Kedves Látogatóink!
A mai napon lezárul a nap képe rovatunk. Az alábbi utolsó képpel szeretnénk megköszönni nektek, hogy követtetek bennünket.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
2015. március 31., kedd
2015. március 30., hétfő
Meghívó a klubba
Sziasztok!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.
Az időpont: 2015. április 3. (péntek)
10-12 óra.
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
Milyen juttatásokat vehetünk igénybe gyermekünk születése után? Milyen egyszeri és rendszeres juttatások vannak, és ki részesülhet ezekben? Mit takar a Gyes, a Gyed, a Gyed extra, a CSOK és a családi adókedvezmény? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
Vendégünk lesz: Hockné Dobos Adrienn jogász, a Nyíregyházi Babaváró Klub tagja
A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Beszélgetés a hét témájáról: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
Várunk benneteket szeretettel!
2015. március 26., csütörtök
Meghívó a klubba
Kedves Klubtagjaink és leendő Klubtagjaink!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba, ahol anyukák és babáik találkoznak minden péntek délelőtt. Szuper kikapcsolódási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Amíg az anyukák beszélgetnek és jól érzik magukat, addig a gyerkőcök játszhatnak a rengeteg játékkal, ami a klubban található. Teával és kávéval várjuk az anyukákat, és egészséges rágcsálnivalókat tartogatunk a kicsiknek. Aki kedvet érez hozzá, hozhat bármilyen harapnivalót, amit együtt elfogyaszthatunk!
Rengeteg hordozóeszközzel, mosható pelenkával, és persze jókedvvel, vidámsággal, szeretettel várunk benneteket holnap! :)
Az időpont: 2015. március 27. (péntek) 10-13 óra
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája: Babahordozás elméletben és gyakorlatban
Miért jó, ha hordozod a kisbabádat? Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban? Mire érdemes figyelni? Van bármilyen kérdésed a hordozás elméletével vagy gyakorlatával kapcsolatban, amire eddig nem sikerült választ kapnod? Itt a lehetőség, hogy feltedd kérdéseidet szakértőnknek.
A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Babahordozás elméletben és gyakorlatban
11:30-12:30 Kendőbe ülnek a babácskák, babahordozás a gyakorlatban
12:30-13:00 Szabad program
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
Várunk benneteket szeretettel!
2015. március 23., hétfő
Babapara - avagy segítség, megszületett a kisbabám!
Hogyan éljük túl az első heteket az újszülött babával? Erre
a kérdésre áradnak a jótanácsok, a gond csak annyi, hogy legtöbbször mást mond
a gyermekorvos, mint a védőnő, máshogy csinálták szüleink vagy a barátnőnk, és
minden módszertől eltérnek a szakkönyvekben leírtak...
A CBS Reality csatorna most segítségére siet a mindentől
pánikoló friss szülőknek, és összeállított egy listát újonnan induló sorozata,
a Születés napok apropóján 10 tényről és tévhitről, hogy mindenkinek
nyugodtabban teljen a babával töltött kezdeti időszak.
1. Egészséges, vagy veszélyes az újszülöttel frisslevegőre
menni?
Érett csecsemőnél egyhetes - tíznapos korban érdemes
megkezdeni a levegőztetést. Kezdetben csak a szobában nyissunk ablakot tíz
percre, majd fokozatosan növeljük ezt az időszakot. Két-háromhetes korban
levihetjük egy utcai sétára; a szabad levegőn elfáradt csecsemő éhesebb lesz és
altatni is könnyebb.
2. Ha állandóan karba vesszük a síró babát elkényeztetett
lesz?
A csecsemők azért sírnak, mert éhesek, fáradtak vagy fáj
valamijük. Egy újszülöttet még nem lehet elkényeztetni azzal, hogy karba
vesszük, ha sír. A testközelség természetes igénye a babáknak, ezen igény
kielégítése semmilyen kóros következménnyel nem jár.
3. Az újszülött babák nem tudnak legurulni az ágyról. Vagy
mégis?
Az újszülött csecsemő nem tanul meg kúszni még pár hónapig,
azonban a legkisebb babák is fészkelődnek. Nehéz elhinni, de akár egy egész
ágyon képes átfészkelődni magát, így semmiképpen se hagyjuk magára kitámasztás
nélkül.
4. Felébreszthetünk egy újszülött kisbabát, vagy hagyjuk
aludni?
Az első hetekben a védőnők azt szokták javasolni, hogy
kettő-négyóránként egyen a kicsi, hogy visszanyerje születési súlyát. Ha a
védőnő megállapítja, hogy a baba megfelelően gyarapodott, azután már megvárhatjuk,
míg a kicsi maga ébred fel az etetésre.
5. Az anyatejes babák tényleg nem buknak?
A szülők rendszerint megrémülnek, ha a csecsemő nem sokkal
étkezés után visszabukja az anyatejet, de az esetek többségében szerencsére
teljesen normális jelenségről van szó. Amíg gyarapodik a kicsi súlya, nincs
mitől aggódni.
6. A baba körmét kéthetes kor előtt nem szabad levágni?
Sokan hiszik, hogy meg kell várni, míg a kicsi két-három
hetes nem lesz, de valójában akkor kell vágni, mikor túl hosszúnak érezzük.
Túlhordott babáknál lehet, hogy már az első nap sort kell keríteni a
manikűrözésre.
7. Normális dolog, ha lapos a baba feje?
Általában azért alakult ki, mert a baba túl sokat aludt
háton, ugyanabban a pozícióban. Legtöbbször egyszerű és fájdalommentes a kezelése:
álmában el kell fordítani a hanyatt fekvő baba fejét, hogy ne mindig ugyanabban
a helyzetben tartsa.
8. Ha sírni hagyjuk a babát, erősebb lesz a tüdeje?
Bár nagyanyáink még így tartották, ez azonban nem igaz.
Síráskor a baba rekeszizma feszül meg, a tüdeje nem lesz fejlettebb, vagy
erősebb.
9. Öltöztessük-e a babát két-három réteggel melegebben, hogy
ne fázzanak meg?
A csecsemők hőcseréje rosszabb, mint a felnőtteké ezért
könnyebben kihűlnek, de könnyen be is fülledhetnek. Ezért a természetes
anyagból készült, meleg, de jól szellőző ruhák a legelőnyösebbek. Csak egy
réteggel melegebben öltöztessük fel az újszülöttet, mint amit mi komfortosnak
érzünk éppen.
10. A kismellűek kevesebbet tudnak szoptatni?
Szerencsére a mell méretének sok köze nincs a
tejtermeléshez. A mell nagyságát nem a tejmirigyek, hanem a zsírszövet
mennyisége adja. Egyetlen tényező lehet, mikor egy nő képtelen szoptatni, ha
teljes mértékben hiányoznak a tejmirigyek.
A legbiztosabb módja az előzetes tájékozódásnak, ha
"beköltözünk" egy olyan házba, ahová újszülött érkezik. Erre ad most
lehetőséget a CBS Reality mindennap 6:50-kor, 13:05-kor, 16:00-kor és 18:00-kor
jelentkező dokumentum-sorozata, a Születés napok, amely bemutatja, milyen
kalandokat élnek át a szülők és az újszülött az első hat hétben; feltárják a
szülővé válás érzelmi, egészségügyi, gazdasági és szociális szempontjait.
/http://www.babasmamas.hu/hir.php hir=babapara_%E2%80%93_avagy_segitseg_megszuletett_a_kisbabam-3593/
2015. március 22., vasárnap
2015. március 21., szombat
2015. március 20., péntek
Tanulj meg hordozni okleveles babahordozási tanácsadónkkal!
Szuper lehetőség, kivételes alkalom!
2015. március 24-én, kedden 9-11 óráig HÁTON HORDOZÁS
tanfolyamot szervezünk a Jósavárosi Görög Katolikus Templom közösségi házában,
míg szerdán 9- 11 óra között ELÖLHORDOZÁS tanfolyam lesz ugyanezen a
helyszínen. Kedden megtanulhatod, hogyan hordozhatod a babádat biztonságosan,
anatómiailag helyes pozícióban a hátadon, míg szerdán elöl hordozós kötéseket
tanulhatsz szövött kendőben.
Mindkét nap 11-12:30 között vegyes hordozós gyakorlás a
program:
elméleti kérdéseket várunk a hordozással kapcsolatban,
illetve ekkor lesz lehetőség karikáskendővel, mei tai-jal, poddal, illetve
csatos hordozóval (SSC) való gyakorlásra.
Ne feledd: a részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges!
Ne maradj le Te sem, tarts velünk a tavaszi hordozós
élmények irányába! :)
Jelentkezni lehet a nyiregyhaziklub@gmail.com e-mail címen
vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon március 23. (hétfő) délig! Amennyiben
e-mailben jelentkezel, mindenképpen írd meg, hogy melyik tanfolyamra szeretnél
jelentkezni!
Várunk szeretettel:
Niki
2015. március 19., csütörtök
Gyakrabban szűrik majd a csecsemőket
E hónap végén zárul le az a hároméves uniós program,
amelynek célja a kora gyermekkori szűrővizsgálatok hatékonyabbá tétele volt,
annak érdekében, hogy minél több gyermek esetében és minél korábbi
életszakaszban észrevegyék a fejlődési rendellenességeket – tudta meg lapunk.
Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője szerint a program
óriási előrelépést jelent, ugyanakkor égető szükség lenne a fejlődésükben
eltérő csecsemők, kisgyermekek és családjaikat ellátó gyógypedagógusok
létszámának növelésére, kompetenciáik fejlesztésére, hiszen a korszerű
szűrésnek köszönhetően megtöbbszöröződhet a fejlesztést igénylő gyerekek száma.
A szaktárca már megkezdte a kapacitások felmérését.
A korábbi három alkalom helyett a most kidolgozott új
csecsemőszűrési módszernek köszönhetően a jövőben hatszor végez majd szűrést a
védőnő a baba egyéves koráig. A program már tavasszal elindul – tudta meg
lapunk Czeizel Barbarától, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetőjétől. A
szakember kifejtette: a TÁMOP 6.1.4 néven futó, közismert nevén kora
gyermekkori program során a szakértők olyan programot dolgoztak ki, amellyel a
korábbiaknál jóval hatékonyabb lesz majd a fejlődés minőségi és mennyiségi
eltéréseinek kiszűrése a csecsemőknél, hogy a gyermek fejlesztése és a család
segítése minél korábbi életszakaszban megkezdődhessen.
Czeizel Barbara kifejtette: a védőnők kötelező képzésen
vettek részt, amelyben megismertették őket az új módszerrel, míg a házi orvosok
önkéntes alapon vehettek részt a képzésen. A program része a szülői
kompetenciák fejlesztése is, hiszen létfontosságú, hogy az anya és az apa is
tisztában legyen azzal, mit mikor kell figyelnie, mik azok a jelek, amelyek
aggodalomra adnak okot, s melyek nem. A szülők ezért egy korszerű, minden
fejlődési területre kiterjedő útmutatót kapnak majd a védőnőktől, így tudni
fogják, miről kell beszámolniuk a szakembereknek. Hozzátette: korábban igen
esetleges volt, hogy melyik gyermek jutott el a szakellátásba, és melyik kicsi
maradt ellátás nélkül, ez nem kis mértékben a szülő tájékozottságán, kitartásán
és utánajárásán múlott.
A statisztikai adatok jól jellemzik a hiányosságokat.
Czeizel Barbara szerint jelenleg megközelítőleg 3500, 0–5 éves gyermek korai
fejlesztése zajlik, miközben az általános iskolák első osztályosai között évről
évre körülbelül ötezer sajátos nevelési igényű gyermek van. Ez azt jelenti,
hogy minden évben körülbelül ötezer olyan csecsemő születik, aki korai
fejlesztésre szorul, ám közülük jelenleg csak pár száz gyermeket kezdnek el
időben kezelni. Ha mindenki bekerülne a rendszerbe, akkor – évfolyamonként átlagosan
ötezer fővel számolva – mintegy 25 ezer gyermek korai fejlesztése zajlana,
szemben a valós, 3500 fős létszámmal.
Czeizel Barbara leszögezte: a nemzetközi színvonalú, új
csecsemőszűrési módszernek köszönhetően várhatóan rövid időn belül az eddiginél
jóval több, korai fejlesztésre szoruló gyermek „válik láthatóvá” a rendszerben,
ami óriási előrelépést jelent. Gondot jelenthet ugyanakkor – tette hozzá –,
hogy a jelenleg a pedagógiai szakszolgálatoknál működő, korai fejlesztést végző
gyógypedagógusi hálózat nem rendelkezik olyan kapacitással, amely a
jelenleginél jóval több gyermeket el tudna látni, és a szakemberek
kompetenciájának fejlesztése is szükséges. A szakemberhiány különösen vidéken
jelenthet gondot, ahol – ha nem történik jelentős létszámnövelés – gyermekek
maradhatnak ellátás nélkül, illetve fejlesztésük késedelmet szenvedhet, holott
a korai fejlesztés lényege éppen a beavatkozás minél korábbi életszakaszban
történő megkezdése és a családok segítése.
Lapunk megkereste az ügyben az Emberi Erőforrások
Minisztériumát is. Arra voltunk kíváncsiak, várható-e létszámbővítés a
pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógusi hálózatában. A Novák Katalin vezette
ifjúságért és családügyért felelős államtitkárság kérdésünkre közölte:
megkezdték a kapacitások felmérését, és még várják annak eredményét, így
egyelőre nem született döntés az ügyben.
A TÁMOP 6.1.4 kiemelt projekt megvalósítását a GYEMSZI
(Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) és
az Országos Tisztiorvosi Hivatal végezte. Az uniós forrásból megvalósuló
program 2012. október 1-jén indult és 2015. március 31-én zárul. A GYEMSZI
egyik, a programról szóló hírlevele szerint a komplex, több száz szakember
munkáját igénylő projekt a 0–7 éves korú gyermekek alapellátásának színvonalát
és hatékonyságát kívánja növelni. Mint írják, ezen a téren sajnos ma sok még a
hiányosság, a jelenlegi rendszerben nem elég hatékony a fejlődési problémák
korai életkorban történő felismerése. Többek között ez az egyik oka annak, hogy
az érintett gyermekek korai intervenciója sok esetben túl későn kezdődik meg.
Egy hazai felmérés adataira hivatkozva rámutatnak: az iskola
első osztályába járó sajátos nevelési igényű gyermekek egyharmada semmilyen
fejlesztést nem kapott élete első 6-7 évében. A program célja az volt, hogy a
0–7 év közötti gyermekek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatokban
részesüljenek, és a mostaninál korábban felismerje az ellátórendszer a
fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ehhez korszerű módszertani anyagokat
fejlesztettek, majd ezek alapján képzéseket tartottak az alapellátást végző
házi gyermekorvosoknak, vegyes praxisú háziorvosoknak és védőnőknek. Mivel a
tapasztalatok szerint a szülők kora gyermekkori fejlődéssel, illetve
gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretei hiányosak, a projekt szülői tájékoztató
anyagokkal és hírlevelekkel is erősíti a megfelelő szülői kompetencia és
felelősségérzet kialakulását.
/Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/gyakrabban-szurik-majd-a-csecsemoket-1276994/
A nő mártír vagy szuperhős? - Terézanyu írása
Főz, mos, vasal, takarít, rendet rak, gyereket nevel és
helytáll a munkahelyén. Ez csak néhány feladat a sok közül, amit egy nő napi
huszonnégy órában ellát. A kérdés, hogy bármi áron meg kell-e felelni a
környezet és a társadalom elvárásainak, vagy néha azért lehet nemet is
mondani? Rácz Zsuzsa heti jegyzete.
Egy átlagos családanyához képest szupermen vagy Jack Bauer
kispályás kezdő. Az embernek, ha nő, és van egy, két, há gyereke, társa, pláne
munkahelye, naponta annyi embert próbáló feladatot kell megoldania, hogy a fent
említett szuperhősök estefelé sírva adnák vissza az iparengedélyüket.
Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, etet,
itat, nevel, játszik, mos, főz, vasal, takarít, tanul és munkahelye is van,
két-három ember munkáját végzi el. Ancsi barátnőm a minap ezt mondta: "Nem
értem, mitől vagyok ilyen kimerült és ingerlékeny, pedig nem is dolgozom, csak
otthon vagyok a két gyerekkel."
Nem dolgozol?! - kérdeztem vissza döbbenten. Kiderült, hogy
a "nem dolgozom" - Ancsi elmondása alapján - a következő napi robotot
jelenti: "Éjjel minimum kétszer ébredek fel a kicsihez, megszoptatom, majd
visszaaltatom. A nagy, akit nem vettek fel óvodába ("mert anyuka úgyis
otthon van") hétkor kel, öltöztetem, reggelit készítek neki, közben a
kicsi már nyomja a műsort, letenni lehetetlen, délelőtt muszáj elmenni a boltba
vagy a piacra, autó nincs, tehát marad a
tömegközlekedés átszállással, babakocsival. Utána otthon neki kell állni főzni,
mert minden nap friss ételt kell adni a gyereknek, aztán etetés. Alvásidőben
rendet rakok, mosok, teregetek, porszívózom, mert rendnek kell lenni. Amikor
felébrednek, megint kaját készítek, gyümölcsöt diktálok beléjük, mert kell a
vitamin, aztán irány a játszótér, mert a gyerekeknek kell a társaság meg a
friss levegő. Utána haza BKV-val, vacsi, a nagy csak kekszet hajlandó enni,
nesze neked friss kaja, balhé, fürdetés, a kicsi sír, a nagy tévézne, apa
sehol, megint túlórázik, de míg hazaér, van időm elpakolni, mert helyettem
senki nem csinálja meg... És türelmetlen vagyok a naggyal, folyton fegyelmezem,
ahelyett, hogy játszanánk, néha ordítok is vele, aztán emészt a szégyen. Hova
tűnt az a nő, aki kedves volt és türelmes és jókedvű? A férjemmel lassan csak a
rezsiszámlákról beszélgetünk, meg törlesztőrészletekről, ki kellene cserélni a
mosógépet, mert ráz. Az elmúlt években egyetlen napot sem töltöttünk kettesben.
Mi lesz így a házasságunkkal?!" - fakadt ki Ancsi.
Az említett barátnőmnek három és fél éves a nagyobbik
gyereke, azóta nagyjából így él. A nagyszülők távol élnek, segítsége alig akad.
Biztosan sokaknak ismerős a fenti helyzet, és nem kétséges, hogy nagyon nehéz.
De a szemfüles olvasónak talán feltűnnek a monológból kilógó lólábak:
"Minden nap frisset kell főzni!", "Rendnek kell lenni!",
"Ha én nem pakolok el, helyettem senki nem csinálja meg.", "A
gyereknek kell a társaság és a friss levegő" - ezek azok az árulkodó
mondatok, amelyekre érdemes felfigyelni. Miért kell minden nap boltba menni, és
frisset főzni? Mindig rendnek kell lenni a lakásban? Mindent el kell pakolni,
mindenki után?
Szívszorítóan sok a "kell" szócska, de az nem
hangzik el: "Nekem mire lenne szükségem?","Legalább heti egy
órácska volna jó, amikor magamban lehetek, amikor letehetem a
felelősséget."
Ancsi barátnőm anyukája is tökéletes háztartást vitt, minden
nap főzött, ragyogott a lakás, de nem maradt türelme a gyerekeivel való
együttlétre. Ancsi szentül meg is fogadta, ő másképp fogja csinálni. Csakhogy a
látott, átélt minták - milyen a jó anya, milyen a jó feleség - kőkemény
parancsként hajtanak minket, gyakran észrevétlenül teljesítjük őket. Felmérések
szerint a magyar nők többsége ma is úgy véli, hogy a jó feleség, jó anya a
rend, tisztaság egyedüli őre, az asszonynak a legjobb szakácsnak,
házvezetőnőnek és tökéletes dolgozó nőnek kell lennie. Már csak azért is, mert
a munkahelyén pénzt kap a munkájáért, míg az otthoni talpalásért alig jár
kézzelfogható elismerés: hisz mindenkinek magától értetődő, hogy anya mindent
elintéz, van tiszta zokni a fiókban és étel az asztalon.
De sajnos "házi cseléddé" pontosan úgy válhat az
ember, ha arra szoktatja a családtagjait, hogy mindent elpakol, elkészít,
megold helyettük, "mert ha én nem, akkor senki" - vagyis gyakran mi
magunk hozzuk létre azt a szokásrendszert, amelyben fel sem tűnik - nemhogy
elismerésre méltó lenne - a munkánk eredménye (tiszta ruha, meleg étel stb.).
Ancsi barátnőméknél, akkor derült ki, hogy a férje azt sem
tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet, mikor az elromlott. Ez az életforma
óhatatlanul kiégéshez vezet: krónikus kimerültséghez, állandó ingerültséghez,
elégedetlenséghez, később depresszióhoz, majd az évek alatt akár testi
betegséghez is. Mert akinek valami baja van, az végre kiszállhat a
taposómalomból.
Ha valaki a fenti tüneteket egy munkahelyen észleli magán,
általában támogatást kap ahhoz, hogy a teljes kiégést megelőzze, töltődjön. A
munka világában általában komolyan veszik a "burn out" jeleit. Ha
ugyanezen tüneteket egy családanya észleli magán, még ma is lesajnáló tekinteteket
kap: "Ugyan, mit nyávog ez a nő, otthon lehet, csak a gyerekének kell
gügyögnie!"
Pedig a gyesbetegség nem más, mint a kiégés. Az anyaság
megajándékozza a nőket a nélkülözhetetlenség érzésével, de egy életen át tartó
(min. 20 év/gyerek) felelősség súlyával is. A kettő elegye könnyedén átcsap
omnipotenciába: vagyis mindenért én vagyok a felelős. Kötelességtudat, fegyelem
és egy igásló teherbírása - ezek az uralkodó női parancsszavak. Ez az igazi
mission impossible, aminek elkerülhetetlen következménye a bűntudat. Mivel a
nők többsége az anyatejjel együtt szívja magába a megfeleléskényszert, könnyen
belesétálnak a perfekcionizmus csapdájába.
Egy pár életében a gyermekáldás - minden öröme mellett - a
kapcsolat legnagyobb próbatétele is, bár erről ritkán esik szó. Pedig tény:
mire a kicsik iskolába mennek, a párok fele szétmegy.
A nők, akik egyre gyakrabban válnak családfenntartókká is,
és ugyanolyan fontos az ő fizetésük is a családi költségvetésben, mint a
férfiaké, anélkül járatják csúcsra magukat, hogy közben megtanulnák azt, hogy
másra is rá lehet bízni feladatokat, hogy lazábban is lehet kezelni az otthoni
munkát (pl. nem kell annyit főzni, pakolni minden nap).
A túlhajszolt, éveken át erején felül teljesítő anyából
könnyen válik mártír, aki végül a gyerekeit, társát teszi felelőssé:
"Feláldoztam értetek az életem."
Így válhat a hősből mártír, de ebben a folyamatban senki nem
nyer.
/Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/racz-zsuzsa/20110728-racz-zsuzsa-a-no-martir-vagy-szuperhos-terezanyu-irasa.html/
Amikor a nyúl viszi a vadáspuskát
2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard
Adams: Gesztenye, a honalapító
A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely
szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a
ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a
közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért
választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját,
mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom,
aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb
könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás,
mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami
nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című
regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is
kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl,
úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem
az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről
megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye,
annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot.
Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány
talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert,
egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is
feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a
nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint
el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült
belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című
könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.
A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos,
vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról
olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.
A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik
tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát,
látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét,
hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és
telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az
éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni,
de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára
találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak,
ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék
rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély
leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és
egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a
vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és
a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat.
A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint
állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít
fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson
a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István
állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak
felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem
kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem,
hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a
támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye
csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény
szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal
vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a
konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon
gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy
meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült
animációs filmet is megnézem majd.
A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy
könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből
televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a
könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert
ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a
24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti,
mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv
eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.
A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István
regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is,
akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig
drukkolni lehet a nyulaknak.
/Forrás: http://ferenczikadrienne.blogspot.hu/2015/03/amikor-nyul-viszi-vadaszpuskat.html/
2015. március 18., szerda
Meghívó a klubba - kivételesen fél órával hamarabb
Sziasztok!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.
Az időpont: 2015. március 20. (péntek) 9:30-11:30 óra.
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája:
A "Mikroszülés" című film vetítése.
A Mikroszülés egy új, egész estés dokumentumfilm, mely teljesen új megközelítésben tekint a szülésre, egy mikroszkóp lencséjén keresztül. A film azokba a legújabb mikroszkopikus tudományos felfedezésekbe enged bepillantást, amelyek a szülés alatt és közvetlenül szülés után történnek. A legújabb tudományos kutatásokat megvizsgálva a film felfedi, hogy az a mód, ahogyan szülünk, hatással van gyermekünk egészségére egész életükön át.
A film után beszélgetünk a témáról. Vendégünk lesz: Kapta Ibolya.
A tervezett program:
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:30-10:00 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:00-11:00 A ,,Mikroszülés" című film vetítése
11:00-11:30 Beszélgetés a témáról
Várunk benneteket szeretettel!
2015. március 16., hétfő
2015. március 13., péntek
2015. március 12., csütörtök
Az újszülött első órája
Svéd kutatók videofelvételek segítségével elemezték az
újszülöttek születés utáni viselkedését. Megfigyelték, hogy amikor a kisbabákat
megszületésük után azonnal édesanyjuk csupasz mellkasára fektetik,
jellegzetesen viselkednek.
Minden kisbaba egy picit más lehet, de azért a
kisebb-nagyobb eltérések ellenére világosan elkülöníthető kilenc fázis, amelyen
a háborítatlan bőrkontaktus során végigmennek.
Megszületésekor általában felsír az újszülött, de édesanyja
testére helyezve hamar megnyugszik. Rövid pihenő után felélénkül, kinyitja a
szemét, mozgatni kezdi a kezét és a fejét. Körülbelül a nyolcadik perctől
kezdődően még aktívabbá válik, hosszabban nyitva tartja szemét; gyakran néz
édesanyja arcára és mellére, keresni kezd, miközben kezét a szájához viszi, és
halk hangokat hallat.
Az aktív időszakok között rövidebb-hosszabb időre megpihen,
akár el is alszik.
És akkor elindul!
Nagyjából a harmincötödik perctől indul a kúszási fázis: az
újszülött élénk végtagmozgásokkal közeledik a mell felé, a tájékozódásban pedig
elsősorban szaglására támaszkodik.
Ezt követi az ismerkedés szakasza. A kisbaba nyalogatni
kezdi a bimbót és a bimbóudvart, közben kezével az egész mellet gyúrja,
gyömöszöli. Az ennek hatására felszabaduló oxitocin hormon méhösszehúzódásokat
okoz, vagyis segíti a vérzés csillapodását, ugyanakkor a tejfolyást is lehetővé
teszi. Ez a fázis átlagosan negyven perc után indul, és nagyjából húsz percig
tart.
A nyolcadik a szopási fázis, amikor az újszülött önállóan
rátalál a mellbimbóra és szopni kezd. A megfigyelések szerint a legtöbb esetben
legalább ötven perc is eltelik, mire az újszülött eljut a hatékony szopásig.
A hatékony szopást onnan ismerheted fel, hogy a baba
hallhatóan, ritmikusan szív-nyel. Ebben a testhelyzetben szinte magától jól
kerül mellre, hiszen óriásira kell nyitnia a száját! Érdemes türelmesen kivárni
és nem beleavatkozni, mert ő tudja a legjobban, hogyan is kell ezt csinálni.
Utána pihenés!
Szopás után az újszülött és gyakran az anya is elégedett,
mély álomba szenderül. Ez az alvási fázis átlagosan másfél-két órával a szülést
követően érkezik el.
Ti is átélhetitek!
Nem árt tudni, hogy ezt a káprázatos és megható viselkedést
csak abban az esetben figyelhetjük meg a babánál, ha a bőrkontaktust nem
szakítják meg vizsgálatok, mosdatás, öltöztetés, szemcsepp beadása miatt. Ezért
javasolja az Egészségügyi Világszervezet, hogy a szülőszobán megvalósított bőrkontaktus
zavartalan legyen legalább egy órán át, de még jobb, ha addig tart, amíg az
újszülött befejezi az első szopást. A legtöbb szülészeten még nem tartozik a
mindennapos gyakorlathoz ennek a zavartalanságnak a biztosítása, pedig még
császármetszés esetén is minden további nélkül kivitelezhető legkésőbb a műtét
befejeződése után.
Mit tehetsz?
Vigyetek magatokkal a szülésre egy tiszta, puha, meleg
takarót és törülközőt. Lehet, hogy a szülőszobában és a műtőben hűvös van, de a
tested melegen fogja tartani a babát, kívülről pedig gondosan be lehet
takargatni. Így sokkal kevésbé hűl le, mintha édesanyjától elkülönítve
inkubátorba tennék. A kis újszülöttnek elsősorban ölelésre, szülei
testmelegségére van szüksége, ezért érdemes már a szülés előtt kérnetek, hogy
felöltöztetés nélkül, zavartalan csendben tölthessétek ezt a soha vissza nem
térő két órát.
Megjelent a HelloBaby! 2015. február-márciusi számában.
Szerző: dr. Kun Judit orvos, szoptatási tanácsadó IBCLC
/Forrás: http://hellobaby.hu/index.php/cikkek/item/3515-az-ujszulott-elso-oraja/
2015. március 10., kedd
,,Egy új csoda az életünkben." - Interjú Vajdáné Mártha Judittal
Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)
A hónap babája: Imola
Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?
A legnagyobb siker az, hogy automatikusan alakultunk
családdá, tehát magától értetődő volt az egész. Amikor elterveztük, hogy Imola
érkezzen, rögtön megfogant, elég könnyű terhességem volt, gyors szülésem, tehát
ez is nagy siker. Az is nagyon természetes volt az első perctől kezdve, hogy
ott van, létezik, velünk van, tényleg. Régen mindig azt hittem, hogy egy gyerek
fenekestül felforgatja az egész életünket, és nem így volt. Mindig úgy éreztem,
hogy nem állok még erre készen. Ezért is szültem relatíve későn. Bár azt
mondják, a gyerek tudja, mikor kell jönni. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha
tudtam volna, hogy mekkora öröm egy gyerek, akkor most ott sorakoztak volna,
mint egy orgonasíp a karácsonyfa előtt. Szerintem az a legnagyobb siker, hogy
ott van, hogy létezik. Pont a múltkor jutott eszembe, hogy annyira természetes
volt, hogy ott van Imola, mintha mindig ott lett volna. Amikor megérkezett a
lakcímkártyája, jó két hét múlva a szülés után, akkor szembesültem vele, hogy
ez nem volt mindig így, és ez egy új dolog az életünkben, és akkor sírtam el
magam először. Nem is a szüléskor, hanem igazság szerint akkor tudatosodott,
hogy ő egy új csoda az életünkben. A másik nagy siker az, hogy többre vagyok
képes, mint gondoltam, és amit az anyaságról gondoltam az téves elképzelés. Azt
hittem, egy anyának tökéletesnek kell lennie. Persze rájöttem, hogy elég, ha
úgymond elég jó anya vagyok, és minden tőlem telhetőt megteszek. Imola amúgy is
olyan édes, pl. bármit rajzolok, pedig nem vagyok egy nagy rajzoló, mindig azt
mondja jó lett! Én meg persze nevetek. Szóval nem mondhatom, hogy nem dicsér a
lányom!
Mi a legnagyobb
kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?
Nem fogok új dolgot mondani, ez az idő, illetve az
időhiány. Szerintem nagyon sokan szenvednek ettől. Sok embernek meséltem már a
klubban, hogy én amúgy is hatványozottan sok időt töltök a konyhában, most is
csak ezt tudom mondani. Az allergiáim miatt, egyéb problémák miatt, a családnak
is külön kell főzni. Napi három-négy óra elmegy a konyhában, szerintem ez
rengeteg idő. Nagyon sok. Régen is így volt, mikor dolgoztam. Akkor is kb. így
volt ez a dolog, de már ott van a gyerek is, és nyilván vele is foglalkozni
kell. Nagyon sokszor ez kitolódik estébe, éjszakába nyúlóan. A fáradtság, az időhiány
sokszor nagy gond. Nem is az a baj, hogy meg kell ezeket a dolgokat csinálni,
hanem, hogy nem negyvennyolc óra egy nap. Tudom, hogy meg kell csinálni, de jó
lenne, ha hosszabb lenne egy nap, és akkor több minden beleférne. Kevesebb idő
jut egymásra, magamat pedig már nem is említem. Azt szoktam mondani, hogy néha
hiányzom magamnak. Nyilván ez ezzel jár, de az idő a legnagyobb kihívás, vagyis
az időbeosztás.
Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy
a gyerekeknek jobb legyen?
Az anyagi biztonságot említeném én is, mint oly sokan az
anyukák közül. Szerintem az apának annyit kellene keresni, illetve olyan
fizetéseket kellene adni, hogy egy férfi egyedül is el tudja tartani a
családját, ha úgy alakul. Illetve, hogy az anyák otthon maradhassanak három
évig minimum, ha szeretnének. Legyenek részmunkaidős állások és azokat is
fizessék meg úgy, hogy azokból meg lehessen élni. Abszolút az anyagi biztonság,
mert ha ez nincs, akkor semmi sincs. Akkor a nő nyugodtan koncentrálhat az otthoni
dolgokra, a gyerekre, hiszen ez a kisgyerekkor soha nem tér vissza. Ha munkába
állunk, akkor sokkal kevesebb idő jut a családra is, egymásra is. Ezt említeném
első helyen, ezzel pedig összefügg minden gyakorlatilag.
Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?
Egy személyt nem emelnék ki, illetve hát anyukámat
nyilván, de más embernél is látok olyan pozitív tulajdonságokat, dolgokat,
amelyekre példaként tekintek. Anyukámmal kapcsolatban még annyit, hogy amióta
anya lettem, azóta annyi mindent másképp látok. Nem tudom, hogy ki hogy van
ezzel. A kamaszkor egy kritikus korszak. Nagyon sokszor mondtam magamban, hogy
én nem így csinálnám, stb. Igazából most látom azt, hogy mennyi energiájába
került minden. Ez egy természetes dolog egyrészről, mert az anyáknak ez a
dolga, de tényleg annyira megváltozott például anya is a szememben. Csak remélem,
hogy annyira jól fogom csinálni, mint ő. A klub is nagyon jó dolog egyébként.
Itt is annyiféle ember összejön. Nagyon sok anyuka van, akiknek irigylek
dolgait, tulajdonságait. Például Tündének az empátiáját, a nyugalmát, a
kisugárzását, azt, hogy nagyon tájékozott. Én ezt csak irigyelni tudom. Aztán
ott van például Noémi, aki mindig olyan vidám, olyan jókedvű, kiegyensúlyozott,
el nem tudom képzelni, hogy ő valaha is elveszíti a türelmét. Aztán ott van
Zsuzsa lazasága, ahogy jönnek-mennek Lucáékkal például, amit szerintem én sosem
tudnék utol érni. Ezeket látja az ember, és vannak módszerek, hogy ki, mit hogy
csinál. Szoktunk beszélgetni, és ebből is merít az ember. Ki lehet ezeket
próbálni, vagy egyszerűen csak csodálni, hogy valaki így is tudja. Nagyon jók
ezek a közösségek ilyen szempontból is.
Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?
Igyekszem folyamatosan tájékozódni, főleg arról, ami engem
érint. Nem nevezném magam nagyon-nagyon tájékozottnak, de próbálok
informálódni. Próbálok tájékozódni a netről, a kormányablak még, ami nagyon jó
találmány. Be lehet oda menni, és személyre szabott tanácsot tudnak adni.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a
hordozással?
Ösztönösen jött. Nem tudtam, hogy ez a kötődő nevelés, nem
voltam vele tisztában. Szerintem a nők többségében ez ösztönösen megvan, ez az
igény. Utána jöttem rá én is, hogy engem is így neveltek a szüleim. Én is csak
ezt adtam tovább, hogy gyerekközpontúan álljak a dolgokhoz. Eszembe nem jutott
volna, hogy sírni hagyjam a gyereket például. Igyekeztem mindenben az ő
igényeit követni, figyelembe venni. Igazság szerint a hordozás kimaradt az
életünkből, leszámítva néhány Szambaba órát. Ezt nagyon sajnálom utólag. Az a
gond talán, hogy későn jutottunk el a klubba, 14 hónapos volt Imola. Már
szerintem problémás lett volna elkezdeni. Amúgy is egy izgő-mozgó gyerekről
beszélünk, de biztos, hogy nagyon jó lett volna, ha kisbabaként kipróbáljuk.
Illetve azt szoktam mondani, hogy én is hordoztam, csak ölben, nem kendőben. Ő
egy igazi kis „ölbebaba” volt. Az első pár hónap arról szólt, hogy éjjel-nappal
hurcoltam, mert nagyon igényelte. Még a vécére is futva mentem, mert öt percre
nem lehetett letenni. Úgy ettem, hogy az ölemben volt. Nagyon nehéz időszak
volt, sokat sírtam, azt hittem sose lesz vége. Egyébként is sírós volt,
hasfájós volt, keveset aludt már akkor is. Tényleg jó lett volna, ha a
hordozással hamarabb megismerkedünk. Sokat könnyített volna a helyzetemen. Ezt
leszámítva tényleg én is kötődően neveltem és nevelem Imolát a mai napig, ez
ösztönösen alakult így. A klubra pedig az interneten találtam rá. Próbáltam
közösséget keresni, hogy kimozduljunk, úgy jöttem el. A védőnőt kérdeztem,
mikor megtaláltuk a klubot. Ő mondta, hogy ne jöjjünk, mert még nagyon pici, és
így jöttünk később. Jöhettünk volna hamarabb is, mint ez utólag kiderült. Ezt
is sajnálom, mert nagyon jól éreztük magunkat, és akkor még több időt tudtunk
volna ott tölteni. Imola is nagyon szerette mindig. Volt, hogy otthon kipakolta
a kimosott ruhákat a teknőből, és beleült, integetett nekem, és mondta, hogy
utazik. Kérdeztem hova, mire ő: a babaklubba!
Talán azt, hogy Imola nagyon barátságos és közvetlen.
Igazság szerint a férjem abszolút zárkózott típus. Én társasági embernek tartom
magam, viszont nem oldódok túl könnyen az elején. Ilyen szempontból a gyerekünk
abszolút nem hasonlít ránk, mert ő rögtön beleveti magát az új társaságba,
hamar feltalálja magát, könnyen barátkozik. Nem tudom, hogy ez a kötődő nevelés
miatt van-e így, vagy valamilyen rejtélyes csoda folytán, de tényleg nagyon
hamar otthon érzi magát új társaságban is. Sőt, néha zavarba ejtően barátságos
tud lenni. Mindenkiről a szépet és a jót feltételezi, puszit ad, ölelget néha
ismeretlen gyerekeket is, tényleg nagyon közvetlen. Amit a szakemberek, pl. a
pszichológusok is szoktak mondani, ebben a korban alakul ki az ősbizalom.
Biztosan az is nagyon számít ebben, hogy mennyire van közel hozzád a gyerek,
mármint fizikailag is, gondolok itt pl. a gyakori testkontaktusra, mennyire
veszed ölbe, mennyire foglalkozol vele, mennyire hagyod sírni. A kötődő nevelés
erősíti ezt az ősbizalmat, a gyerek tudja, hogy számíthat rád, és így
remélhetőleg másokban is jobban meg fog majd bízni. Egyébként a szülők is
profitálnak a kötődő nevelésből szerintem, mert ki ne szeretné, hogy a gyereke
kötődjön hozzá? Én például mindig imádtam, amikor úgy aludt mellettem, hogy
átölelte a nyakamat, vagy reggel mondta, hogy anya simogassa hátadat! Sokáig
úgy aludt el, hogy rám feküdt, igaz, mostanában azért már éreztem a súlyát, de
szerettem mégis ezt. Pár hete viszont mintha már kinőtt volna ebből, ő kérezkedik
a kiságyába. A szopit is nemrég hagyta el, szóval már nem is olyan kisbaba.
Kicsit azért fáj a szívem!
Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel
rendelkezik?
Ahogy említettem, nagyon könnyen barátkozik. Szinte mindig
jókedvű. Hatalmas mosollyal szokott ébredni. Kicsi kora óta beragyogja az
életünket. Jó ránézni. Akaratos is egyébként. Sőt, egyre jobban erősödik az
akarata, nyilván ez is egy természetes folyamat. Az a szerencsénk talán, hogyha
mérges lesz, vagy dühös lesz, akkor ez viszonylag hamar lecseng. Nagyon képes hisztizni. A végletek embere. Nagyon képes
örülni, nagyon képes sírni, bosszankodni. Nem fogja magát vissza ilyen téren
sem, de viszonylag hamar túllép ezen. Kihisztizi magát, aztán újra ragyog az
arca, minden szép és jó. Bár az is igaz, hogy mostanában egyre sűrűbben és
erősebben érvényesíti az akaratát. Lehet, hogy ez már a dackorszak? Nagyon
cserfes, korán is kezdett beszélni. Rengeteg mondókát ismer, és sokat is
énekelünk. Ő ilyenkor gyakran úgy tesz, mintha citerázna, biztos a zenebölcsis
Ágota nénit utánozza. Nagyon cuki! Nagyon eleven gyerek. A klubban is legendás
volt a mozgékonysága, tényleg rettentő mozgékony. Most, hogy már kétéves múlt,
még inkább rohangál, próbál felmászni mindenhová. Most karácsonykor a karácsonyfára
szeretett volna felmászni. Pedig direkt az asztalra tettük a fát. Persze nem
engedtük, ő pedig kitalálta, hogy akkor tegye fel apa a fa tetejére. Nem egy
elveszett gyerkőc! Nagyon-nagyon energikus gyerek. Az alvásigénye kicsi.
Sokszor még este tízkor se nagyon hajlandó elaludni. Én persze már jobbra dőlök
a fáradtságtól, Attila meg balra. Aztán nevetünk, hogy kire ütött ez a gyerek!
Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek?
Hogyan készíted fel az életre?
Apukám mondta mindig, hogy az életet élni kell. Ez az ő
mondása, hogy nem leélni, hanem megélni kell. Igazság szerint minket is ilyen
szellemben neveltek, és én ezt próbálnám tovább adni. Az élmények a
legfontosabbak az életben, nem a tárgyak például, hanem, hogy legyen minél több
közös program. Mi régen rengeteget jártunk kirándulni, utaztunk külföldre,
kirándultunk belföldön. Velünk otthon nagyon sokat játszottak és foglalkoztak.
Babaházat készítettünk közösen. Apukám az udvaron is hintát, mászókát csinált,
faragott egy nagy lovat, aminek még Imola is lovagolt a hátán. Nagymamámmal
pedig hímeztünk, kötni tanított, anyukámmal pedig sütöttünk. Tényleg ezek a
közös élmények a legfontosabbak, ezt próbálnám Imolának átadni. Szerintem ez az
egyik leglényegesebb, hogy így éljen, aztán persze az is hogy ő is megtalálja
később a hobbiját, azt a munkát, amit szeret. Érezze jól magát! Fontos, hogy
családként is minél többet legyünk együtt, és minél több dolgot csináljunk
közösen. Például játszani is nagyon szeretek vele. Szerintem legalább annyira
élvezem, mint ő. Bele lehet feledkezni. Kár, hogy felnőttként nincs legális
játékidőnk. Az ünnepek, a rituálék, az esti mesék is nagyon fontosak egy család
életében. Ezeket én is nagyon-nagyon szeretem. Annyi élményt ad. Soha nem tudom
például, hogy hova alakul a mese vége. Ő dob fel egy témát. Múltkor egyébként
meg is hatódtam, mert túlórázott a férjem, és mikor kérdeztem, hogy miről
meséljek, Imola mondta, hogy meséljek apáról. Annyira kis édes tud lenni. Ezek
hétköznapi dolgok, de nagy élmény egyébként. A másik, amit talán említenék még
az élményeken túl, az az egészségtudatos nevelés. Ez az egyik mániám egyébként.
Nyilván saját magamból kifolyólag is. A családnak is próbálok minél
egészségesebben főzni, kenyeret sütni, nálunk nincsenek félkész és készételek,
mindent én csinálok. Természetes kozmetikumokat, mosószereket használok, és
egyébként is kerülöm a szintetikus dolgokat, a gyógyszerek helyett is
természetes módszereket használok, ha lehet, természetes anyagokból készült
játékokat veszünk. Mindenben próbálok erre figyelni, de szerintem ezt nem is
kell majd külön mondani Imolának, hanem belenő. Ezt remélem, hogy követni
fogja. Az a legjobb, ha te magad vagy a példa.
Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat, és a
gyermeked gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál
említeni?
A legnagyobb különbség, hogy az én gyerekkorom már
nagyon-nagyon régen volt… Ez az egyik, de azért próbálok visszaemlékezni.
Szerintem sokkal nagyobb szabadság és biztonság volt. Jobban el merték engedni
a szülők a gyerekeket szabadjára, például, hogy játszanak az utcán, a kertek
alatt, stb. Én eleve kertes házban nőttem fel, ez is egy nagy különbség. Nagy
udvarunk, kertünk volt, a kertünk alatt volt a vár, nem messze a láp, az utcánk
végén a halastó, hatalmas szabadság! Teljesen más egy lakásban, de azért
igyekszünk mi is minél többet a szabadban lenni. Megyünk az erdőbe, a
vadasparkba, a játszótérre. Szerintem ma már nincsenek ezek a nagy bandázások
azoknál a gyerekeknél sem, akik kertes házban nőnek fel. Én legalábbis azt
tapasztaltam, hogy nem merik annyira kiengedni a gyerekeket, hogy menjetek
ide-oda, csak úgy együtt, hanem mindig megy legalább egy-két szülő is velük. A
világ is sokat változott, és a közbiztonság is sokat romlott. Aztán ott van a
sok virtuális dolog is, a számítógép, a mobil, az internet, a tablet. Az
unokaöcsémtől hallottam például, aki elsős általános iskolás, hogy már csak
kettő gyermeknek nem volt tabletje az iskolában, amin én nagyon megdöbbentem.
Karácsonyra most például ő is azt kapott. Annyira sokat változott a világ, hogy
az néha döbbenetes. Erre például én próbálnék ügyelni, hogy ne egész nap a gép
előtt üljön majd, vagy a mobilját nyomkodja. Nyilván nem lehet teljesen szembe
menni a változásokkal, nem lehet őket teljesen elzárni ezektől, és talán nem is
kell, de azért jó lenne, ha minél többet sportolna, mozogna, jönne-menne.
Valódi kapcsolatai legyenek, ne csak virtuálisak. Én azért optimista vagyok,
azt sem mondom, hogy ma már nincsenek igazi kapcsolatok, mert vannak. Nyilván
megváltozott az élet, de ezért jók ezek a közösségek, mint a babaklub, vagy
akár a játszótéri közösségek, vagy bármi hasonló, hogy összejöjjünk, közös
programjaink legyenek, és tényleg ne az legyen, hogy otthon ül a gyerek a tv előtt,
és nézi a mesét, hanem valódi élményeket éljen át.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Lezárul a nap képe rovatunk
Kedves Látogatóink!
A mai napon lezárul a nap képe rovatunk. Az alábbi utolsó képpel szeretnénk megköszönni nektek, hogy követtetek bennünket.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
A mai napon lezárul a nap képe rovatunk. Az alábbi utolsó képpel szeretnénk megköszönni nektek, hogy követtetek bennünket.
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Meghívó a klubba
Sziasztok!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.
Az időpont: 2015. április 3. (péntek)
10-12 óra.
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
Milyen juttatásokat vehetünk igénybe gyermekünk születése után? Milyen egyszeri és rendszeres juttatások vannak, és ki részesülhet ezekben? Mit takar a Gyes, a Gyed, a Gyed extra, a CSOK és a családi adókedvezmény? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattok a pénteki klubban.
Vendégünk lesz: Hockné Dobos Adrienn jogász, a Nyíregyházi Babaváró Klub tagja
A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Beszélgetés a hét témájáról: Nekem ez jár! - Kisgyermekes anyukáknak járó juttatások
11:30-12:00 Szabad program
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
12:00-12:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
Várunk benneteket szeretettel!
Meghívó a klubba
Kedves Klubtagjaink és leendő Klubtagjaink!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba, ahol anyukák és babáik találkoznak minden péntek délelőtt. Szuper kikapcsolódási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Amíg az anyukák beszélgetnek és jól érzik magukat, addig a gyerkőcök játszhatnak a rengeteg játékkal, ami a klubban található. Teával és kávéval várjuk az anyukákat, és egészséges rágcsálnivalókat tartogatunk a kicsiknek. Aki kedvet érez hozzá, hozhat bármilyen harapnivalót, amit együtt elfogyaszthatunk!
Rengeteg hordozóeszközzel, mosható pelenkával, és persze jókedvvel, vidámsággal, szeretettel várunk benneteket holnap! :)
Az időpont: 2015. március 27. (péntek) 10-13 óra
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája: Babahordozás elméletben és gyakorlatban
Miért jó, ha hordozod a kisbabádat? Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban? Mire érdemes figyelni? Van bármilyen kérdésed a hordozás elméletével vagy gyakorlatával kapcsolatban, amire eddig nem sikerült választ kapnod? Itt a lehetőség, hogy feltedd kérdéseidet szakértőnknek.
A tervezett program:
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:50-10:00 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
10:00-10:30 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:30-11:30 Babahordozás elméletben és gyakorlatban
11:30-12:30 Kendőbe ülnek a babácskák, babahordozás a gyakorlatban
12:30-13:00 Szabad program
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
13:00-13:15 Kölcsönzés, ügyintézés, a terem rendbetétele.
Várunk benneteket szeretettel!
Babapara - avagy segítség, megszületett a kisbabám!
Hogyan éljük túl az első heteket az újszülött babával? Erre
a kérdésre áradnak a jótanácsok, a gond csak annyi, hogy legtöbbször mást mond
a gyermekorvos, mint a védőnő, máshogy csinálták szüleink vagy a barátnőnk, és
minden módszertől eltérnek a szakkönyvekben leírtak...
A CBS Reality csatorna most segítségére siet a mindentől
pánikoló friss szülőknek, és összeállított egy listát újonnan induló sorozata,
a Születés napok apropóján 10 tényről és tévhitről, hogy mindenkinek
nyugodtabban teljen a babával töltött kezdeti időszak.
1. Egészséges, vagy veszélyes az újszülöttel frisslevegőre
menni?
Érett csecsemőnél egyhetes - tíznapos korban érdemes
megkezdeni a levegőztetést. Kezdetben csak a szobában nyissunk ablakot tíz
percre, majd fokozatosan növeljük ezt az időszakot. Két-háromhetes korban
levihetjük egy utcai sétára; a szabad levegőn elfáradt csecsemő éhesebb lesz és
altatni is könnyebb.
2. Ha állandóan karba vesszük a síró babát elkényeztetett
lesz?
A csecsemők azért sírnak, mert éhesek, fáradtak vagy fáj
valamijük. Egy újszülöttet még nem lehet elkényeztetni azzal, hogy karba
vesszük, ha sír. A testközelség természetes igénye a babáknak, ezen igény
kielégítése semmilyen kóros következménnyel nem jár.
3. Az újszülött babák nem tudnak legurulni az ágyról. Vagy
mégis?
Az újszülött csecsemő nem tanul meg kúszni még pár hónapig,
azonban a legkisebb babák is fészkelődnek. Nehéz elhinni, de akár egy egész
ágyon képes átfészkelődni magát, így semmiképpen se hagyjuk magára kitámasztás
nélkül.
4. Felébreszthetünk egy újszülött kisbabát, vagy hagyjuk
aludni?
Az első hetekben a védőnők azt szokták javasolni, hogy
kettő-négyóránként egyen a kicsi, hogy visszanyerje születési súlyát. Ha a
védőnő megállapítja, hogy a baba megfelelően gyarapodott, azután már megvárhatjuk,
míg a kicsi maga ébred fel az etetésre.
5. Az anyatejes babák tényleg nem buknak?
A szülők rendszerint megrémülnek, ha a csecsemő nem sokkal
étkezés után visszabukja az anyatejet, de az esetek többségében szerencsére
teljesen normális jelenségről van szó. Amíg gyarapodik a kicsi súlya, nincs
mitől aggódni.
6. A baba körmét kéthetes kor előtt nem szabad levágni?
Sokan hiszik, hogy meg kell várni, míg a kicsi két-három
hetes nem lesz, de valójában akkor kell vágni, mikor túl hosszúnak érezzük.
Túlhordott babáknál lehet, hogy már az első nap sort kell keríteni a
manikűrözésre.
7. Normális dolog, ha lapos a baba feje?
Általában azért alakult ki, mert a baba túl sokat aludt
háton, ugyanabban a pozícióban. Legtöbbször egyszerű és fájdalommentes a kezelése:
álmában el kell fordítani a hanyatt fekvő baba fejét, hogy ne mindig ugyanabban
a helyzetben tartsa.
8. Ha sírni hagyjuk a babát, erősebb lesz a tüdeje?
Bár nagyanyáink még így tartották, ez azonban nem igaz.
Síráskor a baba rekeszizma feszül meg, a tüdeje nem lesz fejlettebb, vagy
erősebb.
9. Öltöztessük-e a babát két-három réteggel melegebben, hogy
ne fázzanak meg?
A csecsemők hőcseréje rosszabb, mint a felnőtteké ezért
könnyebben kihűlnek, de könnyen be is fülledhetnek. Ezért a természetes
anyagból készült, meleg, de jól szellőző ruhák a legelőnyösebbek. Csak egy
réteggel melegebben öltöztessük fel az újszülöttet, mint amit mi komfortosnak
érzünk éppen.
10. A kismellűek kevesebbet tudnak szoptatni?
Szerencsére a mell méretének sok köze nincs a
tejtermeléshez. A mell nagyságát nem a tejmirigyek, hanem a zsírszövet
mennyisége adja. Egyetlen tényező lehet, mikor egy nő képtelen szoptatni, ha
teljes mértékben hiányoznak a tejmirigyek.
A legbiztosabb módja az előzetes tájékozódásnak, ha
"beköltözünk" egy olyan házba, ahová újszülött érkezik. Erre ad most
lehetőséget a CBS Reality mindennap 6:50-kor, 13:05-kor, 16:00-kor és 18:00-kor
jelentkező dokumentum-sorozata, a Születés napok, amely bemutatja, milyen
kalandokat élnek át a szülők és az újszülött az első hat hétben; feltárják a
szülővé válás érzelmi, egészségügyi, gazdasági és szociális szempontjait.
/http://www.babasmamas.hu/hir.php hir=babapara_%E2%80%93_avagy_segitseg_megszuletett_a_kisbabam-3593/
Tanulj meg hordozni okleveles babahordozási tanácsadónkkal!
Szuper lehetőség, kivételes alkalom!
2015. március 24-én, kedden 9-11 óráig HÁTON HORDOZÁS
tanfolyamot szervezünk a Jósavárosi Görög Katolikus Templom közösségi házában,
míg szerdán 9- 11 óra között ELÖLHORDOZÁS tanfolyam lesz ugyanezen a
helyszínen. Kedden megtanulhatod, hogyan hordozhatod a babádat biztonságosan,
anatómiailag helyes pozícióban a hátadon, míg szerdán elöl hordozós kötéseket
tanulhatsz szövött kendőben.
Mindkét nap 11-12:30 között vegyes hordozós gyakorlás a
program:
elméleti kérdéseket várunk a hordozással kapcsolatban,
illetve ekkor lesz lehetőség karikáskendővel, mei tai-jal, poddal, illetve
csatos hordozóval (SSC) való gyakorlásra.
Ne feledd: a részvételhez előzetes bejelentkezés szükséges!
Ne maradj le Te sem, tarts velünk a tavaszi hordozós
élmények irányába! :)
Jelentkezni lehet a nyiregyhaziklub@gmail.com e-mail címen
vagy a 06-30-618-6583-as telefonszámon március 23. (hétfő) délig! Amennyiben
e-mailben jelentkezel, mindenképpen írd meg, hogy melyik tanfolyamra szeretnél
jelentkezni!
Várunk szeretettel:
Niki
Gyakrabban szűrik majd a csecsemőket
E hónap végén zárul le az a hároméves uniós program,
amelynek célja a kora gyermekkori szűrővizsgálatok hatékonyabbá tétele volt,
annak érdekében, hogy minél több gyermek esetében és minél korábbi
életszakaszban észrevegyék a fejlődési rendellenességeket – tudta meg lapunk.
Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője szerint a program
óriási előrelépést jelent, ugyanakkor égető szükség lenne a fejlődésükben
eltérő csecsemők, kisgyermekek és családjaikat ellátó gyógypedagógusok
létszámának növelésére, kompetenciáik fejlesztésére, hiszen a korszerű
szűrésnek köszönhetően megtöbbszöröződhet a fejlesztést igénylő gyerekek száma.
A szaktárca már megkezdte a kapacitások felmérését.
A korábbi három alkalom helyett a most kidolgozott új
csecsemőszűrési módszernek köszönhetően a jövőben hatszor végez majd szűrést a
védőnő a baba egyéves koráig. A program már tavasszal elindul – tudta meg
lapunk Czeizel Barbarától, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetőjétől. A
szakember kifejtette: a TÁMOP 6.1.4 néven futó, közismert nevén kora
gyermekkori program során a szakértők olyan programot dolgoztak ki, amellyel a
korábbiaknál jóval hatékonyabb lesz majd a fejlődés minőségi és mennyiségi
eltéréseinek kiszűrése a csecsemőknél, hogy a gyermek fejlesztése és a család
segítése minél korábbi életszakaszban megkezdődhessen.
Czeizel Barbara kifejtette: a védőnők kötelező képzésen
vettek részt, amelyben megismertették őket az új módszerrel, míg a házi orvosok
önkéntes alapon vehettek részt a képzésen. A program része a szülői
kompetenciák fejlesztése is, hiszen létfontosságú, hogy az anya és az apa is
tisztában legyen azzal, mit mikor kell figyelnie, mik azok a jelek, amelyek
aggodalomra adnak okot, s melyek nem. A szülők ezért egy korszerű, minden
fejlődési területre kiterjedő útmutatót kapnak majd a védőnőktől, így tudni
fogják, miről kell beszámolniuk a szakembereknek. Hozzátette: korábban igen
esetleges volt, hogy melyik gyermek jutott el a szakellátásba, és melyik kicsi
maradt ellátás nélkül, ez nem kis mértékben a szülő tájékozottságán, kitartásán
és utánajárásán múlott.
A statisztikai adatok jól jellemzik a hiányosságokat.
Czeizel Barbara szerint jelenleg megközelítőleg 3500, 0–5 éves gyermek korai
fejlesztése zajlik, miközben az általános iskolák első osztályosai között évről
évre körülbelül ötezer sajátos nevelési igényű gyermek van. Ez azt jelenti,
hogy minden évben körülbelül ötezer olyan csecsemő születik, aki korai
fejlesztésre szorul, ám közülük jelenleg csak pár száz gyermeket kezdnek el
időben kezelni. Ha mindenki bekerülne a rendszerbe, akkor – évfolyamonként átlagosan
ötezer fővel számolva – mintegy 25 ezer gyermek korai fejlesztése zajlana,
szemben a valós, 3500 fős létszámmal.
Czeizel Barbara leszögezte: a nemzetközi színvonalú, új
csecsemőszűrési módszernek köszönhetően várhatóan rövid időn belül az eddiginél
jóval több, korai fejlesztésre szoruló gyermek „válik láthatóvá” a rendszerben,
ami óriási előrelépést jelent. Gondot jelenthet ugyanakkor – tette hozzá –,
hogy a jelenleg a pedagógiai szakszolgálatoknál működő, korai fejlesztést végző
gyógypedagógusi hálózat nem rendelkezik olyan kapacitással, amely a
jelenleginél jóval több gyermeket el tudna látni, és a szakemberek
kompetenciájának fejlesztése is szükséges. A szakemberhiány különösen vidéken
jelenthet gondot, ahol – ha nem történik jelentős létszámnövelés – gyermekek
maradhatnak ellátás nélkül, illetve fejlesztésük késedelmet szenvedhet, holott
a korai fejlesztés lényege éppen a beavatkozás minél korábbi életszakaszban
történő megkezdése és a családok segítése.
Lapunk megkereste az ügyben az Emberi Erőforrások
Minisztériumát is. Arra voltunk kíváncsiak, várható-e létszámbővítés a
pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógusi hálózatában. A Novák Katalin vezette
ifjúságért és családügyért felelős államtitkárság kérdésünkre közölte:
megkezdték a kapacitások felmérését, és még várják annak eredményét, így
egyelőre nem született döntés az ügyben.
A TÁMOP 6.1.4 kiemelt projekt megvalósítását a GYEMSZI
(Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) és
az Országos Tisztiorvosi Hivatal végezte. Az uniós forrásból megvalósuló
program 2012. október 1-jén indult és 2015. március 31-én zárul. A GYEMSZI
egyik, a programról szóló hírlevele szerint a komplex, több száz szakember
munkáját igénylő projekt a 0–7 éves korú gyermekek alapellátásának színvonalát
és hatékonyságát kívánja növelni. Mint írják, ezen a téren sajnos ma sok még a
hiányosság, a jelenlegi rendszerben nem elég hatékony a fejlődési problémák
korai életkorban történő felismerése. Többek között ez az egyik oka annak, hogy
az érintett gyermekek korai intervenciója sok esetben túl későn kezdődik meg.
Egy hazai felmérés adataira hivatkozva rámutatnak: az iskola
első osztályába járó sajátos nevelési igényű gyermekek egyharmada semmilyen
fejlesztést nem kapott élete első 6-7 évében. A program célja az volt, hogy a
0–7 év közötti gyermekek rendszeres és korszerű szűrővizsgálatokban
részesüljenek, és a mostaninál korábban felismerje az ellátórendszer a
fejlődésben veszélyeztetett gyermekeket. Ehhez korszerű módszertani anyagokat
fejlesztettek, majd ezek alapján képzéseket tartottak az alapellátást végző
házi gyermekorvosoknak, vegyes praxisú háziorvosoknak és védőnőknek. Mivel a
tapasztalatok szerint a szülők kora gyermekkori fejlődéssel, illetve
gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretei hiányosak, a projekt szülői tájékoztató
anyagokkal és hírlevelekkel is erősíti a megfelelő szülői kompetencia és
felelősségérzet kialakulását.
/Forrás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/gyakrabban-szurik-majd-a-csecsemoket-1276994/
A nő mártír vagy szuperhős? - Terézanyu írása
Főz, mos, vasal, takarít, rendet rak, gyereket nevel és
helytáll a munkahelyén. Ez csak néhány feladat a sok közül, amit egy nő napi
huszonnégy órában ellát. A kérdés, hogy bármi áron meg kell-e felelni a
környezet és a társadalom elvárásainak, vagy néha azért lehet nemet is
mondani? Rácz Zsuzsa heti jegyzete.
Egy átlagos családanyához képest szupermen vagy Jack Bauer
kispályás kezdő. Az embernek, ha nő, és van egy, két, há gyereke, társa, pláne
munkahelye, naponta annyi embert próbáló feladatot kell megoldania, hogy a fent
említett szuperhősök estefelé sírva adnák vissza az iparengedélyüket.
Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, etet,
itat, nevel, játszik, mos, főz, vasal, takarít, tanul és munkahelye is van,
két-három ember munkáját végzi el. Ancsi barátnőm a minap ezt mondta: "Nem
értem, mitől vagyok ilyen kimerült és ingerlékeny, pedig nem is dolgozom, csak
otthon vagyok a két gyerekkel."
Nem dolgozol?! - kérdeztem vissza döbbenten. Kiderült, hogy
a "nem dolgozom" - Ancsi elmondása alapján - a következő napi robotot
jelenti: "Éjjel minimum kétszer ébredek fel a kicsihez, megszoptatom, majd
visszaaltatom. A nagy, akit nem vettek fel óvodába ("mert anyuka úgyis
otthon van") hétkor kel, öltöztetem, reggelit készítek neki, közben a
kicsi már nyomja a műsort, letenni lehetetlen, délelőtt muszáj elmenni a boltba
vagy a piacra, autó nincs, tehát marad a
tömegközlekedés átszállással, babakocsival. Utána otthon neki kell állni főzni,
mert minden nap friss ételt kell adni a gyereknek, aztán etetés. Alvásidőben
rendet rakok, mosok, teregetek, porszívózom, mert rendnek kell lenni. Amikor
felébrednek, megint kaját készítek, gyümölcsöt diktálok beléjük, mert kell a
vitamin, aztán irány a játszótér, mert a gyerekeknek kell a társaság meg a
friss levegő. Utána haza BKV-val, vacsi, a nagy csak kekszet hajlandó enni,
nesze neked friss kaja, balhé, fürdetés, a kicsi sír, a nagy tévézne, apa
sehol, megint túlórázik, de míg hazaér, van időm elpakolni, mert helyettem
senki nem csinálja meg... És türelmetlen vagyok a naggyal, folyton fegyelmezem,
ahelyett, hogy játszanánk, néha ordítok is vele, aztán emészt a szégyen. Hova
tűnt az a nő, aki kedves volt és türelmes és jókedvű? A férjemmel lassan csak a
rezsiszámlákról beszélgetünk, meg törlesztőrészletekről, ki kellene cserélni a
mosógépet, mert ráz. Az elmúlt években egyetlen napot sem töltöttünk kettesben.
Mi lesz így a házasságunkkal?!" - fakadt ki Ancsi.
Az említett barátnőmnek három és fél éves a nagyobbik
gyereke, azóta nagyjából így él. A nagyszülők távol élnek, segítsége alig akad.
Biztosan sokaknak ismerős a fenti helyzet, és nem kétséges, hogy nagyon nehéz.
De a szemfüles olvasónak talán feltűnnek a monológból kilógó lólábak:
"Minden nap frisset kell főzni!", "Rendnek kell lenni!",
"Ha én nem pakolok el, helyettem senki nem csinálja meg.", "A
gyereknek kell a társaság és a friss levegő" - ezek azok az árulkodó
mondatok, amelyekre érdemes felfigyelni. Miért kell minden nap boltba menni, és
frisset főzni? Mindig rendnek kell lenni a lakásban? Mindent el kell pakolni,
mindenki után?
Szívszorítóan sok a "kell" szócska, de az nem
hangzik el: "Nekem mire lenne szükségem?","Legalább heti egy
órácska volna jó, amikor magamban lehetek, amikor letehetem a
felelősséget."
Ancsi barátnőm anyukája is tökéletes háztartást vitt, minden
nap főzött, ragyogott a lakás, de nem maradt türelme a gyerekeivel való
együttlétre. Ancsi szentül meg is fogadta, ő másképp fogja csinálni. Csakhogy a
látott, átélt minták - milyen a jó anya, milyen a jó feleség - kőkemény
parancsként hajtanak minket, gyakran észrevétlenül teljesítjük őket. Felmérések
szerint a magyar nők többsége ma is úgy véli, hogy a jó feleség, jó anya a
rend, tisztaság egyedüli őre, az asszonynak a legjobb szakácsnak,
házvezetőnőnek és tökéletes dolgozó nőnek kell lennie. Már csak azért is, mert
a munkahelyén pénzt kap a munkájáért, míg az otthoni talpalásért alig jár
kézzelfogható elismerés: hisz mindenkinek magától értetődő, hogy anya mindent
elintéz, van tiszta zokni a fiókban és étel az asztalon.
De sajnos "házi cseléddé" pontosan úgy válhat az
ember, ha arra szoktatja a családtagjait, hogy mindent elpakol, elkészít,
megold helyettük, "mert ha én nem, akkor senki" - vagyis gyakran mi
magunk hozzuk létre azt a szokásrendszert, amelyben fel sem tűnik - nemhogy
elismerésre méltó lenne - a munkánk eredménye (tiszta ruha, meleg étel stb.).
Ancsi barátnőméknél, akkor derült ki, hogy a férje azt sem
tudja, hol kell bekapcsolni a mosógépet, mikor az elromlott. Ez az életforma
óhatatlanul kiégéshez vezet: krónikus kimerültséghez, állandó ingerültséghez,
elégedetlenséghez, később depresszióhoz, majd az évek alatt akár testi
betegséghez is. Mert akinek valami baja van, az végre kiszállhat a
taposómalomból.
Ha valaki a fenti tüneteket egy munkahelyen észleli magán,
általában támogatást kap ahhoz, hogy a teljes kiégést megelőzze, töltődjön. A
munka világában általában komolyan veszik a "burn out" jeleit. Ha
ugyanezen tüneteket egy családanya észleli magán, még ma is lesajnáló tekinteteket
kap: "Ugyan, mit nyávog ez a nő, otthon lehet, csak a gyerekének kell
gügyögnie!"
Pedig a gyesbetegség nem más, mint a kiégés. Az anyaság
megajándékozza a nőket a nélkülözhetetlenség érzésével, de egy életen át tartó
(min. 20 év/gyerek) felelősség súlyával is. A kettő elegye könnyedén átcsap
omnipotenciába: vagyis mindenért én vagyok a felelős. Kötelességtudat, fegyelem
és egy igásló teherbírása - ezek az uralkodó női parancsszavak. Ez az igazi
mission impossible, aminek elkerülhetetlen következménye a bűntudat. Mivel a
nők többsége az anyatejjel együtt szívja magába a megfeleléskényszert, könnyen
belesétálnak a perfekcionizmus csapdájába.
Egy pár életében a gyermekáldás - minden öröme mellett - a
kapcsolat legnagyobb próbatétele is, bár erről ritkán esik szó. Pedig tény:
mire a kicsik iskolába mennek, a párok fele szétmegy.
A nők, akik egyre gyakrabban válnak családfenntartókká is,
és ugyanolyan fontos az ő fizetésük is a családi költségvetésben, mint a
férfiaké, anélkül járatják csúcsra magukat, hogy közben megtanulnák azt, hogy
másra is rá lehet bízni feladatokat, hogy lazábban is lehet kezelni az otthoni
munkát (pl. nem kell annyit főzni, pakolni minden nap).
A túlhajszolt, éveken át erején felül teljesítő anyából
könnyen válik mártír, aki végül a gyerekeit, társát teszi felelőssé:
"Feláldoztam értetek az életem."
Így válhat a hősből mártír, de ebben a folyamatban senki nem
nyer.
/Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/racz-zsuzsa/20110728-racz-zsuzsa-a-no-martir-vagy-szuperhos-terezanyu-irasa.html/
Amikor a nyúl viszi a vadáspuskát
2015. NAGY KÖNYVES KIHÍVÁSÁNAK TIZENHATODIK KÖNYVE – Richard
Adams: Gesztenye, a honalapító
A Nagy Könyves Kihívás listáján egy olyan pont is áll, amely
szerint el kell olvasni egy könyvet, amelynek a szereplői nem emberek. Ehhez a
ponthoz én a Micimackót választottam. A könyvről írtam a blogomon és a
közösségi portálon lévő oldalamon is, ahol megjegyeztem, hogy azért
választottam a Micimackót, mert nem akartam újraolvasni Orwell Állatfarmját,
mert azt éppen tavaly olvastam, de Orwell regényét mindenkinek nagyon ajánlom,
aki teljesíteni szeretné a könyves kihívás ezen pontját, mert ehhez megfelelőbb
könyvet nem is találhatnánk. Ehhez a megjegyzésemhez érkezett egy hozzászólás,
mely szerint választhattam volna a Gesztenye, a honalapító című könyvet is, ami
nyulakról szól, és az is kitűnő. És, csak úgy, mint Modiano A kis Bizsu című
regénye esetében, ismét kaptam egy ajánlatot: ha kérem, akár kölcsön is
kaphatom a könyvet. Mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki könyvet ajánl,
úgyhogy ez a regény is felkeltette az érdeklődésemet. Gyorsan utána is néztem
az interneten, valójában milyen könyv is ez. Richard Adams regényéről
megtudtam, hogy ez a könyv a szerző első, és mindmáig legsikeresebb regénye,
annak ellenére, hogy a kezdetekben több kiadó is visszautasította a kéziratot.
Megjelenése óta, az elmúlt több mint 40 év alatt viszont 50 millió példány
talált belőle gazdára. Annyira sikeres, hogy több irodalmi díjat is nyert,
egész estés animációs film is készült belőle, sőt, televíziós sorozatként is
feldolgozták, amit 1999. és 2001. között vetítettek. Erre felkaptam a fejem: a
nagy könyves kihívás listáján ugyanis egy olyan pont is szerepel, amely szerint
el kell olvasni egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült
belőle. Elhatároztam hát, hogy kölcsön kérem a Gesztenye, a honalapító című
könyvet, mert, ha elolvasom, teljesíthetem vele a könyves kihívás 49. pontját.
A könyv már látványra is nagyon szép. Nagy méretű, súlyos,
vaskos kötet kemény kötésben, gondoltam, kihívás lesz ennyi oldalon át nyulakról
olvasni. De nem bántam meg, hogy megtettem.
A történet szerint a sandlefordi tanyán élő nyúlcsapat egyik
tagja, Vakarcs, látnoki képességekkel rendelkezik, és egy nap veszedelmet lát,
látomása szerint otthonuk elpusztul. Arra biztatja hát bátyját, Gesztenyét,
hogy győzzék meg a kotorék vezérét arról, hogy hagyják el hazájukat, és
telepedjenek le máshol. A vezér elküldi őket, de ők, néhány nyúllal együtt az
éj leple alatt útnak indulnak. A nyúlrendőrség megpróbálja őket feltartóztatni,
de ők átjutnak az akadályon, és folytatják a vándorlást, hogy új hazára
találjanak. Réteken, erdőkön át vándorolnak, más nyúlközösségekkel találkoznak,
ahová vagy megpróbálnak beilleszkedni, vagy éppen az ottani nyulakat szeretnék
rávenni arra, hogy tartsanak velük. Gesztenyére és csapatára állandóan veszély
leselkedik, állatoktól és más nyúltársaiktól kell megvédeniük magukat és
egymást. Ez bizony egy olyan történet, amikor a "nyulak viszik a
vadászpuskát"! Hosszú, félelmetes, izgalmas az út, míg végül Gesztenye és
a nyulak megtalálják és megépítik új otthonukat.
A regényből sok minden megtudható a nyulakról, mint
állatokról, és arról az elképzelt nyúl társadalomról is, amit a szerző épít
fel, s amely a nyulakat emberivé teszi. Aki a kezébe veszi a könyvet, számítson
a természet részletes leírására, a könyvnek ez az oldala hasonlít Fekete István
állatregényeire, de, abban, hogy a nyulak emberi tulajdonságokkal vannak
felruházva, hasonlítható Orwell Állatfarmjához is, bár ez a könyv nem
kifejezetten társadalomkritika. Viszont nagyon kalandos. Magam is meglepődtem,
hogy olvasás közben mennyire drukkoltam a nyulaknak, hogy ép bőrrel megússzák a
támadásokat, a regény végén pedig kifejezetten izgultam, hogy Gesztenye
csapatából egyetlen nyúl se veszítse életét. Nagyon megkedveltem a regény
szereplőit, főként Gesztenyét, aki egy igen okos nyúl, ésszel és optimizmussal
vezeti a csapatot, intelligensen és diplomatikusan oldja meg a
konfliktushelyzeteket. Nagyon szerettem ezt a könyvet, úgyhogy azon
gondolkodom, nem kellene-e több állatokról szóló könyvet olvasnom. Lehet, hogy
meg is teszem. És, azt hiszem, a Gesztenye, a honalapító című könyvből készült
animációs filmet is megnézem majd.
A Gesztenye, a honalapító című könyv elolvasásával én a nagy
könyves kihívás 49. pontját teljesítettem, mert ez egy olyan könyv, amelyből
televíziós műsor készült. De ez a könyv ajánlott a lista 7. pontjához, mert a
könyv szereplői nem emberek. Választható a könyv a lista 3. pontjához is, mert
ebből a történetből egy animációs film, tehát film is készült, teljesíthető a
24. pont, ha ezt a könyvet valaki a borítója alapján választja ki – teheti,
mert szép a borító -, és kipipálható vele a lista 44. pontja, mert ez a könyv
eredetileg nem az anyanyelvünkön íródott.
A könyvet ajánlom azoknak, akik szeretik Fekete István
regényeit, mert azokhoz hasonló élményben lehet részük. És ajánlom azoknak is,
akik szeretik a kalandos történeteket, mert a könyv olvasása közben végig
drukkolni lehet a nyulaknak.
/Forrás: http://ferenczikadrienne.blogspot.hu/2015/03/amikor-nyul-viszi-vadaszpuskat.html/
Meghívó a klubba - kivételesen fél órával hamarabb
Sziasztok!
Szeretettel meghívunk Benneteket a Nyíregyházi Babaklubba.
Az időpont: 2015. március 20. (péntek) 9:30-11:30 óra.
A helyszín: Jósavárosi Görög Katolikus
Egyházközség közösségi háza (Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 15/A.)
A hét témája:
A "Mikroszülés" című film vetítése.
A Mikroszülés egy új, egész estés dokumentumfilm, mely teljesen új megközelítésben tekint a szülésre, egy mikroszkóp lencséjén keresztül. A film azokba a legújabb mikroszkopikus tudományos felfedezésekbe enged bepillantást, amelyek a szülés alatt és közvetlenül szülés után történnek. A legújabb tudományos kutatásokat megvizsgálva a film felfedi, hogy az a mód, ahogyan szülünk, hatással van gyermekünk egészségére egész életükön át.
A film után beszélgetünk a témáról. Vendégünk lesz: Kapta Ibolya.
A tervezett program:
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:20-9:30 Érkezés, játékok, szőnyegek előkészítése a mulatságra
9:30-10:00 Bemutatkozó kör, hogy segítsük az ismerkedést
10:00-11:00 A ,,Mikroszülés" című film vetítése
11:00-11:30 Beszélgetés a témáról
Várunk benneteket szeretettel!
Az újszülött első órája
Svéd kutatók videofelvételek segítségével elemezték az
újszülöttek születés utáni viselkedését. Megfigyelték, hogy amikor a kisbabákat
megszületésük után azonnal édesanyjuk csupasz mellkasára fektetik,
jellegzetesen viselkednek.
Minden kisbaba egy picit más lehet, de azért a
kisebb-nagyobb eltérések ellenére világosan elkülöníthető kilenc fázis, amelyen
a háborítatlan bőrkontaktus során végigmennek.
Megszületésekor általában felsír az újszülött, de édesanyja
testére helyezve hamar megnyugszik. Rövid pihenő után felélénkül, kinyitja a
szemét, mozgatni kezdi a kezét és a fejét. Körülbelül a nyolcadik perctől
kezdődően még aktívabbá válik, hosszabban nyitva tartja szemét; gyakran néz
édesanyja arcára és mellére, keresni kezd, miközben kezét a szájához viszi, és
halk hangokat hallat.
Az aktív időszakok között rövidebb-hosszabb időre megpihen,
akár el is alszik.
És akkor elindul!
Nagyjából a harmincötödik perctől indul a kúszási fázis: az
újszülött élénk végtagmozgásokkal közeledik a mell felé, a tájékozódásban pedig
elsősorban szaglására támaszkodik.
Ezt követi az ismerkedés szakasza. A kisbaba nyalogatni
kezdi a bimbót és a bimbóudvart, közben kezével az egész mellet gyúrja,
gyömöszöli. Az ennek hatására felszabaduló oxitocin hormon méhösszehúzódásokat
okoz, vagyis segíti a vérzés csillapodását, ugyanakkor a tejfolyást is lehetővé
teszi. Ez a fázis átlagosan negyven perc után indul, és nagyjából húsz percig
tart.
A nyolcadik a szopási fázis, amikor az újszülött önállóan
rátalál a mellbimbóra és szopni kezd. A megfigyelések szerint a legtöbb esetben
legalább ötven perc is eltelik, mire az újszülött eljut a hatékony szopásig.
A hatékony szopást onnan ismerheted fel, hogy a baba
hallhatóan, ritmikusan szív-nyel. Ebben a testhelyzetben szinte magától jól
kerül mellre, hiszen óriásira kell nyitnia a száját! Érdemes türelmesen kivárni
és nem beleavatkozni, mert ő tudja a legjobban, hogyan is kell ezt csinálni.
Utána pihenés!
Szopás után az újszülött és gyakran az anya is elégedett,
mély álomba szenderül. Ez az alvási fázis átlagosan másfél-két órával a szülést
követően érkezik el.
Ti is átélhetitek!
Nem árt tudni, hogy ezt a káprázatos és megható viselkedést
csak abban az esetben figyelhetjük meg a babánál, ha a bőrkontaktust nem
szakítják meg vizsgálatok, mosdatás, öltöztetés, szemcsepp beadása miatt. Ezért
javasolja az Egészségügyi Világszervezet, hogy a szülőszobán megvalósított bőrkontaktus
zavartalan legyen legalább egy órán át, de még jobb, ha addig tart, amíg az
újszülött befejezi az első szopást. A legtöbb szülészeten még nem tartozik a
mindennapos gyakorlathoz ennek a zavartalanságnak a biztosítása, pedig még
császármetszés esetén is minden további nélkül kivitelezhető legkésőbb a műtét
befejeződése után.
Mit tehetsz?
Vigyetek magatokkal a szülésre egy tiszta, puha, meleg
takarót és törülközőt. Lehet, hogy a szülőszobában és a műtőben hűvös van, de a
tested melegen fogja tartani a babát, kívülről pedig gondosan be lehet
takargatni. Így sokkal kevésbé hűl le, mintha édesanyjától elkülönítve
inkubátorba tennék. A kis újszülöttnek elsősorban ölelésre, szülei
testmelegségére van szüksége, ezért érdemes már a szülés előtt kérnetek, hogy
felöltöztetés nélkül, zavartalan csendben tölthessétek ezt a soha vissza nem
térő két órát.
Megjelent a HelloBaby! 2015. február-márciusi számában.
Szerző: dr. Kun Judit orvos, szoptatási tanácsadó IBCLC
/Forrás: http://hellobaby.hu/index.php/cikkek/item/3515-az-ujszulott-elso-oraja/
,,Egy új csoda az életünkben." - Interjú Vajdáné Mártha Judittal
Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik)
A hónap babája: Imola
Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?
A legnagyobb siker az, hogy automatikusan alakultunk
családdá, tehát magától értetődő volt az egész. Amikor elterveztük, hogy Imola
érkezzen, rögtön megfogant, elég könnyű terhességem volt, gyors szülésem, tehát
ez is nagy siker. Az is nagyon természetes volt az első perctől kezdve, hogy
ott van, létezik, velünk van, tényleg. Régen mindig azt hittem, hogy egy gyerek
fenekestül felforgatja az egész életünket, és nem így volt. Mindig úgy éreztem,
hogy nem állok még erre készen. Ezért is szültem relatíve későn. Bár azt
mondják, a gyerek tudja, mikor kell jönni. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha
tudtam volna, hogy mekkora öröm egy gyerek, akkor most ott sorakoztak volna,
mint egy orgonasíp a karácsonyfa előtt. Szerintem az a legnagyobb siker, hogy
ott van, hogy létezik. Pont a múltkor jutott eszembe, hogy annyira természetes
volt, hogy ott van Imola, mintha mindig ott lett volna. Amikor megérkezett a
lakcímkártyája, jó két hét múlva a szülés után, akkor szembesültem vele, hogy
ez nem volt mindig így, és ez egy új dolog az életünkben, és akkor sírtam el
magam először. Nem is a szüléskor, hanem igazság szerint akkor tudatosodott,
hogy ő egy új csoda az életünkben. A másik nagy siker az, hogy többre vagyok
képes, mint gondoltam, és amit az anyaságról gondoltam az téves elképzelés. Azt
hittem, egy anyának tökéletesnek kell lennie. Persze rájöttem, hogy elég, ha
úgymond elég jó anya vagyok, és minden tőlem telhetőt megteszek. Imola amúgy is
olyan édes, pl. bármit rajzolok, pedig nem vagyok egy nagy rajzoló, mindig azt
mondja jó lett! Én meg persze nevetek. Szóval nem mondhatom, hogy nem dicsér a
lányom!
Mi a legnagyobb
kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe kellett nézned?
Nem fogok új dolgot mondani, ez az idő, illetve az
időhiány. Szerintem nagyon sokan szenvednek ettől. Sok embernek meséltem már a
klubban, hogy én amúgy is hatványozottan sok időt töltök a konyhában, most is
csak ezt tudom mondani. Az allergiáim miatt, egyéb problémák miatt, a családnak
is külön kell főzni. Napi három-négy óra elmegy a konyhában, szerintem ez
rengeteg idő. Nagyon sok. Régen is így volt, mikor dolgoztam. Akkor is kb. így
volt ez a dolog, de már ott van a gyerek is, és nyilván vele is foglalkozni
kell. Nagyon sokszor ez kitolódik estébe, éjszakába nyúlóan. A fáradtság, az időhiány
sokszor nagy gond. Nem is az a baj, hogy meg kell ezeket a dolgokat csinálni,
hanem, hogy nem negyvennyolc óra egy nap. Tudom, hogy meg kell csinálni, de jó
lenne, ha hosszabb lenne egy nap, és akkor több minden beleférne. Kevesebb idő
jut egymásra, magamat pedig már nem is említem. Azt szoktam mondani, hogy néha
hiányzom magamnak. Nyilván ez ezzel jár, de az idő a legnagyobb kihívás, vagyis
az időbeosztás.
Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy
a gyerekeknek jobb legyen?
Az anyagi biztonságot említeném én is, mint oly sokan az
anyukák közül. Szerintem az apának annyit kellene keresni, illetve olyan
fizetéseket kellene adni, hogy egy férfi egyedül is el tudja tartani a
családját, ha úgy alakul. Illetve, hogy az anyák otthon maradhassanak három
évig minimum, ha szeretnének. Legyenek részmunkaidős állások és azokat is
fizessék meg úgy, hogy azokból meg lehessen élni. Abszolút az anyagi biztonság,
mert ha ez nincs, akkor semmi sincs. Akkor a nő nyugodtan koncentrálhat az otthoni
dolgokra, a gyerekre, hiszen ez a kisgyerekkor soha nem tér vissza. Ha munkába
állunk, akkor sokkal kevesebb idő jut a családra is, egymásra is. Ezt említeném
első helyen, ezzel pedig összefügg minden gyakorlatilag.
Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?
Egy személyt nem emelnék ki, illetve hát anyukámat
nyilván, de más embernél is látok olyan pozitív tulajdonságokat, dolgokat,
amelyekre példaként tekintek. Anyukámmal kapcsolatban még annyit, hogy amióta
anya lettem, azóta annyi mindent másképp látok. Nem tudom, hogy ki hogy van
ezzel. A kamaszkor egy kritikus korszak. Nagyon sokszor mondtam magamban, hogy
én nem így csinálnám, stb. Igazából most látom azt, hogy mennyi energiájába
került minden. Ez egy természetes dolog egyrészről, mert az anyáknak ez a
dolga, de tényleg annyira megváltozott például anya is a szememben. Csak remélem,
hogy annyira jól fogom csinálni, mint ő. A klub is nagyon jó dolog egyébként.
Itt is annyiféle ember összejön. Nagyon sok anyuka van, akiknek irigylek
dolgait, tulajdonságait. Például Tündének az empátiáját, a nyugalmát, a
kisugárzását, azt, hogy nagyon tájékozott. Én ezt csak irigyelni tudom. Aztán
ott van például Noémi, aki mindig olyan vidám, olyan jókedvű, kiegyensúlyozott,
el nem tudom képzelni, hogy ő valaha is elveszíti a türelmét. Aztán ott van
Zsuzsa lazasága, ahogy jönnek-mennek Lucáékkal például, amit szerintem én sosem
tudnék utol érni. Ezeket látja az ember, és vannak módszerek, hogy ki, mit hogy
csinál. Szoktunk beszélgetni, és ebből is merít az ember. Ki lehet ezeket
próbálni, vagy egyszerűen csak csodálni, hogy valaki így is tudja. Nagyon jók
ezek a közösségek ilyen szempontból is.
Mit tudsz a nők, illetve az anyák jogairól?
Igyekszem folyamatosan tájékozódni, főleg arról, ami engem
érint. Nem nevezném magam nagyon-nagyon tájékozottnak, de próbálok
informálódni. Próbálok tájékozódni a netről, a kormányablak még, ami nagyon jó
találmány. Be lehet oda menni, és személyre szabott tanácsot tudnak adni.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a
hordozással?
Ösztönösen jött. Nem tudtam, hogy ez a kötődő nevelés, nem
voltam vele tisztában. Szerintem a nők többségében ez ösztönösen megvan, ez az
igény. Utána jöttem rá én is, hogy engem is így neveltek a szüleim. Én is csak
ezt adtam tovább, hogy gyerekközpontúan álljak a dolgokhoz. Eszembe nem jutott
volna, hogy sírni hagyjam a gyereket például. Igyekeztem mindenben az ő
igényeit követni, figyelembe venni. Igazság szerint a hordozás kimaradt az
életünkből, leszámítva néhány Szambaba órát. Ezt nagyon sajnálom utólag. Az a
gond talán, hogy későn jutottunk el a klubba, 14 hónapos volt Imola. Már
szerintem problémás lett volna elkezdeni. Amúgy is egy izgő-mozgó gyerekről
beszélünk, de biztos, hogy nagyon jó lett volna, ha kisbabaként kipróbáljuk.
Illetve azt szoktam mondani, hogy én is hordoztam, csak ölben, nem kendőben. Ő
egy igazi kis „ölbebaba” volt. Az első pár hónap arról szólt, hogy éjjel-nappal
hurcoltam, mert nagyon igényelte. Még a vécére is futva mentem, mert öt percre
nem lehetett letenni. Úgy ettem, hogy az ölemben volt. Nagyon nehéz időszak
volt, sokat sírtam, azt hittem sose lesz vége. Egyébként is sírós volt,
hasfájós volt, keveset aludt már akkor is. Tényleg jó lett volna, ha a
hordozással hamarabb megismerkedünk. Sokat könnyített volna a helyzetemen. Ezt
leszámítva tényleg én is kötődően neveltem és nevelem Imolát a mai napig, ez
ösztönösen alakult így. A klubra pedig az interneten találtam rá. Próbáltam
közösséget keresni, hogy kimozduljunk, úgy jöttem el. A védőnőt kérdeztem,
mikor megtaláltuk a klubot. Ő mondta, hogy ne jöjjünk, mert még nagyon pici, és
így jöttünk később. Jöhettünk volna hamarabb is, mint ez utólag kiderült. Ezt
is sajnálom, mert nagyon jól éreztük magunkat, és akkor még több időt tudtunk
volna ott tölteni. Imola is nagyon szerette mindig. Volt, hogy otthon kipakolta
a kimosott ruhákat a teknőből, és beleült, integetett nekem, és mondta, hogy
utazik. Kérdeztem hova, mire ő: a babaklubba!
Talán azt, hogy Imola nagyon barátságos és közvetlen.
Igazság szerint a férjem abszolút zárkózott típus. Én társasági embernek tartom
magam, viszont nem oldódok túl könnyen az elején. Ilyen szempontból a gyerekünk
abszolút nem hasonlít ránk, mert ő rögtön beleveti magát az új társaságba,
hamar feltalálja magát, könnyen barátkozik. Nem tudom, hogy ez a kötődő nevelés
miatt van-e így, vagy valamilyen rejtélyes csoda folytán, de tényleg nagyon
hamar otthon érzi magát új társaságban is. Sőt, néha zavarba ejtően barátságos
tud lenni. Mindenkiről a szépet és a jót feltételezi, puszit ad, ölelget néha
ismeretlen gyerekeket is, tényleg nagyon közvetlen. Amit a szakemberek, pl. a
pszichológusok is szoktak mondani, ebben a korban alakul ki az ősbizalom.
Biztosan az is nagyon számít ebben, hogy mennyire van közel hozzád a gyerek,
mármint fizikailag is, gondolok itt pl. a gyakori testkontaktusra, mennyire
veszed ölbe, mennyire foglalkozol vele, mennyire hagyod sírni. A kötődő nevelés
erősíti ezt az ősbizalmat, a gyerek tudja, hogy számíthat rád, és így
remélhetőleg másokban is jobban meg fog majd bízni. Egyébként a szülők is
profitálnak a kötődő nevelésből szerintem, mert ki ne szeretné, hogy a gyereke
kötődjön hozzá? Én például mindig imádtam, amikor úgy aludt mellettem, hogy
átölelte a nyakamat, vagy reggel mondta, hogy anya simogassa hátadat! Sokáig
úgy aludt el, hogy rám feküdt, igaz, mostanában azért már éreztem a súlyát, de
szerettem mégis ezt. Pár hete viszont mintha már kinőtt volna ebből, ő kérezkedik
a kiságyába. A szopit is nemrég hagyta el, szóval már nem is olyan kisbaba.
Kicsit azért fáj a szívem!
Mesélnél egy kicsit a gyermekedről? Milyen személyiséggel
rendelkezik?
Ahogy említettem, nagyon könnyen barátkozik. Szinte mindig
jókedvű. Hatalmas mosollyal szokott ébredni. Kicsi kora óta beragyogja az
életünket. Jó ránézni. Akaratos is egyébként. Sőt, egyre jobban erősödik az
akarata, nyilván ez is egy természetes folyamat. Az a szerencsénk talán, hogyha
mérges lesz, vagy dühös lesz, akkor ez viszonylag hamar lecseng. Nagyon képes hisztizni. A végletek embere. Nagyon képes
örülni, nagyon képes sírni, bosszankodni. Nem fogja magát vissza ilyen téren
sem, de viszonylag hamar túllép ezen. Kihisztizi magát, aztán újra ragyog az
arca, minden szép és jó. Bár az is igaz, hogy mostanában egyre sűrűbben és
erősebben érvényesíti az akaratát. Lehet, hogy ez már a dackorszak? Nagyon
cserfes, korán is kezdett beszélni. Rengeteg mondókát ismer, és sokat is
énekelünk. Ő ilyenkor gyakran úgy tesz, mintha citerázna, biztos a zenebölcsis
Ágota nénit utánozza. Nagyon cuki! Nagyon eleven gyerek. A klubban is legendás
volt a mozgékonysága, tényleg rettentő mozgékony. Most, hogy már kétéves múlt,
még inkább rohangál, próbál felmászni mindenhová. Most karácsonykor a karácsonyfára
szeretett volna felmászni. Pedig direkt az asztalra tettük a fát. Persze nem
engedtük, ő pedig kitalálta, hogy akkor tegye fel apa a fa tetejére. Nem egy
elveszett gyerkőc! Nagyon-nagyon energikus gyerek. Az alvásigénye kicsi.
Sokszor még este tízkor se nagyon hajlandó elaludni. Én persze már jobbra dőlök
a fáradtságtól, Attila meg balra. Aztán nevetünk, hogy kire ütött ez a gyerek!
Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekednek?
Hogyan készíted fel az életre?
Apukám mondta mindig, hogy az életet élni kell. Ez az ő
mondása, hogy nem leélni, hanem megélni kell. Igazság szerint minket is ilyen
szellemben neveltek, és én ezt próbálnám tovább adni. Az élmények a
legfontosabbak az életben, nem a tárgyak például, hanem, hogy legyen minél több
közös program. Mi régen rengeteget jártunk kirándulni, utaztunk külföldre,
kirándultunk belföldön. Velünk otthon nagyon sokat játszottak és foglalkoztak.
Babaházat készítettünk közösen. Apukám az udvaron is hintát, mászókát csinált,
faragott egy nagy lovat, aminek még Imola is lovagolt a hátán. Nagymamámmal
pedig hímeztünk, kötni tanított, anyukámmal pedig sütöttünk. Tényleg ezek a
közös élmények a legfontosabbak, ezt próbálnám Imolának átadni. Szerintem ez az
egyik leglényegesebb, hogy így éljen, aztán persze az is hogy ő is megtalálja
később a hobbiját, azt a munkát, amit szeret. Érezze jól magát! Fontos, hogy
családként is minél többet legyünk együtt, és minél több dolgot csináljunk
közösen. Például játszani is nagyon szeretek vele. Szerintem legalább annyira
élvezem, mint ő. Bele lehet feledkezni. Kár, hogy felnőttként nincs legális
játékidőnk. Az ünnepek, a rituálék, az esti mesék is nagyon fontosak egy család
életében. Ezeket én is nagyon-nagyon szeretem. Annyi élményt ad. Soha nem tudom
például, hogy hova alakul a mese vége. Ő dob fel egy témát. Múltkor egyébként
meg is hatódtam, mert túlórázott a férjem, és mikor kérdeztem, hogy miről
meséljek, Imola mondta, hogy meséljek apáról. Annyira kis édes tud lenni. Ezek
hétköznapi dolgok, de nagy élmény egyébként. A másik, amit talán említenék még
az élményeken túl, az az egészségtudatos nevelés. Ez az egyik mániám egyébként.
Nyilván saját magamból kifolyólag is. A családnak is próbálok minél
egészségesebben főzni, kenyeret sütni, nálunk nincsenek félkész és készételek,
mindent én csinálok. Természetes kozmetikumokat, mosószereket használok, és
egyébként is kerülöm a szintetikus dolgokat, a gyógyszerek helyett is
természetes módszereket használok, ha lehet, természetes anyagokból készült
játékokat veszünk. Mindenben próbálok erre figyelni, de szerintem ezt nem is
kell majd külön mondani Imolának, hanem belenő. Ezt remélem, hogy követni
fogja. Az a legjobb, ha te magad vagy a példa.
Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat, és a
gyermeked gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál
említeni?
A legnagyobb különbség, hogy az én gyerekkorom már
nagyon-nagyon régen volt… Ez az egyik, de azért próbálok visszaemlékezni.
Szerintem sokkal nagyobb szabadság és biztonság volt. Jobban el merték engedni
a szülők a gyerekeket szabadjára, például, hogy játszanak az utcán, a kertek
alatt, stb. Én eleve kertes házban nőttem fel, ez is egy nagy különbség. Nagy
udvarunk, kertünk volt, a kertünk alatt volt a vár, nem messze a láp, az utcánk
végén a halastó, hatalmas szabadság! Teljesen más egy lakásban, de azért
igyekszünk mi is minél többet a szabadban lenni. Megyünk az erdőbe, a
vadasparkba, a játszótérre. Szerintem ma már nincsenek ezek a nagy bandázások
azoknál a gyerekeknél sem, akik kertes házban nőnek fel. Én legalábbis azt
tapasztaltam, hogy nem merik annyira kiengedni a gyerekeket, hogy menjetek
ide-oda, csak úgy együtt, hanem mindig megy legalább egy-két szülő is velük. A
világ is sokat változott, és a közbiztonság is sokat romlott. Aztán ott van a
sok virtuális dolog is, a számítógép, a mobil, az internet, a tablet. Az
unokaöcsémtől hallottam például, aki elsős általános iskolás, hogy már csak
kettő gyermeknek nem volt tabletje az iskolában, amin én nagyon megdöbbentem.
Karácsonyra most például ő is azt kapott. Annyira sokat változott a világ, hogy
az néha döbbenetes. Erre például én próbálnék ügyelni, hogy ne egész nap a gép
előtt üljön majd, vagy a mobilját nyomkodja. Nyilván nem lehet teljesen szembe
menni a változásokkal, nem lehet őket teljesen elzárni ezektől, és talán nem is
kell, de azért jó lenne, ha minél többet sportolna, mozogna, jönne-menne.
Valódi kapcsolatai legyenek, ne csak virtuálisak. Én azért optimista vagyok,
azt sem mondom, hogy ma már nincsenek igazi kapcsolatok, mert vannak. Nyilván
megváltozott az élet, de ezért jók ezek a közösségek, mint a babaklub, vagy
akár a játszótéri közösségek, vagy bármi hasonló, hogy összejöjjünk, közös
programjaink legyenek, és tényleg ne az legyen, hogy otthon ül a gyerek a tv előtt,
és nézi a mesét, hanem valódi élményeket éljen át.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)