Az óvodai pletykafészkek: hogyan kezeld, ha a gyereked pletykál vagy róla pletykálnak?

Az óvoda kapujában állva gyakran érezzük azt, hogy egy különleges, mikroszkopikus társadalomba csöppentünk, ahol az események néha gyorsabban pörögnek, mint a legizgalmasabb sorozatokban. Itt minden rezdülésnek súlya van, az apró suttogások pedig pillanatok alatt végigsöpörnek a csoportszobán, elérve az öltözőben várakozó szülőket is. Szülőként hirtelen azzal szembesülhetünk, hogy gyermekünk vagy a pletykák forrásává, vagy azok akaratlan célpontjává válik, ami rengeteg bizonytalanságot és érzelmi hullámvasutat szül a mindennapokban.

A gyermeki pletyka lélektana és gyökerei

Amikor egy óvodás korú gyermek elkezd másokról beszélni, azt ritkán teszi rosszindulatból vagy ártó szándékkal, hiszen az ő erkölcsi iránytűjük még éppen csak formálódik. Ebben az életkorban a beszéd az elsődleges eszköz a világ felfedezésére és a társas hierarchiában való elhelyezkedésre. A gyermekek ilyenkor tanulják meg, hogy az információ hatalom, és ha valami érdekeset vagy tiltottat osztanak meg, azzal magukra vonhatják a felnőttek vagy társaik figyelmét.

A pletykálás hátterében gyakran az áll, hogy a kicsik próbálják értelmezni a környezetükben tapasztalt szabályokat és azok áthágását. Ha elmesélik, hogy „Peti nem mosta meg a kezét”, azzal valójában saját szabályismeretüket igyekeznek megerősíteni a felnőtt előtt. Ez egyfajta önigazolás, amellyel azt üzenik: én tudom, mi a helyes, és figyelek a közösség rendjére.

Érdemes látni, hogy a 3-6 éves korosztály számára a valóság és a fantázia határa néha elmosódik, így a „pletyka” olykor csupán egy kiszínezett történet. A vágyvezérelt gondolkodás miatt a gyermek elmesélhet valamit, ami nem történt meg, de szeretné, ha megtörtént volna, vagy egyszerűen csak félreértett egy látott szituációt. A szociális érzékenység fejlődésével párhuzamosan jelenik meg az igény a csoporton belüli szövetségek kötésére, aminek sajnos egyik eszköze lehet mások kibeszélése.

A gyermek nem születik pletykásnak; a környezetében tapasztalt kommunikációs mintákat és a figyelemfelkeltés vágyát ötvözi sajátos módon.

Árulkodás vagy segítségkérés: hol a határ

A szülők és pedagógusok egyik legnagyobb kihívása, hogy megtanítsák a gyerekeknek a különbséget a rosszindulatú árulkodás és a szükséges jelentés között. Az árulkodás célja általában az, hogy a másikat bajba sodorják, vagy saját magukat jobb színben tüntessék fel a szabálykövetés látszatával. Ezzel szemben a segítségkérés akkor történik, amikor a gyermek úgy érzi, a helyzet veszélyes, vagy valaki sérülést szenvedhet.

A mindennapi gyakorlatban ezt úgy magyarázhatjuk el a kicsiknek, hogy ha valaki veszélyben van, fáj valamije, vagy olyat tesz, ami tényleg bajt okozhat, akkor szólni kell egy felnőttnek. Minden más esetben – például ha valaki fordítva vette fel a pólóját, vagy lassabban eszik – a megjegyzés felesleges és bántó lehet. A határok kijelölése segít abban, hogy a gyermek ne váljon a csoport „besúgójává”, ugyanakkor merjen segítséget kérni, ha valódi probléma adódik.

A tanulságos beszélgetések során használhatunk példákat a mindennapokból, kérdezve a gyermeket: „Szerinted Petinek jobb lesz attól, ha elmondod az óvónéninek, hogy nem rakta el a játékot?”. Ez fejleszti az empátiát és segít neki mérlegelni a tettei következményeit. Az óvodai közösségben az ilyen típusú érzelmi intelligencia-fejlesztés hosszú távon kifizetődik a konfliktusok kezelésében.

Hogyan reagáljunk, ha a mi gyermekünk a pletykafészek

Megdöbbentő és olykor kínos lehet, amikor a szülői értekezleten vagy a játszótéren visszahalljuk gyermekünk „jelentéseit” más családokról. Ilyenkor az első reakciónk a védekezés vagy a szégyenérzet lehet, de fontos, hogy higgadtan kezeljük a helyzetet. Ne büntessük meg azonnal a gyermeket, inkább próbáljuk megérteni, mi vezérelte az információ megosztásában.

Sokszor a gyermek egyszerűen csak beszélgetni akar, és nem tudja, mi számít bizalmas információnak vagy magánügynek. Meg kell tanítanunk neki, hogy a családunkon belül történt események, vagy másokról alkotott véleményeink nem minden esetben tartoznak a nyilvánosságra. Ez a tanulási folyamat része, ahol a diszkréció fogalmát próbáljuk átültetni a gyermek szintjére.

Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk szisztematikusan mások hibáit emeli ki, érdemes megvizsgálni, kap-e elég pozitív megerősítést otthon. Néha a pletykálkodás egyfajta bizonytalanságból fakad; a gyermek úgy érzi, csak mások „lehúzásával” tűnhet ő maga ügyesebbnek vagy jobbnak. A belső önbizalom erősítése és a dicséret segít abban, hogy ne legyen szüksége ilyen típusú külső megerősítésre.

Amikor a gyermekünkről pletykálnak az óvodában

Nincs annál fájdalmasabb egy szülő számára, mint amikor azt látja, hogy gyermeke kirekesztés vagy gúnyolódás áldozatává válik. Az óvodai pletyka ereje hatalmas lehet: egy-egy elterjedt mondat („ő még cumizik”, „ő nem tud szépen rajzolni”) mély nyomokat hagyhat a kicsi önbecsülésében. Ilyenkor a legfontosabb feladatunk az érzelmi biztonság nyújtása és a helyzet objektív értékelése.

Először is, hallgassuk meg a gyermekünket anélkül, hogy rögtön igazságot akarnánk tenni vagy támadni kezdenénk a másik felet. Hagyjuk, hogy kiöntse a szívét, és érezze, hogy otthon teljes elfogadásra talál. Gyakran a gyermek nem is a konkrét pletyka miatt szomorú, hanem az abból fakadó izoláció és az elutasítás fáj neki. Erősítsük meg benne, hogy az, amit mások mondanak, nem feltétlenül az igazság, és nem határozza meg az ő értékét.

Ne feledjük, hogy az óvodai közösségben a vélemények gyorsan változnak. Ami ma „világrengető” pletyka, az holnapra már feledésbe merülhet egy újabb izgalmas esemény miatt. Szülőként a higgadtságunkkal azt üzenjük a gyermeknek, hogy ezek a viharok átvészelhetőek, és nem kell minden egyes megjegyzést a szívére vennie. Tanítsuk meg neki az asszertív kommunikáció alapjait: „Ez nem igaz, és fáj nekem, ha ilyet mondasz”.

A szülői minták meghatározó ereje

A gyermekek olyanok, mint a szivacsok; nemcsak azt hallják meg, amit közvetlenül nekik mondunk, hanem azt is, hogyan beszélünk másokról a hátuk mögött. Ha a vacsoraasztalnál rendszeresen a szomszédot, a kollégákat vagy a többi óvodás szülőt kritizáljuk, ne csodálkozzunk, ha a gyermekünk ugyanezt a mintát fogja követni az óvodában. Az otthoni légkör és a szülők közötti kommunikáció stílusa az alapköve a gyermek társas viselkedésének.

A tudatosság itt kezdődik: próbáljunk meg kerülni a negatív pletykálkodást a gyermek jelenlétében. Ha valamilyen konfliktusunk van, azt felnőtt módon, diszkréten beszéljük meg, és ne tegyük a gyermekünket a frusztrációnk tanújává. Ehelyett mutassunk példát abban, hogyan lehet valakiről pozitívan vagy legalábbis semlegesen beszélni, még akkor is, ha éppen nem értünk vele egyet.

Amikor a gyermek látja, hogy mi tisztelettel beszélünk az óvónőkről vagy a többi szülőről, ő is megtanulja ezt a tiszteletet. Az empátia gyakorlása otthon – például amikor megpróbáljuk megérteni, miért viselkedhetett valaki furcsán – segít a gyermeknek abban, hogy ő is megértőbb legyen a társaival szemben ahelyett, hogy ítélkezne felettük.

Digitális pletykafészkek: a szülői csoportok veszélyei

A modern szülőség egyik legnagyobb kihívása a különböző üzenetküldő alkalmazásokban létrehozott csoportok kezelése. Ami eredetileg információmegosztásra szolgálna (mikor lesz a kirándulás, mit kell vinni az ünnepségre), az sokszor átalakul a szülők virtuális pletykafészkévé. Itt a megjegyzések sokkal élesebbek lehetnek, hiszen hiányzik a személyes kontaktus és az azonnali visszacsatolás.

Súlyos károkat okozhat, ha a szülők ezekben a csoportokban kezdenek el beszélni egy-egy gyermek viselkedéséről vagy egy másik szülő nevelési elveiről. Egy rosszul megfogalmazott mondat pillanatok alatt megbélyegezhet egy kisgyermeket a teljes szülői közösség előtt. Fontos szabály, hogy ilyen felületeken soha ne írjunk le olyasmit, amit nem mondanánk az érintett szemébe, és soha ne generáljunk feszültséget mások kárára.

Ha azt látjuk, hogy a csoport negatív irányba fordul, ne féljünk mi lenni azok, akik megálljt parancsolnak. Egy kedves, de határozott megjegyzés, mint például: „Szerintem ezt jobb lenne személyesen megbeszélni az érintettekkel”, sokat segíthet a légkör megtisztításában. Védjük meg a közösség integritását és ne hagyjuk, hogy a digitális tér a pletykák táptalajává váljon.

Az online csoportokban leírt szavaknak súlya van; egy-egy félreértett üzenet évekig mérgezheti a szülők közötti viszonyt.

Hogyan beszélgessünk az óvónőkkel a problémáról

Az óvodapedagógusok a legjobb szövetségeseink abban, hogy tisztán lássunk a csoporton belüli dinamikákat illetően. Ha gyermekünk panaszkodik, vagy mi észlelünk visszatérő pletykákat, érdemes egy nyugodt pillanatban konzultálni az óvónőkkel. Fontos, hogy ne vádaskodva érkezzünk, hanem segítő szándékkal, a megoldást keresve.

Kérdezzük meg az óvónőt, ő hogyan látja a helyzetet a csoportszobában. Lehet, hogy ami otthon óriási drámának tűnik, az az óvodában csak egy rövid, jelentéktelen epizód volt, amit a pedagógus már rég kezelt. Az óvónők tapasztalata segít kontextusba helyezni a gyermek beszámolóit, és rávilágíthat olyan szempontokra is, amelyeket mi szülőként nem láthatunk át.

A jó együttműködés alapja a bizalom. Ha az óvónő azt érzi, hogy partnerek vagyunk, ő is nyitottabb lesz a visszajelzéseinkre. Közösen ki tudnak alakítani olyan stratégiákat – például célzott mesék olvasása a barátságról és az igazmondásról –, amelyek segítenek a csoport összekovácsolásában és a pletykák visszaszorításában.

Az önbizalom és a belső tartás erősítése

Hosszú távon az a legjobb védekezés a pletykák ellen, ha a gyermekünkben kialakítunk egy stabil önképet és belső tartást. Ha egy gyermek tisztában van a saját értékeivel, kevésbé fogja megrendíteni egy-egy rosszmájú megjegyzés. Az önbizalom nem azt jelenti, hogy a gyermek beképzelt lesz, hanem azt, hogy tudja: ő szerethető és értékes függetlenül mások véleményétől.

Ezt a belső erőt napi szintű pozitív megerősítésekkel építhetjük fel. Dicsérjük meg az erőfeszítéseit, a kedvességét, a kitartását. Amikor pletykával találkozik, tanítsuk meg neki feltenni a kérdést: „Tényleg ismer engem az, aki ezt mondta?”. Segítsünk neki felismerni, hogy a pletykálkodó ember gyakran csak saját magával nincs kibékülve, és nem a célpont hibája az, ami történik.

A szerepjátékok is kiváló eszközök lehetnek. Otthon, biztonságos környezetben eljátszhatunk olyan szituációkat, ahol valaki valami valótlant mond, és gyakorolhatjuk a megfelelő reakciókat. Ez magabiztosságot ad a gyermeknek, mert lesz a kezében egy „eszköztár”, amit éles helyzetben is elővehet.

A „három szűrő” módszere gyereknyelven

Létezik egy klasszikus filozófiai megközelítés, amit a gyerekek szintjére is lefordíthatunk, hogy segítsünk nekik eldönteni, érdemes-e valamit továbbadniuk. Ez Szókratész három szűrője: az igazság, a jóság és a hasznosság. Bár egy négyévesnek ezek bonyolult fogalmak, egyszerűbb kérdésekkel szemléltethetjük őket.

Mielőtt a gyermek mondana valamit valaki másról, kérdezzük meg tőle: „Biztos vagy benne, hogy ez így történt?” (Igazság). Ezután: „Örülni fog neki a másik, ha ezt elmeséled?” (Jóság). Végül pedig: „Segít ez bárkinek, ha most ezt elmondod?” (Hasznosság). Ha a válasz ezekre nem, akkor magyarázzuk el, hogy az adott információt jobb megtartani magunknak.

Ez a módszer nemcsak a pletykálkodást fékezi meg, hanem gondolkodásra is készteti a gyermeket. Megtanulja megállítani az automatikus reakcióit, és elkezdi tudatosabban használni a nyelv erejét. Ez a fajta reflexió az iskolás években is óriási előnyt jelent majd a szociális kapcsolatok kezelésében.

Szociális készségek fejlesztése mesékkel

A meséknek gyógyító és tanító erejük van, különösen az óvodás korban, amikor a szimbolikus gondolkodás a legmeghatározóbb. Sok olyan gyerekkönyv létezik, amely a barátságról, az őszinteségről és a közösségi létről szól. Ezeken keresztül a gyermek anélkül tanulhat a pletyka káros hatásairól, hogy úgy érezné, kioktatják.

Egy-egy történet elolvasása után beszélgessünk a szereplők érzéseiről. „Szerinted hogy érezte magát a kismackó, amikor a többiek azt suttogták, hogy fél a sötétben?”. Az ilyen kérdések segítik az empátia elmélyítését. A gyermek azonosul a szereplőkkel, és átéli azokat a helyzeteket, amelyeket az óvodában is megtapasztal.

Saját történeteket is kitalálhatunk, amelyekbe beleépítjük az aktuális óvodai eseményeket (természetesen nevek nélkül, átvitt értelemben). A „mesei távolság” segít a gyermeknek kívülről látni a problémát, és gyakran ő maga fog javasolni megoldásokat, amiket aztán a valóságban is alkalmazni tud.

A megbocsátás és az újrakezdés képessége

Az óvodai évek alatt rengeteg apró sérelem éri a gyerekeket, de szerencsére ők még sokkal rugalmasabbak a megbocsátásban, mint mi, felnőttek. Fontos, hogy ne tápláljuk bennük a haragot. Ha egy társa pletykált róla, segítsünk neki túllépni ezen, amint a másik bocsánatot kért vagy a helyzet rendeződött.

Ne skatulyázzuk be a többi gyereket sem a gyermekünk előtt. Kerüljük az olyan kijelentéseket, mint „Azt a kislányt kerüld el, mert mindig csak hazudik”. Ezzel csak előítéleteket ültetünk el benne. Ehelyett mondjuk azt: „Úgy látszik, ő most hibázott, de reméljük, holnap kedvesebb lesz”. Ezáltal a gyermek megtanulja, hogy az emberek és a kapcsolatok változhatnak.

A közösségi élethez hozzátartozik a súrlódás, de a cél az, hogy a gyermek megtanulja ezeket méltósággal kezelni. Ha mi, szülők képesek vagyunk nagyvonalúan kezelni az apróbb incidenseket, a gyermekünk is ezt a mintát fogja követni, és nem válik belőle olyan felnőtt, aki évekig dédelgeti a sérelmeit.

Amikor szakember segítségére lehet szükség

Bár a legtöbb óvodai pletyka és csúfolódás az életkorral járó természetes folyamat, vannak helyzetek, amikor érdemes szakemberhez fordulni. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk viselkedése jelentősen megváltozik – például szorongani kezd, nem akar óvodába menni, rémálmai vannak, vagy fizikailag is betegnek érzi magát a stressztől –, akkor mélyebb problémáról lehet szó.

Az óvodapszichológus segíthet feltárni, ha a pletykálkodás mögött komolyabb csoportdinamikai zavar vagy akár bullying (rendszeres zaklatás) áll. A szakember olyan technikákat tud tanítani a gyermeknek és a szülőnek is, amelyek segítenek a trauma feldolgozásában és az önbizalom helyreállításában. Ne tekintsük kudarcnak, ha külső segítséget kérünk; ez a felelősségteljes szülői magatartás része.

Néha elég egy-egy konzultáció is ahhoz, hogy új nézőpontokat kapjunk, és megerősödjünk a nevelési elveinkben. A cél minden esetben az, hogy a gyermek érzelmi jóléte helyreálljon, és újra örömmel tudjon részt venni a közösségi életben.

A közösség ereje a pletyka ellen

Végül ne feledjük, hogy az óvoda egy közösség, és mi, szülők is ennek a részei vagyunk. Ha a szülők között jó a kapcsolat, ha merünk őszintén és tisztelettel beszélni egymással, az a gyerekeinkre is pozitív hatással lesz. Egy összetartó szülői közösségben sokkal nehezebben vernek gyökeret a rosszindulatú pletykák.

Szervezzünk közös programokat az óvodán kívül is, ahol a gyerekek és a szülők más környezetben ismerhetik meg egymást. A játszótéri találkozók, közös kirándulások segítenek lebontani azokat a falakat, amiket az öltözői suttogások építettek. Ha látjuk a „másik oldalt” is – a másik szülő fáradtságát, a másik gyermek kedvességét –, sokkal nehezebb lesz pletykálni róluk.

Az óvodai évek gyorsan elrepülnek, de az itt elsajátított társas készségek egy életen át elkísérik gyermekeinket. Ha megtanítjuk nekik a tiszteletteljes kommunikációt, az őszinteséget és az empátiát, akkor olyan erős alapot adunk nekik, amire a későbbi iskolai éveikben és felnőtt életükben is magabiztosan építkezhetnek.

Gyakori kérdések az óvodai pletykákról

Mit tegyek, ha a gyermekem olyat mesél az óvodából, ami hihetetlennek tűnik? 

Ilyenkor maradj nyugodt és hallgasd végig. Ebben az életkorban a gyerekek hajlamosak a konfabulációra, vagyis a valóság és a képzelet keverésére. Kérdezz rá finoman a részletekre, de ne vond kérdőre az igazmondását. Érdemes az óvónővel is egyeztetni, hogy mi történt valójában, mielőtt bármilyen komolyabb következtetést levonnál.

Hogyan reagáljak, ha egy másik szülő pletykálkodni kezd nekem egy harmadikról? 

A legjobb stratégia a semlegesség. Próbáld meg elterelni a szót, vagy mondj valami pozitívat az érintettről. Ha ez nem válik be, nyugodtan jelezd, hogy te nem szívesen beszélsz másokról a hátuk mögött. Ezzel egyértelmű határt szabsz, és jelzed, hogy nem vagy partner a pletykálkodásban.

Normális, hogy a 4 évesem mindent elmesél, amit a csoportban lát? 

Igen, teljesen normális! Ez a világ felfedezésének és a szabályok tanulásának a része. A gyermek ilyenkor próbálja rendszerezni a tapasztalatait. Fontos azonban elkezdeni tanítani neki, hogy mi az, amit érdemes megosztani, és mi az, ami csak mások megbántására szolgálna.

Mi van, ha a gyermekem azért pletykál, mert így akar barátokat szerezni? 

Ez egy gyakori jelenség, hiszen az információ megosztása egyfajta „belépő” lehet egy csoportba. Ilyenkor taníts meg neki más barátkozási technikákat: a közös játékot, az osztozkodást vagy a kedves szavakat. Magyarázd el neki, hogy az igazi barátság nem mások kibeszélésén alapul.

Hogyan védjem meg a gyermekemet, ha egy igaztalan pletyka terjed róla? 

Először is adj neki érzelmi biztonságot otthon. Beszélj az óvónővel, hogy tudjon a helyzetről és közbeavatkozhasson a csoportban. Ha szükséges, higgadtan beszélj az érintett szülővel is, de kerüld a támadó stílust. A legfontosabb, hogy a gyermeked érezze: te mellette állsz és megvéded.

Büntessem meg a gyermekemet, ha rajta kapom, hogy árulkodik? 

A büntetés helyett a magyarázat sokkal célravezetőbb. Értesd meg vele, miért nem volt szép, amit tett, és kérdezd meg, ő hogyan érezné magát a másik helyében. A cél az empátia fejlesztése, nem pedig a félelemkeltés. Mutass neki alternatívákat, hogyan kezelheti a konfliktusait árulkodás nélkül.

Lehet pozitív hatása is az óvodai pletykának? 

Bár a pletyka szónak negatív felhangja van, a társas információcsere segít a gyerekeknek megérteni a közösségi normákat és elvárásokat. Ha a „pletyka” inkább csak hírek megosztása (például: „Katinak kiskutyája lett”), az erősítheti a csoporton belüli kötődést és az egymás iránti érdeklődést.

Forrás: www.zsebinet.hu

Hogyan vigasztalhatom meg a gyerekemet, ha csúfolják?

Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsa a Nők Lapja archívumából. Egy anya azért félt, mert kislánya szemüveges lett, és emiatt csúfolódás célpontja lehet majd.

Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert kislánya szemüveges lett, és fél, hogy emiatt csúfolódás célpontja lesz az osztályban.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

Kislányom most nyáron szemüveget kapott. Ősszel másodikos lesz. Nagyon fél, hogy csúfolni fogják, mert az osztályban már volt két szemüveges gyerek, és őket mindig csúfolták. Főleg a kisfiút, akinek a szemüvegén az egyik üveg mindig le volt ragasztva. Nem tudom, hogyan kímélhetném meg ettől, vagy hogyan vigasztalhatom meg, ha majd csúfolni fogják? (Én is szemüveges vagyok, a férjem apja is az. Varráshoz már a nagymama is szemüveget hord.)

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

A gyerekek szívesen csúfolódnak. Általában zavarja őket, ha valaki valamiben nem olyan, mint ők, mint a többiek. Irigykedéssel vegyes ellenszenv (ami mindig a dolog meg nem értéséből fakad) okoz bennük nyugtalanságot, és készteti őket a csúfolódásra. De ez mindig is így volt. A fiúk csúfolták a lányokat, a lányok a fiúkat, a Péterek a Jánosokat, a Máriák a Katicákat és viszont. (Egész népköltési irodalmuk van a legény-, leány- és névcsúfolóknak.)

A felvég csúfolta az alvéget, az alvég a felvéget, egyik falu a másikat, egyik nép, vallás, társadalmi osztály a másikat, és viszont.

A felnőtt világnak ez az ismeretlen – vagy szokatlan, eltérő – dologgal szembeni izgalma mára többé-kevésbé alászállt a gyermeki világba (bár vannak csoportok, amelyek ezt máig megőrizték).

Ami a gyerekeinket illeti, ha szemüveget – vagy fogszabályozót, vagy bármi mást – kapnak, viselnek vagy hordanak (tehát olyasmit, ami nem mindenkinek van, vagy nem megszokott), őket elsősorban a mi biztonságunk tudja – legalább lelkileg – a csúfolással szemben megvédeni.

Ha rajtunk látja fiunk, lányunk, hogy teljességgel vele azonosulunk – és az ő szemüvegével –, ez idővel meg fogja őt nyugtatni.

Ez neki is biztonságot ad, és ha nem „ugrik” a csúfolásra, akkor ez hamarosan abba fog maradni, mert ha az illetőt nem izgatja, akkor nem is érdekes, sőt unalmas a dolog. (Sajnos, a kóros felnőtt mániákkal ez nem így van.)

Mit tegyünk?

Nem is kell nagyon sokat beszélnünk ezekről a dolgokról – persze a gyereket, akár többször is, ahányszor mondja, meg kell hallgatnunk –, de ha beszélünk, ilyeneket mondhatunk: „De hiszen nagyapának (nekem, nagymamának, más rokonnak, barátnak, tanítónak, tanárnak, ismerősnek) is van szemüvege! Mackó bácsinak is van! (Egyik mesekönyvünkben.) Láttad, hogy újabban Lacinak is van szemüvege, pedig nem is kell neki. Ablaküveg van benne.

Ma olyan nagy divat a szemüveg, hogy még az is hordja, akinek nem kellene.

Talán úgy tartják, hogy az okos ember szemüveges. De ezt Ferike (a fő csúfoló) még biztos nem tudja…”

Ami pedig a leragasztott szemüveget illeti: nem jó ezeket rózsaszín leukoplaszttal leragasztani, inkább szép fehérrel kell, ha már leragasztásra kerül sor, és erre gondosabb mamák színes virágokat, madarakat, tájacskákat pingálhatnak filctollal. Azt is jó tudnunk, hogy ma már a leragasztás többnyire elkerülhető, olyan üveggel, amin keresztül nem lát ki jól a lefedni való szemével a gyerek.

Egy szó, mint száz: a mi rendíthetetlenségünk, nyugalmunk, és a csúfolókat illető egy-két röpke, kurta megjegyzésünk tudja jól, újra és újra megvédeni gyerekeinket.

De ehhez persze kell a tanító néni aktív segítsége, együttműködése is, aki nemcsak szavakkal állítja le a csúfolást, hanem belső meggyőződésből tartja lehetetlennek (és ilyenkor mondania is alig kell valamit, elég egy szemvillanás). Mert sajnos ebben a gyerekek is olyanok, mint a felnőttek: nagyon érzik, hogy kimondva-kimondatlanul mit engedélyeznek – netán mit támogatnak – onnan felülről.

Forrás: www.noklapja.hu

Ne csak vizet igyon a gyerek a nyári hőségben!

Kánikulában az egyik legfontosabb dolog a folyadékpótlás, ám nem tanácsos a gyerekeknek kizárólag vizet vagy ásványvizet adni, ezek ugyanis nem elegendőek az ásványi anyagok pótlására. Dr. Szabó András, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára azonban attól is óva inti a szülőket, hogy a kicsik a hőségben literszámra igyák a magas cukortartalmú szénsavas üdítőket.

Amennyire megoldható, kerülni kell a nagy meleget: a déli időszakban, 11-15 óra között nem tanácsos kültéri programot szervezni, inkább pihenjünk a hűvös szobában, ha mégis ki kell mennünk, akkor mindenképpen az utca árnyékos oldalán közlekedjünk. Ha nincs a lakásban légkondicionáló, akkor az esti órákban érdemes szellőztetéssel kihűteni a lakást, nappal pedig csukott ablakoknál, a napsütést megakadályozva, besötétítve átvészelni a hőséget – tanácsolja dr. Szabó András.

A meleg ellen a szervezet párologtatással védekezik, mely folyamat nem működik jól, ha a gyermek nem iszik elég folyadékot, ilyenkor ugyanis a szervezete nem termel elég verejtéket. Egy 30 kg-os gyermeknek napi 1,5-2 liter az ajánlott mennyiség. Az egyetemi tanár hozzátette, a szervezet párologtatását az is gátolhatja, ha a gyermek nem jól szellőző, műszálas ruházatot visel, ami megakadályozza, hogy az izzadság elpárologjon. A csecsemők bágyadtsága vagy nyugtalansága utalhat arra, ha túlzottan melegük van a helytelen öltöztetés miatt.

Dr. Szabó András hangsúlyozta: ahhoz, hogy a verejtékezéssel elveszített ásványi sókat pótolni lehessen, nem elég csupán vizet vagy ásványvizet adni a gyereknek. Azt javasolja, hogy a nagy melegben tejet, tápszert, kis mézzel édesített házi limonádét, visszahűtött gyerekteát, alkalmanként smoothie-t vagy préselt gyümölcslevet, esetleg levest kapjon a kicsi, mert ezekben van annyi elektrolit, amennyire a szervezetének szüksége van. Kiemelte, hogy a csecsemők egy éves kor alatt kaphatnak vizet vagy  csecsemőteát, gyümölcslevet, illetve egyéb formájú folyadékot, amihez a csecsemő már szoktatva van. A méz hozzáadása viszont egy éves kor alatt semmilyen formában nem ajánlott,  ezért a mézes limonádé idősebb gyermekeknek javasolható. Az édesített szénsavas üdítőket (pl. kóla) nem javasolja a szakember. Az egyetemi tanár hozzáteszi: nem érdemes arra várni, hogy a kisgyerek szól, ha szomjas, inkább javasolt óránként megkínálni egy pohár folyadékkal, amiből annyit igyon amennyi jól esik, de erőltetni nem kell, ha nem kíván többet.

Mik azok az elektrolitok? 
Az elektrolitok a testfolyadékban található ásványi anyagok, amelyek elengedhetetlenek a szív, az idegek és az izmok megfelelő működéséhez. Ha az elektrolit szint nincs rendben a szervezetben, akkor a sejtek megfelelő működése zavart szenved. Az elektrolitok egyik fontos feladata, hogy elektromos impulzusokat továbbítanak a sejtek között, ami lehetővé teszi az izomösszehúzódásokat és az idegi impulzusok átvitelét két sejt között. A testünkben leggyakrabban előforduló elektrolitok: a kalcium, nátrium, kálium, foszfát, klorid és magnézium.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyetemi tanár hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a cukros, szénsavas üdítőitalok és a dobozos gyümölcslevek literszámra való fogyasztása nem szolgálja a kicsik egészségét. Természetesen ezekből is lehet napi egy-egy pohárral adni a gyerekeknek, de ne ez legyen a fő folyadékforrás. A cukros üdítőitalok édes ízére nagyon hamar rákapnak a gyerekek, és később csak ezeket akarják fogyasztani. A fölösleges cukorbevitel nagy mértékben hozzájárul a gyermekkori elhízáshoz, és a fiatalnál is kialakuló inzulinrezisztenciához, ami a 2-es típusú diabétesz kialakulásához vezet.

Hozzátette: a szülők általában tudják, hogy kánikulában a szokásosnál több folyadékra van szüksége a gyereknek, de előfordul, hogy túlzásba esnek, és annyit adnak neki, hogy emiatt az étvágyuk lecsökken. Arra kell figyelni, hogy a gyerek kapja meg ugyanazt a táplálékot, mint más napokon – hiszen annak is jelentős része, 50-70 százaléka vizet tartalmaz – és ezen felül legyen a plusz folyadék.

Tévhit, hogy a szervezetet csak a hideg folyadék hűti le, ezért nem is tanácsolja senkinek, hogy jéghideg üdítővel, teával vagy vízzel oltsa a gyerek szomját a melegben. A nagyon hideg folyadék fogyasztása a belső hőt csökkenti, ami nem kívánatos. A hőérzet a testfelszín párologtatással történő hűsítésével javul. A folyadékfogyasztás úgy hűt, hogy kiválasztódik a verejtékmirigy által, majd a verejték elpárolog a bőrfelületről. Nyugodtan lehet tehát akár langyos vagy meleg teát is inni, a verejtékezés révén ugyanis ugyanúgy hűt, mint a hideg – fűzte hozzá.

Vigyázni kell a napsütéssel is, mert ha a kánikulában órákig a szabadban van a gyerek, akkor könnyen napszúrást kaphat. A rossz közérzettel, aluszékonysággal, fejfájással járó napszúrás – sok folyadékkal és hűtéssel – egy nap alatt otthon is „meggyógyul”, de ha ezekhez a panaszokhoz hányás is társul, akkor mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

A nagyobb gyermekek még a kiszáradás előtt képesek jelezni a szomjúságukat, de a kisebbek, akik még nem beszélnek, csak sírással, nyugtalansággal tudnak jelzést adni. Ha mégsem kapják meg a szükséges folyadékot, akkor előbb bágyadtak, majd aluszékonyak lesznek. Ez veszélyes, mert a szülőt megnyugtatja, hogy nem sír már a gyermek és azt hiheti, hogy szépen alszik, pedig a szervezet folyadékhiánytól szenved. Fontos figyelmeztető jele a kezdődő kiszáradásnak, ha a csecsemő pelenkája száraz, vagyis hosszabb ideje nem ürít vizeletet, és ha nehezen ébreszthető.

 

 

 

 

Forrás: https://semmelweis.hu/hirek/2019/08/02/ne-csak-vizet-igyon-a-gyerek-a-nyari-hosegben/

Haszon-Nagy Zsófia
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem 

 

Érdekességek a sünökről

A sünök hátát fedő tüskék megvastagodott szőrképződmények. Az alkonyatkor portyára induló sünök gyakran megjelennek a kertekben is.

A sünök hátát fedő tüskék megvastagodott szőrképződmények.

Az alkonyatkor portyára induló sünök gyakran megjelennek a kertekben is. Legkönnyebben a kerítés mentén leshetjük meg őket.

A sün évente két almot is vethet, májusban, illetve augusztusban. A kölykök négy hétig csak szopnak.

A keleti sün (Erinaceus roumanicus) a sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozó 30-35 cm hosszú, zömök testű, rövid, vaskos végtagokkal rendelkező, 4-5 cm farokhosszúságú állat. Feje előrefelé keskenyedik, és a hegyes alsó ajkat messze meghaladó, cipőgombszerű orrban végződik. Fülei oldalt kikandikálnak a tüskék alól, de nem emelkednek ki a szőrzetből. Apró, élénk fekete csillogó szemei oldalra néznek. Hátát fedő tüskéi megvastagodott szőrképződmények, melyek mindegyikén – a sötétbarna tövüktől a fehér hegyükig – barna és fehér csíkok váltogatják egymást. A homlok, fej, nyak és végtagszőrök barnák. Hasa barnásszürke, néha szinte fehér.

Magyarországon elterjedt, a legtöbb fákat, vagy cserjéket legalább elszórtan tartalmazó vidéken megfigyelhető. A településeken kifejezetten gyakorinak mondható jelenléte.

Napnyugta után jár táplálék után, veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változik, és útját csak akkor folytatja, ha újra biztonságban érzi magát. Más emlőssel nagyon nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj.

Az év legnagyobb részében kimondottan magányos állatnak nevezhető, a két nem képviselői csak párzáskor keresik egymás társaságát. A fiatal sünfiak anyjuk után döcögve derítik fel a környéket, azonban amint felcseperednek önálló életet kezdenek.

A sünök látása viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglására és kifinomult hallására támaszkodva kiválóan tájékozódik. Kedveli a védettebb, kevésbé nyílt helyeket, gyakran kőfalak, kerítések mentén közlekedik. A hideg téli hónapokat farakások, rőzsekupacok alatt téli álomban vészeli át. A kedves állatok téli túlélési esélyeit segíthetjük azzal, hogy az évközben levágott gallyakat és a leveleket a bokrok alól nem gyűjtjük össze, hanem kupacokban hagyva menedéket nyújtunk a sünöknek.

A sajátos védekezési viselkedésük miatt különösen ki vannak téve a közúti gázolásoknak, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve összegömbölyödnek, ahelyett, hogy futni próbálnának. Az óvatos szürkületi vezetés sok sün életét mentheti meg.

Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Egy sünit könnyedén megismerni a tüskéiről. A tüskés kültakaró tetőtől talpig megvédi őt megannyi ellenségtől, a pocakján pedig szőr található. Ha veszélyt érez, a vidám szuszogásból pillanatok alatt összegömbölyödik egy tüskelabdává.

Gömbölyödés

Vadászatkor és alváskor a tüske izmai is pihennek, így az lesimul. Ha veszélyt érez, megfeszíti azt a sok ezer kis izmot, ami mozgatja. A bőrizmok összehúzódása okozza.

A homlokon található tüskéket emeli először a magasba, mintha ráncolná a szemöldökét. Veszélyben, vagy ha csak hozzáérnek, pillanatok alatt összegömbölyödik védve az egész testét. Behúzza a lábacskáit a testéhez, és egy tüskés gömbbé alakul a körizmoktól.

Ha a süni összegömbölyödik a tüskéi minden irányba, borzolódva állnak. Akár azért gömbölyödött össze hogy védje magát, akár csak téli álmot alszik, a védelme kikezdhetetlen. A sünök képesek órákig mozdulatlanul összegömbölyödve maradni, téli álom alatt akár hetekig is.

Szaporodás

A terhesség 35 napja után, átlagosan 4-5 siket és vak bébisüni jön a világra 15-20 grammosan. A mamasüni 6 hétig szoptatja kicsinyeit, a hímeknek semmi munkájuk nincs a kicsik nevelésével. Amikor már 3-4 hetesek hagyják el először az apróságok a fészket és mennek felfedező túrára, ilyenkor már esznek szilárdat is.

Forrás: www.suniovodak.hu

Egymást vigasztaló gyerekek

A gyermekek rendkívül empatikusak: ösztönös és tiszta empátiájuk révén hamar észreveszik, ha társuk szomorú vagy fájdalmat él át. Az egymást vigasztaló gyerekek látványa nemcsak szívmelengető, hanem a korai érzelmi intelligencia és a szociális fejlődés egyik legfontosabb bizonyítéka is.

Így nyilvánul meg a vigasztalás a kicsiknél:

• Fizikai kontaktus és cselekvés: A gyermekek gyakran a legelemibb, zsigeri módszereket használják: egy szoros ölelés, a másik fejének megsimogatása, vagy a kedvenc játék felajánlása mind a szeretet és a biztonságérzet azonnali kifejezései.
• Vigasztaló szavak: Ahogy cseperednek, átveszik a szülőktől vagy gondviselőktől látott mintákat. Gyakran ismétlik a "ne sírj", "majd meggyógyul", vagy "itt vagyok" kifejezéseket.
• Közös sírás: Kisebb korban előfordul, hogy a fájdalmat látva a másik gyermek is sírva fakad. Ez nem az empátia hiánya, hanem a másik gyermek érzéseivel való teljes azonosulás.
• Kifejezőeszközök keresése: A rajzolás vagy egy ajándék készítése is gyakori gyermeki módja a feszültség oldásának és a törődés kimutatásának.

Forrás: AI

Így érd el, hogy mobilozás helyett olvasson a gyerek

Nem vitás, hogy okostelefonra, internetre a fiatalabb korosztálynak is szüksége van. El kell fogadni, hogy ők ebbe születtek bele, és online élik az életüket. De a sok chatelés, tiktokozás és instázás nem zárja ki, hogy könyveket szerető gyereket neveljünk, akit felgyorsult világunkban is leköt az olvasás. Hogyan érd el, hogy a kölyök az online tér mellett erre is szívesen szakítson időt?  

Mutass példát!

Ha egész nap a Face-n lógsz, hiába mondod a gyereknek, hogy mobilozás helyett inkább olvasson. Emlékszem rá, hogy kiskoromban, amikor szüleim a jól megérdemelt énidejüket töltötték, többször leráztak azzal a szöveggel, hogy “most foglald el magad egy kicsit, éppen olvasok”. Naná, hogy én is olvasni akartam, ahogy a felnőttek! 

Ne hagyd ki az esti mesét!

A pici gyerekeknél semmi nem fejleszti jobban a képzelőerőt és a koncentrációt, mint a meseolvasás. Emellett hozzászokik a lurkó, hogy rendszeresen könyvet lát a kezedben, és ez lesz számára a természetes.

Legyél képben!

Hiába olvastad el fiatal korodban ezerszer az Abigélt meg a Kőszívű ember fiait, a mai gyerekeknek sokkal több ingerre van szükségük, ami le tudja kötni a figyelmüket. Ami neked izgalmas, őket halálra untathatja. Járj utána, hogy mik a divatos regények az adott korosztály körében vagy ajánlj akár egy izgalmasabb, felnőttesebb kalandregényt a gyerekmesék helyett!

Ne erőltesd!

Az olvasást nem lehet erőltetni, kedvet kell csinálni hozzá. Emlékszem, hogy mennyire untam a Légy jó mindhalálig-ot. Annyira gyötrődtem a regény fölött, hogy a szüleim inkább kikölcsönözték a tékából, hogy legalább nézzem meg, ha már kötelező olvasmány. Annyi csudajó regény van a földön, hogy nem lehet adott tíz vagy száz könyvre rámondani, hogy ezeken múlik az általános műveltség. Az a lényeg, hogy olvasson a gyerkőc. Mindegy, hogy mit. 

Engedd választani!

Lehet, hogy szerinted a képregények nem számítanak irodalomnak, vagy mondjuk az éppen  divatos tiniregény nem összeegyeztethető a vallásos neveléseddel. De az olvasás megszerettetésének kapuja az, ha mindenki önállóan választhatja meg a saját olvasnivalóját. Hiszen minél többféle dolgot olvasunk, annál tágabb lesz a látókörünk! 

Engedj a kütyük csábításának!

Mobilon olvasni sajnos árt a szemnek. Egy e-könyv olvasó viszont teljesen jó befektetés: sokkal olcsóbbak rá a könyvek, mint nyomtatott formában, ráadásul rengeteg az ingyenesen letölthető tartalom is.

Kapcsold a könyvet a filmekhez!

Nézz utána, hogy a kedvenc filmjéhez hasonló cselekményű könyv napvilágot látott-e már. A megfilmesített regényeket el lehet olvasni mozizás előtt. Remek beszédtéma összevetni, hogy az olvasás közben elképzelt a karakterek vagy helyszínek mennyire egyeznek a képernyőn látottakkal. 

Járjatok gyakran könyvesboltba vagy könyvtárba!

Vásárlások alkalmával érdemes rendszeresen megállni a könyvesboltban is egy nézelődésre. Hagyd, hogy a gyerek válogasson a sok színes irodalom között, hátha kedvet kap valamihez! Ha megtehetitek, legyen rendszeres program a könyvvásárlás. 

Meséld el neki, hogy te milyen könyveket szeretsz, és miért!

Fel is olvashatsz egy-egy érdekes részt kedvcsinálónak. Legyenek olyan könyvek, amiket mindketten elolvastok. Jó dolog, ha annyira nyitott vagy, hogy kézbe veszed a gyereked kedvenc regényeit, és tudtok beszélni róla.

A könyv, mint terápia

Sajnos nem mindig tudsz minden lelki kérdésben egymagad segíteni. Viszont nagyon sok olyan könyv kapható, ami a gyerekek vagy kamaszok problémáiról szól, történetekbe csomagolva. Ha baj van, ajándékozz neki ilyen irodalmat, ami segít rávezetni a megoldásra és könnyebben megbirkózni a nehézségekkel. 

Forrás: www.10jotipp.hu

Néha úgy kell szeretni, hogy közben fáj

Ölelj, dicsérj, figyelj, adj – s olykor korlátozz.

Minden ember – legyen fiatal vagy idős, házas vagy egyedülálló – legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen, és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.

Ezt Gary Chapman egyik könyvében olvastam a minap.

Ő az az amerikai író, párkapcsolati szakértő, lelkész, aki 1992 ben megalkotta az „öt szeretetnyelv” fogalmát.

Chapman szerint a szeretetnyelv az a mód, ahogy az adott ember kifejezi és megéli a szeretetet.

Az öt szeretetnyelv a következő:

- elismerő szavak,

- minőségi idő,

- ajándékozás,

- szívesség,

- és testi érintés.

Mindannyiunknak van egy elsődleges szeretetnyelve, mely az összes többinél mélyebben hat ránk.

Eszem ágában sincs vitatkozni, csak eszembe jut, hogy olykor az is lehet a szeretet komoly, akár életre szóló kifejezése, ha valami épp nem tetszik, nem okoz örömet.

Mindenszentek és halottak napja közeledtével sűrűbben jutnak eszembe olyan történetek, melyek számomra bizonyították azok szeretetét, akiket nagyon szerettem és szeretek ma is, de már nincsenek velem.

És, mint mindig, ha valami foglalkoztat, megpróbálom az adott ideát tesztelni a pácienseimen.

Elképesztően sokat tanultam a gyerekektől (meg persze a szüleiktől), és bár sosem kételkedtem Chapman igazában, számos módját megéltem a szeretet kifejezésre juttatásának.

Mint a minap is.

Édes, okos, szép is és főleg rendkívül kíváncsi gyereket hoznak hozzám.

„Doktor néni, tudom, hogy szeretsz engem” – mondja. Sőt, nagystílűen hozzáteszi:

Persze én is szeretlek téged… De ha szeretsz, miért szúrsz meg, ha tudod és mondod is, hogy fájni fog?

Ilyen csodálatosat is csak gyerek képes kérdezni.

„Néha olyan dolgok is a szeretetről szólnak, melyekkel fájdalmat okozunk. Ilyen a szuri is: valóban kellemetlen, de megvéd olyan betegségektől, melyek gyógyítása bizony sok szurival jár. Ezért nevezik úgy, hogy védőoltás.”

Bólogat lelkesen, érti is, de nehogy kétségeim támadjanak, kérdez még egyet: „Olyan ez, mint amikor nem adom oda a kistestvéremnek azt a játékot, amitől megsérülhet?”

Hazafelé a kocsiban elgondolkozom, az én gyerekkoromban hogyan is voltak velem úgy szigorúak a szüleim, hogy később előnyét láttam.

Általános iskola első éve után anyu úgy döntött, idegenben kell megtanulnom egy nyelvet.

Akkor még nem úsztam komolyan, és az a döntés született, hogy a nyarat Bécsben töltöm egy osztrák családnál, akik kukkot sem tudtak magyarul, cserébe én sem tudtam egy szót sem németül.

Hát, mit ne mondjak, nem volt kacagós az a nyár. Ha akartam valamit, rámutattam, megmondták, miképpen hívják azt németül, aztán már brot lett a kenyér, butter a vaj, butter brot a vajas kenyér.

Hiányoztak a szüleim, a családom, a társaim, magányos voltam, de nem sokáig mert ahogy gyarapodott a szókincsem, úgy találtam egyre jobban a helyemet.

A rákövetkező, szintén Bécsben töltött nyár maga volt a paradicsom: beszéltem a nyelvet, szerettem a házigazdáimat, remekül éreztem magam.

Apu mindig engedékenyebb volt, mondhatni kevésbé eltökélt, mint édesanyám. Tudtam, nála hamarabb célhoz érek, ha valamit szeretnék, vagy éppen nem szeretnék. Az első bécsi nyár hónapjai alatt reménykedtem, valamelyik meccse örvén meglátogat, és sikerül hazakönyörögnöm magam. Jól gondoltam: valóban jött, de erről csak egy reggel szereztem tudomást az ágyam melletti kisasztalra helyezett leveléből és egy kis ajándékból.

A levél arról szólt, hogy „szerettelek volna látni, kislányom, de nem akartam nappal jönni, mert, ha sírsz és hazaszeretnél jönni, biztosan hazaviszlek, s akkor mindketten kikapunk anyutól; tudom, jól vagy, tanuld a nyelvet szorgalmasan, sok előnyöd származik majd belőle; tudod, ahány nyelv annyi ember.”

Leírhatatlanul elszomorodtam, hogy nem láthattam aput.

Leveleztünk, jöttek-mentek az üzenetek, és persze kiderült, hogy anyu is nehezen viseli a távollétemet.

Megértettem: a szüleim értem döntöttek így, nem ellenem.

Az volt a terv, hogy két bécsi nyár után a harmadik vakáció alatt irány London, irány az angol nyelv – de arra a sport miatt már nem került sor. Angol tagozatos osztályba jártam heti tizenkét angol óránk volt, de az angolom sose lett olyan magabiztos, mint a németem.

Szóval oda akartam kilyukadni, hogy a szeretet nem csupán ölelés, ajándék, szívesség, minőségi idő és elismerő szó.

A virág, amit kiviszek a temetőbe, nemcsak a megemlékezés jelképe, hanem a szeretet és a hála kifejezése mindazért, amit értem tettek. Szerencsés vagyok, mert sokáig elkísértek, ettől persze nem hiányoznak kevésbé.

Jólesik emlékezni rájuk.

Forrás: www.24.hu

Érdekességek a vakondról

A vakond vagy vakondok az emlősök  osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék családjába tartozó névadó nem.

Előfordulásuk

Ez az emlősnem Európát és Ázsia nyugati felét népesíti be. Európában a közönséges vakondon kívül Közép-Olaszországban a római vakondot, Dél-Európában a földközi-tengeri vakondot, az Ibériai-félszigeten az ibériai vakondot, a Balkán-félszigeten pedig a balkáni vakondot különböztetik meg.

Megjelenésük

A vakondnembe tartozó fajok teljesen vakok, szemüket hártya fedi. Egyetlen kivétel az európai közönséges vakond. A nőstényeknek kezdetleges Cowper-mirigyeik, valamint kétlebenyes dülmirigyeik vannak, emiatt egyesek hímnőseknek vélték eme állatokat, azonban mégis igazi nőstényekről van szó.

Életmódjuk

A talajba vájt járatokban élnek. Rovarevők, táplálékaik férgek, rovarok, azok lárvái és egyéb gerinctelenek.

Sokan úgy tartják, hogy a vakond káros állat, hiszen tönkreteszi a kertet, és számos földkupacot hagy maga után. De még mielőtt vakondméreg után nyúlnánk, inkább járjuk körül a problémát, ismerjük meg jobban a vakond természetét, és azt, hogy milyen természetes módszerek vannak a távoltartásukra.

Így képzeld el a vakond életét

Sok kerttulajdonos találkozott már bosszantó földtúrásokkal (sokszor a már szépen fejlődő veteményesben), melyek alkotója a közönséges vakond. A cickányalakúak rendjébe tartozó, körülbelül 12–15 cm hosszú, hengeres testű, erős mellső ásólábakkal rendelkező állat egész testfelépítése földalatti életmódjához alkalmazkodott. Jelenlétét számunkra a túrások jelzik, amelyek a járatkészítés melléktermékeként fölöslegessé vált talaj felszínre tolt kupacai.

A földfelszín alatt 40–50 cm mélyen elhelyezkedő üreglakása körüli járatrendszer sugárirányú és körkörös útvonalakból áll. Hosszuk a 100 métert is meghaladhatja. Akkor is járatot ás, amikor érzékeny orrával kiszagol valamit, vagy finom hallásával érzékeli egy zsákmányállat mozgásának neszét.

Tudtad, hogy egyes biokertészek a friss vakondtúrást használják virágföld gyanánt? Kellően mélyről túrja ki a vakond, így jól fellazított szerkezetű és nem tartalmaz gyommagokat. Egy kevés rostált komposzttal ideális virágföld lehet.

Tavasszal és kora nyáron szaporodnak meg a vakondtúrások

A járatok általában nincsenek túl mélyen. Réteken és gazosabb telkeken a gyökerek alatt, körülbelül 7–8 cm mélyen találhatóak. Máshol ez a mélység 20–40 cm, télen pedig akár 60–70 cm is lehet. A szaporodási időszak tavasztól nyár közepéig tart, a nőstény évente egyszer 4–6 hétig vemhes, és 3–6 (leggyakrabban 4) kölyköt fial.

A kicsinyek 5 hétig szopnak, ezután önállóvá válnak, és a következő évben lesznek ivarérettek. Territoriális faj lévén tavasszal és kora nyáron a fiatal példányok megpróbálnak saját területet keresni. Készüljünk fel arra, hogy ebben az időszakban a vakondtúrások száma is megszaporodhat a kertünkben.

Az ökoszisztéma része

Megoszlanak a vélemények arról, hogy hasznos vagy káros állat-e a vakond. Mivel a vakond táplálékai földben élő rovarok és férgek, rengeteg talajban élő kártévőt (pl. drótférget, lótücsköt, cserebogárpajort) elfogyaszt. Emellett pedig az ásással átforgatja a talajt, elkeveri benne a korhadó leveleket és növényi részeket. Ez a tevékenység egy kertben akár hasznos is lehet.

Oroszországi vizsgálatok például arra is rámutattak, hogy azokon az erdős területeken, ahol vakondok éltek, sűrűbben nőttek a facsemeték, mégpedig a juharfák 2,6-szor, a tölgyek 2,5-ször, a bükkök pedig 1,4-szer sűrűbben, mint a vakondmentes területeken.

A mérleget azonban a másik irányba billenti a hasznos földigiliszták elfogyasztása. Egy vakond ugyanis akár 60–70 gilisztát is bekebelezhet naponta, amelyek összsúlya nagyobb az állat saját tömegénél. Ez azt jelenti, hogy egy körülbelül 10 dekás, állandóan éhes állat évente 30 kg gilisztát is megehet. Ráadásul nemcsak azonnal fogyasztja az áldozatait, hanem télire is spájzol belőlük. Kissé megrágja őket, így bár a giliszták életben maradnak, elmászni már nem tudnak. Európa keleti felén végzett vizsgálatok szerint a giliszták az erdőkben mindössze 3%-át, a réteken viszont 77%-át teszik ki a vakond táplálékforrásainak.

Tehát a talajforgatás előnyeit is figyelembe véve az erdős, fás – pl. gyümölcsös –  területeken a vakond jó hatással van a facsemeték növekedésére a talaj állandó mozgatása révén, így a jelenléte igen hasznos. A gondozott kertekben kicsit más a helyzet, hiszen a túrásai is elcsúfítják a gyepet, és bár nem rágja meg a gyökereket, de mozgásával kifordíthatja az ágyásokat.

Vakondriasztás: melyik megoldás fenntartható?

Mivel a vakond Magyarországon védett állat – természetvédelmi értéke 25.000 forint – csak elriasztása jöhet szóba. Legegyszerűbb – bár nagy kertekben nehezen kivitelezhető – megoldás, ha a területünket olyan kerítéssel vesszük körbe, amely alatt az állat nem tud bejutni. Ennek az a hátránya, hogy ha mégis bejut, akkor nem tud majd kimenni. Kisebb, új telepítésű kertek kialakításakor hatékony megoldás lehet a vakondháló is, ennek viszont nagyobb területeken igen költséges az alkalmazása.

Amennyiben van időnk és türelmünk, kileshetjük – általában a hajnali vagy kora esti órákban –, ahogyan a vakond az új járatain dolgozik. Tevékenykedését a friss túrások megjelenését megfigyelve követhetjük nyomon. Egy új vakondtúrást óvatosan megközelíthetünk, és ásóval egyszerűen kiemelhetjük a földből az állatkát. Ha ez sikerült, tereljük egy dobozba (mindenképpen vastag kesztyűt használjunk, mert harap), és vigyük el távolabbra, egy erdős részre, rétre vagy árokpartra.

Vakondűző tippek természetbarát módon

Az interneten kutatva számos természetes és környezetbarát vakondűző tippre lelhetünk.

Sokak szerint a kis állatra riasztó hatással van a fokhagyma, melynek megtisztított gerezdjeit kell a túrásokba, a járatok nyílásaiba tenni, lehetőleg az összesbe. A császárkorona hagymája is hasonlóképpen hat az ásóbajnokra, ráadásul a növény gyönyörű virágokat hoz majd, ha kihajt. Mások szerint a gyalogbodza vagy az ecetfa levágott szárát, ágait érdemes a járatokba dugni, hogy az állatot távozásra bírjuk.

Semmiképpen ne alkalmazzunk a vakond ellen mérgeket, mérgező füstpatront, petróleumos vagy gázolajos rongyokat, összetört üvegszilánkot!

A nagy sárfű – más néven kerti sárfű vagy hasindító kutyatej – pedig állítólag az egyik legjobb vakondűző növény. Az 1–1,5 méter magasra növő dísznövényből néhány tövet kell ültetnünk közel a járatokhoz, hogy a gyökerekben termelődő mérgező tejnedv hatására vakondunk elmeneküljön a kertből. Arra viszont figyeljünk, hogy ne ültessük olyan helyre, amelyet a gyermekek és a háziállatok elérhetnek.

A ricinus, a kutyatej és a kapor gyökereit sem szeretik, ezek a növények olyan illóolajokat tartalmaznak, melyek riasztják a vakondokat. Megelőzés céljából érdemes körbe ültetni az ágyásainkat ezekkel az növényekkel, így természetes védvonalat alakíthatunk ki.

Vannak, akik a huzatra esküsznek, amit a túrások elhordásával és a járatok nyílásának megnagyobbításával érhetünk el. A vakond kényes a légmozgásra, így inkább odébbáll. 

Az egyik legelterjedtebb praktika pedig a járat nyílásába szájával felfelé beásott sörösüveg, amely szélben kellemetlen hangot ad, elűzve ezzel a hangokra érzékeny vakondot. Ezen az elven működnek a modern napelemes vakondriasztók is.  

Ne bosszantsd fel a kis állatot!

Az Agrárszektor cikke szerint okosan kell nekilátni a vakond elűzésének, mert az eredménytelen kísérletek felbosszanthatják az állatot, ami miatt még nagyobb károkat fog okozni, mint eredetileg tette volna. Emiatt a különféle kellemetlen szagokkal működő vakondriasztók, illetve a kevésbé állatbarát megoldások – például a mérgező sárfű alkalmazása – esetén is fennáll a veszély, hogy az állat megvadul azoktól. A vakond kiöntését sem javasoljuk, hiszen akár meg is fulladhatnak, és a módszer vízigénye is igen nagy, tehát nem éppen környezetbarát megoldás. 

A sörösüveg-technika modern verziója az ultrahangos vakondriasztó, amely eredményes fegyvernek bizonyul, mert az állat érzékeny az 1000 Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú hangra, melyet az említett készülék kibocsát. Ráadásul napelemmel működik, így csak annyi a dolgunk, hogy néhányat elhelyezünk annak megfelelően, ahogyan a vakondot terelni szeretnénk. 

Mindent összegezve tehát – ha nem zavarnak a túrások –, akkor legjobb békén hagyni a szorgalmas kis talajmunkásokat. Ha pedig a szép pázsitunk alól szeretnénk arrébb terelni őket, érdemes több módszert kipróbálni, mert ahány vakond, annyi szokás, nincs 100 százalékosan bevált praktika!

Bolygónk sokszínű élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

Forrás: Wikipédia, www.greendex.hu

Hogyan készítsünk gyümölcslevet

Akár már 6 hónapos kortól adhatunk csemeténknek gyümölcslevet, sőt érdemes azzal kezdeni, hiszen egy folyadék emésztése mindig könnyebb egy babapocaknak, mint egy pépes étel, még ha gyümölcsről is van szó. Az első napokban az alma kifacsart levével, később a hozzátáplálási táblázatnak megfelelően pépesíthetjük, centrifugálhatjuk a gyümölcsöket.

6 hónapos kortól: alma
7 hónapos kortól: őszibarack, meggy, körte
8 hónapos kortól: szilva, mangó, banán
9 hónapos kortól: szőlő, dinnye, sárgadinnye
10 hónapos kortól: ananász, cseresznye
11 hónapos kortól: paradicsom, áfonya, narancs, grapefruit
18 hónapos kortól: apró magvas gyümölcsök

Ha van otthon gyümölcscentrifugánk, akkor nincs nehéz dolgunk, hiszen a megtisztított, feldarabolt gyümölcsöt csak bele kell dobálni a masinába, és készen is van a finom, friss, tápláló gyümölcslé. Ha nincs ilyen szerkezetünk, akkor a  megmosott, héjától, magházától, magjától megszabadított gyümölcsöt kevés forralt vízzel vagy babavízzel együtt turmixoljuk össze, majd hígítsuk addig, amíg szemmel láthatóan is egy kellemes ital nem lesz belőle. Ezáltal az értékes gyümölcsrostok sem mennek kárba. Ha vastag rostokban gazdag gyümölcsből készítünk ilyen módon bébiitalt, akkor az erősebb rostszálak miatt érdemes az egészet sűrű teaszűrőn átszűrni.

 

 

 

 

 

 

 

Két dologtól óvnék minden kezdő anyukát:

1. A kész bébiitalt soha ne ízesítsük tovább, nincs szükség arra, hogy citromlevet keverjünk bele, és az édesítés is teljesen fölösleges. A babák túlzott cukor fogyasztása nem csak fölösleges kalóriabevitel, de az éppen előtörő fogacskáknak is nagy ellensége. Pontosan emiatt nem szoktunk a csecsemőknek kész, előre dobozolt üdítőitalból keverni italt. Az idő előtti citromsav bevitel nemcsak káros a gyomornak, fogaknak, hanem a gyermekek egy része allergiás reakcióval válaszolhat erre az italra.
2. Gyümölcslevet ne cumisüvegből kínáljuk. 6 hónapos korban már az anya segítségével kis kortyokkal meg tudja inni a baba a folyadékot pohárból is. Ha nem megy, akkor kis kanalanként adjuk neki, de minden csak szokás kérdése. Néhány nap gyakorlás után hamar rájön a pöttöm a pohár használatának praktikájára.

Később a gyümölcslevek mellé zöldséglevet is adhatunk. Ha a kicsi előszeretettel eszik répát vagy tököt, akkor ezeket is kevés vízzel turmixolva itathatjuk vele. Arra kell csak vigyázni például a répalé adásakor, hogy hasfogó hatása van, ezért nehogy székelési nehézséget váltsunk ki ezzel az itallal. Viszont a házipatikánk polcán szerepelhet a receptje akár nagyobb gyermekek esetében is egy-egy hasmenéssel járó betegség esetére.

 

 

 

 

Forrás:  https://picibaba.hu