Télkezdet
Erdő-mező
ködbe merül,
hideg,
sötét éjszaka ül
a
zúzmaracsillagokra.
Felhők
égi magasából
egy
hópihe idetáncol
a
szél karján ablakunkba.
Szánkódomb
Találtam
egy színes, füles
reklámszatyrot.
Ki ne nevess,
fölkaptam
s futottam vele
kedvenc
szánkódombom fele.
Fényes-síkos
a felszíne,
kantárszár
a kajla füle,
fürgén-gyorsan
fordul veled,
nem
töri föl a feneked.
Jeges
lejtőn szélként röpül,
aki
rajta biztosan ül,
s
ha hóbuckának ütközik,
puha
párnán bukfencezik.
Nincs
még egy ilyen fürge szán,
egy
hibája sincsen talán.
S
ha gazdája mégis zokog?
Alighanem
kőre futott.
Télesti
dal
A
nap szemét lehunyta,
sötét
a kerek ég,
csillagfénnyel
behúzta
álmának
függönyét.
A
sündisznó a bokrok
meleg
tövébe bú,
iszapban
béka hortyog,
mókust
rejt az odú.
Madár
ág sűrűjében,
a
jég alatt a hal
álmot
sző rejtekében,
és
mindent hó takar.
Te
is ágyadban fekszel,
pillád
ólomnehéz.
Az
álom csöndbe felkel,
s
minden zugba benéz.
A
kályhából kifújja
a
pislogó tüzet.
Jégcsaphideg
az ujja,
nem
fázik mégse meg.
Téli vers
Félig
álomban
szendereg
minden,
már
téli ruhában,
a
bodzabokorban
egy
kis madár
énekét
csöndben,
félénken
fújja.
Szerelem,
bánat,
fújja,
csak fújja,
hó
szállingózik.
Felborzolt
tollát
hűs
takarója
melegen
betakarja,
a
hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése