Vörös arc, ordítás, hatalmas könnycseppek, toporzékolás, fortyogó düh: minden kisgyerekes szülő találkozik a hisztivel, ami leggyakrabban az 1-3 éves gyerekeknél fordul elő. A kicsik ilyenkor még nem tudják kezelni az indulataikat, a rájuk törő érzéseket, és a sokszor egész nap gyűjtögetett feszültséget csak egy robbanásszerűen kitörő dührohamban tudják kiadni. A hiszti kezelésére van néhány szuper tippünk, és elmondjuk azt is, mi az, amit szülőként inkább ne tegyél, ha hamar véget szeretnél vetni a dühkitörésnek.
Mit ne tegyél, ha elindult a hiszti?
Ne fújd fel a dolgot!
Az egyik legrosszabb hisztikezelési taktika, ha óriási problémaként
tekintesz rá. Először meg kell tanulnod azt, hogy ez normális velejárója
egy gyermek fejlődésének, ezért hisztizni fog a te tündéri csemetéd is.
Ha elefántot csinálsz a bolhából, akkor a gyereked csak még jobban
felbátorodik, és még jobban üvölteni fog, hiszen már amiatt is idegesebb
lesz, hogy te is kezded elveszíteni a türelmedet. A higgadtság a
legjobb ebben az esetben is, hiszen a kisgyerekek nagyon könnyen
megérzik, ha anyu is ideges.
Ne hagyd figyelmen kívül!
Az sem jó trükk, ha felfújod a hisztit, de ugyanilyen rossz az is, ha
figyelmen kívül hagyod a bajt, vagy akár magát a gyerekedet. Ha
levegőnek nézel egy ordító kétévest, akinek jelenleg te vagy a világ
közepe, azzal csak rontasz a helyzeten. A hiszti azért van, mert a
kisgyermek magától nem tud kezelni minden problémát, minden érzést:
neked, a higgadt és tapasztalt felnőttnek kell lenned a támasznak, aki
segít túljutni a bajain. Még a legnagyobb dühroham alatt is próbáld meg
beszéltetni a csemetédet, és kiszedni belőle, mi okozta a robbanást,
hogy meg tudd nyugtatni ezzel kapcsolatban.
Ne fenyegetőzz, és ne tarts cirkuszt!
A hisztinél nagyon rossz megoldás, ha dühöngsz és elkezded fenyegetni
a gyerekedet különböző szankciókkal, amik abban az esetben történnek,
ha nem hagyja abba a toporzékolást és üvöltözést. A hiszti nagyon
gyakran tör elő azért, mert túl sok a szabály, amit a kicsinek be kell
tartania, és ez felbosszantja őt, egy esetleges büntetés gondolata erre
rátesz még néhány lapáttal. A felesleges showműsor ugyanígy
kiakaszthatja a kicsit: ő nem azért fog az áruházban vagy a
buszmegállóban őrjöngeni, mert ott több az ember és jobban bosszanthat
téged is, hanem azért, mert éppen ott és akkor lett elege a dolgokból.
Ilyen helyzetben ne hagyd, hogy mások nézzék a cirkuszt, vonulj el egy
nyugodtabb, csendesebb helyre, ahol le tudsz ülni vele, amíg elvonul a
vihar.
Így kezeld a dührohamot
Tereld el a figyelmét és vezessétek le az indulatait!
Sokszor bőven elég megoldás, ha el tudod terelni egy kis közös
játékkal, beszélgetéssel, humorral a gyermek figyelmét, és azonnal el is
zárják nála a csapot, amiből ömlöttek addig az érzések. Néha a hiszti
azért tör elő, mert a gyerek éhes, fáradt, szomjas vagy hiányzik neki a
kedvenc játéka. Légy felkészülve ezekre az esetekre, így már csírájában
el tudod fojtani a dolgot, és nem kell megvárnod, míg addig fokozódik,
hogy már a pici sem emlékszik arra, miért tört el a mécses. Ha a gyerek
maga sem tudja, vagy nem tudja közölni, éppen miért dühöng, akkor
tanítsd meg arra, hogy levezetheti az indulatait másféleképpen is, mint a
hisztizéssel: ugráljatok, szaladgáljatok közösen, vagy csak kezdjétek
el püfölni a kanapét vagy a párnát, hogy lássa, így is le lehet adni a
feszültséget.
Ismerd meg a kiváltó okot, és lépj közbe mielőbb!
Sokszor csak azt hiszed, hogy tudod, miért tört ki a hiszti, holott
nem is az a kiváltó ok, amit elsőre gondoltál, vagy ami logikusnak
tűnik. Lehet, hogy csak az utolsó csepp a pohárban a gyereknél, ha
mondjuk még a székre állva sem éri el a polcról azt, amit szeretne, míg
valójában egy korábban történt sérelem piszkálja még akkor is igazán.
Beszéltesd hiszti közben a kicsit, próbáld meg megtudni, mitől tört rá a
düh, és nyugtasd meg, hogy nem történt semmi baj, ezt meg tudjátok
oldani közösen, anyu tud neki segíteni, és köszönd meg, hogy ezt
elmondta. A hisztit próbáld meg te is a legrövidebbre nyújtani, és ne
hagyd sokáig tombolni a gyereked, avatkozz közbe mielőbb, hogy a kis
ribillióból ne legyen nagy dühroham. Ha ez nem megoldás, akkor hagyd
inkább, hogy kisírja magát a csemete, sok kisgyereknél éppen ez hoz
megnyugvást.
Láss a hiszti utánra is és legyél biztos érzelmi pont!
Már a hiszti közben érdemes arról beszélgetned a gyermekeddel, hogy nem érted, miért a hisztizéssel töltitek az időt éppen, mikor akár játszhatnátok, és jól szórakozhatnátok ehelyett. Mutass a kicsinek lehetőségeket és más alternatívákat, amivel a hiszti helyett vagy a hiszti után tudtok majd közösen foglalatoskodni. Ha kezd lehiggadni a dühöngésből, mindenképpen dicsérd meg, hogy milyen ügyesen és jól csinálja, és öleld át, simogasd is meg. Ne feledd, hogy te vagy a biztonság, a biztos érzelmi pont a számára, ezért éreztetned kell vele, hogy szereted őt és nem csinált semmilyen nagyobb bajt.
Fotó: Tanya Little/flickr
Forrás: https://www.csaladinet.hu
Bordohányi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése