A kisgyerekes szülők egyik leggyakrabban feltett kérdése így hangzik: hogyan szoktassam le a hisztiről? Ez a fogalmazás azonban alapjaiban rossz irányból közelíti meg a problémát. A gyereket nem arról kell "leszoktatni", hogy kifejezze az érzelmeit, hanem meg kell neki tanítani, hogyan tudja azokat helyesen kezelni.
A feladat nem egyszerű. Nagyon nem. Ember legyen a talpán,
aki képes egy látszólag bagatell ügy miatt jelenetet rendező, a földön
fekve ordító, esetleg csapkodó gyerek mellett megőrizni a nyugalmát, és
halk, szelíd hangot használva megnyugtatni a csemetét. Nem vagyunk gépek, ez nem is elvárható minden esetben.
Sokat segít azonban, ha tudatosítjuk, hogy a hiszti nem rosszaság, hanem abból fakad, hogy a gyerek képtelen még arra, hogy azokat az érzelmeit, amelyek a felnőttekre éppúgy jellemzőek, mint rá, társadalmilag elfogadott módon kezelje.
A cél tehát nem az, hogy soha ne érezzen dühöt, csalódottságot,
szomorúságot, se nem az, hogy ezeket folyamatosan elnyomja – korábban
erre trenírozták a gyerekeket, az eredményt a sok depressziós,
alkoholista, agresszív és mentális beteg felnőtt formájában nap mint nap
láthatjuk -, hanem az, hogy megtanuljon sikeresen megbirkózni velük.
Ha elöntik az érzelmek, nem fogékony a racionális érvekre
Sok, egyébként teljesen jó szándékú szülő ott rontja el, hogy észérvekkel próbál hatni az épp hisztiző, őrjöngő kisgyerekre, ez azonban mindenképpen kudarcra ítélt próbálkozás. A Psychology Today
című lapban megjelent írás bemutatja, hogy a gyerekeket – a
felnőttekhez hasonlóan – a logikus gondolkozásért felelős bal, valamint
az érzelmeket szabályozó jobb agyfélteke irányítja. Erős érzelmek esetén
a jobb agyfélteke irányít, így ilyenkor lepattannak a racionális érvek a
hiszti szükségtelenségéről vagy a helyes viselkedésről. Hasonló okból
értelmetlen bármilyen hangsúllyal azt ismételgetni, hogy „nincs baj” vagy „nyugodj meg”.
Gyakran előfordul, hogy a gyerek frusztrációjában ütni kezd.
Ezt nem szabad hagyni, ilyenkor nyugodtan le lehet fogni a kezét, vagy
egyéb módon megfékezni az agressziót, de arról, hogy ez miért
elfogadhatatlan, szintén akkor érdemes beszélgetni vele, amikor már
lenyugodtak a kedélyek. A dühkitörés kellős közepén lepattan róla a
fegyelmezés is. A szakértők ezt az állapotot „érzelmi cunaminak” hívják: elönti a gyerek agyát, és egy rövid ideig teljesen érzéketlen lesz az észérvekre.
Az érzelmek kezelésének módszerei
Nem az érzelmekkel van a gond. Ezek természetes dolgok, mindenki át
szokta őket élni. Egészséges ember azonban csak abból lehet, aki
hatékonyan tudja ezeket kezelni.
A hisztikorszak az évek múlásával normális esetben magától is enyhül.
Ahogy a gyerek egyre ügyesebben beszél, már el tudja mondani, mit
szeretne, a dühkitörés az esetek jó részében egyszerűen okafogyottá
válik. Már nem frusztrálja, hogy a környezete nem érti meg őt.
Ettől azonban még nem tanulja meg minden érzelmét kontrollálni a szülei
segítsége nélkül, amiben a következő módszerekkel segíthetsz neki:
1. Tanítsd megnevezni az érzéseit!
Már az egészen kicsi gyerek is meg tudja különböztetni a szomorúságot, a dühöt, a félelmet vagy épp az éhséget, fáradtságot (ez nagyon fontos, mert sok esetben ez a legfőbb probléma!). Később a kör bővül a csalódás, a szorongás, magány érzésével. Ha meg tudja nevezni a problémáját, már csökken a frusztrációja is.
2. Beszélje ki a rossz élményeket!
Vigyázhatsz rá akármennyire, nem fogod tudni minden rossz élménytől megóvni. Talán néhány percre elveszítitek szem elől egymást a boltban, talán kifog egy rosszindulatú pedagógust, esetleg bántják, csúfolják az osztálytársai, összeveszik a legjobb barátnőjével, elveszít egy versenyt – bármi is legyen, hagyd, hogy beszéljen róla, amennyit csak szeretne.
3. Tanítsd egyszerű dühkezelő praktikákra!
Csodát lehet elérni néhány nyugodt kilégzéssel és belégzéssel, vagy azzal, ha először megfeszíti, majd elernyeszti az izmait. Kisebb gyerekeknél beválik, ha kap valamit – például egy párnát –, amit a családtagjai helyett ütlegelhet, ha nagyon ideges.
4. Késleltesse a reakcióit!
Nagyobbaknál beválik, ha arra kéred: mielőtt bármit reagál, számoljon el tízig. Ennyi idő már elég szokott lenni arra, hogy ne első indulatból válaszoljon egy-egy helyzetre.
Forrás:https://www.csaladinet.hu- Kercsó Dorottya
Kép: Aliaksandr Bukatsich / shutterstock
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése