Már egy csecsemő is
grimaszol alvás közben: forgatja a szemeit, mosolyra húzza a száját,
rángatózik. Kívülről teljesen olyan, mintha álmodna. A tudomány jelenlegi
állása szerint azonban úgy tudjuk, hogy az általános értelemben vett álmok majd
csak iskoláskorra jelennek meg. A kérdés tehát: miért tűnik mégis úgy, mintha
álmodnának?
Egy alvó baba látványa
gyönyörködtető. Ámulatba ejt a baba illata, a szapora légzés hangja és az
álomszőtte fintorgások, rúgkapálások látványa. Forgatja a szemét, mosolyra
görbíti a száját, rángatja a kis kezét, vagy éppen összeráncolt homlokkal
felsír egy pillanatra, mintha rossz álom kerülgetné. Tekintetünk elidőzik
rajta, s talán arról is fantáziálni kezdünk, hogy mi járhat a fejében, miről is
álmodhat egy ilyen csöppség. Minden kis grimasz és megmozdulás azt az érzést
kelti bennünk, hogy már egy csecsemő is komoly életképekkel találkozik alvása
során, de vajon valóban álmodik-e? A kicsik korlátolt vizsgálhatósága miatt a
kutatók hosszú évek óta próbálnak választ találni erre a kérdésre. Ugyan a mai
napig nincs teljes körű egyetértés köztük, egyre több evidencia kerül
elő annak bizonyítására, hogy a csecsemők, és sokszor még a kisgyerekek is,
valójában „álmatlanul” alszanak. Miért tűnik mégis úgy, mintha álmodnának?
REM-fázis
Alvás közben alapvetően
két ciklus váltogatja egymást: a mély alvás (non-REM) és a gyors szemmozgás
(REM) fázisa, amelyben az álmok is zajlanak. Az emberi agynak nagy szüksége van
álmokra, hiszen azok segítségével tudja feldolgozni a megélt eseményeket,
elraktározni az újonnan tanultakat, valamint hozzájutni olyan
memóriatartalmakhoz, amelyekhez éber állapotban képtelen lenne. Legalábbis
felnőttkorban. A REM-alvásszakasz – vagy egy hozzá nagyon hasonló, ún.
aktív fázis – ugyan már az újszülötteknél is megjelenik, mégsem garantálja
az álmokat. Bizonyos feltevések szerint ennek oka lehet a csecsemők világról
szerzett tapasztalatainak hiánya, valamint az agyuk éretlensége, ami akadályozza
az álomfunkció működését.
Napi pár órás ébrenlétük
alatt nem tudnak annyi információt szerezni, és végképp nem képesek azokat
képzeletben felépíteni úgy, hogy az álomkép kellő ideig eltartson. Az
újszülöttek és a csecsemők ugyanis arányaiban alvásidejük 40-70 százalékát
(6-11 óra) ebben az aktív alvási fázisban töltik, ellentétben a felnőttekkel,
akik csupán 15-20 százalékát (1,5-2 órát). A tudomány jelenlegi állása szerint
tehát úgy tűnik, hogy a gyerekek első éveiben nem jelenik meg az általános
értelemben vett álom, de agyuk ettől még nagyon is aktív az alvások során.
Egyes kutatók szerint egyszerűen csak más funkciót tölt be és másképpen.
Az észlelt ingereket
alvás közben dolgozzák fel
A gyerekek az első
életéveik során rendkívül gyorsan fejlődnek. Ha belegondolunk, hogy
mindemellett mennyi időt töltenek alvással, logikusnak tűnik, hogy nem csupán
pihenésre használják ezt az időt. A csecsemők alvásidejüknek több mint a felét
töltik a REM-szakaszban, ami azt jelenti, hogy az agyuk ezalatt aktívan
dolgozik. Ezt az időt többek között arra használja fel, hogy az ébrenléti
állapotban szerzett ingereket feldolgozza, s általuk kiépítse a szükséges
idegpályákat, idegi kapcsolatokat. Összeköti az érzeteket (anya-apa hangját, a
párna puhaságát, a tej ízét, stb.) és a mozdulatokat (rúgkapálás, képeskönyvre
való fókuszálás, fejfordítás) az irányítóközpontokkal. Ellenőrzi, gyakorolja,
jegyzi, és igyekszik visszaidézhetővé tenni ezeket az információkat az
ébrenléti órákra. Egy baba „álmában” rángatózik, összehúzza a szemöldökét,
forgatja a félig nyitott szemét, esetleg elmosolyogja magát, mert az agya
ezeknek a mozdulatsoroknak a beillesztésén, berögzülésén, a hozzá tartozó idegi
folyamatok szabályozásán dolgozik. Sőt, a későbbiekben ezek a munkálatok
segítik majd elő a nyelvi fejlődést is.
Mikor kezdenek el
álmodni?
Bár két-három éves korban
már előfordul, hogy a gyerekek hirtelen összerándulva, hangos kiáltásokkal
ébrednek, mintha rémálmuk lett
volna, felidézni, mi generálta ijedtségüket, még nem képesek. David Foulkes
amerikai pszichológus, a gyermekkori álmok kutatója szerint még a 4-5 évesek is
statikusnak és egyhangúnak írják le az álmaikat, amelyek inkább érzelmeket
időző emlékeket hagynak. Strukturálttá és életszerűvé majd csak iskoláskorban
válnak az álmok, amikor a gyerekek saját identitása is kiforr. Szükség van egy
bizonyos fokú öntudatra ahhoz, hogy magukat be tudják illeszteni egy álomba.
Minél nagyobb és tisztább tudással rendelkeznek tehát önmagukról, az álmuk is
annál életszerűbb, összetettebb és izgalmasabb lehet.
A fejlődés összetett és
bonyolult folyamat, ahol minden terület valamiféle összefüggésben van
egymással. A csecsemőknek még komoly agyi érésre van szükségük ahhoz, hogy úgy
tudják alkalmazni az álmokat,
ahogy arra idősebb énjük igény tart majd, így a fejlődésük még ebbe fektet nagy
energiákat. Összekapcsolja, ellenőrzi és megerősíti azokat az idegpályákat,
amelyek segíteni fognak önmaga és környezete megismerésében. Így illeszkedik be
és nő fel a feladathoz, hogy idővel belőle is önálló és életrevaló személy
váljon.
Forrás: www.divany.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése