Télkezdet
Erdő-mező ködbe merül,
hideg, sötét éjszaka ül a zúzmaracsillagokra.
Felhők égi magasából egy hópihe idetáncol
a
szél karján ablakunkba.
Odakint
Ünnep előtt karácsonyfát állítottunk a madaraknak.
Odaröpülnek örvendezve, csiviteléssel teli az ablak.
Feldíszítettük ágait faggyúval, maggal, eleséggel
mindig
találnak valamit: várjuk őket finom ebéddel.
Szánkódomb
Találtam egy színes, füles reklámszatyrot.
Ki ne nevess, fölkaptam, s futottam vele
kedvenc szánkódombom fele.
Fényes-síkos a felszíne, kantárszár a kajla füle,
fürgén-gyorsan fordul veled,
nem
töri föl a feneked.
Aranyosi
Ervin: Téli ölelés
Egy
ölelés átmelegít, nem számít a nagy hideg.
Nem kell hozzá sokat tenni, csak kitárni a szíved.
A szeretet onnan árad, s nem számít a jég, s a fagy.
Szíved összes melegével állandóan védve vagy!
Nézd
a Holdat!
Nézd a Holdat, anyám, úgy süt a világra odafentről,
mint egy mennyei lámpa.
Kedves Hold, kedves Hold, beárad a fényed,
úgy ragyog a padlóm, rálépni is félek.
Beragyog szobámba ezüstös sugarad,
halkan körbejárja a játékaimat.
Régóta figyelem: mindig velem marad
egy
aprócska csillag, talán a kisfiad.
Weöres
Sándor: Tél
Hó
a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.
Délen a fecske, a gólya
gondol-e ránk?
Nincs dal az ég hidegében,
károg varjúsereg.
Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!
Weöres
Sándor: Köszöntlek, karácsony
Karácsony, karácsony
jég-udvaros napja,
jég-reszelős napja!
Mindenki az uzsonnáját
hókendőbe kapja.
Köszöntlek, karácsony,
fagy-csillagos éje,
megdermedt napkelte,
szürke madár röpte,
új esztendő közelgése,
Mikulás hónapja.
Zigány
Árpád: Téli mulatság
Ni, hogy szalad ez a szánkó
a fagyos, fehér havon:
Ezt a drága mulatságot
bizony sokért nem adom!
Arra fordul a Jóska is,
aki hó-embert csinál;
Nézd csak, hogy irigyli őket
s milyen bámészkodva áll!
Bizony ő is jobb szeretne,
Szánkón járni, ha lehetne!
Lámpás
dal
Lámpa, lámpa, fényes lámpa, fényed szívemet bejárja!
Csöndes gyertyafényed ragyog, de nem éget.
Lámpa, lámpa, fényes lámpa, világítsz az éjszakába,
fénylik
fürge lángod, szelíd lobogásod.
Sült
alma
Tudjátok-e mi lehet a sütőben gyerekek?
Pifeg-pufog, fakad sírva, de ha feltálaljuk néma:
a habos-babos, ráncos-báncos, sárga-piros alma.
Gyorsan, gyorsan gyerekek, tányérért siessetek,
hozzátok a villát, s kapjátok be mindjárt
a habos-babos, ráncos-báncos arany-barna almát.
Cuppog, nyalja-falja apraja és nagyja,
fújtat, csámcsog mindegyik, úgy látszik, ízlik nekik
a
habos-babos, ráncos-báncos forró sült alma.
Karácsonyi vásárban
Jöjj, advent, alig várom fényed az utcákon,
a sok-sok tarka sátor, akár egy nomád tábor.
Az ember jön-megy, ámul, itt robotembert árul
egy nagy hasú varázsló, van csörgősipka, zászló,
igazi
aranycsillag és csokoládéillat.
Várakozás
Kis szobában a gyerekek a karácsonyra várnak.
A cserépkályha jó meleg. – Havazik! – kiabálnak.
Az ég kaptárja fönn kinyílt, és az ablak körébe
- Ünnep lesz! –hozta meg a hírt a pelyhek fürge népe.
Kétszer tíz gyerekujj tapad, két orr fagy az üvegre,
bámulják
az omló havat ablakhoz tülekedve.