A baba neve: mikor hallgat rá, mikor mondja ki először?

Sorra vettük, mi történik a gyerekeknél névfelismerés terén onnantól kezdve, hogy először hallgatnak a nevükre egészen odáig, hogy megtanulják kimondani és leírni is azt.

Csecsemőkor: felismeri a saját nevét

Alig várod, hogy hallgasson a nevére a babád? “A 9 hónapos vizsgálaton már számíthatunk rá, hogy ha a nevén szólítjuk a kicsiket, egyértelműen reagálnak rá, és a fejükkel a hang irányába fordulnak” – mondja dr. Julie Capiola, amerikai gyerekorvos. Azonban hozzáteszi, hogy ez a folyamat minden gyermeknél más és más, vannak, akik kicsit hamarabb, vannak, aki később kezdik el felismerni a nevüket. “Ami igazából fontos, hogy összességében lássunk pozitív irányú változást a szociális fejlődésükben. Egyértelmű legyen, hogy a gyerek reagál arra, amit mondunk vagy csinálunk, és ő is igyekezzen a maga “nyelvén” felhívni magára a figyelmet” – magyarázza.

Hogy mégis mit tehetünk, hogy segítsünk a babát a nevének felismerésében? A lényeg az ismétlés! Minél gyakrabban szólítod a nevén a gyermeked, annál hamarabb megtanulja, hogy az általatok választott csodaszép név az övé.

Totyogókor: megtanulja kimondani a nevét

Mikor mondja ki először a nevét a gyerek?

15 hónapos korára a legtöbb gyerek már képes 3-5 szó kimondására, ami nagyjából 20-ra nő 18 hónapos korára. Vannak köztük olyanok, akik ilyenkor már próbálkoznak a saját nevük mondogatásával, míg mások csak néhány hónappal később jutnak el idáig. Bárhogy is van, ezen felesleges izgatnod magad! Capiola szerint a saját név kimondása egyáltalán nem számít mérföldkőnek. “Fontos tudni, hogy a “befogadás” előbb történik meg a babáknál, mint az “(ön)kifejezés”, tehát 15 hónapos korban leginkább azt vizsgáljuk, hogy képes-e a kicsi olyan egyszerű utasításokat megérteni, mint pl. Fogd meg ezt a zsepit, és dobd ki a kukába!” – mondja Capiola. 18 hónapos koruk után Capiola szavaival élve egy ún. “nyelvrobbanáson” mennek keresztül a gyerekek, ami azt jelenti, hogy körülbelül 100 szavasra is bővül a szókincsük, és ez általában már a saját nevüket is tartalmazza.

A beszédfejlődés segítéséhez a legfontosabb, hogy sokat beszéljünk a babához. Akár séta közben is magyarázhatsz a kicsinek, elmesélheted neki, hogy mit láttok épp az utcán, hogy szállnak a madarak, milyen az idő stb. A lényeg, hogy minél több jelzőt és igét használj mindeközben. A nevének megtanulásában szintén segíthet, ha olyan egyszerű, hétköznapi tevékenységek közben is, mint a reggelizés, hangosan kimondod a nevét. Pl. “Nézd, ez itt a te tejecskéd, Peti, ez pedig anya kávéja.”

Óvodáskor: megtanulja le is írni a nevét

“Általában 4 éves koruk körül a gyerekek megtanulnak leírni néhány betűt” – mondja dr. Lynn Herlihy gyermek foglalkozásterapeuta. Két jel, hogy a kicsi készen áll az írástanulásra: képes “írást megelőző” formákat rajzolni (vonalakat, kereszteket, zárt köröket), és helyesen fogja a ceruzát (a hüvelyk- és mutatóujjuk között, a ceruzát a középső ujjnak támasztva). Herlihy azonban óva int minden szülőt attól, hogy túl korán kezdjék írásra tanítani a gyerekeket. “Ez ugyanis oda vezethet, hogy a kicsi frusztrált lesz, mert még nincsenek meg az íráshoz szükséges motoros képességei, és később is túl nehéz dologként fog tekinteni erre a tevékenységre.”

Inkább próbáljuk meg szórakoztatóvá tenni a tanulást! Azokkal a gyerekekkel, akiknek nem elég fejlettek a motoros képességeik, hogy rendesen meg tudják fogni a ceruzát, gyakoroljunk olyan több érzékszervet bevonó eszközökkel, mint az újjal festés vagy a gyurma, de rajzolhatunk például borotvahabbal is a kád falára. “Kirakhatunk betűket különféle tárgyakból is, pl. ropiból, jégkrém pálcikából, gyufából” – javasolja Herlihy. Amint készen áll a gyermekünk a ceruza helyes tartására, kezdjünk először a nagybetűk megtanulásával, ezekkel egyszerűbb megbirkózni.

Ha a kicsi képtelen leírni a saját nevét, Herlihy szerint érdemes részfeladatokra bontani a feladatot. Tehát először próbálkozzunk csak a betűkkel külön-külön. Az is jó gyakorlás, ha először mi leírjuk a nevét, majd megkérjük, hogy kihúzó filccel írja át ő a betűket. Ha a gyermekünk nehézen jegyzi meg a betűk sorrendjét a nevében, akkor írjuk fel a betűket külön-külön egy-egy cetlire, majd kérjük meg, hogy rakja őket helyes sorrendbe. Még egy tipp ugyanerre a problémára: írjuk le rosszul a nevét, majd hagyjuk, hogy kivágja egyesével a betűket, és saját maga ragassza fel őket egy lapra a helyes sorrendben.

Rengeteg szuper játékos módszer van a név-leírás gyakorlására, mellyel könnyebbé tehetjük a tanulást a kicsiknek, azonban ha úgy látjuk, hogy valamivel – akár a ceruza fogásával, akár az írással – komoly gondjai vannak a gyermekünknek, beszéljük meg a dolgot a tanáraival, a gyerekorvossal vagy keressünk fel fejlesztő pedagógust.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Kisgyermekkori félelmek

A gyermekkorban jelentkező félelmek, szorongásos élmények a normál fejlődés velejárói. Sokszor nehéz pontosan kideríteni, mitől és miért félnek a kisgyermekek, mivel nem, vagy nagyon nehezen tudják megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat.

Mitől félnek a gyermekek?

A veleszületett félelmek – mint például a hangos zajokra, fájdalomra, hirtelen zuhanásra, váratlan mozgásra jelentkező félelmek – a születést követően azonnal jelentkeznek, és az eseménnyel egy időben lépnek fel.

Az idegenektől való félelem hat hónapos kor körül jelentkezik, amikor a csecsemő már képes az ismerős és az idegen arcok megkülönböztetésére. A számára ismeretleneket óvatosan szemléli, és heves érzelmi reakciókkal (például sírással) válaszol, ha az édesanyja idegen helyen vagy idegen emberekkel hagyja. A gyermek számára a ritkán látott nagyszülők is idegennek tűnhetnek, akik általában értetlenül fogadják unokájuk félelmi reakcióját.

Ezzel az idegenfélelemmel szorosan együtt jár a nyolc hónapos kor körül megjelenő szeparációs szorongás, az elválástól való félelem. Intenzitása 10 és 18 hónapos kor között a legkifejezettebb, és kétévesen általában megszűnik; ekkor ugyanis a gyermekek már vissza tudnak emlékezni arra, hogy az édesanyjuk időnként elmegy ugyan, de vissza is tér. Amikor közösségbe kerülnek, az édesanyához való kötődés biztonsága teszi lehetővé, hogy nyissanak a külvilágra. Azt, hogy mennyire könnyen és hogy meg tudnak-e nyílni egyáltalán az adott közösségben, vagy inkább a háttérbe húzódnak, ezt a gyermekek alapszemélyisége nagyban befolyásolja.

Az óvodáskorban fokozatosan csökken a veleszületett félelmek szerepe, de a fájdalomtól való félelem megmarad. A félelmek elveszítik szituációfüggőségüket, és a gyermeknél a szocializáció részeként megjelenik a megelőlegezett (anticipált) félelem, melynek kialakulásában és fennmaradásában jelentős szerepük van a szülőknek, illetve a saját tapasztalatoknak. Ha a gyermeknek kellemetlen élményei vannak az orvosi vizsgálatokkal kapcsolatban, elképzelhető, hogy már otthon sír, fél elmenni a rendelőbe.

A sötétség keltette félelem a harmadik életévtől szinte minden gyermeknél megjelenik. Jól tetten érhető ez a folyamat, amikor a kisgyermek bújócskát játszik. Azzal, hogy eltakarja a szemét, úgy véli, hogy őt sem látja senki. Ilyenkor természetesen nem fél, hiszen a jelenséget ő idézte elő, és bármikor megszüntetheti. Ha azonban a sötétséget nem a gyermek idézi elő, szeparációs félelem alakulhat ki. A sötétség a szülőtől való elszakadás szimbólumaként jelenik meg.

A gondolkodás fejlődésével párhuzamosan, hároméves kor körül figyelhető meg először a szimbólumoktól való félelem. Ebben az időszakban a gyermek a mesék és a saját fantáziája által alkotott dolgoktól, képzeletbeli szörnyektől (például vasorrú bábától, sárkánytól, ördögtől) is fél. Előfordul, hogy a képzeletében tovább élő mesealakokat kivetíti a környezet különböző tárgyaira, személyeire. Fontos tudni, hogy a gyermekek fantáziájában mindig csak annyira félelmetesek ezek a figurák, amennyire képes is ezekkel megbirkózni. A televízióban látott mesékkel, történetekkel azonban általában más a helyzet. Azok zömmel nem igazodnak a gyermek belső világához, ezért előfordulhat, hogy velük kapcsolatban a felnőttek számára irreálisnak tűnő félelmet él át.

Miként nyugtassuk meg, hogyan tudunk segíteni abban, hogy ne féljen?

A félelem önmagában nem rossz dolog, a veszélyérzet kialakulásához elengedhetetlen. Biológiai rendeltetése az, hogy a gyermek ismerje a veszélyforrásokat, tudja, hogy melyek azok a tárgyak, helyzetek, amelyektől tartania kell. További fontos tudnivaló, hogy a gyermek környezetében élő felnőttek a viselkedésükkel mintát adnak a gyermeknek, tehát ha az anya egy béka láttán sikoltozni kezd, akkor ez a gyermekben is kialakíthat egyfajta tartózkodást, függetlenül attól, hogy neki semmilyen közvetlen tapasztalata sincs erről az állatról.

A szülők általában már előre látják a veszélyforrásokat, de a folyamatos figyelmeztetésekkel egyrészt irracionális félelmeket kelthetnek a kicsiben, másrészt elbátortalaníthatják őt. Ha a szülők szorongók, ha túlféltik gyermeküket, akkor nagy valószínűséggel ő maga is félősebbé, szorongóbbá válik.

Csecsemő- és kisdedkorban elsősorban a testközelség, a biztonságérzet megteremtésével lehet megnyugtatni a gyermeket. A legfontosabb, hogy soha nem szabad kinevetni és lekicsinyíteni a félelmét, hiszen ő komolyan fél például az idegenektől, a szülő elvesztésétől, a hangos zajoktól, a sötéttől. Minden esetben biztosítani kell őt arról, hogy a felnőttek megvédik vészhelyzetekben, és soha nem hagyják egyedül félelmeivel, szorongásaival.

A bölcsőde és óvoda öltözőjében gyakran hallható, hogy a szülők a gyermek otthagyásával fenyegetőznek. Mivel a gyermekek ebben az életkorban még mindent elhisznek, amit a felnőttek mondanak, ezek a mondatok akár alapjául szolgálhatnak egy felerősödő szeparációs szorongásnak.

Az óvodáskorúak még nem képesek elkülöníteni a valóságot a képzelettől, ezért a racionális magyarázat nem nyugtatja meg őket. A szülők órákig bizonygathatják, hogy a képzeletbeli szörnyek nem léteznek, ő mégis félni fog. A gyermekkel közösen kitalált megoldások hatékonyan csökkenthetik a félelmeit. Érdemes a számára ijesztő helyzetekben olyan körülményeket teremteni, amelyeket a gyermek saját maga befolyásolhat, például az éjszakai sötéttől való félelmét megoldhatja egy éjjeli lámpa, amit akkor kapcsol fel, amikor szeretne.

Mikor forduljak segítségért? Ki tud segíteni?

Amennyiben nem tudják kezelni gyermekük félelmeit, és azt érzik, hogy minden erőfeszítésük hiábavaló, és ezek a mindennapok nyugalmát zavarják, akkor forduljanak szakemberhez, gyermekpszichológushoz, súlyosabb esetekben gyermekpszichiáterhez.

Forrás: www.gyermekut.hu

Ne sózd meg a baba ételét!

"Amit a gyerek csecsemőként eszik, azt fogja szeretni felnőttkorában is." - Ennek a megállapításnak tudományos alapja is van, ugyanis philadelphiai kutatók megfigyelései szerint a sós ételeket fogyasztó csecsemők későbbi életkorban is szívesen esznek sós ételeket, és intenzívebben is fogják sózni azokat. 61 gyermeket vizsgáltak meg, akik az első hónapokban fehér kenyeret, krumplipürét és a felnőttek ízlésének megfelelően sózott ételt kaptak. Ezek a gyermekek óvodás korukban is előszeretettel fogyasztottak sós ételeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

Azok a csecsemők, akik sóban szegény bébiételeket és gyümölcsöt kapnak, nem fognak a sós ételek felé fordulni.  A kutatók teljes bizonyossággal állítják, hogy a gyermek első hónapjaiban szerzett ételekkel kapcsolatos tapasztalatai meghatározzák egész életének étkezési szokásait. Ez a jelenség azért is alakulhat ki, mivel az apróságok kezdettől fogva elutasítják a kesernyés ízeket, és az édeshez vonzódnak. A sós ízre először semlegesen reagálnak. A sós ételek preferálása már a hatodik hónaptól megfigyelhető volt, inkább az enyhén sós vizet itták a cumisüvegből, mint a tiszta ivóvizet. Ezek a gyermekek óvodás korukban szívesebben választottak csipszet vagy sós rudat, mint csokoládét, vagy fagylaltot. Tehát megvan a magyarázata a jelenségnek, amiért oly sok felnőtt csak nehezen képes áttérni a sóban gazdag élelmiszerekről az egészségesebb sószegény ételekre.

Minden a hozzátápláláson múlik

A gyermekeket két hónapos, hat hónapos, ill. négyéves korban vizsgálták. Az édesanyákat kikérdezték a kutatók, mit adtak enni a tejen kívül a babának. A kísérletben háromféle folyadékot kínáltak nekik. Tiszta ivóvizet, enyhén sózott vizet (kb. a leveshez hasonlítható a sótartalma) és erősen sózott oldatot. A gyermekek két hónapos korukban kivétel nélkül a tiszta vizet választották a sós helyett. A sózott krumpli, vagy gabonaféléket fogyasztó gyermekek közül 26-an már inkább a sózott vizet itták. A tejjel ill. sószegény ételekkel táplált 35 gyermek még mindig inkább tiszta vizet ivott az üvegből.

Összegzésképpen mind a sós, mind az édes ételekkel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy felnőttkorban is érvényes a preferencia.

Ha nem akarjátok emelni a gyerekeitek egészségkárosító kockázati tényezőit, akkor ne sózzátok és ne cukrozzátok túl az ételeket. Persze könnyű ezt mondani, amikor a gyermekétkeztetésben cukrot tesznek a főzelékbe, esetenként még a káposztás kockát vagy  túrós csuszát is megszórják porcukorral. A levest pedig sokszor elsózzák...

 

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Fotó: dimitrisvetsikas1969 / pixabay

 

 

Ikrekkel az élet

Az ikrek érkezésükkel különleges helyzetet és kihívást teremtenek a szülők számára, az ikrek között szoros kötelék alakul ki.

Az ikrek életük első pillanatától kezdve kapcsolatban élnek és gyakori, hogy különleges, mások számára nehezen érthető, mély kötődés alakul ki köztük. A szülők számára kihívást jelenthet, amikor ikrek érkeznek a családba, mellette azonban csodás pillanatok is várnak rájuk.

A méhen belüli életre irányuló kutatások során kiderült, hogy az ikrek között már a magzati korban is van kommunikáció, érzékelik, figyelik egymást. Mivel folyamatosan szoros testközelségben vannak, kiismerik egymás rezdüléseit, érzéseit, ezért gyakori az ikerpároknál, hogy később is olvasnak egymás gondolataiban, vagy éppen felnőttkorukban is kihívást jelent számukra függetlenségük megélése, elérése. 

Egypetéjű vagy kétpetéjű ikrek

A kétpetéjű ikrek genetikai állományának 50%-a azonos, ugyanúgy, mint az eltérő időben született testvéreké. Lehet különböző vagy azonos a nemük. Elképzelhető, hogy a megtévesztésig hasonlítanak, de tökéletesen különbözhetnek is. Számukra az egymástól való elkülönülés könnyebb lehet.

Az egypetéjű ikrek genetikai állományának 100%-a azonos. Ők csak azonos neműek lehetnek, és általában nagyon hasonlítanak.

Mi jellemzi az ikreket?

Kihívást jelenthet az ikrek számára a határhúzás, egyéniségük megtalálása, hiszen erős bennük az összetartozás érzése, a hasonlóság. Mégis fontos, hogy elkülönüljenek, hogy megtalálják önmagukat. Előfordul, hogy emiatt az ikrek különböző szerepeket vesznek fel.

Ma már egyre kevésbé divat az ikreket egyformába öltöztetni, nagyon hasonló nevet adni nekik. Ez megkönnyítheti egyéni identitásuk kialakulását. Jó, ha beleszólhatnak, milyen hosszú legyen a hajuk, milyen színű legyen a ruhájuk, hogy jól érezhessék magukat és dönteni tudjanak a megjelenésükről.

Gyakran már az anyaméhben elkezdődik a versengés az ikrek között akár a kényelmesebb pozícióért vagy a tápanyaghoz való odaférésért. A versengéshez, dominanciához kapcsolódhat az is, hogy általában nagyon érdekli az ikreket, hogy ki született meg elsőként. A versengés és testvérféltékenység a megszületésük után is folytatódhat, és az a vágy hajthatja az ikreket, hogy ugyanolyan fontosak legyenek a szülők számára, mint a másik. Sokat segíthet ebben, ha vannak olyan programok, ahol csak az egyik gyermek van a szülővel, aki csak rá figyel, megismeri őt a testvére nélkül.

Az anyára nehéz terhet róhat az, hogy egy időben, egyszerre kell a picikre figyelni, ezért óriási szerepe van az ikrek fejlődésében az apának vagy nagyszülőnek, aki tud az egyik babára figyelni, amíg az anya a másikkal van. 

Ikrekkel a mindennapok

Természetes, hogy a szülők szeretnék megadni a gyermeküknek mindenből a legjobbat. Vannak olyan praktikus dolgok, melyek nélkülözhetetlenek, ha ikrek születnek a családba, vagy amelyek megkönnyítik a mindennapokat.

A megfelelő ikerbabakocsi kiválasztása alapos átgondolást igényelhet. Olvasd el a Szakértői segítség a legjobb babakocsi kiválasztásához 2022-ben című cikkünket, melyben hasznos tanácsokat kaphatsz a témában.

Az ikerbabák hordozása együtt is lehetséges. Az ikerkenguru ad erre lehetőséget.

Azok a bébiőrök, melyekhez több kamerát is lehet csatlakoztatni ideálisak az ikrekhez, hiszen így külön-külön is megfigyelheted a kicsiket.

Ikerbabák szoptatása

Az ikreket váró édesanyákban megfogalmazódhat a kérdés: hogyan lesz elég anyatej mindkét baba számára. A válasz az, hogy ugyanúgy, ahogyan egy baba esetében. Mivel az anyatej termelődése a kereslet-kínálat alapján működik, ezért a tejtermelés igazodni fog a nagyobb kereslethez. Ha a picik gyakran mellre kerülnek, és helyes pozícióban jó technikával szopiznak, nem lesz gond a mennyiséggel. A picik egyszerre történő szoptatásához valószínűleg segítségre lesz szükség, és jól jöhet ilyenkor egy szoptatós párna is.

Elég gyakori, hogy az ikerbabák hamarabb látják meg a napvilágot. Ez sajnos jelentheti azt, hogy a megszületésük után és az azt követő időszakban nem szopizhatnak. Ebben az esetben a tejmennyiség növelésének, illetve a fenntartásának az egyetlen módja a fejés, addig, amíg ez a helyzet tart. Ez sok türelmet és kitartást igényel az anya részéről.

A fejést a szülést követő néhány órán belül érdemes elkezdeni. Nagyon jó, ha van arra lehetőség, hogy a fejés alkalmával mindkét mell ürítése egyszerre történjen, hiszen ezzel a módszerrel nagyobb mennyiségű anyatej termelődése érhető el. Nagy segítség lehet egy két szívófejes elektromos mellszívó, így a két mellet egyszerre is lehet üríteni, és gyorsabbá tehető a fejés. Ez azért is nagyon lényeges, mert amíg a picik nem szopizhatnak, addig a tejtermelés fenntartásához, naponta minimum 8-10, de akár több alkalommal is szükséges fejéssel üríteni a melleket.

Ha pótlásra van szükség

Ha az ikreknél pótlásra van szükség, akkor lehetőség szerint érdemes az ő esetükben is szoptatásbarát módszert választani, hogy semmi ne zavarja meg a szopizás technikáját. Szoptatásbarát eszköz lehet a pohár, vagy a mellen a pótlás lehetőségét nyújtó szoptanít készülék.

Elképzelhető, hogy az ikrekkel kezdetben nehezebben telnek a napok, és több kihívást jelent gondjukat viselni, de ugyanakkor semmihez sem fogható, különleges érzés ikerbabák szülőjének lenni.

Forrás: www.brendon.hu

A NYUGODT BÖLCSIBE, OVIBA SZOKTATÁS LÉPÉSEI

Hamarosan elindul az új tanév, a beszoktatás már sok bölcsődében és óvodában megkezdődött. Sok gyerek nagy ellenállással fogadja ezt az óriási változást, ami hirtelen átszövi a mindennapjaikat. Hiányzik nekik a szülő, sírnak, minden erejükkel szeretnék meggátolni az elválást. Vannak olyan gyerekek, akik látszólag probléma nélkül beilleszkedtek, szeretik a helyet, de ez nekik is nagy váltás, nekik is szükségük van időre és szülői támogatásra. Fontos beszélgetni a gyerekekkel, kialakítani egy búcsú rutint és szükség van az őszinteségre. A szülők és pedagógusok egyaránt segíteni tudják a gyerekeket. Ebben a cikkben néhány gyermekközpontú böcsibe szoktatási alapelvet osztok meg, ami megkönnyítheti az elválást.

Már a beszoktatás előtt beszéljünk vele a bölcsiről/oviról. Legyünk őszinték és részletesek

Akkor is, ha szerintünk nem érti, amit mondunk. Valamennyit megért a mondandónkból és az is lehet, hogy utólag, a helyszínen eszébe fog jutni, hogy beszéltünk neki a helyzetről, ez biztonságérzetet ad neki.

Az is nyugalmat ad a gyereknek, ha azt gondoljuk és mutatjuk felé, hogy ez menni fog neki és megbirkózik a feladattal. Ha egy kicsit is kételkedünk, megérzi rajtunk és ő is elbizonytalanodik. 

Legyen a napi rutin része

Lehetőleg már reggeli közben beszéljünk neki a napi teendőkről és lépésről lépésre mondjuk el neki mi fog következni. Nálunk ez altatáskor is sokat segít, „Ha befejezted a szopit, akkor lekapcsoljuk a lámpát, kicsit még ölelkezünk a kiságy mellett és elénekelem neked a Bóbitát, utána leraklak a kiságyba és odaadom a rongyit.” 

„Reggeli után indulunk a bölcsibe. Megnézzük a szökőkutat, utána csöngetünk, bemegyünk a kapun, leparkoljuk a babakocsit és lerakjuk a cipőnket. Utána bekopogunk az ajtón és ott lesz a sok játék. Lesznek gyerekek is, tudtok majd játszani. Egy kis idő után el fogok köszönni és kimegyek az ajtón. Később jövök majd érted.”

Az is segíthet az elválásra való felkészülésben, hogy ugyanazon az útvonalon visszük őket minden nap. Útközben pedig párszor elismételhetjük nekik a megszokott szöveget. Ez nekünk, szülőknek unalmas tud lenni és sokszor fölöslegesnek tűnhet, de a gyerekeknek sokat számít. Ők lassabban dolgozzák fel az információkat, sok időre van szükségük, amíg egyik helyzetből átbillennek a másikba és felfogják mi is történt körülöttük, ezért hasznosak a fentihez hasonló mantrák.

Az elváláshoz számoljunk sok idővel

Lesznek napok, amikor könnyen megy az elválás és szinte köszönni is elfelejt a gyerek, más napokon pedig megáll az ajtóban és be se akar menni. Ilyenkor nem jó stratégia siettetni. Mi is furán éreznénk magunkat, ha sok ismeretlen ember közé kellene besétálnunk egy szobába és gyorsan ki kellene találnunk valami elfoglaltságot, miközben úgy érezzük, hogy mindenki minket néz.

Soha ne siettessük a gyereket, inkább vegyük észre a jelzéseit. Mondjuk el neki, hogy látjuk, halljuk, még egy kis időre van szüksége. Kérdezzük meg, hogy esetleg segítsünk-e valami játékot keresni. Itt is fontos, hogy belehelyezzük magunkat az ő helyzetébe és támogassuk.

Amikor látjuk, hogy elkezdett feloldódni, akkor emlékeztessük, hogy hamarosan el fogunk köszönni, de még maradunk pár percet, ha szeretné. Így érzi, hogy tényleg megértettük a problémáját.

Azért is érdemes mindig több idővel számolni, mert kisgyermekes szülőként gyorsan elszáll az idő. Ha késésben vagyunk, az a mi hibánk (nem számoltunk elég idővel, nem voltunk elég határozottak például az öltözködés kapcsán, stb.), ne a gyerek fizesse meg az árát. 

Mit tegyünk, ha sír?

Mindenfajta felkészítés, mantrák, pár perc közös játék után is elkezdhet sírni a gyerek. Ez benne van a pakliban, hiszen őket még az érzelmeik vezérlik és nem elég fejlettek az önszabályozási készségeik ahhoz, hogy megálljt parancsoljanak a könnyeknek és a hisztinek.

Ha sír, a legtöbb, amit tehetünk, hogy megértőek leszünk az érzelmeivel kapcsolatban és határozottak maradunk az elválást illetően. 

Tudatosítsuk benne az érzelmeit, vegyük észre és halljuk meg, mit szeretne kommunikálni. Ez felnőttként néha nehezebb, mint elterelni a figyelmét egy játékkal és csendben kiosonni, de hosszú távon a stabil, szoros szülő-gyerek kapcsolat kialakítása érdekében megéri.

Ne kezdjük sorolni a „De”-vel kezdődő mondatokat, ezzel azt sugalljuk neki, hogy elvárjuk, hogy jól érezze magát. Mintha azt mondanánk: „Látom, hogy sírsz, de nézd, mennyi játék van itt! Sírás helyett ezekkel kellene foglalkoznod”. Ha beleképzeljünk magunkat a helyzetbe, valami ilyesmi lehet: a legjobb barátunknak panaszkodunk arról, hogy valaki megkarcolta az autónkat. Erre ő azt mondja, „Elképzelni is rossz, de nézd, itt egy kis tejszín, tehetsz belőle a kávédba, finomabb lesz tőle”. Nem, hogy nem érezzük magunkat jobban, de még össze is zavar a viselkedése.

Az elején több időbe telhet, amíg a gyerek megnyugszik, hiszen nagyon sok feszültséget kell kiengednie. A legjobb, ha hagyjuk, hogy addig sírjon, ameddig csak szüksége van rá és közben végig támogassuk. Nagyon nehéz és szívszaggató végighallgatni és támogatni őket ilyenkor és sokszor úgy tűnhet, hogy „csak azért csinálják, hogy ott maradjunk velük”. Nem manipulálnak, egyik gyerek sem manipulál! Ők őszintén, tényleg ennyire rosszul érzik magukat, hiszen a szülő, aki a legbiztosabb pont az életükben, most el fog menni egy időre. Hiába tudják, hogy vissza fog térni. Nekik az idő fogalma még nem teljesen tiszta, egy örökkévalóságnak tűnik számukra néhány óra is. Ha ezt megértjük, sokkal könnyebb lesz empátiát mutatnunk ezekben a helyzetekben.

A pedagógusokat is biztassuk arra, hogy a gyerek kifejezhesse az érzelmeit

Sírni kezdhet, amikor már nem vagyunk ott, mert néha eszébe jut a nehéz elválás vagy hiányzunk neki. Ilyenkor a legjobb, ha az óvónéni ott van vele és ő is meghallja, amit a gyerek mondani szeretne.

„Biztos hiányzik neked anya/apa. Nagyon rossz most neked, hogy elment.”

„Rosszul érzed magad, mert anyának el kellett mennie dolgozni.”

„Azt szeretnéd, ha anya itt lenne most veled.”

Persze azt is lehet nekik mondani, hogy a szülő vissza fog jönni. Az ilyen ész érvekkel való meggyőzésnél általában hatásosabb, ha a kavargó érzelmeiket validáljuk, és azt mutatjuk, hogy jogos így éreznie, megértjük, hogy rossz neki. Ha a gyerek érzi, hogy megértik, akkor könnyebben kialakul a gondozóval való kötődés és ez is segíti az egyre könnyebb elválást.

Soha ne osonjunk ki!

A fentiek alapján ez egyértelmű lehet, de fontosnak tartom hangsúlyozni. Ha látszólag a gyerek teljesen jól elvan, felhőtlenül játszik, akkor is fontos elköszönni és közölni, hogy egy időre elmegyünk, de később visszamegyünk érte. 

Ilyenkor megvan egy újabb sírás vagy hiszti esélye, de az is lehet, hogy jól fogadja és megy tovább játszani. A közös bizalom és biztonságos kötődés érdekében azonban vállalnunk kell a negatív fogadtatást is. 

Otthon beszéljünk róla!

A nehéz bölcsibe szoktatás otthon is megmutatkozik. A gyerek furcsán viselkedhet fürdetés közben, hirtelen agresszív lehet a testvéreivel vagy a játékokkal, dobálhatja az ételt. A hasonló viselkedések, ami korábban nem volt jellemző a gyerekre, mind abból fakadnak, hogy így próbálja meg feldolgozni a bölcsivel/ovival járó stresszt. Azt gondolhatjuk, hogy más gyerekektől tanulta az „új szokásokat”, de legtöbbször a háttérben fel nem dolgozott érzelmek, gondolatok és frusztráció áll.

Egyelőre csak így tudják kommunikálni az életükben bekövetkezett változásokat, a bennük kavargó gondolatokat és érzelmeket.

Fürdetés közben vagy az esti mese ideje körül ideális megbeszélni az aznapi nehézségeket. Kérdezzünk rá, hogy nehéz volt-e az oviban. Hiányoztunk-e neki és mondjuk el, hogy rendben van, ha így érez. Nekünk is hiányzott, amíg nem voltunk együtt, hiszen fura, hogy addig mindig együtt voltunk, most meg oviban van. Tudassuk vele, hogy minden elválással kapcsolatos érzését (ahogy minden mással kapcsolatos érzését is) megértjük és elfogadjuk és teljesen normális, ha így érez. Mindenki érez így időnként. 

Útravaló

A gyerekeknek óriási szükségük van a szülő támogatására az érzelmek feldolgozása, megértése terén. Az agyunk akaratlagos kontrollért, racionalitásért felelős része évekig fejlődik (a teljes érés a húszas éveink elejéig tart), nem csoda, hogy a kisgyerekek nehézségbe ütköznek, amikor az érzelmek kimutatásáról és szabályozásáról van szó. A szülő feladata az is, hogy megmutassa, megtanítsa nekik, hogyan működik ez az egész rendszer (már amennyire mi képesek vagyunk megérteni). Felnőttként is küzdünk, még a saját érzelmeink értelmezésével és kontrolljával is. Néha legszívesebben üvöltenénk, amikor valaki meghúzta az autónkat vagy lenézően beszélt velünk az ügyintéző az okmányirodában. Legyünk empatikusak és próbáljuk elképzelni, milyen lehet az ő nézőpontjukból látni a szituációkat. Rengeteget számít, ha érzik, megértjük őket, halljuk őket és elfogadjuk az ijesztő, viharos érzelmeket is.

Forrás: www.miniszkop.hu

Beszélgető babák

A legújabb tanulmányok szerint már a magzat is képes a kommunikációra. De vajon hihetjük-e az egymással lelkesen gagyogó kisbabák láttán, hogy értelmes kommunikációt folytatnak, vagy ez csupán a szülői képzelet vágya?

Az anyukák szeretnek mindig többet látni gyermekükben, mint amennyit valóban tudnak. Ha kisbabánk egy másik baba felé fordulva halandzsázni kezd, önkéntelenül is azt gondoljuk, itt most valami történik. De miért is ne gondolhatnánk, hiszen a legújabb kutatások szerint a babák már magzatkorukban is képesek a kommunikációra. A népszerű megosztó oldalon sok olyan videót találni, ahol pár hónapos babák, totyogók hevesen magyaráznak, vagy odaadóan gügyögnek egymásnak. A mai napig kérdéses, nem bizonyított tény, hogy a babák között létezik-e kommunikáció, és ha létezik, milyen jellegű.

Amerikai kutatók az idioglosszia kifejezést használják az egyedi beszéd megkülönböztetésére, ellenben egy dallasi beszédszakértő, dr. Christine Dollaghan szerint egyáltalán nincs szó saját vagy különleges nyelvről, ez a kölcsönös gagyarászás nem más, mint amit az összes kisbaba csinál ennyi idős korában. Dollaghan, akinek magának is ikerbabái vannak, a video megosztón található felvételre reagálva elmondta, hogy az ikrek beszéde nem számít speciálisnak vagy különlegesnek, mert nem közelíti meg a valódi beszéd definíciójának kritériumát.

Ami a videón látható, hallható, az egyszerű szocializáció - folytatja. Mivel az ikerpárok a nap minden percében egymás közelében vannak, gyakori jelenség, hogy erősebb köztük a kötődés, és egy esetleges korábbi szociális, verbális kapcsolat jön létre közöttük. De a videofelvételen látható hároméves ikrek anyukáját, Alisont ez nem győzi meg: - Azt hiszem, ez egyfajta beszéd közöttük, fogalmam sincs, hogy értelmes beszélgetés-e, de kétségkívül valamiféle kommunikáció. Az is lehet, hogy csak azt hiszik, hogy beszélgetnek - mondja az édesanya.

Szociális babák

Egy másik tanulmány a Charles Sturt Egyetem kutatásait ismertette. Eszerint a csecsemők valódi interakcióba lépnek társaikkal. A kutatók rövid videókat és képeket vetítettek a kiválasztott babáknak, és figyelték, hogyan változik a viselkedésük. Az eredmény azt mutatja, hogy 6-18 hónapos korukig a kisbabák nonverbális kommunikációt használva kapcsolatokat építenek ki társaikkal, melyekhez hangulati, érzelmi (szeretet, ellenszenv, közöny) kötődést is kapcsolnak, mi több, képesek még humorizálni is egymással. "Nagyon meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy a pár hónapos csecsemők viccelődnek, vitatkoznak, és helyezkednek a szociális hálóban. Szinte felnőttes prioritásokat követtek, melyek teljesen lenyűgöztek mindenkit" - nyilatkozta Jennifer Summison, az ausztrál egyetem kutatója. Megfigyelték, hogy amikor egy kisbaba elvette a másik játékát, az dühösen elvonult, és sértődötten pufogott. Egy másik esetben ugyanez a baba emelt hangon, mérgesen beszélt a szomszédjához, aki ezután közelebb húzódott a mellette lévő kisfiúhoz, ahol percek alatt megnyugodott, majd folytatták a játékot.

Különleges kapcsolat

Igazolt tény, hogy a babák agya már az anyaméhben felkészül a későbbi kommunikációra. Ez a jelenség különösen jól megfigyelhető ikrek esetében, hiszen itt nem csupán a baba és a mama közötti "beszélgetésről" van szó, hanem az egymás közötti kommunikációról is. Már az anyaméhben játszanak egymással, lökdösődnek, megérintik egymást. Megfigyelték, hogy amikor egymás arcához, szeméhez nyúlnak, mozdulataik olyan finommá válnak, mintha saját szemükhöz érnének. Szakemberek több különböző terhességet figyeltek meg, és ezek szerint egyértelműen kijelenthető, hogy ezek a mozdulatok nem csupán a véletlennek köszönhetőek. Az ikrek közti egyedi és sokszor bensőséges kommunikáció életük első éveire is jellemző. Ezért is gyakori jelenség, hogy az ikrek valamivel később tanulnak meg beszélni, mint egyke társaik, hiszen ők születésüktől fogva sajátos kommunikációjukkal tökéletesen megértik egymást, és ebbe a szoros kapcsolatba nem mindig fér bele egy másik baba jelenléte, aktivitása.

Jelekkel könnyebb?

A világ számos országában sikeresen alkalmazzák az Egyesült Államokban 30 éve kifejlesztett babajelbeszédet, mellyel már itthon is egyre többet találkozni. Ez a módszer lehetőséget nyújt arra, hogy a még nem beszélő, néhány hónapos csecsemő is megértesse magát meghatározott jelekkel. Mielőtt megijednénk, ne tegyük, mert nem egy lexikonnyi szót kell megtanulniuk a gyerekeknek, hanem elég akár tíz-húsz szó is, hogy kifejezzék igényeiket, kéréseiket. A babák, kisgyerekek láthatóan tele vannak közlésvággyal és kíváncsisággal, értelmi fejlődésük ráadásul gyorsabb a beszédfejlődésüknél. A babajelbeszéd a siketek jelelési rendszerére épül, halló szülők és látó gyermekek részére kialakított módszer. Mára már tény, hogy a jelelő baba hamarabb tanul meg beszélni, nyitottabb személyiségű lesz. Ez a plusznyelv nem elvesz, hanem ad, gazdagítja a szülő-gyermek kapcsolatot.

A német Henning Scheich magdeburgi neurobiológia-professzor szkeptikusan áll hozzá a babajelbeszéd specifikusságához: "Tévedés azt feltételezni, hogy nincs kommunikáció a csecsemők és a felnőttek között, vannak veleszületett és tanult mechanizmusok, melyek különösen az anya-gyermek kommunikációt segítik, és meggyorsítják a nyelv elsajátítását korai gyermekkorban".

Ezek a hangok, melyeket a babák gagyogással kiadnak, nem tudatosak. 6 hónapos korban még nincsenek szókombinációk, 7 hónaposan még nem tud értelmesen kommunikálni, de már mindent köt valamihez, például a tejet az evéshez, 9 hónaposan már sokat ért a baba, és ekkor már tudatosan szeretne megosztani dolgokat, esetleg kimond egy-két szót is, de nem mindegyiknek van értelme. 12 hónapos korára viszont értelmes szavakat mond, bár a hangszál izmai még ilyenkor sem tökéletesen fejlettek. Érdemes és szakemberek is jó szívvel ajánlják a jelbeszéd használatának megtanulását, hiszen a kicsik kezeiket használva már sokkal több mindent el tudnak mondani, mint amennyit mi a gagyogásukból valaha is meg tudnánk érteni.

Forrás: www.babaszoba.hu

Kevesebb mobilozás - kevesebb hiszti

Pofonegyszerű, sokak számára azonban mégis nehezen kivitelezhető megoldást találtak a kutatók a hiszti kezelésére: véleményük szerint nagyban csökkenthetjük a dühkitörések számát, ha nem nyomogatjuk az elektromos kütyüinket otthon - írta meg a Popsugar.

 

 

 

 

 

 

 

A Michigani Egyetem kutatói érdekes – bár valószínűleg már többünk által tapasztalt – összefüggésre lettek figyelmesek. Megfigyelésük során úgy tapasztalták, hogy azok a gyerekek voltak hajlamosabbak a hisztériás rohamokra, akiknek szülei rendszeresen félbehagyták a velük való játékot vagy beszélgetést azért, hogy rápillantsanak a telefonjukra.

„Tudjuk, hogy az elektromos eszközök használata során a szülők válaszkészsége megváltozik, és ez nem éppen ideális módon változtatja meg a gyerekükkel való kapcsolatukat. Nagyon nehéz dolog egyszerre foglalkozni a telefonunkból érkező információkkal és a gyerekeink jelzéseivel.” – mondta el a kutatás vezetője, Jenny Radesky.

Noha erre az összefüggésre laikus szülők pusztán a józan eszüket használva is rájöhetnek, a mostani az első kutatás, amely meg is erősítette a jelenséget.

A szakemberek 170 amerikai családot vizsgáltak meg. Azt nézték, milyen gyakran történik meg a családi együttlét során, hogy a társalgást félbeszakítja valaki a telefonja babrálásával, és hogy tapasztalható-e kimutatható összefüggés ez, és a különböző viselkedési problémák – nyafogás, duzzogás, nyugtalanság, vagy éppen hiperaktivitás és durva hisztériás roham – között. Úgy tapasztalták, hogy még a „látszólag normális mennyiségű” telefonozgatás is komolyan befolyásolta a gyerekek viselkedését.

Bár Radesky leszögezte, hogy egyelőre korai lenne egyértelmű következtetéseket levonni az eredményekből, most úgy tűnik, hogy a még oly ártalmatlan dolgok is, mint egy sms elolvasása, rossz hatással lehetnek a gyerekek indulatkezelésére.
 

Egyéb ötletek hisztikezelésre

 

Az osztatlan figyelem biztosítása mellett is előfordulhat, hogy gyermekünk néha kiborul. Talán éhes, talán fáradt, vagy egyszerűen csak olyan napja van, hogy semmi sem jó. Az alábbiakban néhány ötletet olvashatunk arra az esetre, ha már "tűzoltásra" van szükség:
 

Ne vegyük magunkra

Bár én személy szerint nem hiszem, hogy engedni kell a „te vagy a legrosszabb anya a világon!” és hasonló megnyilvánulásokat, mindent azért nem kell magunkra vennünk. Nem valószínű, hogy a gyerek kizárólag azért nem eszi meg a reggelit, vagy azért nyávog a csokiért, hogy minket bosszantson. Próbáljuk máshonnan megközelíteni a problémát, hátha találunk valamilyen elfogadható megoldást.
 

Fogalmazzuk meg az érzéseit

Kicsi gyerekek még gyakran nincsenek a nyelvi fejlettségnek azon a szintjén, hogy megfogalmazhassák az érzéseiket. Segítsünk nekik! Csendes, de határozott hangunkkal egyrészt ott helyben is segíthetünk nekik lenyugodni, másrészt pedig a későbbiekben is kevesebb hisztire számíthatunk, ha érzéseiket és vágyaikat szavakkal is ki tudják fejezni. Ezzel a módszerrel nagyszerűen fejleszthetjük gyermekünk érzelmi intelligenciáját.
 

A humor, mint megoldás

A humor már sok nehéz helyzeten segítette át a gyerekeik indulataival vagy szófogadatlanságával küzdő szülőket. „Nem engeded, hogy rád adjam a zoknit? Akkor a füledre húzzuk!” – gyakran elég ennyi, mindenki nevetni kezd, és máris megoldódott a probléma.
 

Hagyjuk figyelmen kívül!

Sok neves pszichológus és szülő esküszik arra a módszerre, hogy a hisztis gyerekkel egyszerűen nem kell foglalkozni. Esetleg megpróbálkozhatunk azzal, hogy ha kitör a jelenet, a gyerek „láthatatlanná” válik számunkra. „Hova lett Panni? Az előbb még itt volt, de most sehol nem látom.” Az én gyerekeim ettől csak még idegesebbek lettek, de sokaknak bejön.
 

Egy egyszerű kérdés

Főleg nagyobbacska gyerekek esetében lehet célszerű feltenni nekik a következő kérdést: mekkora a kiváltó probléma? Kicsi, közepes vagy nagy? Amellett, hogy ezzel jelezzük, érdekel a véleménye, a gyerek ezen elgondolkozik, az esetek többségében magától is belátja, hogy nem igazán súlyos a helyzet. Ha azonban nagy a baj, együtt kereshetjük meg a megoldást.

 

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kercsó Dorottya

Fotó: Nicki Dugan Pogue / flickr

 

 

 

Mire gondolnak a babák?

A felületes megfigyelő – vagy az újdonsült szülő – azt hiszi, a babának csak három dolgon jár az esze: az evésen, az alváson és a síráson (nem feltétlenül ebben a sorrend­ben). Ezzel szemben tudományosan bizo­nyított tény, hogy az újszülöttek maga­tartása legalább kétszer ilyen komplikált, és agyukban hatféle tudatállapot különít­hető el. Tanuljuk meg felismerni őket, mert ismeretükben nemcsak a baba üze­neteit könnyebb megfejteni, hanem sok­szor azt is ki lehet találni, mit kíván.

Nyugodt (passzív) éberség

Ez a baba hírszerző üzemmódja. Éber nyugalmi ál­lapotban a motoros tevékenység gátolt, ezért a baba alig moccan. Ehelyett min­den energiáját a megfigyelésre és a hall­gatózásra összpontosítja (szeme tágra nyí­lik, rendszerint egyenesen rábámul vala­kire). Ebből következőleg ilyenkor van a legjobb állapotban a négyszemközti beszélgetéshez. Az első hónap végére az átlagos csecsemő naponta 2,5 órát tölt éber nyugalmi állapotban.

Nyugtalan (aktív) éberség

Jár a mo­tor, mozog a keze, mozog a lába. Időn­ként meg is nyikkan. Ebben a lelkiálla­potban is sokat nézelődik, de személyek helyett inkább tárgyakra figyel – ebből tudni, hogy most jobban érdeklik a vi­lági dolgok, mint a komoly beszélgetés. A csecsemők főleg étkezés vagy dühbe gurulás előtt szoktak így viselkedni. A nyugtalan éberség könnyen dühkitö­résbe torkollhat, amit etetéssel vagy egy kis nyugtató ringatással meg lehet előzni.

Sírás

A csecsemőkori viselkedés legköz­ismertebb jellemzője. Akkor fordul elő, ha éhesek, ha nem érzik jól magukat, ha unatkoznak, ha nem törődnek velük ele­get, ha rossz a kedvük. A síró csecsemő arca eltorzul, hadonászik, kapálózik, sze­mét összeszorítja.

Álmosság

Ez az állapot természetesen a csecsemőknél is ébredés után, illetve elal­vás előtt jellemző. Az álmos babának van néhány jellegzetes mozdulata (pl. ébredés után nyújtózkodik), és sorban egymás után különféle aranyos, de összefüggés­telen képeket vág, miközben a szemhéja nehéz, a tekintete tompa, tétova.

Nyugodt alvás

A nyugodtan alvó cse­csemő arca kisimult, szeme csukott és nem rebben. Szinte mozdulatlanul fek­szik, legfeljebb a száját mozgatja, és néha megrándul; légzése egyenletes. A nyu­godt és aktív alvási fázisok félóránként váltakoznak.

Aktív alvás

A csecsemők alvásidejének felét aktív alvási fázis teszi ki. Ebben a látszólag nyughatatlan (ám a látszat elle­nére pihentető) szakaszban a csukott szemhéj alatt láthatólag forog a szemük, ezért az ilyen alvást a gyors szemmozgás angol neve után REM-szakasznak neve­zik. Légzésük egyenetlen, szájukat moz­gatják, mintha szopnának, rágnának, né­ha mosolyra húzzák; a végtagjaikat is sű­rűn emelgetik.

Forrás: www.vitalitasportal.com

A DIAFILM VETÍTÉS MINT A MESEHALLGATÓVÁ ÉS OLVASÓVÁ NEVELÉS, A KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS ESZKÖZE

A diafilm különleges mesélés: se nem könyv, se nem mozi, mégis betű, szöveg, történet és kép. Bensőséges-összebújós együttlét, varázslatos hangulat lehetőségét teremti meg, téren és időn kívüli állapotot idéz elő, és hangokból, színekből, illatokból, illusztrációkból álló felejthetetlen emlékképet teremt. Fel lehet nőni nélküle, de nem érdemes kihagyni.

Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány, diafilmben rejlő nevelési, fejlesztési lehetőséget, a másik részben pedig jól bevált családi- óvodai - iskolai gyakorlatokat mutatok be.

1. A diafilm vetítés bensőséges, minőségi, közös idő, akár családban, akár bölcsődében, óvodában, iskolában vetítünk.

2. A diafilm vetítés minden korosztály számára örömteli élmény, összehozza a család-csoport apraja-nagyját. Apa felakasztja a lepedőt, anya befűzi a filmet, a kicsi még „csak” nézi, a nagyobb tekeri, a még nagyobb olvassa. A szerepek cserélődnek-cserélődhetnek. Intézményes nevelés keretei között, vegyes korcsoportban is jól alkalmazható.

3. A jó diafilm külső képei segíthetik a belső képalkotási képesség fejlődését. A képzeletfejlődés reproduktív szakaszában, mások észleléseit, elképzeléseit hallva, látva vagy olvasva, ezeket a maga számára be és újraépíti a gyerek. A látott képekből új, belső képek épülhetnek.

4. A diafilm vetítés közben elhangzó hallott szöveg gazdagítja a szókincset, segíti a szövegértési képességek fejlődését.

5. A diafilm nézés segíti a fókuszált, osztatlan figyelemre való képesség megalapozást és fejlődését.

6. A diafilm vetítés segíti az érdeklődés felkeltését a történetek, az írott szöveg és a könyvek felé.  

7. A diafilm a gyerek befogadói ritmusának megfelel tempóban mozgó állókép. A filmmel ellentétben nem ingerli túl az idegrendszert. Visszalapozható, pontosabban visszatekerhető.

8. A diafilm a szülő, pedagógus által szabadon választható, előre megnézhető tartalom és képanyag. A televízióval ellentétben saját ízlésünknek, értékrendünknek megfelelő történetekhez és képekhez jut a gyerek.

9. A 21. századi magyar diafilmek nagyobbik felének tartalmi és képi világa magas művészi színvonalat képvisel mind a kép, mind a szöveg oldaláról, így megfelel az alaptételnek: Gyereknek a legjobbat!

A diafilm nem helyettesíti a rendszeres könyvből mesélést vagy az élőszavas történetmondást, de kiegészíti és színesíti a történetekhez, egymáshoz kapcsolódást-közelítést.

10. Iskolás korban a diafilm alkalmas az olvasás gyakorlására, differenciálásra, tehetséggondozásra. Utóbbira óvodás korban is.

11. A diafilm kinagyítja a könyv képeit, ami kicsi volt nagy lett, alaposan megfigyelhető az összes részlet az illusztrációban.

11 JÓ GYAKORLAT A DIAFILMHEZ:

1. Családi-óvodai-iskolai diafilmnap. Egy kijelölt, így várva-várható nap a hónapban vagy hétben, amikor vetítünk.

2. Mindenki, aki tud, olvasson. Ha csak egy képkockát, az éppúgy jó, mint az, ha egy egész filmet.

3. Kicsi gyereknek, a diavetítés kezdeti szakaszában, akár mutathatjuk is a falon-vásznon, amiről-akiről mesélünk, éppúgy, mint a könyvben. Ez segíti a megértést, beszédfejlődést. Hagyjuk-kérjük, hogy ő is mutassa.

4. Óvodában, első osztályban az olvasni már tudó óvodások-elsősök egyik tehetséggondozási-fejlesztési eszköze lehet.

5. Amikor nincs benn még/már a film: kezdődhet az árnyjáték. Ehhez rengeteg ötletet ad: Grátzer József (1986): SICC. Móra Könyvkiadó, Budapest. Az árnyjáték fejleszti a képzelet mellett, a kéz és az ujjak finommozgásait, közös nevetésre is alkalmat teremt.

6. Alakítsunk ki diafilm nézéshez rítust. Lehet állandó helye, a vetítésnek. Lehet illata. (Az új diavetítőknél ez már nem az égett film, hanem finom illóolaj.) Lehet diafilmnéző párnánk.

7. A születésnapok, pizsama partik egyik csendesítő, nyugtató, záró eleme is lehet a közös diafilmezés.

8. Ünnepekre készülve, segíthetik az ünnepre hangolódást. A diafilm oldalán található témakör szerinti bontás is. Karácsony, húsvét, téli ünnepkör stb.

9. Harmadik osztályban segíthetik a történelmi tematikájú filmek, a történelmi monda-rege világba a bevezetést.

10. A diafilm archívum filmjei a digitális tábla, és egyéb IKT eszközök felhasználói ismereteinek bővítését teljes biztonsággal szolgálják. (pl: keresési feladatok)

11. Vannak diafilmek idegen nyelveken. Jól használhatóak a nyelvtanuláshoz-nyelvtanításhoz.

Forrás: www.mese.mesepedagogia.hu

Amit a babaváró buliról tudni érdemes

Kíváncsi vagy, milyen egy jó babaváró buli? Mindegy, hogy Neked szervezik vagy Te szervezed, jobb előre felkészülni, hogy minden (szinte) tökéletes legyen. Ez az utolsó alkalom, amikor a kismama önfeledten eltölthet néhány órát a legkedvesebb barátnőivel. Adjuk meg hát a módját! Babaváró buli időpont, játékok, dekoráció és ajándékok – itt minden fontos infót megtalálsz egy helyen.

Honnan származik a babaváró buli?

A babaváró buli (angolul baby shower party) angolszász területről származik. Amerikában a legnépszerűbb, az '50-es, '60-as évek baby boom-ja idején jelent meg jelenlegi formájában.  

Valójában már az ősi Indiában is megünnepelték az új gyermek születését. A 6. vagy 8. hónapban tartott Seemantham ünnepségen a várandós nőt szárított gyümölcsökkel szórták meg, hogy segítség a baba növekedését. A rituálé csúcspontján zenéltek, mert már akkor is tudták, hogy a baba hall az anyaméhben. Az ünnepségen imát mondtak az anya és a baba egészségéért, és a könnyű szülésért.

A babaváró ünnepségek több korban is megjelentek különböző formában. Volt ilyen az ősi görögöknél és az egyiptomiaknál is, ahol tipikusan a szülés után tartották az ünnepséget.

Mi a babaváró buli szokásos időpontja?

Tipikusan a várandósság 8. hónapjában tartják a babaváró bulit. Ekkor  még nem kell tartani attól, hogy a szülés váratlanul megindul, de már belátható közelségben van a gyermek születése.

Mivel a babaváró buli főként az ajándékokról szól, ezért illetlenség, ha családtag szervez. Ezért általában egy közeli barát feladata a buli megszervezése, amely lehet akár meglepetés buli is. Az eredeti szokás szerint csak nők vehettek részt rajta, és a baráti kört hívták meg. Ez ma már változóban van, előfordulnak vegyes bulik is, ahova férfiakat is meghívnak, illetve gyakran tartanak külön babaváró bulit a kollégáknak is. 

A helyszín általában a rendező lakása, de lehet tartani babaváró bulit akár egy kávézóban is. Ha a kismamának kényelmesebb, szervezheted az ő lakásába is, ilyenkor azonban illik az előkészületeket és a romeltakarítást is megcsinálni, ezzel is kímélve a kismamát.

Milyen játékokat játszhattok egy babaváró bulin?

Egy babaváró bulin nem csak úgy csacsogunk! A szokás része, hogy a hölgyek tematikus játékokat játszanak. Ezek tipikusan a várandóssághoz, a szüléshez és gyakran a csecsemőkori feladatokhoz kapcsolódó játékok.

Babaváró buli játék: Tippelősdi

Bár a mai modern korban már sok mindent előre tudunk a baba születése előtt, még mindig van egy rakás dolog, amit megtippelhetünk. Játszhatunk azonnali eredményre, és a legmókásabb, ha a tippek eredményét elrakjuk, és a gyermek születése után nézzük meg, ki nyert.

Ha a kismama nem tudja, vagy nem tette publikussá a gyermek nemét, megtippelhetjük, hogy fiú vagy lány születik.

Ha nem ismerjük a baba nevét, vagy több név verzió van még porondon, tippeljük meg, hogy fogják hívni.

Mindenki írja fel, hogy szerinte mikor fog megszületni a kisbaba. Aki a valós születési időhöz legközelebbi időpontot írta, az nyert.

Tippeljük meg a kismama haskörfogatát, vagy a születendő baba hosszát, illetve súlyát.

Babaváró buli játék: Bébiétel kóstoló

Készítsetek vagy vásároljatok többféle gyümölcs- és zöldség pürét. Tegyétek jelöletlen tálkákban, vagy távolítsátok el a bébiételes üveg címkéjét.
Érdemes a bébiételeket megszámozni, hogy később egyértelműen azonosítani tudjátok, melyik micsoda.

Mindenki kóstolja meg az üvegben lévő ételeket, és írja fel egy papírra, hogy szerinte mit evett! A végén az üvegek sorszáma alapján tudjátok ellenőrizni, hogy ki hányat talált el.

Babaváró buli: Szókirakó

Gyűjtsetek a várandóssággal illetve a kisbabával kapcsolatos szavakat: pelenka, cumisüveg, büfiztetés stb.
A szavak betűit keverjétek össze, és így írjátok fel egy papírra. Mindenki kapjon egy lapot, és adjatok néhány percet rá, hogy kitaláljátok, milyen szavak lettek felírva.
Aki adott idő alatt a legtöbb szót kitalálja, az nyer.

Babaváró buli dekorációs tippek

A babavárú bulik tipikusan a kerti partira hasonlítanak. Ha éppen nyáron tartjátok, és van a közelben egy kert is, csinálhattok valódi kerti partit is, babás dekorációval megbolondítva.

Tipikusabb, hogy a babaváró buli lakásban van, ilyenkor is csempésszetek be egy kis kerti parti hangulatot! Ez főként az ételekre igaz: a babavárú buli tipikus ételei az úgynevezett "finger food"-ok, azaz falatkák. A délután időpont egyébként sem kedvez a nagy, asztalhoz ülős étkezésnek, de most nem is az evés a lényeg. Bőven megfelelnek a szendvicsek, mártogatósok, a sós és édes aprósütemények. Ha van, aki bevállalja a sütést, akkor készülhet babatalp alakú keksz is.

Nincs előírva, hogy a babaváró buli alkoholmentes legyen. Nyilván a kismama nem iszik, de a társaság többi tagja fogyaszthat könnyű italokat. A lényeg itt a könnyűn van, hiszen nem cél egy lánybúcsú alkoholszintjét elérni. Egy pohár bor, fröccs vagy néhány könnyű koktél azért belefér. Külön figyelmesség, ha a kismama kedvenc koktélját elkészítitek alkoholmentes változatban. 

A kerti parti hangulatot fokozzák a girlandok, fényfüzérek is. A jól megválasztott girlandot később a babaszoba dekorációjához is fel lehet használni, így amikor a kismama ránéz, biztosan eszébe jutnak a veletek töltött boldog pillanatok. 

A legjobb babaváró buli ajándékok 

Mielőtt belevágnánk a babás ajándékok kavalkádjába, álljunk meg egy szóra. A babaváró buli az utolsó olyan alkalom, amikor a kismama önfeledten eltölthet néhány órát a legjobb barátnői társaságában. Nem kell lopva az óráját lesni, hogy szoptatásra hazaérjen, nincs még vele egy totyogó, akinek minden lépését felügyelni kell. Szóval ez egy kivételes alkalom. Biztos, hogy az ajándékoknak csak a babáról kell szólniuk?

Készítsetek egy emlékkönyvet, amibe a legkedvesebb együtt töltött pillanataitokat gyűjtitek össze. Használjatok közös fotókat, vagy ha megvan még, ragasszátok be annak a tuti koncertnek a jegyét az albumba! Írjatok egy pár kedves sort a kismamának: hol ismerkedtetek meg, mit szerettek benne a legjobban, vagy éppen mi az a legidegesítőbb szokása, amit ellenére is imádjátok. Az emlékkönyv közös végignézése a kismama felfokozott hormonális állapotában tuti a legjobb együtt sírós - együtt nevetős elfoglaltság lesz, amiben csak részetek lehet.

A legtipikusabb ajándék a babaváró bulira a pelenkatorta. Mielőtt azt gondolnád, hogy ez már lerágott csont, jó, ha tudod, hogy egy kisbaba pelenkás kora alatt akár 5-7 ezer pelenkát is elhasználhat. Lehet, hogy még a kismama sem tudja, de kisbabás háznál a legjobb ajándék egy csomag pelenka. Persze csak úgy beállítani egy csomag pelussal, elég snassz, úgyhogy minden kismamának jár egyszer az életben egy pelenkatorta.

Persze szokás ilyenkor mindenféle babaholmit ajándékozni. Mielőtt elkövetnétek azt a hibát, hogy beállítotok egy tucatnyi rugdalózóval, jó, ha a barátnőkkel összebeszéltek, ki mit visz. A legjobb, ha megszerzitek a kismama kelengye listáját, és arról válogattok, így biztosan hasznos dolgokat visztek neki. Ebbe a furfangba beavathatjátok a kispapát is, hiszen ő biztosan tudja, mi hiányzik még a listáról.

Forrás: www.babyberry.hu

Bébiétel házilag

A csecsemők számára a legjobb táplálék az anyatej, amely mindig steril, megfelelő hőmérsékletű és kéznél van. 6 hónapos korban viszont - a baba igényeinek növekedésével - ideje megkezdeni a hozzátáplálást. Mielőtt azonban hozzákezdenénk a bébiételek gyártásához, néhány szabályt meg kell jegyeznünk:

1., A felhasználandó gyümölcs vagy zöldség mindig legyen friss, és származzon megbízható helyről. A nagyüzemben termelt, mindenféle permetezőszerrel kezelt répa nem feltétlenül a legjobb a kisbabának. Törekedjünk arra, hogy bio élelmiszereket vásároljunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

2., A munka megkezdése előtt alaposan mossuk meg az alapanyagokat. A használni kívánt edényeket és eszközöket fertőtlenítsük, és használat közben is többször öblítsük át folyó víz alatt (pl. hámozás és darabolás között). Ne feledkezzünk meg a kezünk tisztaságáról sem. Darabolás előtt a már meghámozott gyümölcsöket, zöldségeket újra mossuk meg. Fontos, hogy előtte nehogy kioldódjon a gyümölcsök, zöldségek vitamintartalma.

3., A bébiételnek szánt gyümölcsöket, zöldségeket soha ne főzzük, hanem csak pároljuk. Ekkor kevés víz hozzáadásával az alapanyagok alacsony hőfokon a saját levükben párolódnak puhává. Ha a pároláshoz magas hőfokot használunk, akkor az összes vitamint elpusztítjuk. A párolás ideje se legyen túlságosan hosszú. Az apró kockára vágott zöldségeknek, gyümölcsöknek 6-10 perc, mireliteknek 4-7 perc párolási idő bőven elég. Ha a megpárolódott kis kockákat fedő alatt hagyjuk kihűlni, akkor legalább annyira puha lesz, mintha főztük volna.

4., Ha vitamindús ételt szeretnénk kicsikénk elé tenni, akkor szem előtt kell tartanunk, hogy a vitaminok nem csak a hő, de a fény hatására is lebomlanak, ezért mindig lefedett edényben végezzük a párolást, sőt, feldolgozás előtt nem szabad sokáig állni hagyni a nyers alapanyagokat, mert az idő sincs jó hatással a vitaminokra. Ezért a feldarabolt alapanyagokat már ne tároljuk nyersen, hanem mielőbb dolgozzuk fel.

 

 

 

 

 

 

 

5., Az ételekhez ne használjunk se sót, se cukrot. A gyümölcs vagy zöldség saját ízét kell megszerettetni a kicsivel. Savanyításhoz se ecetet használjunk, hanem citrom frissen facsart levét. Az olajokat a párolás végén adjuk az ételhez, és csak éppen forraljuk össze az étellel. A megpárolódott alapanyagok pépesítéséhez használjunk botmixert.

6., Legyen kéznél mindig egy kis műanyag doboz, amiben a megmaradt bébiételt hűtőbe tehetjük. A húsos, halas vagy tojásos ételeket egy napig raktározhatjuk hűtőben, aztán vagy el kell fogyasztani, vagy ki kell dobni. A zöldséges, gyümölcsös ételek pedig maximum 3 napig állnak el hűtőben. Fagyasztani is csak adagonként érdemes, hiszen a fagyasztóban nem szabad 2 hónapnál tovább tárolni, és a kiolvasztott ételeket is azonnal el kell fogyasztani. A kiolvasztott ételeket még egyszer visszafagyasztani szigorúan tilos!

 

 

Forrás: http://picibaba.hu