Kaszinózásból babahordozó vállalkozás: „Rugalmasság és újratervezés a mottóm, a káosz a védjegyem”

VILÁGOM, Karrier:

SZABÓ-FIGE TÍMEA

Hogy miért szeretem a kézműves, hazai alkotók termékeit? Mert olyan jó sztorik vannak mögöttük! Itt van például a Möbius. Ha azt mondom: babahordozó márka, akkor mindenki a kendőkre gondol. Meg hogy szegény gyerek kap-e levegőt. Először is, naná, hogy kap, és ezt Szabó-Fige Tímea, a márka alapítója édesanyaként maga is kipróbálta és bizonyíthatja. Másodszor, miután rájött, hogy milyen jó dolog is hordozni, és ezt szeretné akár hóban, akár esőben is tenni, fogott egy nagy kukazsákot és addig vagdosta és alakítgatta, míg hordozókabát lett belőle. És ezért többek közt én is nagyon hálás vagyok, hiszen ennek a sztorinak köszönhetően tudom most én is a harmadik gyermekemet hordozni, akár esőben is. Ugye, milyen jó sztori? Hasonlóból akad még bőven a Timivel készített interjúban, úgyhogy szerintem mindenképp olvassátok el. Újabb csoda nőt, újabb inspiráló igenanyát van szerencsém bemutatni nektek!

 

Hogyan lettél te magad hordozó anyuka?

 

Ez egy ösztönös döntés volt. Amikor a lányomat vártam, egyszerűen így tudtam magam elképzelni, hogy sétálok vele az erdőben és ő rajtam van, nem pedig egy babakocsiban. Valahogy ez tűnt természetesnek. De nem is nagyon leptem meg ezzel senkit a környezetemben, pedig a lányom idén töltötte a tízet és hát vidéken nem egy felkapott dolog volt ez akkoriban. Igaz, segítséget találtam a helyi babaklubban, akik viszont szuperek és igen aktívak voltak - és azok a mai napig. Szóval örök hála az ösztönöknek és Rákhel –Szöllősy Ramónának, aki megtanított az első kötésemre.

 

És ezt követően hogy lett a hordozó anyaságból vállalkozás? Miért érezted úgy, hogy saját hordozókat kell tervezni és/készíteni?

 

Egyszerű a válasz: nem voltam abban az anyagi helyzetben (a 2008 as hitelválság előtt 2 hónappal vettünk svájci frank hitelre lakást, szerintem ez mindent elmond :D ), hogy megengedhessek magamnak egy saját kendőt vagy hordozót, így sokáig csak béreltünk egy kendőt a klubtól. De egyik kirándulásunk előtt eldöntöttem, hogy varrok a lányunknak egy mei tait, merthogy varrni tudok, anyagom meg van, így neki is estem és imádtuk mindketten. De igazából nem ezzel, hanem a hordozós takarókkal kezdődött a vállalkozás igazán és a kendőszerűen kötögethető, azóta sokak által befutott infiniti ruhákkal. Mivel ezekre mutatkozott igény, először csak a baráti körben, majd szépen elterjedve a városban. Így az esküvőmre kapott varrógépemmel és a nagyszobai sufniműhelyemmel kezdetét vette a Möbius.

 

 

 

 

Azelőtt hasonló területen dolgoztál? Ha nem, mit csináltál előtte?

 

Közvetlen az első gyermekem születése előtt kaszinóban dolgoztam műszakvezetőként. De tudtam, hogy oda nem mehetek vissza kisgyerek mellett. Ez is hajtóerő volt, hogy ennek a vállalkozásnak működnie kell. De végzettségem szerint egyébként Rajz-etika szakos tanár vagyok textil szakiránnyal, innen a kaptafa. :) Varrni nagymamáimtól és édesapám keresztanyjától tanultam, de inspirált a saját keresztanyám története is, aki saját varrodát üzemeltet, kezdte mindezt egyedül állóanyaként és teremtett anyagi függetlenséget maguknak. Amikor visszamentem tanítani, nem hagytam a vállalkozást abba, mert éreztem, hogy abban van a jövőm, így addigra már két kisgyerek és óraadói állás mellett sokszor hajnalig varrtam, szabtam és jártam vásárra vonattal és bőrönddel miközben férjem vigyázott a kicsikre. Nehéz, de szép időszak volt a semmiből felépíteni valamit.

 

Mesélj, hogy készült egy-egy típus, hogyan született meg az ötlet, a koncepció?

 

Mondani szokták a vevőink, hogy mennyire ki van találva a termékeinken minden. Nem véletlen, mert mindet az élet és az igények szülték. Nagyképűen azt is szoktam mondani, hogy funkcionálisruha-tervező vagyok. Mottóm amúgy, hogy minden ruha, termék, vagy többfunkciós vagy méretállítható legyen. Ez számomra fontos, mert akkor így nem csak egy szezonra szólhat a dolog, hanem hosszú-hosszú évekig a családnál maradnak a termékek, így a vevők többsége úgy lesz hűséges, hogy rájönnek: ezek a ruhák többet nyújtanak, így elkezdik a többi terméket is nálunk beszerezni, mert tudják, hogy valami többet kapnak. Így rengeteg a törzsvevőnk, akik a kezdetektől velünk tartanak.

A legelső kabátjaim vevőire emlékszem is, mivel ők úgy szavaztak nekem bizalmat, hogy a keleti metrómegállójában vásároltak tőlem, bőröndből.

De hogy maga a tervezés hogy történik, erre a legjobb példa az esőkabátunk, ami úgy született, hogy a kisebbik gyermekem rossz alvó volt éjjel és nappal is és mindig akkor aludt a hátamon, amikor indulnom kellett volna a nagyobbikért a bölcsibe. Álltam egy nap néztem a zuhogó esőt az alvó gyerekkel a hátamon, aki egész este ordított és nappal sem aludt addig és agyaltam hogy jussak el a nagyért. Persze kabátom az nem volt, amit a háti poronttyal fel tudtam volna venni, de indulni kellett. Így fogtam egy szemeteszsákot, hogy ne ázzunk el és valami hőfogó is legyen rajtunk, kivágtam az ujjak helyét és uzsgyi az ovi. Na ebből lett az egyterű esőkabátunk, ami mai napig egyedi ezen a piacon és igaz, jóval később, de az egyik legnépszerűbb termékünk lett.

Hordozni még mindig olcsóbb, mint mondjuk egy babakocsi, aminek akár hatszámjegyű ára is lehet. Mégis látom, hogy sokan egy több tízezres hordozó vagy például hordozós kabát ára láttán forgatják a szemüket. Kicsit mesélsz ennek a folyamatáról, az anyagokról, a termékek mögött álló emberekről, akik kézzel készítik ezeket, meg a munkaórákról, hogy tisztázzuk, miért is ennyi az annyi?

Én egészen mostanáig nem is tudtam, mennyibe kerül egy babakocsi, mert a húgomék most babát várnak és ő világosított fel, bevallom. Nagyon meglepődtem az árak hallatán. De azt is megértem, hogy sokan drágállják a hordozók árát is, hiszen az még mindig egy alternatív megoldás és a legtöbb ember vesz babakocsit, mert nem bízik abban, hogy fogja szeretni a hordozást ő vagy a baba. Valahogy ez van belénk kódolva, pedig a babakocsi csak most lett 200 éves, a hordozás meg Jézus születése előtt is létezett. De igen nem látják az ember azt sem hogy ezek kis manufaktúrákban vagy akár egyszemélyes anyavállalatoknál készülnek .Az hogy ez mivel jár mennyi idő energia egy egy ilyen termék megszületése. Mi például egy Nyíregyházi kis cég vagyunk nálunk mindenki több gyerekes anyuka és van egy több unokás nagymamánk is. Otthonról tudnak dolgozni a varrónők is . Én hordok logisztikázok ki mindent és összesen 5 vagyunk mi a Möbius- ban. Sokszor ha beteg valamelyik varrónő gyereke át kell szállítani az összes dolgot egy másikhoz akinél éppen mindenki egészséges hogy tudjunk haladni vagy van hogy éjjel varrnak a lányok . A hurcikat pl a nagymama varrja és nála munkabírobb ember én keveset ismerek sokszor még 23 kor is rám ír hogy megbeszéljünk valamit. Hát ezek vannak az árak mögött amik egyáltalán nem nagyok egy egy kabát vagy pulóver mellett amit csak egyféleképpen hordhat az ember lánya.Azt nem is említve hogy csupa magas minőségű technikai anyaggal dolgozunk ami bizony igen borsos árú de a mi termékeink 5-10 év múlva is minőségiek maradnak. Tudjuk mert az első hordozók kabátok idén lesznek 8 évesek és néha találkozunk velük 

Magad is édesanya vagy, hogy hangolod össze a vállalkozást a családdal?

 

Nehezen és könnyen is. Az én gyerekeim nem emlékeznek másra, így sokszor megkapom, hogy "Anya, te mindig dolgozol"... De nekem nem 8-tól 16-ig tart a munkaidőm. Így tudok lecsípni időt és zsonglőrködni ott is, ahol más anyuka nem tud, csak ők ezt még nem látják. De élvezem azt is, hogy férjem a pandémia kezdete óta itthonról dolgozik és én is meg tudtam oldani, amikor költöztünk, hogy a kellékező és a szabászat a pincénkbe költözzön. Mostmár figyelek arra, hogy éjszaka fizikai munkát ne végezzek, csak a levelezést rendeléseket csinálom fektetés után, drégen volt, hogy elaltattam a gyerekeket, majd mentem a műhelybe és hajnalba az első vonattal Pestre, majd délután vissza Nyíregyre és irány a gyerekek. Sajnos a testem nem egyszer jelezte, hogy ez így nem jó, ezért közel a 40 hez véééégre elkezdtem figyelni ezekre és picit lassítottam.

Valamint hatalmas segítség, hogy fel tudtam venni az irodába egy webes aszisztenst, Évit (sokan ismerik így, akikkel levelezni szokott a vevők közül), aki rengeteg dolgot levesz a vállamról. Úgyhogy az idő mindig kevés, sokszor nem úgy történik egy nap, ahogy eltervezem, de rugalmasság és újratervezés a mottóm és a káosza védjegyem.

Te meddig hordoztad a gyerekeidet?

 

Utoljára a lányomat hordoztam egy Szabó Balázs koncerten, amit Szent Iván-éjjelén tartottak és nagyon későn kezdődött. A lányom 6 éves volt, de tudtam, hogy el fog fáradni és ő csak a Bájolót szerette volna meghallgatni, engem viszont az egész koncert érdekelt. Így vittünk magunkkal csatos onbut, amit direkt az enyémeknek extra nagy terpesszel készítettem nyaralásokhoz és bizony jól jött, mert a koncert kezdetén felvettem a gyereket, akkora tömeg volt, hogy így láttam biztonságosnak és így a második sorban csápolva nyomtuk le a bulit. És persze, hogy a bájoló volt az utolsó szám :))) Bevallom, jól el fáradtam a végére, no de közel 25 kiló volt a lányom és 45 percet csücsült a hátamon.

Ez volt az utolsó alkalom, de sokszor kérek kölcsön babát a vásárokon és a húgom kisfiát is tuti el el lopom egy egy sétára, mert irtó jó érzés hordozni és az ember szereti az irtó jó érzéseket.

Forrás: https://www.evamagazin.hu/mobius-szabo-fuge-timea-igenanya-interju-146349?fbclid=IwAR0G69LvOHMwtPjm1VZmZW76UkAc2m8ytTXo6Ioo4HVRWJjjUY-HgpRvNHE