Néhány éve gokartozni voltunk. A társaságból egy apuka és az akkor nyolc év körüli fia versenyzett egy másik édesapával és hasonló korú kisfiával. Szó se róla, a két férfi teljesen elvesztette az önuralmát a pályán és egymás után verték a köröket a két gyerekre, azonban mikor véget ért a menet, a hozzánk tartozó kisfiú teli torokból ujjongott, hogy ő nyert, apja pedig a feje felett kacsingatott, hogy gratuláljunk neki és dícsérjük meg a remek teljesítményért.
Ugye milyen egyszerű volna, ha csak ennyi kellene ahhoz, hogy tápláljuk gyermekeink önizalmát? Ezzel szemben a valóság sajnos az, hogy az ilyen viselkedéssel teljesen félrevezetjük őket. Akaratlanul is sokkal alacsonyabbra tesszük a lécet és csak azt erősítjük bennük, hogy semmi szükség arra, hogy jobban törekedjenek. Ezzel az a gond, hogy szinte biztos, hogy pofonokhoz fog vezetni előbb-utóbb az életben, amikor majd különböző megmérettetésekkel találják szemben magukat.
Sokat segíthetünk viszont azzal, ha az oktalan dícsérgetések helyett hagyjuk a gyerekeket a koruknak megfelelő mértékben kockázatot vállalni, meghozni a saját döntéseiket bizonyos dolgokban és tanulni a következményekből, hogy idővel magabiztosabban vehessék ezeket a kihívásokat. Igen, tudom. Úgy vagyunk kódolva, hogy a szülői szívünk inkább megóvná csemetéinket a kudarctól, pedig sokat profitálhatnak abból hosszú távon, ha egy-egy ilyen eset után felállnak és levonják a maguk következtetéseit. Azt hinnénk, hogy az önbizalmuk csorbát szenved ilyenkor, pedig a valóság éppen az ellenkezője. Az egyik legjobb mód a fejlesztésére.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekeknek mindig érezniük kell a feltétel nélküli szeretetünket és támogatásunkat, akkor is, ha hibáznak, vagy rossz döntést hoznak. Ez most így jött össze, tanulunk belőle és legközelebb lehet jobb.
Szintén hasznos, ha hagyod őket magad körül tüsténkedni. Már egy két éves totyogónak is adhatsz apróbb feladatokat, amiknek az elvégzéséért bizony jár a dicséret. Ahogy azért is, ha az elejétől, kitartóan végigvisznek dolgokat. Legyen az akár egy hossz a medencében, vagy az első könyv kiolvasása, de fontos, hogy a célok, amiket kitűznek maguk elé, elérhető közelségben legyenek.
És hogy miért annyira fontos ezzel már gyermekkorban ennyit törődni? Mert önbizalmunkat a múltbéli tapasztalataink alakítják. Az egészséges önbizalom fontos eszköz félelmeink leküzdéséhez és könnyebben kezelhetjük általa az élet adta kihívásokat. Ha tudatosan építgetjük, az egyik leghasznosabb útravalóval fogjuk kiengedni gyermekeinket az életbe.
Fotó: Charles Parker a pexels.com-on
Forrás: https://www.csaladinet.hu - Jámbor Ibolya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése