Nem szeret hintázni, vagy elkerüli a játszótéri mászókát? Nehézséget okoz neki a labda elkapása, a gombolás, az irányok megkülönböztetése? Ezek a jelek nem feltétlenül múlnak el maguktól – nem mindig elég, hogy "majd kinövi".
Rejtett jelek a mozgásban
Nem szeret hintázni, vagy
elkerüli a játszótéri mászókát? Nehézséget okoz neki a labda elkapása, a
gombolás, az irányok megkülönböztetése? Ezek a jelek nem feltétlenül múlnak el
maguktól – nem mindig elég, hogy "majd kinövi".
A gyermekek mozgásában és
viselkedésében sokszor olyan jeleket észlelhetünk, amelyek elsőre
ártalmatlannak vagy egyszerű fejletlenségnek tűnnek. Mégis előfordulhat, hogy a
háttérben idegrendszeri éretlenség vagy más fejlődési eltérés áll.
A KidSpirit
Pszichológiai- és Fejlesztőközpontban egyéni TSMT-terapeutaként dolgozom, ahol
mozgásfejlődési eltérések szűrésével és szenzomotoros fejlesztéssel
foglalkozom. A hozzánk érkező családok gyakran eleinte csak annyit érzékelnek,
hogy gyermekük „ügyetlenebb”, nehezen figyel, vagy elkerüli a mozgásos
tevékenységeket. A közös munka során azonban gyakran kiderül, hogy célzott
támogatással jelentős fejlődés érhető el – nemcsak a mozgásban, hanem a
viselkedés és a tanulás terén is.
Milyen jelekre érdemes
figyelni?
Minden gyermek más
ütemben fejlődik, de az alábbi tünetek tartós fennállása esetén érdemes
szakemberhez – például mozgásterapeutához, konduktorhoz vagy
fejlesztőpedagógushoz – fordulni:
Nem szeret hintázni vagy
forgó játékokat használni, szédülékeny, kerüli az ilyen helyzeteket.
Nehezen tanul meg
biciklizni, egyensúlya bizonytalan, gyakran elesik.
Gondot okoz a labda
elkapása vagy elrúgása, mozgása darabos, koordinálatlan.
Kimarad vagy elmarad a
kúszás, mászás, esetleg szorong ezektől a mozgásoktól.
Gyakran téveszti az
irányokat (pl. jobb–bal keverése), testtudata bizonytalan.
Finommotoros nehézségei
vannak: nem tud cipőt kötni, gombolni, ollóval vágni, helytelen a ceruzafogása.
Figyelme könnyen
elterelődik, nehezen követ mozgásos utasításokat.
Túlérzékeny vagy
alulérzékeny bizonyos ingerekre (pl. zavarja az érintés, nem reagál
fájdalomra).
Passzív vagy
túlmozgékony, ritkán kapcsolódik be mozgásos játékokba.
Mozgása kortársaihoz
képest elmarad, ritmustalan vagy szélsőséges.
Egy-egy tünet önmagában még nem jelent problémát, de ha több is hosszabb időn
keresztül megfigyelhető, érdemes szakemberrel konzultálni. A korai felismerés
és célzott fejlesztés segíthet a gyermek képességeinek kibontakoztatásában.
Mit jelezhet egy kimaradó
mozgásforma?
Már a várandósság és a
szülés körüli (pre- és perinatális) időszak eseményei – például oxigénhiány,
koraszülés vagy elhúzódó szülés – hatással lehetnek az idegrendszeri érésre.
Emellett befolyásolhatják:
- genetikai tényezők,
- csecsemőkori
izomtónuszavarok,
- a mozgásfejlődési
szakaszok (gurulás, kúszás, mászás) kimaradása.
Ezek a korai mozgásformák egymásra épülnek, és kulcsfontosságúak többek között a térbeli tájékozódás, a számfogalom, az éntudat és a lateralitás (jobb–bal megkülönböztetés) fejlődésében. Ha ezek kimaradnak, a gyermek mozgáskoordinációja, alkalmazkodóképessége és információfeldolgozása is sérülhet. A nem megfelelő mennyiségű inger gyengítheti az észlelés minőségét, így az információk beépítése, tárolása és előhívása is nehezebbé válhat. Ha pedig a gyermek túl sok ingerrel találkozik, az éretlen idegrendszer nem képes kiszűrni a lényeget.
Hogyan hat ez a
tanulásra?
A tanulás már a születés
pillanatától elkezdődik – játék, tapasztalat és a környezettel való kapcsolat
formájában. Később az iskolai tanulás az alábbi alapvető képességekre épül:
- érzékelés és észlelés,
- mozgáskoordináció,
- testséma, térbeli
tájékozódás,
- figyelem, emlékezet.
Ezekre épül később a
képzelet, a gondolkodás, a nyelvi kifejezés és a szociális viselkedés is. Ha a
fejlődés korai szakaszaiban eltérés mutatkozik, az később tanulási, magatartási
és beilleszkedési nehézségekhez vezethet.
Amikor a tanulás nem megy
gördülékenyen
Tanulási zavarról akkor
beszélünk, ha a gyermek iskolai teljesítménye – különösen az olvasás, írás,
számolás vagy idegen nyelv területén – jelentősen elmarad attól, ami az értelmi
képességei alapján elvárható lenne. Ez nem értelmi fogyatékosság és nem nevelési
hiba következménye.
Gyakori kísérő tünetek:
- ritmusérzék zavara,
- gyenge utánzókészség,
- szenzomotoros
fejletlenség,
- információfeldolgozási
nehézségek.
A tanulási zavar gyakran
társul magatartási, érzelmi vagy szociális nehézségekkel (pl. frusztráció, beilleszkedési
problémák, agresszió). Minél nagyobb a különbség az értelmi képességek és az
iskolai teljesítmény között, annál nagyobb lehet a gyermek belső feszültsége.
Ha a fejlődés más ütemben
zajlik
Sajátos nevelési igényű
(SNI) gyermekek közé tartoznak például:
- mozgásszervi,
érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos gyermekek,
- autizmus
spektrumzavarral élők,
- ADHD-val, súlyos
tanulási nehézséggel küzdők.
Esetükben az idegrendszeri érés üteme vagy működése eltér a tipikustól, így
fejlődésükhöz célzott, egyénre szabott, rendszeres és komplex fejlesztés
szükséges. Fontos megérteni, hogy nem a „gyógyítás” a cél, hiszen ezek az
állapotok nem betegségek. A fejlesztések célja a funkciók javítása, a
hétköznapok gördülékenyebbé tétele és az alkalmazkodóképesség növelése.
Hogyan segít a
LongiKid-vizsgálat és a TSMT?
A szülők és pedagógusok
szerepe kulcsfontosságú: ha időben felismerik a jeleket, célzott
mozgásterápiával jelentős előrelépés érhető el a tanulásban, a beilleszkedésben
és a szociális készségek fejlődésében.
A TSMT (Tervezett
Szenzomotoros Tréning) lényege, hogy a nagymozgások minősége, a szenzomotoros
fejlődés és az idegrendszeri érettség szoros összefüggést mutat a gyermek
figyelmével, viselkedésével, koncentrációjával és társas kapcsolataival. Ezért
is lényeges, hogy ne csupán a mozgás meglétét, hanem annak minőségét is
figyeljük.
A LongiKid-vizsgálat már
3 hónapos kortól elvégezhető. Célja az idegrendszeri érettség és a
szenzomotoros területek (pl. testséma, térbeli tájékozódás, lateralitás,
taktilis érzékelés, ritmusérzék) feltérképezése. Az eredmények alapján
lehetőség nyílik a célzott felzárkóztatásra és terápiára.
Mit tehet a szülő?
A gyermekek fejlődése
összetett, soktényezős folyamat. A mozgásfejlődés, az idegrendszeri érés és a
tanulási képességek szorosan összekapcsolódnak. A szülők és pedagógusok időben
történő észlelése, valamint a megfelelő fejlesztés nemcsak segítség, hanem lehetőség
arra, hogy a gyermek a benne rejlő potenciált kibontakoztassa.
A fejlesztés nem a
„gyógyulás” ígéretét, hanem a lehetőségek maximalizálását kínálja – egyénre
szabottan, együttműködésen alapulva, reális elvárásokkal.
Forrás: www.csaladinet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése