Kiegyensúlyozottabb és
egészségesebb lesz
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy átélhessék érzelmeiket, megtanulják elfogadni azokat, mert így fejlődik az önkontrolljuk és érzelmi intelligenciájuk.
Amikor túltengnek az
érzelmek, az emberek olyan dolgokat tesznek és mondanak, amiket normális
esetben nem tennének. Egy kisgyerekkel pedig ez történik folyamatosan,
hiszen még nem tudja szabályozni az érzelmeit, és nem is kell neki.
Az érzelmi intelligencia
arcai
Az érzelmi önszabályozás
az érzelmi intelligencia egy fontos eleme: azt jelenti, hogy az ember képes
kezelni érzelmeinek megélését és kifejezését. Gyakorlással a gyermekek érzelmi
önszabályozása is fejlődik.
Ha a gyermek olyan
problémával szembesül, amelyen képes változtatni, és amelyet képes irányítani,
akkor probléma-megoldó megküzdést alkalmaz, amelyben azonosítja a bajt, és
készít egy tervet arról, hogyan oldja azt meg. Ha a bajt megoldhatatlannak
ítéli, akkor egy érzelemközpontú megküzdést alkalmaz, amiben azon dolgozik,
hogy tolerálja és megfékezze a szorongását.
Mindkét stratégia az
érzelmi intelligencia része. Az érzelmi intelligencia magában foglalja a
tudatosságot, a megértést, és az érzelmek kezelésének, kifejezésének
képességét.
Míg a világ a gyermekkori
kognitív képességekre fókuszált, az érzelmi önszabályozást súlyosan figyelmen
kívül hagyta. Ez egy rossz stratégia, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy az
érzelmi intelligenciának kétszer akkora szerepe van a későbbi sikerekben, mint
az IQ-nak.
Önkontroll szerepe a sikerben
Az önkontroll, ami az
érzelmi intelligencia lényeges része, különösen fontos a gyermek későbbi
sikereinek szempontjából. Azok a gyerekek, akik képesek megfékezni az
impulzusaikat - amik általában érzelem-vezéreltek -, és kivédeni a
figyelemeltereléseket, képesek barátságosabban viselkedni, és elérni céljaikat.
Egy nagyszabású tanulmány
iskoláskorú gyerekek önkontrollját tesztelte, és nyomonkövetéses vizsgálatokat
végzett ugyanezeken a személyeken, immár a 30-as éveikben. A tanulmány
kimutatta, hogy az önkontroll jobban megjósolta a sikert, mint az IQ,
társadalmi-gazdasági helyzet és családi környezet. Azok, akiknek gyerekként
magasabb volt az önuralma, felnőttként egészségesebbek voltak, többet kerestek,
és kevesebb valószínűséggel volt bűnügyi nyilvántartásuk vagy
alkoholproblémáik.
Az érzések célt
szolgálnak
Az érzelmi intelligencia
első része az érzelmek tudatosítása és megértése. Meg kell értenünk és el kell
fogadnunk érzelmeinket, mielőtt uralkodni tudnánk felettük és ki tudnánk
fejezni őket. Az érzelmek, bármilyen érzelem, az evolúció részei, amik fontos
dolgokat jeleznek. Az érzelmek diszkrét elmélete azt sugallja, hogy minden
elsődleges érzelmünk úgy fejlődött ki, hogy különböző célokat szolgáljon, és
motiválja viselkedésünket.
A szomorúság képes minket
lelassítani, gondolatban és mozgásban egyaránt. Ez lehetőséget ad, hogy
reflektáljunk szomorúságunk forrására, és közelebbről megvizsgálhassuk az
előzményeit.
Ennek ellentéteként, a
harag felgyorsít, intenzív energiát mozgósít, vért szállít a végtagjainkba. Míg
evolúciósan ez azért gyorsította fel az embert, hogy harcoljon, a modern
időkben, azt engedi meg nekünk, hogy egy másfajta harcba fektessük ezt az
energiát. A harag egy jel, hogy a jogainkon erőszakot tettek, és segít minket
arra mozgósítani, hogy védekezzünk az esetleges jövőbeli támadásoktól.
Az érzelmeinket tisztelni
kell és reflektálnunk kell rájuk. Ez vonatkozik gyerekek heves érzelmeire,
olyan helyzetekben is, amik látszólag nem adnak okot intenzív érzésekre.
Az Amerikai
Gyermekgyógyászati Akadémia azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne használják a
technológiát gyermekeik negatív érzelmeinek csillapítására. Ez megnyugtatási
stratégia problémákhoz vezethet a határok meghúzásában, és a gyermekek
képtelenek lesznek szabályozni saját érzelmeiket. A gyerekeknek szükségük
van ezeknek az érzelmeknek a megtapasztalására, és gyakorolniuk kell elviselni
őket, hogy fejlesszék önkontrolljukat és érzelmi intelligenciájukat.
Nevelési stílusok hatása
az érzelmi intelligenciára
Mivel minden jel szerint
a gyerek érzelmi intelligenciája erős előrejelzője a későbbi sikernek, a
kutatók megvizsgálták, hogyan ösztönözhetik a szülők gyerekük érzelmi
intelligenciájának fejlődését. Dr. John Gottman azt figyelte meg,
hogy a különböző nevelési stílusú szülők hogyan reagálnak gyermekek érzelmeire,
és ezek közül melyik lett legjobb hatással a gyerekekre.
Kurt Lewin pszichológus a XX. században alkotta meg elméletét és felosztását a négyféle szülői nevelési stílusról, és Gottman ez alapján kategorizálva figyelte meg a szülők reakcióit.
Az "elhanyagoló
szülők" lényegtelennek tartják a gyerekek érzelmeit, és megpróbálják
gyorsan megszüntetni őket, gyakran a figyelemelterelés segítségével.
A "tekintélyelvű
szülők" a negatív érzelmeket olyasvalaminek tartják, amit el kell fojtani,
és általában büntetés útján teszik ezt meg.
A "megengedő
szülők" minden érzelmet elfogadnak a gyermektől, de nem segítenek a
gyermeknek megoldani a problémákat, és nem állítanak határokat, ha a gyerek nem
megfelelően viselkedik.
Az "következetes
szülők" értékelik a negatív érzelmeket, nem türelmetlenek, amikor a
gyermek ezeket kifejezi. Az érzelmi tapasztalatokat a kötődés lehetőségeként
tekintik, útmutatást és segítséget nyújtva a gyermeknek, az érzelmek közös
megnevezésével és az adott probléma megoldásával.
Dr. Gottman kutatása
alapján azon szülők gyerekei, akik érzelmileg tanításban részesültek,
fizikailag egészségesebbek, jobban teljesítenek az iskolában, jobban kijönnek a
barátaikkal. Az érzelmekben utat mutató szülők öt alaplépést követnek, hogy
segítsék gyerekeiket megküzdeni az érzelmeikkel. Ide eljutni olykor sok időbe
telik.
Dr. Gottman kimutatta,
hogy ezek a szülők az öt lépésnek csupán 20-25%-át hajtották végre, hiszen
nincs olyan szülő, aki mind az öt lépést, minden alkalommal meg tudná tenni.
Az érzelmi nevelés öt
lépésének gyakorlása
Az első lépés, hogy a
szülő legyen tisztában a saját és gyermeke érzéseivel. Nem várják el
gyerekeiktől és nem kényszerítik őket, hogy kiugróan felerősítsék az érzelmi
önkifejezésüket annak érdekében, hogy az érzéseik felismerhetőbbek legyenek.
A második lépés, hogy az
érzelmeket a szülő a kapcsolódás és tanítás lehetőségének tekintse. A
gyerek érzelme nem egy kellemetlenség vagy egy feladat. Egy lehetőség, hogy a
szülő kapcsolódjon a gyerekével és támogassa, tanítsa a gyermek számára
kihívást jelentő érzéssel való megbirkózást.
A harmadik lépés, hogy a
szülő hallgassa meg és tekintse érvényesnek gyerekei érzéseit. A szülő fordítsa
teljes figyelmét gyermekére, miközben meghallgatja, tükrözze vissza a
hallottakat, így elmondhatja gyermekének, hogy megérti, amit lát és átél.
A negyedik lépés, hogy
miután a szülő teljesen meghallgatta gyermekét, segítse őt abban, hogy
tudatosan fejezze ki az érzelmeit, és segítse őt szókincse fejlesztésében.
Az ötödik lépés, ami
szintén nagyon fontos, hogy a szülő segítse gyermekét a problémát úgy
megoldani, hogy közben határokat állít. Minden érzelem elfogadható, de nem
minden viselkedés az. Nyugodtan lehet mérges a testvérére, de nem ütheti meg. A
szülő úgy segítse gyermekét megbirkózni érzelmeivel, hogy fejleszti problémamegoldó-készségét.
Húzzon határt, hogy a gyerek csak elfogadható viselkedéssel fejezze ki
magát.
Néha az érzelmi nevelés
lépései gyorsan megtörténnek. Más esetekben sok időt vehetnek igénybe. A
türelem kulcsfontosságú.
Forrás: www.femina.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése