Tóthárpád Ferenc: Megnyílott az óvoda
Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.
Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,
látom, milyen jó kis székek
hívogatnak: „Csüccs ide!”
El se hinné senki se,
hogy az asztal nem hatalmas,
és a mosdó épp alkalmas…
Csuda, csuda, csuda jó,
itt fincsi a kakaó,
s ahány játék, annyiféle,
és a mesének sincs vége!
Ebben a klassz oviban
minden rendben – csakugyan!
Mentovics Éva: Milyen lehet az óvoda?
Milyen lehet az óvoda?
Sok kisgyerek jár majd oda?
Ugye, lesz majd ott sok kislány,
s játékokból sem lesz hiány?
Mesekönyv is lesz a polcon?
Társasjáték-úgy, mint otthon?
Jól felszerelt babakonyha,
ahol sülhet habos torta?
Homokozó, mérleghinta,
esetleg egy jó nagy csúszda?
Kisautó, dömper, vonat,
s garázs, melybe majd betolat?
Mi lesz majd az ovis jelem,
ki alszik délután velem?
Ki olvas majd szép meséket,
simogat meg, hogy ne féljek?
Holnap lesz az első napom,
akkor mindezt megtudhatom.
Felöltözöm majd csinosan,
s indulok is hamarosan.
Vár sok gyerek és sok játék…
Ezt mesélték anyukámék.
Hogyha úgy lesz, ahogy mondták,
szeretem majd az óvodát.
Pataki Edit: Óvodásnak lenni jó!
-Halihó! Halihó!
Óvodásnak lenni jó!-
Ezt kiáltja Kismadár-
ő is óvodába száll.
Ezt makogja Kisnyuszi,
hátizsákját felveszi,
kézen fogja anyukáját,
megy vele a kiserdőn át.
Óvodába megy vele,
majd ott marad nélküle.
Semmi ok a pityergésre-
anyu este eljön érte.
Osvát Erzsébet: Évi óvodás lett
Anyukám is mondja meg a szomszéd néni:
– Ejnye, de megnőttél, nagylány lettél, Évi!…
-Óvodába viszlek – szólt egy nap anyukám,
s ki is választotta a legszebbik ruhám.
Köténykét adott rám, hogy a ruhám védje,
s utunkra indultunk anyukámmal végre.
Visszaszaladtam az ajtóból egy percre.
Alvó Biri babám jutott az eszembe.
Megmondtam Pajtásnak, kedves, hű kutyámnak:
– Amíg távol leszek, őrizd a babámat!
Nagy Bandó András: Hamuba sült pogácsa
Van nékem egy kis pogácsám,
őrizgetem, rejtem.
Amikor sütötte anyám,
óvodába mentem.
Kétfillérest rakott bele,
lyukas volt és rozsdás.
Véled legyen a szerencse! –
ígyen szól a mondás.
Áldás volt a pogácsában,
benne maradt máig.
Köszönetet mondok érte,
szálljon el anyámig!
Osvát Erzsébet: Első nap az óvodában
A kis Andrist óvodába
vitte anyukája,
hogy a kedves óvónéni
vigyázzon reája.
Ám Andriskánk csak pityereg,
csak potyog a könnye,
azt hiszi a kis csacsi,
hogy ott marad örökre.
Körülveszi a sok gyerek,
vigasztalja Andrist.
Elmesélik, mutogatják,
mennyi játék van itt.
Sínen futó piros vonat,
képeskönyv, kis hajó.
Nocsak, Andris, ülj fel gyorsan:
rád vár a hintaló!
Elfogy lassan Andris könnye,
felderül az arca,
s Ráró lovát biztatgatva
Beregszászig hajtja.
Aranyosi Ervin: Hogyan lettem óvodás
Anyukám egy napon kézen fogott engem.
Mondta: – Itt az idő, óvodába mennem.
Kicsit féltem ugyan, de kíváncsi voltam,
– Na jó, én nem bánom, indulhatunk! – szóltam.
Ott, az óvodában, óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot, – tán magamat látnám?
Néhányuk megszeppent, na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek Óvodába járni.
Kis székek, asztalok, voltak a teremben,
a polcon sok játék, sorakozott rendben.
Aztán Anyu mondta, – neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor, kis óvódás lenni.
Érezzem jól magam, viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg, a finom ebédem.
Játsszak társaimmal, s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem, itt legyen hamarabb.
Sok új dolog várt rám, mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt, így lettem óvodás.
Forrás: https://jatsszunk-egyutt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése