Kaszinózásból babahordozó vállalkozás: „Rugalmasság és újratervezés a
mottóm, a káosz a védjegyem”
VILÁGOM, Karrier:
SZABÓ-FIGE TÍMEA
Hogy miért szeretem a kézműves, hazai alkotók termékeit?
Mert olyan jó sztorik vannak mögöttük! Itt van például a Möbius. Ha azt mondom:
babahordozó márka, akkor mindenki a kendőkre gondol. Meg hogy szegény gyerek
kap-e levegőt. Először is, naná, hogy kap, és ezt Szabó-Fige Tímea, a márka
alapítója édesanyaként maga is kipróbálta és bizonyíthatja. Másodszor, miután
rájött, hogy milyen jó dolog is hordozni, és ezt szeretné akár hóban, akár
esőben is tenni, fogott egy nagy kukazsákot és addig vagdosta és alakítgatta,
míg hordozókabát lett belőle. És ezért többek közt én is nagyon hálás vagyok,
hiszen ennek a sztorinak köszönhetően tudom most én is a harmadik gyermekemet
hordozni, akár esőben is. Ugye, milyen jó sztori? Hasonlóból akad még bőven a
Timivel készített interjúban, úgyhogy szerintem mindenképp olvassátok el. Újabb
csoda nőt, újabb inspiráló igenanyát van szerencsém bemutatni nektek!
Hogyan lettél te magad
hordozó anyuka?
Ez egy ösztönös döntés volt. Amikor a lányomat vártam,
egyszerűen így tudtam magam elképzelni, hogy sétálok vele az erdőben és ő
rajtam van, nem pedig egy babakocsiban. Valahogy ez tűnt természetesnek. De nem
is nagyon leptem meg ezzel senkit a környezetemben, pedig a lányom idén
töltötte a tízet és hát vidéken nem egy felkapott dolog volt ez akkoriban.
Igaz, segítséget találtam a helyi babaklubban, akik viszont szuperek és igen
aktívak voltak - és azok a mai napig. Szóval örök hála az ösztönöknek és Rákhel
–Szöllősy Ramónának, aki megtanított az első kötésemre.
És ezt követően hogy
lett a hordozó anyaságból vállalkozás? Miért érezted úgy, hogy saját hordozókat
kell tervezni és/készíteni?
Egyszerű a válasz: nem voltam abban az anyagi helyzetben (a
2008 as hitelválság előtt 2 hónappal vettünk svájci frank hitelre lakást,
szerintem ez mindent elmond :D ), hogy megengedhessek magamnak egy saját kendőt
vagy hordozót, így sokáig csak béreltünk egy kendőt a klubtól. De egyik
kirándulásunk előtt eldöntöttem, hogy varrok a lányunknak egy mei tait,
merthogy varrni tudok, anyagom meg van, így neki is estem és imádtuk
mindketten. De igazából nem ezzel, hanem a hordozós takarókkal kezdődött a
vállalkozás igazán és a kendőszerűen kötögethető, azóta sokak által befutott
infiniti ruhákkal. Mivel ezekre mutatkozott igény, először csak a baráti
körben, majd szépen elterjedve a városban. Így az esküvőmre kapott
varrógépemmel és a nagyszobai sufniműhelyemmel kezdetét vette a Möbius.
Azelőtt hasonló
területen dolgoztál? Ha nem, mit csináltál előtte?
Közvetlen az első gyermekem születése előtt kaszinóban
dolgoztam műszakvezetőként. De tudtam, hogy oda nem mehetek vissza kisgyerek
mellett. Ez is hajtóerő volt, hogy ennek a vállalkozásnak működnie kell. De
végzettségem szerint egyébként Rajz-etika szakos tanár vagyok textil
szakiránnyal, innen a kaptafa. :) Varrni nagymamáimtól és édesapám
keresztanyjától tanultam, de inspirált a saját keresztanyám története is, aki
saját varrodát üzemeltet, kezdte mindezt egyedül állóanyaként és teremtett
anyagi függetlenséget maguknak. Amikor visszamentem tanítani, nem hagytam a
vállalkozást abba, mert éreztem, hogy abban van a jövőm, így addigra már két
kisgyerek és óraadói állás mellett sokszor hajnalig varrtam, szabtam és jártam
vásárra vonattal és bőrönddel miközben férjem vigyázott a kicsikre. Nehéz, de
szép időszak volt a semmiből felépíteni valamit.
Mesélj, hogy készült
egy-egy típus, hogyan született meg az ötlet, a koncepció?
Mondani szokták a vevőink, hogy mennyire ki van találva a
termékeinken minden. Nem véletlen, mert mindet az élet és az igények szülték.
Nagyképűen azt is szoktam mondani, hogy funkcionálisruha-tervező vagyok. Mottóm
amúgy, hogy minden ruha, termék, vagy többfunkciós vagy méretállítható legyen.
Ez számomra fontos, mert akkor így nem csak egy szezonra szólhat a dolog, hanem
hosszú-hosszú évekig a családnál maradnak a termékek, így a vevők többsége úgy
lesz hűséges, hogy rájönnek: ezek a ruhák többet nyújtanak, így elkezdik a
többi terméket is nálunk beszerezni, mert tudják, hogy valami többet kapnak.
Így rengeteg a törzsvevőnk, akik a kezdetektől velünk tartanak.
A legelső kabátjaim vevőire emlékszem is, mivel ők úgy
szavaztak nekem bizalmat, hogy a keleti metrómegállójában vásároltak tőlem,
bőröndből.
De hogy maga a tervezés hogy történik, erre a legjobb példa
az esőkabátunk, ami úgy született, hogy a kisebbik gyermekem rossz alvó volt
éjjel és nappal is és mindig akkor aludt a hátamon, amikor indulnom kellett volna
a nagyobbikért a bölcsibe. Álltam egy nap néztem a zuhogó esőt az alvó
gyerekkel a hátamon, aki egész este ordított és nappal sem aludt addig és
agyaltam hogy jussak el a nagyért. Persze kabátom az nem volt, amit a háti
poronttyal fel tudtam volna venni, de indulni kellett. Így fogtam egy
szemeteszsákot, hogy ne ázzunk el és valami hőfogó is legyen rajtunk, kivágtam
az ujjak helyét és uzsgyi az ovi. Na ebből lett az egyterű esőkabátunk, ami mai
napig egyedi ezen a piacon és igaz, jóval később, de az egyik legnépszerűbb
termékünk lett.
Hordozni még mindig
olcsóbb, mint mondjuk egy babakocsi, aminek akár hatszámjegyű ára is lehet.
Mégis látom, hogy sokan egy több tízezres hordozó vagy például hordozós kabát
ára láttán forgatják a szemüket. Kicsit mesélsz ennek a folyamatáról, az
anyagokról, a termékek mögött álló emberekről, akik kézzel készítik ezeket, meg
a munkaórákról, hogy tisztázzuk, miért is ennyi az annyi?
Én egészen mostanáig nem is tudtam, mennyibe kerül egy
babakocsi, mert a húgomék most babát várnak és ő világosított fel, bevallom.
Nagyon meglepődtem az árak hallatán. De azt is megértem, hogy sokan drágállják
a hordozók árát is, hiszen az még mindig egy alternatív megoldás és a legtöbb
ember vesz babakocsit, mert nem bízik abban, hogy fogja szeretni a hordozást ő
vagy a baba. Valahogy ez van belénk kódolva, pedig a babakocsi csak most lett
200 éves, a hordozás meg Jézus születése előtt is létezett. De igen nem látják
az ember azt sem hogy ezek kis manufaktúrákban vagy akár egyszemélyes anyavállalatoknál
készülnek .Az hogy ez mivel jár mennyi idő energia egy egy ilyen termék
megszületése. Mi például egy Nyíregyházi kis cég vagyunk nálunk mindenki több
gyerekes anyuka és van egy több unokás nagymamánk is. Otthonról tudnak dolgozni
a varrónők is . Én hordok logisztikázok ki mindent és összesen 5 vagyunk mi a
Möbius- ban. Sokszor ha beteg valamelyik varrónő gyereke át kell szállítani az
összes dolgot egy másikhoz akinél éppen mindenki egészséges hogy tudjunk
haladni vagy van hogy éjjel varrnak a lányok . A hurcikat pl a nagymama varrja
és nála munkabírobb ember én keveset ismerek sokszor még 23 kor is rám ír hogy
megbeszéljünk valamit. Hát ezek vannak az árak mögött amik egyáltalán nem
nagyok egy egy kabát vagy pulóver mellett amit csak egyféleképpen hordhat az
ember lánya.Azt nem is említve hogy csupa magas minőségű technikai anyaggal
dolgozunk ami bizony igen borsos árú de a mi termékeink 5-10 év múlva is
minőségiek maradnak. Tudjuk mert az első hordozók kabátok idén lesznek 8 évesek
és néha találkozunk velük
Magad is édesanya
vagy, hogy hangolod össze a vállalkozást a családdal?
Nehezen és könnyen is. Az én gyerekeim nem emlékeznek másra,
így sokszor megkapom, hogy "Anya, te mindig dolgozol"... De nekem nem
8-tól 16-ig tart a munkaidőm. Így tudok lecsípni időt és zsonglőrködni ott is,
ahol más anyuka nem tud, csak ők ezt még nem látják. De élvezem azt is, hogy
férjem a pandémia kezdete óta itthonról dolgozik és én is meg tudtam oldani,
amikor költöztünk, hogy a kellékező és a szabászat a pincénkbe költözzön.
Mostmár figyelek arra, hogy éjszaka fizikai munkát ne végezzek, csak a
levelezést rendeléseket csinálom fektetés után, drégen volt, hogy elaltattam a
gyerekeket, majd mentem a műhelybe és hajnalba az első vonattal Pestre, majd
délután vissza Nyíregyre és irány a gyerekek. Sajnos a testem nem egyszer
jelezte, hogy ez így nem jó, ezért közel a 40 hez véééégre elkezdtem figyelni
ezekre és picit lassítottam.
Valamint hatalmas segítség, hogy fel tudtam venni az irodába
egy webes aszisztenst, Évit (sokan ismerik így, akikkel levelezni szokott a
vevők közül), aki rengeteg dolgot levesz a vállamról. Úgyhogy az idő mindig
kevés, sokszor nem úgy történik egy nap, ahogy eltervezem, de rugalmasság és
újratervezés a mottóm és a káosza védjegyem.
Te meddig hordoztad a
gyerekeidet?
Utoljára a lányomat hordoztam egy Szabó Balázs koncerten,
amit Szent Iván-éjjelén tartottak és nagyon későn kezdődött. A lányom 6 éves
volt, de tudtam, hogy el fog fáradni és ő csak a Bájolót szerette volna
meghallgatni, engem viszont az egész koncert érdekelt. Így vittünk magunkkal
csatos onbut, amit direkt az enyémeknek extra nagy terpesszel készítettem
nyaralásokhoz és bizony jól jött, mert a koncert kezdetén felvettem a gyereket,
akkora tömeg volt, hogy így láttam biztonságosnak és így a második sorban
csápolva nyomtuk le a bulit. És persze, hogy a bájoló volt az utolsó szám :)))
Bevallom, jól el fáradtam a végére, no de közel 25 kiló volt a lányom és 45
percet csücsült a hátamon.
Ez volt az utolsó alkalom, de sokszor kérek kölcsön babát a
vásárokon és a húgom kisfiát is tuti el el lopom egy egy sétára, mert irtó jó
érzés hordozni és az ember szereti az irtó jó érzéseket.
Forrás: https://www.evamagazin.hu/mobius-szabo-fuge-timea-igenanya-interju-146349?fbclid=IwAR0G69LvOHMwtPjm1VZmZW76UkAc2m8ytTXo6Ioo4HVRWJjjUY-HgpRvNHE
