A szülőnek akár már a gagyogás hiánya is feltűnhet, a legtöbben mégis
akkor kezdenek gyanakodni, amikor a hasonló korú gyerekek már javában
mondókáznak, míg az ő kicsijük még mindig nem szól egy árva szót sem. De
vajon honnan beszélhetünk egyszerű fejlődésbeli eltérésről, és mikortól
számít kórosnak a beszédfejlődés lassúsága?
A megkésett beszédfejlődés fogalma
Tipikus nyelvi fejlődés esetén az első szavakat 10-18 hónapos korban mondják ki a gyermekek.
Ezt a fejlődési mérföldkövet a gőgicsélés és a gagyogás előzi meg. Az
előbbi 3-6 hónapos korban figyelhető meg, ahogyan a gyermek a hangjával
játszik, az utóbbi 6 hónapos kor után a már egyre inkább anyanyelvi
hangzókészlettel történő halandzsázást jelenti.
Régebben úgy tartották, a gyereknek 3 éves koráig „jogában áll
hallgatni”, ma azonban egyre inkább terjed az a nézet, hogy komolyabb
problémákat lehet megelőzni, ha nem várunk ilyen idős korig a
fejlesztéssel. Ezért a ma uralkodó álláspont szerint megkésettnek
tekinthető a beszédfejlődés akkor, ha a gyermek a második
születésnapjára nem rendelkezik legalább 50 szavas aktív szókinccsel.
Mindez nem feltétlenül jelent komoly problémát. Különösen fiúknál
gyakori, hogy valamivel a második születésnapjuk után hirtelen megindul a
beszédük, ezért az ő esetükben legtöbbször nem is kezdenek terápiába
2,5 éves koruk előtt. Mivel a lányok fejlődése e téren hagyományosan
gyorsabb, ha kislányunk 2 évesen még nem igazán mond semmit, érdemes
mielőbb szakemberhez fordulni.
A jelenséghez néha egyéb problémák is társulnak: megkésett
mozgásfejlődés a nagymozgások területén, fáradékonyság, nehéz
tájékozódás, illetve egy idő után a kommunikáció nehézsége miatt fellépő
magatartásproblémák.
Súlyosabb kórkép az akadályozott beszédfejlődés, azaz a diszfázia, amely mindenképp indokolja a fejlesztés gyors megkezdését.
A megkésett beszédfejlődés okai
A jelenségnek több oka is lehet:
• Öröklődés: Az esetek 20 százalékában apai ágon halmozódás figyelhető meg
• Lassabb agyi érés
• Méhen belüli, születés közben vagy azután történt agyi sérülés
• Koraszülöttség
• Általános ügyetlenség
• Ingerszegény környezet
Fejlesztés otthon
Gyanúra adhat okot, ha a baba nem kezd el gagyogni, vagy ha a beszéd megindulásakor nem következetesen helyettesíti a hangokat (pl. a labdát hol daddának, hol jappának mondja).
A következő praktikákkal segíthet a szülő:
• Ismétlődő szituációkban használjuk mindig ugyanazokat az egyszerű szerkezeteket!
• Tartsunk kiszámítható napirendet, ahol az egymást követő tevékenységeket mindig ugyanazokkal a szavakkal kísérjük.
• Meséljünk, mondókázzunk sokat a gyereknek
• Dicsérjük sokat, ha látjuk rajta az igyekezetet, hogy ki szeretné fejezni magát
Gyanú esetén minél előbb kérjük szakember – elsősorban logopédus –
segítségét! Minél idősebb ugyanis a gyermek, annál valószínűbb, hogy a
lemaradást nem fogja tudni magától behozni. Ilyen esetben a nagyobb gyerek nehezen fejezi ki magát, anyanyelvét nem használja helyesen, gyakran fullad makogásba a mondandója. Ez nem csak az iskolai teljesítményét hátráltathatja, hanem a kortárskapcsolaira is negatívan hat.
Ne várjunk tehát 3 éves korig a fejlesztéssel! Minél fiatalabb korban
ismerik fel a problémát, annál valószínűbb, hogy iskolakezdésre akár
teljesen sikerülhet felszámolni a lemaradást.
Forrás: https://www.csaladinet.hu
Kép: Skitterphoto / pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése