Ki és miért csal a társasjátékban?

Hogy ki csal a társasjátékban, arra nem nehéz válaszolni: természetesen a gyerek. No, azért nem ilyen egyszerű erre sem (csalás nélkül) válaszolni. Mert ha kicsit élesebbre csiszoljuk a képet, meglátjuk benne, hogy csal bizony időnként a társasjátékban a szülő is. Csak olyankor nem maga felé részrehajló, hanem a társasjátékban részt vevő gyermeke, vagy az ügyetlenebb kistestvér felé. 

 

 

 

 

 

 

 

A társasjátékoknak nagyon komoly szerepe van abban, hogy a gyermekek együttműködési képessége, empátiája, szabálykövetése kialakuljon, és mindez a jellemük részévé váljon. A szabálykövető magatartás az óvodás évek alatt indul fejlődésnek, és az iskolaérettség egyik komoly feltétele. Ám az óvodás gyermek szabálykövetése még messze nem százszázalékos. Ha nekiindul a bábujával, amikor nem is ő következik, vagy „elfelejti”, hogy csak hatos dobás után mehet tovább, sőt, ha afölötti bánatában, hogy vesztett a játékban, felborítja a táblát – akkor sem kizárólag neveletlenség áll a viselkedés hátterében.

A szabálykövető viselkedés agyi érettséghez kötődik, és ehhez kapcsolódik hozzá a nevelés. Időre van szükség, és sok közös élményre, hogy a kisgyerek a megfelelő viselkedést begyakorolhassa, valamint sok pozitív visszajelzésre, dicséretre, jutalmazásra, hogy megerősödhessen benne.

Amikor még nem is tudatos: csalás 3-4 éves korban

A három-négy éves gyermek nagy valószínűséggel nem is érti még teljesen a játékot. Csábító a helyzet, együtt játszani a szülővel meg a nagyobb testvérrel, rokonnal, de sok esetben ilyenkor nem is ért meg minden szabályt. Nagyon meggyőzően tudja használni a játékkal kapcsolatos „szakszavakat”, mint „célba érés”, „kártya húzás”, de valójában csak utánozza a többieket. Ugyanilyen meggyőzően emlegetné a kanaszta szót, vagy a berosálást is, estleg a royal flush-t, mert részt akar venni a játékban, helyet szeretne kapni ebben az izgalmas mikrovilágban, és figyelmet, jókedvet megélni. Sok kisgyermek a győzelem fogalmát sem tudja értelmezni, hanem arra vonatkoztatja, hogy kellemes élmény játszani, és a játék végén a szülőt kérdezi: Anya/apa, ugye nyertem?

Erre gondol az 5-6 éves gyerek, amikor próbálja kikerülni a szabályokat

Öt-hat évesen már többet értenek a regulákból. Ha mégis előfordul, hogy a gyermek csal a játékban, azt leginkább annak a számlájára írhatjuk, hogy a győzelem iránti sóvárgása felülírta az alakulóban lévő készségét. Az ilyen korú kisgyermek mentális szintjén még joggal húzódhat meg az a vélekedés, hogy a szabályok azért vannak, hogy az ő viselkedéséhez alkalmazkodjanak. Ha a játék szabályai szerint ő most kiesett, az a szabály vonatkozzon csak szeplősökre, és ha ki kell maradnia a dobásból, az csak hétvégén legyen igaz. Nem érdemes az óvodás gyermek játékban tanúsított csalásának nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amennyi tényleg van benne. Ha öt évesen csal a játékban, attól még nem lesz se jellemhibás, se börtöntöltelék.

Viszont nem is kell hagynunk, hogy vaknak nézzen minket. Nyugodtan jelezhetjük, hogy most nem a szabály szerint járt el, látjuk a dolgok állását, és hogy a csalás a játék lényegét és örömét veszi el. Jó, ha a gyermek megtanulja, hogy a szabályok nem csak korlátoznak, hanem védenek is, hiszen mindenkire egyformán vonatkoznak. Legyünk az óvodás gyermek csalásával rugalmasak, maradjon meg a játék felhőtlen öröme a visszajelzés után is, de ha már nagyon eluralkodik a szemenszedett csalás, hivatkozzunk arra, hogy az elfáradás jeleit tapasztaljuk rajta, és fejezzük be a társasjátékot.

Amikor már nem szabad átsiklani azon, hogy csal a gyerek

A kisiskolás gyermek általában már nagyon szabálykövető, sőt, szélsőségesen az. A szabályokat sok alsós szentnek tartja, és szinte mereven követi, ez nyújt számukra biztonságérzetet. A kisiskolások már nagyon is tudják, mit jelent a győzelem, és a közösséghez tartozás igénye annyira erős bennük, hogy ritkán kockáztatják csalással a közösségben elfoglalt helyüket. Ebben az életkorban olyan játékokat is játszanak a gyerekek, amelyekben maga a szabályalkotás a játék, és miután kialakították őket, szinte már nem is játszák magát a játékot. A szabályalkotás így egy önálló játékká válik.

 

Az iskolás gyermek állandó csalása a társasjátékban viszont olyan problémát jelez, amelyre oda kell figyelnünk. Ezen nem szabad átsiklani, sem szemet hunyni. Érdemes elgondolkodni rajta, miért van szüksége a gyermeknek a plusz figyelmünkre, milyen problémával küszködik, milyen pontnál akadt el?

A szabályok átalakulása

A felső tagozatos gyermek szabályokhoz való viszonya újra változik. Ebben az életkorban a gyermekek számára rugalmasabb, használhatóbb, praktikusabb eszközzé lesz a regula, olyasvalami, amit közösen át is lehet alakítani, megváltoztatni, a közösség képére gyúrni. Innen vezet az út a sportszerűség, a fair play megértéséhez, ami nem csak monoton szabálykövetés, hanem egy letisztult világkép is.

Játékok, amik szükségtelenné teszik a csalást

Azok a társasjátékok, amikről eddig szóltam, azon az elven alapulnak, hogy valaki győz – a többiek pedig nem. A társasjátékok kitalálói tulajdonképpen leképezték a gyermekeink számára azt, amit a világról gondolnak, illetve, amit szerintük meg kéne tanulniuk a világról. Azt sugallja ez az elrendezés, hogy harcolnunk kell egymás ellen, és le kell győznünk a másikat, mert ilyen a világ. Örvendetes azonban, hogy a társasjátékok egy új generációja már nem ezen a győztes-vesztes elképzelésen alapul, hanem magát a játékot tekinti a célnak, és győzelem helyett az egymás jobb megismerését helyezi középpontba. A társasjátékoknak ez a no-game generációja lényegénél fogva szükségtelenné teszi a csalást.

A közös társasjátékozós program során valójában azt mutatjuk meg a gyermekünknek, hogy miképpen működnek a világ dolgai, és hogyan kell otthonosan mozognunk benne. Élmény arról, hogy hogyan tudnak mindenki védelmére megvalósulni a szabályok, és miért fontos az igazságosság.

De akkor mit gondoljunk arról a szülőről, aki azért csal, hogy a gyermek győzhessen, és így máskor is legyen kedve a közös játékhoz? Vagy arról a szülőről, aki a kisebbik gyermeke felé csal, hogy a nagyobb ne győzze mindig le?

Nos, ez is egyfajta igazságosság – a szeretet. Nagyobb léptékben ugyanaz.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Mezei Csongor Andrea

Nyitókép: depositphotos

 

Az ügyetlenség kulisszatitkai - mi állhat a háttérben?

Mikor a gyermek nevelése kapcsán egy-egy váratlan jelenséggel szembesülünk, nagyban meghatározza a reakciónkat az, hogy mit tulajdonítunk a viselkedés hátterének. Az ügyetlenséggel kapcsolatban hibát követünk el, ha arra gondolunk, hogy gyermekünk idegesíteni akar minket, vagy valami romboló buldózerként akar mozogni a világban. Ha minden nap kiborul a reggeli tea az asztalra, ha a kicsi mindenben elbotlik, ha a térdéről állandóan lejön a glazúr, ha csúnyák az óvodai rajzai - akkor lehet, hogy olyan tünetet mutat, amire oda kell figyelnünk. Mi állhat az ügyetlenség hátterében? 

 

 

 

 

 

 

 

Mitől lesz valaki ügyes?

Az ügyesség tulajdonképpen a mozgás összerendezettsége, harmóniája, egyfajta grácia a gondolat kivitelezésében. Olyan összetett viselkedés, amely számtalan részképesség meglétét és összehangolását feltételezi.

A mozgás tervezését érzékelésünk látja el információval, vagyis a rendezett mozgáshoz olyan beérkezett környezeti inger kell, amit szemmel, füllel, tapintással stb. hatékonyan érzékelünk. A beérkezett információkat értelmezni is kell, az idegrendszer megfelelő érettsége ennek feltétele - vagyis hiába halljuk jól az oroszlánt, ha macskanyávogásnak értelmezzük, nem fogunk rá jól válaszolni…

A mozgás végrehajtása ismét számos idegrendszeri feltétel esetén lesz pontos és szép, ilyen részképességek például a

• térbeli távolság felmérése,
• térbeli viszonyok felismerése,
• saját testen való kiigazodás, mint tájékozódási pont,
• szem-kéz koordináció összehangolása,
• szem fókuszálása,
• egyensúlyérzet,
• keresztirányú mozgások (pl. indiánszökdelés) megléte,
• finom ujjmozgások,
• és számtalan részképesség összjátéka.

A saját testen való eligazodást segíti a testrészek neveinek ismerete is: pl. köldök-könyök-szemöldök megkülönböztetése, és az ezekkel való mozgásos, éneklős játékok.

A gyermek saját teste a gyakorlópálya a világ térbeli viszonyainak megértéséhez. Olyan ez az egész, mint egy zenekari mű, melyben idegrendszerünk a karmester, és vonósok, fúvósok, meg ütősök kara szolgálja a harmóniát, de ha egy is rosszul játszik, már hamis a melódia.

Nem azért lesz fals, mert kínozni akarják a hallgatót. Mit sem használ, ha naponta elmondjuk, hogy „Milyen ügyetlen vagy!”
Ez a végtelenül romboló kifejezés megnehezíti a szülő-gyerek kapcsolatot, ami pedig alapja lehetne az újrahangolásnak; ráadásul az egész gyereket minősíti, nem csak az adott eseményt. Bánjunk óvatosan az ítéletekkel, viszont nyakló nélkül az odaforduló szeretettel és kíváncsisággal a jelenség megértésére.

Milyen idegrendszeri probléma tünete lehet az ügyetlenség?
 

Ataxia:

Ennél a kórképnél az ügyetlenség a vezető tünet, az akaratlagos mozgások összehangolásának zavara. Figyelmeztető jelei az egyensúly zavara, a dőlés, esés, remegés, hangképzés zavara, szédülés, bizonytalanságérzet. Ha ilyen tüneteket észlelünk a gyermeken, haladéktalanul fel kell keresnünk az orvost, anyagcsere betegség, fertőzés, vagy trauma is lehet a kiváltó ok.

Diszpraxia:

azaz ügyetlen gyermek szindróma. Ebben az esetben az idegrendszer orvosi értelemben ép, önálló kórkép az ügyetlenség. A gyermek az összetett mozgásokat nem tudja megtervezni, kivitelezni, ügyetlen a labdajátékokban, elejti a tárgyakat, nehezen boldogul a gombokkal, nem érzi a teste határait. Gyógytornász és testséma fejlesztés segíthet a bajon.

Figyelemzavar-hiperaktivitás (ADHD), tanulási zavar:

 

A statisztikák szerint a gyermekek 10-20%-át érinti, a szülő számára szintén az ügyetlenség tűnhet fel, mint első tünet. Valami mindig leborul, apró balesetek érik a gyereket, munkája rendetlen, mozgása diszharmonikus. A bonyolultabb mozgásformák végrehajtása pontatlan.

Jó példa erre a karkulcsolás nehezített kivitelezése, vagy a bal láb keresztbe rakásának nehézsége a jobb láb fölött. Minden ilyen problémára jellemző, hogy az agyi végrehajtásnál, tervezésnél, szervezésnél akad el a folyamat. Az ügyetlenség, a motiváció gyengesége tovább romlik, ha a gyermek nem jut terápiához, illetve ha veszteség éri a családban, ha a kortárs kapcsolataiban nem érzi jól magát, vagy tanulási kudarcai vannak.

A viselkedési zavarok kialakulása ebben az esetben másodlagos, az állandóan emlegetett rossz teljesítménnyel való szembesülés válthatja ki a gyermekben. Ha állandóan az ügyetlenségét emlegetjük, motiválatlanná és magába húzódóvá válhat. Ne szidjuk, hanem keressünk terápiás megoldást, mint pl. az Alapozó terápia, TSMT, INPP, Ayres-terápia.

Túlhallás:

Ez a ritkán említett zavar is lehet oka az ügyetlenségnek. A túlhallás lényegében egy eltérő idegrendszeri működés. Ebben az esetben a gyermek minden őt ért hangingert hangosnak, intenzívnek él meg, és nem tudja ezek közül a számára fontosakat kiszűrni. Az idegrendszer az ingerek sokaságától elfárad, a figyelemzavar itt nem alaptünet, hanem következmény. A túlhalló gyermek mozgás- és beszédfejlődése is elmaradhat a többiekétől, fáradékony lehet, és jellemzően ügyetlen. Gyakori tünet, hogy takarja a fülét, keresi a csöndes zugokat, elbújik – ezek a tünetek autizmus spektrumzavarra is utalhatnak, érdemes utánajárni az okoknak. A túlhallást orvosi diagnosztikai eljárásokkal lehet igazolni.

Szemészeti probléma:

Ebben az esetben az ügyetlenséget a látási információ hiányossága okozza. Ha azt látjuk, hogy a gyermek rendre begyalogol a rózsaágyásba, ha hirtelen romlik a rajzai minősége, hunyorog – a gyermeki szemre specializálódott gyermekszemorvost keressük fel.

Szenzoros integrációs diszfunkció:

Viszonylag új keletű kifejezés: arra utal, hogy a rendellenes működés az érzékelési információk feldolgozásában van jelen, a bejövő ingereket nem tudja időben összeszervezni az idegrendszer. Ez esetben is soknak érzi az ingert a gyermek, de nem csak a hangokat, hanem a világból az agyba érkező ingerek sokaságát. Ennek kapcsán a gyermek félőssé, visszahúzódóvá válhat, vagy esetleg ellenségessé, agresszívvá is. Ilyenkor mindig gondolnunk kell arra, hogy viselkedését nem az alap probléma váltja ki, hanem annak megoldatlansága, a kudarcok, és a környezet negatív visszajelzése.

Csecsemőkori primitív reflexek fennmaradása:

A csecsemőkori reflexek az első egy év során szükségesek a túléléshez, majd ezek a reflexek - jó esetben - leépülnek, és helyüket testtartó reflexek foglalják el. Ha valamilyen zavar kapcsán ezek a reflexek megmaradnak, a későbbiek során „szabotálják” a koordináció kialakulását. Rengeteg felnőtt is küzd ezzel a problémával, anélkül, hogy tudna róla. Úgy érdemes ezt elképzelni, hogy csecsemőkorban ezeket a reflexeinket a mozgásfejlődés során lényegében feléljük – baj akkor van, ha ez nem történik meg, és a reflex makacsul megmarad. Jó példa erre a születéskor felhasznált oldalra fordulási reflex, melyre a császármetszéssel született gyermeknek nincs szüksége, tehát nem „éli fel”.

Amikor csak türelmetlenségről van szó

Végül szólnék arról is, mikor az ügyetlenség a gyermeki türelmetlenségből fakad, és ez valóban nem orvosi probléma. Ilyenkor kérjük meg, hogy lassítson, és amíg nem vált automatikussá a mozdulat, lassítsa le, minden részmozzanatot dolgozzon ki. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hiába várjuk tőle a szép mozdulatot, ha soha nem mutattuk meg neki. Jó példa erre a kenyérszeletelés – sok szülő nevet a gyermeken, aki teljes erejéből nyomja a kést a kenyérnek, és közben nem tesz nyiszáló mozdulatot. Ezeket türelemmel meg kell mutatni, ha látni szeretnénk tőle.

A leírt orvosi és gyógypedagógiai kórképek között lehetnek átfedések. De a lényeg: fedezzük fel az ügyetlenség hátterében lévő problémát, juttassuk szakemberhez a gyereket, és közös, megoldandó feladatként tekintsünk az ügyetlenségére, ne azt erősítsük benne, hogy hibás áru. Soha ne szégyenítsük meg, és ne nevessünk rajta – legfeljebb vele.

Indexkép: aiamkay / Pixabay

Forrás:  https://www.csaladinet.hu- Mezei Csongor Andrea

 

Ne nevelj tökéletes gyereket!

Minden szülő arra törekszik, hogy a legjobbat biztosítsa a gyereke számára. A legjobb óvodába, iskolába szeretnék íratni, jó környékre költöznek miatta, és a legelismertebb fejlesztő játékokat veszik meg neki, valamint neves tanárokhoz járatják. Természetesen elvárják, hogy a gyerek teljesítsen, ha már ennyi pénzt ölnek bele, ám ezekből a "tökéletes" gyerekekből lesznek később a depressziós felnőttek, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel. 

 

 

 

 

 

 

Persze ez nem szentírás, lehet boldog az a felnőtt is, akitől sok mindent elvártak gyerekkorukban, de sokan szenvednek még évek múltán is. Ez pedig többnyire a szülőknek köszönhető, akik túl sokat várnak el tőlük.

Sok anyuka és apuka szeretné azt, ha a gyermeke tényleg mindenből a legjobbat kapná meg, ám ez nem jelenti azt, hogy a gyermek is erre vágyik. Nem biztos, hogy iskola után még külön fuvolaórára járna, nem biztos, hogy egy olyan bentlakásos iskolába menne szívesen, ahol nem ismer senkit, de anya és apa szerint a legjobb a környéken, valamint az sem biztos, hogy az orvosira jelentkezne, még ha az eredményei kiválóak, akkor sem.

Lehet, hogy Te már az elején eltervezed, hogy milyen jó tanuló lesz, mennyire jól fog majd sportolni, és emellett megeszik majd mindent, amit elé teszel, legyen szó spenótról, tojáslevesről, vagy éppen spárgáról. Ahogy ezt végig gondolod, ugye Te sem gondoltad teljesen komolyan?

Elmondok most valamit: attól, mert a gyermeked kicsit később tanul meg olvasni, még nem vallottál kudarcot szülőként. Attól, mert nem megy neki a foci, még nem Te leszel a legrosszabb anya. Az sem a Te hibád, ha csak rántott húst eszik krumplival, és ki nem állhatja a zöldségeket. Minden egyes gyerek egyéniség, mindegyikük különbözik a másikról, és mindannyian egyedi módon fejlődnek, ezt meg kell értened és el kell fogadnod, még ha nehezedre esik, akkor is.

Ha belehajszolod olyan feladatokba, különórákba, amiket nem akar csinálni, azzal csak neki ártasz. Ha szomorú leszel, mert hazavisz egy hármast, vagy ne adj Isten egy kettest, azzal csak az ő elvárásait növeled magával szemben, ami nem biztos, hogy jó. Próbáld meg minden helyzetben a legjobbat látni, segítsd őt, tanulj vele, éreztesd vele, hogy fontos Neked, és Te mindent azért csinálsz, hogy neki jó legyen.

Nem attól lesz boldog egy gyerek, hogy a legmenőbb ruhákban jár, és nem is attól, hogy a legdrágább játékokat kapja meg. A boldogságának a titka a szülői szeretet, odafigyelés, megbocsátás és a hibáitokból való tanulás. Minden gyerek jó valamiben, csak meg kell találnia azt, hogy miben. Ha idő előtt feladja ennek a keresését, akkor bizony szomorúbb jövő elé néz - de akkor is, ha megszállottan kutatja. Segítsd őt az útján, de hagyd, hogy egyedül csinálja. Így meglesz a motivációja is, nem hajszolja senki a tökéletességre, és maga érheti el a kitűzött céljait, amiket ő maga határozott meg. Figyelj az apró mozdulataira, és nyújts neki kezet, ha szüksége van rá. Ez egy jó szülő dolga.

 

Forrás:  https://www.csaladinet.hu- Juhászné Ráthgéber Réka

Indexkép: Benyamin Bohlouli/Unsplash.com

 

 

Könnyű nyári ételek a babának is

Nyáron sokféle ételt főzünk, amit az év többi részében ritkán, kérdés, hogy ezekből adhatunk-e a babának, mit és mikor?

Lecsó

A hazai konyhák nyári kedvence a lecsó, de vajon a baba kaphat-e belőle? Bizonyos táblázatok szerint a paprika 12, mások szerint már 8 hónapos kortól adható. Mivel a paprika allergén, ezért csak azok a babák kaphatják 8 hónapos kortól, akiknek a szüleik egyike sem allergiás és más ételekkel kapcsolatban sem merült fel az allergia. Tehát ők már 8 hónapos kortól kaphatják a lecsóból a paprikát, paradicsomot, amit főtt rizzsel tehetsz táplálóbbá a számára.

Mivel a tojásfehérje allergén, ezért tojásos lecsó csak 1 éves kortól adható. Pirított grízzel 9 hónapos kortól lehet sűríteni a lecsót, de csak akkor, ha a baba nem gluténérzékeny.

A füstölt kolbászos, szalonnás lecsó elvileg 1 éves kortól már adható, de a magas sótartalma miatt legyünk óvatosak vele, ugyanez vonatkozik a virslis lecsóra is (ez utóbbiból igyekezzünk a jobb minőségű, szója nélküli termékeket vásárolni)

Töltött karalábé

A rizzsel, darált hússal töltött karalábét 8 hónapos kortól már lehet adni a babának, azonban a hozzáadott liszttel berántott főzeléket 1 éves korig nem szabad adni még a nem gluténérzékeny babáknak sem. A teljes kiőrlésű liszttel sűrített változat 9 hónapos kortól adható a nem gluténérzékeny babáknak. Ha viszont burgonyával sűrítjük a karalábé főzeléket, akkor már 8 hónapos kortól kaphatja a baba.

Töltött paprika

A paprika alkalmazását lásd a lecsónál leírtaknál. A rizses-húsos töltelék és a paradicsomszósz 8 hónapos kortól adható (de lehetőleg valódi paradicsomból készüljön és ne konzervből)

Zöldbabfőzelék, leves

8 hónapos kortól mindkettőt kaphatja a baba, de az allergiára hajlamos babáknál kerüljük a lisztes rántást és a tejfeles behabarást (mielőtt a családét befejeznéd, vegyél külön a megfőtt zöldségből a babának és főtt burgonyával sűrítsd be)

Töltött cukkini

A rizzsel, darált hússal töltött cukkini 7 hónapos kortól már adható, a sajttal megszórt változat nem tejérzékeny babáknál 8 hónapos kortól.

Rakott padlizsán

A burgonyával, paradicsommal rakott, sajttal megszórt, tejfellel megkent padlizsán 10 hónapos kortól adható.

Forrás: https://www.kismamablog.hu

Illatok, emberek, tárgyak a gyerekkorból, amelyeket sohasem felejtünk

A folyosón semmihez sem fogható sajtos pogácsa illata terjed. A szomszéd néni – aki egyébként szakácsnő – megint valami nagyon finomat süt. Ilyenkor mindig lehív bennünket magához, tudja, hogy imádjuk gyúrni, formázni a tésztát. Jó része igazi sajtos pogi formájú sajtos pogi lesz, a másik része pedig, amit mi gyerekek szeretnénk. Amit csak elbír a fantáziánk. Ezt az illatot sohasem felejtem.

 

Roskadozó cseresznyefa a szomszéd udvarban és Robi bácsi. A kert és a bácsi „összenőtt” a szememben. Kedves hang, sok nevetés, mókázás és rengeteg cseresznye. Mászhatunk fára, szedhetünk és ehetünk belőle, amennyit csak bírunk, sőt a fülünkbe is akaszthatjuk. Mit számít, hogy a pólónk tiszta piros folt, a szánk és a kezünk maszatos, a lábunk sebes. Nem fáj és nem is törődünk vele. Ezek a pillanatok örökre belém égtek.

Az utca, ami egyébként nem túl barátságos, de télen, amikor lehullik a méteres hó, olyan, mintha mesevilágban élnénk. Csend van, a város zaja messze száll, de a gyerekek, akik hozzánk hasonlóan szánkókkal siklanak, vagy hóembert építenek, ők a barátaink, akikkel egy húron pendülünk. Őket sosem felejtem.

Amikor a víz a strandon vagy egy kiadós hajmosáskor az orromba ment. Ezek a pillanatok is felejthetetlenek. Még percekig nem kaptam levegőt, és az érzés, finoman szólva sem jóleső. Mégis a gyerekkor része, a gyerekkoré, ami ezzel együtt is boldog és szabad.

Amikor órákon át négylevelű lóherét kerestünk, hogy kívánhassunk valamit és sohasem sikerült megtalálni. A végén csaltunk és „csináltunk” egyet. Kutyatejből koszorút fontunk, számháborúztunk, és belegázolunk a legmélyebb és legkoszosabb pocsolyába.

A kutyusos zsebpénzgyűjtő perselyem, ami úgy zörgött és csörgött, amikor hajnalban megráztam, hogy a szüleim azt sem tudták hirtelen, hol vannak. Pedig csak biztos akartam lenni benne, hogy mind megvan. (Még mindig megvan, csak már elromlott a nyelve.)

A Frici cica, aki minden reggel és este ott állt az ajtónk előtt és türelmesen várta, hogy végre bejöhessen. Irtó jó volt vele játszani, végig rohanni a lakáson apánk legnagyobb örömére, úgy, hogy közben belebotlottunk a szőnyeg rojtjaiba és olykor el is vágódtunk. Nekünk viszont remekül indult a napunk.

A kukorica, a lángos, a lila hagymás zsíros kenyér, amit csak úgy tömtünk magunka és boldogok voltunk.

Anya ölelése, kedvessége, becézése, puszijai, de még az alapos leszidása is jól esett. (Na, nem akkor) Megtanultam a leckét, értékelni az élet apró örömeit, küzdeni az álmaimért, szeretni, lemondani, felvállalni, elengedni, megtartani, kitartani, visszakapni, sokat adni. Pedig „csak” volt egy boldog gyerekkorom…

Forrás: https://www.anyajajj.hu

Rosszullét a kánikulában – nem elég csak vizet itatni a gyerekkel!

Végre itt a nyár, amire már annyira vártunk. A nagy kánikula azonban komoly veszélyekkel járhat, ezért nagyon kell vigyázni a kicsikre - és természetesen magunkra is. Nem elég sok vizet inni, az elvesztett sót is pótolni kell, ugyanis akár vízmérgezést is kaphatunk. De hogy mi a különbség a napszúrás, hőstressz, hőpangás, hőguta, hőkollapszus és hőkimerülés között, abban Dr. Varga Károly gyerekorvos segít eligazodni. Kiderül az is, hogy milyen tünetek jelezhetnek bajt, mikor elegendő a pihenés hűvös helyen, és mikor kell mentőt hívni. 

 

 

 

 

 

 

 

Megelőzés

Mielőtt kitérnénk rá, hogy milyen komoly veszélyekkel járhat a napozás és a kánikula, hangsúlyozzuk, hogy a legtöbbet a megelőzéssel tehetünk. Aranyszabály, hogy 11 és 15 óra között ne menjünk napra. Dr. Varga Károly még az árnyékban való tartózkodást sem javasolja ilyenkor, ugyanis az UV sugarak az árnyékben is elérhetnek minket - igaz, hogy nem akkora mennyiségben, mintha a tűző napon időznénk, de így is veszélyes lehet.

Egy napszúrás vagy bármilyen más betegség a kánikula miatt tönkreteheti az egész nyaralásunkat. Ezért is fontos, hogy megelőzzük a bajt.

 

 

 

 

 

 

 

 PublicDomainPictures képe a Pixabay-en

 

 ”Javaslom, hogy helyezzük előtérbe a reggeli és a délutáni strandolást. Sokszor látom, hogy a család késői kelés és kényelmes reggelizés után, 11 óra körül indul el a strandra, a gyerekek pedig a legnagyobb melegben játszanak a vízben. Ezt mindenképp kerüljük el. A gyerekre adjunk sapkát és könnyű, lenge ruhát, védjük a bőrét naptejjel, és 11-15 óra között ne tartózkodjunk a napon.”

 

Nyári rosszullétek

A következőkben a kánikula okozta problémákat foglaltuk össze. Mindegyik érintheti a gyerekeket is.

 

 

 

 

Anna Armbrust képe a Pixabay-en

Hőkimerülés

Tünetei: fejfájás, szédülés, magas pulzus.

Hőkimerülés akkor következik be, ha tartós kánikulában vagy nagyobb fizikai terhelés következtében erősen izzadunk. Ilyenkor vízhiány és sóhiány is felléphet.

Hőstressz

Ha a kánikulában folyamatosan izzadunk, akkor nemcsak vízveszteséggel, hanem sóveszteséggel is számolnunk kell.

”Nagyon fontos, hogy bár elsősorban vizet kell inni, a folyadékpótlásnak együtt kell járnia sópótlással is, ezért érdemes izotóniás italt is fogyasztani. Az ásványianyag hiány miatt ugyanis ingerlékenység, koncentrációs zavar vagy stressz is kialakulhat” – hívja fel a figyelmet Dr. Varga Károly gyerekorvos.

 

 

 

 

 

 

 

 Anna Armbrust képe a Pixabay-en

Hőkollapszus

Más néven meleg miatti ájulás. Tünetei: émelygés, fülzúgás, esetleg homályos látás, ájulás.

Ebben az esetben az agyi vérkeringés átmeneti zavara ájulást okozhat, ez azonban csak rövid ideig tart. Ha 15 percnél hosszabb ideig áll fent az eszméletvesztés, és más egyéb tünetek is jelentkeznek, például görcsrohamok, akkor azonnal orvoshoz kell vinni a beteget.

Hőpangás

Tünetei: magas pulzus, hányinger, hányás, száraz száj, verejtékezés.

Főleg azokat érintheti, akik nem megfelelő öltözékben tartózkodak a szabadban a forróságban, a hosszú, zárt ruhában ugyanis könnyen felemelkedhet a hőmérséklet. De komoly fizikai aktivitás, valamint a magas páratartalom is kiválthatja, ilyenkor ugyanis a verejték nem tud elpárologni a bőr felszínéről.

”Ha hőpangása van valakinek, akkor az a legfontosabb, hogy minél előbb árnyékba vagy hűvös szobába kerüljön, és szabaduljon meg a hőleadást akadályozó tényezőktől, például öltözzön át lenge ruhába.”

 

 

 

 

 

 

 

 Pixabay fotója a Pexels oldaláról

 

Hőguta            

Tünetei: verejtékezés hiánya, magas pulzus, testhőmérséklet emelkedése, szédülés, hányinger, hányás, hűvös, sápadt bőr, eszméletvesztés.

Ilyenkor az okozza a bajt, hogy a szervezet nem tudja levezetni a hőt. Súlyos, akár életveszélyes is lehet, ezért azonnal orvoshoz kell fordulni, ha valakin ezeket a tüneteket tapasztaljuk!

Vízmérgezés

Tünetei: szédülés, kimerültség, izomgyengeség, súlyosabb esetben eszméletvesztés, kóma.

Ha hirtelen túl nagy mennyiségű vizet fogyasztunk, akkor felborulhat a szervezet nátriumháztartása. Ilyenkor alakul ki a vízmérgezés.

 

Napszúrás

 

 

 

Anna Armbrust képe a Pixabay-en

A napszúrás általában rövid ideig tart és jellemzően nem lesz komoly következménye, mégis tönkreteheti a nyaralásunkat, ezért nem árt megelőzni. Ha közvetlen napsütésnek van kitéve a fejünk, akkor túlmelegszik az agyunk - ez történik napszúrás esetén.

A gyerekorvos szerint az alábbi tünetek árulkodnak a napszúrásról:

• száraz, forró bőr
• magas pulzus
• hányinger, hányás
• fényérzékenység
• fejfájás
• gyengeség
• hőemelkedés vagy láz
• súlyosabb esetben eszméletvesztés

 

Így védekezz a napszúrás ellen!

 

 

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

 

Érdemes megfogadni a gyerekorvos javaslatait:

• tartózkodjunk hűvös helyen,
• ne közvetlenül a légkondicionáló alatt pihenjünk, érdemes egy másik szobába átmenni ilyenkor és fokozatosan hűteni a lakást,
• lenge ruhát viseljünk,
• gyerekeknek is adhatunk fájdalomcsillapítót,
• pótoljuk az elvesztett vizet és sót, akár izotóniás itallal,
• tehetünk hideg borogatást a homlokunkra vagy akár a végtagjainkra is,
• pihenjünk sokat.

”Hányás után egy órán keresztül pihentetni kell a gyomrot, utána pedig el kell kezdeni hűvös folyadékot inni óvatosan, egy-egy kanállal. Ha a gyerek napszúrást kapott, akkor általában nincs is kedve mozogni, nyugodtan pihenjen egész nap. Ha azonban sehogy sem tudjuk ágyban tartani, és mindig szaladgálni szeretne, akkor valószínűleg nem komolyak a tünetei” – mondja a szakértő, aki arra is figyelmeztet, hogy ha a gyereknek nem múlik el a láza másnapra, akkor feltehetően nem napszúrás, hanem valamilyen más betegség, esetleg egy fertőzés állhat a háttérben.

Indexkép: Depositphotos 

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Tóth Nikolett

Hány hónapos kortól strandolhat a baba? - A védőnő tanácsai

Hány hónapos kortól vihetjük természetes vízbe és mesterséges strandra a babát? Mit adjunk rá, hogyan szoktassuk a vízhez? Meddig működik a búvárreflex?
Makay Zsuzsa védőnő szakértőnket kérdeztük a témáról. 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan szoktassuk a csecsemőt a vízhez?

3 hónapos kor után a csecsemő már meg tudja tartani a fejét, szívesen van vízben, élvezi a fürdést. A kiskádat felválthatja a nagy fürdőkád. Ezzel megtanulja, megszokja, hogy nem csak kis térben lehet vízben, hanem nagyobban is - így nem fog félni a "hatalmas" vízben sem.
A kád vizét érdemes lassan lehűteni 30-32 fokra, mert a strandok vize kb 28-30 fokos. A szabad vizek hőmérséklete még ennél is hűvösebb.
Babaúszás 3 hónapos kor után ajánlott (legalább 2 kötelező oltás után), mert a csecsemő hőháztartása ekkorra stabilizálódik. Persze ez fejlettség és súly függvénye is.
 

Mit adjunk rá a vízbemenetel előtt?

Mindenképpen úszópelenkát. Ez többször is használható, mosható, nem szívja tele magát vízzel, környezetbarát, csinos. A kakit bent tartja, de a pisit átereszti. Fontos, hogy a mérete mindig megfelelő nagyságú legyen, mert a túl szoros bevág, vérkeringési problémát okozhat, a nagyon tágból pedig kiúszhat a széklet. Érdemes minden fürdés előtt újat adni, mert a már vizes, hűvös pelenka visszahúzása kellemetlen érzést okoz. Moshatósága miatt a kakisat is érdemes megtartani.

Csecsemőknél, gyermekeknél javaslom a sok faktoros napozóolaj használatát. A napozószer a vízben leázik, ezért fürdőzés után újra kell krémezni. Érzékeny bőrűekre még egy pólót is érdemes adni. A fej védelmére fehér sapka legyen a kicsi fején.

Hány órától strandoljunk?

A legmelegebb déli időszakban (10-16 óráig) senkinek sem ajánlott a napon lenni. A fák mozgó levelei is átengedik a napot, árnyékban is le lehet égni, ezért a folyamatos bőrvédelem fontos. A víz, a növényzet is visszaveri a nap fényét.
 

A babáknál még működik: mi az a búvárreflex?

Veleszületett reflex, elemi mozgásmintán alapszik. Amikor a csecsemő orra és szája egyszerre víz alá kerül, ez a reflex átveszi az irányítást és a légző mozgások leállnak.
Kb. 8-10 hónapos korig működik: ezzel elérhető, hogy a csecsemő károsodás nélkül a víz alatt tudjon maradni. Ezt a reflexet úgy lehet könnyen kiváltani, hogy a baba arcát lelocsoljuk. Ennek tudatában, ha egy csecsemő feje víz alá kerül, rövid ideig nem fenyegetheti baj, de az ijedtsége miatt gyorsan ki kell emelni onnan.
 

Egy éves korig nem ajánlom a strandolást!

3-6 hónapos korig - a nagy melegben - a kertbe kitett meleg vizes medencében, kiskádban, lavórban meríthetjük meg a csecsemőt. Később ezeket az eszközöket ki lehet vinni a strandra, a természetes vizek mellé is. A még biztonságosan ülni nem tudó csecsemőre fokozottan kell vigyázni! Persze a későbbiekben sem szabad a babát magára hagyni, mert bármikor elcsúszhat, víz alá kerülhet.
A lakásban is fel lehet állítani kicsi medencét, vagy a fürdőkádban napjában többször megfürdetni.

Féléves kortól lehet szoktatni a természetes vizekhez - ha nem túl hideg és a víz minősége is megfelelő. Ezt is fokozatosan tegyük. Először a lábfejét dugjuk be a vízbe, majd egyre beljebb, feljebb. A hidegebb víz fokozatosan érje a testet, hogy legyen ideje felvenni a környezete hőmérsékletét. Ajánlom, hogy mindez a szülő karjában történjen, ahol biztonságban érzi magát.

Egyéves kor után már elvihetjük a babát strandra, a gyermekmedencébe; a közös medence kerülendő. A gyermekmedence vize 30 fok körüli, melyben a kórokozók, vírusok, paraziták nem pusztulnak el, sőt: szaporodnak. Legtöbb esetben nem azonnal jelentkeznek a fertőzés tünetei, hanem napokkal, hetekkel később - pl. futószemölcs, gombás fertőzések, középfülgyulladás. Ajánlom, a medencébe menetel előtt és után a zuhany használatát.

A felnőtt medence kimondottan veszélyes a fertőzések összeszedése miatt. Ha szülő a karjában viszi be a kicsit, akkor a ficánkolása miatt könnyen kicsúszhat az ölelésből is.

A karúszó használata bizonyos védettséget, biztonságot ad, de a szabad mozgásban akadályozhat. Az úszókaribából könnyen ki tudnak bújni. Gumimatracon, csónakban sosem hagyjuk a gyermeket felügyelet nélkül!

Mindig figyeljünk a csúszásveszélyre, alacsony vízben is eleshet!
 

Honnan tudhatjuk, hogy fázik a baba?

Az alkaron a bőr márványossá válik, az erek átlátszanak. Ha a baba szája belilul, vacog, akkor már nagyon fázik. Ezt a tünetet ne várjuk meg! Fürdőzés után a vizes pelenkát, pólót azonnal cseréljük le, törölközővel dörzsöljük át a testét.
 

Fürdőzés utáni teendők

A csecsemő, a kisgyermek hőháztartása még nem stabil, ezért hajlamosabb a folyadékvesztésre, kiszáradásra. Az elvesztett ionokat, ásványi sókat ásványvízzel, higított gyümölcslével kell pótolni. Cukros italokat ne adjunk! Könnyű étellel kínáljuk meg. Étkezés után kb. fél órán át ne menjen vízbe a bukás veszélye miatt. A babák a pancsolástól hamar elfáradnak. Fürdés után árnyékban, plédre fektetve altassuk, lehetőleg könnyű anyaggal letakarva (pelenka).

Indexkép: pixabay - firstview_digital_signage

https://www.csaladinet.hu: Makay Zsuzsa

 

Érzékenyítő beszélgetés

                           

                               

                             

Szeretettel várunk benneteket a kampány első eseményén, e héten pénteken 10 órától a Nyíregyházi Babaklubba, 4400 Nyíregyháza, Pontos információt Nyíregyházi Babaklub Facebook Események oldalán találtok!

Geduly H. u. 15./B.

Üdvözlettel, 

Gyerecsak egyesület

BABA NAPOZÁSI KISOKOS – 10 KÉRDÉS, AMELY MINDEN ANYUKÁBAN FELMERÜL

Baba napozási kisokos – 10 kérdés, amely minden anyukában felmerül

A napozás olyan téma, amelyről nem lehet eleget beszélni. Az anyukák joggal aggódnak, hogy nem árt-e a napsütés a baba bőrének. A leggyakrabban felmerülő kérdésekre válaszolunk most.

1. Mikortól vihetem ki a picit a napra?

Azt gondolná az ember, hogy ez télen, hidegben okoz nagyobb problémát, de valójában éppen ellenkezőleg. Ha nincs extrém hideg, jól bebugyolálva már 1-2 hetes korban elmehetünk sétálni vagy kitehetjük a picit a teraszra. Persze más a helyzet nyáron, amikor tűz a nap. Az erős napfény nem csak az UV-sugárzás miatt rossz a babának, hanem azért is, mert a baba nem ismeri még az erős napfényt. Az a legjobb, ha az első 1 évben csak reggel 11 előtt és 15 óra után megyünk napra a picivel a napsugárzás erősségétől függően.

2. Mennyi időre érheti nap a baba bőrét?

Az újszülött babák bőre a legvilágosabb bőrtípusnak minősül, tehát 3 percig lehetnek a tűző napon anélkül, hogy leégnének. Sajnos vannak időszakok, amikor a sugárzás még erősebb, így akkor még ennyi sem ajánlott. Figyeljük mindig a napsugárzás erejéről szóló híreket.

3. Mikortól és milyen alkalmakkor kell/lehet naptejet használni?

Ha pl. a néhány hónapos babát felöltöztetve, babakocsiban tologatunk, és napernyőnk is van, be kell-e őt kenni naptejjel?

Az egész pici babáknál – kb. 1 éves korig – nem ajánlott a napvédő szerek használata. Őket árnyékolással és ruhával célszerű megvédeni a naptól. Ha teljesen árnyékoljuk őket, akkor nem kell fényvédő készítményt használnunk. Ha a baba valamelyik testrészét (kezét, lábát) nap éri, vagy már mászik/jár a pici, és nem tudjuk egy helyben tartani, akkor célszerűbb bekenni. A mindenkori legjobb választás azonban továbbra is az árnyékolás és a fedés, ameddig csak lehetséges.

4. Kenjük-e be naptejjel a babát, ha valamelyik testrészét séta közben nap éri?

A fentiek szerint az árnyékolás és a ruhával fedés a legjobb megoldás. Viszont ha valamije kilóg a picinek és nem tudjuk elfedni, azt kenjük be bátran. Ami nagyon fontos, hogy lehetőleg káros anyagoktól mentes, fizikai fényvédőt tartalmazó készítményt használjunk, mert előfordulhat, hogy a pici lenyalja a kezéről (de akár a lábáról is).

5. Ha nem süt a nap, de hőség van, akkor kivihetem-e a picit sétálni?

Lehetőleg ne. A babák ugyanis nem izzadnak, ezért nem tudják lehűteni a testüket, így nagyon könnyen hőgutát kaphatnak. Célszerűbb kora reggel vagy este sétálni az egészen pici babával, hogy igazán élvezetes legyen a dolog neki is.

6. Ha kirándulunk és egész nap a szabadban vagyunk, hányszor kenjük be?

Nagyon fontos kérdés, mivel sokan elfelejtik, hogy nem csak a vízparton erős a sugárzás, hanem bárhol a szabadban. Így mindenképpen kenjük be a baba bőrét fényvédővel, illetve az 1 év alatti babákat árnyékolással, ruhával, takarással (pelenka) védjük meg a napsugárzástól. Az, hogy hányszor kell az adott naptejet használni, az SPF-től vagy a faktorszámtól függ.

7. Mi az a rejtélyes SPF vagy faktorszám és mit jelent?

A fényvédő faktor, angolul SPF=Sun Protection Factor, azt adja meg, hogy az adott faktorszámú naptejjel mennyi idővel tovább lehetünk a napon leégés nélkül. Hogy a baba mennyi időt lehet a napon az adott naptejjel, azt a következőképp tudjuk kiszámolni:

Naptej nélkül napozással tölthető idő=babáknál 3 perc x a használt naptej faktorszáma. Így megkapjuk azt a maximális percmennyiséget, amelyet a napon tölthet leégés nélkül. Ha letelt az adott idő, kenjük be újra a babát.

8. Mikortól vihetjük a picit strandra és ott hogyan védjük meg a napsugárzástól?

1 éves kor alatt inkább ne vigyük magunkkal strandra a kisbabát, ha nyáron napközben strandolunk. Ha nyaralni szeretnénk, jobb elő- vagy utószezonban menni, amikor még vagy már kisebb a sugárzás. Ha mégis strandolni megyünk, célszerű beszerezni egy strandsátrat, amely megvédi a picit az UV-sugárzástól. Ha már olyan korú a gyermek, hogy nem lehet egyhelyben tartani, akkor mindenképpen használjunk fényvédőkrémet.

A legnehezebb a gyerekünket a vízben megvédeni a naptól. Ha medencében fürdik, akkor árnyékoljuk napernyővel. Ha ezt nem tudjuk megoldani, ügyeljünk rá, hogy 11-15 óra között ne menjen vízbe.

Nagyon fontos, hogy mindig legyen a fején sapka, mert így nem kap majd napszúrást és az arca is kevésbé ég le. A fényvédők közül már vannak olyanok, amelyek elméletileg vízállók, de sajnos a gyakorlatban ezek sem védenek teljesen, mert hajlamosak a leázásra. A pofijánál, ha nem rakja vízbe, hasznos lehet a naptej, a többi testrész pedig maradjon a víz alatt a kritikus napszakban. De hangsúlyozzuk, inkább este vagy reggel pancsoljon.

9. Milyen naptejet érdemes választani?

A napvédelmi megoldásoknak 3 típusa van: kémiai, fizikai és biológiai napvédelem.

• A hagyományos, kémiai védelmet nyújtó naptejek felszívódnak a bőrünkbe és ott elnyelik a napsugarakat. Nagy előnyük, hogy mivel a bőrben felszívódva hatnak, nem mosódnak le a vízben sem és nagyon tartósak. Viszont kutatások szerint olyan káros anyagokat és nanorészecskéket tartalmaznak, amelyek hormonzavarokat és egyéb betegségeket okozhatnak.
• A fizikai fényvédők olyan ásványi anyagokat tartalmaznak, amelyek a bőrön megtapadnak és visszaverik a káros napsugárzást. Kevésbé tartósak és fehéres felületet képeznek a bőrön, viszont nem szívódnak fel a bőrbe, így garantáltan nem károsítanak.
• A biológiai napvédelem alapja az, hogy léteznek olyan növények, például a shea vaj, a kakaóvaj, a körömvirág stb., amelyek külsőleg, sőt olyanok is, amelyek magas karotintartalmuknál fogva belsőleg rendelkeznek valamennyi fényvédő hatással. Ilyen például a sütőtök, homoktövis, sárgarépa is. Ha olyan készítményt választunk, amelyben ezek jelen vannak, kiegészíthetik a hatást. Fontos azonban tudnunk, hogy ezek tényleg csak kiegészítésnek jók, önmagában a sárgarépa fogyasztása nem elég a napvédelemre. 

10. Mit tudunk tenni, ha mégis leégett a pici a napon?

Ha a baba mégis leégett, nagyon fontos, hogy minél jobb gyulladáscsökkentő, bőrnyugtató anyagokkal ápoljuk a bőrét. Kerüljük az irritáló dolgokat, szereket (pl. illóolajak, színezékek)!

A házi megoldások közül egyszerű módszer a kamillateával dúsított langyos fürdővíz. Ugyanilyen remek hatása van a paradicsom-pakolásnak is, mivel a paradicsom a benne lévő sok likopin és E-vitamin miatt hidratálja és regenerálja a bőrt, ezzel is enyhítve a napégés tüneteit.

A legegyszerűbb módszer a felhasználásra, ha paradicsompakolást készítünk: Fogunk egy paradicsomot és aprítógépben pépesítjük. Felkenjük a bőrre és gézzel stabilizáljuk.

Forrás:https://www.herbarting.hu

Tényleg rémes a kétéves? – Éljük túl a dackorszakot

Körülbelül másfél éves lehetett a gyerekem, amikor feltűnt, hogy ez a gyerek mégsem AZ a gyerek. Mármint az, akit eddig neveltem. Egyetlen éjszaka alatt kivetkőzött önmagából.

 

A kislányom korábban tényleg tündéri gyermek volt. Azt hittem, hogy a rettegett dackorszak nálunk sohasem jön el, hiszen hogyan is lehetne egy ilyen édes, mosolygós, szőke kislányból egyik pillanatról a másikra hisztis kis méregzsák.

Aztán egyik reggel elkezdődött a rémálom. Történt ugyanis, hogy a szobájába érve nem az én előző nap ágyba fektetett gyermekemet találtam a kiságyban, hanem egy másikat, aki csak külsőleg volt olyan, mint ő. Egyszer csak semmi sem volt jó többé. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy mindent tiltó anyatípus. Viszonylag nagy szabadságot biztosítottam a gyerekeimnek, – persze ez nem jelenti azt, hogy bármit szabad, – de ez többé nem volt elég.

Az első affér….

… a rezsó gombjaival kezdődött. Azt azért már mégse csavargassa, ugye.  De akkor megtette.  Elveim ellenére kicsit meglegyintettem a kezecskéjét, nyomatékot adva tiltásomnak: – Nem szabad! –  mondtam. Erre ő visszacsapott. Teljesen lefagytam. Ez most mi? Fejben lefuttattam és értelmeztem az összes addig elolvasott szakkönyvet, azután megint rászóltam, erélyesebben. – Nem szabad! Megint visszacsapott, és nevetett. Azt hitte, ez egy nagyon jó játék.

– Nem szabad a főzőlapot megfogni, mert forró is lehet! – mondtam megint, erre sírni kezdett,  illetve pontosítanék, hisztizni. Szűk húsz percig tartott ez az állapot, mire mindketten önmagunkra találtunk. Ekkor még nem fogtam gyanút. Előfordult már máskor is hasonló, azért a gyereknevelés leányálom is, meg nem is, egy kis hiszti nem a világ vége.

A pelenkázásnál viszont lőn világosság. Amikor hídba vágta magát és üvöltött, tisztán láttam, tesztelget a gyerekem. Soha nem volt még ilyen. Mire végére értem a kellemes elfoglaltságnak, úgy néztem ki, mint akit, háromszor leütöttek és utána még jól el is vertek. Ráadásul öt perc múlva kezdhettem az egészet elölről, és még öt perc múlva megint, mivel a fogzás miatt hasmenése is volt. Dackorszak megspékelve egy kis fogzással. Háromszoros hurrá!!! 

A félnapos pelenkázási Guinness felállítása után végre öltözködtünk, ami újabb hídbavágódást  és hisztériás rohamot eredményezett, így a szokásosnál is nehezebben ment a szabad levegőre jutás. Kint viszont minden a megszokott kerékvágásban zajlott. A kicsi lányom mindenkire rávillantotta tündéri mosolyát, – úgyhogy mindenki olvadozott, – be is zsebelt jó néhány kedves bókot, hogy milyen zabálnivaló is ő.

-Legyen büszke anyuka! – mondogatták, olyan édes ez a kislány. Otthon nagyon ügyeltem rá, hogy büszke maradjak, de végül jócskán alább adtam. Főleg amikor az én mindig könnyedén elalvó picinyem egyáltalán nem volt hajlandó délután lefeküdni. Hiába színleltem én is alvást – még horkoltam is -, nem vált be, ahogy a kedvenc takaró, cumi, miegymás következetes összegyűjtögetése sem. Ez csak rontott a további helyzeten, hiszen a kialvatlan gyerek amúgy is nyűgösebb. Kimentünk inkább a nappaliba és megnéztük kedvenc nyuszis reklámját, mert nálunk akkoriban a nyuszik voltak nagyon menők, de arra nem számítottam, hogy ha tízszer visszatekerem, az sem lesz elég. Újabb hiszti következett. Jöttek a kedvenc könyvei a kedven állatairól, gondoltam megnézegetjük őket, ahogy szoktuk, de szép nagy ívet rajzolva a levegőben mindegyik a földön végezte. Őket villámgyorsan követte a plüss maci, a kislabda és a sütifaló is. Itt már az én agyam is eldurrant, nekem sem volt kedvem a süti formákat a megfelelő lyukakba helyezni és lelkendezni, hogy sikerült, a gyereknek meg aztán pláne nem. Csapkodott, dobogott a pici lábaival. Megnéztem gyorsan az időjárás jelentést, hátha csak valami front van éppen, de nem volt.

Tanácstalanságomban a férjemet hívtam percenként, hogy mikor ér már haza, hogy egy kicsit elmehessek végre. Muszáj volt. Ki kellett szellőztetnem a fejem és gondolkodni is akartam, főleg azon, hogy hol rontottam el? Hogy lehet, hogy éppen én, pedagógus szülők gyermeke, kudarcot vallok a gyereknevelésben. Aznap még felmentettem magamat, úgy gondoltam, ez csak egy egynapos történet lehetett, felejtsük el, biztosan a fogak tehetnek az egészről. De nem. Ez az állapot beállt…

Volt olyan nap, hogy nem bírtam tovább, hívtam anyut, hogy élő adásban követhesse az eseményeket. Odatartottam a kagylót a gyerekhez, aki hűen adta önmagát, üvöltött szokás szerint, én pedig közöltem, hogy világgá megyek. Gondoltam, anyunak ez biztosan hatalmas csalódás, hiszen óvónő létére a lánya kész csődtömeg, aki egyetlen gyerek nevelésével sem képes megbirkózni, nemhogy egy egész csoportéval évtizedeken át. Aztán kiderült, hogy annak idején ő is világgá akart menni – többször is -, én pedig azonnal vigyem át a gyereket, és menjek el tornázni, jógázni, pedikűröztetni vagy manikűröztetni. Lehetőleg töltsem fel magamat az elkövetkezendő tíz – tizenöt évre, mert az igazi dackorszak csak ezután következik…

Mennyire igaza volt.

Forrás: https://www.anyajajj.hu