10 tipp szülőknek az élelmiszerpazarlás csökkentésére

A Nébih által végzett kutatás szerint hazánkban évente 59,9 kg élelmiszerhulladékot termel egy fő a saját háztartásában, amelynek 40%-a elkerülhető lenne, vagyis pazarlás. A felmérésből az is kiderült, hogy a gyermekes családoknál az átlagosnál több étel kerül a szemétbe. Összegyűjtöttünk 10 tippet a szülők számára, amelyek segíthetnek, hogy a gyerekek mellett sokszor kiszámíthatatlanul keletkező élelmiszerhulladékok mennyiségét mérsékeljük.

A gyermeknevelés nem egyszerű feladat, főleg, ha az étkezésre kerül a sor. Sokszor örülünk, ha pár falatot sikerül beleimádkozni csemeténkbe, nemhogy a kidobott étel miatt aggódjunk. Az alábbi néhány egyszerű trükköt azoknak gyűjtöttük össze,  akik a változó gyermeki ízlésből fakadó nehezített körülmények ellenére szeretnének tenni ezen a téren is a környezetükért:

1. Bevásárlás? Csak evés után!

Ne vigyük éhesen vásárolni a gyerekeket, sőt ez saját magunkra is vonatkozik. Az ok egyszerű: éhesen sokkal több élelmiszert a kosarunkba halmozunk, hiszen a szemünk mindent megkíván. Ha tehetjük, inkább jóllakottan menjünk a boltba, így racionálisabb döntést hozhatunk a polcoknál és a gyerekeket is könnyebb meggyőzni arról, miért nincs szükség a sokadik péksüteményre vagy joghurtra.

2. Pihenés az Online-szigeteken!

Érdemes próbát tenni az online bevásárlással. Az így megspórolt időt tölthetjük a gyerekekkel, de akár pihenésre is fordíthatjuk. Online kevésbé csábulunk el, csak annyit veszünk, amire szükség van, amiben az is segít, hogy folyamatosan nyomon követhetjük a kosarunk tartalmát.

3. Gyerek a konyhában

Forró lábasok, éles kések: nem tűnik biztonságos terepnek egy gyerek számára, és még a rumli is háromszor akkora, mintha mi magunk összedobnánk gyorsan az ebédet. Mindezek ellenére nagyon fontos, hogy a gyerekek a főzés közben elsajátítsák az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos ismereteket, és még azt is megtanulják, mennyi munkával és energiával jár az étel elkészítése. Ráadásul a kutatások szerint azok a gyerekek, akik részt vesznek az ételkészítésben, szívesebben próbálnak ki új fogásokat, és valószínűbb, hogy megeszik az ő részvételükkel megfőzött ételt, sőt repetáznak is.

(Rumli elleni jótanács: adjunk változatos részfeladatokat, hiszen akkor kezdenek pancsolni az alapanyagokkal, ha elunják magukat.)

4. Bárkiből lehet ételmentő ninja

Félig megevett banán, két harapás után elfelejtett alma? Ismerős jelenségek? Kutatások is alátámasztják, ha könnyebben elfogyasztható formában – például felszeletelve –  kínáljuk fel az ételeket, de különösen a gyümölcsöket, akkor nagyobb hajlandósággal fogják azt a gyerekek elfogyasztani. Éljenek a falatnyi ételek, jöhetnek a katonák!

5. Nasi stop

Az oviból vagy suliból hazaérkezve a gyerekek szinte feltépik a hűtőt, és olykor olyan jól laknak a délutáni nasival, hogy egy rendes adag vacsorának már nem marad hely a pocakban. Limitáljuk a főétkezések előtti falatozást, hogy ne legyen a vacsoránál maradék.

6. Kössünk megállapodást!

Az új ízek megkedveltetése nem könnyű feladat, de szerencsére a tudomány a segítségünkre siet. Azt találták, hogy legalább 5 alkalommal kell találkoznunk egy új ízzel, mire megszokottá válik számunkra. Állapodjunk meg gyerkőcünkkel, ha egy újdonsággal találkozik, akkor azt legalább 5 alkalommal meg kell kóstolnia, mielőtt teljesen elutasítaná hangos „Fujj!” felkiáltással kísérve. A kóstoló lehet akár csak egy falat. A türelem brokkoli kedvelő gyereket terem!

7. Mi lesz a második?

Figyeljünk rá, hogy az étkező asztalon ne legyen sok minden, ami elvonhatja a gyermek figyelmét. Érdemes a különböző fogásokat egymás után tálalni az asztalra, és közben szóba sem hozni a következőt. Különösen fontos ez a desszert tekintetében!

8. A gyerek adag legyen gyerek adag

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, ha több ételt szedünk a gyerekek tányérja, akkor abból arányosan többet is fognak megenni. Hiba! Szedjünk először kóstoló adagot, ha ízlik az étel, akkor szedhetünk még hozzá. Figyeljük meg, nagyjából mennyi fogy el egyszerre, ez alapján a főzésnél is könnyebben kalkulálunk! Akár ő maga is eldöntheti, mennyit szeretne szedni, de figyelmeztessük, hogy annyit szedjen a tányérjára, amennyit megeszik, és biztosítsuk róla, hogy többször is szedhet, ha ízlik neki.

9. Maradékok álruhában

A gyerekek nem szívesen esznek kétszer ugyanolyan ételt, ezért érdemes a maradékokat kreatívan felhasználva új formába önteni. A megmaradt gyümölcsökből készíthetünk  turmixot, a pöttyösre érett banánokból finom banánpalacsintát vagy muffint, a maradék rizsből szuper gyorsan arancinit, azaz sült rizsgolyót vagy zöldséges-tojásos pirított rizst készíthetünk, míg a megmaradt rántott húst vagy sült csirkecombot tortillába tekerve kínálhatjuk. Még mókásabb, ha a maradékmentésnél bevált ételeknek vicces neveket adunk – például Csodatekercs, Erőturmix, Csalafinta Palacsinta –, így a maradékok eltüntetése kínlódás helyett kedves családi hagyománnyá válhat.

10. Nincs több palacsintává lapított tízórai szendvics!

Kisszünet, nagyszünet… mindkettő hipp-hopp eltelik, a sonkás-sajtos szendvics pedig szomorúan kuksol a táska alján. Érdemes inkább hűtést nem igénylő, könnyen elfogyasztható, falatnyi ételeket csomagolni. Jó trükk, ha 2 alternatíva közül választhat csemeténk: nem terheljük azzal, hogy neki kell kitalálni, mit szeretne enni, de a választás lehetőségét megadjuk. Itt is érvényes, ha bevonjuk a gyerekeket a tízórai összekészítésbe, szívesebben veszik majd elő azt a suliban. Ha mégsem fogy el a bekészített étel uzsira sem, kérjük meg őket, hogy mindenképpen hozzák haza a maradékot, hogy lássuk, miből kell kevesebb, mi az, ami egyáltalán nem fogy el.

Forrás: www.maradeknelkul.hu

Öt dolog, ami sose mondj egy szorongó gyereknek

Ha gyermekünk szorong, szeretnénk segíteni, próbáljuk megnyugtatni, csitítgatni, de nem segít. Ilyenkor jön a düh, majd a szokásos önvád. Mégis mit tehetünk, mit mondhatunk még, hogy megnyugodjon? Vannak ebben a helyzetben jó válaszok, rossz válaszok? 

Renee Jain, amerikai életvezetési tanácsadó, a gyermeki szorongást kutató szakértő, elmondása szerint maga is szorongó gyerek volt. Öt éves korában öccse műanyag baseball ütőjét szerette volna párnája alatt tudni, mert úgy érezte, szüksége van valamiféle fegyverre, amivel meg tudja védeni magát és családját. Testvére kis, sárga játékszerét tartotta legideálisabbnak erre a célra. Szülei azonban merőben másképp vélekedtek erről. Nem értették, miért aggódik, minek után úgy érezték, nincs semmilyen logikus ok, ami táplálhatja szorongását: a környék, ahol éltek, biztonságos volt, sosem próbáltak betörni hozzájuk, éjjeli álmukat egy riasztóberendezés őrizte. Ugyanakkor ki mondta, hogy a szorongás logikus dolog? Általában nem az.

Amit most Renee utólag szorongásnak jellemez, szülei csupán egy kis extra aggódásnak véltek. Nem értették, hogy a rettegéssel teli gondolatai valóságosak, ezért igazi idegrendszeri válaszokat keltenek. Lássuk, tipikusan mit kezdtek a számtalan „Mi van ha…?” kezdetű kérdésével? Mi van, ha kirabolják őket? Mi van, ha véletlenül elfelejtik bezárni az ajtót? Mi van, ha a rabló a lakásban találja az anyukáját? A szülei első reakciója ezekre a felvetésekre mindig a megnyugtatás volt. Következő lépésként a saját logikájával próbálták őt meggyőzni. Mikor egyik stratégia sem vált be, szemmel láthatóan frusztráltak lettek, ez meg is látszott rajuk. Nagyszerű szülők voltak, mindig támogatták őt, csak nem érették, min ment keresztül ebben az időszakban. El kellett telnie néhány évtizednek ahhoz, hogy Renee rájöjjön, miről is van szó tulajdonképpen, és ennek megfelelően olyan módszereket találjon, amik valóban enyhíti az aggodalmait.

Hogy segítsen a hasonló cipőben járó családokon, összeírt öt tipikus, a szorongásaira válaszként elhangzó mondatot, amiket ugyan mindig szeretettel mondtak neki, de valójában teljesen haszontalannak bizonyultak. Ez után összeírt néhány alternatívát is, ami viszont nagyon is segítenek az ilyen esetekben.

Íme a lista:

 

1. Amikor a szülő azt mondja: „Minden rendben lesz. Bízz bennem!”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Anyu, tudom, hogy azt akarod, hogy jobban érezzem magam, de az agyam pont az ellenkezőjét mondja nekem: szerinte semmi sem lesz rendben. És a testem, úgy néz ki, erre a válaszára hallgat, a szívem csak úgy dobog, a tenyerem izzad, a gyomrom ugrál. A te szerető szavaid nehezen győzik le azt, ami bennem folyik”.

Mit mond a szakma erre? A stresszre adott reakció, az idegrendszer közvetlen válasza. Ez egy fajta védekező mechanizmus, ami veszély esetén aktiválja a ’küzdj vagy menekülj’ választ. A szorongás is ezt utánozza. Mikor gyermeked fülig merül a szorongásban, testét hirtelen elönti egy sor, a túlélést segítő vegyi anyag, ami megnehezíti a tiszta gondolkodást, következésképpen a megnyugható szavak sem érnek el hozzá.

Próbálkozzunk ezzel: Először gyermeked idegrendszere által adott válaszára reagálj. Segíts neki megnyugodni mély lélegzetvételekkel. Ez segít az elmét a "küzdj, vagy menekülj" reakcióból átállítani egy nyugalmi státuszba.

 

2. Amikor a szülő azt mondja: „Nincs semmi, amitől félned kellene.”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „emlékszel az első randira, az első napra a munkahelyeden, vagy a biciklibalesetedre? Talán a ti szüleitek is tudták, hogy minden rendben lesz, de te nem ezt érezted, féltél. Az én félelmem is igazi.”

Mit mond a szakma erre? Kutatások során kiderült, hogy a szorongás egyfajta vészcsengőt szólaltat meg gyermekben. Ez egy téves riasztás, de ennek ellenére nagyon is valóságos. Ez a jelzés védelemként szolgál, a gyermeked stresszel, fél, de azért szeretné a helyzetet valahogy túlélni. Azért, hogy gyermeked biztosan felfigyeljen rá, agya eltúlozza az aggódás tárgyát, pl. egy utcán fekvő botot kígyónak néz.

Próbálkozzunk ezzel: Meséld el gyermekednek, hogy tudod, mit érez, és segíts neki, kifejezni azt. Mondd azt, hogy „látom, hogy megijedtél. Előtte én is sokszor féltem, és tudom, milyen érzés ez.”

 

3. Amikor a szülő azt mondja: ”Hadd mondjam el az érveim, miért nem kell aggódnod."

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Tudom, hogy amit mondasz, annak van értelme. Valójában arról van szó, hogy nehéz tisztán és logikusan gondolkodni ezekben a pillanatokban. Rengeteg érzelem kavarog bennem most, és csak ezekre tudok fókuszálni. Tényleg nehéz tisztán gondolkodni.”

Mit mond a szakma erre? Bizonyított, hogy a szorongásra adott válasz egyik mellékterméke az, hogy a homloklebeny, ami egy logikusabb része az agyuknak, lefagy, míg elménk sokkal jobban automatizált érzelmi része tovább működik. Ebben van némi ráció, elvégre az ősembernek nem maradt túl sok ideje megfontolni bármit is, gyorsan el kellett döntenie, hogy elfut a ragadozó elől, vagy harcba száll vele.

Próbálkozzunk ezzel: Csillapítsd az idegrendszerét vizuális gyakorlatokkal. Kérd meg gyermekedet arra, hogy képzeljen el egy nyugodt, békés helyet. Kérd meg, hogy lélegezzen ki és be, olyan ütemben, ahogy jól esik neki, közben írja le ezt a kitalált, nyugodt helyet neked. Ha már gyermeked nyugodtabb lett, beszélgess vele arról, hogy az érzések nem kész tények. Meg lehet őket kérdőjelezni, mondjunk ilyeneket „neki”, hé, nem hiszem, hogy te igazi vagy!”

 

4. Amikor a szülő azt mondja: „Ne legyél már ennyire aggodalmaskodó!"

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: „Tudom, hogy frusztrált vagy, sőt dühös is. Ettől nagyon rosszul érzem magam, mert nem szeretnék aggodalmaskodó lenni, tényleg nem. Abba szeretném hagyni, csak nem tudom, hogy. Bárcsak tudnám!”

Mit mond a szakma erre? Az aggódó gyerekek tudják, hogy a többi gyereknél jobban aggódnak, mert már kicsi koruktól „aggodalmaskodónak” bélyegzik őket. Össze is hasonlítják magukat más, kevésbé szorongó gyerekkel. Sőt, sok gyerek attól szorong, hogy ő szorong. Ehhez még hozzáadódik a szülőktől és gyerekektől kapott jó nagy adag bűntudat, amitől már teljesen szerencsétlennek érzik magukat. A tartósan szorongó gyerekek gyakran épp olyan gyámoltalannak érzik magukat, mint a felnőttek.

Próbálkozzunk ezzel: Próbálj meg tudatosan nem címkéket akasztani gyermekedre. Ehelyett, mikor nyugodt, magyarázd el neki a szorongás evolucionális jelentőségét. Ez használ? Igen! A gyerekek szeretik tudni, hogy a szorongásnak oka és célja van, és, hogy bizonyos mértékig mindenki aggódik.

 

5. Amikor a szülő azt mondja: „Nem értem, miét aggódsz annyira.”

A gyerek, ha ki tudná fejezni, ezt válaszolná erre: ”Tudom, hogy nem érted, de szükségem van arra, hogy legalább próbáld megérteni, hogy min megyek keresztül. Tedd a kezed a zakatoló szívemre, figyeld a gyorsuló légzésem, nézz rám... ez valóságos. Akarom, hogy megértsd. Szükségem van rá, hogy megértsd. Kérlek, mond, hogy érted! Kérlek!”

Mit mond a szakma erre? Mikor a gyermeked szorong, ijedtnek és tehetetlennek érzi magát. Ha Te, mint szülő szintén tehetetlennek érzed magad, az nem baj, sőt, ezzel az empatikus érzéssel irányíthatod őt. Azzal, hogy gyermeked mellé állsz, és megérted érzéseit, nézőpontját, a szükségleteire adott válaszaid sokkal autentikusabbak, őszintébbek lesznek.

Próbálkozzunk ezzel: Mikor gyermeked szorong, idézz fel egy olyan alkalmat, mikor te is féltél. Majd, próbálj gyermekedre hangolódni, mond el neki, hogy megérted őt. Tudasd gyermekeddel, hogy látod, hogy valami olyan dolgon megy keresztül, ami próbára teszi őt. Tudasd vele, hogy te valóban látod ezt.

 

 

 

 

 

 

Cikk forrása: https://www.csaladinet.hu/

Kép forrása: Pezibear képe a Pixabay -en.

 

 

 

Az őszi-téli fáradtság hatása a gyereknevelésre, és tippek a túléléshez

Az őszi és téli hónapok beköszöntével sokan tapasztalhatják meg a természetes energia szintünk csökkenését. A napfény hiánya, a hidegebb időjárás és az évszak váltásával járó biológiai változások mind hozzájárulhatnak az úgynevezett szezonális fáradtsághoz. Ez a jelenség nemcsak a felnőttekre, hanem a gyerekekre is hatással van, így a szülők számára is különösen fontos odafigyelni az energiaszintjükre. De hogyan befolyásolja ez a fáradtság a mindennapokat, különösen, ha gyerekeket is nevelünk? És mit tehetünk ellene?

Miért tapasztaljuk meg az őszi-téli fáradtságot?

Az őszi-téli hónapokban a napfény mennyisége jelentősen csökken, ami közvetlen hatással van a szervezet melatoninszintjére. A melatonin egy hormon, amely segíti az alvás-ébrenlét ciklus szabályozását, és a kevés napfény miatt szervezetünk gyakran „téli üzemmódba” kapcsol, amely fáradtságot, levertséget és csökkent energiaszintet eredményezhet.

Emellett a hidegebb idő miatt sokkal kevesebb időt töltünk a szabadban, kevésbé vagyunk aktívak, és a szervezetünk természetes ritmusa is megváltozik. Ez a fáradtság gyakran hangulatingadozásokat is okozhat, és hatással lehet a mindennapi teendők iránti lelkesedésünkre.

Az őszi-téli fáradtság hatása a gyereknevelésre

Türelmetlenség és ingerlékenység – Amikor alacsony az energiaszintünk, kevésbé tudjuk kezelni a kihívásokat türelmesen. A gyereknevelés sok türelmet igényel, így a fáradtság miatt könnyebben ingerültté válhatunk, ami negatívan hathat a gyerekekkel való kapcsolatra.

Csökkent kreativitás – A fáradtság gyakran „agyunkat” is lelassítja. Ez megnehezítheti, hogy kreatívan és rugalmasan oldjuk meg a gyereknevelési helyzeteket, mint például játékötleteket kitalálni vagy érdekes programokat szervezni.

Kevesebb energikus interakció – A gyerekeknek szükségük van a szülői figyelemre, különösen akkor, amikor aktívan játszanak, vagy új dolgokat tanulnak. A fáradtság azonban csökkentheti az energia szintünket, így kevésbé leszünk hajlandók vagy képesek aktívan részt venni a gyerekek játékában.

Tippek és trükkök a fáradtság leküzdésére

1. Mozgás és friss levegő

Az időjárás nem mindig kedvez a szabadtéri tevékenységeknek, de próbáljunk napi 15-20 percet a szabadban tölteni. A friss levegő és a természetes fény segít növelni az energiaszintünket. Még egy rövid séta a gyerekekkel is segíthet átlendülni a fáradtságon.

2. Rendszeres alvás

Ügyeljünk arra, hogy megpróbáljunk rendszeres alvási rutint kialakítani. Az alvásminőség és a megfelelő mennyiség kulcsfontosságú az energiaszint fenntartásához. Emellett próbáljuk elkerülni a késői képernyőidőt, amely zavarhatja a nyugodt pihenést.

3. Vitaminok és tápanyagok

Az őszi-téli időszakban érdemes figyelni a vitaminok és ásványi anyagok bevitelére, különösen a D-vitaminra, amely a napfény hiánya miatt könnyen lecsökkenhet. Az egészséges, kiegyensúlyozott étrend segít az energiaszint növelésében.

4. Családi rituálék kialakítása

Legyenek közös esti rituálék, például meseolvasás, amely pihentető és feltöltő mind a szülők, mind a gyerekek számára. Az ilyen tevékenységek segítenek kialakítani egy nyugodtabb hangulatot, ami segíthet ellazulni és feltöltődni.

5. Kreatív, könnyed aktivitások bevezetése

Tervezhetünk olyan könnyed, kreatív aktivitásokat, mint a közös rajzolás, sütés vagy társasjátékozás, amely kevésbé igényel erőteljes energiaszintet, de mégis minőségi időt biztosít a gyerekekkel.

6. Szánjunk időt magunkra is

Az önmagunkra fordított idő – legyen az egy kis szünet, egy jó könyv vagy egy rövid meditáció – nagyon fontos a mentális egészség megőrzése érdekében. Amikor mi jól vagyunk, a gyerekekkel való kapcsolatra is jobban tudunk koncentrálni.

7. Egyszerűsítsük a napi teendőket

Nem szükséges, hogy mindig tökéletes legyen a háztartás vagy minden programot betartsunk. Egyszerűsítsük a napi teendőket, hogy több időnk és energiánk legyen a gyerekekkel foglalkozni, és kevesebb stresszel szembesüljünk.

A fáradtság tudatos kezelése hosszú távon is kifizetődik

Az őszi-téli fáradtság természetes, és a megértése, valamint a tudatos kezelése segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat. Nemcsak nekünk, szülőknek lesz könnyebb, de a gyerekek is jobban érzik magukat, ha kiegyensúlyozott, türelmes szülőkkel találkoznak nap, mint nap. A fenti tippek segíthetnek abban, hogy átlendüljünk a nehezebb időszakokon, és a hidegebb hónapokban is meg tudjuk élni a szülői szerep örömeit.

Forrás: www.onlinebababorze.hu

Miért jó ha hisztizik a gyerek?

A "hisztivel" a gyermek még gyenge lábon álló személyiségét erősíti, s individuális szabadságáról igyekszik meggyőzni minket és önmagát. Dühkitörései függetlenedési törekvések, s azt jelzik, hogy ő is öntudatos, önálló egyéniség.

A dühkitörések valamiféle átmeneti rítusok a kisgyermekek számára; azt jelzik, hogy ők már egyre öntudatosabb egyéniségek.

A felnőttnek gyermeke fejlődése új szakaszát jelenti mindez, olyan időszakot, amikor tudni kell kezelnie egy elvörösödött arcú, dühtől toporzékoló kis lényt.

A hiszti-rohamok mindig teljes figyelmet követelnek öntől, és a rendszeressé váló, teljes "erőbedobással" zajló dühkitörések előbb-utóbb helyzetkezelő stratégia felállítását teszik szükségessé.

Nem csupán gyermeke miatt, hanem saját stressz-szintje alacsonyan tartása érdekében is. Főként , mert valószínűleg nem szeretne ugyanúgy kiabálni a gyermekkel, ahogyan ő üvölt...

 

Mi is a hisztizés?

A "hiszti" nagyjából azt a helyzetet takarja, amikor gyermeke már nem képes uralkodni vágyain, és egyre inkább belelovalja magát a dühöngésbe. Visíthat, sírhat, rugdoshat vagy kiabálhat, a padlóra vetheti magát, vagy akár begörbítheti a hátát, ha ön fel akarja venni, esetleg még meg is ütheti önt.

A hisztizés tarthat egy perctől akár félóráig is – a megrögzött hisztizőké még tovább is. A gyermeke még a lélegzetét is visszatarthatja, hogy felhívja magára a figyelmet. Hogy az eset mindkettőjüket nagymértékben felizgatja, nem kétséges. Ám a kisgyermek nem tudja még, hogyan birkózzon meg az őt elöntő érzelmek árjával, önnek viszont – évei , felnőttsége tükrében - meg kell oldania egy kínos helyzetet, melyben nagymértékű energiaáramlással kell - akár nyilvános helyen is – szembesülnie.

Mikor kezdik a gyerekek?

A kétéves kisgyermek már rengeteg aranyos dolgot produkál, de azt is el kell ismerni, hogy ez az az idő, amikor a kis szárnybontogató érdekérvényesítő módszerként a hisztihez nyúl, melyet akár egy-két éven keresztül is megpróbál alkalmazni.

Néha már az egy éves kor táján is előfordul, hogy a kicsik, elégedetlenkedve helyzetükkel, rugdosással, visítással, a fejük ütögetésével adják tudtul a világnak, hogy nagyon dühösek. A legtöbb szülő a gyermek kétéves korára már megtapasztalt valamilyen fajta hisztizést. A jó hír az, hogy hároméves korra a hisztizés enyhülni szokott. Ennek oka leginkább az, hogy erre az időszakra a gyermek nyelvi készsége már lehetővé teszi az akaratnyilvánításának egy "társadalmilag elfogadottabb" módját, konkrétan a kommunikációban rejlő lehetőségek kihasználását, illetve a kicsi lassan megtanul uralkodni testén, és sokkal kevesebb segítséget igényel olyan feladatok elvégzésekor, mint az öltözködés vagy a mosakodás.

Mi okozhatja?

A kiváltó ok lehet nyilvánvaló ingerültség - például amikor elveszik tőle játékát, mert indulni kell valahová. Az érzelmein a kisgyermek még egyáltalán nem tud uralkodni, úgyhogy dühbe gurul, ha nem teheti azt, amit akar. Azt sem tudja még, hogyan kezelje a változást. Fizikai képességei sem állnak még arányban saját óhajaival, ezért például nagyon mérges lehet, amikor nem tud egyedül felöltözni, és hisztizni kezdhet attól, hogy ön megpróbál segíteni, bedugva a gyermek lábacskáját a nadrág szárába. Düh és könny könnyen jön, amikor a kisgyermek fáradt, éhes vagy felingerelték. Olykor nincs is semmilyen ok a hisztizésre, és a gyermek hirtelen mégis hisztérikus visításba kezd, például mikor Ön a fogkeféjét a vízcsap alá tartja.

 

 

 

 

Forrás: Patika Magazin, picibaba.hu

 

Nyomdázzatok zöldségekkel! Zöldségnyomda ötletek ovisoknak

A zöldségekkel nagyon jól lehet boltosat játszani és vicces zöldségbábokat is lehet belőlük készíteni; ezen kívül nagyszerűen alkalmasak arra is, hogy a gyerekek nyomdázzanak vele. Mivel vastagságuk, formájuk miatt jól meg lehet őket markolni, még a legkisebb kezecskékbe is illik. Sokkal könnyebb így festegetni, mint az ecsetet fogva, ezért bátran adhatjátok kicsi ovisok kezébe! A nagyobbak pedig már gyönyörű képeket alkothatnak, hiszen ez a technika számukra már könnyebb. Nekik még feladatokat is adhatunk nyomdázás közben. Zöldségnyomda ötletek ovisoknak:

Mivel nyomdázzunk?

Nemcsak a krumplit érdemes kipróbálni, nagyon jól lehet nyomdázni a répával, zöldséggel, retekkel, uborkával is (bár ez utóbbiról festés előtt fel kell itatni a nedvességet). Nagyon érdekes nyomot hagy a félbevágott hagyma is a papíron. Különböző mintát kaptok, ha a zöldségek peremét gurítjátok végig a lapon, vagy ha az egész felületükkel pecsételtek.

A festékek közül legjobb a tempera, ami azért árban is elérhető és bármilyen más, gyerekekkel való festegetésre alkalmas, mert sokkal sűrűbb állagú, mint a vízfesték, ezért sokkal teltebb, szebb színeket ad. A gyerekek számára is egyszerűbb, mert nem kell megvárni, amíg a vízfesték feloldódik, hanem azonnal használható. Természetesen a hobbi-, vagy akrilfesték is gyönyörűszép végeredményt ad, de ezek a drágább árkategóriába tartoznak.

Ha kiválasztottátok a zöldségeket, vágjátok őket félbe úgy, hogy jól meg lehessen fogni és először csak próbálgassátok a papíron különböző színekkel, hogy melyik milyen nyomot hagy. Fontos, hogy a vágás felülete a lehető legsimább és minél egyenesebb legyen – így fog szépen ráfeküdni a lapra a zöldség felülete.

Számolj!

Próbáljatok meg számsorozatot nyomdázni! 1, 2, 3, 4….. vajon meddig sikerül elszámolni?

Hogy lehetséges, hogy a 3 tovább tart a papíron, mint a 4? És az 5 is hosszabb, mint a 6!

(Nézzétek csak meg együtt, melyik zöldség hagyja a legnagyobb, és melyik a legkisebb nyomot?!)

Még egy kis matek!

Ügyes nagycsoportosok megpróbálhatnak többféle módon nyomdázni egy bizonyos számot…például a 6-ot!

További lehetséges variáció: 1 krumpli + 1 répa + 2 hagyma + 2 uborka…stb.

Egészítsd ki!

Nagyon jó játék, ha csak úgy pecsételtek egy-egy foltot és ha megszáradt, megpróbáljátok kiegészíteni azokat valamilyen figurává! Lehet belőlük állatka, ember, labda, autó …amit csak beleképzeltek! ( A képen a bohóc haja a retek levágott szárának festékbe mártogatásával készült!)

Feladatok

Megpróbálkozhattok egy-két feladatlap készítéssel is. Például: Pecsételjetek sok-sok foltot (mondjuk ezek lesznek a lufik, vagy labdák) és készítsetek 2-3-4…emberke figurát. A gyerkőc feladata lesz elosztani a lufikat az emberkék között – persze úgy, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson! Játszhattok úgy is, hogy az elkészült foltokat (vagy éppen az azokból kialakított virágokat, labdákat) kell kettesével, hármasával bekarikázni.

Mire jó ez?

Először is arra, hogy még tovább bővítsük a gyerekek ismeretit a zöldségekkel kapcsolatban. Ennél a játéknál is tapasztalják a formájukat, színüket, méretüket, gyakorolják a nevüket.

Nagyon jó alkalom ez a színek gyakorlására. A fő színeken kívül előkerülhetnek az árnyalatok is: narancssárga, lila, drapp, világos és sötét színek – persze annak függvényében, milyen készlettel rendelkeztek.

A számsorozat alkotása a számfogalom megalapozását szolgálja. Tudatosítja a gyerekekben, hogy az eggyel nagyobb szám mindig eggyel több darabot foglal magába (amikor még automatikusan mondogatják a számokat egymás után, azt még nem nevezhetjük számolásnak).

A számok felbontása (6=4+2) már igazi iskola-előkészítő feladat! Persze nem kell megijedni, ha még nem sikerül, de játékosan próbálkozhattok vele más alkalommal is; sok-sok játék adhat alkalmat ennek gyakorlására: például a Lego, vagy bármilyen építő (a hosszabb elem tetejére két rövidebbet tudunk ráépíteni).

A foltok kiegészítése beindítja a gyerekek fantáziáját, minél több ötletük van, annál jobb! Ezen kívül fejleszti a rész-egész észlelésének képességét is. Fontos dolog, hogyan tudja a kisgyermek a gondolatban elkülöníteni, majd újraalkotni a részekből álló egész képet. Talán kicsit hihetetlen, de ezt a képességét használja akkor is, amikor a szavakat mondatokká fűzi össze.

A zöldségnyomdával nem csak papírra tudtok pecsételni, hanem akár textilre is. Ehhez persze textilfesték szükséges. Ha úgy tervezitek, hogy karácsonyra több családtagot is saját készítésű ajándékkal szeretnétek meglepni, érdemes egy-két színt vásárolni, mert annak ellenére, hogy nem olcsó, nem kell belőle nagy mennyiség egyszerre, így sok-sok ajándékot készíthettek a segítségével.

Kezdetnek megteszi egy régebbi póló is, aztán ha begyakoroltátok a technikát, készíthettek kötényt, terítőt, vászonszatyrot is ilyen módszerrel. 

Forrás: www.jatsszunk-egyutt.hu

Játékok az egyensúly fejlesztésére (vesztibuláris fejlesztés)

Rengeteget olvastam, tanultam, hallgattam mások véleményét, és sokat tapasztaltam, és ezek  alapján azt gondolom, hogy az egyensúlyozás, az egyensúly megtalálása, visszaszerzése, az egyik legfontosabb kompetencia amellyel egy gyermeknek rendelkeznie kell. Erre nem csak az óvodai és iskolai tanulási tevékenysége során van szüksége, hanem a hétköznapi életben is nehezen boldogul nélküle. Mozgása ügyetlennek tűnhet, elesik, elszédül, leesik mindenről, mindent leejt, kiborít egyensúly hiányában.

 

Persze ilyenkor a szülő először leszidja a csemetét, majd gyakoroltatni próbálja, majd kétségbeesik, felmérésre viszi, végül terápiára hordja. A fejlesztések során azt gondolhatják a szülők, hogy ez valami eszeveszett tudomány, és a gyermekben ezen koordinációs képességet kialakítani csakis kitekeredett és hihetetlenül pontos kivitelezést igénylő, kizárólag terápiákon megfigyelhető feladatok segítségével lehet, miközben ha lehetőséget adnak a gyermeküknek, hogy néhány egyszerű feladatot önállóan elvégezzenek, talán közös játékot találnak ki, akkor az egész terápia kihagyható, otthon minden helyrehozható, kialakítható lenne, de mindenesetre alaposan megsegítenénk a terapeuta dolgát. A szakember kontrollja és az otthoni móka meghozza az eredményét. Próbáljátok ki! Egyszerű, mókás feladatokat gyűjtöttem nektek. Sokat fogtok ügyesedni mindannyian.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Vonalon járás: tegyél le egy kötelet, szalagot vagy övet a földre, és menjetek rajta végig tyúklépésben, lábujjhegyen, előre és hátra is. A legjobb, ha a barkácsboltokban kapható maszkoló szalagot használod. Ha leragasztod a földre, nyom nélkül eltávolítható később. Különböző alakzatokat rajzolhatsz föl vele a nappali padlójára. Egyenest, nyolcast, csigavonal, illetve bármit, ami a gyereknek tetszik. Ha nem akaros a nappalit "elrondítani", akkor használd a fönt felsorolt eszközöket, vagy egyszerűen csak sétáljatok le az iskoláig/óvodáig úgy, hogy csak a járdaszegélyre szabad lépni. Persze a kocsiktól távolabbi oldalon.
2. Hintázás: Bármilyen hintázás tökéletes. A játszótéren, az otthoni plafonba fúrt hinta, a kerti hinta, az ajtófélfára tett szerkezet, a hintaszék, a szoptatós szék, az elemes vagy elemtelen kisbaba ringatása, a hajókázás, stb. Ez olyan, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. :) Ha nincs otthon semmilyen hinta, akkor üljetek törökülésbe, és dőljetek előre-hátra, jobbra-balra. Találjatok ki hozzá egy aranyos mesét, és talán a legszórakoztatóbb, ha énekeltek mellé.
3. Egyensúlyozások: Sámlin, fellépőn, padon, vagy csak a földön. Nagylabdán ülve lábfelhúzással, 3-4 egymásra tett párnán, egy lábon vagy két lábon. Talpon, lábujjhegyen vagy sarkon állásban. Mégis a legjobb, ha valamilyen körítést adunk neki. Kérd meg a csemetét, hogy úgy öltözzön le este, hogy nem ülhet le. Úgy vegye föl a pizsamát, hogy nem kapaszkodik közben. Ezt nem érdemes reggel csináltatni, mert akkor mindenki rohan, még elkéstek a suliból, oviból. Hagyjunk rá időt, ne sürgessük.
4. Terítés: Tegyük tálcára az evőeszközöket, poharakat, tányérokat, illetve mindent, amire szükség van a vacsorához, de persze csak egyenként. Kérjük meg gyermekünket, hogy vigye át az étkező asztalra. Kicsit segítség ez neked, mert segít megteríteni, de egyben közös játék is. A poharakat másnap viheti párosan is, később az összeset egy tálcán, aztán fokozatosan még folyadékot is tölthetünk bele. Nem állítom, hogy az első alkalommal a kedvenc porcelán étkészlettel kellene teríteni, de fokozatosan, türelemmel eljuthattok addig is.

Jó szórakozást, kellemes időtöltést, örömteli fejlődést kívánok!

Bátori Adrienn
Mozgásterapeuta

Forrás:  https://picibaba.hu

  

Hogyan segít a humor a gyereknevelésben?

A humor nemcsak szórakoztat, hanem tanít és gyógyít is. Tudj meg mindent arról, miért nélkülözhetetlen a nevetés a gyerekek életében!

Miért fontos a humor a gyerekek életében? Hogyan használhatjuk eszközként a nevelésben, és milyen könyvekkel érdemes körülvennünk magunkat, ha közösen akarunk nagyokat nevetni?

A humor nemcsak nevetésről szól, hanem egy valódi „szuperképesség”, amely segít a gyerekeknek megbirkózni a mindennapok kihívásaival és félelmeivel. Oldja a feszültséget, csökkenti a stresszt, és közben erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot is.

Humor és gyereknevelés kéz a kézben jár, amikor jól mennek a dolgok a családban és az iskolában vagy az óvodában. Most azonban nem arról lesz szó, hogy a gyermekkor mennyi alkalmat kínál a közös nevetésre. A gyereknevelésben néha adódnak drámai helyzetek, amikor a szülő humora még mindig képes megmenteni a helyzetet.

A neveléstől eltekintve is kell ahhoz valami humor, hogy az ember minőségben éljen túl. Olyan világban élünk, amiben szinte minden komollyá vált. Sokszor már nem érdekli az embereket, hogy mit mondanál egy konkrét dologról. Rád néznek, vagy tudnak rólad valamit, és az a te címkéd. Abból már „tudják is”, hogy milyen kritikával illethessenek. Ha nő vagy akkor „ilyen” vagy, ha „férfi”, akkor pedig olyan. A foglalkozásod vagy az öltözködésed is elég ahhoz, hogy megmondják ismeretlenül is, hogy „mi a baj” veled.

Jól jön a humor a neveléshez

Az előbb említett környezetben kísérjük végig a gyerek növekedését felnőtt koráig. Ezért gyakran lenne szükség humorra a sok lehetetlen helyzet és külső körülmény enyhítésére.

Ha sikerül többnyire kísérőnek lennünk a gyerek életében, nem pedig erőteljes beavatkozónak, akkor elmondhatjuk, hogy sikeres szülők voltunk.

A gyerekek azonban nem egyformák. Így van olyan, amikor a szülő többször kényszerül kiegyenesíteni a gyerek kanyarjait, éppen az ő megóvása érdekében. A dolognak ez a része az arányokon múlik: Ne avatkozzunk be annyiszor, hogy a gyerek végül úgy érezze, az életét jellemzően mások irányítják.

Erről az „irányítás arányai” témáról majd máskor írok részletesen. Most, mielőtt túlságosan komollyá válnánk, térjünk vissza a címhez: Humor és gyereknevelés könnyebbsége. Mikor kell leginkább humor a neveléshez?

Az biztos, hogy a legnehezebb helyzetekben jól jönne. Akkor, amikor a szülő érzi, hogy a helyzet túl komoly. Amikor úgy érzi, hogy bármi történik, sérül valami a gyereknél vagy kettejük között. Amúgy megfigyelted, hogy mi sérül legelőször? A kommunikáció. Amikor a gyerek elrohan, vagy egy tinédzser bevágja maga mögött az ajtót. Azt üzeni: „Nem beszélünk!”

A humor a visszatérés esélye a józan észhez

Vegyünk egy példát, amikor az öt éves gyerek többszöri kérés ellenére sem tart be egy szabályt. Nem vihet a szobába ennivalót, mert egyszer-kétszer összesütizte a szőnyeget. Belép a szülő a szobába. A gyerek egyik kezében tányér, a másikkal pedig nagyban majszol egy csokikrémes süteményt. Mivel ez már a sokadik eset, a szülő már-már a plafonon érzi magát.

Ezen a ponton – mondjuk – elszakad a cérna, nem jön létre értelmes nevelési megoldás. Korábban Apa vagy Anya lemondóan legyintett ilyen esetben, és tudja, hogy az sem változtatott semmin. Születhetne jó megoldás, de ha a szülő alaposan felidegesítette magát, akkor nem. Ha dühös, akkor jön a szokásos szemrehányás vagy ennél erőteljesebb reakció.

Minél masszívabb azonban a szülő szembenállása a gyerekkel, annál erősebben szemben áll majd ő is a szülővel. Ennek a vége egy nevelési kudarc, aminek a gyerek is vesztese lesz. Ehelyett a szülő átgondolhatná, hogy mennyi mindent megpróbált már, hogy a gyerek betartsa ezt az egyszerű szabályt, de mi lett az eredménye? Nem sok.

Tegyünk bele valami humort

Ez egy régóta tartó játszma, ami szinte mindig ugyanúgy zajlik. Ez egy „állóháború”, amiben senki sem nyer. Akkor érdemes most lejátszaniuk újra? Nem nagyon! Mert az ilyen szituációkban nincs valódi kommunikáció. Mindenki csak a régi lemezt játssza. Ahhoz, hogy esélye legyen valamilyen humánus megoldásnak, ahhoz újra kommunikációba kellene kerülniük, amikor figyelnek egymásra és meghallgatják a másikat.

Ez könnyen elérhető, ha például a szülő odamegy inkább a gyerekhez és harap egyet a sütiből. Lehetőleg úgy, hogy jól összemajszolja magát. Ennek nevetés a vége. A gyerek biztosan nagyon meglepődne. Az emberek leginkább a beszédről gondolják, hogy az kommunikáció, pedig beleharapni a gyerek sütijébe szintén lehet az. Miért jobb kommunikáció ez, mint mérgesen lehordani őt? Azért mert ez barátságosságot tartalmaz, nem pedig támadást.

Erre bármely szkeptikus azt mondhatja, hogy ezzel nem oldódik meg az eredeti probléma. Valóban, de legalább úgy indítjuk a kommunikációt, hogy esélyünk legyen megoldani. Azután már többféle technika szóba jöhet. Például csinálhat a szülő „leltárt” a gyerekkel a szobában előforduló csoki, sütemény, egyéb foltokról. Nem hibáztatja őt közben, csak egyszerűen összeszámolják.

A realitás szerepe

Az a „szám” már realitás. Azzal már meg lehet győzni a gyereket arról, miért nem eszünk a szobában szétkenhető dolgokat. Mindenesetre sokkal inkább, mint a korábbi indulatosan kezdődő mondatokkal, mint például: „Ezerszer megmondtam, hogy …”, „Mit nem lehet azon megérteni, hogy …!”

A humor nagyon erőteljes módja lehet a realitás létrehozásának. Amin két ember nevetni tud, abban a dologban mindketten látják a lényeget. Ahol pedig hasonlónak látnak valamit, ott már létre is jött a realitás. Realitás nélkül csak elbeszélnek egymás mellett az emberek.

Régi műsor ritkán vezet eredményre

Amikor szülő és gyerek egy konfliktushelyzet elejéhez érkezik, akkor gyakran lejátsszák ugyanazt. Egy tinédzser ismét túl későn ér haza, és kezdődik a szülő és közte a régi „műsor”. Ember legyen a talpán az a szülő, aki képes felismerni, hogy ez így eddig sem vezetett eredményre. Ha azonban ránéz ennek a gyakori, de sikertelen helyzetnek a komikumára, akkor kitalálhat valami új megoldást.

Mi lenne, ha azt mondaná a gyereknek: „Gyere! Elmesélem mi volt gyerekkorom legnagyobb késése és lebukása.” Azután már értené a gyerek, hogy miért kérik a szülei, hogy legalább egy sms-t küldjön, ha tudja, mennyi fog késni.

Milyen humor és gyereknevelés?

Az a humor, ami mindkettőnek az. A többi humornak nevezett dolog inkább gúny!

Humorral sajnos bánthatunk is, amikor az egyoldalú, amikor sértő. Amikor nem együtt nevetnek, hanem valaki más kárára vagy rajta. Ezért, ha mint szülő próbálod humorral megoldani a helyzetet, akkor ügyelni kell arra, hogy a gyerek nehogy úgy érezze, hogy rajta nevetsz. A legjobb, ha a gyerek nevet előbb, akkor már nyert ügyed van.

Lehetetlen? Talán szokatlannak tűnhet, hogy konfliktus helyzetet alakítsunk át nevetéssé. Ennek begyakorlásával sok idegeskedés, veszekedés előzhető meg ilyen módon. Ha a szülő tudja, hogy már negyvenszer vagy százszor ugyanúgy zajlott egy vita, akkor mindenképpen változtatni kell valamit. Tehetjük ezt humorral?

Akció – reakció

Elsőre talán nehéznek tűnhet, ha az ember megszokta, hogy akció-reakció alapon működött odáig. A reakció ebben az értelemben egy negatív érzelemmel teli válasz egy nem kívánatos helyzetre. A gyerek csinál valamit (akció), amire a szülő különösebb megfontolás nélkül negatív érzelmi reakcióval „válaszol”. Utána pedig mindketten rosszul érzik magukat.

A humor nem az egyetlen lehetőség a „reakció” elkerülésére, de egy kis lélekjelenléttel nagyszerű eszköz a konfliktus helyzetek megelőzésére vagy megoldására. Miért baj a negatív érzelmekkel teli szülői reakció? Azért mert arra a gyerek ugyancsak „reakcióval” válaszol. Mindezekkel szemben a józan kommunikáció a célravezető, ha megoldások felé igyekszünk. A humor alkalmazása a nevelésben kis gyakorlással megtanulható.

A humor és a gyereknevelés elválaszthatatlan egymástól, ha boldog gyermekkort szeretnénk biztosítani a családban. Az óvodából és az iskolából sem hiányozhat, ráadásul e kettő összhangja jó hatással van pedagógusok kiégésének megelőzésére is.

Milyen könyveket ajánlunk, ha együtt szeretnétek nevetni?

A kis Nicolas-sorozat: Egy örök kedvenc, ami a gyerekek mindennapjait vicces és szerethető módon mutatja be.

Lázár Ervin meséi: A Négyszögletű Kerekerdő humora és varázslatos történetei kicsiknek és nagyoknak is igazi élményt nyújtanak.

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták: Ha szeretitek az állatos kalandokat és a természet közelségét, ez a humoros családi történet kötelező olvasmány!

A humor nemcsak szórakoztat, hanem tanít és gyógyít is. Legyen szó nehéz helyzetekről vagy a mindennapok kisebb-nagyobb kihívásairól, a humor segítségével sokkal könnyebb lesz az élet. Ne felejtsétek: a humor a gyermeknevelés egyik legerősebb titkos fegyvere!

Forrás: www.hintalovon.hu, www.gyerekneveles.hu

Növekedési fájdalom a gyereknél: tünetek és házi módszerek az enyhítésre

Habár növekedési fájdalomnak hívjuk, még nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a csont növekedése miatt alakul ki az este jelentkező nagyfokú fájdalom.

“A növekedési fájdalom olyan fájdalom a lábakban, amelyek mögött nincs ismert sérülés vagy más folyamat” – mondta el a Romper-nek dr. Jaime Friedman, a 4S Ranch Gyermek alapellátási Orvosi Csoport (Children’s Primary Care Medical Group 4S Ranch) gyermekorvosa, aki hozzátette, hogy bár növekedési fájdalomnak nevezik, jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a fájdalmat csontnövekedés okozná.

3-5 éves kor között a leggyakoribb

Az orvosok általában egyetértenek abban, hogy a növekedési fájdalom tipikusan azonos korban fordulhat elő a gyermekeknél, általában óvodás korban, a 3-5 éves korosztályban. Friedman szerint ez visszatérhet iskolás-, majd fiatal tizenéves korban is.

Általában a lábak fájnak

A növekedési fájdalom leggyakrabban a lábban jelentkezik, de nem az ízületekben. Dr. Rommel Morales, a Dél-Floridai Közösségi Egészség (Community Health of South Florida) központ gyermekorvosa szerint a gyermek tapasztalhat mélyről jövő fájdalmat, lüktetést, görcsöt mindkét lábban, pontosabban a vádlikban, a lábszárakban, a lábak oldalán, a térdek mögött. A fájdalom inkább az izmokban, inakban, ínszalagokban jelentkezhet, mint az ízületekben és a bokákban. A fájdalom lehet enyhe, de annyira erős is, hogy sírást okoz a gyermeknél – mondta el a Romper-nek dr. Vanessa Slots, a Renown Health gyermekgyógyászati osztályának vezetője. Ez általában olyan általános izomfájdalom, amely nem egy specifikus területre koncentrálódik.

Később tapasztalja a fájdalmat a nap folyamán

Nem ritka, hogy a gyermek napközben nem érzi a növekedési fájdalmat, de lefekvéskor igen. Ez a fájdalom gyakran este vagy éjszaka jelentkezik, sokszor szórványosan, tehát nem minden éjjel.

Éjszaka felébred

Mivel éjszaka is jelentkezhet a fájdalom, nem ritka, hogy a gyermek emiatt felébred. A leggyakoribb tünet az éjszakai felébredés térd- és lábfájdalommal. Gyakran jelentkezik ez a fájdalom egy különösen megerőltető nap után. Ha ilyen napon van túl a gyerek, akkor akár számítani is lehet a növekedési fájdalomra.

Fájdalmat érezhet a karjaiban

A növekedési fájdalom leggyakrabban a lábakban tapasztalható, de van olyan gyermek, aki a karjaiban tapasztalja. A fájdalom ekkor is izomfájdalom, nem pedig ízületi, mondta el a lapnak Slots. Friedman felhívta rá a figyelmet, hogy a növekedési fájdalmat a hátban nem szokták érezni, a hátfájás nem társul ehhez, ezért ezt feltétlen jelezni kell gyermekorvosnak.

Nem túl gyakori következmény, de előfordulhat hasfájás a növekedési fájdalom mellett – említi Friedman doktor. Hasonlóképpen ritka kísérő tünet még a fejfájás.

Az enyhe masszázs, meleg fürdő vagy borogatás is segíthet enyhíteni a fájdalmat. Az ízületek duzzanata, bőrpír, erősebb fájdalom, sántítás, fogyás, kiütések vagy bármilyen szokatlan viselkedés esetén feltétlenül beszéljünk a gyermekorvossal, mert komolyabb problémát is jelezhetnek a tünetek.

Figyelem! A cikkben található információ tájékoztató jellegű, ha növekedési fájdalomra gyanakodsz a gyermekednél, kérd ki a gyermekorvos véleményét!

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Kommunikációs trükkök a dackorszak alatt

 

 

 

 

 

 

 

A totyogókkal való beszélgetés gyakran kerül úgy szóba, mintha valamely külön nyelvről, vagy más népcsoportról lenne szó. Dacoskodnak, ellenállnak és mintha egyáltalán nem értenék, mit szeretnénk mondani nekik. Pedig elegendő néhány kommunikációs fogásra odafigyelnünk.

A dackorszak közepette úgy érezheted magad, akár egy idegen bolygón – a gyermeked szinte kifordul önmagából, hisztizik, akaratoskodik. Miközben azon tűnődsz, hová lett az ennivaló, nyugodt kis szeretetgombóc, és ki ez az ordítástól rákvörös minidiktátor – ne veszítsd el a reményt, mert nem fogtok egymástól eltávolodni.
Sőt, ő sem marad mindig ilyen. Íme, néhány kommunikációs trükk a túléléshez – javasolja a csaladinet cikke.

Csak a gyors fejlődés az oka: a hirtelen rázúduló új képességek sora, a kialakuló énkép, a határok keresése és így tovább. Mind-mind természetes dolgok, fontos lépcsőfokok, melyeken végig kell segítened gyermeked. Az újonnan szerzett „tudományok” gyakran okoznak frusztrációt, amikor mindent egyszerre akarnak megtenni vagy épp kimondani, ám az nem sikerül rögtön. Segíts neki csökkenteni a belső feszültséget, s így könnyebben megértitek majd egymást is.

Nézd az ő szemével!

 

Az egész napos hisztik, veszekedések mellett bizonyára neked sem sikerül a nyugalom szobraként viselkedned megszakítás nélkül. De sokat segít, ha megpróbálod a gyermek szemszögéből nézni a dolgokat. Ez mindkettőtöket megnyugtat majd. Neked könnyebb lesz elfogadnod a reakcióit, ha tudod azok miértjét, őt pedig megajándékozod a tudattal, hogy van, aki megérti őt.

Egyfelől a felnőtteknek járó tiszteletet meg kell adnod neki, ugyanakkor tudnod kell, hogy nem egy kicsinyített felnőttel állsz szemben. Számos problémájuk, félelmük valós, legalábbis számukra az. Nem azért találja ki, hogy bosszantson: tényleg fél bemenni a fürdőszobába, hiszen legutóbb az a nagy fehér szörnyeteg lekicsinyítette a pulóverét, ami már csak a macijára jó. Mi van, ha ő lesz a következő áldozata a mosógépnek?

Ilyenkor ne mondj ítéletet („Látom, hogy félsz”) és ne véleményezz („Nincs mitől félned, csak a csecsemők félnek…”). Egyszerűen add meg a lehetőséget, hogy elmondja, mi zavarja és feloldja a feszültségét, mondjuk így: „Látom, hogy zavar valami, szeretnéd, ha ölbe vennélek és megbeszélnénk?” Ezzel amellett, hogy empátiára tanítod, a kettőtök kapcsolatát és a bizalmat erősíted.

Kommunikációs 1X1

Azt mondd, mit szabad!

Próbáld a NEM-eket IGEN-ekké változtatni. Ha egy kisgyermek örökké csak azt hallja, hogy ezt se csináljon, azt se csináljon, nem igazán fejlődik sem a belső kontrollja, sem az én-tudata. Nem is hinnéd, milyen sok gyermek hiszi, hogy az ő neve valójában „Nemszabad”. A tiltások halmozása helyett inkább próbálj arról beszélni, mit szabad és mit kell megtennie. Ebből fogja megtanulni, mik a kötelességei, és a lehetőségei.

A „Ne dobáld szét a ruhákat!” helyett célravezetőbb, ha azt mondod: „Gyere, szedjük össze a ruhákat és tegyük a mosógépbe”. A „Ne csinálj rendetlenséget!” mondat kiváló helyettesítője lehet: „Pakold össze a játékaid!”. A lényeg, hogy azt add a gyermek tudtára, mit vársz tőle, ne pedig azt, ami tilos, a „NE” szóra ugyanis hamar immunisak lesznek. Tartogasd vészhelyzetekre ezt a kifejezést.

 

 

 

 

 

Forrás:  https://felelosszulokiskolaja.hu

Milyen esernyőt válasszunk egy gyereknek? Mit kell figyelembe venni a választás során?

Ha úgy gondolod, hogy az esők és felhők borússá tehetik gyermeked napjait, akkor állj meg egy pillanatra. A piacon elérhető sok élénk és színes esernyőnek köszönhetően biztos lehetsz benne, hogy a lurkó még esőben is izgatott lesz, hogy oviba vagy suliba induljon. A gyerek esernyőknek nemcsak a szemnek kell tetszetősnek lenniük, hanem minden olyan funkcióval rendelkezniük kell, amely megvédi a porontyot a felhőszakadástól. Ebben a cikkben inspirációt próbálunk nyújtani neked ebben a témában, hogy tényleg minden szempontból hasznos és kedves gyerek esernyővel tudd feltuningolni a családi készletet. Ja, és ha vásárlásra adod a fejed, ne csodálkozz, ha a gyerek folyamatosan az „Ess eső, ess” című dalt fogja énekelni, hogy használni tudja végre az új esernyőjét.

Esernyő a gyereknek – miért legyen egy gyereknek saját esernyője?

A gyermek esernyő nemcsak esőfelszerelésként vagy védőpajzsként funkcionál a nap káros sugarai ellen, hanem az önkifejezés kiváló eszköze is. Egy divatos és imádnivaló esernyő nagyszerű kinyilatkoztatási lehetőségként is szolgálat a divat terén, így gyermeked örömmel fogja használni, és magával vinni ezt az eszközt, hogy megvédje magát a változó időjárási elemektől. A gyerekeknek szánt esernyőket a kisgyermekek igényeinek szem előtt tartásával tervezték, mivel kisebbek, mint a szokásos felnőtt típusok. A kisméretű, kisebb fogantyús esernyők kényelmesebbek a picik számára, így apró kezükkel is a komfortzónájukon belül maradva használhatják őket. Függetlennek érezhetik magukat, hisz egyszerűen csak kinyitják saját esernyőjüket, amikor szükség van rá, majd elrakják, ha már nincs használatban. A gyártók számtalan olyan dizájnt kínálnak, amelyek minden korosztály számára vonzóak. A nyomatok széles választéka áll rendelkezésre, hogy a gyermek biztosan megtalálja az egyedi preferenciáinak megfelelőt.

Melyek a legbiztonságosabb esernyők a gyerekek számára?

Bár a gyerek esernyők dizájnjának és nyomatainak választéka végtelen, nem elég csupán erre fókuszálni a vásárlás során. Figyelembe kell venni az alapvető biztonsági tényezőket is, amikor kiválasztod a legjobbat a gyermeked számára. Gondot kell fordítani az esernyő tartósságára és biztonsági jellemzőire is, mint például a lekerekített hegyek, a keret üvegszálas anyaga és az erős és lekerekített fogantyú. Azon túl, hogy az esernyő esztétikai megjelenésére összpontosítasz, szem előtt kell tartanod ennek a kiegészítőnek a funkcionalitását és megbízhatóságát is.

Mire kell figyelni, amikor esernyőt választunk egy gyermek számára?

A gyerekbarát stílusra és kivitelre mindenképp. A forma és kinézet nagyban meghatározza majd a gyermek használat iránti attitűdjét, a kivitel pedig egyértelmű hatással lesz arra vonatkozóan, hogy képes legyen megfelelően és abszolút biztonságos keretek között használni majd. Figyeljünk rá, hogy könnyen nyitható legyen a kicsi kezek számára, és illeszkedjen a gyerek méreteihez kinyitva és összecsukva is. Emellett fontos kérdés a súly is, preferáljuk a 300 gramm körüli darabokat, mivel ez a nagyjából optimális tömeg az esetükben.

Milyen korban a legmegfelelőbb, hogy egy gyereknek saját esernyője legyen?

Akkor, amikor a kicsi egyszerűen túlnő azon, hogy megossza veled a korlátozott esernyőtered, vagy már egyszerűen ő ragaszkodik ahhoz, hogy sajátja legyen. Ilyenkor jön el az idő, hogy bizony szüksége lesz egy saját gyerek esernyőre. Amikor ez a nap nálatok is beköszönt, nyilván ne egy szabványos esernyő vásárlásában gondolkozz, mert az valószínűleg túl nagy lesz ahhoz, hogy magával vigye és kontrollálja a működését. Ehelyett fektess be egy kifejezetten gyerekeknek készült esernyőbe. Ha már belefáradtál abba, hogy átázz, miközben a gyerek teljes mértékben a te ernyőd előnyeit élvezi az esős napokon, válassz neki egyet az esernyő gyerekeknek kialakított modelljeiből, hogy melegen és szárazon maradhassatok mindketten. Itt vannak a legjobb esernyők gyerekeknek, amelyek szárazon és boldogan tartják őket, és a non plus ultra, hogy téged is.

Ha kislánynak keresgélsz, akkor gondold át az esernyő egy lánynak prioritások halmazát. Mit szeret a kis hercegnő? Az állatokat, a csipkéket vagy a rajzfilmfigurákat? A legnépszerűbb aktuális kedvencek mindig megtalálhatók a nyomatok listáján, de a kislányok minden bizonnyal beleszeretnek a fodros szélű vagy szép színű típusokba is.

Ha pedig fiúgyermekkel áldott meg a sors, akkor az esernyő egy fiúnak dizájnok listáján kell átrágnotok magatokat, nyilván a fiúsabb tónusok preferálásával. Ha van egy jó ötleted a gyermek érdeklődési körére vonatkozóan, akkor könnyen kitalálhatod, hogy a gyermek esernyők milyen formái lesznek vonzóak a csemete számára. Például, ha szereti a focit, akkor minden bizonnyal jó választás lenne egy futball-labdával díszített esernyőt választani. Ez nyilvánvalóan nem fontos követelmény, mivel az egyetlen igazi attitűd az esernyő funkcionalitása, de mivel az esernyők viszonylag alacsony költségvetésű és hatalmas szortimenttel rendelkező árucikkek, érdemes olyan kialakítást választani, amely igazán tetszik majd a kicsinek. Így sokkal könnyebb lesz rávenni őt az esernyő használatára, ami sokkal problémásabb lehet egy nagyon egyszerű esernyő alternatívával.

Forrás: www.blog.ecipo.hu

Ezt a 7 készséget tanítsd meg a gyerekednek, mielőtt elkezdi az első osztályt

Az iskolához nem elég a szépen bepakolt iskolatáska és a megfelelő órák átücsörgése. Egy sor olyan képességre is szükség van, amire elsőre nem is gondolnánk.

Amint elkezditek a sulit, rá fogsz jönni, hogy a tanárok csupán a 45 perces órákat tartják meg. Megtanítják a gyereket az adott tantárgy követelményeinek teljesítésére, de rossz esetben ezenkívül nem foglalkoznak vele. Nem tudnak odaállni mindegyik elsős mellé megnézni, jól mosott-e kezet, a megfelelő terem felé tart-e, vagy megette-e az ebédjét. Ezért neked, a szülőnek kell az iskolaérettségig felhozni a gyereket arra a szintre, amilyen önállóságot egy iskola megkíván. 

#1 Tájékozódás az épületben és azon kívül

Nagyon kényelmes kiszállni az autóból, majd anyuval vagy apuval kézen fogva elsétálni az adott osztályteremig. Ám egy idő után maguk a tanárok és a gyerekek is kérni fogják, hogy a szülők ne lépjenek be az iskola területére, hacsak nem muszáj. Ez nem csupán a járványhelyzet szülte kényszermegoldás, vírus nélkül is el kell jutniuk a gyerekeknek arra a szintre, hogy maguk jutnak be a suliba és ülnek le a megfelelő teremben a helyükre. A rosszul tájékozódó, elveszett típusú gyerekeknek komoly kihívást jelenthet megtalálni a tornatermet, az ebédlőt vagy az illemhelyet. Segítség, ha képességfejlesztésbe fogtok, és még a tanítás előtt többször is végigjárjátok a szükséges útvonalakat. Ha erre nincs lehetőség, akkor kérjetek segítséget az osztályfőnöktől, néhány iskola például közread digitális térképet, amivel már otthon lehet gyakorolni a tájékozódást. Emellett fontos, hogy az iskolás ismerje a KRESZ rá vonatkozó szabályait, és ennek megfelelően közlekedjen az iskolán kívül. Az ész nélküli rohanás helyett meg kell tanulniuk körültekintően és felelősen viselkedni: ezt is érdemes gyakorolni addig.

#2 Kézmosás és higiénia

Hiába csinál otthon mindent megfelelően egy gyerek, sajnos a legtöbbjüknek megvan az a bosszantó szokása, hogy a szülői tekintettől távol a harmadát teljesíti a megszokottnak. Siet, nem akar leégni a többiek előtt, vagy épp hozzájuk alkalmazkodva blicceli el a kézmosást vécéhasználat után. Talán nem kell kifejtenünk, miért olyan fontos, hogy a mosdóból kifelé jövet minden gyerek szappannal, kellő ideig kezet mosson. Készítsünk össze tisztasági csomagot, ha az iskolában már a második napon nincs szappan, és vegyük rá a gyereket a használatára. Ha ezzel kilóg a sorból, akkor nagyon trükkösen kell eljárnunk, esetleg a saját időnket és pénzünket nem kímélve – vagy a szülőkkel összefogva – érdemes folyamatosan felszerelni a gyerekünk által használt mosdót megfelelő higiéniai termékekkel. A szokások kialakítása is fontos: találjunk egy kellően divatos dalt, amit el kell énekelni az alatt a 20 másodperc alatt, amíg szappanozzák a kezüket, olvassunk erről szóló könyveket, és persze elsősorban mutassunk jó példát. 

#3 Helyes segítségkérés

A gyerekek gyakran összetévesztik az önállóságot a némasággal, azaz maguk akarnak megoldani mindent, és félnek attól, hogy segítséget kérjenek. Talán azt sem tudják, hogy kell, ha nem a szüleikről van szó. Elsősorban érdemes eloszlatnunk azt a tévhitet, hogy ez dedós dolog. Persze meg kell találni egyfajta egyensúlyt a tanár nyakában lógás és a Chuck Norrist megszégyenítő szótlan, egyszemélyes világmegváltás között, de ha beszélgetünk erről otthon, szerepjátékokat játszunk, könyveket olvasunk (főleg olyanokat, amelyekben a főhős azért kerül bajba, mert nem szólt egy megbízható felnőttnek), akkor szeptemberre ez is menni fog. 

#4 Öltözködés megfelelő sebességgel

Mindannyian ismerjük a lassú gyerekeket. Ők azok, akiknek hiába van meg minden képességük a cipőkötéshez, sapkafelvételhez, mégis a legutolsóként cammognak ki az udvarra, és becsöngetéskor is még valami csomót bogoznak. Ezt óvodában még tolerálják, de az iskolában senki nem fog ott állni és segíteni a lassabb csemetéknek. Vagy odaérnek ebédre, vagy nem. Érdemes hát még otthon felgyorsítani a tempót és beszerezni olyan ruhadarabokat, amikkel könnyen boldogul a gyerekünk: ilyen a tépőzáras cipő, az egyujjas kesztyű, a sállal egybeépített sapka, a praktikusan felrántható esőnadrág és társaik. 

#5 A pad és az eszközök rendben tartása

Ez is egy olyan elvárás az iskola részéről, amire sok kisdiák nincs felkészülve. Pláne akkor, ha otthon mindig elpakolnak utánuk a szüleik. A technikadoboz tartalmának rendszerezése, a tornazsák, a tisztasági csomag hazavitele és nem otthon felejtése, a tolltartó káoszának uralása mind rendszerező képességet igényel. Épp ezért ne pakoljunk be a gyerek helyett. Hagyjuk, hogy ő álljon neki a feladatnak mellettünk, mi pedig lássuk el hasznos tanácsokkal. Magyarázzuk el, miért kell a szalvéta az uzsonnás csomagba, miért kell hazahozni a nap végén, milyen büdös tud lenni a kéthetes tornacucc, hogyan nem esnek ki a padjából a könyvei stb. A szétszórt gyerekeknek segíthetünk praktikus, feliratozott rendszerezőkkel. 

#6 Több feladat megjegyzése és megoldása

Lesz olyan nap az iskolában, amikor a tanár felír valamit a táblára, azt kéri a gyerekektől, hogy másolják le, majd rajzolják le, mit gondolnak erről a témáról, aztán vigyék a kész művet az asztalán kihelyezett pontra. A gyakorlatlan kisiskolás ebből nagyjából egy tennivalót teljesít. Folyamatos gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy meg tudjon jegyezni több utasítást is. Ehhez még a nyáron kezdjük kicsit önállóságra szoktatni. Például kérjük meg, hogy mossa meg a fogát, és aztán vegye fel a pizsamáját. Ne álljunk ott mellette azt kérdezgetve, megvagy már? Figyeljük, mit reagál, és fokozatosan terhelve szoktassuk a feladatsorok memorizálásához. 

#7 A saját holmijának felügyelete

A kisgyerekkorban az a jó, hogy szinte mindenre mások figyelnek. Ha valami hiányzik, lehet nyaggatni valamelyik szülőt, hogy keresse meg. Az iskolában erre már nem fog ráérni egyik pedagógus sem. Ezért érdemes gyakorolni már most a gyerekkel azt, hogyan figyeljen a saját holmijára. Kezdjük egy kis hátizsákkal, amiben még nincs semmi fontos, és bízzuk rá, hogy telepakolja játékokkal (mindegyik szimbolizálhat valami iskolás tárgyat, tolltartót, uzsonnás dobozt, az aznapra kért gyurmát, a későbbi hidegre szükséges öltözéket, ebédpénzt, bármit). Ezt legyen az ő feladata vinni, ne szóljunk neki, ha otthagyja valahol (persze az elején meg lehet kérdezni: nem hiányzik valami?), esténként pedig a következő napra pakoljon ismét össze. Tanítsuk meg arra, hogy tételesen számba vegye, mije van meg, és mi hiányzik, illetve rendszerezze a dolgait. Ezzel elősegítjük, hogy az iskolatáskájában, a padjában és a fogason is megtaláljon majd mindent.

Forrás: www.divany.hu