Szeretnénk, hogy a gyerekünknek legyen saját véleménye, és ne kövesse gondolkodás nélkül a többieket. Ebben azok az apró hétköznapi helyzetek is segíthetnek, amikor hagyjuk próbálkozni, meghallgatjuk az ötleteit, vagy együtt átgondolunk egy rosszul sikerült döntést.
„Add ide, majd én!” Könnyen kicsúszik ez a mondat, amikor indulni kellene, a gyerek pedig még mindig a cipőjével küzd. Máskor a lecke fölött mondjuk meg rögtön a választ, vagy azonnal tanácsot adunk, amikor összeveszett a barátjával. Segíteni szeretnénk, és rossz nézni, hogy küszködik.
Az önálló gondolkodáshoz azonban szüksége van olyan alkalmakra is, amikor maga találhat ki valamit. Claire Lerner gyermekfejlődési szakértő és Stephanie Irby Coard, az amerikai University of North Carolina Greensboro professzora a Parents cikkében öt szülői szokást ajánl ehhez. Már kisgyerekkorban el lehet kezdeni, mindig a gyerek életkorához és képességeihez igazodva.
1. Várj egy kicsit, mielőtt megoldod helyette
A kisgyerek forgatja a formabedobó egyik darabját, de sehogy sem találja a helyét. Mi rögtön látjuk, melyik nyílásba illik, és szinte automatikusan odanyúlunk. A feladat sikerül, ő viszont nem jutott el a saját megoldásáig.
Érdemes előbb hagyni egy kis időt a próbálkozásra. Ha elakad, segíthetünk egy kérdéssel: „Látsz valahol ilyen alakú nyílást?” Vagy megmutathatjuk az első lépést, a folytatást pedig rá bízhatjuk. Így megkapja a szükséges segítséget, miközben neki is marad feladata.
Ugyanez később a leckénél vagy egy baráti konfliktusnál is működhet. Mielőtt előállunk a megoldással, megkérdezhetjük: „Van már ötleted, hogyan kezdenél hozzá?” Lehet, hogy csak egy ponton bizonytalan, és egy kis támogatással tovább tud lépni.
Persze nem kell végignézni, ahogy teljesen elkeseredik. Ha elfáradt, túl nehéz neki a feladat, vagy veszélybe kerülhet, segítsünk. A reggeli rohanás sem mindig alkalmas a gyakorlásra: nyugodtabb helyzetben könnyebb időt hagyni az önálló próbálkozásra.
2. Mondd el, te miért döntöttél úgy
A gyerek sokszor csak a kész döntést hallja: ma nem veszünk játékot, másik úton megyünk haza, a kirándulást pedig elhalasztjuk. Azt kevésbé látja, mit mérlegeltünk előtte.
Néha érdemes ezt is kimondani. „Ezen az úton hamarabb hazaérnénk, de most nagy a dugó, ezért a másikon megyek.” Vagy: „Nekem is tetszik ez a játék, de most a születésnapi ajándékra tesszük félre a pénzt.” Nem kell hosszú magyarázat, egy hétköznapi példából is megértheti, hogy több szempontot veszünk figyelembe.
Azt is láthatja, ha valamiben bizonytalanok vagyunk, utánanézünk valaminek, vagy új információ miatt változtatunk a terven. Így a gondolkodás folyamatát is megismeri, nem csupán azt, hogy végül mit választottunk.
Ha más ötlettel áll elő, hallgassuk meg. Attól még, hogy nem valósítható meg, érdekes lehet, miért jutott eszébe. Olyan döntésekről beszéljünk vele, amelyeket a korának megfelelően ért: egy közös program jó példa lehet, a felnőttek komoly gondjait viszont nem szükséges ráterhelni.
3. Előbb hallgasd meg, utána adj tanácsot
„Összevesztem a barátommal.” Már mondanánk is, hogy kérjen bocsánatot, ne foglalkozzon vele, vagy keressen más társaságot. Csakhogy még azt sem biztos, hogy tudjuk, mi történt. Az is lehet, hogy egyelőre csak szeretné elmesélni.
Hagyjuk végigmondani, és kérdezzük meg, ő hogyan látja a helyzetet. Mi bántotta? Mit szeretne, hogyan alakuljon? Ha már meghallgattuk, jöhet a kérdés: „Szeretnéd, hogy együtt kitaláljuk, mit lehetne tenni?”
Lerner szerint a szülő abban segíthet, hogy a gyerek megszerezze a saját problémái megoldásához szükséges készségeket és önbizalmat. Ha mindig rögtön átvesszük az irányítást, kevesebb alkalma marad végiggondolni a lehetőségeit. Ha tanácsot kér, természetesen elmondhatjuk a véleményünket, majd megkérdezhetjük, szerinte működne-e az ő helyzetében.
Kamaszoknál különösen fontos lehet, hogy ne szakítsuk félbe őket az első mondat után. A rendszeres bántalmazás vagy fenyegetés azonban felnőtt segítséget igényel: az önállóság támogatása nem jelentheti azt, hogy ilyen helyzetben magára hagyjuk.
4. Adj neki gondolkodnivalót, de ne vizsgáztasd
Egy hétköznapi kérdés is elindíthatja a gondolkodást. Ha óriási tornyot épít, megkérdezhetjük, mitől fog megállni. Ha estére hagyná a házi feladatot, érdeklődhetünk, mikor marad rá ideje az edzés után.
A hangnem sokat számít. A kíváncsi kérdés beszélgetést indíthat, a számonkérés viszont könnyen elveszi a kedvét. Nem kell minden ötletét megindokolnia, és nem szükséges minden válasz után újabb kérdéssel előállnunk.
Nagyobb gyerekkel elképzelt helyzetekről is beszélgethetünk. Egy film után például megkérdezhetjük, ő mit tett volna a szereplő helyében, amikor a barátai olyasmire beszélték rá, amihez nem volt kedve. Így anélkül gondolhat végig egy nehéz döntést, hogy rögtön a saját viselkedését elemeznénk.
Coard az idősebbeknek a gondolatok leírását is javasolja. Akinek nehéz azonnal válaszolnia, annak néhány leírt mondat segíthet átgondolni, mit szeretne. És ha végül máshogy lát valamit, mint mi, azt is vegyük komolyan: a saját vélemény gyakorlásához hozzátartozik, hogy néha velünk sem ért egyet.
5. A hibából ne csinálj megszégyenítést
Hiába mondjuk, hogy hibázni szabad, ha az első rosszul sikerült döntés után elhangzik: „Ugye, én megmondtam!” Könnyen az maradhat meg benne, hogy legközelebb jobb lesz rögtön ránk hallgatni, vagy eltitkolni, ha valami nem sikerült.
Lesz, hogy túl későn kezd tanulni, vagy megbánja, mire költötte a zsebpénzét. Amikor már megnyugodott, beszélgethetünk arról, mire számított, és mi alakult másképp. Egy egyszerű „Mit próbálnál legközelebb másként?” többet segíthet, mint egy hosszú fejmosás.
A hibázás elfogadása nem jelenti a következmények eltüntetését. Ha megbántott valakit, beszélni kell a jóvátételről. Segíthetünk átgondolni, mit szeretne mondani, de hagyhatjuk, hogy ő fogalmazza meg a bocsánatkérést.
A saját tévedéseinket is elismerhetjük. „Túl ingerülten beszéltem veled. Sajnálom, megpróbálom újra elmondani.” Ezzel megmutatjuk, hogy egy rosszul sikerült helyzet után lehet javítani. Így könnyebb lehet neki is elmondania, ha elrontott valamit, és segítséget kérnie a következő lépéshez.
Forrás: Dina Gachman: 5 Things Parents Can Start Doing Early to Raise Independent Thinkers, Parents.
Forrás: https://www.csaladinet.hu
Kép: Depositphotos
