Fényképeik ,,Kötődően hordozva nevelünk, a hónap babái" címmel a Gyerecsak Egyesület irodájában (Kossuth tér 8. fsz. 4.) megtekinthetőek! (csak a fotóik!)
A hónap babái: Balázs, Lenke és Miklós
Mi a legnagyobb siker, amit családként megéltek?
Amibe belekezdett a család, az általában sikeres volt. Siker
az is, hogy sikerült három gyerekes nagycsaládot kialakítani. Sikeres volt,
ahogy érkeztek a gyerekek. Siker az is, hogy a három gyerek milyen jó testvér,
mennyire szeretik egymást. Gyakorlatilag, amibe belefogtunk, minden jól sült el
eddig. Reméljük, hogy így marad!
Mi a legnagyobb kihívás, amivel nőként vagy anyaként szembe
kellett nézned?
Talán az, hogy egy öt fős család élete elég zsúfolt, és van
még mellette két kutya, akiket szintén családtagként szeretünk, illetve több
kisállat. Mindenkinek van igénye, és ezt a sokféle igényt összeegyeztetni, hogy
mindenkire jusson elég idő és türelem, ez elég nagy kihívás nekem.
Ha változtathatnál a mai családok sorsán, mit tennél, hogy a
gyerekeknek jobb legyen?
Szerintem jobb lenne a gyerekeknek, ha több olyan
részmunkaidős munkahely lenne, ahova az anyukák vissza tudnak menni dolgozni
úgy a gyerek mellől, hogy mégis több idejük marad a gyerekekre is. Ha nyolc
órában dolgoznak, mire hazamennek négy-öt óra, és szinte semmi idejük nem marad
hétköznap egymásra a családoknak. Illetve lehet, hogy ha több ilyen
kisközösséget létrehoznának, főleg nagyobb településeken, ahol elszigeteltebbek
az emberek, ahol anyukák a kisgyerekeikkel össze tudnának járni, és megoldani
akár a gyerekek egymás közötti felügyeletét felváltva, szerintem az is segítene
a mai családok sorsán.
Van-e nő vagy anya, akit a példaképednek tekintesz?
A nagymamám. Engem a nagymamám nevelt fel, és nyugdíjas volt
már, amikor hozzá kerültem. Nagyon kevés pénzből gazdálkodott és sokszor
éreztem akkor úgy, hogy nekem nincsenek olyan szép ruháim, és nincsenek olyan
játékaim, mint másoknak. Ha így visszagondolok, nem érzek semmi hiányt, hogy
gyerekkoromban valami igazán hiányzott volna, mert nagymama mellett megkaptam
mindent. Sokat törődött velem, sokszor összebújtunk, játszottunk, kártyáztunk.
Elvitt sokszor nyáron strandra, tehát amire szükségünk volt, azt mindent
megkaptam. Ő a példakép, hogy nem az a fontos, hogy szép ruhája és játéka
legyen az embernek, hanem, hogy megadjon mindent a gyerekeinek.
Mit tudsz a nők, illetve anyák jogairól?
Erről a részről tájékozódott vagyok, mert a párom
vállalkozásának van egy könyvelője, aki az ilyesminek mindig utánanéz, és
naprakészen tudja. Ő szokott szólni, hogy mikor mit lehet igénybe venni.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kötődő neveléssel, illetve a
hordozással?
Szerintem minden anyában benne van a kötődő nevelés eleve.
Ha egy lakatlan szigetre kitennének egy anyukát a babájával, szinte biztos,
hogy kötődően nevelné. Inkább a társadalom az, illetve a „segítőkész”
ismerősök, akik ettől eltántorítják az anyukát. Mielőtt született a nagyfiam és tájékozódtunk, hogyan megy majd a szülés, és hogy milyenek a kórházak,
meglepődve tapasztaltuk, hogy legtöbb helyen az a szokás, hogy megszületik az
újszülött és elviszik az anyukájától egész éjszakára, és nappal is csak három
óránként hozzák oda. Ezen nagyon megdöbbentem, és kerestünk olyan kórházat,
amit száz kilométerre Debrecenben találtunk akkor, ahol nem így működött az
újszülött osztály a babák az anyukával maradhattak éjjel-nappal egyfolytában.
Szerintem már ez fontos a kötődő nevelésben, hogy piciként is lehessen együtt a
baba és az anyuka. A második gyerkőcömet, Lenkét is Debrecenben szültem. Miklós
és Balázs születése között pedig eltelt nyolc év. Nyolc év elteltével pedig
Kisvárdán is javult a helyzet. Lenkével is gondolkodtam rajta, hogy itt fog
születni, de nem lehetett az, hogy ott lehet mellettem a baba, mert zavarja a
többi anyukát, pedig soha egyik sem sírt a kórházban sem. Nem értem, hogy miért
zavarta volna őket. Emiatt a második gyermekkel is elmentünk Debrecenig.
Szerencsére nagyon gyorsan született, de így is rizikós volt, hogy odaérünk-e.
Miklós aztán olyan gyorsan kirobbant szinte a hasamból, hogy vele oda sem
értünk volna Debrecenbe. Szerencsére addigra már itt is valamivel jobb volt a helyzet.
Ha nem is engedték, hogy mellettem legyen az ágyban, hanem a kis ketrecbe
kellett rakni, de ott volt velem végig. Így már végül is jó volt vele is. Az
első, második gyermeket nem tudtam kendőben hordozni. Bár már az első gyermekem
születése előtt vettem kendőt, és próbálgattam is beletenni a gyereket, de
egyedül nem sikerült. Akkor még nem tudtam segítséget kérni. Ennek ellenére
sokat hordoztuk Balázst is, kézben. Már amire nyolc hónapos lett, teljesen
tönkrement a derekam. Szerencsére apuka is ilyen lelkesen hurcolászta. Amikor
otthon volt, az ő kezében volt a baba. Balázs is ott aludt mellettünk, bár ő
elfogadta, hogy a mellettünk lévő kiságyban, és csak szoptatásra vettem át
éjszaka. A másik két baba viszont hosszabb időre beköltözött a családi ágyba.
Aztán mikor Miklós született, akkor a másik két gyerkőc mellett csak úgy maradt
mindenre időm, hogy muszáj volt megtanulni kendőzni. Akkor már több segítséget
lehetett kérni. Eleinte az internetről, hiszen előre kötni könnyebb, azt meg
tudtam tanulni. Hátrakötésben pedig Ramóna (Nyíregyházi Babaklub alapító
vezetője) segített, amikor bizonytalan voltam, hogy hogy kell, hogy jó vagy
nem. Azt nem tudnám megmondani, hogy hol találkoztam először a hordozással,
mert az első gyermeket is szerettem volna hordozni. Nem emlékszem rá, hogy mi
alapján döntöttem el, csak azt tudtam már akkor is, hogy milyen jó dolog lehet.
Próbálkoztam Lenkével is, de őt sem tudtam még hordozni. Havonta
egyszer-kétszer sikerült belerakni őket, de most már tudom, hogy nem voltak elég
szorosan kötve, az volt a baj. Bizonytalannak érezték a dolgot, és nem tetszett
nekik. Miklóssal pedig már annyi információt lehetett találni, addigra már az
internetről is. Amikor két hetes volt, akkor kezdtem el hordozni. Előtte két
hétig nagyon nyűgös baba volt, állandóan nyafogott, semmi nem volt jó neki.
Onnantól kezdve, hogy elkezdtem vele kendőzni, egy csapásra megváltozott az
egész gyerek. A harmadik alkalommal, mikor megérezte a kendő illatát, már
teljesen ellazult, sőt, már kötés közben elaludt benne. Azóta olyan kis nyugodt
és kiegyensúlyozott gyermek.
.jpg)
.jpg)
Milyen előnyöket, illetve eredményeket tudsz be ennek a
nevelési módszernek?
Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozott a gyermek. Sokkal
inkább mer önmaga lenni, mert érzi, hogy biztonságban van. Nyitottabb is, attól
függetlenül, hogy jobban kötődik a szüleihez, mégis másokkal szemben
nyitottabb. Nem visszahúzódó, hanem könnyen tud kapcsolatot kialakítani a
külvilággal. Önállóbb is sokkal. Nem tudom, hogy a hordozásnak köszönhető-e, de
gyorsabban is fejlődött. A mozgásban is és a beszéde is. Nyolc hónapos kora óta
beszél, nyolc hónaposan már mondta, hogy apa. Balázs nyolc hónaposan kezdte
megérteni az első szavakat, Miklós pedig akkor már elkezdett beszélni. Kilenc
hónaposan már a bicikli szót is mondta, hamar elkezdte. Persze az anyukának is
nagyon előnyös a hordozás, hiszen olyan, mintha nőne még két keze. Nem az van,
hogy amikor a gyerek alszik, akkor kell minden házimunkát megcsinálni, hanem
több idő jut mindenre.
Mesélnél egy kicsit a gyermekeidről? Milyen személyiséggel
rendelkeznek?
Balázs 10 éves, egy nagyon-nagyon okos és gyors felfogású
gyerkőc, viszont nem tud megülni a fenekén. Egyrészt nagyon gyorsan tanul, jó
jegyei vannak, de nagyon nagy a mozgásigénye. Emiatt a magatartásával nem mindenki
elégedett. Lenke 7 éves, pont az ellentéte Balázsnak. Ő nagyon nyugodt, szeret
leülni és elpepecselni valamivel sokáig. Kitartó és nagyon jó kislány. Az
óvodából is rendszeresen hazahozta az uzsonnára járó csoki szeletet, hogy
megossza a testvéreivel. Jószívű kislány. Miklós pedig nagyon akaratos. Ha
valamit nagyon el akar érni, azt véghezviszi. Nagyon nyugodt, és attól
függetlenül, hogy milyen kicsi még, meg
lehet beszélni vele nagyon jól a dolgokat. Nagyon különböznek egymástól, de
abban nagyon hasonlítanak, hogy nagyon szeretik egymást. Nagyon jó, hogy nincs
testvérféltékenység. Nagyon szeretik egymást, és ha az egyikőjüknek bánata
van, akkor a másik kettő vigasztalja. A kicsivel is nagyon sokat játszanak. Azt
hittem, hogy a kicsi annyira eltér majd korban tőlük, hogy majd nem lesz
úgymond a csapat tagja, de vele is sokat játszanak, bohóckodnak együtt,
bújócskáznak, fogócskáznak.
.jpg)
Milyen szemléletmódot tanítasz és adsz át a gyermekeidnek,
hogyan készíted fel őket az életre?
Próbáljuk azt hangsúlyozni, hogy az életben nem a tárgyak a
fontosak, hanem inkább az emberek, az emberi kapcsolatok azok, amiktől többet
kapunk. Az együtt töltött idő fontos. Valamint fontos, hogy
környezettudatosságra neveljük őket. Elég nagy bajban van a Föld, a környezetet.
Eléggé rombolja az emberiség, emiatt a gyerekeinknek és a gyerekeink
gyerekeinek lesz egyre nehezebb az élet. Fontos, hogy odafigyeljünk a
környezetre, tiszteljük a növényeket és az állatokat. Úgy bánjuk velük, ahogy
minden élőlény megérdemli, hogy bánjanak vele. Figyeljünk arra, hogy ne
folyassuk feleslegesen a vizet, hogy lekapcsoljuk a lámpát, hogy ne termeljünk
annyi szemetet, szóval minél kevesebb szemetet termeljünk lehetőleg. Ezek a
legfontosabbak.
Ha össze kellene hasonlítanod a saját gyermekkorodat és a
gyermekeid gyermekkorát, akkor milyen hasonlóságokat és különbségeket tudnál
említeni?
Nagy különbség, hogy szerintem nincsen akkora szabadságuk
most a gyerekeknek, mint régen. Régen kimentünk az utcára, és együtt
játszottunk anélkül, hogy félnünk kellett volna, hogy valaki ellop bennünket
vagy elüt valami. Így nagyon sok időt töltöttünk a szabad levegőn, mindenféle
játékeszköz nélkül a fantáziánkat használva. A mostani gyerekeknek erre sokkal
kevesebb lehetősége van, azért is, mert a közbiztonság nem annyira jó, mint
régen, illetve sok minden elvonja a figyelmüket. Mindenféle virtuális dologra
gondolok, mint a tévé, a számítógép, és ezek miatt kevesebb időt töltenek
együtt, játszva. Ez a fő különbség. Hasonlóság pedig, hogy ugyanúgy szeretetben
neveljük őket, mint minket neveltek, és a fontos dolgokat próbáljuk ugyanúgy
átadni nekik, mint a mi szüleink.