Bár a gyerekeket ma már
lazábban neveljük, van néhány olyan alap társasági norma, amit érdemes minél
korábban elkezdeni megtanítani nekik.
Bizonyos társadalmi
viselkedésmintákat minél idősebb egy gyermek, annál inkább elvár tőle a környezete,
ezért érdemes felvértezni velük.
Ha szeretne valamit,
kérje! Ha megkapott valamit, köszönje meg!
Talán az egyik
legalapvetőbb illemszabály. Mégis hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, főleg a
korai időszakban. Egy idő után azonban meg kell tanulnia, hogy ez nem
automatizmus, főleg, mikor közösségbe kerül. Semmi más nem olyan hatékony a
bevezetésében, mint ha mi is kérünk és megköszönünk a családban - ahogy normális
emberek szokták.
Tisztelje a felnőttek
mondandóját! Ne szakítsa félbe őket!
Ha a felnőttek és
gyerekek egy társaságban vannak, partnerként kell kezelniük egymást a
kommunikációban. A gyerekek hajlamosak arra, hogy ha hirtelen eszükbe jut
valami, azonnal közölni szeretnék, és félbeszakítják a felnőtteket a beszédben
(akár egymással beszélnek, akár velük). De egy után meg kell tanulniuk, hogy a
társas kommunikáció egyik alapszabálya, hogy hagyom, hogy a másik befejezze a
mondandóját, utána szólalhatok meg. Ez alól persze kivételt jelent minden
vészhelyzet.
Ha nem biztos, hogy
szabad, kérjen engedélyt!
Sok „veszélyes” helyzet
származik abból, hogy a gyermekek a motivációikat követik, akkor is, ha nem
tudják, hogy szabad-e azt csinálni, amit szeretnének. A bölcsődében, óvoda
elején, játszótéren, körülbástyázott és védelmező közegben ez még rendben van,
de minél idősebb és érettebb a gyermek, annál inkább meg kell tanulnia
vigyáznia magára és másokra is. Ha pedig nem biztos abban, hogy (például
vendégségben, kiránduláson) megtehet-e valamit, fel kell mérnie a környezetét,
megkeresnie az illetékes felnőttet, és engedélyt kérnie tőle.
A negatív véleményt nem
kell mindig kimondani!
A gyermekek őszinték, és
az őszinteség néha kegyetlenségnek hat. Ha egy kisgyerek rámutat egy másik
emberre a buszon/utcán/stb., hogy „kövér”, az lehet, hogy okoz némi
derültséget, de nem túl kellemes szituáció. A gyermekekkel meg kell
értetni, hogy a véleményük, bár érdekel minket és kíváncsiak vagyunk rájuk,
mégis sérthet másokat. Van olyan helyzet, amikor át kell gondolniuk a megfelelő
közlési szituációt, hogy aztán közösen beszélgethessünk róla.
Az emberek teste csak az
övék, és olyan, amilyen
Az előzőhöz kapcsolódóan:
kifejezetten jó, ha minél előbb megtanulja, hogy a többi embert nem szabad a
teste alapján megítélni. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan testben éljen,
amilyenben tud, vagy akar, és ezt nem lehet sem számon kérni, se felróni nekik.
Ahogy a gyermekünk teste is az övé, és ha valaki emiatt csúfolja, az egyszerűen
nem érvényes.
Illetlen érintések
Vannak bizonyos zónák,
amiket közeli barátokon, családtagokon megérinthetünk (hát, felkar, nyak, fej),
a többi embernek maximum a kézfejét, vállát illik érinteni. Ez különösen
érvényes az intim tájékokra: soha, senkinek nem szabad a mellét, ágyékát,
fenekét fogdosni, erre vonatkozik az úgynevezett fehérnemű-szabály. Ezt
minél hamarabb megtanulja, annál jobb, hiszen nem csak az ő illetlen
viselkedését kerülhetjük el ezzel, hanem segíthetünk elhárítani az esetleges
zaklatást.
Kopogjon be a zárt
ajtókon, és várjon a válaszra
Különösen, ha hálószoba-,
vécé,- vagy mosdóajtóról van szó. Nehéz életkorban meghatározni, mikortól zavar
az, ha a gyerekem rám nyit fürdés közben, a vécén, vagy a hálószobában, ez
minden családban más. De egy közösségbe kerülő gyermeknek előbb vagy utóbb meg
kell tanulnia ezt a szabályt is.
Vannak tabuszavak és témák
Akár tetszik akár nem,
bizonyos szavakat és témákat kerülni kell a nyilvánosság előtt. Nem beszélünk
kakiról, pisiről, egyéb intim testfunkciókról nyilvánosan, bár nyilván egy
bizonyos életkorban rettenetesen érdekli őket. Ez persze nem azt jelenti, hogy
szégyellniük kéne, vagy szoronganiuk miatta. Viszont tudnia kell, hogy mi az a
közösség, amin belül még lehet, és mi az, ahol már nem.
Nem csúfolódjon, és ne
használjon a másikra gúnyneveket!
Ezt meg tanítani neki,
akkor is, ha még nem találkozott soha ilyesmivel, hiszen ekkor nem tudja
felmérni, hogy a szavaival súlyosan bánthat mást, - de akkor is ha, őt már
csúfolták. A visszavágás nem jó megoldás, a gúnyolódás a gúnyolódó gyengeségét
mutatja.
Ha véletlenül belebotlik
valakibe, vagy balesetet okoz, azonnal kérjen bocsánatot!
Ezen nincs mit
magyarázni, mindenkivel előfordulnak véletlen ütközések, ami nem baj, viszont a
bocsánatkérés elmaradása nem oké. Minél hamarabb megtanulja, annál jobb, neki
is, hiszen a környezete sokkal megértőbb lesz vele.
Evésnél használja a
szalvétát, orrfújásnál a zsebkendőt
Egy jó darabig ott
van anya, apa, nagyszülők, a dadus, az óvónéni, akik segítenek
megtörölni, amit éppen meg kell. De már egy óvodás gyerek is ügyesen meg tud
tanulni orrot fújni, rá tud szokni a szalvéta helyes használatára, így később
nem lesz probléma ennek a társasági alapvetésnek a hiányából.
Ha belép valahová,
köszönjön, ha elmegy, búcsúzzon el!
Az egyik legfontosabb
valakiről az első benyomás, ami a köszönéssel kezdődik. Önkéntelenül is
felmérjük az embereket, akikkel találkozunk, és egy elmaradt köszönés néha
szándékosan udvariatlannak tűnik. Ez persze a gyerekekre korlátozottabban
érvényes - mindannyian ismerjünk a félénkségből alig hallhatóan odalehelt
sziákat -, de minél előbb megtanítjuk erre az alapvető illemszabályra, annál
hamarabb segítünk neki abban, hogy jó benyomást tudjon kelteni a környezetében.
Forrás: www.divany.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése