsi két-három hetes nem lesz, de valójában akkor kell vágni, mikor túl hosszúnak érezzük. Túlhordott babáknál lehet, hogy már az első nap sort kell keríteni a manikűrözésre.

7. Normális dolog, ha lapos a baba feje?
Általában azért alakult ki, mert a baba túl sokat aludt háton, ugyanabban a pozícióban. Legtöbbször egyszerű és fájdalommentes a kezelése: álmában el kell fordítani a hanyatt fekvő baba fejét, hogy ne mindig ugyanabban a helyzetben tartsa.

8. Ha sírni hagyjuk a babát, erősebb lesz a tüdeje?
Bár nagyanyáink még így tartották, ez azonban nem igaz. Síráskor a baba rekeszizma feszül meg, a tüdeje nem lesz fejlettebb, vagy erősebb.

9. Öltöztessük-e a babát két-három réteggel melegebben, hogy ne fázzanak meg?
A csecsemők hőcseréje rosszabb, mint a felnőtteké ezért könnyebben kihűlnek, de könnyen be is fülledhetnek. Ezért a természetes anyagból készült, meleg, de jól szellőző ruhák a legelőnyösebbek. Csak egy réteggel melegebben öltöztessük fel az újszülöttet, mint amit mi komfortosnak érzünk éppen.

10. A kismellűek kevesebbet tudnak szoptatni?
Szerencsére a mell méretének sok köze nincs a tejtermeléshez. A mell nagyságát nem a tejmirigyek, hanem a zsírszövet mennyisége adja. Egyetlen tényező lehet, mikor egy nő képtelen szoptatni, ha teljes mértékben hiányoznak a tejmirigyek.

A legbiztosabb módja az előzetes tájékozódásnak, ha "beköltözünk" egy olyan házba, ahová újszülött érkezik. Erre ad most lehetőséget a CBS Reality mindennap 6:50-kor, 13:05-kor, 16:00-kor és 18:00-kor jelentkező dokumentum-sorozata, a Születés napok, amely bemutatja, milyen kalandokat élnek át a szülők és az újszülött az első hat hétben; feltárják a szülővé válás érzelmi, egészségügyi, gazdasági és szociális szempontjait. 


/http://www.babasmamas.hu/hir.php hir=babapara_%E2%80%93_avagy_segitseg_megszuletett_a_kisbabam-3593/

Boldog születésnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk Csépányi-Kovács Andreának!



Boldog születésnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog születésnapot kívánunk Kubassyné Levák Juditnak!


Tanulj meg hordozni okleveles babahordozási tanácsadónkkal!

Szuper lehetőség, kivételes alkalom!

2015. március 24-én, kedden 9-11 óráig HÁTON HORDOZÁS tanfolyamot szervezünk a Jósavárosi Görög Katolikus Templom közösségi házában, míg szerdán 9- 11 óra között ELÖLHORDOZÁS tanfolyam lesz ugyanezen a helyszínen. Kedden megtanulhatod, hogyan hordozhatod a babádat biztonságosan, anatómiailag helyes pozícióban a hátadon, míg szerdán elöl hordozós kötéseket tanulhatsz szövött kendőben.

Mindkét nap 11-12:30 között vegyes hordozós gyakorlás a program:
elméleti kérdéseket várunk a hordozással kapcsolatban, illetve ekkor lesz lehetőség karikáskendővel, mei tai-jal, poddal, illetve csatos hordozóval (SSC) való gyakorlásra.


Ne feledd: a részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges!
Ne maradj le Te sem, tarts velünk a tavaszi hordozós élmények irányába! :) 

Jelentkezni lehet a nyiregyhaziklub@gmail.com e-mail címen vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon március 23. (hétfő) délig! Amennyiben e-mailben jelentkezel, mindenképpen írd meg, hogy melyik tanfolyamra szeretnél jelentkezni!

Várunk szeretettel:

Niki

Gyakrabban szűrik majd a csecsemőket

E hónap végén zárul le az a hároméves uniós program, amelynek célja a kora gyermekkori szűrővizsgálatok hatékonyabbá tétele volt, annak érdekében, hogy minél több gyermek esetében és minél korábbi életszakaszban észrevegyék a fejlődési rendellenességeket – tudta meg lapunk. Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője szerint a program óriási előrelépést jelent, ugyanakkor égető szükség lenne a fejlődésükben eltérő csecsemők, kisgyermekek és családjaikat ellátó gyógypedagógusok létszámának növelésére, kompetenciáik fejlesztésére, hiszen a korszerű szűrésnek köszönhetően megtöbbszöröződhet a fejlesztést igénylő gyerekek száma. A szaktárca már megkezdte a kapacitások felmérését.

A korábbi három alkalom helyett a most kidolgozott új csecsemőszűrési módszernek köszönhetően a jövőben hatszor végez majd szűrést a védőnő a baba egyéves koráig. A program már tavasszal elindul – tudta meg lapunk Czeizel Barbarától, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetőjétől. A szakember kifejtette: a TÁMOP 6.1.4 néven futó, közismert nevén kora gyermekkori program során a szakértők olyan programot dolgoztak ki, amellyel a korábbiaknál jóval hatékonyabb lesz majd a fejlődés minőségi és mennyiségi eltéréseinek kiszűrése a csecsemőknél, hogy a gyermek fejlesztése és a család segítése minél korábbi életszakaszban megkezdődhessen.

Czeizel Barbara kifejtette: a védőnők kötelező képzésen vettek részt, amelyben megismertették őket az új módszerrel, míg a házi orvosok önkéntes alapon vehettek részt a képzésen. A program része a szülői kompetenciák fejlesztése is, hiszen létfontosságú, hogy az anya és az apa is tisztában legyen azzal, mit mikor kell figyelnie, mik azok a jelek, amelyek aggodalomra adnak okot, s melyek nem. A szülők ezért egy korszerű, minden fejlődési területre kiterjedő útmutatót kapnak majd a védőnőktől, így tudni fogják, miről kell beszámolniuk a szakembereknek. Hozzátette: korábban igen esetleges volt, hogy melyik gyermek jutott el a szakellátásba, és melyik kicsi maradt ellátás nélkül, ez nem kis mértékben a szülő tájékozottságán, kitartásán és utánajárásán múlott.

A statisztikai adatok jól jellemzik a hiányosságokat. Czeizel Barbara szerint jelenleg megközelítőleg 3500, 0–5 éves gyermek korai fejlesztése zajlik, miközben az általános iskolák első osztályosai között évről évre körülbelül ötezer sajátos nevelési igényű gyermek van. Ez azt jelenti, hogy minden évben körülbelül ötezer olyan csecsemő születik, aki korai fejlesztésre szorul, ám közülük jelenleg csak pár száz gyermeket kezdnek el időben kezelni. Ha mindenki bekerülne a rendszerbe, akkor – évfolyamonként átlagosan ötezer fővel számolva – mintegy 25 ezer gyermek korai fejlesztése zajlana, szemben a valós, 3500 fős létszámmal.

Czeizel Barbara leszögezte: a nemzetközi színvonalú, új csecsemőszűrési módszernek köszönhetően várhatóan rövid időn belül az eddiginél jóval több, korai fejlesztésre szoruló gyermek „válik láthatóvá” a rendszerben, ami óriási előrelépést jelent. Gondot jelenthet ugyanakkor – tette hozzá –, hogy a jelenleg a pedagógiai szakszolgálatoknál működő, korai fejlesztést végző gyógypedagógusi hálózat nem rendelkezik olyan kapacitással, amely a jelenleginél jóval több gyermeket el tudna látni, és a szakemberek kompetenciájának fejlesztése is szükséges. A szakemberhiány különösen vidéken jelenthet gondot, ahol – ha nem történik jelentős létszámnövelés – gyermekek maradhatnak ellátás nélkül, illetve fejlesztésük késedelmet szenvedhet, holott a korai fejlesztés lényege éppen a beavatkozás minél korábbi életszakaszban történő megkezdése és a családok segítése.

Lapunk megkereste az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériumát is. Arra voltunk kíváncsiak, várható-e létszámbővítés a pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógusi hálózatában. A Novák Katalin vezette ifjúságért és családügyért felelős államtitkárság kérdésünkre közölte: megkezdték a kapacitások felmérését, és még várják annak eredményét, így egyelőre nem született döntés az ügyben.

A TÁMOP 6.1.4 kiemelt projekt megvalósítását a GYEMSZI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) és az Országos Tisztiorvosi Hivatal végezte. Az uniós forrásból megvalósuló program 2012. október 1-jén indult és 2015. március 31-én zárul. A GYEMSZI egyik, a programról szóló hírlevele szerint a komplex, több száz szakember munkáját igénylő projekt a 0–7 éves korú gyermekek alapellátásának színvonalát és hatékonyságát kívánja növelni. Mint írják, ezen a téren sajnos ma sok még a hiányosság, a jelenlegi rendszerben nem elég hatékony a fejlődési problémák korai életkorban történő felismerése. Többek között ez az egyik oka annak, hogy az érintett gyermekek korai intervenciója sok esetben túl későn kezdődik meg.


Egy hazai felmérés adataira hivatkozva rámutatnak: az iskola első osztályába járó sajátos nevelési igényű gyermekek egyharmada semmilyen fejlesztést nem kapott élete első 6-7 évében. A program célja az volt, hogy a 0–7 év közötti gyermekek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatokban részesüljenek, és a mostaninál korábban felismerje az ellátórendszer a fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ehhez korszerű módszertani anyagokat fejlesztettek, majd ezek alapján képzéseket tartottak az alapellátást végző házi gyermekorvosoknak, vegyes praxisú háziorvosoknak és védőnőknek. Mivel a tapasztalatok szerint a szülők kora gyermekkori fejlődéssel, illetve gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretei hiányosak, a projekt szülői tájékoztató anyagokkal és hírlevelekkel is erősíti a megfelelő szülői kompetencia és felelősségérzet kialakulását.

/Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/gyakrabban-szurik-majd-a-csecsemoket-1276994/

A nő mártír vagy szuperhős? - Terézanyu írása

Főz, mos, vasal, takarít, rendet rak, gyereket nevel és helytáll a munkahelyén. Ez csak néhány feladat a sok közül, amit egy nő napi huszonnégy órában ellát. A kérdés, hogy bármi áron meg kell-e felelni a környezet és a társadalom elvárásainak, vagy néha azért lehet nemet is mondani?  Rácz Zsuzsa heti jegyzete.

Egy átlagos családanyához képest szupermen vagy Jack Bauer kispályás kezdő. Az embernek, ha nő, és van egy, két, há gyereke, társa, pláne munkahelye, naponta annyi embert próbáló feladatot kell megoldania, hogy a fent említett szuperhősök estefelé sírva adnák vissza az iparengedélyüket.

Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, etet, itat, nevel, játszik, mos, főz, vasal, takarít, tanul és munkahelye is van, két-három ember munkáját végzi el. Ancsi barátnőm a minap ezt mondta: "Nem értem, mitől vagyok ilyen kimerült és ingerlékeny, pedig nem is dolgozom, csak otthon vagyok a két gyerekkel."


Nem dolgozol?! - kérdeztem vissza döbbenten. Kiderült, hogy a "nem dolgozom" - Ancsi elmondása alapján - a következő napi robotot jelenti: "Éjjel minimum kétszer ébredek fel a kicsihez, megszoptatom, majd visszaaltatom. A nagy, akit nem vettek fel óvodába ("mert anyuka úgyis otthon van") hétkor kel, öltöztetem, reggelit készítek neki, közben a kicsi már nyomja a műsort, letenni lehetetlen, délelőtt muszáj elmenni a boltba vagy a piacra, autó nincs, tehát marad  a tömegközlekedés átszállással, babakocsival. Utána otthon neki kell állni főzni, mert minden nap friss ételt kell adni a gyereknek, aztán etetés. Alvásidőben rendet rakok, mosok, teregetek, porszívózom, mert rendnek kell lenni. Amikor felébrednek, megint kaját készítek, gyümölcsöt diktálok beléjük, mert kell a vitamin, aztán irány a játszótér, mert a gyerekeknek kell a társaság meg a friss levegő. Utána haza BKV-val, vacsi, a nagy csak kekszet hajlandó enni, nesze neked friss kaja, balhé, fürdetés, a kicsi sír, a nagy tévézne, apa sehol, megint túlórázik, de míg hazaér, van időm elpakolni, mert helyettem senki nem csinálja meg... És türelmetlen vagyok a naggyal, folyton fegyelmezem, ahelyett, hogy játszanánk, néha ordítok is vele, aztán emészt a szégyen. Hova tűnt az a nő, aki kedves volt és türelmes és jókedvű? A férjemmel lassan csak a rezsiszámlákról beszélgetünk, meg törlesztőrészletekről, ki kellene cserélni a mosógépet, mert ráz. Az elmúlt években egyetlen napot sem töltöttünk kettesben. Mi lesz így a házasságunkkal?!" - fakadt ki Ancsi.


Az említett barátnőmnek három és fél éves a nagyobbik gyereke, azóta nagyjából így él. A nagyszülők távol élnek, segítsége alig akad. Biztosan sokaknak ismerős a fenti helyzet, és nem kétséges, hogy nagyon nehéz. De a szemfüles olvasónak talán feltűnnek a monológból kilógó lólábak: "Minden nap frisset kell főzni!", "Rendnek kell lenni!", "Ha én nem pakolok el, helyettem senki nem csinálja meg.", "A gyereknek kell a társaság és a friss levegő" - ezek azok az árulkodó mondatok, amelyekre érdemes felfigyelni. Miért kell minden nap boltba menni, és frisset főzni? Mindig rendnek kell lenni a lakásban? Mindent el kell pakolni, mindenki után?

Szívszorítóan sok a "kell" szócska, de az nem hangzik el: "Nekem mire lenne szükségem?","Legalább heti egy órácska volna jó, amikor magamban lehetek, amikor letehetem a felelősséget."

Ancsi barátnőm anyukája is tökéletes háztartást vitt, minden nap főzött, ragyogott a lakás, de nem maradt türelme a gyerekeivel való együttlétre. Ancsi szentül meg is fogadta, ő másképp fogja csinálni. Csakhogy a látott, átélt minták - milyen a jó anya, milyen a jó feleség - kőkemény parancsként hajtanak minket, gyakran észrevétlenül teljesítjük őket. Felmérések szerint a magyar nők többsége ma is úgy véli, hogy a jó feleség, jó anya a rend, tisztaság egyedüli őre, az asszonynak a legjobb szakácsnak, házvezetőnőnek és tökéletes dolgozó nőnek kell lennie. Már csak azért is, mert a munkahelyén pénzt kap a munkájáért, míg az otthoni talpalásért alig jár kézzelfogható elismerés: hisz mindenkinek magától értetődő, hogy anya mindent elintéz, van tiszta zokni a fiókban és étel az asztalon.


De sajnos "házi cseléddé" pontosan úgy válhat az ember, ha arra szoktatja a családtagjait, hogy mindent elpakol, elkészít, megold helyettük, "mert ha én nem, akkor senki" - vagyis gyakran mi magunk hozzuk létre azt a szokásrendszert, amelyben fel sem tűnik - nemhogy elismerésre méltó lenne - a munkánk eredménye (tiszta ruha, meleg étel stb.).

Ancsi barátnőméknél, akkor derült ki, hogy a férje azt sem tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet, mikor az elromlott. Ez az életforma óhatatlanul kiégéshez vezet: krónikus kimerültséghez, állandó ingerültséghez, elégedetlenséghez, később depresszióhoz, majd az évek alatt akár testi betegséghez is. Mert akinek valami baja van, az végre kiszállhat a taposómalomból.

Ha valaki a fenti tüneteket egy munkahelyen észleli magán, általában támogatást kap ahhoz, hogy a teljes kiégést megelőzze, töltődjön. A munka világában általában komolyan veszik a "burn out" jeleit. Ha ugyanezen tüneteket egy családanya észleli magán, még ma is lesajnáló tekinteteket kap: "Ugyan, mit nyávog ez a nő, otthon lehet, csak a gyerekének kell gügyögnie!"


Pedig a gyesbetegség nem más, mint a kiégés. Az anyaság megajándékozza a nőket a nélkülözhetetlenség érzésével, de egy életen át tartó (min. 20 év/gyerek) felelősség súlyával is. A kettő elegye könnyedén átcsap omnipotenciába: vagyis mindenért én vagyok a felelős. Kötelességtudat, fegyelem és egy igásló teherbírása - ezek az uralkodó női parancsszavak. Ez az igazi mission impossible, aminek elkerülhetetlen következménye a bűntudat. Mivel a nők többsége az anyatejjel együtt szívja magába a megfeleléskényszert, könnyen belesétálnak a perfekcionizmus csapdájába.
Egy pár életében a gyermekáldás - minden öröme mellett - a kapcsolat legnagyobb próbatétele is, bár erről ritkán esik szó. Pedig tény: mire a kicsik iskolába mennek, a párok fele szétmegy.

A nők, akik egyre gyakrabban válnak családfenntartókká is, és ugyanolyan fontos az ő fizetésük is a családi költségvetésben, mint a férfiaké, anélkül járatják csúcsra magukat, hogy közben megtanulnák azt, hogy másra is rá lehet bízni feladatokat, hogy lazábban is lehet kezelni az otthoni munkát (pl. nem kell annyit főzni, pakolni minden nap).

A túlhajszolt, éveken át erején felül teljesítő anyából könnyen válik mártír, aki végül a gyerekeit, társát teszi felelőssé: "Feláldoztam értetek az életem."

Így válhat a hősből mártír, de ebben a folyamatban senki nem nyer.


/Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/racz-zsuzsa/20110728-racz-zsuzsa-a-no-martir-vagy-szuperhos-terezanyu-irasa.html/

Amikor a nyúl viszi a vadáspuskát

2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard Adams: Gesztenye, a honalapító

A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját, mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom, aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás, mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl, úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye, annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot. Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert, egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.



A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos, vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.


A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát, látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét, hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni, de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak, ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat.


A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem, hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült animációs filmet is megnézem majd.



A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a 24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti, mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.

A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is, akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig drukkolni lehet a nyulaknak.


/Forrás: http://ferenczikadrienne.blogspot.hu/2015/03/amikor-nyul-viszi-vadaszpuskat.html/

Meghívó a klubba - kivételesen fél órával hamarabb

Sziasztok!

Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.

Az időpont2015. március 20. (péntek) 9:30-11:30 óra.
A helyszínJósavárosi Görög Katolikus Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)


A hét témája:
A "Mikroszülés" című film vetítése. 
A Mikroszülés egy új, egész estés dokumentumfilm, mely teljesen új megközelítésben tekint a szülésre, egy mikroszkóp lencséjén keresztül. A film azokba a legújabb mikroszkopikus tudományos felfedezésekbe enged bepillantást, amelyek a szülés alatt és közvetlenül szülés után történnek. A legújabb tudományos kutatásokat megvizsgálva a film felfedi, hogy az a mód, ahogyan szülünk, hatással van gyermekünk egészségére egész életükön át. 
A film után beszélgetünk a témáról. Vendégünk lesz: Kapta Ibolya.
A tervezett program:
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:30-10:00 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:00-11:00 A ,,Mikroszülés" című film vetítése
11:00-11:30 Beszélgetés a témáról

Várunk benneteket szeretettel!

Boldog névnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog névnapot kívánunk Béresné Csikai Henriettának! 



Boldog névnapot kívánunk!

Nagyon sok boldog névnapot kívánunk Krajnyák Krisztiánnak! 


Az újszülött első órája


Svéd kutatók videofelvételek segítségével elemezték az újszülöttek születés utáni viselkedését. Megfigyelték, hogy amikor a kisbabákat megszületésük után azonnal édesanyjuk csupasz mellkasára fektetik, jellegzetesen viselkednek.

Minden kisbaba egy picit más lehet, de azért a kisebb-nagyobb eltérések ellenére világosan elkülöníthető kilenc fázis, amelyen a háborítatlan bőrkontaktus során végigmennek.

Megszületésekor általában felsír az újszülött, de édesanyja testére helyezve hamar megnyugszik. Rövid pihenő után felélénkül, kinyitja a szemét, mozgatni kezdi a kezét és a fejét. Körülbelül a nyolcadik perctől kezdődően még aktívabbá válik, hosszabban nyitva tartja szemét; gyakran néz édesanyja arcára és mellére, keresni kezd, miközben kezét a szájához viszi, és halk hangokat hallat.
Az aktív időszakok között rövidebb-hosszabb időre megpihen, akár el is alszik.

És akkor elindul!

Nagyjából a harmincötödik perctől indul a kúszási fázis: az újszülött élénk végtagmozgásokkal közeledik a mell felé, a tájékozódásban pedig elsősorban szaglására támaszkodik.
Ezt követi az ismerkedés szakasza. A kisbaba nyalogatni kezdi a bimbót és a bimbóudvart, közben kezével az egész mellet gyúrja, gyömöszöli. Az ennek hatására felszabaduló oxitocin hormon méhösszehúzódásokat okoz, vagyis segíti a vérzés csillapodását, ugyanakkor a tejfolyást is lehetővé teszi. Ez a fázis átlagosan negyven perc után indul, és nagyjából húsz percig tart.
A nyolcadik a szopási fázis, amikor az újszülött önállóan rátalál a mellbimbóra és szopni kezd. A megfigyelések szerint a legtöbb esetben legalább ötven perc is eltelik, mire az újszülött eljut a hatékony szopásig.

A hatékony szopást onnan ismerheted fel, hogy a baba hallhatóan, ritmikusan szív-nyel. Ebben a testhelyzetben szinte magától jól kerül mellre, hiszen óriásira kell nyitnia a száját! Érdemes türelmesen kivárni és nem beleavatkozni, mert ő tudja a legjobban, hogyan is kell ezt csinálni.

Utána pihenés!

Szopás után az újszülött és gyakran az anya is elégedett, mély álomba szenderül. Ez az alvási fázis átlagosan másfél-két órával a szülést követően érkezik el.

Ti is átélhetitek!

Nem árt tudni, hogy ezt a káprázatos és megható viselkedést csak abban az esetben figyelhetjük meg a babánál, ha a bőrkontaktust nem szakítják meg vizsgálatok, mosdatás, öltöztetés, szemcsepp beadása miatt. Ezért javasolja az Egészségügyi Világszervezet, hogy a szülőszobán megvalósított bőrkontaktus zavartalan legyen legalább egy órán át, de még jobb, ha addig tart, amíg az újszülött befejezi az első szopást. A legtöbb szülészeten még nem tartozik a mindennapos gyakorlathoz ennek a zavartalanságnak a biztosítása, pedig még császármetszés esetén is minden további nélkül kivitelezhető legkésőbb a műtét befejeződése után.

Mit tehetsz?

Vigyetek magatokkal a szülésre egy tiszta, puha, meleg takarót és törülközőt. Lehet, hogy a szülőszobában és a műtőben hűvös van, de a tested melegen fogja tartani a babát, kívülről pedig gondosan be lehet takargatni. Így sokkal kevésbé hűl le, mintha édesanyjától elkülönítve inkubátorba tennék. A kis újszülöttnek elsősorban ölelésre, szülei testmelegségére van szüksége, ezért érdemes már a szülés előtt kérnetek, hogy felöltöztetés nélkül, zavartalan csendben tölthessétek ezt a soha vissza nem térő két órát.

Megjelent a HelloBaby! 2015. február-márciusi számában.

Szerző: dr. Kun Judit orvos, szoptatási tanácsadó IBCLC


/Forrás: http://hellobaby.hu/index.php/cikkek/item/3515-az-ujszulott-elso-oraja/

,,Egy új csoda az életünkben." - Interjú Vajdáné Mártha Judittal

Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)

A hónap babája: Imola


Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?

A legnagyobb siker az, hogy automatikusan alakultunk családdá, tehát magától értetődő volt az egész. Amikor elterveztük, hogy Imola érkezzen, rögtön megfogant, elég könnyű terhességem volt, gyors szülésem, tehát ez is nagy siker. Az is nagyon természetes volt az első perctől kezdve, hogy ott van, létezik, velünk van, tényleg. Régen mindig azt hittem, hogy egy gyerek fenekestül felforgatja az egész életünket, és nem így volt. Mindig úgy éreztem, hogy nem állok még erre készen. Ezért is szültem relatíve későn. Bár azt mondják, a gyerek tudja, mikor kell jönni. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha tudtam volna, hogy mekkora öröm egy gyerek, akkor most ott sorakoztak volna, mint egy orgonasíp a karácsonyfa előtt. Szerintem az a legnagyobb siker, hogy ott van, hogy létezik. Pont a múltkor jutott eszembe, hogy annyira természetes volt, hogy ott van Imola, mintha mindig ott lett volna. Amikor megérkezett a lakcímkártyája, jó két hét múlva a szülés után, akkor szembesültem vele, hogy ez nem volt mindig így, és ez egy új dolog az életünkben, és akkor sírtam el magam először. Nem is a szüléskor, hanem igazság szerint akkor tudatosodott, hogy ő egy új csoda az életünkben. A másik nagy siker az, hogy többre vagyok képes, mint gondoltam, és amit az anyaságról gondoltam az téves elképzelés. Azt hittem, egy anyának tökéletesnek kell lennie. Persze rájöttem, hogy elég, ha úgymond elég jó anya vagyok, és minden tőlem telhetőt megteszek. Imola amúgy is olyan édes, pl. bármit rajzolok, pedig nem vagyok egy nagy rajzoló, mindig azt mondja jó lett! Én meg persze nevetek. Szóval nem mondhatom, hogy nem dicsér a lányom!


Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?

Nem fogok új dolgot mondani, ez az idő, illetve az időhiány. Szerintem nagyon sokan szenvednek ettől. Sok embernek meséltem már a klubban, hogy én amúgy is hatványozottan sok időt töltök a konyhában, most is csak ezt tudom mondani. Az allergiáim miatt, egyéb problémák miatt, a családnak is külön kell főzni. Napi három-négy óra elmegy a konyhában, szerintem ez rengeteg idő. Nagyon sok. Régen is így volt, mikor dolgoztam. Akkor is kb. így volt ez a dolog, de már ott van a gyerek is, és nyilván vele is foglalkozni kell. Nagyon sokszor ez kitolódik estébe, éjszakába nyúlóan. A fáradtság, az időhiány sokszor nagy gond. Nem is az a baj, hogy meg kell ezeket a dolgokat csinálni, hanem, hogy nem negyvennyolc óra egy nap. Tudom, hogy meg kell csinálni, de jó lenne, ha hosszabb lenne egy nap, és akkor több minden beleférne. Kevesebb idő jut egymásra, magamat pedig már nem is említem. Azt szoktam mondani, hogy néha hiányzom magamnak. Nyilván ez ezzel jár, de az idő a legnagyobb kihívás, vagyis az időbeosztás.


Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a gyerekeknek jobb legyen?

Az anyagi biztonságot említeném én is, mint oly sokan az anyukák közül. Szerintem az apának annyit kellene keresni, illetve olyan fizetéseket kellene adni, hogy egy férfi egyedül is el tudja tartani a családját, ha úgy alakul. Illetve, hogy az anyák otthon maradhassanak három évig minimum, ha szeretnének. Legyenek részmunkaidős állások és azokat is fizessék meg úgy, hogy azokból meg lehessen élni. Abszolút az anyagi biztonság, mert ha ez nincs, akkor semmi sincs. Akkor a nő nyugodtan koncentrálhat az otthoni dolgokra, a gyerekre, hiszen ez a kisgyerekkor soha nem tér vissza. Ha munkába állunk, akkor sokkal kevesebb idő jut a családra is, egymásra is. Ezt említeném első helyen, ezzel pedig összefügg minden gyakorlatilag.


Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?

Egy személyt nem emelnék ki, illetve hát anyukámat nyilván, de más embernél is látok olyan pozitív tulajdonságokat, dolgokat, amelyekre példaként tekintek. Anyukámmal kapcsolatban még annyit, hogy amióta anya lettem, azóta annyi mindent másképp látok. Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel. A kamaszkor egy kritikus korszak. Nagyon sokszor mondtam magamban, hogy én nem így csinálnám, stb. Igazából most látom azt, hogy mennyi energiájába került minden. Ez egy természetes dolog egyrészről, mert az anyáknak ez a dolga, de tényleg annyira megváltozott például anya is a szememben. Csak remélem, hogy annyira jól fogom csinálni, mint ő. A klub is nagyon jó dolog egyébként. Itt is annyiféle ember összejön. Nagyon sok anyuka van, akiknek irigylek dolgait, tulajdonságait. Például Tündének az empátiáját, a nyugalmát, a kisugárzását, azt, hogy nagyon tájékozott. Én ezt csak irigyelni tudom. Aztán ott van például Noémi, aki mindig olyan vidám, olyan jókedvű, kiegyensúlyozott, el nem tudom képzelni, hogy ő valaha is elveszíti a türelmét. Aztán ott van Zsuzsa lazasága, ahogy jönnek-mennek Lucáékkal például, amit szerintem én sosem tudnék utol érni. Ezeket látja az ember, és vannak módszerek, hogy ki, mit hogy csinál. Szoktunk beszélgetni, és ebből is merít az ember. Ki lehet ezeket próbálni, vagy egyszerűen csak csodálni, hogy valaki így is tudja. Nagyon jók ezek a közösségek ilyen szempontból is.


Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?

Igyekszem folyamatosan tájékozódni, főleg arról, ami engem érint. Nem nevezném magam nagyon-nagyon tájékozottnak, de próbálok informálódni. Próbálok tájékozódni a netről, a kormányablak még, ami nagyon jó találmány. Be lehet oda menni, és személyre szabott tanácsot tudnak adni.


Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a hordozással?

Ösztönösen jött. Nem tudtam, hogy ez a kötődő nevelés, nem voltam vele tisztában. Szerintem a nők többségében ez ösztönösen megvan, ez az igény. Utána jöttem rá én is, hogy engem is így neveltek a szüleim. Én is csak ezt adtam tovább, hogy gyerekközpontúan álljak a dolgokhoz. Eszembe nem jutott volna, hogy sírni hagyjam a gyereket például. Igyekeztem mindenben az ő igényeit követni, figyelembe venni. Igazság szerint a hordozás kimaradt az életünkből, leszámítva néhány Szambaba órát. Ezt nagyon sajnálom utólag. Az a gond talán, hogy későn jutottunk el a klubba, 14 hónapos volt Imola. Már szerintem problémás lett volna elkezdeni. Amúgy is egy izgő-mozgó gyerekről beszélünk, de biztos, hogy nagyon jó lett volna, ha kisbabaként kipróbáljuk. Illetve azt szoktam mondani, hogy én is hordoztam, csak ölben, nem kendőben. Ő egy igazi kis „ölbebaba” volt. Az első pár hónap arról szólt, hogy éjjel-nappal hurcoltam, mert nagyon igényelte. Még a vécére is futva mentem, mert öt percre nem lehetett letenni. Úgy ettem, hogy az ölemben volt. Nagyon nehéz időszak volt, sokat sírtam, azt hittem sose lesz vége. Egyébként is sírós volt, hasfájós volt, keveset aludt már akkor is. Tényleg jó lett volna, ha a hordozással hamarabb megismerkedünk. Sokat könnyített volna a helyzetemen. Ezt leszámítva tényleg én is kötődően neveltem és nevelem Imolát a mai napig, ez ösztönösen alakult így. A klubra pedig az interneten találtam rá. Próbáltam közösséget keresni, hogy kimozduljunk, úgy jöttem el. A védőnőt kérdeztem, mikor megtaláltuk a klubot. Ő mondta, hogy ne jöjjünk, mert még nagyon pici, és így jöttünk később. Jöhettünk volna hamarabb is, mint ez utólag kiderült. Ezt is sajnálom, mert nagyon jól éreztük magunkat, és akkor még több időt tudtunk volna ott tölteni. Imola is nagyon szerette mindig. Volt, hogy otthon kipakolta a kimosott ruhákat a teknőből, és beleült, integetett nekem, és mondta, hogy utazik. Kérdeztem hova, mire ő: a babaklubba!


 Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a nevelési módszernek?

Talán azt, hogy Imola nagyon barátságos és közvetlen. Igazság szerint a férjem abszolút zárkózott típus. Én társasági embernek tartom magam, viszont nem oldódok túl könnyen az elején. Ilyen szempontból a gyerekünk abszolút nem hasonlít ránk, mert ő rögtön beleveti magát az új társaságba, hamar feltalálja magát, könnyen barátkozik. Nem tudom, hogy ez a kötődő nevelés miatt van-e így, vagy valamilyen rejtélyes csoda folytán, de tényleg nagyon hamar otthon érzi magát új társaságban is. Sőt, néha zavarba ejtően barátságos tud lenni. Mindenkiről a szépet és a jót feltételezi, puszit ad, ölelget néha ismeretlen gyerekeket is, tényleg nagyon közvetlen. Amit a szakemberek, pl. a pszichológusok is szoktak mondani, ebben a korban alakul ki az ősbizalom. Biztosan az is nagyon számít ebben, hogy mennyire van közel hozzád a gyerek, mármint fizikailag is, gondolok itt pl. a gyakori testkontaktusra, mennyire veszed ölbe, mennyire foglalkozol vele, mennyire hagyod sírni. A kötődő nevelés erősíti ezt az ősbizalmat, a gyerek tudja, hogy számíthat rád, és így remélhetőleg másokban is jobban meg fog majd bízni. Egyébként a szülők is profitálnak a kötődő nevelésből szerintem, mert ki ne szeretné, hogy a gyereke kötődjön hozzá? Én például mindig imádtam, amikor úgy aludt mellettem, hogy átölelte a nyakamat, vagy reggel mondta, hogy anya simogassa hátadat! Sokáig úgy aludt el, hogy rám feküdt, igaz, mostanában azért már éreztem a súlyát, de szerettem mégis ezt. Pár hete viszont mintha már kinőtt volna ebből, ő kérezkedik a kiságyába. A szopit is nemrég hagyta el, szóval már nem is olyan kisbaba. Kicsit azért fáj a szívem!



Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel rendelkezik?

Ahogy említettem, nagyon könnyen barátkozik. Szinte mindig jókedvű. Hatalmas mosollyal szokott ébredni. Kicsi kora óta beragyogja az életünket. Jó ránézni. Akaratos is egyébként. Sőt, egyre jobban erősödik az akarata, nyilván ez is egy természetes folyamat. Az a szerencsénk talán, hogyha mérges lesz, vagy dühös lesz, akkor ez viszonylag hamar lecseng. Nagyon képes hisztizni. A végletek embere. Nagyon képes örülni, nagyon képes sírni, bosszankodni. Nem fogja magát vissza ilyen téren sem, de viszonylag hamar túllép ezen. Kihisztizi magát, aztán újra ragyog az arca, minden szép és jó. Bár az is igaz, hogy mostanában egyre sűrűbben és erősebben érvényesíti az akaratát. Lehet, hogy ez már a dackorszak? Nagyon cserfes, korán is kezdett beszélni. Rengeteg mondókát ismer, és sokat is énekelünk. Ő ilyenkor gyakran úgy tesz, mintha citerázna, biztos a zenebölcsis Ágota nénit utánozza. Nagyon cuki! Nagyon eleven gyerek. A klubban is legendás volt a mozgékonysága, tényleg rettentő mozgékony. Most, hogy már kétéves múlt, még inkább rohangál, próbál felmászni mindenhová. Most karácsonykor a karácsonyfára szeretett volna felmászni. Pedig direkt az asztalra tettük a fát. Persze nem engedtük, ő pedig kitalálta, hogy akkor tegye fel apa a fa tetejére. Nem egy elveszett gyerkőc! Nagyon-nagyon energikus gyerek. Az alvásigénye kicsi. Sokszor még este tízkor se nagyon hajlandó elaludni. Én persze már jobbra dőlök a fáradtságtól, Attila meg balra. Aztán nevetünk, hogy kire ütött ez a gyerek!



Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek? Hogyan készíted fel az életre?

Apukám mondta mindig, hogy az életet élni kell. Ez az ő mondása, hogy nem leélni, hanem megélni kell. Igazság szerint minket is ilyen szellemben neveltek, és én ezt próbálnám tovább adni. Az élmények a legfontosabbak az életben, nem a tárgyak például, hanem, hogy legyen minél több közös program. Mi régen rengeteget jártunk kirándulni, utaztunk külföldre, kirándultunk belföldön. Velünk otthon nagyon sokat játszottak és foglalkoztak. Babaházat készítettünk közösen. Apukám az udvaron is hintát, mászókát csinált, faragott egy nagy lovat, aminek még Imola is lovagolt a hátán. Nagymamámmal pedig hímeztünk, kötni tanított, anyukámmal pedig sütöttünk. Tényleg ezek a közös élmények a legfontosabbak, ezt próbálnám Imolának átadni. Szerintem ez az egyik leglényegesebb, hogy így éljen, aztán persze az is hogy ő is megtalálja később a hobbiját, azt a munkát, amit szeret. Érezze jól magát! Fontos, hogy családként is minél többet legyünk együtt, és minél több dolgot csináljunk közösen. Például játszani is nagyon szeretek vele. Szerintem legalább annyira élvezem, mint ő. Bele lehet feledkezni. Kár, hogy felnőttként nincs legális játékidőnk. Az ünnepek, a rituálék, az esti mesék is nagyon fontosak egy család életében. Ezeket én is nagyon-nagyon szeretem. Annyi élményt ad. Soha nem tudom például, hogy hova alakul a mese vége. Ő dob fel egy témát. Múltkor egyébként meg is hatódtam, mert túlórázott a férjem, és mikor kérdeztem, hogy miről meséljek, Imola mondta, hogy meséljek apáról. Annyira kis édes tud lenni. Ezek hétköznapi dolgok, de nagy élmény egyébként. A másik, amit talán említenék még az élményeken túl, az az egészségtudatos nevelés. Ez az egyik mániám egyébként. Nyilván saját magamból kifolyólag is. A családnak is próbálok minél egészségesebben főzni, kenyeret sütni, nálunk nincsenek félkész és készételek, mindent én csinálok. Természetes kozmetikumokat, mosószereket használok, és egyébként is kerülöm a szintetikus dolgokat, a gyógyszerek helyett is természetes módszereket használok, ha lehet, természetes anyagokból készült játékokat veszünk. Mindenben próbálok erre figyelni, de szerintem ezt nem is kell majd külön mondani Imolának, hanem belenő. Ezt remélem, hogy követni fogja. Az a legjobb, ha te magad vagy a példa.


Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat, és a gyermeked gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál említeni?


A legnagyobb különbség, hogy az én gyerekkorom már nagyon-nagyon régen volt… Ez az egyik, de azért próbálok visszaemlékezni. Szerintem sokkal nagyobb szabadság és biztonság volt. Jobban el merték engedni a szülők a gyerekeket szabadjára, például, hogy játszanak az utcán, a kertek alatt, stb. Én eleve kertes házban nőttem fel, ez is egy nagy különbség. Nagy udvarunk, kertünk volt, a kertünk alatt volt a vár, nem messze a láp, az utcánk végén a halastó, hatalmas szabadság! Teljesen más egy lakásban, de azért igyekszünk mi is minél többet a szabadban lenni. Megyünk az erdőbe, a vadasparkba, a játszótérre. Szerintem ma már nincsenek ezek a nagy bandázások azoknál a gyerekeknél sem, akik kertes házban nőnek fel. Én legalábbis azt tapasztaltam, hogy nem merik annyira kiengedni a gyerekeket, hogy menjetek ide-oda, csak úgy együtt, hanem mindig megy legalább egy-két szülő is velük. A világ is sokat változott, és a közbiztonság is sokat romlott. Aztán ott van a sok virtuális dolog is, a számítógép, a mobil, az internet, a tablet. Az unokaöcsémtől hallottam például, aki elsős általános iskolás, hogy már csak kettő gyermeknek nem volt tabletje az iskolában, amin én nagyon megdöbbentem. Karácsonyra most például ő is azt kapott. Annyira sokat változott a világ, hogy az néha döbbenetes. Erre például én próbálnék ügyelni, hogy ne egész nap a gép előtt üljön majd, vagy a mobilját nyomkodja. Nyilván nem lehet teljesen szembe menni a változásokkal, nem lehet őket teljesen elzárni ezektől, és talán nem is kell, de azért jó lenne, ha minél többet sportolna, mozogna, jönne-menne. Valódi kapcsolatai legyenek, ne csak virtuálisak. Én azért optimista vagyok, azt sem mondom, hogy ma már nincsenek igazi kapcsolatok, mert vannak. Nyilván megváltozott az élet, de ezért jók ezek a közösségek, mint a babaklub, vagy akár a játszótéri közösségek, vagy bármi hasonló, hogy összejöjjünk, közös programjaink legyenek, és tényleg ne az legyen, hogy otthon ül a gyerek a tv előtt, és nézi a mesét, hanem valódi élményeket éljen át.