Alvajárás gyermekkorban

Kábán és zavarosan botlasz gyermekedbe órákkal azután, miután lefektetted? Ne aggódj, nem vagy egyedül.

Talán megnyugtató lehet hallani, de a gyermekkori alvajárás egyáltalán nem ritka jelenség, legtöbbször ráadásul ezek csak alaklomszerűek és a gyerekek többsége később ki is növi. Az alvajárás (vagy tudományos nevén szomnambulizmus, noktambulizmus) a paraszomniák, vagyis alvás közben előforduló neurológiai problémák csoportjába tartozik .

Az alvajárás, vagy hétköznapi nevén holdkórosság az alvás bármelyik fázisában előfordulhat és egyszerű tevékenységek (felülés, tapsolás, beszéd, visszafekvés) épp úgy jellemzőek lehetnek rá, mint az összetett cselekvések (felkelés, ajtónyitás, máshová vécézés). Az alvajáró gyermek viselkedhet ártalmatlanul, de akár szélsőségesen erőszakossá, vagy illetlenné is válhat. Az alvajárás állapota harminc másodperctől harminc percig is tarthat és ébredés után nem emlékeznek rá, akik átesnek rajta.

Az alvajárás a gyermekek körében jóval elterjedtebb, mint a felnőtteknél, hisz legkésőbb kamasz korukra a legtöbben egyszerűen kinövik. A köztudott holdkórosság mellett a gyermekek akár alvási apnoé (ami egy potenciálisan súlyos alvászavar, mely során a légzés alvás közben időről-időre abbamarad, majd újra elindul), ágybavizelés, vagy éjszakai rettegés jeleit is adhatják.

És hogy káros-e az alvajárás? Önmagában természetesen nem, de annak a veszélye igenis valós, hogy az alvajáró gyermek valamilyen veszélyes dolgot csinál, például kinyitja az ajtót és elkóborol. Az alvajárás nem jelenti azt, hogy akár érzelmileg, akár fizikálisan valami súlyos baj lenne a gyermekkel, szakembert is csupán akkor érdemes felkeresni, ha az alvajárás nagyon gyakran jelentkezik, vagy, ha más tünetek is jelen vannak.

Mit tehetünk, ha gyermekünk alvajáró?

- Próbáljuk meg nem felébreszteni, mert az nagyon megijesztheti, inkább óvatosan kísérjük vissza ágyába.

- Zárjuk be az ablakokat, ajtókat és ne csak a gyerek hálószobájában. Idősebb gyermekeknél érdemes a kulcsokat is olyan helyre tenni, ahol nem keresné, nehogy véletlenül lehetősége támadjon autót, vagy motort vezetni.

- Az esések elkerülés érdekében, célszerű nem emeletes ágyban aludni az alvajárónak.

- Távolítsuk el hegyes, sérülést okozható tárgyakat az ágy környezetéből.

- Tartsuk a veszélyes anyagokat mindig jól elzárva.

- Elalvás előtt nyugtassuk meg gyermekünket, akár lágy muzsikával.

- Hozzunk létre és ragaszkodjunk rendszeres napi és éjszakai rutinokhoz, beleértve a lefekvés és az ébredés idejét is.

- Fektessük le korábban a gyermeket, ez jó hatással lehet az aluszékonyságára.

- Ne engedjük, hogy lefekvés előtt sokat igyanak és győződjünk meg róla, hogy voltak-e vécén, mielőtt ágyba bújnak.

- Mellőzzük a koffeint lefekvés előtt.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/

Magányos alfa-generáció, avagy a "digitális bébik" kora

A 2010 után születettek nagy része előbb tanulja meg az érintőképernyőt kezelni, mint önállóan megkötni a cipőfűzőjét...

 

 

 

 

 

 Számos cikket, tanulmányt olvashatunk az X, Y, Z generációról, akiknek már valamilyen szinten közük volt az elektronikus térhez. A mai iskolások zöme a Z generáció tagja, akiket "digitális bennszülöttként" is definiálnak, hiszen mindennapjaikat átszövi a számítógép és az okoseszközök használata.

Miben más az alfa generáció?

Az alfa generációba tartoznak a 2010 után születettek. Kapcsolatuk a digitális világgal igen korai életszakaszukra kanyarodik vissza, egészen az anyaméhig. Ezek a gyerekek ugyanis már akkor felkerülnek a közösségi felületekre, amikor még javában pocaklakók. Hiszen ki ne szeretné tudatni a jó hírt a világgal? Az ultrahangkép mindennapos jelenség, és ez még csak a kezdet. Sok szülő dönt úgy, hogy megszületett gyermekének Facebook-profilt készít, hogy a családi képeken be tudja őt jelölni, de az is elképzelhető, hogy saját oldalán osztja meg, milyen szépen tud elszavalni egy-egy versikét. A szülők mindezzel hozzájárulnak, hogy gyermekük a digitális tér szerves részévé váljon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A virtuális világban virtuális képességek fejlődnek...

A gyerekek agya 0–2 éves koruk között a különböző ingerek – mint a mozgás, a társas kapcsolatok, az alkotói képességek kibontakoztatása – hatására háromszorosára nő. A digitális eszközök vajon képesek pótolni ezek hiányát? Egyes kutatások szerint nem feltétlenül, ugyanis a kétdimenziós eszköz nem tudja megteremteni a valóságot, ezért jobban fejlődnek, gyorsabban tanulnak, ha „élőben” látják a dolgokat.

Korábban széles körben vizsgálták, hogy milyen hatással van a televízió a fiatalok teljesítőképességére. Az eredmény akkor sem volt megnyugtató, ugyanis a 3 éves kor alatti tévénézés negatívan hatott az olvasási és a számolási készségekre. A videójátékok kapcsán is több kutatást folytattak, amelyek hatására a gyerekek viselkedésében volt megfigyelhető némi negatív változás: az erőszakos játékok növelték az agresszív megnyilvánulásokat, de pozitív hozadékként megjegyzendő, hogy a gyerekek térbeli tájékozódása sokat javult ezeknek a játékoknak a hatására.

Az alfák ebben is eltérnek a korábbi generációk szülöttjeitől: az ő eszközük az okoseszköz, amely sokkal könnyebben kezelhető már egészen kicsi korban is. Az érintőképernyő nagy előnye, hogy a finommotorikus mozgásokat és a kinesztetikus (testérzékleti) készséget erősen fejleszti, viszont gyakori használata mellett az audiovizuális csatornák szegényebbé válnak.

Az információfeldolgozásnál is megfigyelhető némi változás: már a Z generáció esetében is érzékelhető a nagyfokú figyelemmegosztás, azaz a multitasking hatása, de az alfa generáció tagjai ennek a specialistái. Hátulütője lehet a dolognak, hogy ennek következtében sokkal inkább igénylik az azonnali válaszokat – amelyeket a digitális térben meg is kapnak –, és sokkal nehezebben tudják a figyelmüket egyetlen dologra fókuszálni, aminek következtében figyelem- vagy részképességzavar is kialakulhat náluk.

Mivel szinte csak a virtuális tér képes felvenni igényeikkel a harcot, sok esetben a személyes kapcsolataik is háttérbe szorulnak, kevesebb lesz az „offline térben” kialakított kommunikáció. A pszichológusok úgy gondolják, hogy ez a korosztály lesz minden idők legmagányosabb generációja.

De ha nem a kapcsolatok építésére, fenntartására törekednek, akkor mi lesz a céljuk? Nagy esélyt látnak rá a kutatók, hogy maga a tanulás. És ebben az esetben nem az iskolai rendszerszerű oktatási módszerre gondolnak a szakemberek, hanem az autodidakta tanulási technikákra, amelyeket a digitális térben is könnyen meg tudnak valósítani.

Mit tehet a szülő?

A legjobb megoldás, ha korlátozzuk az eszközhasználatot. A szakemberek úgy vélik, hogy a függőség elkerülése érdekében egészen kiskorban (0–2 év között) egyáltalán ne adjunk a kezükbe digitális eszközöket, majd 3–5 éves kor között is inkább időintervallumokban gondolkozzunk, a táblagépet és az okostelefont pedig csak iskoláskortól ajánlják.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megdöbbentő számok

Európai országokban végzett felmérések szerint az óvodások 50-70 százaléka rendszeresen netezik és tabletet is használ. Egy 2012-es – vagyis nem sokkal a tabletek berobbanása után készült – amerikai kutatás szerint kétéves kor alatt 30%-os volt az okoseszközhasználat és a gyerekek 10%-ának a tablet volt az első szava.

A Common Sense Media 2013-as kutatása szerint nyolcéves korukra az amerikai gyerekek 72%-a már használ valamilyen mobileszközt például videojátékozásra vagy applikációhasználatra. Összehasonlítva egy két évvel korábbi (2011-es) felméréssel ez a szám 38%-kal nőtt. Az is kiderült, hogy míg 2011-ben a két év alatti gyermekeknek csupán a 10%-a használt valamilyen mobileszközt, addig 2013-ban már 38% volt az arány.
 

A magyar gyerekek is egyre kisebb korban kezdenek el ismerkedni az internettel.

Az EU Kids online kutatás során a megkérdezett kilenc-tízévesek saját bevallásuk szerint átlagban hétéves korukban kezdték el használni önállóan a világhálót, míg a tizenöt-tizenhatévesek nem sokkal a tizedik születésnapjuk után. Az elemzők szerint az elkövetkezendő években ez az életkor még valamelyest csökkenni fog, és valahol öt-hatéves kor táján valószínűleg stabilizálódik.

Hogyan készíthetjük fel gyermekeinket egy olyan világra, amiben már most sokkal otthonosabban mozognak, mint mi?

Attól, hogy gyermekünk pillanatok alatt hozzászokik az új online alkalmazások használatához, nem jelenti azt, hogy mindent átlát, ezért szüksége van a szüleitől kapott iránymutatásra.

Jó hír, hogy a magyar gyerekek jobban követik a szülői utasításokat az uniós átlagnál: mindössze 20 százalékuk hagyja figyelmen kívül, amit mondanak nekik az eszközhasználatról, míg uniós szinten ez az arány 28 százalék. Ugyanakkor a virtuális terek használatának terjedése éppen ezért az apáktól és anyáktól újfajta szülői szerepvállalást, aktivitást és ezen a területen is odafigyelést is kíván.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu

 Pintér Dóra

Sírás nélkül 1.- Hajmosás sírás nélkül

Visítva kapálózik, ha sampont raksz a fejére, hát még akkor, amikor le szeretnéd öblíteni. Leeszi vagy összehomokozza a haját és tudod, hogy ma muszáj megmosni, de még szóba hozni se mered. Minden hajmosás egy rémálom, üvölt, hisztizik, sír, és a végeredmény az, hogy Te is csuromvizes leszel. Összegyűjtöttünk pár praktikát, amelyek segíthetnek megszerettetni a hajmosást akár kislányod, akár kisfiad van.

 

 

 

 

 

 

 

Sok gyerek egyenesen irtózik a hajmosástól. Többnyire babakorban semmi probléma nincs, sőt kifejezetten élvezi a kicsi, ahogy a kis fejecskéjét simogatod a mosdókesztyűvel és gyengéden mosod a hajacskáját. Egy-másfél éves korban, vagy akár még később azonban hirtelen minden megváltozhat. A hajmosás egy szenvedés, harc, küzdelem, és lehetetlen küldetésnek érzed sírás nélkül megúszni. Biztos sok mindennel próbálkoztál már, de nézd meg és próbáld ki a következőket! Persze minden gyerek más, mindenkinél más módszer segíthet.
 

1. Fürdés játékbabával

Ha kislányod van és van hajas babája is, akkor játszhattok vele hajmosást. Önts egy lavórba vagy a kiskádba vizet, tegyetek sampont a játékbaba hajára és engedd, hogy ő mossa, majd öblítse le a fejéről. Beszélgessetek közben arról, hogy miért nem kell félni a hajmosástól, és miért is van rá szükség. Ha gondolod, egy éles hajmosásnál is bevetheted a babát: amíg Te a kislányod haját mosod, addig ő a babáét.

Egyébként kisfiúknál is működik: az én 2 éves kisfiam imádja mosni a játékbabák haját.

 

 

 

 

 

 

 

 

2. A sampon kiválasztása

Olyan sampont vegyetek, amelyik nem csípi a szemét, kifejezetten gyengéd, babasampon. Én például a mai napig fürdetőkrémmel mosom a testét és a haját is, élvezi, ahogy kinyomja a tubusból és ő maga kenheti rá. De ragaszthattok a flakonra kedvenc mesefigurás matricákat is, vagy a sampont elnevezhetitek varázssamponnak, csillámpornak, stb.
 

3. Törölköző a szeme elé

Sokat segíthet, hogy amikor behabozod a fejét, vagy akár csak a hajmosás végén, az öblítéskor egy törölközőt teszel a szeme elé. Ez felszívja a víz egy részét, így nem megy a szemébe. Mielőtt odatennéd az arcára a törölközőt, kicsit bohóckodhatsz is vele, kukucs játékot játszva, hogy könnyebben elfogadja.

4. Időzítés

Ezen is sok múlhat. Lehet, hogy este már nagyon fáradt, nyűgös. A hajmosást megpróbálhatjátok egy vidám reggeli ébredés utánra is időzíteni, természetesen reggeli utánra. Vagy előre hozhatjátok az esti fürdést, amikor még nem olyan fáradt, legfeljebb utána még lesz egy kis pizsama party.
 

5. Mese a hajmosásról

Próbáld ki, hogy az esti elalvás előtt esti meseként fejből mesélsz Neki egy történetet, amivel megszeretteted vele a hajmosást. Úgy a legjobb, ha a történet főszereplője ugyanannyi idős, mint ő, és ugyanolyan nemű. Hasonló legyen a neve, de ne pont ugyanaz. Nekem például Bendegúzom van, így a mese főszereplője Bence lett. Bence nem szerette, ha anyukája megmosta a haját, ilyenkor mindig sírt. Anyukája ezért nagyon szomorú lett….stb. A többit a Ti képzelőerőtökre és találékonyságotokra bízom!
 

6. Hajmosás közösen

• Próbáljátok ki, hogy apával együtt fürdik. Engedjétek meg, hogy megmossa apa haját. Utána egy vödörrel le is locsolhatja a fejét. Közben jókat fogtok nevetni. Utána próbálja meg saját magának megmosni a haját. Öblítéshez használhattok bababoltban kapható hajmosó pántot is, ami olyan kint egy kalap karimája, nem folyik be a víz.
   
• Vegyétek viccesre! Állítsd fel a haját a habbal, csinálj belőle kakastaréjt, vagy bármi vicceset, aztán mutasd meg Neki a tükörben. Természetesen apa vagy anya hajából is lehet formázni ilyeneket közben.
• Nézze végig egyszer, ahogy anya a kád fölé hajol és megmossa a haját. Utána le is rajzolhatjátok és átbeszélhetitek.
  

 

 

 

 

 

 

 

                            7. Beszélgessetek róla sokat!

Hajmosás közben, mialatt üvölt, szinte hiába mondod Neki, hogy nem is fáj, nem kell félnie, mindjárt kész vagytok. Jobb ezt olyankor átbeszélni, amikor nyugodt körülmények között vagytok. Mondja el, hogy mi zavarja a hajmosásban és kérdezd meg, hogyan tudsz Neki segíteni abban, hogy ne sírjon közben. Mondd el Neki, hogy miért van szükség a rendszeres hajmosásra, és hogy milyen következménye lehet annak, ha nem mossátok meg.

Ha kerüli a témát és nem hajlandó róla beszélni sem, akkor próbáld meg a bábjátékot. Ha van két kesztyűbábod, akkor bújj a kanapé mögé és bábozz Neki! Ha nincs bábotok, akkor két plüssállat is tökéletesen megfelel a célnak. Beszéljenek a bábok a gyerekedhez a hajmosásról és kérdezzenek a bábok, helyetted. A legtöbb gyerek szereti kibeszélni a félelmeit, bánatát bábok segítségével, az én kisfaimnál ez például mindig beválik.
 

8. Lásson más gyerekeket hajat mosni!

Bár most a jelenlegi vírushelyzet ezt nem teszi lehetővé, ha a jövőben lesz rá lehetőségetek, menjetek el uszodába, ahol láthat más gyerekeket zuhanyozni és hajat mosni. Ha megtapasztalja, hogy milyen könnyen, gyorsan és sírásmentesen megy Nekik a hajmosás, talán később ő is szívesebben vehető rá erre.

 

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Tóth Nikolett

16+1 vicces farsangi játékötlet otthonra

Ezen a télen könnyen megeshet, hogy a farsang teljes egészében visszaszorul az otthonunk falai közé. Persze csak akkor, ha hagyjuk is neki és megszervezzük mi magunk a karneválozást. Az biztos, hogy megéri a fáradtságot, hiszen mindig jó külön alkalmat találni az ünneplésre, nevetésre, közös szórakozásra, amire a téli szezonban nincs is jobb alkalom ennél! Ha még nincs ötleted, mivel dobhatnád fel az otthoni bulit, akkor ezen könnyen segíthetünk a következő játéktippekkel. 

 

 

 

 

 

 

A gyerekeknek már az is örömet szerez, ha jelmezbe bújhatnak, még ha az otthoni rég nem használt, ezeréves ruhákból válogathatnak, akkor is! Ha van rá lehetőségünk, még a mostani keretek között is kinevezhetünk egy hétvégi napot a farsangolásra, amit szervezhetünk csak a családnak, de áthívhatunk egy-két barátot is. Érdemes készülni is a bulira valamilyen jelmezzel, fánksütéssel, szörppel, gyerekpezsgővel! Ha nem akarunk mulatságot csapni, akkor a következő játékokból a hétköznapokra is becsempészhetünk néhányat, beöltözhetünk jelmezbe, süthetünk sütiket és persze a farsangi zenéket se hagyjuk ki, a gyerkőcök élvezni fogják!
 

JÁTÉKOK 3-6 ÉVESEKNEK  

Csipeszfogó

Ehhez a játékhoz egy jó nagy adag műanyag ruhaszárító csipesz kell, lehetőleg minél több színben. A résztvevőket kétfelé osztjuk, mindenki felcsíptet a ruhájára 10-10 darab csipeszt. A feladat az, hogy a játékosok a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb csipeszt összegyűjtsék, saját magukra csíptetve.
 

Láthatatlan Törzsfőnök

Valaki kimegy a szobából, odabent pedig kijelölünk egy Törzsfőnököt, akinek a mozdulatait a többiek utánozni fogják. A kint lévő játékost behívjuk, ő megpróbálja kifigyelni ki a Törzsfőnök, kit utánoz mindenki más. A játék igazán szórakoztató, különösen ha táncmozdulatok is vannak benne.
 

Tükörjáték

Két gyerek egymással szemben áll és a „tükör” csinál valamilyen mozdulatot a testével, arcával. A „tükörkép” feladata a mozdulat leutánzása, a „tükör” szabályai szerint.

Csipegető madarak

Különböző „magokat” (pattogatott kukorica, zizi, stb.) kell hátra tett kézzel felcsipegetni. Aki előbb végez, az a nyertes!
 

Célba fújás

Építőkockából vagy legóból körberakott asztalon kell, minél előbb célba fújni egy pingponlabdát.
 

Seprűtánc

Körben állnak a gyerekek, családtagok, éppen akikkel játsszuk és zenére egy seprűt adogatnak egymásnak kézről kézre. Amikor leáll a zene, kiesik az, akinek éppen a kezében van a seprű.
 

Mit súgtam?

Súgjunk az egyik gyerek fülébe valamilyen utasítást, hogy például nyújtson tésztát, amit el kell játszania. A többieknek ki kell találni, mit csinál, akinek először sikerül, ő lesz a következő, aki feladatot kap.
 

Grimaszjáték

A gyerekek körbe ülnek vagy úgy, hogy jól lássák egymást. Sorban mindenki vág egy grimaszt, amit a többiek utánoznak és megpróbálják kitalálni, hogy mit fejez ki. (pl. vidám, szomorú, mérges)
 

JÁTÉKOK 7-10 ÉVESEKNEK
 

Etesd a farsangi fánkot

Legalább egy A3-as méretű kartonpapírra fessünk egy fánkot, aminek a közepét jó nagyra rajzoljuk meg. Ebbe kell a gyerekeknek babzsákokkal beletalálni, de lehet pénzérmékkel is, ez utóbbinál a győztes megtarthatja azt az összeget, amit a fánk elnyelt.
 

Lufi darts

Egy nagyobb méretű parafatáblára tűzzük fel a felfújt lufikat egymás mellé, amiket a gyerekeknek a darts táblához használt nyilakkal kell kipukkasztani. Nehezíthetjük a játékot, ha előre megmondjuk, hogy kinek, milyen színű lufikat kell gyűjtenie.

 

Lufitánc

Párok állnak egymással szemben, a homlokuk közé szorított lufival. Miután elindítjuk a zenét, ügyelniük kell rá, hogy a lufi a helyén maradjon. Közben időnként némítsuk el a zenebonát, innentől a pároknak mozdulatlanul kell maradniuk, abban a testhelyzetben, amiben vannak, mint a szoborjátéknál, egészen addig, amíg újra nem indul a zene.
 

Farsangi kincsvadászat jelmezben

Rejtsünk el a lakásban különböző helyeken tárgyakat, amiket a megadott útbaigazítás segítségével – rajzolt térképpel, szórejtvényekkel - kell megtalálni. A játékot persze kössük össze a farsanggal, a gyerekeknek olyan tárgyakat kell megkeresni, amelyek egy-egy adott jelmezhez kapcsolódnak. Lehet ezt a játékot azzal is fokozni, hogy aztán mindenkinek a saját magához tartozó – például autóversenyzőnek egy mini kupa – kincsét kell megtalálni.
 

Szívószálas játék

A játék lényege, hogy ki tud előbb bizonyos számú papírdarabkát, kockatésztát, kis csokigolyót vagy bármilyen hasonló dolgot a szívószállal felszedve egy másik tányérra rakni.
 

Mi van a dobozban?

Egy jelmezekhez tartozó tárgyat tegyünk egy nem átlátszó dobozba. A tetejét takarjuk le, a gyerekek csukott vagy bekötött szemmel nyúlhatnak bele és tapogatás alapján döntsék el, hogy melyik maskarához tartozó tárgy lapul benne.
 

Vicces tánckoreográfia

A játékosok körbe állnak, az első mutat egy táncmozdulatot, amit a mellette lévőnek le kell utánoznia és hozzárakni egy újabb táncelemet. A kör vagy ha kevesebben vagyunk, akkor több kör végére egy nagyon vicces koreográfia fog kialakulni.
 

Amerikából jöttem…

A jól ismert klasszikus, ami most is a gyerekek kedvence lehet. Egy játékos kimegy a szobából, kigondol egy foglalkozást, majd miután visszatér elmondja, hogy: „Amerikából jöttem, híres mesterségem címere”, mondjuk sz, cs (szakács), majd elmutogatja a választott szakmát. Azt még elárulhatja, hogy egy vagy két szó az, amit választott. Ha két szó, akkor a két első hangot árulja el, ha egy szó, akkor az elsőt és az utolsót. Ha sokáig nem sikerül megfejteni a kitalált szakmát, akkor hangutánzó hangokat is adhatnak a mesterek. Aki kitalálja a foglalkozást, az megy ki egy új mesterséget bemutatni.
 

+1 Téltemetés

Minden korosztálynak jó mulatság lehet, hogy ha van kertünk, akkor ott űzzük el a telet. Ehhez nem kell más, csak egy kiszebábu és pár lelkes gyerkőc és felnőtt. Kiszebábut gyorsan, akár a téltemetés előtt is készíthetünk kinőtt ruhákból, elhasználódott lepedőkből, de akár papírból is. A bábunak csak a gyerekek kedve, fantáziája, ügyessége szabhat határt. Két botot vagy gallyat kereszt alakban egymásra erősítünk és a ruhaanyagokból felöltöztetjük, amiben jó segítségek lehetnek persze a gyerekek. Ezután már nincs több dolgunk, mint kivonulni, akár jelmezben a kertbe és minél nagyobb zenebona közepette elégetni a bábut, mint a sötétség és a tél jelképét. Ha nem kertesházban lakunk, akkor sem kell erről a mulatságról lemondanunk. Biztos van a közelünkben egy park, ahol eláshatjuk a bábut az avar közé, vagy egy dombos-hegyes hely, ahonnan ledobhatjuk a mélybe, ha tó vagy folyó van a környéken, akkor pedig elúsztathatjuk a vízen.  A lényeg, hogy megszabaduljunk a „téltől”, ami egy külön program is lehet.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Vincze Vivien

Fotó:

NICE GUYS-tól pexels.com-on

 

Házi praktikák a gyógyulásban- A szoba hőmérséklete

A cikk az alábbi linken olvasható:

https://eloujsag.blogspot.com/2021/01/hazi-praktikak-gyogyulasban-szoba.html?fbclid=IwAR2PPVvqf0s3IbuQ7_qE2eURunsSzG0eWZp-_o42XeehfQ-whcbCV0Dlbow

Babareflexek: a Moro reflex

 A csecsemőkori reflexnek (más néven primitív reflexnek) fontos szerepe jut a baba életben maradásában. Az egyik ismertebb csecsemőkori reflex a Moro reflex.

Mit kell tudni a csecsemőkori reflexekről?

A veleszületett csecsemőkor reflexek - amelyek az agytörzs által irányított akaratlan mozgásminták - nagyon érdekes szerepet töltenek be a baba életében. Egy sor reflexszel születünk, ezek egy része mint pl. a nyelés, életünk végéig megmarad, míg más reflexek idővel leépülnek, kialszanak. A veleszületett reflexeknek az elsődleges szerepe a baba életben maradása, illetve a környezet gondoskodásának kiváltása. Azok a reflexek, amelyek idővel leépülnek szintén fontos szerepet játszanak a magzat, majd a csecsemő életében, de ahhoz, hogy új funkciók meg tudjanak jelenni a fejlődésében, el kell tűnniük. Olyannyira eltűnnek, leépülnek, hogy később már nem is kiválthatók. Az, hogy melyik reflexnek mikor kell leépülnie ha nem is napra pontosan, de jól meghatározható. Ha nem történik meg és időn túl is megmarad, az számos mozgással, viselkedéssel, tanulással kapcsolatos problémát okoz a későbbiekben.

 

Mi az a Moro reflex?

A Moro reflex vagy más néven átkaroló reflex az egyik legismertebb veleszületett csecsemőkori reflexünk. A Moro reflexet az váltja ki, ha a babát olyan hirtelen jelentkező erős külső behatás éri, ami miatt úgy érzi, hogy leesik valahonnan. Melyek lehetnek ezek a hatások? Például ha hirtelen a hátára fektetik, ha a feje hirtelen hátra mozdul, ha hirtelen elveszíti az egyensúlyát, ha erős hanghatás éri (akár a saját hangja), vagy ha erős fényhatás éri a babát. Ilyenkor a baba hátrahajtja a fejét, törzse megfeszül, széttárja a karjait, tenyerét kinyitja, ujjait szétterpeszti, miközben a lábait széttárva kinyújtja, majd karjaival átkaroló, átölelő mozdulatot tesz. A reflex hatására a baba erőteljes belélegzést végez és általában sírva is fakad.

A már magzati korban is jelenlévő Moro reflex a megszületés után is fontos szerephez jut: segíti a babát az első levegővételben. Abban is fontos szerepe, védelmi funkciója van, hogy veszély esetén egyfajta riasztást is ad a környezetének és egyensúlyának elvesztésekor mozgásos választ ad a számára veszélyes helyzetre.

 

Mi történik, ha nem épül le időben a Moro reflex?

A Moro reflex a baba kb. 2-4 hónapos koráig aktív. Ezt követően egy tudatos megriadási reakció veszi át a helyét.
Ha a Moro reflex időn túl fennmarad és nem tűnik el, akkor a baba/gyermek visszahúzódóvá, félénkké, az ingerekre túlérzékennyé, az új helyzetekhez nehezen alkalmazkodóvá válhat. Jellemző ezekre a gyerekekre, hogy túl hevesek a reakcióik vagy épp ellenkezőleg lefagynak bizonyos helyzetekben, nehézségük van a figyelmük irányításában és a szemükkel történő fixálással is akadnak problémáik.

Ha a Moro-reflex részlegesen vagy teljesen megmarad, akkor a környezettel szembeni olyan túlérzékenységet okozhat a gyermekben, amely stresszel, szorongással, beilleszkedési problémákkal járhat. A környezetünkből érkező ingereket megtanuljuk figyelmen kívül hagyni, de azoknál, akiknél nem alszik ki a Moro reflex, állandó zavaró tényezőkké válnak a külső ingerek, pl. a fények, a zajok.

Közösségbe kerüléskor vagy legkésőbb iskolaérettségi vizsgálatkor általában kiderül, ha a Moro reflex visszamaradt. Ha tanulási nehézséget, beilleszkedési, viselkedési problémákat tapasztalunk, akkor érdemes eszünkbe jutnia, hogy megmaradt csecsemőkori reflex is állhat a háttérben. Ezek a megmaradt reflexek leépíthetők, ilyen esetben mozgásos terápia segíthet a gyereken.

 

Forrás:  https://www.babaszoba.hu

Szerző: Biczó Gabriella

(Cikk forrása: whattoexpect.com, hvg.hu, fejlesztohaz.hu, gyermekmozgasfejlesztes.hu)

Fogas kérdés: Mikor szükséges a tejfogak eltávolítása?

Hogyan készítsem fel gyermekem a tejfoga eltávolítására?

Az egyik legrémisztőbb fogászati beavatkozás gyermek- és felnőttkorban egyaránt a foghúzás, amelyet nehéz elkerülni. Mikor válik szükségessé a tejfogak eltávolítása? Az egyik ok amikor a maradó fog számára nincs elegendő hely, soron kívül kezd előtörni és szeretnénk elkerülni a későbbi fogszabályozást. Normál esetben a maradó fogak növekedésük során a tejfogak gyökerére nyomást gyakorolnak, ennek következtében azok gyökerei felszívódnak. Ilyenkor már csak az izgő-mozgó koronai részt kell eltávolítani, ami nem jár fájdalommal.

A másik ok, amikor a tejfogban szuvasodás miatt, vagy baleset következtében elhal az ideg, gyulladás alakul ki amelyet, semmilyen módón nem tudunk meggyógyítani, a gyermek arca megdagad, fájdalma, esetleg láza van. A tejfogak gyökérkezelése nem egyszerű dolog, nem is igazán sikeres és végrehajtható feladat. Marad tehát a foghúzás. A harmadik lehetséges ok, amikor a maradó fogak és az állcsontok mérete közötti eltérés miatt később fogszabályozás válhat szükségessé és a rendellenesség sorozatos foghúzással korrigálható és így a rögzített készülék elkerülhető ezzel a beavatkozással.

A tejfogak eltávolítása történhet helyi érzéstelenítésben ízesített zselével, vagy injekcióval. Ez utóbbi ijeszti meg leginkább a kicsiket. A felszívódott gyökerű mozgó tejfogak eltávolításához elegendő a zselés zsibbasztás nem szükséges szuri. A „gyökeres” fogak húzásához már elengedhetetlen a z érzéstelenítés úgy, mint a felnőtteknél, csak kisebb adagban.

Hogyan tudjuk felkészíteni őket a komoly beavatkozásra?

A gyermekek felkészítése a foghúzásra nem egyszerű feladata a szülőknek, de fontos szerepük van abban, hogy a fogorvost, illetve a fogászati kezelést ne félelemmel fogadják az apróságok. Az egyik javaslat, hogy a gyermek már akkor találkozzon a fogorvossal, amikor még nincs semmi problémája a fogaival. Néhány panaszmentes időben elvégzett vizsgálat együttműködővé teszi az lurkókat, nem tartanak a kezeléstől, megszokják a környezetet, a zajokat, szagokat, illatokat, a rituálét, az öltözékünket, (maszkot, kesztyűt), az eszközöket és, hogy valójában nem látnak semmit a beavatkozásból, így számukra misztikum az egész.

Másik fontos dolog, hogy megbeszélje a szülő a gyerkőccel, hogy mi fog történni, amit persze a mi is a rendelőben részletesen elmondunk, megmutatunk. Az injekciótól, a tűszúrástól való félelem a leggyakoribb probléma a kezelésnél a gyerekek lelkében. Hiszen az oltások során már korábban megtapasztalták, hogy az bizony fáj!

El kell mondani nekik, hogy ez egy kicsit másabb érzés, de a szúrás helye is elzsibbasztható. Az érzéstelenítéssel biztosítjuk, hogy a foghúzás ne fájjon, ezért van ez a szükséges rossz. A foghúzás során nyomást, feszegetést, recsegést, ropogást fognak érezni és hallani, de ez fájdalmat nem okoz, a bal kezük felemelésével jelezhetik felénk, ha álljunk meg közben, vagy szeretnének egy kis szünetet tartani. Úgy gondolom mindig az igazat kell mondanunk, hogy ne érje a piciket csalódás és a következő kezelésre is bátran eljöjjenek!

Gyermekkorban a fogváltás idején normális esetben a maradó fog növekedésekor a tejfogak gyökere, vagy gyökerei felszívódnak, így azok szinte maguktól kipotyognak. A felnőtt fogak méretei eltérnek a tejfogakétól, az állcsontok fejlődése nem minden esetben történik megfelelő ütemben a fogak növekedésével, fogtorlódás lép fel, a tejfogak gyökere nem szívódik fel, a maradó fog nem a neki megfelelő helyen tör elő. Ebben az esetben szükséges a tejfogak eltávolítása.

Forrás: https://agident.hu/

Hogyan fejlesszem a babám? Tippek okosító játékokra az első hónapokban

Bármennyire is hihetetlen, a szakemberek szerint egy kisbaba fejlesztését, tanítását már az első napoktól érdemes elkezdeni. A mai rohanó világunkban már nem biztos, hogy elég, ha az iskolapadban kezd el tanulni valaki, és az első hat évben az anyukák is kifejezetten sokat tehetnek a gyermekük fejlődéséért. Most a kezdeti időszak agystimuláló módszereire adunk néhány tippet. 

 

 

Megdöbbentő eredményre jutott egy chichagói pszichológus-csapat, akik gyermekek agyfejlődését vizsgálták. Az egyik vizsgálati csoporttal az édesanyák naponta 1 órán át tudatosan foglalkoztak, míg a másik csoportban erre nem került sor. Két év múltán összehasonlították a kicsik intelligencia-hányadosát, és az derült ki, hogy azoknak, akiket az édesanyjuk tanítgatott, átlagosan 16 ponttal volt magasabb az IQ-juk! Ez is bizonyítja, hogy érdemes minél hamarabb belevágni a kicsik fejlesztésébe. Ez alatt a szakemberek nem feltétlen azt értik, hogy idejekorán feladatlapozzunk velük, vagy a világ működésének összefüggéseit magyarázzuk el nekik: őszintén szólva ez elképzelhetetlen is lenne ebben a kicsi korban. Az első időszak „feladatai” inkább közös időtöltések az anyukával, amelyek ugyanakkor nagyon fontosak a fejlődéshez. Külön előnyük, hogy a rendszeres foglalkozások megalapozzák a minőségi időtöltést, és mélyítik az anya-gyermek kapcsolatot.

 

 

 

 

 

 

 

A szem gyakorlatai

A legfontosabb, hogy a kisbaba minden érzékszervét stimuláljuk már az első napoktól kezdve. A látás az ember egyik legfontosabb információ-forrása: főként a szemünk segítségével tájékozódunk a külvilágban. A frissen világra jött csecsemő szeme még nem szokott hozzá az éles fényhez, és nem is lát túl jól, ám a napsütés és a félhomály váltogatásával elő tudjuk segíteni a szeme fejlődését. Például úgy, hogy átsétálunk vele a sötét szobából egy kicsit világosabba. Természetesen ügyeljünk arra, hogy ne érje őt direkt erős fény. Az első hónap után már tehetünk a közelébe színes, vagy csillogó, esetleg nagy mintás textíliát, amit megfigyelhet. Ahogy közeledünk a harmadik hónaphoz, úgy próbálhatunk neki különböző játékokat is mutatni.

 

 

 

 

 

 

 

 

A tökéletes hallásért

 Az anyaméhben nem csak a hangok, a fények is tompábbak voltak, így az újszülött babát a hirtelen, erős hanghatásokról is óvnunk kell. Az viszont nagyon jó hatással van rá, ha az anyuka már az első pillanattól beszél a gyermekéhez, illetve dúdol, énekel neki. Amikor gagyogni kezd, nyugodtan válaszoljunk neki babanyelven, illetve csörgővel is irányíthatjuk a figyelmét. A zenehallgatás ilyenkor még csak rövid ideig ajánlott. 

 

 

 

 

 

 

 

A tapintás fejlesztése

Az iskolába lépéskor különösen fontos lesz a testtudat, ezt alapozzuk meg a csecsemőkori finom érintésekkel. Kifejezetten ajánlott a babamasszázs, amely nemcsak ellazítja a babát, de néhány speciális fogással a kínzó gázoktól is megszabadíthatja. Mindig hagyjunk elég időt a fürdésre, és engedjük, hogy élvezze. Apróbb tornamozdulatokat is végezhetünk a fürdés után: óvatosan nyújtsuk fel a karjait a feje mellé, majd az oldalához. Háton fekve, a térdét behajlítva óvatosan közelíthetjük a lábait a hasa irányába, ezzel is lazítva a csípőt.

 

További feladatokat Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem! Című könyvében találsz.

 Forrás: https://www.csaladinet.hu/Herczku Nóra

A fotókat gabdullinayuka, serenestarts, amyelizabethquinn és PublicDomainPictures készítette a Pixabaynek

 

 

 

 

 

3 hétköznapi esemény, ami mély nyomot hagyhat a gyermek lelkében

 Az életünk folyamatosan változik. Ezek a változások a gyerekek életére is kihatnak. Némelyik mély nyomot hagy a lelkében. Úgy, hogy nem is gondolnánk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szakemberek szerint minden olyan esemény, amely eredményeként a gyermek veszteséget érez, vagy személyesen fenyegetve érzi magát, traumának nevezhető. Nem azok a dolgok, amikről mi szülőként úgy gondoljuk, hogy trauma, hanem azok, amelyeket ők élnek meg traumaként. Mert a kettő nem mindig egyezik.
 

Milyen élethelyzeteket, eseményeket élhetnek meg a gyermekek traumaként?

Trauma lehet a zaklatás bármilyen formája, származzon felnőttől vagy gyerektől egyaránt. Ugyancsak trauma lehet egy baleset, egy sérülés, az elszigeteltség érzése vagy a tanulmányi teljesítménye miatt érzett kudarc. Ezek mind olyan életesemények, amelyek mély nyomot hagyhatnak a gyermek lelkében.
 

Szakemberek három fő csoportba sorolják bele ezeket az eseményeket:

1.Valamilyen konkrét dolog elvesztése

Ide tartozik például a költözés, a régi, megszokott otthon elvesztése. Ugyancsak ide sorolják a balesetek következtében tönkrement családi autót, amihez a gyermek kötődhet. Bár szülőként nem gondoljuk, de egy megszokott bútor szó nélküli lecserélése is okozhat lelki terhet a gyermeknek. Felnőttként elsősorban az emberi kapcsolatainkkal összefüggő veszteségeket érezzük traumának, a gyermek viszont ugyanígy ragaszkodhat az őt körülvevő fizikai dolgokhoz, tárgyakhoz is.

Elég, ha csak belegondolsz, hogy micsoda kétségbeeséssel keresi a gyermek, ha kedvenc játéka, alvókája vagy cumija tűnik el. Nem tud megnyugodni addig, amíg elő nem kerül. Ha azonban soha nem kerül elő, akkor az nagy fájdalommal járhat számára.
 

2. Emberi kapcsolataiban bekövetkező változások

Nem ritka, hogy egy családban nagyobb korkülönbség van a gyerekek között. Ilyenkor a kisebb gyermek traumaként élheti meg, ha a nagyobb testvérei például kollégiumba költöznek, ő pedig furcsa módon egyedül marad otthon. Nem könnyű ezt a változást feldolgozni neki.

Ugyancsak lelki nehézség a gyermek számára, ha a család baráti köre változik meg. Azok a felnőttek, akiket már megszokott, akik nyugodtan jártak-keltek az otthonában most nem jönnek többé. Különösen nehéz lehet, ha hirtelen új emberek jelennek meg. Ezek olyan élethelyzeteket eredményezhetnek, amikor a gyermek nem érzi magát biztonságban.

A biztonságérzet csökkenését eredményezi az is, ha olyan konfliktusok vannak a családban, amelyek nem közvetlenül a gyermeket érintik, mégis a szeme előtt zajlanak. Nem érti, de érzi a feszültséget, és érzi a biztonságos környezet megingását.

3. Saját biztonságukat fenyegető élethelyzetek

Számtalan olyan esemény történik a gyermek életében nap mint nap, ami félelemmel töltheti el. A háttérben szóló híradó, az abban szereplő balesetek, bűncselekmények, gonoszkodások, mind-mind rossz érzést keltenek a gyermekben. Akaratlanul is ott motoszkál benne, hogy az általa hallott események vajon rá is veszélyesek, vajon őt is érhetik ilyenek. Ezek a dolgok megijeszthetik és bizonytalanságot okoznak a lelkében.

A mostani vírushelyzetben különösen figyelni kell arra, hogy szülőként hogy kommunikálsz a gyerekkel, illetve a gyerek környezetében. Figyelj arra, hogy a beszélgetés, amit a családtagjaiddal, barátaiddal folytatsz, ne ijesszék meg a gyermeket.
 

Milyen tünetek jelzik, hogy ha a gyerek valamilyen traumával küzd?

A gyermek megszokott viselkedésében bekövetkező hirtelen változások általában valamilyen traumát jeleznek.

Megváltoztathatja az étkezési szokásait. Lehet, hogy korábban jó étvágya volt, most viszont alig eszik egy-két falatot.

Megváltoznak az alvási szokásai.  A korábban jó alvó gyermek nyugtalan lehet, éjszaka sokszor felébred, kisebbeknél a szobatisztasággal kapcsolatos problémák is visszatérhetnek.

Iskolai viselkedésükben bekövetkező változások is valamilyen lelki problémát jelezhetnek. Ha nem tud a korábbihoz hasonlóan koncentrálni, ha romlanak a jegyei vagy rossz irányba változik a magatartása, akkor mindenképpen érdemes nagyobb figyelmet fordítani az okok kiderítésére.

A túlzott érzelmi reakciók is bajt jelezhetnek. Ha a gyermek a megszokotthoz képest túlreagál bizonyos helyzeteket, akkor az is jelezheti, hogy nem érzi magát biztonságban, és nincs minden rendben a lelkével.
 

Mit tehetsz szülőként, ha azt tapasztalod, hogy a gyermekedet trauma érte?
 

Tudasd vele, hogy meghallgatod, ha szüksége van rá.

Teljesen mindegy, hogy kicsi gyermekről vagy kamaszról van szó, minden esetben éreztesd vele, hogy meghallgatod, fontos neked a problémája és nyugodtan fordulhat hozzád. Az, hogy legyintesz rá, hogy majd elmúlik, majd megoldja, nem megoldás.

Eladtátok a régi autót és a gyermek emiatt szomorú? Beszélgess vele arról, hogy megérted, hogy hiányzik neki. Neked is hiányzik, de most ez volt a helyes döntés. Kérdezd meg, hogy szeretné, ha készítenétek egy rajzot a régi autóról és kitennétek a falra? Ezzel segítesz neki, hogy feldolgozza a veszteséget, ami érte.

Ha úgy látod, hogy a szülői praktikák kevesek, és nem oldják meg a problémát, akkor mindenképpen kérj szakértői segítséget. Ha a kisgyerekkorban elszenvedett traumák nem kerülnek feldolgozásra, akkor később sajnos sokkal súlyosabb problémákat eredményezhetnek.

Forrás: https://www.csaladinet.hu/Martincsevicsné Jenei Gizella

Kép forrása: cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Kisgyerekek téli ruházata

A pici gyerekeknek éppúgy fontos a napi séta már abban a korban is, amikor még járni sem tudnak, vagy épp csak tipegnek, mint a nagyobbaknak vagy a felnőtteknek. Azonban a téli időszakban a hideg miatt sok édesanya nem szívesen viszi ki őket a szabad levegőre, mert félnek, hogy a gyermek megfázik. Pedig aggodalomra nincs ok, csak helyesen kell öltöztetni: vagyis se túl kevés, se túl sok ruhát ne adjunk rájuk. Megmutatjuk, mibe és hogyan kell ilyenkor öltöztetni a lurkókat.

Még télen is nyugodtan vihetjük sétálni a kisgyerekeket: az orvosok ajánlása szerint rendes öltözék mellett mínusz öt fokig ennek nincsen semmilyen kockázata. Ha jobban belegondolunk, vannak népek és országok, ahol az ilyen hőmérséklet már kifejezetten enyhének számít, és a gyerekek ennél jóval hidegebb időben is kimennek játszani. A lényeg tehát nem a külső hőmérséklet, hanem az, hogy milyen ruházatban visszük ki a kicsiket. Ezzel kapcsolatban viszont sok a tévhit és a helytelen gyakorlat.

Ne essünk át a ló túloldalára

A legfontosabb kiindulási pont a kisgyerekek öltöztetésekor az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a 6 hónapnál kisebb babák és a tipegő gyerkőcök hőszabályozása még korántsem úgy működik, mint egy felnőtté – kevésbé hatékony, ezért jóval hajlamosabbak a kihűlésre és a túlmelegedésre egyaránt. Fél éves kor körül aztán lassanként kialakul már a felnőttekéhez hasonló hőszabályozó rendszer, de addig nekünk kell megteremtenünk azokat a környezetet, amiben a baba testhőmérséklete kiegyensúlyozott lehet. Éppen ezért fontos, se alul, se túl ne öltöztessük a kicsiket: ha kevés a ruha rajtuk, akkor lehűlnek, és megfáznak, ha túl sok, akkor viszont túlságosa felhevül a testük, a ruházatuk átizzad, és emiatt fáznak meg.

Sok laza réteg és egy időjárásálló külső ruha

A legjobb tanács, amit hideg időre a szakértők a szülőknek adhatnak az, hogy rétegesen öltöztessük a gyereket, és úgy, hogy menet közben is le- és felvehetők legyenek az egyes ruhadarabok – legalábbis a legfelső rétegek. A második fontos dolog, hogy séta előtt cseréljünk pelenkát, és győződjünk meg róla, hogy nem nedves pelusban visszük ki a gyereket. Ebből a “felszerelési tárgyból” vigyünk magunkkal cserének valót is, ha hosszabb sétára indulunk.

A második fontos szempont a ruhák kiválasztásakor, hogy inkább több vékonyabb, puha anyagból készült réteget húzzunk fel a gyermekre, mint hogy kevesebb, de vastagabb és rugalmatlanabb ruhába bújtatjuk. Erre azért van szükség, hogy a mozgási szabadsága megmaradjon, ne érezze magát kalodába zárva, és a séták kellemes élményként maradjanak meg számára. Ezen kívül a vérkeringésének is az tesz jót, ha a végtagja, testrészei könnyedebben, szabadabban mozoghatnak a ruhában.

Sapka mindig kell

A puha, sok rétegű alsó öltözet mellett a külső “védőruha” a másik kritikus pont: az egészen piciknél fontos, hogy ez jól szellőző, de vízhatlan, széltől is védő anyagból készüljön. Az ideális ebből a szempontból a kapucnis, becipzározható kezeslábas. (A legkisebbeknek mindig tegyünk a fejére fülvédős sapkát még a kapucni alá is, mert a fejen keresztül adják le a legtöbb hőt, így ha az nem védett, könnyen meghűlhetnek.) Nagyobb gyerekeknél fél éves kor felett egy kantáros nadrág és hozzá tartozó kabát is megteszi – az ilyen korú gyerekeket már öltöztethetjük úgy, hogy megnézzük, nekünk melegünk van-e egy vastag kabátban és nadrágba: ha igen, akkor valószínűleg a gyerekeknek is az lesz, és elegendő neki is egy vékonyabb öltözet. Sapkát és kesztyűt azonban mindig adjunk a gyerekre – ez utóbbit időnkét leveheti, de a sapkát mindig tartsa a fején.

Hidegből melegbe és vissza

Ha a séta során fűtött helyiségbe lépünk – például vásárolni megyünk a gyerekkel, és betérünk egy jó meleg üzletbe – azonnal “csomagoljuk ki” a kicsit: vegyük le róla a kezeslábast, a kesztyűt és a sapkát is, és csak a kilépés előtti pillanatokban öltöztessük vissza.

Ha tudni szeretnénk, hogy komfortosan érzi-e magát a gyermekünk és nincs-e túlmelegedve vagy éppen kihűlve, tapintással ellenőrizhetjük a testhőmérsékletét: ilyenkor azonban ne a kezét fogjuk meg, hanem tarkóját vagy a mellkasánál tapintsuk ki. A kipirult arc, a verejtékezés, a csapzott haj, a melegkiütés, a szapora légzés, a nyugtalanság túlhevülésre utal. Ne bízzunk túlságosan a gyerekek visszajelzésében – szerencsés esetben a kisbabák sírással jelzik, ha melegük van, vagy fáznak, de előfordul, hogy a túlhevülés miatt a baba mély álomba merül, ami veszélyes lehet.

Forrás: https://nlc.hu/baba/

Öltözködés hiszti – Elkésünk az oviból!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az öltözködés hiszti nem csak oviba induláskor fordul elő, de több más késéshez is hozzájárul, pedig Anya és Apa már mindent megpróbált. Melyik szülő nem járt még úgy, hogy öltöztetni akarta a gyereket, de az semmiképpen sem szerette volna?

Nincs ezzel semmi gond, ha alkalmanként fordul elő, az viszont alaposan megkeseríti a szülők és a gyerek életét is, ha ez egy mindennapos játszmává alakul. Így szinte minden nap egy hatalmas civakodással indul, amikor is a szülő hisztisnek éli meg a gyerek viselkedését, ő pedig az erőltetést szeretné elkerülni.

Leleményes szülők és kitartó gyerekek

Sok leleményes szülő kitalált már apró trükköket, amivel elvonja a gyerek figyelmét arra az időre, amíg öltözteti, de egy idő után már a gyerek is résen van, és a felnőttnek nem mindig jut eszébe újabb ötlet. Ráadásul még az olyan egyszerű megoldások is csak növelik reggel a késést, amíg találsz valami olyan régen nem használt vagy rég nem látott játékot, amit gyorsan a kezébe adhatsz. … Utána meg próbálod átbujtatni a kezét játékkal együtt a ruhán.

A reggeli készülődésből nem lesz öltözködés hiszti. Sokszor nem az a probléma, hogy felöltözzön, hanem az, hogy mit vegyen fel. Olyan is van, hogy bármit mutatsz neki, semmi sem elég jó ahhoz, hogy felvegye vagy ráadd. Ez túl „ilyen”, az túl „olyan”. Amúgy akinek még nem volt gyereke, azt hihetné, hogy ez valami lányos dolog, de nem. Fiúkkal ugyanúgy előfordul, mint lánykákkal, talán a „válogatósdi” az, ami inkább ez utóbbiakra jellemző.

Egy azonban biztos: ha a minden nap azzal megy el az idő, hogy ráadj valami ruhát a gyerekre, miközben ő nem szeretné, akkor ez kihat a gyerek óvodai napjára. Esetleg rajtad is látszik majd a munkahelyeden, vagy ahová éppen igyekszel. Az „öltözködés hiszti” egy játszma, ami mindképpen felesleges energiákat emészt fel.

Az öltözködés hiszti elkerülhető

Ez egy negatív játszma, amin azt értjük, hogy csak folyik-folyik, de sosincs vége. Nem olyan, mint egy társasjáték, amit szívesen játszunk, és ami egyszer a szabályok szerint véget ér. Nem. Az öltözködős játszma akár évekig is folyhat, s közben a szülő tévesen úgy is értékelheti, hogy az ő gyereke hisztis, pedig nem az.

Sokan olyan megoldásra vágynak, ami csak annyiból áll, hogy mondanak valamit a gyereknek, s ő ezt megértve azonnal engedelmes kisfiúvá vagy kislánnyá válik. Ez túlzó elvárás, de létezik olyan megoldás, ami egy-két hét alatt véget vet az öltözködés hiszti folytatódásának.

A megoldás alapja az, hogy a legtöbb ember nem tud elfogadni több irányítást, mint amennyit tőle is elfogadnak. Persze léteznek vezető személyiségek, és vannak, akik nem is törekszenek erre, hanem szívesen és becsületesen végrehajtják azt, amit mások mondanak nekik.

Megoldás reggeli öltözködésre

Van egy rövid távú megoldás, de ahol nem a kiválasztott ruha a probléma, hanem az, hogy egyáltalán nem szeretne felöltözni, ott szükség lesz egy másodikra. Az első tehát, amit sikerre vezethet az az, hogy még lefekvés előtt, amikor van inkább van idő erre, mint reggel, megkérjük a gyereket, hogy ő válassza ki, hogy reggel mit venne fel szívesen. Ezzel megkönnyítjük a másnapi öltözködést, mert sokkal szívesebben vesz fel valamit, amit maga választott ki, mint amiről úgy gondolja, hogy mi erőltetjük rá.

Persze csináld úgy, hogy megmutatod, mely ruhák, nadrágok, pólók, ingek, stb. közül választhat, mert így elkerülheted, hogy ne az évszaknak megfelelő cuccot válasszon. A lényeg az, hogy legyen választási lehetősége. Amikor így kiválasztja a reggeli holmiját, azzal létrejön az ő barátságos hozzáállása ezekhez a ruhafélékhez, és nem esik majd nehezére felvennie azokat.

Tartósan működő módszer

Gondold csak végig, milyen sok utasítást kap egy gyerek már az első két évben. Ez óhatatlanul ellenállást alakíthat ki benne, különösen akkor, ha még siettetéssel is együtt jár. Ezt oldja fel a reggeli öltözködésre vonatkozó következő megoldás. Ennek kivitelezése egy-két hétig is eltarthat, van azonban egy nagy előnye, hogy az eredménye tartós.

Te, mint szülő, válassz ki pár cuccot, amelyek bármelyikét szívesen felvennéd másnap. Ezeket tedd egy külön polcra, vagy akár kipakolhatod valahová a szobában is. Kérd meg a gyereket, hogy válassza ki neked, hogy mit vegyél fel holnap. Először talán meglepődik ezen, de szívesen kiválaszt neked valamit. Reggel csak mond neki, hogy megyek felveszem, amit kiválasztottál nekem.

Ha ezt csinálod egy vagy két hétig, akkor a gyerek megszokja, hogy téged kontrollál, és nem esik majd nehezére, amikor te kéred meg őt valamire, mert megfigyeli, hogy te is teljesíted az ő kéréseit. Ezt a módszert csak azzal lehet elrontani, ha valaki sietteti az eredményt.

Amikor valójában nem az öltözés a gond

Ha sokáig semmi gond nem volt a reggeli öltözéssel, akkor ne kezd azonnal „dackorszakban” gondolkodni! Ilyenkor gyanakodj először arra, hogy valami olyasmi vár a gyerekre az óvodában vagy az iskolában, amitől tart. Ezt pedig megelőzte valamilyen tegnapi vagy korábbi rossz tapasztalata. Történt tehát valami, ami miatt távol szeretne lenni az óvodától.

Ezen az segít, ha átbeszéled vele, és ha ő teljesen megnyugtató választ kap arra, hogy az a dolog miért nem történhet ma vele. Néha az ilyen problémát napokig is eltart megoldani, mert ehhez szükség lehet az óvónő vagy más szülő vagy más gyerekek segítségére is.

Az öltözködés hiszti néha a cél hiányát jelzi

Néha nincs semmi különösebb oka arra, hogy ne kívánkozzon az oviba. Ilyenkor segít az, ha még öltözködés előtt megkérdezed tőle, hogy „Milyen jó dolog történhet ma veled az oviban?” Ez ugyanis létrehozhat számára olyan motivációt, ami miatt szívesen elindulna.
Ha korábbi tapasztalataid miatt arra gyanakszol, hogy reggel nem lesz könnyű dolgod az öltözéssel, akkor már este is megkérdezhetsz valami ilyesmit: „Mi lesz az, amit szívesen játszol holnap az oviban?”

A legjobb öltöztető tehát a cél.

Arról a célról beszélünk, ami miatt ma érdemes felkelnie, amiért jó lenne elindulnia, amihez persze előbb fel kell öltöznie.

 

Forrás: https://www.gyerekneveles.hu

/Novák Ferenc/

Az antibiotikum-kérdés

Sok szülő csak akkor elégedett, ha recepttel a kezében távozik a rendelőből, mások éppen az ellenkezőjét értékelik: szeretnék gyereküket antibiotikumok nélkül fölnevelni.

Vajon melyik a helyes út? Az antibiotikumok előtti világban sok gyereket vitt el baktérium okozta tüdőgyulladás, vérmérgezés, agyhártyagyulladás, és akik meggyógyultak, nemritkán maradandó károsodással, halláscsökkenéssel, értelmi fogyatékosan élték le életüket. Az antibiotikumok felfedezése és nagy tömegben való előállításuk módjának kidolgozása tíz évvel hosszabbította meg az átlagéletkort. Ám ha visszaélünk ezzel a csodával, eljöhet az "antibiotikumok utáni világ", amelyben a létező gyógyszerek már nem hatnak az ellenállóvá vált kórokozókra, és az orvosok újra tehetetlenül állnak majd a kis betegek ágya mellett.

Gombák csatasorban

A természetben gombák termelnek antibiotikumokat - nem véletlenül. A talajt behálózó gombák többsége (mint a penicilium notatum, vagyis a penészgomba) a talajbaktériumokkal verseng ugyanazért az élőhelyért, táplálékért. Hogy több területet tudjon elfoglalni, kifejlesztett egy anyagot, ami elpusztítja a baktériumokat. Az emberiséget egy véletlen - egy laboratóriumi edényke megpenészedett tartalmának vizsgálata - segítette hozzá a jelenség felfedezéshez.

Egyre több gombát tanulmányoznak világszerte, mind több mesterséges antibiotikumot állítanak elő: a kutatás gőzerővel folyik. De miért is van szükségünk többféle antibiotikumra? Mert a baktériumok egy részére a régen bevált gyógyszerek ma már nem hatnak. A kórokozók "megtalálják" a méreg ellenszerét, és ellenállóvá (rezisztenssé) válnak.

A történet mindig úgy kezdődik, hogy egy véletlen genetikai baleset (mutáció) eredményeképp megszületik egy olyan baktérium, amely ellenáll az antibiotikumnak (például olyan fehérjét termel, amely tönkreteszi az antibiotikum kémiai szerkezetét). Ha a beteg gyógyszert kap, az adott antibiotikumra érzékeny baktériumok elpusztulnak, de az ellenálló kórokozó nem, sőt rohamosan szaporodni kezd a felszabadult területen. A legközelebbi megbetegedésnél már hiába kapja a beteg az előző antibiotikumot, ez hatástalan lesz az ellenálló törzsre. Új szer után kell nézni - csak ki ne fogyjunk belőle!

Hogyan kerüljük el a bajt?

Érdekes eredményt hozott az a kutatás, amely az ellenálló baktériumok elszaporodásának kockázati tényezőit vizsgálta. Kiderült, hogy azok a gyerekek a leginkább veszélyeztetettek, akik minden betegségükkel eljutnak az orvoshoz. Sajnos az orvosok egy része nem tudja, vagy nem is akarja elkülöníteni a baktérium okozta betegségeket a vírusfertőzésektől. Vajon miért nem? Egyrészt azért, mert néhány tünet nagyon hasonló: a torokgyulladást okozó vírusfertőzések összekeverhetők a bakteriális torokgyulladással, a nátha az arcüreggyulladással, a hörghurut a bakteriális tüdőgyulladással.

Alapos vizsgálattal, kikérdezéssel és megfelelő módszerekkel jól elkülöníthető a kétféle kórokozó. Ám sok szülő csak akkor érzi gyerekét biztonságban, ha "jó erős antibiotikumot" írnak fel neki. Az orvosok viszont az elégedett paciensekből élnek, nem beszélve a gyógyszergyárakról, amelyek gazdasági célja a minél nagyobb gyógyszerforgalom. Az orvos tehát nincs könnyű helyzetben, ha nem akarja elveszíteni a betegét.

Gyógyító idő

A vírusfertőzésekre nagyon jó gyógyhatású szer áll a szülők rendelkezésére: ez a türelem. Más dolgunk nincs, mint a gyerek közérzetét javítani kellemes körülmények megteremtésével, babusgatással és a zavaró tünetek (orrfolyás, szájszárazság, fülfájás) enyhítésével - ezekre jól beválnak az ősi praktikák, borogatások, illóolajak, melegítőpárnák, pakolások. Az amúgy egészséges szervezet leküzdi a vírust. Ám nem ritka, hogy a második lázas nap után a szülő nem bírja tovább, antibiotikumot kér - és itt a bizonyíték: a gyerek másnapra jobban lesz. Ilyen esetekben hihetetlennek tűnik, hogy a kicsi gyógyszer nélkül is éppen ennyi idő múlva jött volna rendbe - a gyógyulást az antibiotikumnak tulajdonítják.

Jó baktériumok

A baktériumok túlnyomó többsége hasznos - míg a vírusok egytől egyig károsak.

Az emberi test jó részén jelen vannak a baktériumok: segítik az emésztést, korlátozzák a számunkra veszélyes baktériumokat, kordában tartják a gombák szaporodását. Sajnos manapság már ezeket a jó baktériumokat is nyakra-főre pusztítjuk (például antibiotikumokkal, antibakteriális szappanokkal, kozmetikumokkal), és csodálkozunk, amikor a hiányukból fakadó betegségek elérnek bennünket. Az ipar persze erre is tud gyógyírt: élőflórás tejtermékekkel, gombaölő szerekkel árasztja el a piacot. A baktériumok pusztításáért megfizetünk.

Vírus ellen nem jó!

A vírusos betegségek többségét szervezetünk saját erői győzik le, ebben egy hangyányi segítséget sem jelentenek az antibiotikumok. Ha vírusos betegségek ellen is ezt szedjük, a szervezetünk még nagyobb bajba kerül, mint ha hagytuk volna magától meggyógyulni, mert:

a hasznos baktériumok egy része elpusztul, ez emésztési zavarokhoz vezethet

élőhely szabadul fel káros baktériumfajták számára

a velünk élő baktériumok ellenállóvá válnak az antibiotikumokkal szemben

a neki kedvező területeken (bőr, hüvely, pelenkával fedett terület, szájüreg) átveszik az uralmat a gombák.

Láz és bágyadtság

Felmérések szerint száz lázas gyerek közül tíznek baktérium okozza a betegségét, mégis legalább hatvan kap antibiotikumot.

Nem a szülő dolga, hogy megállapítsa, mi a gyerek baja, de a következő tények segítenek belenyugodni, abba, hogy antibiotikum-recept nélkül hagytuk el a rendelőt:

Ha a gyerek egy-két nap lázas állapot után jól van, játékos és van étvágya, szinte biztos, hogy vírusfertőzésen esett át.

A baktériummal fertőzött gyerek nagyon betegnek tűnik. Ha a láz csillapodása után sem lesz jobb a közérzete, valószínűleg baktérium támadta meg.

Mindenképpen vigyük orvoshoz: szükség lehet antibiotikumra. Az antibiotikum életet menthet!

Teszttel biztosra mennénk

Azt, hogy vírus vagy baktérium okozza a betegséget, ma már percek alatt megállapíthatja a háziorvos - ha rendelkezik a megfelelő eszközökkel. Dr. Korausz Etelka (ide portré) gyermekgyógyász azon kevesek közé tartozik, akik jelentős összeget áldoztak e célra. A megvásárolt CRP-készülék és a strepteszt-készlet (streptococcus-gyorsteszt) segíti abban, hogy betegei kizárólag akkor kapjanak antibiotikumot, amikor muszáj.

A CRP-készülék segítségével azt az anyagot (a C-reaktív proteint) tudjuk kimutatni pár csepp vérből, ami bakteriális fertőzés során termelődik jelentős mennyiségben a szervezetben. Egy apró szúrás az ujjbegyen, és néhány perc múlva megtudjuk, vírus vagy baktérium áll a betegség hátterében. A teszt a láz kitörése után egy nappal adja a legbiztosabb eredményt. Akár húgyúti, akár légúti fertőzés után kutatunk, ez a vizsgálat közel százszázalékos biztonsággal használható. A strepteszt abban segít, hogy a garatváladékból percek alatt kimutassuk, sterptococcus baktérium okozta-e a fertőzést. Mivel torokgyulladásra kizárólag ebben az esetben kell antibiotikumot adni, ez a módszer is sok beteget megóvhat a fölösleges gyógyszerfogyasztástól.

A CRP-készülék nagyjából 170 000 forintjába kerül az orvosnak, és folyamatosan meg kell vásárolnia hozzá a vizsgálathoz szükséges anyagot, így egy CRP-vizsgálat költsége mintegy 800 forint. Egy strepteszt 1000 forint. Az orvos nem háríthatja át a betegre a diagnózis költségeit. Eldöntheti: kigazdálkodja saját kereteiből, vagy továbbra is a kevésbé biztos tünetek alapján dönt a gyógyszerezésről. Az országban talán 40-50 CRP-készülék található háziorvosi rendelőkben, a strepteszt használata sem általános.

A fölöslegesen felírt antibiotikumok viszont - a betegre gyakorolt káros hatásukon kívül - a pénztárcánkat is megvámolják, hiszen a társadalombiztosítás a mi adónkból támogatja a gyógyszerek fogyasztói árát. Dr. Mészner Zsófia gyermekgyógyász-infektológus, az Országos Gyermekegészségügyi Központ igazgatója így vélekedik a helyzetről: Szakmai szemmel igen hasznosnak találnám a két szóban forgó teszt minél szélesebb körben való elterjesztését a házi gyermekorvosok (és a háziorvosok) körében. Jelenleg a háziorvos "magánügye", hogy alkalmaz-e ilyen diagnosztikus vizsgálatokat, vagy nem, ennek eredményemképpen kevesen teszik. Érdemes lenne megtalálni a módját, hogyan ösztönözhetők a kollegák ennek használatára.

Célzott, szakszerű kezelés

Ha fertőzés éri szervezetünket, az immunrendszer védekezni kezd, ellenanyagot (antitesteket) termel, csökkenti a gyulladást. Az antibiotikumok segítik ezt a folyamatot, elpusztítják a kórokozó baktériumokat, illetve megakadályozzák szaporodásukat. Vírusos megbetegedésre hatástalan ez a gyógyszertípus, legfeljebb a bakteriális felülfertőződés gátolható meg. Egyes betegségek esetén (skarlát, a torok sztreptokokkuszos fertőzése, baktérium okozta tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, vérmérgezés), a súlyosabb következmények megelőzése céljából feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés. Középfülgyulladást baktérium és vírus egyaránt okozhat.

Ha a fül-orr-gégész a dobhártya mögött gennyet lát, és a szokásos házi módszerek (fül melegítése) nem használnak, antibiotikumot ír fel a kis betegnek. Hólyaghurut, húgyúti fertőzés esetén a kórokozó baktérium fajtája egyértelműen meghatározható, így pontosan megválasztható a hatásos antibiotikumfajta. Egyes antibiotikumok a bélben élő hasznos baktériumokat is elpusztítják, ez okozhatja a mellékhatásként fellépő hasmenést.

A túl gyakori antibiotikum-szedés következtében a baktériumok ellenállóvá válhatnak, ezért mindig csak indokolt esetben, az orvos rendelése szerint alkalmazzuk ezeket a gyógyszereket. Tartsuk be az előírt mennyiséget és a kúra időtartamát! Nem szabad abbahagyni a gyógyszer szedését, ha a gyerek kicsit jobban lesz. Ekkor élnek még kórokozók, és ismét gyorsan szaporodni kezdenek, a gyerek pedig visszaesik.

Baktérium vagy vírus?

A különféle fertőzések nyolcvan-kilencven százalékát vírusok okozzák, ezekre ritka kivételektől eltekintve nincs orvosság, aggódnunk mégsem kell, a kisgyerek szervezete néhány nap alatt úgyis leküzdi a betegséget. Ha a fertőzést baktériumok okozzák, antibiotikumot kaphat a kis beteg. A gyakorlatban sajnos nem mindig egyértelmű a tünetek alapján, hogy vírusos vagy bakteriális fertőzésről van-e szó, ezért túlzott elővigyázatosságból sokszor feleslegesen írnak fel gyógyszert. Bizonyos betegségek, például gennyes fülgyulladás, tüdőgyulladás, tüszős mandulagyulladás, skarlát esetén fontos, hogy időben kezdjük meg a hatékony kezelést.

Igaz ugyan, hogy ezekkel a betegségekkel is több-kevesebb sikerrel megbirkózik a gyerek szervezete, de a szövődmények veszélyesek lehetnek. Torokgyulladásnál néha előfordul, hogy a tünetek nem elég egyértelműek. Ma már egyszerű vérvizsgálati módszerrel, a CRP-teszttel néhány perc alatt meggyőződhet róla a gyerekorvos, hogy bakteriális fertőzésről van-e szó. A CRP (C-reaktív protein) speciális fehérje, mely már néhány órával a bakteriális fertőzés után egyre nagyobb mennyiségben termelődik a beteg szervezetében.

A vizsgálathoz az ujjbegyből vett egyetlen csepp vér elegendő, ezt elemzi a készülék. Az érték változásából következtetni lehet a választott gyógyszer hatékonyságára, illetve a gyógyulás folyamatára is - ilyenkor már nem emelkedő, hanem csökkenő értékeket kapunk. A CRP-vizsgálatnak az egyszerű, háziorvosi rendelőben is kivitelezhető változata hat hónaposnál fiatalabb csecsemőknél még nem alkalmazható. A címben feltett kérdésre persze hagyományos vérvizsgálat segítségével is választ kaphatunk.

Ez azonban hosszadalmasabb, a helyi orvosi rendelőben rendszerint nem bonyolítható le, és nagyobb mennyiségű vér szükséges hozzá. A CRP-vizsgálat hátránya, hogy különleges készülék szükséges hozzá, használata még nem terjedt el, lényegében a gyermekorvos "extra szolgáltatása", amit a társadalombiztosítás sem térít.

Ritkán van szükség rá

Antibiotikumnak azokat a vegyületeket nevezzük, melyeket baktériumok által okozott betegségek ellen fejlesztettek ki. A fertőzéseknek csupán egy részét okozzák ilyen kórokozók, többségükért inkább vírusok, kisebb százalékban gombák, élősködők felelősek. A mindennapi fertőző betegségek nyolcvan-kilencven százaléka vírusos eredetű. Ebben az esetben felesleges és káros az antibiotikumos kezelés. Léteznek olyan betegségek is, amikor a gyerekorvos mindenképpen felírja e gyógyszercsoport valamelyik képviselőjét: tüdőgyulladás, húgyúti fertőzés, gennyes fülgyulladás, tüszős mandula és skarlát esetén.

Az egyszerű náthát egyértelműen vírusok okozzák. Az esetleges szövődmény lehet bakteriális, de megelőzésként nem érdemes erre antibiotikumot szedni. Nem biztos ugyanis, hogy a választott gyógyszer valóban hatásos a szóban forgó baktérium ellen, a széles spektrumú antibiotikumot pedig, ami a baktériumok többsége ellen hatékony, csak igen indokolt esetben szabad adni, mert súlyos mellékhatásai vannak: kiirtja a normális száj- és bélflórát, ezáltal elősegíti a gombás megbetegedések kialakulását, csökkenti a védekezőképességet, gyakran hasmenést okoz.

A nátha szövődményei megfelelő tüneti kezelés mellett (orrszívás porszívóra illeszthető speciális eszközzel, orrcsepp, váladékoldó gyógyszer) igen ritkán jelentkeznek. Megelőző antibiotikus kezelésre csak bizonyos fajtájú szívfejlődési rendellenességgel született gyerekeknél van szükség műtéti beavatkozások előtt, vagy akkor, ha a gyerek olyan húgyúti anatómiai eltérésben szenved, ami kedvez a visszatérő gyulladásoknak. Skarlátjárvány esetén ma már nem indokolt a beteg tünetmentes családtagjainak vagy óvodástársainak megelőző kezelése.

Forrás: https://www.babaszoba.hu/