Hogyan neveljük takarékosságra a gyereket?

A legegyszerűbben úgy nevelhetjük takarékosságra a gyereket, ha jó példával járunk előtte. Vagyis, ha a szülő folyamatosan elúszik a hó végére, ha indokolatlan impulzusvásárlások terhelik havonta a családi büdzsét, akkor elég nehéz a gyerekeknek elmagyarázni, miért nem kaphat meg minden játékot vagy kütyüt.

Az persze még kevés az üdvösséghez, hogy a szülő takarékoskodik, hiszen a gyerek szemszögéből ez lecsapódhat abban is, hogy apa egyszerűen fösvény. De hol az arany középút? Hogy magyarázható el a gyereknek, min és hogyan lehet és éri meg spórolni? Fontos, hogy a gyerek tisztában legyen azzal, mi mennyibe kerül. Nem is a tej és a kenyér a legfontosabb, hiszen ideális esetben az alapvető élelmiszerek megvásárlása, a számlák kifizetése nem követel extra erőfeszítéseket.

Sokkal fontosabb, hogy lássa, mennyit ér a szülei munkája, mire elég az ő fizetésük, illetve mennyit kell dolgozni egy-egy nagyobb, értékesebb termék megszerzéséért.

HA A GYEREK PÉLDÁUL SZERETNE EGY SZÁMÍTÓGÉPET, A SZÜLŐK KÉSZÍTHETNEK A GYEREKKEL KÖZÖSEN EGY FINANSZÍROZÁSI TERVET.

A kinézett gépet megosztva fizeti a szülő és a gyerek – mondjuk 150 ezer forintból 100 ezret áll a szülő, 50 ezret a gyerek. Ezt az 50 ezret pedig adott ütemezéssel tudja megspórolni: a karácsonyra, születésnapra kapott készpénzből és a havi zsebpénzből is le lehet csípni, hogy kijöjjön a szükséges összeg.

A gyerek megtanulhatja, hogy havonta is félretehet kisebb összegeket, ami nem jár nagyobb lemondással – ugyanúgy elmehet moziba a barátokkal, vagy vehet magának ezt-azt –, ám így időbe telik, mire összejön a szükséges pénz. Dönthet úgy is, hogy nagyobb összeget hasít ki egyszerre a saját kis költségvetéséből – egy szülinapi ajándékba kapott pénzmag és a zsebpénz nagy részét teszi félre. Ez viszont jelentős lemondást követel meg – igaz, az áhított gép is hamarabb meglesz.

A ZSEBPÉNZ MÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA IS SOKAT SEGÍTHET A GYEREKNEK A PÉNZÜGYEKBEN.

Ha nagyon keveset kap havonta, és abból sehogyan sem jön ki egy hónapban – jóformán csak bérletre és a telefon feltöltésére elég –, akkor a szülő kénytelen lesz folyamatosan kiegészíteni a havi juttatást. Ez nem segít a gyereknek, hiszen megszokja, hogy úgyis kap mentőövet. A másik véglet sem szerencsés, vagyis, ha nagyobb összeget tud költeni havonta. Ez ugyanis nem tanítja meg a gyereket arra, hogy mennyit is kell dolgozni az adott összegért.

Jó esetben a gyerek minden szükségeset meg tud venni a zsebpénzéből, és marad még neki valami extra kiadásra vagy spórolásra. Fontos, hogy tisztázza a szülő a játékszabályokat – vagyis mit vár el, szeretné-e, ha gyűjtene a gyerek, kap-e extra zsebpénzt időnként – így a gyerek felelős döntést hozhat saját maga pénzügyeit illetően.

EHHEZ AZONBAN KÖVETKEZETES HOZZÁÁLLÁS KELL A SZÜLŐTŐL IS. VAGYIS, HA SZERETNÉ, HOGY A GYEREK SPÓROLJON KICSIT, AKKOR NE GYENGÜLJÖN EL KÉT HÓNAP UTÁN.

A szabályokat érdemes előre megbeszélni a gyerekkel, és olyan elvárásokat, feladatokat meghatározni, amelyeket a gyerek tartani is tud.

Forrás: www.origo.hu

Őszi szünet a babaklubban

November 3-án, pénteken a Nyíregyházi Babaklub zárva lesz. Várunk mindenkit szeretettel jövő pénteken, november 10-én!

7 őszi immunerősítő tipp gyerekeknek

Így tegyük ellenállóvá gyermekünk immunrendszerét a hideg hónapokra!

Az ősz és a tél jellemzően a vírusoknak és baktériumoknak kedvező évszakok, hiszen sokat vagyunk zárt térben, kevesebbet vagyunk kint a friss levegőn és a nyári vitamin- és napfénytartalékaink is fogyóban vannak. A közösségekben általában mindenkit elér legalább egyszer valamilyen légúti vírusfertőzés, ám nem mindegy, hogy milyen erős immunrendszerrel találja magát szemben. Hasznos tanácsaink abban segítenek, hogy szervezetünk védekező rendszere minél erősebb maradhasson egész évben.

Vitaminok és nyomelemek minden mennyiségben!

A legjobb, ha a szükséges vitaminokat és nyomelemeket természetes úton, gyümölcs és zöldség formájában visszük be a szervezetbe, ugyanis ennek a legjobb a hasznosulása. Vannak azonban olyan vitaminok, mint a D-vitamin, amely napfény hatására képződik, ezért a napfényszegény téli hónapokban pótolni szükséges.

Amikor kisebb a friss vitamindús gyümölcsök, zöldségek elérhetősége, akkor vagy célzottan keresni kell olyan ételeket, amikben több a C-vitamin – például a kiviben, a paprikában, a citrusfélékben-, vagy érdemes mesterségesen pótolni (természetesen a táplálkozással bevitt mennyiségen felül).

Az úgynevezett antioxidánsok is sokban hozzájárulnak az immunrendszer kiegyensúlyozott működéséhez. Ide tartoznak a vitaminok (C-, E- és A-vitamin, flavonoidok), az omega-3-zsírsavak, és a nyomelemek (szelén, cink, magnézium). A megfelelő vasbevitel is elengedhetetlen, hiszen a vérszegény gyermek gyakrabban fertőződik meg.

Probiotikumokkal az egészséges bélflóráért

A probiotikumok is immunrendszer erősítő hatással bírnak. A bél falában levő nyirokcsomók és a bélben élő baktériumok nagyon aktívan közreműködnek a megfelelő immunitás kialakításában. Ezért nagyon fontos, hogy vigyázzunk rájuk! Fogyasszunk megfelelő mennyiségű, jó minőségű tejterméket, melyek természetes lactobacillusokat tartalmaznak. Emellett nagyon fontos a kiegyensúlyozott fehérje fogyasztás is, mert az immunglobulinok ezekből épülnek fel.

Kevesebb cukrot az erős immunrendszerért!

Sajnos, bármilyen finom is, a nem természetes, hozzáadott formában fogyasztott cukor gyengíti az immunrendszert. Ha minden étkezéséhez cukrot fogyaszt a gyermek, azzal a szervezete leterheltté válik, az energia az emésztésre koncentrálódik, így könnyebben kaphatja el a vírusos és bakteriális betegségeket.
  
Több testmozgás a szabad levegőn!

A torna és sport nemcsak kalóriát éget, hanem erősíti a tüdőt, tisztítja a nyirokrendszert, segíti a szervezet méregtelenítését, javítja a szervek oxigénellátását, amely fontos része az immunerősítésnek. Még ha hűvös is van, akkor is töltsünk kint a friss levegőn minden nap legalább fél-egy órát (hidegtől függően), sétával, kerékpározással, kocogással vagy olyan mozgásformával, amely örömöt okoz.
 
Tartsunk napirendet!

A gyerekeknek szüksége van megfelelő mennyiségű pihenésre és napirendre. Ha egy gyerek nem alszik eleget, a szervezete nem tud regenerálódni. Ugyanígy gondot okoz, ha nincs az életében napirend, a szervezete biológiai órája ugyanis napirend hiányában nem tud hatékonyan működni és ez kihatással van – negatívan- az immunrendszerére.
 
Használjunk illóolajokat!

Téli időszakban mindig használjunk antibakteriális, vírus- és gombaölő illóolajokat párologtatásra, mellyel fertőtlenítjük a levegőt. A citrom- vagy borsmenta-, eukaliptusz-, vagy teafa olajok kifejezetten alkalmasak erre a célra, ráadásul friss, tiszta illattal töltik meg az otthonunkat.
 
Ügyeljünk  a higiéniára!

Ügyeljünk a higiéniára, kézmosásra! Tanítsuk meg gyermekünknek a helyes kézmosási technikát és azt is, hogy étkezések előtt, illemhely használata előtt és után mosson kezet és hazaérve az oviból, suliból is első dolga a kézmosás legyen. Náthás, influenzás időszakban használjunk fiziológiás tengervizes orrsprayt, hogy a baktériumok ne tapadhassanak meg az orr nyálkahártyáján.

Forrás: www.gyerekmosoly.hu

Házi patika kiegészítése babaváróban

A kicsi baba érkezésével beköltözik a családba az örökös aggódás, félelem, nehogy baja legyen. Általában a csecsemő immunrendszere elég erős, és a szülők által kialakított, majdnemhogy steril környezetben nem kap el betegségeket. Ha mégis hiba csúszna a számításba, akkor jó, ha van kéznél néhány azonnal beadható készítmény. Természetesen minden készítmény használata előtt kötelező konzultálni a gyerekorvossal.

 

 

 

 

 

 

 

 

Alap felszerelés:

Lázcsillapító kúp - Germicid, Germicid-C, Mexalen, vagy valamilyen más, orvos által felírt végbélkúp. Oltások után, amikor a manó láza megemelkedik, igencsak jól jön.
Vigantol olaj - D-vitamin. Ezt is az orvos írja fel, a patikában pedig ki kell váltani.
Konakion - K-vitamin. A születés utáni hetekben kell csak adni. Az orvos 1-2 dobozzal ír fel, attól függően, hogy mennyire van szüksége a babának. Ha elfogy, már nem kell többet venni.

Alkohol - a köldökcsonk kezeléséhez. Alkohollal átitatott steril gézlappal, vagy fültisztító pálcikával lehet a köldökcsonkot tisztogatni.
Hintőpor - ebből többféle létezik. A gyerekorvos mondja meg, hogy melyik a jó, melyiket szokta javasolni a betegeinek. Egyébként a köldökcsonk ápolására szoktuk használni, valamint az állandóan nedvesen hagyott, esetleg gombás hajlatokat lehet vele nagyszerűen szárazon tartani.
Popsikrém - Lehet vásárolni DM-ben is, de a legjobb mindig az illatanyag-, és tartósítószer-mentes, patikában kikevert. Receptre lehet kiváltani. Egyesek használnak Sudocremet, Bepantent, Neogranormont is a babapopsi ápolására.

Bepantent és/vagy Neogranormont amúgy is jó, ha tartunk otthon, mert nagyszerűen alkalmazható felületes hámsérülésekre, kipállásokra, karmolásokra, illetve a szoptató anyuka esetleges mellsérüléseire.
Canestennel kenhető a baba popója is, ha gombás foltok, kiütések lennének rajta.
Fürdetőkrém - mindenképp gyógyszertárban kikevert krémet javaslok a pici fürdetéséhez. Az első időszakban ez megoldja a bőr zsirzását, nem lesz szükség külön testápoló krémre.
Testápoló - ha a bőre mégis kiszáradna, akkor olajozás helyett gyógyszertári testápolót használjunk. Az olaj csak közvetlenül fürdés után használva zárja a nedvességet a bőrbe. Fürdés előtt használva a hidratálást meggátolja, így kifejezetten szárít.

Felkészülés a problémákra

Minden betegség esetén fel kell keresnünk a gyerekorvost, aki a csöppséget megvizsgálva, személyre szabottan a legjobb gyógymódot fogja javasolni, de észre fogod venni, hogy egy idő után az alábbi szerek megtalálhatóak lesznek a gyógyszeres dobozotokban.

Fogzásra: Panadol, és/vagy Chamomilla bogyók, és/vagy Dentinox N foggél.
Hasfájásra: Infacol szirup.
Láz, orrfolyás, nátha: Nurofen, Panadol (vagy másféle láz- és fájdalomcsillapító) szirup/kúp, Oscillococcinum golyók, Nasivin orrcsepp, Sterimar/Orimar orrspray.
Immunerősítésre: Echinacia.
Köhögésre: Stodal, Ambroxol, vagy akármilyen más köptető is szóba jöhet.
Sebfertőtlenítésre: Betadin (A Bepanten Plusz is jó felületes sérülésekre.).
Rovarcsípésre, allergiás kiütésre: Fenistil cseppek, vagy kenőcs.

Vitaminok

Vitacolan, amiben minden szükséges vitamin benne van, valamint a Cebion, a téli hónapokra egy kis C-vitamin kiegészítés. A szoptatott babának ideális esetben ugyan nincs szüksége plusz vitaminokra, de az életkor előrehaladtával szükség lehet a pótlásra.

 

 

 

Forrás: https://picibaba.hu

 

 

 

 

A dadogás tünetei és kezelése

Mi a dadogás?

Dadogás alatt a beszéd folyamatosságának problémáját értjük, leegyszerűsítve talán azt lehet mondani, hogy a dadogás beszéd közbeni megakadásokat jelent. A jelenségnek viszont ennél sokkal többféle megközelítése létezik, sokféleképpen jelenhet meg. Még a szakemberek is azt mondják, hogy ahány dadogó, annyiféle dadogás létezik. A tünetek azonos embernél sem állnak fönt mindig, illetve súlyosságuk is változik: vannak enyhébb időszakok és olyan periódusok is, amikor a tünetek sokkal erősebbek. Vannak olyan helyzetek, amelyeknél a dadogás kevésbé jelentkezik, és olyanok is, amelyeknél viszont fokozottan. A dadogást befolyásolhatja akár a fáradtság is.

Tünetek

• beszédben való megakadás

• tikkelés

• beszédfélelem

• rossz légzéstechnika

A dadogás előfordulása

Dadogás bármikor kialakulhat, de leggyakrabban már kisgyermekkorban megjelenik. Felnőttkorban főként valamilyen baleset vagy betegség következtében kialakuló neurológiai eltérés miatt fordulhat elő. A különböző források 1-2 százalék közé teszik a probléma előfordulási gyakoriságát. Fiúknál, férfiaknál gyakoribb a dadogás.

A dadogás okai

Több okú, vagyis multikauzális jelenségről van szó. Vannak elméletek, amelyek szerint a probléma organikus okokra vezethető vissza, illetve vannak olyanok is, amelyek inkább a pszichés tényezőket helyezik előtérbe. Általánosságban annyit lehet kijelenteni, hogy jellemzően mindig van valamilyen hajlam, valamilyen organikus ok, amit aztán egy külső körülmény aktivál. Ilyen lehet például a stressz vagy kisgyerekkorban a környezet hatásai, mint a nagyon magas elvárásokat támasztó szülő vagy akár egy kistestvér születése miatti testvérféltékenység. Aktiválhatja a hajlamot az óvodába vagy iskolába kerülés is, továbbá működhet sok olyan rejtett ok is, amely nem is mindig azonosítható.

Hirdetés

Klasszikus probléma, amikor a dadogás nem a gyerekben, hanem "a szülő fülében kezdődik". Ez azt jelenti, hogy amikor a szülő elkezdi figyelni, hogy gyereke dadog-e, akkor egy idő után a gyerek is elkezdi figyelni saját magát. A megakadás elkezd benne tudatosodni, elkezd félni attól, hogy a beszédben el fog akadni. Mindez olyan beszédfélelemhez vezet, ami ördögi kört alakíthat ki.

A dadogás tünetei

A legjellemzőbb tünet a beszédben való megakadás, amelynek többféle típusát is megkülönböztetjük. Az úgynevezett tónusos dadogásnál a beteg szinte nem is tud elkezdeni beszélni, beszéde görcsösen megakad. Az első hangot mindig elnyújtja, vagy alig tud hangot kiadni. Klónusos dadogás esetén az érintett ismételgeti a szótagokat. Ritmikus egységeket ismétel a szó elején vagy hosszabb szavak kiejtésekor. Az ilyen beszédet a szótagok, szavak gyakori és gyors ismétlése jellemzi. A leggyakoribb ugyanakkor a kevert forma, a tonoklónusos dadogás, amelynél a tónusos és klónusos dadogás felváltva jelentkezik.

A dadogáshoz súlyosabb esetekben gyakran társulnak együttmozgások, úgynevezett tikkek. Ezek a görcsös beszédmegszakításokkor a test bizonyos részein jelentkező látható izomrángások, izomelmozdulások. A tikkek leggyakrabban az arcon, a nyakon, a szájnál, súlyosabb esetben a vállnál és a karoknál, sőt akár a lábaknál is jelentkeznek. Egy ideig az érintettek úgy érzik, hogy ezek az együttmozgások segítik a megszólalást, de egy idő után teljesen beépülnek a viselkedésükbe, úgymond automatizálódnak anélkül, hogy segítenék a beszédet.

A dadogással együtt jár a beszédfélelem is, ami miatt az érintettek próbálják kerülni a beszédhelyzeteket. Különösen félnek például a telefonálástól. Éppen ezért olyan stratégiákat építenek, amelyek bizonyos szavak és hangok kerülésére épülnek. Általánosságban elmondható, hogy az érintettek szorongóbbak, visszahúzódóbbak.

Megfigyelhető az is, hogy a dadogó embereknek nem jó a légzéstechnikája, nem jól osztják be a levegőt, nem annyira ügyes az artikulációjuk sem. Tapasztalhatók problémák a hangképzésükben is, viszont ez is hihetetlen változatosságot mutatnak. A dadogás egyéb problémákkal, például hadarással is kombinálódhat.

A dadogás diagnózisa

A dadogás diagnosztikájánál fontos a teammunka, a logopédus mellett jó, ha pszichológus is meg tudja vizsgálni a gyermeket. Mellette szükség lehet neurológus vagy egyéb, a gyerek egyéni szükségleteinek megfelelő szakorvos közreműködésére is.

Elsőként egy részletes anamnézis felvétel történik. Ez a gyermekvállalás körülményeire, illetve a családban előforduló hasonló vagy egyéb problémákra kitérő családi anamnézisből, a terhesség lefolyását, a szülés körülményeit, betegségeket, kezeléseket feltérképező orvosi anamnézisből, valamint a gyerek fejlődésére, a fejlődés során bekövetkező változásokra és a jelen állapotra fókuszáló beszédanamnézisből áll.

Ha az anamnézis megvan, a logopédusok beszélgetnek az érintettel. Maga a vizsgálat az életkortól függően különböző formában történik. Egy kisebb gyerekkel például játékosabb a formája, mint egy nagyobbnál vagy egy felnőttnél. Magát a vizsgálatot egy egyszerű beszélgetésként kell elképzelni, a logopédus annak alapján próbálja feltérképezni, vannak-e beszédmegakadások, és ha igen, akkor milyenek. Megfigyelik az is, hogy a tünetek mikor jelentkeznek: amikor a gyereknek egyedül kell megszólalnia, esetleg versmondás, éneklés, felolvasás során is. A logopédus vizsgálja, hogy pontosan mik a tünetek, milyen a megakadás, vannak-e tikkek, együttmozgások. Szempont az is, hogy tapasztalható-e egyéb probléma az artikulációban, van-e beszédhanghiba, milyen a hangképzés, van-e rekedtség, milyen a beszéd tempója, ritmikája, milyen a kifejezőkészség.

A dadogás kezelése

Ideális esetben az érintett logopédiai terápián vesz részt, emellett pedig pszichológus is foglalkozik vele. A dadogás kezelése mindig csapatmunka, amihez szükség lehet akár pszichiáterre, neurológusra is.

A logopédiai kezelés nagyon változatos, hatással van rá a dadogás típusa és oka, az érintett egyénisége és életkora. Vannak például olyan logopédiai terápiák, amelyek a légzésre, hangképzésre, feszítő-lazító gyakorlatokra, ritmusgyakorlatokra összpontosítanak. Kezelésre ideális esetben hetente kerül sor, de vannak intenzívebb terápiás formák is. A terápia során az érintettet nem figyelmeztetik a tünetekre.

Segítheti a dadogás kezelését a komplex művészeti terápia is, amelyben a logopédiai elemek mellett a pszichés oldal is megjelenik. Alkalmazható a relaxáció, a szuggesztió, a hipnózis, az autogén tréning és az úgynevezett rituálinnovatív terápia is. A módszereket általában kombináltan alkalmazzák.

Kisgyerekeknél a szülőket, nagyszülőket is bevonják a kezelésbe. Jellemzően szülőcsoportokat hoznak létre, azokon adnak olyan tanácsokat, amelyek segítenek abban, hogy a család jól kezelje, jól viselje a dadogást. Ezeken a foglalkozásokon a családok kibeszélhetik a problémákat is. A lényeg mindig a pszichés oldal erősítése.

A dadogás gyógyulási esélyek

A dadogás mélyen beépül az emberek énképébe, amin nehéz túllépni. Ha kisgyerekeknél a szülőket, nagyszülőket is be tudják vonni a kezelésbe, és őket is tudják segíteni, akkor van esély a teljes felépülésre, de felnőtteknél a probléma teljes felszámolása nagyon nehéz. Ilyen esetben leginkább a dadogó ember elhatározása és munkája számít, ez határozza meg, hogy mennyire képes élni a terápiás lehetőségekkel.

A dadogás megelőzése

A gyerekek fejlődésében van egy olyan szakasz, amikor mondatokban kezdenek el beszélni. Ilyenkor gyorsabban gondolkodnak, minthogy ki tudnák magukat fejezni, ugyanis sem a mozgásuk nem elég gyors, sem a szókincsük nem mobilizálódik elég gyorsan. Ilyenkor jelentkezhet az igazi dadogásnak nem nevezhető dadogás, amit a gyerek kinő. Ha viszont ilyenkor a szülő nagyon rágörcsöl a problémára, vagy pedig türelmetlenné válik, kialakulhat valódi dadogás is.

A dadogás szövődményei

A dadogásnak pszichés szövődményei lehetnek amiatt, mert a probléma az érintettek életét nagyban megnehezíti. A dadogó emberek olyan beszédfélelemmel élnek együtt, amely egy iskolai felelésnél vagy akár egy állásinterjún is komoly kihívást okozhat.

Hasznos tudnivalók a dadogásról

Sokan gondolják úgy, hogy a dadogás valamilyen ijedtség miatt alakul ki. Például hogy a gyerek leesett a hintáról vagy kisebb baleset érte, amitől megrémült. Ugyanakkor a tényleges ok nem maga az esemény, hanem az, hogy az érintettben jelen van egy sebezhetőség, ami váratlan helyzetekben fokozódik. A dadogás emiatt valójában csak aktiválódik. Akiben ez a hajlam nincs meg, nem fog elkezdeni dadogni egy hintáról történő leesés miatt.

www.hazipatika.com

Hogyan neveljünk jó testvéreket?

Amennyiben egynél több lurkót nevelünk, a második gyerek érkezése után hamarosan megváltozik a család dinamikája, ezért mindenképpen érdemes ezzel külön fejezetben foglalkozni.

Tény, hogy minél több gyerek kerül egymás mellé, annál nehezebb kezelni őket. Nem csak a számuk nehezíti meg a dol­gunkat, hanem a közöttük fellépő kölcsönhatások is. A következő cikkben azokat a szabályokat gyűjtöttem össze, amelyeket a többgyerekes szülőknek mindenképpen érdemes betartani. Ter­mészetesen e szabályok a mostohatestvérekre ugyanúgy vonat­koznak, mint az édestestvérekre.

Törekedjünk a testvérek közötti jó kapcsolatra!

Véleményem szerint ez a legfontosabb testvéri szabály és ez képezi az összes többi alapját is. A legfontosabb dolog, amit gyer­mekeink érdekében megtehetünk, az, hogy törekszünk a lehető legjobb testvéri kapcsolat kialakítására.

A testvérek nevelésének számtalan különböző módja van a tuda­tos szétválasztásuktól a minél szorosabb egymáshoz kötésükig. Ha az utóbbi mellett tesszük le a voksot, akkor gyerekeink életük végéig barátságban maradnak majd. Ahogy idősödnek, legalább annyira szükségük van a velük egyenrangú testvérekre, mint szüleikre, akikkel sosem lehetnek egyenlők (persze a szülő nem „feljebbvaló”, ám a szülő-gyerek viszony nem az egyenrangúsá­gon alapul). Ideális esetben testvéreikre azután is számíthat­nak, hogy mi már nem egyengethetjük tovább az útjukat.

Rengeteg módon segíthetjük a testvérek közötti kötődés kiala­kulását. Kezdjük azzal, hogy nem tűrjük el az árulkodást. Ezzel tudomására hozzuk, hogy mi azt szeretnénk, ha jóindulattal közelednének egymás felé.

Ösztönözzük gyerekeinket arra, hogy segítsenek egymásnak

Ha jól viselkednek – például ha közösen megfőzik a vacsorát, vagy mindennap megsétáltatják a kutyát – részesítsük őket kol­lektív jutalomban. A fontos dolgokat akkor beszéljük meg velük, ha együtt vannak (például vacsora alatt, vagy a kocsiban ülve). Vonjuk be őket a családi döntésekbe, többek között a nyara­lással és a fürdőszoba új színével kapcsolatban. Az is lénye­ges, hogy a gyerekek közötti rivalizálást és irigykedést csírájában elfojtsuk. Ehhez még számos további ötletet olvashatunk a következő fejezetekben.

Közös ellenség

Van még egy dolog, amivel az embereket (legyenek akár testvé­rek, akár idegenek) könnyedén egy csapattá kovácsolhatjuk – egy közös ellenséggel, aki ellen szövetkezhetnek.

Ki legyen ez az ellenség? Természetesen mi, szülők. A testvéreket leginkább az köti össze, amikor közösen panaszkodhatnak felmenőikre. Min­den korábbi ellenségeskedésüket azonnal félreteszik, és a lehető legnagyobb egyetértésben szidnak minket. Tehát legközelebb, amikor olyan döntést hozunk, amelyet mindannyian elleneznek, jusson eszünkbe, hogy ezzel az életre szóló kötelékek kialakítását segítjük elő.

A civakodás teljesen egészséges – persze mértékkel!

Ha több gyermekünk van, a civakodás zaja nem ismeretlen szá­munkra. Némelyik családban gyakoribb, némelyikben ritkább, de egy biztos: minden testvér civakodik. A szülők számára az a legidegesítőbb, hogy a veszekedés többnyire teljesen értelmet­len. Vagy nem mindig?

Fontos, hogy gyerekeink elsajátítsák a vitatkozás szabályait. Ha nem tudják, hogyan kell helyesen vitázni, azt sem tudják, milyen viselkedés elfogadhatatlan egy vita során. Szülőként szeretnénk, hogy később egyedül is meg tudják oldani a vitás kérdéseket. Megfigyeltük már, hogy az egykéknek gyakran nehézséget okoz a konfliktusok kezelése? Komoly kihívást jelent, hogy visszafog­ják makacsságukat, de ne váljanak túlzottan alkalmazkodóvá.

A kompromisszumkészséget és az ehhez kapcsolódó – a gyere­keknek, sőt, olykor még a felnőtteknek is gondot okozó – képes­ségeket egyetlen úton lehet elsajátítani: vitatkozással. A viták során a gyerek feltérképezi, hogyan lehet együttműködésre bírni másokat. Az évek során megtanulja, hogy öccse kevésbé szolgá­latkész, ha korábban jól elpüfölte, nővére szobájába pedig csak akkor léphet be, ha cserébe ő is beengedi testvérét a saját szobá­jába. Mindezt sokkal nehezebb megtanulniuk, ha csak a pajtásai­kon kísérletezhetnek, mert akkor előbb-utóbb egyetlen barátjuk sem marad.

A testvéri civódások gyakran hatalmi viták

Ilyenkor alakul ki a hierarchia (rang), illetve az, hogy a ház melyik része kié (terü­let), és ki hozhat önálló döntéseket (függetlenség). Ezekbe az alapvető vitákba nem kell beleavatkoznunk (még akkor sem, ha az erőszakos cselekedeteket nekünk kell leállítanunk), ugyanis a gyerekek természetén nem tudunk változtatni azzal, ha meg­próbálunk igazságot szolgáltatni. Jusson eszünkbe a balkáni, a közel-keleti vagy a vietnami példa – abból sosem sül ki semmi jó, ha két szembenálló fél sorsáról egy külső hatalom dönt. Gyerekeinkkel olykor legalább olyan nehéz zöld ágra vergődni, mint a hadviselő államokkal.

Tehát legközelebb, amikor a gyerekek civakodnak (erre valószí­nűleg nem kell túl sokat várnunk), próbáljuk meg pozitív ese­ményként felfogni. Lehet, hogy ez nagy kérés – de legalább ne hibáztassuk magunkat, és ne avatkozzunk bele a vitába. A bosszúságunknál sokkal fontosabb, hogy ők elsajátítsák a felnőtt élethez alapvetően szükséges készségeket.

Tanítsuk meg őket arra, hogy vitáikat önállóan oldják meg!

Ha elfogadjuk, hogy a civakodás szükséges rossz – a kompromisszumkészség elsajátításához vezető út része -, akkor azt is meg kell értenünk, hogy ez csak úgy működik, ha a gyerekek maguk oldják meg a problémákat. Máskülönben csupán annyit tanulnak az esetből, hogy ha elég hangosan ordítanak, vagy elég kitartóan püfölik a testvérüket, akkor egy felnőtt hamarosan helyre teszi az ügyet. Felnőve nagyon meg lesznek lepve, hogy senki nem segít konfliktusaik megoldásában.

A civakodás szükséges rossz

Sajnos sok felnőtt szembesül ezzel a problémával. Egyszer részt vettem egy tanfolyamon, ahol egy csapat menedzsernek amorf építőkockákból kellett tornyot építenie. A feladat ordítozásba tor­kollott, bár a feladat lényege épp az volt, hogy a résztvevőket együttműködésre ösztönözze. Igazából mindegy volt, hogy a torony fél percnél tovább állva marad-e.

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink megállják a helyüket a hasonló feladatokban, illetve a való világban, akkor ne szól­junk bele a vitákba, és hagyjuk, hogy a civódás hangja magától elüljön. Ha így teszünk, előbb-utóbb minden konfliktusukat el tudják rendezni önállóan.

Természetesen mindenkinek vannak olyan napjai, amikor egy­szerűen nincs türelme vagy ideje kivárni, hogy a gyerekek maguk oldják meg a vitát. Ebben az esetben a közbeavatkozáshoz érde­mes a kreativitásunkat is használni. A megoldás kiötlése min­denképpen legyen a gyerekek feladata. Például elvesszük tőlük a játékot, amely miatt összevesztek, vagy kikapcsoljuk a tévét, majd a következőket mondjuk: „visszakapjátok (visszakapcsolhatjátok), ha megoldjátok a problémát”.

Csapatmunka

Ez a szabály nem csupán a szülőkre vonatkozik – igaz, célszerű nekik is együttműködniük egymással. Most elsősorban a testvér kapcsolatokra koncentrálunk, mert fontos, hogy a család egy csa­patként tudjon együtt dolgozni. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a gyerekek egymás közötti kapcsolata szorosabbá váljon.

A csapatmunka jelentheti azt, hogy a családtagok együtt látják el a teendőket, vagy utalhat arra is, hogy a különböző teendők elvég­zése során különféle részfeladatokat vállalnak magukra. Amennyiben mindenki tisztában van azzal, hogy a csapatért dolgozik, nem fontos, hogy ki mivel járul hozzá a végeredményhez.

A csapatépítésre krízishelyzetek esetén adódik a legkiválóbb alka­lom. Legjobb, ha a válság megoldását összekapcsoljuk a közös szó­rakozással. Gyerekkoromban az egyik vízelvezető csatorna erős esőzés esetén kiáradt, és ilyenkor félő volt, hogy a víz elárasztja a garázst (ahol számos olyan holmit tartottunk, amelynek nem tett volna jót a nedvesség – például a fagyasztót).

Amint beütött a krach, esőkabátot húztunk a pizsamánk fölé, kirohantunk az esőbe, és seprűkkel tartottuk távol az áradatot a garázstól, amíg valamelyikünk ki nem tisztította a lehullott levelek miatt eltömődött csövet. A közös munka általában fél óráig tartott, és ezalatt reme­kül szórakoztunk. A vész elmúlása után beszaladtunk a házba, és megittunk egy csésze kakaót. Bár sosem beszéltünk erről, ezek az alkalmak rendkívül erősítették a családban a csapatszellemet.

Hagyjuk, hogy egymást szórakoztassák

Minden egygyerekes szülőnek nehéz a dolga. Mivel általában nem számíthatnak másokra, egy személyben több szerepet ját­szanak: szülők, mókamesterek, játszópajtások és a gyerek legjobb barátai is egyben.

Ha egynél több gyerekünk van, a szerepek többségét átveszik tőlünk csemetéink, így nekünk egyetlen feladatra kell összponto­sítanunk – hogy jó szülők legyünk (így legalább még arra is lesz időnk, hogy elolvassunk egy-egy cikket az újságban). Semmi­képpen se érezzük úgy, hogy kivonjuk magunkat a feladataink elvégzése alól. Épp ellenkezőleg! Ez az ő dolguk, úgyhogy nekik kell megoldaniuk.

A gyerekeknek sokkal jobb, ha egymást szórakoztatják, és nem mi ugrálunk körülöttük zenebohócként egész nap. Természe­tesen ez nem jelenti azt, hogy sosem játszhatunk velük, ám a gyerkőcöknek egészen más, ha a szülőkkel játszanak, mint ami­kor a testvéreikkel.

Általában nekünk mindig több ötletünk van a játékkal kapcsolat­ban, és gyakran a mi ötleteink irányítják a gyerekek gondolatait. Ha igyekszünk minél kevesebb gondolatunkat megosztani velük, akkor pedig szinte mindig a gyerek akarata érvényesül, és nem tanul meg kompromisszumot kötni. Vagyis bármit teszünk is, nem az igazi.

A testvérek egyenlő feltételek mellett tudnak együtt ját­szani

Persze gyakran az egyik dominánsabb, mint a másik, és az ő akarata érvényesül többször (ez a helyzet csak bonyolódik, ha kettőnél több gyermekünk van), de ezt mindenképpen célszerű rájuk hagynunk. Természetes jellemvonásaikat nem tudjuk meg­változtatni, de ez nem is baj, hiszen a megalkuvásra jobban haj­lamos gyerkőc felnőve tökéletes diplomata és profi csapatjáté­kos lesz majd. Egyszóval ne avatkozzunk bele, és ne próbáljuk mesterségesen helyrebillenteni az egyensúlyt. Ez az ő dolguk, úgyhogy nekik kell megoldaniuk – ha kell, veszekedések árán.

Akadnak olyan családok is, ahol az egyik gyerek szeretne ját­szani testvérével, aki azonban jobban szeret egyedül lenni. Mivel nincsen harmadik csemete, aki megoldaná ezt a problémát (ha kicsi a gyerekek között a korkülönbség, ez valóban jó megoldás lenne), ezt a kérdést is a két gyereknek kell megoldania, szülői beavatkozás nélkül. Előbb-utóbb egyezségre jutnak majd, a magába forduló picit nyitottabbá válik, a társaságkedvelő pedig megtanulja, hogy olykor egyedül is el kell tudnia ütni az időt. Ez pedig mindkettőnek a javára válik majd, nemde?

Tehát semmiképpen se erezzünk bűntudatot, amikor egy csésze tea és egy magazin társaságában elvonulunk egy órácskára – azzal csak jót teszünk a gyerekeknek, ha olykor magukra hagyjuk őket, és lehetőséget adunk arra, hogy egymást szórakoztassák.

Sose hasonlítsuk egymáshoz a gyerekeket

A testvérek kapcsolata biztos, hogy nem lesz kiegyensúlyozott, ha a szülők hagyják, hogy rivalizálás és irigység árnyékolja be. Tehát egyikőjükkel se éreztessük soha azt, hogy tehetségesebb a testvéreinél, sem azt, hogy butább, tehetségtelenebb vagy rosszabb a humora, mint a többieknek. Persze nem kell úgy tennünk, mintha mindannyian egyformán ügyesek lennének mindenben. Ez ostobaság volna. Arra azonban nincs szükség, hogy kiemeljük az egyenlőtlenségeket, amelyek talán maguktól fel sem tűnnének nekik. Készségeiket sose testvéreikhez viszo­nyítva értékeljük.

Ha tartani szeretnénk magunkat a szabályhoz, akkor gyerekün­ket a következőképpen dicsérjük meg: „nagyon tehetségesen raj­zolsz”. Soha se mondjuk neki, hogy „sokkal ügyesebben rajzolsz, mint az öcséd.” végül is miért akarnánk zavarba hozni a kiseb­bet? Az, hogy a gyerek tehetségesebb, mint az öccse, ugyanolyan semmitmondó információ, mint hogy ügyesebb „Gipsz Jakabnál”. A megfogalmazás viszont arra utal, hogy gyerekeinket nem egyénekként, hanem riválisokként kezeljük. És az öcskös sokkal értéktelenebbnek érzi majd magát a testvérénél.

Jó, ha gyereke­ink tudják, miben tehetségesek. Tehetségüket és hiányosságai­kat azonban testvéreik képességeitől elválasztva kell kezelnünk. Igazából teljesen mindegy, hogy ügyesebben tudnak-e főzni, énekelni, ugrándozni, számolni, telefonüzeneteket átadni, franci­ául beszélni, viccet mesélni, hajat fésülni vagy bármi mást, mint a testvéreik. A lényeg az, hogy képesek rá.

Gyerekeink persze nem mindig így gondolkodnak. A fiúkban többnyire igen erős a versenyszellem, de olykor a lányok is bekapcsolódnak a rivalizálásba. Nagy esély van rá, hogy gyer­mekeink olyan kérdésekkel zaklatnak majd minket, hogy „ugye szebben rajzolok?”, vagy „ugye gyorsabban tudok futni?”. Vajon mit válaszolunk majd?

Nos, egy dolgot tehetünk – azt, amit gyerekkorunkban megfogad­tunk, hogy sosem teszünk majd felnőttként: kibújunk a válaszadás alól. Válaszunk ez esetben valami hasonló lesz: „nehéz megítélni. Valóban nagyon szépen megrajzoltad azokat a fákat, és a levelek is élethűek. A húgod viszont gyönyörű színeket használt” vagy „per­sze, hogy gyorsabban futsz – hisz két évvel idősebb vagy!”

Ne legyen kedvencünk

A szülők számára az egyik legnagyobb tabu az, hogy bevall­ják, egyik gyereküket jobban szeretik, mint a többit. Sok ember egyetért azzal, hogy „a szülőnek ne legyen kedvence a gyerekek között”. Persze, ez mind szép és jó, de nem ilyen egyszerű. Egye­seknek természetes, hogy mindegyiket ugyanannyira szeretik. Még akkor sem lenne kedvencük, ha törekednének rá. Mások azonban nem tudnak mit tenni, és egyik gyermeküket jobban kedvelik, mint a többit, és ha azt állítják, hogy ez nem igaz, akkor hazudnak.

Kegyes hazugság?

Ebben az esetben a hazugság a lehető legjobb, amit a szülő tehet. Soha, semmilyen körülmények között ne áruljuk el senkinek, hogy ki a kedvencünk – legfeljebb házastársunknak. És hogy a beismerést elkerüljük, olykor bizony hazudnunk kell, hogy mindenkivel elhitessük, valóban nincs kedvencünk. Emlékszem, hogy a nagymamám egyszer elárulta, hogy a nagynénémnek én vagyok a kedvenc unokaöccse. Persze szinte sugároztam a büszkeségtől, ennek ellenére a nagymamám hibát követett el. Szülőként jobb, ha nem osztjuk meg e titkot senkivel.

Mit tehetünk (a hazudozást leszámítva), ha valóban van kedven­cünk?

Először is, gondoljuk végig, valóban jobban szeretjük-e, mint a többit, vagy egyszerűen csak jobban kedveljük. Lehet, hogy csupán közelebb érezzük magunkat hozzá, ami nem ugyanaz, mint ha jobban szeretnénk a többieknél. Elképzelhető, hogy igazából ugyanannyira szeretjük őket, de ez nem is tuda­tosul bennünk.

Ez a gondolatmenet sajnos nem mindenkin segít. Ha még min­dig úgy érezzük, hogy az egyiket jobban szeretjük, akkor érde­mes időt áldozni a többihez fűződő kapcsolatunk szorosabbá tételére. Keressünk bennük szeretetre méltó tulajdonságokat, töltsünk velük több időt, vagy találjunk közös érdeklődési terü­letet – legyen az akár a vonatozás, a horgászat, az öltözködés, a horrorfilmek (persze ez inkább kamaszok esetében), a kirándu­lás, a főzés, a lovak vagy a foci.

És ha már itt tartunk – a gyerekek mindig igyekeznek jeleket találni arra vonatkozólag, melyikük a kedvencünk. Elképzelhető, hogy nyíltan meg is kérdezik, de ha nem, akkor is állandóan ébe­ren lesik a rejtett utalásokat, sőt, olykor tudatosan félreértelmezik a szavainkat. Általánosságban elmondható, hogy ha gyerekünk azzal vádol, hogy a másikat jobban szeretjük, akkor valószínűleg jó úton haladunk. Ha mindannyian egyetértenek abban, hogy ki lehet a kedvencünk – akár igazuk van, akár nem – akkor célszerű elgondolkodni, vajon milyen jelzéseket adunk nekik.

Külön-külön is foglalkozzunk a gyerekekkel

Sok család (főleg a két szülő és két gyerek sémáját követő famí­liák) hajlamos minden szabadidejét együtt tölteni. Hétköznap­okon az egyik vagy mindkét szülő dolgozik, de hétvégenként mindnyájan együtt szerveznek programokat. Számos ilyen csa­ládot ismerek, és ezt a rendszert alapvetően a közvélemény is jónak tartja.

Sajnos, olykor a jóból is megárt a sok.

Fontos, hogy szabadidőnket igyekezzünk minél többféle kombinációban együtt tölteni:

Gondoskodjunk arról, hogy mindegyik gyerek elegendő időt töltsön külön-külön is a szülőkkel.

A gyerekek csináljanak együtt programot vagy az egyik, vagy a másik szülővel.

A két szülő vigye el valahová csak az egyik gyereket, míg a többiekre valaki más vigyáz

Azokban a családokban, ahol három vagy több gyerek van, ott két gyerek lehet az egyik szülővel, míg a többiek a másik szülővel töltik az időt. A gyerekeket mindig másképp osszuk el.

Ez lehetőséget nyújt arra is, hogy mindegyik gyerekkel különle­ges kapcsolatot alakíthassunk ki. Az egyik gyerek például anyuval főz, és apuval kirándul. A másik gyerek anyuval olvasgat, apuval a parkban játszik. Ha minden gyereknek van egy olyan tevékeny­sége, amelyet mindig az egyik vagy a másik szülővel csinál, akkor mindenki speciálisnak érzi a majd a szülő-gyerek kapcsolatot.

Ez a rendszer különösen hatékony, ha a családban féltestvérek vagy mostohatestvérek is vannak, hisz lehetővé teszi, hogy min­denki egyéni viszonyt alakítson ki a többiekkel. Sokkal jobb ez a megoldás annál, mint ha a gyerek mindig csak a mostohaszülő társaságában találkozhatna mostohatestvéreivel.

Sokkal nehezebb a helyzet, ha egyedül neveljük gyermekein­ket ennek ellenére érdemes megragadni a lehetőséget arra, hogy egy-két gyereket rábízzunk valakire, amíg kettesben csiná­lunk programot az egyikkel. És ha egyedül maradunk az egyik gyerkőccel (a többiek buliban vagy a barátaiknál vannak), akkor szervezzünk valami különleges időtöltést, ne pedig annak örül­jünk, hogy kevesebb háttérzaj mellett végezhetjük a mindennapi házimunkát.

Találjuk meg minden gyermek erősségét

Előfordulhat, hogy ha egyik gyermekünk tehetséges zenész, rend­kívül atlétikus, művészi vénával rendelkezik vagy éppen remek az elvont gondolkodása, akkor a többiben is felfedezhető ugyanez a készség. Még ha ez így van is, akkor sem biztos, hogy fagotton játszó fiatalabb csemeténk túl sok örömét leli a zenélésben, ha a nővére már sok éve fagottozott, mielőtt ő elkezdett e hangsze­ren tanulni. Ilyenkor jobb, ha az ifjabbik gyerkőc csellózni vagy fuvolázni tanul. Szülőként igyekeznünk kell támogatni e finom különbségek kialakulását, hogy mindegyikük kiemelkedő teljesít­ményt érhessen el a saját területén.

A legnagyobb különbségek a gyerekek személyiségében figyel­hetők meg

Az azonos gének ellenére csemetéink erősségei tökéletesen eltérőek lehetnek, amit nekünk támogatnunk kell. A gyerekeknek különféleképpen kell fejlődniük, hogy végül ráta­láljanak saját egyéniségükre. Nem lenne jó, ha fiatalabb gyere­künk bátyja vagy nővére tökéletes másává válna – azt szeretnénk, hogy önmagát adja. Ebben mi is segítséget nyújthatunk, ha arra ösztönözzük, hogy felfedezze saját erősségeit.

Ez különösen igaz a fiatalabb testvérekre, akik általában éveken át küzdenek, hogy túlszárnyalják nővérüket vagy bátyjukat. A sze­mélyiségbeli erősségekkel sokkal könnyebb dolguk van, mint a készségekkel. Háromévesen nyilván könnyebb a legbátrabbnak lenni, mint a legjobb helyesírónak. Anélkül, hogy egymáshoz hasonlítanánk őket, hozzuk tudtára kis háromévesünknek, hogy nagyon bátor, kedves vagy jó a memóriája.

Gyermekünk magabiztossága és a családban betöltött szerepe nagyban függ attól, hogy tisztában van-e saját erősségeivel. Szabályismerő szülőként meg kell találnunk ezeket, különös hang­súlyt fektetve azokra, amelyekből az egész család hasznot húzhat – navigálás a hosszú utazások során, főzőtudomány, a többiek megnevettetésének és a viták elsimításának képessége, a logisz­tikai problémák megoldása, nyugalom a krízishelyzetekben vagy a technikai utasítások megértése.

Még egy megjegyzés: ne nevezzünk ki senkit a család navigá­torának/szakácsának/problémamegoldójának, amennyiben erre a címre más is pályázik. Igencsak lehangoló érzés, ha az ember úgy érzi, ő is remekül navigálna, mégis mindig a bátyját bízzák meg ezzel a kitüntető feladattal, és így lehetősége sincs megcsillantani tehetségét. Figyeljünk oda arra, nehogy valakit kihagy­junk a feladatokból, feltéve, ha szeretne részt venni bennük.

Forrás: www.vitalitasportal.com

Orrvérzés a gyereknél – Mi a teendő?

Az orrvérzés nagy riadalmat tud kelteni még egy tapasztalt szülőnél is, hiszen a távozó vér mennyisége soknak tűnik, és a gyermek is megijed a látványtól. Mi a teendő ilyenkor?

Gyermekkorban az esetek többségében az orrvérzés az orr elülső részéből ered, és mivel előre ürül, így könnyen észrevehető. Vannak azonban a hátsó orrnyílásokon keresztül a garatba lecsorgó vérzések is, amelyekre a vérzés általános tünetei, a sápadtság, ájulás, a szapora pulzus hívják fel a figyelmet.

De mitől alakulhat ki az orrvérzés gyerekkorban?

Az orrvérzés okai

Az orrvérzés hátterében legtöbbször helyi okok állnak, és gyermekkorban főként az orrsövény nyálkahártyájának elülső részén található hajszálerek okozzák a tüneteket.

Csecsemőkorban igen ritkán fordul elő az orrvérzés, és többnyire valamilyen meglévő betegség tüneteként jelentkezik. Az életkor előrehaladtával már többször kialakulhat orrvérzés, de serdülőkorban a leggyakoribb. Szerencsére többnyire banális orrvérzésekről van szó, amik nem igényelnek fül-orr-gégészeti ellátást, csak némi otthoni kezelést.

Gyerekkorban az egyik leggyakoribb az orrpiszkálás következtében kialakuló orrvérzés. Ilyenkor a gyermek a körmével felsérti az ott lévő nyálkahártyát, illetve ereket.

Szintén gyakori, hogy az orrbemenetben található pörkök sérülése, kaparása, a nyálkahártyájának gyulladása vagy egy-egy erősebb orrfújás áll a kellemetlen tünet hátterében.

Az orr nyálkahártyájának gyulladását allergia, vírusos vagy bakteriális fertőzés is előidézheti. Különösen a téli időszakban válik sérülékenyebbé az orrnyálkahártya, hiszen a fűtött, meleg helyiségekben könnyebben kiszárad, ami a hajszálerek elpattanásához vezethet, és így sérülékenysége is nő.

A száraz, meleg levegő mellett sajnos a szennyezett városi levegő sem tesz jót a légutak védelmi rendszerének, ez ugyanis szintén szárítja a nyálkahártyát, ami megrepedhet és orrvérzést okozhat. A gyakran ismétlődő náthás időszakok pedig tovább hajlamosítják a gyerkőcöt az orrvérzésre.

Könnyen kialakulhat orrvérzés orrsövény ferdülés vagy a garatmandulák túltengése miatt is. Ilyenkor ugyanis megváltozik az orrjáratokban a levegő turbulenciája, ami rossz hatással van a nyálkahártyára és az erekre.

Kisgyermekkorban az orrvérzést kísérő, hosszú ideig tartó gennyes, bűzös orrváladékozás esetén gondolnunk kell arra is, hogy idegentest került a pici orrába. Ezek lehetnek apró játékok, szivacsdarabkák, gyöngyök, magvak vagy borsó. Ilyenkor jellemzően csak az egyik orrból ürül a váladék, és az orrdugulás-érzet mellett hosszan tartó köhögés, tüsszögés is kísérheti a tüneteket. Előfordulhat, hogy az idegentest körül – sókiválás következtében – orrkövek is képződnek.

Idegentest beékelődésekor erős orrvérzést is tapasztalhat a szülő, ami az idegentest körül lévő sarjszövetből táplálkozik. Az idegentest eltávolítását mindenképpen fül-orr-gégész szakemberre kell bízni!

Végül az orrvérzés gyakori okai között kell megemlíteni a porcot ért sérülést és a traumás sérüléseket is.

Ismétlődő orrvérzést többféle betegség is okozhat a gyermekeknél

Az orrvérzés ritkábban valamilyen általános betegség kísérő tünete is lehet. Orrvérzéssel járhat a gyermekkori magas vérnyomás is, de előfordulhat, hogy hematológiai betegségek, a véralvadás zavarai okozzák a rendszeresen visszatérő és nehezen csillapítható orrvérzést. Ilyenkor azonban az orrvérzés mellett más tünetei is vannak a betegségnek (pl. véraláfutások, fáradékonyság, sápadtság).

Ritka esetben sajnos daganat is okozhat vissza-visszatérő orrvérzést, ez csecsemő- és gyermekkorban ritka, főként a kamasz gyermekeket érintheti. Ezeknél a komolyabb betegségeknél jellemző a kétoldali orrvérzés.

Hogy kell orrvérzést csillapítani?

A legfontosabb, hogy kezeld higgadtan a helyzetet, mert ha a gyermek rajtad is látja a riadalmat, még jobban kétségbe esik.

Mivel az orrvérzés az ő esetükben általában az elülső erekből ered, így nagy valószínűséggel te magad is tudsz neki segíteni.

Régi, rossz beidegződés, hogy az orrvérzés csillapításakor hátra hajtották a gyerekek fejét. Ezt semmiképp ne tedd, mert akkor hátra folyik a meleg vér. Ez hányingert okozhat, és a hányással a vér is távozni fog, ami még nagyobb pánikot okozhat.

Nem kell a gyermek karját sem emelgetni, mindössze fogjatok egy tiszta zsebkendőt, amivel szorítsátok össze az orrszárnyakat, miközben enyhén hajoljon előre a gyermek.

Fontos, hogy türelmesen várjatok: akár 5-10 perc is eltelhet, mire sikeresen eláll a vérzés.

Amennyiben a gyermek orrát valamilyen sérülés érte, fáj az orra (vélhetően eltörött), akkor természetesen ne szorítsátok össze az orrszárnyakat, viszont mihamarabb keressetek fel orvost!

Segíthet a vérzés csillapításában, ha orrnyálkahártya összehúzó orrcseppel (nem a tengervizes orrspray) átitatsz egy géz vagy vattadarabot, amelyből tampont készítesz, és ezt helyezed az orrfélbe. Ezt követően szorítsátok össze az orrszárnyakat! Szintén remek segítség, ha mindeközben hideg vizes borogatást teszel a gyermek nyakára.

Ha a vérzést nem sikerül elállítani, illetve hetente többször is jelentkezik, mindenképpen fül-orr-gégészeti kivizsgálás szükséges!

Mivel lehet megelőzni az orrvérzést?

Néhány óvintézkedéssel te magad is segíthetsz abban, hogy minél ritkábban legyen orrvérzése a gyermeknek. A fűtési szezonban gondoskodj a levegő párásításáról, ehhez párásító készüléket, a radiátorra helyezett nagyméretű vizes lepedőt vagy törölközőt is használhatsz.

Érdemes jobban figyelni a gyermek orrhigiénéjére. Ügyelj rá, hogy ne piszkálja orrát! Náthás időszakban törekedj a gondos orrszívásra vagy - nagyobb gyerekek esetében - a helyes orrfújási technika megtanítására. Orrszívás előtt tengervizes orrspray használata, orrfújást illetve orrszívást követően pedig orrnyálkahártya duzzanatot csökkentő készítmények használata javasolt.

Amennyiben szakorvosi vizsgálat erősíti meg, hogy a gyermek erei sérülékenyebbek, akkor C-vitamin illetve a hajszálér károsodásának mérséklésére szolgáló készítmény szedése is szükséges.

Ha szereted a szelíd gyógymódokat, akkor nyugodtan segítségül hívhatod az aromaterápiát is. Az orrvérzéses tünetek csökkentésében a citrom illóolajat érdemes kipróbálni.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Geszti Eszti és a többiek

 

 

 

 

 

 

 

Gesztenye figurák

Kellékek:

• Gesztenye, mogyoró és egyéb termések,
• fogvájó,
• alkoholos filctoll.

Eszközök:

• Vékony fúróhegy, vagy helyes fúróeszköz,
• olló, kés,
• csípőfogó.

Az elkészítés menete:

A földre hullott vadgesztenyéket, illetve egyéb terméseket begyűjtés után alaposan tisztítsuk meg.

A fúróhegy segítségével készítsük el a furatokat, amibe a fogvájó kerülni fog. A fogvájókat csípőfogó vagy kés segítségével daraboljuk méretre. Éles kést használjunk a gesztenyéknél a vágatok elkészítéséhez. A fúrást, vágást, darabolást faragást mindig felnőtt végezze. Nagyon figyeljünk arra, hogy a fa rudakat csípőfogóval darabolva, az egyik vége messzire elpattanhat. Vigyázzunk, nehogy a kisgyerek szemét megsértse, vagy az elpattant darabok a kúszó-mászó kicsi szájába kerüljenek.

Az alakzatok összeillesztése viszont izgalmas feladat a kisgyermek részére. Mondjuk meg neki, hogy mit, mivel, hogyan illesszen össze, hogy erősen nyomja a gesztenyébe a fogvájót, ellenkező esetben hamar szétcsúszik. Figyeljünk az utasításokra: rövid pálcika hova kerül, hosszú pálcikából mi lesz, hogyan fordítsa a gesztenyét... stb.

A kész alakzatok arcát, illetve egyéb jellemző vonásait alkoholos filctollal rajzoljuk meg.

TIPP:

• Sokféle alakzat készíthető: sün, ló, zsiráf, madár, darázs, hosszú kukac, egér, teknősbéka... stb. Csak a fantáziánk szab neki határt.
• Adjunk nevet az figuráknak, így nagyobb szeretettel fogja emlegetni. Lehet Gesztenye Marci, Geszti Eszti, vagy egyszerűen Kipp Koppnak is hívhatjuk, ahogy a mesében láttuk.
• Felhasználhatunk más terméseket is: makk, mogyoró, a juharfák ikerlependék termése... stb.

Jó munkát kívánok!

Forrás: picibaba.hu/ szerző-Adrienn

 

Mondókák, versek a kenyérről

Elszökött a kemence

tele pogácsával,

utána ment a bíró

üres tarisznyával.

Befutott a kemence

feneketlen tóba,

utána ment a bíró,

ott is van azóta.

 

 

Kavarom a rántást,

sütöm a pogácsát.

 

  

Szántsunk földet,

vessünk búzát,

arassuk le,

csépeljük le,

őröljük meg,

dagasszuk meg,

süssünk cipót,

lepényt, lángost

hámm!

 

 

Süssünk, süssünk pogácsát,

Ide veled liszteszsák.

Hol a tojás meg a vaj?

Tejfelünk sincs, az a baj.

A kemence üres már,

Belévetjük, ugye, már!

 

 

Kis gazdasszony vagyok én,

sütni, főzni tudok én.

A rántást megpirítom,

a levest behabarom,

a tésztát kidagasztom,

mikor megkel, bevetem,

hogyha kisült, kiveszem,

Marcsát, Jóskát megkínálom,

ami marad, elhasználom.

 

  

Süti, süti pogácsát,

apának, anyának,

tejbe-vajba apának,

édes mézbe anyának,

sárba-vízbe babának,

tapsi, kacsó, tapsi,

ennivalót adj ki.

 

 

Egyszer csak Marika mit gondolt

magába,

lekváros gombócot főzött

vacsorára,

gyúrta kézzel-lábbal, tüzet

rakott fával,

mégis csak úgy kellett elvágni

baltával.

  

 

Gyúrd, dagaszd a kenyeret,

Tekenőbe kelesztgesd,

Nagy kendőbe tekergesd,

Szakajtóba szendergesd.

  

 

Pék, pék, pék,

háromszor is pék,

Tűz a kemencébe,

tészta a teknőbe.

  

Azt kérdi a tészta:

mi lesz énbelőlem?

Kifli, kalács, sósperec,

válassz öcsém, mit szeretsz.

 

 

Hadd keljen meg a cipó,

Csiribiri, kis Jankó.

 

Zelk Zoltán: Te is tudod, ő is tudja

 

Napfény volt a ringatója,

eső volt a dúdolója.

Nevelője szegény ember,

mégis erős, mint a tenger.

Csak erősebb, hogyha vágják,

tovább él, ha lekaszálják.

Akkor is, ha kézzel vágják,

akkor is, ha fogak rágják.

De hát tudja minden gyerek:

miből sütik a kenyeret?

 

Szász Károly: Miből lesz a kalácska?

 

Miből lesz a kalácska?

– Búzácskából.

S a búzácska?

– Kikél a barázdából.

Eke vasa eltemeti,

lanyha eső költögeti.

nap sugára feltámasztja,

lábát kasza elvagdossa,

ló a szérűn megrugdossa,

két kemény kő összezúzza,

a gazdaasszony megdagasztja,

forró kemencébe dugja,

s ha kiveszi, látod:

megsült a kalácsod.

  

Csanádi Imre: Új kenyér

 

Szőkül a búza,

feje földre húzza,

nosza, learatjuk,

kévébe kapjuk,

kepesorba rakjuk,

szekéren behordjuk,

asztagba tornyoljuk,

cséplőgép kivereti,

gőzmalom

megőrleti,

porzik a liszt,

mint a hó,

abból sül a

friss cipó.

 

Szilágyi Domokos: Új kenyér

 

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér.

Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,

a vetőgép búzát vetett,

felhő hullatta az esőt,

nap hullatta a meleget.

Szökkent a szár szép magasra,

jött a kombájn, learatta,

learatta, kicsépelte,

a gőzmalom megőrölte,

teherkocsi hazahozta,

anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,

az asztalon friss, fehér

új kenyér.

 

Tarbay Ede: Cipósütő mondóka

 

Parazsad süssön, kemence,

cipót puhára, kerekre,

lángost laposra, veresre,

jól süss, kedves kemence.

 

Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér

 

Búzát vittem a malomba,

hej, de régen volt,

amikor még a Küküllőn

malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,

Örült neki a ház népe,

kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából

olyan kenyeret,

illatára odagyűltek

mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:

legyen a világ

olyan, mint a búza közt

a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven

illatos-fehér,

ropogósra sütött, foszlós

nagyanyó-kenyér!

Forrás: www.okosanya.blog.hu, www.jatsszunk-egyutt.hu