Filmajánló: A vakáció utolsó napja

Ezt a kedves családi vígjátékot bevallottan az Idétlen időkig inspirálta. A tinédzser Luke-nak egyszerűen semmi sem akar összejönni egy nyári szünet végén: megüti magát gördeszkázás közben, lefejeli a mikrofont a zenekari próbán, megverik a felsősök, másnap kezdődik a suli, és még az a lány is lepattintja, akibe szerelmes.
Ráadásnak még fejbe is vágja egy kóbor meteor. Amikor magához tér furcsa dolog történik vele, a vakáció utolsó napja minden nap újra és újra játszódik számára.

Forrás: www.snitt.hu

A nagy játszipara: muszáj kölcsönadni azt, ami a miénk?

A játszótér farkastörvénye szerint az ott található játék mindenkié, és ez alól az otthonról hozott játékok sem képeznek kivételt. Ha ezt nem akarod elfogadni, akkor jobb, ha hanyagoljátok ezt a helyszínt! Vagy mégsem?

A játszótéren igenis minden közös. Nehogy már attól rettegjünk, hogy a másik hároméves gyereke felpattan egy nyamvadt kínai műanyag kismotorra, vagy kölcsönvesz egy vödröt, hogy abba gyűjtsön kavicsokat!  – olvasom egy szülő hozzászólását egy fórumon. Ha valamit nem akarunk kölcsönadni, akkor egész egyszerűen ne vigyük el a játszótérre!

A másé mindig izgalmasabb

Életkori sajátosság, hogy a gyerekeknek mindig a másé kell, ami konfliktusforrás lehet. De azért a játszótéren egyébként is kialakulhatnak kisebb-nagyobb összezörrenések, hiszen többféle korú, eltérő neveltetésű és szemléletű család gyermeke találkozik ezen a helyen. Ugyanakkor nem kell minden esetben beavatkozni – bármilyen hihetetlen, gyakran a kisgyermekek simán megoldják a problémáikat nélkülünk is. És vajon tudsz ennél hatékonyabb módszert arra, hogy gyermeked szociális problémamegoldó képessége formálódjon és fejlődjön?

Játszótéri gyorstalpaló

A játszótéren nincsenek kőbe vésett szabályok, és engem speciel az sem zavar, ha egy gyerek visszafelé mászik a csúszdán, vagy egyéb, kreatív módon használja a játékokat. Érdemes azonban felkészülni a játszótér-látogatásokra, és időben elmagyarázni a gyermekünknek azt is, hogy mi vár rá a közös játék során.

Mindenképpen fektessük le az alapvető emberi normákat (pl. nem szórjuk tele a másik szemét homokkal, nem okozunk sérülést, figyelünk a nálunk kisebbekre), és feltétlenül térjünk ki a játszóterezés legneuralgikusabb pontjára is: a közös játékok ügyére. Hogy tudniillik a játszótéren a játékok kézről kézre vándorolnak, és előfordulhat, hogy épp a mi játékainkra vet valaki szemet. Ilyenkor pedig nem feltétlenül az a helyes reakció, hogy elkezdjük püfölni a másikat.

De vajon muszáj mindenáron közösködni?

Az én gyerekem nem akar közösködni!

Nehéz helyzetben vannak azok a szülők, akiknek a gyermeke ragaszkodik a saját játékaihoz, és – illem ide vagy oda – nem szívesen adja azokat kölcsön másoknak. 

De miért is osztaná meg, ha nem akarja? Te vajon szívesen odaadnád a mobiltelefonodat bármelyik szülőtársnak, hogy legyen mivel múlatnia az időt, amíg a kis poronty játszik?

Ugye, hogy nem?

Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor ilyenkor valójában mi, szülők osztozkodunk, és nem a gyerekek. Ezekben a szituációkban pedig a kölcsönadott játék nem az empátiáról és kedvességről szól, hanem egy kikényszerített dolog lesz. Ilyenkor a másikkal való osztozkodáshoz harag és bosszúság tapad, ami nem jó tanítómester.

Játszótéri etikett – avagy így kérjünk kölcsön játékokat!

1. Vidd vissza!

Tapasztalataim szerint a játszótér népének általában nincs ellenére, ha felpattannak a gyerekek egymás kismotorjára, vagy a közös homokozásba belefeledkezve megragadják a szomszéd játszópajtás sütiformáját vagy kis lapátját. Amire viszont érzékenyen rezonálnak a szülők (és akár a gyerekek is), az az, ha a játékoknak lába kél, vagy a játszótér egy másik pontján bukkannak fel; hovatovább hazainduláskor úgy kell visszakönyörögni a delikvenstől.

A vitát megelőzendő: érdemes alkoholos filccel ráírni a gyerkőc nevét és/vagy óvodai jelét a játékokra, így a játékidő végeztével egyértelmű lesz, hogy melyik holmi kié.

2. Kérd el! – a gyerektől

Tudomásul kell venni és tiszteletben kell tartani, hogy van olyan szülő, aki érzékenyen reagál arra, ha a gyerek dolgait se szó, se beszéd elveszi és viszi valaki. Lehetőség szerint figyeljünk arra, hogy kérjünk engedélyt az eszköz/játék használatára a másik féltől!

Tudom, ez az a szabály, ami nem mindig kivitelezhető, hiszen a játszótér elhagyatott részén fetrengő kis biciklinek és dömpernek nem feltétlenül tudjuk kinyomozni a gazdáját. Ha azonban egyértelmű, hogy kié a holmi, akkor legyünk olyan kedvesek, és kérjünk engedélyt, hogy kisdedünk megnézhesse, avagy kipróbálhassa a szimpatikusnak tűnő játékot.

A félreértések elkerülése végett: az engedélyt a gyerektől kérjük, és ne a szülőtől, hiszen mégiscsak az ő játékáról van szó.

3. Ezeket ne kérd kölcsön!

A játszótérre érdemes olyan játékokkal érkezni, amelyeket otthon nem vitrinben őrizgetünk, és akkor sem dőlünk a kardunkba, ha valami baja esik.

Vannak azonban olyan játékok, amelyek tiltólistásak más gyerkőcök számára. Ilyenek például a babakocsira akasztott csecsemőjátékok (pl. rágókák, csörgők, szájba vehető eszközök). Senki sem lesz elragadtatva attól, ha ezeket a játékokat kosztól ragadó kis kezek tapogatják össze, arról nem is beszélve, hogy cseppet sem higiénikus ez az akció.

Szintén nem túl szerencsés, ha egy nagyobb gyermek szeretné a kisebbeknek készült játékokat birtokba venni, hiszen ezekben kárt tehet (pl. bébitaxi).

Vállalj felelősséget gyermekedért! Ha azt tapasztalod, hogy egy játék nem neki való, akkor ezt azonnal jelezd számára!

4. Fogadd el, hogy nem akarja megosztani!

Szerintem egyáltalán nem árt, ha a gyerekeinket kedvességre és nagylelkűségre neveljük a játszótéren is, szóval biztassuk őket bátran a játékok megosztására! De fogadjuk el, ha adott helyzetben úgy dönt, hogy nincs kedve nagylelkűnek lenni, mert épp aktívan játszik az adott játékkal, vagy egész egyszerűen ragaszkodik egy számára kedves dologhoz.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

 

6 tipp, hogy jobb képeket készíthess a gyerekekről akár az otthonodban

Szülőként sokszor ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy megörökítsük a gyerkőcöket. Hiszen folyamatosan változnak, fejlődnek, túl hamar felnőnek, és ezeket a pillanatokat szeretnénk megőrizni. Nemcsak magunknak, de nekik is. A gyerek fotózás azonban nem kis kihívást jelent, hiszen a gyerekek izegnek-mozognak, nem akarnak a kamerába nézni, és olykor több száz ellőtt kép után sincsen olyan, ami igazán jól sikerült.

Egy előadásom alkalmával megkérdeztem, hogy mik a legnagyobb kihívások a gyerekek fotózásánál, és a legtöbben azt említettétek, hogy túl gyors a gyerkőc, nehéz “elkapni”, bemozdult, homályos lesz a kép. Ebben a posztban ahhoz adok tippeket, hogy ti képeitek is jobban sikerülhessenek! 

1. Ne bízd a véletlenre a fotózást!

Ha igazán jó képet szeretnél készíteni, az mindenképpen igényel előkészületet. Gondolj csak bele, pl. egy esküvőfotózásnál sem az történik, hogy a fotós a gyűrűhúzásnál kezdi el előhalászni a gépét, hiszen akkor lemaradna a pillanatról!

Rendezd el a helyszínt, pakold arrébb a zavaró, például az élénk színű tárgyakat, elejtett papírzsepit. Öltöztesd a gyerkőcöt olyan ruhába, ami jól fog mutatni a képeken, azaz kerüld az élénk színű, erős mintás, figurás darabokat. Ha otthon készül a kép és kellemes meleg van, legyen a gyerkőc mezítláb. 

Vedd elő a mobilodat, vagy fényképezőgépedet, és legyél “készenlétben”, hogy el tudd kapni a pillanatot.

2. Ne akard mindenáron, hogy a kamerába nézzen!

Régi beidegződés, hogy azokat a képeket részesítjük előnyben, ahol a gyerek a kamerába néz és mosolyog. Ez az első dolog, amit érdemes elengedni!

Ha nem vagy erre rágörcsölve, sokkal könnyebben adódnak olyan pillanatok is, amikor ez megtörténik! A nézz ide és mosolyogj, nem működik. Ne arra koncentrálj, hogy ez most egy fotózás, gondolj inkább azokra a dolgokra, amik meg szokták nevettetni a gyerekeidet és próbálkozz ilyenekkel! Ha még nem megy ez a fotózással együtt, akkor támaszkodj ebben segítőre!

3. Figyelj a fényekre!

Többször is említettem már, hogy a fényképezést nem véletlenül hívják így, hiszen fény kell hozzá, és nagyon nem mindegy, hogy milyen. A fotózás során a fény meghatározza a kép minőségét, megjelenését, hangulatát.

Tulajdonképpen az is az előkészület része, hogy olyan helyen igyekezz fotózni, ahol elegendő és megfelelő fény van. Beltéren például az ablak mellett vagy azzal szemben. A direkt fényt (pl. besütő napot) érdemes kerülni. Ha ez már jól megy, kísérletezz nyugodtan az ellenfényes képekkel is, amikor az alany mögül érkezik a fény.

Ne használd a mobiltelefon vagy a fényképezőgép kisvakuját, mert nagyon előnytelen fényeket fogsz kapni. Ha plusz fényre van szükséged, használhatsz például rendszervakut egy fehér falról visszaverve, vagy akár egy másik mobil lámpájával is világíthatsz, a lényeg, hogy ne a gépeden legyen.

4. Komponálj a fotózás előtt!

A kompozíció az elemek elrendezése a képen, amivel kifejezünk valamit, és amivel a témánkra irányítjuk a figyelmet, és így lesz valami kellemes vagy éppen kellemetlen látvány a szemnek.

Mozdítsd ki a témádat középről és használd a kompozíciós szabályokat. 

5. Ismerd meg az eszközeidet és a fotózás alapjait!

A fotótechnikai ismeretek teljes átadása egy ilyen poszt kereteibe nem fér bele. 

Ezért most csak azt tanácsolom, hogy ha fényképezőgéppel fotózol és portrét készítesz, akkor a gyújtótávolságod inkább nagyobb legyen, tehát akár egy kit objektívet az 55 mm-es vége felé tekerj. A rekeszt pedig nyisd a lehető legnagyobbra a háttérelmosás érdekében. Ha mozgó gyerkőcöt fotózol, zársebességben ne menj 1/320 sec alá, mert különben be fog mozdulni. Nyugodtan fotózz sorozatot, hogy legyen benne megfelelő kép. 

A mobilodnak pedig segíts az ujjaddal fókuszálni és ugyancsak sorozatot készíts, amiben várhatóan találsz majd jó képet. 

6. Szerkeszd a képeidet akár ingyenes eszközökkel!

Sokan úgy gondolják, hogy az utómunka pont olyan fontos, mint maga a fotózás. Ez bizonyos esetekben igaz is, míg máskor akár csak kisebb változtatások is bőven elegendőek. Én azt gondolom, hogy ha egy képet a fentiek szerint készítesz el, akkor akár egy leheletnyi utómunka is elegendő lehet. Persze ez sok gyakorlást igényel, ezért kezdetben szinte biztosan fogod utólag vágni a képeidet és állítgatni a csúszkákat.

Forrás: www.dreamworldphoto.hu

Óvodai beszoktatás – Legyen könnyebb az első búcsú

A beszoktatás a kicsinek és a szülőnek is nehéz, mégis elkerülhetetlen időszak. Párom legkorábbi emléke is első óvodai napjához kötődik, amikor ott kellett maradnia a sok idegen kisgyermek között. Ő a csoportszobában, édesanyja hazafelé sírta el magát. Néha azonban a folytatás sem könnyű, az óvoda után a gyerekek elevenebbek otthon, és többet lógnak az anya nyakán.

A beszoktatás során a gyermeknek nem csak édesanyja távolléte okozhat traumát. Sokkal inkább az, hogy olyan helyen hagyja őt magára, ami ismeretlen a számára, és ahol idegen felnőttek és gyerekek veszik körül. Ezért az óvodai beszoktatás lényege az, hogy a gyermek olyan bizalmi kapcsolatot tudjon kialakítani az óvónővel, amelyre támaszkodhat, amikor édesanyja távol van. Az óvodakezdés során így arra helyeződik a hangsúly, hogy a gyermek megismerje új környezetét és megszeresse a vele foglalkozó óvó néniket, akikhez majd kötődni tud.

 

Megszeretni az óvónéniket

fotók: Vackor Óvoda, Környe

A beszoktatás módja óvodánként és csoportokként is változhat. Az óvodák maguk döntenek arról, milyen beszoktatást pártolnak. Míg egy-egy óvodában a gyorsabb elválást pártolják, és az anya jelenlétét már az első héten minimálisra szűkítik, addig sok intézményben az anyás beszoktatást részesítik előnyben. Ahhoz, hogy a gyermek megszerethesse az óvó néniket, érzelmi biztonságra van szüksége, melyet a beszoktatás alatt az édesanyja jelenléte nyújt neki.

„Az óvónő és a kisgyermek közötti bizalmi kapcsolat nem alakul ki egyik napról a másikra. E nélkül a kicsi azt éli meg, hogy az anyukája, akivel eddig mindenhol együtt volt, most egy idegen nő karjaiban hagyja őt, és ezért félelem alakulhat ki benne. Addig kell az anyukának a gyermekkel maradnia, amíg a kicsi és az óvónő között kialakul egy olyan érzelmi kapcsolat, melyben már könnyebben engedi el az anyukát” – mondja Anikó néni, a Környei Vackor Óvoda pedagógusa.

„Az anyás beszoktatás lényege, hogy a kisgyerek az édesanyjával érkezik, vele marad egész délelőtt, és minden tevékenységben (játékok, étkezések, mosakodás) közösen vesznek részt. A folyamat során mindig a szülővel közösen döntjük el, hogy a gyermeknek mire van szüksége, és meddig maradjon még vele az anyukája. Ha olyan kicsiről van szó, aki nagyon ragaszkodó, akkor ez eltarthat egy hétig. A következő héten már megkérjük az édesanyát, hogy egy kis időre, menjen ki, sétáljon valamerre, és ezt az időszakot folyamatosan bővítjük, míg a második hét végére elérjük, hogy a gyermek egyre többet legyen velünk, és megszokja az anyukája távollétét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a reggeli búcsúzásnál, vagy a délutáni alvásnál ne pityeredne el néha, ha hiányolja anyukáját, de ilyenkor már a mi vigasztalásunkkal is megnyugszik” – mondja az óvó néni.

Az egyéni bánásmód nagyon fontos

Akár az anyás beszoktatást, akár a gyorsabb elválasztást pártolja az óvoda, a fokozatosság mindkét esetben nagyon fontos. A gyermeket leginkább az étkezési és az alvási időszak viseli meg, ezért érdemes az első napokban még ebéd előtt hazavinni. Ha már szívesen marad, ki lehet próbálni, hogy az étkezés alatt kint várjuk meg, és csak utána visszük el. A hét végére pedig már ott is alhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A beszoktatás ütemét gyakran felgyorsítja a kényszer, ha az anyuka munkahelyén nem teszik lehetővé, hogy több napot hiányozzon. Ilyenkor is jó, ha a fokozatosságot meg tudjuk tartani, és van valaki más a családból (apa, nagyszülő, nagyobb testvér), aki el tud jönni a gyermekért délben, és nem hagyjuk ott alvásra már az első napokban a gyermeket.

„A beszoktatásnál különösen fontos az egyéni bánásmód. A szülői értekezleten és az első látogatások alkalmával elbeszélgetünk a gyermek szokásairól, arról, mit szeret játszani, és hogyan viselkedik különböző helyzetekben. Így a beszoktatás során olyan játéktevékenységekre hívjuk a gyermeket, amit velünk is szívesen játszik az anyukája helyett” – meséli Anikó néni.

Szintén a pedagógus, a gyermek és a szülők kapcsolatát erősíti a családlátogatás.  Ilyenkor a kicsi a saját, megszokott környezetében játszhat az óvó nénikkel, megmutathatja nekik a szobáját, a kedvenc játékait, és a szülőknek is alkalmuk nyílik hosszabban elbeszélgetni gyermekükről a pedagógusokkal.

Kiszámíthatóság és szeretet

Hetekbe, hónapokba is telhet, míg a gyermek igazán megszokja az óvodát, és barátokra talál, ezért fontos, hogy ezt az időszakot minél inkább megkönnyítsük a számára. Beszélgessünk vele sokat, mondjuk el neki az ő nyelvén, hogy miért kell óvodába járnia. Újra és újra biztosítsuk őt arról, hogy a nagyon szeretjük.

Reggelente elköszönéskor ne próbáljunk elmenekülni, hanem búcsúzzunk el, és minden alkalommal mondjuk el a kicsinek, hogy aznap mikor és ki fog érte jönni az óvodába.  Célszerű általánosság helyett konkrét eseményhez kötni a találkozást pl.: ebéd után, alvás után. Sosem szabad becsapni a gyermeket azzal, hogy más időpontot adunk meg, ezért ha mi sem tudjuk, mikor végzünk, inkább a későbbi időpontot mondjuk neki, mert ha többször is előfordul, hogy vár ránk a megadott időben, és nem jövünk, az törést okozhat benne.

Ha az óvónők engedélyezik, vigyen be a gyermek valamit magával otthonról, ami biztonságot jelenthet számára, ha az anyukája nincs vele: pl. plüssállatot, kispárnát.

Óvodai mindennapok

 

A beszoktatást követően is sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermek, bár az óvodában jól viselkedik, otthon rendetlen, túl eleven, és folyamatosan a nyakunkon lóg. Ez természetes. A csoportban egész délelőtt szabályoknak és elvárásoknak kell megfelelnie, gyakran az otthonitól eltérő szokásokat kell elsajátítania, ami kizökkenti a megszokott mindennapokból, és feszültséget kelt benne. Legkönnyebb ezt otthon levezetni, a jól ismert, biztonságos keretek és családtagok között. Sok kicsi nem tudja másképp kiadni magából a feszültséget, csak úgy, ha otthon eleven, ezért fontos, hogy keressünk neki olyan tevékenységeket, amivel kijátszhatja, kimozoghatja magából.

Mivel azt is meg kell élnie nap mint nap, hogy hosszú órákra elszakad az anyukájától, ezért otthon próbálja kompenzálni a külön töltött perceket, és még sokáig igyekszik visszahozni azt az időszakot, amikor az anyukával szinte egy volt. Ilyenkor rengeteg türelem kell a gyermekhez, és sokat kell foglalkozni vele. Ha a háztartási teendők el is szólítanak minket a játéktól (ami gyakran előfordul), akkor is érdemes valahogy a kicsit is bevonni a munkafolyamatba, apró feladatokat adni neki, hogy ezt az időt is együtt tudjuk tölteni.

Az óvodakezdés nem csak a gyermeket, de a szülőket is megviseli. Nekünk is el kell tudnunk fogadni az új helyzetet és elengedni a gyermekünket. Ha a kicsi azt látja, hogy reggelente mi is sírunk, ott toporgunk a csoportszoba ajtajában, és hosszúra nyújtjuk a búcsúzást, ő sem fog tudni megnyugodni. Bíznunk kell magunkban, gyermekünkben és az óvónőkben is, akik a gyermekeinkért vannak ott, és segítik az óvodai életét.

 

Írta: Wéber Anikó-https://babafalva.hu

 

 

Együtt a Nyíregyházi Állatparkban

Állati jól sikerült a múlt heti babaklubunk. A gyerekek megcsodálhatták élőben azokat a különleges állatokat, amiket eddig talán csak plüss állat formájában láttak. Néhány szelíd jószágot meg is lehetett simogatni, sőt szólni is lehetett hozzájuk, és ők készséggel válaszoltak. Vidám nap volt!

Mikor lövessük ki a kisbaba fülét?

Az örök nagy kérdés: mikor lövessük ki kislányunk fülét? Ahogyan az a legjobb témáknál lenni szokott, erről is nagyban megoszlanak a vélemények. Ebben a cikkünkben erre a kérdésre igyekszünk rávilágítani egy kicsit, körüljárni, és az egyes helyzetek előnyeire és hátrányaira rávilágítani, hogy mindenki felelősségteljes, tájékozott döntést hozhasson. 

BABA KORBAN?

Előnyei:
- A baba még annyira pici, hogy biztosan nem fog emlékezni a fájdalomra.
- Megszokja, hogy a fülbevaló mindig ott van a fülében, ezért nem fogja birizgálni, piszkálgatni, ami esetleg kieséshez, legrosszabb esetben lenyeléshez vezethet.
- Valóban nagyon szép kislány fülbevalókat lehet most már vásárolni, amitől a gyermek még aranyosabb, még bájosabb lesz – és ahogyan növekedik, egyre inkább királykisasszonynak érezheti magát! 

Hátrányai:
- Ha később a nagylány vagy már felnőtt nő úgy dönt, hogy mégsem szeretne fülbevalót hordani, elképzelhető, hogy a gyermekkori lyuk nem nő be teljesen, és örökre meglátszik majd a nyoma.
- Mindenkinek joga van a saját teste felől dönteni. Ha az ő megkérdezése nélkül lyukakat készítünk egy gyermek testén, azzal ezt a szabadságát vesszük el.
- Érdemes föltennünk magunknak a kérdést: a nagyon kis korban történő fülkilövetéssel gyermekünk későbbi érdekeit vagy a saját „hiúságunkat” szolgáljuk inkább?
- Lásd alább az „Aszimmetrikus végeredmény” címszó alatt.

MAJD Ő ELDÖNTI, HA NAGY LESZ?

Előnyei:
- Nem minden lány és nő szeret fülbevalót hordani.
- Az ő teste – az ő döntése.
- Nem feltétlenül jó azzal a tudattal felnőni, hogy ha „nincsen fülbevalód, nem is vagy igazi kislány” – ez egy igen veszedelmes út, aminek a fülbevaló nyilvánvalóan csak egy része. Ez az út és mentalitás sajnos később igen komoly személyiségfejlődési és önértékelési problémákhoz vezethet. Hagyni, hogy gyermekünk megtalálja önmagát és meghozhassa a saját döntéseit az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk.

Hátrányai:
- Ha nagyobb korában lövik ki valaki fülét, akkor arra biztosan emlékezni fog, ahogyan a fájdalomra is (bár ez hamar elmúlik).
- Nyilván nem lesz fülbevaló a gyerekkori, babakori fotókon.

FERTŐZÉSEK, ALLERGIA KIALAKULÁSA, ASZIMMETRIKUS VÉGEREDMÉNY?

Nem titok, hogy bármilyen seb keletkezik az emberi testen, fennáll a fertőzés veszélye. Ezt viszonylag könnyen orvosolhatjuk, ha a frissen kilőtt fülecskét valamilyen enyhébb fertőtlenítővel óvatosan kenegetjük, tisztán tartjuk azalatt a pár hét alatt, amíg begyógyul a seb. A fülbevaló rendszeres mozgatása is ajánlott, persze csak óvatosan. 

Az allergiás reakció kialakulásának veszélye akkor áll fenn, ha nem valódi ékszert, hanem olcsóbb bizsut használunk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy elsőre is a lehető legjobb minőségű, lehetőleg arany fülbevalót használjuk, és egészen addig ne cseréljük ki, amíg a lyukasztást végző szakember mondja (ez néhány hét szokott lenni). 

Aszimmetrikus végeredmény két esetben alakulhat ki:

Az egyik az, hogy a kislány már picit nagyobb a lyukasztásnál, és forgatja a fejét, izeg-mozog, mert meg van rémülve. Ilyenkor néha „félrecsúszik” az a lyuk a másikhoz képest. Talán a legjobb, amit tehetünk az, hogy ebbe a lyukba nem teszünk fülbevalót, hanem megvárjuk, amíg benő, és újból kiszúratjuk, immár szimmetrikusan. Ez ugyan extra tortúra mindenkinek, de mégis jobb, mint a felemás fülű kislány.

A másik ok az lehet, hogy az ember nem mindig szimmetrikusan nő – vagyis előfordulhat, hogy az egyik füle gyorsabban vagy máshogyan nő a kislánynak, főleg kisbaba korban, mint a másik. Ezért egyesek azt javasolják, hogy várjunk legalább 2 éves korig. Hogy ebben a helyzetben mi a legjobb, azt mindenki maga döntse el, hiszen nyilván nem lehet előre megjósolni a fülnövekedés mikéntjét és szimmetrikusságát.

MIRE FIGYELJÜNK?

Felnőtteknél is nagyon fontos, de gyermekeknél elengedhetetlen, hogy szakértő csinálja a füllyukasztást. Igyekezzünk olyan helyet keresni, ahol ellenőrizhetően megbízhatóak, ismerőseink ajánlották, és van tapasztalatuk babákkal! 

Nem mindegy, milyen az első fülbevaló! Arról már írtunk, hogy mindenképpen legyen jó minőségű, lehetőleg arany, de arról még nem, hogy milyen kapoccsal rendelkezzen. Bizony, ez nagyon fontos!

KONKLÚZIÓ

Nyilván az, hogy ki mikor löveti ki kislánya fülét személyes kérdés – és a válasz is személyes lesz. A legjobb, amit tehetünk, hogy alaposan körüljárjuk a dolgot, informálódunk, és ezek alapján döntjük el, mit szeretnénk. 

Forrás: www.agrianna.hu

Ezért nem jó a háttérzaj: csendben sokkal jobban fejlődik a szókincs és a tanulási képességek

Minél csendesebb a környezet, annál hatékonyabban tudnak a gyerekek új szavakat tanulni - fedezték fel a kutatók. Kiderült: a tv, rádió és más elektronikus eszközök negatívan hatnak a tanulási képességre.  

 

 

 

 

 

Minél csendesebb a környezet, annál jobban fejlődik a szókincs

Az új szavakat a kicsik elsősorban a szüleiktől hallják, amikor beszélnek hozzájuk vagy felolvasnak nekik. A kutatók azt figyelték meg, hogy minél csendesebb környezetben hallják a gyerekek az új szavakat, annál jobban fejlődik a szókincsük. 

Az otthoni háttérzaj - legyen szó tv-ről, rádióról vagy más elektronikus eszközről - kifejezetten negatívan hat a gyerekek szókincsének bővülésére, fejlődésére és a tanulási képességeikre. Zavaró lehet továbbá az olyan háttérzaj is, mint a beszélgetés vagy a játék.

 

A Child Development c. folyóiratban 2016-ban publikált tanulmány arra kereste a választ, hogy hogyan befolyásolja a háttérzaj az új kifejezések megismerését és memorizálását.

Egy sajtóközlemény részletes betekintést engedett a vizsgálatba, amely három kísérletből állt. Összesen 106 gyermek vett részt a kutatásban, életkoruk 22 és 30 hónap között volt.

Az első kísérlet

Először 40 - 22 és 24 hónapos kor közötti - gyermeknek tanítottak meg új szavakat, miközben a háttérben halkabb és hangosabb felvételek szóltak. Azt találták, hogy az új szavakat azok tanulták meg sikeresen, akiknél halkabb volt a háttérzaj. 

A második kísérlet

A második kísérletben 28 és 30 hónap közötti gyermekek vettek részt. Az új szavakat itt is hangos és halk felvételekkel a háttérben tanították. Az eredmény ugyanaz lett: azok tanulták meg sikeresen a szavakat, akik halkabb háttérzajt hallottak. 

A harmadik kísérlet

Ebben a kísérletben 26 idősebb gyermek vett részt. Két szót tanítottak meg nekik csendes környezetben, majd megtanították ezek jelentését zajos környezetben, ahol további két új szót is tanítani akartak a kicsiknek.

A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a gyerekek csak akkor tudták megtanulni az új szavakat és azok jelentését, ha azokat csendes környezetben hallották. 

Vagyis a háttérzaj egyértelműen akadályozó tényező. Ezért is nagyon fontos, hogy az új ismereteket csendes környezetben tanulhassák meg. 

Amit a gyerekek 8 éves korukig elsajátítanak, az teremt alapot számos jövőbeli tanulmányhoz - így a kisgyermekek életében különösen fontos lenne a nyugodt és halk környezet, hogy magabiztosan tanulhassák meg az alapokat.

 

Tippek a beszédtanuláshoz és a szókincs bővítéséhez

Ha tehetjük, kapcsoljuk ki a tv-t vagy más hangot adó eszközt, vagy legalább halkítsuk le azokat, hogy csökkentsük a háttérzajt. Ez nem jelenti azt, hogy egész nap néma csendben kell ülni, de a nyugodt környezet sokat segít abban, hogy fejlődhessen a szókincs. 

Érdemes kipróbálni, hogy amiikor a gyerekünkhöz beszélünk, forduljunk oda hozzá és nézzünk rá, hiszen így tudja figyelni a szánk mozgását, és utánozhatja az artikulációt is. A háttérzaj azért is zavaró, mert a gyermek nem biztos, hogy jól hallja az egyes hangokat. 

Amikor csak teheted, ülj le a kicsivel szemben és mondókázz vele, énekelj neki vagy olvass meséket! Ezzel sokat tehetsz annak érdekében, hogy fejlődjön a beszéde. 

 

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

Indexkép: 2081671 képe a Pixabay-en

 

Milyen szempontok alapján válasszunk gyermekorvost?

A gyermekorvossal és a védőnővel való jó viszony nagy segítséget és biztonságot jelenthet a szülők számára. Végigkísérik gyermekeink fejlődését, problémák és betegségek esetén hozzá fordulunk.  Ezért is nagyon fontos, hogy olyan orvost válasszunk, akivel ki tudjuk alakítani ezt a jó viszonyt.

A gyermekorvos választás erősen személyiségfüggő

Általában magunkhoz hasonló személyt választunk, vagy éppen olyat, aki önmagunk ellentéte, pont úgy, mint egyéb kapcsolatainkban. A határozatlan, mindent túlaggódó anyukák vagy olyan gyermekorvost választanak, akik minden apró rezdülésre „ugranak”.  Hiszen akkor elégedettek, ha az orvos minden egyes történést figyelemmel kísér, vizsgálgat, és mindenre részletes utasításokat ad. Más esetekben az aggódó szülők épp egy határozott, tömören véleményt mondó, nagyvonalú orvos személyében bíznak meg, mert épp azt értékelik nála, ami saját magukból hiányzik.

Szakmai tudás

Van olyan, aki azt várja el a gyerekorvostól, hogy mókás, kedves személyiség legyen, aki ügyesen oldja a feszültséget és szinte játszik a gyerekkel a vizsgálatok közben.  Mások épp a hűvös, kimért orvosokban bíznak meg, mert úgy vélik, hogy a tárgyilagos és tekintélyt parancsoló magatartásában találják meg a szakai tudásuk biztosítékát. Van, aki azt szeretné, hogy az orvosa mindenre írjon fel valamit, mert igazán a gyógyszerekben hisznek, s úgy vélik, hogy ez az igazi törődés az orvos részéről. Mások viszont szeretnék elkerülni a gyógyszeres kezeléseket, s abban látják a jó orvos tudását, hogy gyógyszerek nélkül, hasznos tanácsokkal, gyógykészítményekkel, alternatív módszerekkel tud segíteni a gyerekeken.

Orvos-gyermek kapcsolat

Az ideális választás legfontosabb eleme a gyermekorvos és a baba kapcsolata.  Nyilvánvaló, hogy a gyermekorvos elsősorban legyen jó szakember, ám ha ő és a baba nem képesek a jó kontaktus kialakítására, akkor muszáj másik orvost keresni. Már az első találkozásoknál láthatjuk, hogy a gyermek mennyire szimpatizál az orvossal. A legideálisabb, ha az orvos kedvességét és türelmét a baba tolerálja annyira, hogy nem kezd azonnal sírni, ha meglátja őt. Hiszen a megfelelő vizsgálatok sokkal könnyebben elvégezhetők ebben az esetben, és sokszor nagyon fontos - például az oltások alkalmával - hogy a lehető legrövidebb idő alatt túl legyen rajta a kicsi.

Bizalom

Sokat számít az orvosválasztásban mások ajánlása. Hiszen ha több ismerős anyukától is azt halljuk, hogy elégedett az adott orvossal, akkor mi is szívesebben szavazunk neki bizalmat.  Persze a legjobb talán egy olyan orvos, aki a családban már több nemzedéket is kiszolgált.  Így már jól ismerjük, és ő is tisztában van az életünk bizonyos momentumaival. A gyermekorvos választásnál kiemelt szereppel bír az orvos elérhetősége.  Hiszen az első időszakokban egész biztosan sok kérdésünk lesz hozzá.  Fontos, hogy el tudjuk érni, akár személyesen, akár telefonon, ha problémánk van. S nem elenyésző az sem, hogy milyen messze van az otthonunktól, mennyire könnyen közelíthető meg babakocsival. De mielőtt orvost választunk a gyermekeink mellé, jól tesszük, ha magunknak fogalmazzuk meg hogy milyen orvos személyiség az, akiben igazán meg tudunk bízni!

Forrás: www.helloladies.hu

Naponta 8-12 órát csüngnek a fiatalok a médián

Egy most megjelent friss tanulmány szerint, a fiatal egyetemisták napi 12 órát töltenek el a szórakoztató médiával. Vészjósló a helyzet a gyerekeknél is, ők közel 8 órát függnek a médián, akárcsak a szüleik.

Életük fele a médiafogyasztással telik

A neves Emerging Adulthood szaklapban megjelent tanulmány fiatal egyetemisták médiafogyasztási szokásait vizsgálta meg, tizenegy különböző médiahasználatot különítve el, az internetezéstől a számítógépes játékok használatáig. A kutatók közel 500 egyetemista szokásait követve, megállapították, hogy idejük meghatározó részét, mintegy 12 órát, valamilyen szórakoztató médiával töltik – írja adomainflotta.hu. A legtöbb időt az üzenetküldésre, a közösségi médiára, és az internethasználatra fordították.

A Jennifer L. Walsh által vezetett kutatás azt is vizsgálta, hogyan hatnak az egyes médiafogyasztások a tanulmányi eredményekre. Eredményeik szerint a mobiltelefon használat, a közösségi média, és a televízió használata rontja a tanulmányi eredményeket, míg az olvasásra fordított idő az eredmények javulását hozta magával.

A kutatók szerint a médiafogyasztásra fordított idő miatt a diákok sok órát hagynak ki, elhanyagolják az egyetemi munkát, és jellemző tünet a kialvatlanság és az élénkítő szerek használata is.

 

 

 

 

 

 

 

 

A médiahasználat kiugróan magas az első éves egyetemisták körében, mert jellemzően ebben az évben kezdik el önálló életüket. Azonban a jelenség hasonlóan aggasztó a fiatalok és gyermekek körében, ahogy egy korábbi tanulmány erre rámutatott.

A gyerekek egy teljes műszakot töltenek a médiával

A Henry J. Kaiser Alapítvány által támogatott kutatás szerint a 8-18 év között fiatalok átlagosan naponta 7,5 órát csüngenek valamilyen médián. Amennyiben figyelembe veszik azt is, hogy olykor egyszerre interneteznek és hallgatnak zenét, azaz egy időben többszörös a médiafogyasztás, úgy ez az adat az egészen elképesztő, napi közel 11 órára emelkedik.

A több mint kétezer gyermek bevonásával zajlott kutatás azt is megállapította, hogy azok a gyermekek, akik jobban függnek a médián rosszabb osztályzatokat érnek el az iskolában, és boldogtalanabbak.

A gyerekek a legtöbb időt a televízió előtt töltik, amit a zenehallgatás és az számítógép használat követ. Az olvasás és a mozi szerepe lényegesen kisebb. Aggasztó, hogy a médiafogyasztással töltött idő drámai módon növekszik. Az alapítvány öt évvel korábbi vizsgálatában még két órával kevesebb időt töltöttek a gyermekek televíziók és számítógépek előtt.

Idehaza se jobb a helyzet

A Médiatanács által tavaly végzett Kid.comkutatás azt mutatja, hogy a hazai fiatalok médiafogyasztás nem tér el lényegében külföldi társaikétól. Különösen hétvégén magas a médiafogyasztás, amikor közel három órát töltenek el tévézéssel, két órát internetezéssel, egy órát rádióhallgatással, és e mellett még jelentős időt vesz el tőlük a számítógépes és mobiltelefonos játék is. Az internetezésnél a legtöbb időt a közösségi médiára szánják, amit a keresők használata követ. Összességében a médiafogyasztás nálunk is megközelíti az amerikai szintet, különösen a hétvégi időszakban.

Noha a médiafogyasztás különösen a gyermekeknél aggasztó, a szüleik sem maradnak el tőlük. Az Ofcom éves jelentése szerint a brit felnőttek 7,5 órát töltenek a televíziók, vagy számítógépek előtt. Míg Magyarországon, a Nielsen felmérése szerint 2013 első negyedévében a teljes népesség naponta átlagosan 5 óra 18 percet töltött csak a tévékészülékek előtt.

Forrás:  https://picibaba.hu

 

Tíz ötlet nyárvégi szomorúság ellen

A nyár a szabadságot, a mozgás örömét, a fürdést és a játékot jelenti a gyerekeknek. A nyár vége éppen ellenkezőleg: ismét kezdődik a napi rutin, és vissza kell térni az iskolába, ahol nem lehet játszani, ahol nem lehet beszélgetni, ahol jól kell viselkedni és alkalmazkodni kell. Még a legvidámabb gyerek is elszomorodik, ha meghallja, hogy itt az ősz, és újra elkezdődik a suli.

Mivel már egy hét sincs hátra a nyári szünetből, hasznos lehet néhány ötlet, mely segíthet gyermekednek jobb kedvre derülni.

1. Vissza a napirendhez

Érdemes már most elkezdeni újra szabályokat alkalmazni a napirendben: korábban kell ágyba küldeni a gyerekeket és korábban kell felkelteni őket. Érdemes az étkezések időpontját is egyre inkább az iskolaidő lehetőségeihez időzíteni. Így elkerülhető a hirtelen változás szeptember elején, és gyermeked kevésbé fárad el az első napokban, és zökkenőmentesebb lesz az átállás.

2. Egy kis munka!

Ha a nyáron megengedted gyermekednek, hogy kevésbé vegyen részt a házimunkában, akkor itt az idő, hogy újra bevond őt a háztartási feladatokba. Egy kis porszívózás, egy kis pakolás segít a napi rutinba való visszarázódásban. Kezdjetek el vásárolni is: közösen vegyétek meg az iskolai felszereléseket. Bizonyos határokon belül engedd meg gyermekednek, hogy ő válassza ki az iskolai felszereléseket. Ő jobban tudja, mi a „menő”, mi tetszik majd az osztálytársaknak, mint Te. Ha gyermeked eldicsekedhet a dolgaival, akkor szívesebben megy majd hétfőn iskolába.

3. A rosszkedv jelei!

Szeptember közepén, végén a gyerekek valójában is rádöbbennek, hogy valóban véget ért a nyár. Ilyenkor elkedvetlenednek és megváltozik a viselkedésük. Gyakran előfordul ilyenkor, hogy a gyerekek este csak komoly veszekedés után mennek aludni, és az is, hogy reggel nem hajlandóak felkelni. Ennek lehet a jele az indokolatlanul hosszúra nyúló búcsúzkodás az iskolánál, vagy a felerősödő agresszió is.

A gyerekek ritkán beszélnek érzéseikről, inkább viselkedésükön keresztül mutatják meg, ha valami baj van. Éppen ezért fontos, hogy észrevedd gyermeked viselkedésének változásait.

4. Hallgass oda!

Hallgasd meg gyermeked, ha a nyár végével kapcsolatos érzelmeiről, vagy az újra elkezdődő iskolával kapcsolatos félelmeiről beszél. Ne söpörd félre ezeket a gondokat! Ne próbáld ilyenkor felvidítani gyermeked, mert ezzel azt érezteti vele, hogy az érzései nem fontosak! Inkább ülj le vele, hallgasd végig, és legyél megértő. Az érzelmek feldolgozásához időre van szükség. Ha ilyenkor meghallgatod és megérted őt, akkor gyermeked könnyebben találhat megoldást a problémára.

5. Készüljetek fel a problémákra!

Térképezzétek fel, hogy gyermekednek milyen problémái adódhatnak az iskolakezdés után, és keressetek közösen megoldást. Például, ha gyermeked most megy elsőbe, vagy iskolát vált, akkor sétáljatok el az iskolához, járjátok be az odavezető utat, és ismerjétek meg a környéket. Ha be lehet menni az iskola udvarára például focizni vagy a játszótérre, akkor tegyétek meg.

Vegyetek meg minden szükséges kelléket, figyelve, hogy semmi se maradjon ki, nehogy a hiányzó eszköz miatt legyen gyermekednek kellemetlensége.

Ha gyermeked valamilyen iskolai helyzettől fél, például a feleléstől, akkor játszatok helyzetgyakorlatokat, melyekben gyermeked biztonságosan gyakorolhatja, hogy hogyan kell viselkedni. A helyzetgyakorlatok segíthetnek akkor is, ha gyermeked a többi gyerek csúfolódásától tart.

6. Időt kérek!

A játék, az ölelés, a simogatás, az olvasás során együtt töltött idő önbizalmat, magabiztosságot ad gyermekednek. Sok szülő úgy gondolja, hogy a túlzásba vitt becézés, ölelés korlátozza gyermeke önállóságát, valójában azonban ennek épp az ellenkezője történik. Az ölelés olyan a gyereknek, mint az autónak az üzemanyag. Csak akkor tud önállóan mozogni, ha eleget kap belőle. Az ölelés megerősíti gyermekedet, és így jobban érzi magát az iskolában.

7. Nyugodj meg!

Taníts gyermekednek egyszerű relaxációs technikákat, melyek segítenek neki megnyugodni, ellazulni, vagy pihenni. Ilyen lehet például, ha megtanítod neki, hogy hogyan figyelje meg egy falevél ringatózását a szélben, vagy a szél játékát egy pocsolya felszínén. Szintén csökkentheti a feszültséget, ha gyermeked fel tud idézni valamilyen szép emléket, mely kellemes érzésekkel tölti el.

8. Keressünk célokat!

Idézzétek fel az elmúlt évet, és vitassátok meg, miben sikerült fejlődést elérni. Ennek fényében állítsatok fel célokat a következő évre, melyekért érdemes dolgozni.

Mindegy, hogy gyermeked hány éves, megbeszélhetitek, miben fejlődött az elmúlt évben, legyen az az írás, az olvasás, a biciklizés, az úszás, vagy bármi más. A lényeg, hogy gyermeked lássa a változást, és hogy hasonló változás a következő évben is be fog következni.

A gyerekek által maguk elé kitűzött célok leggyakrabban a tanulás és a társas kapcsolatok köréből kerülnek ki. A megfogalmazott célokat írják, vagy rajzolják le, és tegyék ki őket a falra.

Ha valamelyik célt sikerül elérni, ünnepeljétek meg a sikert! Ezzel megtaníthatod gyermekednek, hogy ami kezdetben nehéznek tűnt, az a végén könnyűvé vált.

9. Ünnepeljünk!

Jelöljétek ki, és ünnepeljétek meg a nyár végét! Ez lehet egy közös vacsora, egy szalonnasütés, egy bográcsozás, egy kirándulás, napló- vagy fényképalbum készítés, vagy ami épp eszetekbe jut.

Üljetek le körbe, és kérjetek meg mindenkit, hogy meséljen arról, ami neki a legszebb volt a nyárban: egy fürdésről, egy utazásról, egy kirándulásról, a közös játékról, vagy épp a csillagnézésről. Érdemes elővenni a nyári fotókat, emlékeket is.

Ha jól sikerül az ünneplés, akkor ezt akár hagyománnyá is fejleszthetik. Ezek az események segítenek a gyerekeknek emlékeik elevenen tartásában.

10. Van-e élet a nyáron túl?

Még az iskola kezdete előtt vegyétek elő a naptárt, és jelöljetek ki benne olyan dátumokat, melyekre érdemes közösen készülnie a családnak. Tervezzétek meg az őszi kirándulásokat, beszéljétek meg, hová mentek a hosszú hétvégéken vagy az őszi szünetben.

Érdemes már most megtervezni egy hosszabb utazást karácsonykor vagy a februári sítúrát. Így a gyerekek is láthatják, hogy nincs vége a világnak, további szép kalandok, és izgalmak várnak rájuk. Persze az sem baj, ha megértik, hogy egyensúlyt kell tartani a kötelességek és a pihenés között!

Forrás: www.varazsbetu.hu

Csipeszlepke

Kellékek:

• Színes selyempapír,
• fa ruhacsipesz.

Eszközök:

• Színes ceruza vagy filctoll,
• olló,
• ragasztó,
• esetleg pillangósablon.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elkészítés menete:

A színes selyempapírból kivágjuk a pillangó szárnyait (ezt akár két színből is lehet), és a csipesz egyik oldalára gondosan elrendezve ráragasztjuk. Elkészítjük a testet és a szarvacskákat is, és mindegyiket a helyére ragasztjuk.

A pillangó szárnyait díszítjük: konfettimaradékokkal, kivágott figurákkal, színes rajzokkal, vagy absztrakt, nonfiguratív formákkal, amiket akár filctollal vagy ceruzával is megrajzolhatunk.

A kész pillangókat akár a függönyre is csíptethetjük.

TIPP:

• A pillangó helyett katica, méhecske, de szarvasbogár is készíthető.
• Akár a kisded kedvenc állatkája, vagy egy egyszerű virágocska is kellemes dekorációja lehet a lakásnak ilyen módon elkészítve.

 

Forrás:  https://picibaba.hu

Beküldő: Kulcsár Krisztina (Budapest)

 

Milyen halat adhatok a gyermekemnek?

Adhatok-e a gyermekemnek halat? Rengeteg szülő fejében fordulhat meg ez a kérdés, hiszen olyan nehéz nyomon követni, éppen mi minősül egészségesnek és mi nem… A válasz: igen, érdemes beépíteni a gyermekek étrendjébe a halat, de nem mindegy, hogy miből, mennyit és milyen gyakorisággal adunk nekik. Rengeteget kutattunk a témában, és dietetikus szakértőnk, Nyikos Ráhel véleményét is megkérdeztük.

Miért fontos, hogy adjunk halat a gyermekünknek?

Ráhel: A halak számos létfontosságú tápanyagot tartalmaznak, melyek a gyerekek megfelelő fizikai és szellemi fejlődéséhez szükségesek. Különösen igaz ez a tengeri halakra. Magas A, D vitamin és kalcium tartalmuk hozzájárul a csontok fejlődéséhez. A halkonzervekben puhára főtt halcsont kitűnő kalciumforrás. Teljes értékű fehérjeforrások, ami különösen fontos gyermekkorban. Ezen kívül B1-, és B2 és B12 vitamin tartalmuk is jelentős, melyek az idegrendszer megfelelő fejlődéséért, működéséért felelősek többek között. A tengeri halakban sok a jód, ami – lévén hazánk jódban hiányosan ellátott terület – szerepet játszik a jódhiányos pajzsmirigy alulműködés megelőzésében. Vas, cink, szelén tartalmuk is számottevő. A halolaj a többi állati eredetű zsiradéktól eltérően megfelelő mennyiségben és arányban tartalmazza az esszenciális zsírsavakat. Magas omega 3 zsírsav tartalma segíti a magzati életben az agy és a retina (a szem ideghártyája) normál kifejlődését és kedvező hatású az érelmeszesedés és bizonyos mértékig a rosszindulatú daganatos megbetegedések megelőzésében is. Ideális esetben a mediterrán étrendi ajánlásokhoz hasonlóan heti 4-5 alkalommal kellene tengeri halat fogyasztanunk, akár a hagyományos magyar étrendben kedvelt vörös húsokat kiváltva ezzel, de legalább heti 2-3 alkalommal.

Nem mindegy azonban, miből és mennyit adunk a gyermekünknek! Ha az adagok nagyságát nézzük, természetesen jóval kevesebb is elég, mint a felnőttek számára ajánlott napi bevitel.

- 2-3 éves kisgyermekeknek egyszerre maximum 30 g

- 4-7 éves gyermekeknek egyszerre maximum 60 g

- 8-10 éves gyermekeknek egyszerre maximum 90 g

- 11 év fölöttiek számára pedig 120 g az ajánlott adag

Nem minden hal egyforma, így nem is ajánlott mindet beépíteni gyermekünk étrendjébe – de miért?

Bár a halak rengeteg fontos tápanyagot tartalmaznak, valószínűleg hallottál már arról, hogy a halak olyan szennyezőanyagokat is tartalmazhatnak, melyek nagyon károsak lehetnek a szervezetünkre – nem is beszélve a fejlődésben lévő gyermekekről. Sajnálatos módon a tengerek, óceánok, sőt már az édesvizek is egyre inkább ki vannak téve a higanyszennyeződésnek A higany sajnos mindenütt megtalálható, még a levegőben is, amit belélegzünk! A higany egy része természetes forrásból származik (pl. vulkánkitörések), de általában fosszilis tüzelőanyagok, szilárd hulladékok égetésekor kerül a levegőbe, onnan pedig a vízbe. A vízben élő baktériumok a higanyt egy veszélyesebb vegyületté alakítják (metil-higany). Ez a halak szervezetébe is beépülhet, s különösen azok a halfajták érintettek, melyek élettartama hosszabb, és más, kisebb halakkal táplálkoznak. Az erősen szennyezett halak fogyasztása már kimondottan káros lehet a gyermekek és a kismamák számára, épp ezért fontos tudni, hogy mit kell kerülni. Már kevés mennyiségű higany is károsíthatja a fejlődésben lévő csecsemők, sőt a magzati korban lévő kisbabák idegrendszerét is.

Ha a higany ilyen veszélyes, miért ne zárjuk ki egyszerűen a halat a gyermekünk étrendjéből?

A legtöbb hal túl jó tápanyagforrás ahhoz, hogy egyszerűen elhagyjuk őket az étrendünkből! Különösen kisgyermekkorban fontos, hogy biztosítsuk a megfelelő Omega-3 zsírsavakat, melyek hihetetlenül pozitív hatással vannak a gyermekek kognitív fejlődésére.

Akkor hát hogyan biztosítsam a jótékony Omega-3 zsírsavakat a gyermekem számára, ha közben szeretném elkerülni a higannyal szennyezett halakat is? A válasz egyszerű: érdemes olyan halfajtákat választani, melyek a kevésbé szennyezett vizekben élnek (pl. vadvízi lazac), vagy rövidebb élettartamúak, kisebb testűek, és nem más halakkal táplálkoznak. Ilyenek például a szardínia és a szardella, melyek a halászat pillanatáig sokkal rövidebb időt töltenek a vízben, mint a nagyobb testű, több évig élő halak.

Az 5 legjobb választás gyerekek számára:

- friss, vadvízi lazac

- szardínia

- szivárványos pisztráng

- tőkehal

- szardella

Más, viszonylag alacsony higanytartalmú halfajták:

- konzerv lazac

- konzerv tonhal (csakis csíkoshasú, esetleg sárgaúszójú tonhalból!)

- tengeri apróhalak

- hering

- frissen fogott rákfélék

- kagylók

- kisebb testű makrélák

Imádjuk a tonhalat – de azért óvatosan adjuk a gyerekeknek!

Bár a tonhalat lágy, finom íze miatt nagyon könnyű megszerettetni a gyerekekkel, nagyon körültekintően válasszuk ki a megfelelőt! Mivel a tonhal viszonylag hosszú élettartamú és nagy testű halfajta, ráadásul más, kisebb halakkal táplálkozik, ezért nagyobb valószínűséggel tartalmaz higanyt is a szervezete. Szerencsére a tonhalnak több fajtája is van – érdemes azokat választani, melyek rövidebb ideig élnek, és kisebb testűek. A legoptimálisabb választás a csíkoshasú (skipjack) tonhal: ilyen tonhalat találsz például a The Queen of The Coast tonhalsalátáiban. A sárgaúszójú tonhal is viszonylag alacsony higanytartalmú – a Maruzzella tonhalkonzervekhez például ezt a fajtát használják. Ezt is nyugodtan adhatjuk gyerekeknek, de ritkábban és kisebb adagokat, mint a csíkoshasú tonhalból! A kékúszójú és a fehér (albacore) tonhallal viszont vigyázzunk, ezt inkább ne adjuk a gyermekünknek.

Amit inkább jobb elkerülni:

- kékúszójú tonhal

- fehér (albacore) tonhal

- lepényhal

- kardhal

- cápa

- királymakréla

- tenyésztett, import garnéla

Milyen más ételeket adhatok a gyermekemnek, amik Omega-3 zsírsavakban szintén gazdagok?

Ráhel: A halakon kívül kiváló forrása az omega 3 zsírsavaknak a tojás sárgája, a dió, kesudió, pekándió, a hidegen sajtolt olajok közül a tökmagolaj, szőlőmag olaj, repceolaj és lenmagolaj is, melyeket hevítés nélkül, salátákra ajánlott használni.

Na és mi a helyzet az Omega-3 tartalmú étrend kiegészítőkkel? Az nem elég?

Ráhel: Az étrend kiegészítők felszívódása meg sem közelíti a normál tápanyagokból felszívódó tápanyagok mennyiségét. A normál táplálék a vitamintartalmán túl számos hasznos összetevőt tartalmaz (pl. aminosavakat, rostokat) melyen mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tápanyagok megfelelően hasznosuljanak. A vitamintabletták és étrend kiegészítők, mint ahogyan a nevük is utal rá, semmi esetben sem pótolják az egészséges, kiegyen súlyozott táplálkozást, legfeljebb kiegészítik azt.

Forrás: www.tonhalfutar.hu

Hontalan állatok világnapja: ha nem tudsz örökbefogadni, ezen a 7 módon is segíthetsz rajtuk

Már korán, kisgyerekkorban érdemes példát mutatnunk a gyerekeinknek arra, hogy az állatokkal szembeni viselkedés nem kor- és helyfüggő, és együttérzéssel kell hozzájuk viszonyulnunk, hiszen mi választottuk őket társunknak, ami felelősséggel és kötelezettséggel jár.

Még a mai napig is elevenen él bennem, amikor kisgyerekként segítettem pár hontalan cicán. A szüleim szerencsére partnerek voltak e megmentő tevékenységemben, és orvoshoz vitték a cicákat, vagy segítettek nekik gazdát találni. Voltak történetek, amelyek happy end-el zárultak, például egyszer találtunk egy elveszett sziámi cicát, akinek aztán szerencsésen meglett a gazdája. Máskor viszont szomorúan végződött egy-egy ilyen történet: volt, hogy annyira beteg volt a cica, hogy el kellett altatni. Ám abból is sokat tanultam: segíteni jó és érdemes az állaton még akkor is, ha már nem sok remény van az életben maradásra, hiszen az állat méltó módon távozhat az élők sorában, és valahol a mi szívünk is megkönnyebbül ezért.

Az életkor tehát nem számít, amikor az állatok segítéséről van szó. Egy amerikai testvérpár, Sydney és Alexandria mindösszesen 12 évesek, és évek óta arra áldozzák szabadidejüket, hogy állatokon segítsenek. Szerintük az örökbefogadás nem az egyetlen mód arra, hogy segítsünk. Nézzük a két kislány tippjeit:

#1. Tanítsd meg az embereknek, mennyire fontos a kutyák és macskák ivartalanítása. Az Egyesült Államokban naponta kb. 70 ezer kölyök cica születik, ami túl nagy szám ahhoz, hogy mindegyik közülük biztonságos otthonra találjon. Magyarországon a macskák száma kb. 3 millió, ami szintén nagyon nagy szám. Ha például egy ivartalanított macskának négy kölyke születik, azok 8 hónap elteltével már képesek újabb négy-négy kölyköt világra hozni, így 16 hónappal később az eredeti macskának 52 leszármazottja lehet.

#2. Kérj meg másokat is arra, hogy segítsenek. Sydney és Alexandra tízedik szülinapjuk alkalmából megkérték baráttagjaikat és családtagjaikat, hogy adjanak adományt a helyi menhelynek. Az állatotthonoknak nagy szükségük van a támogatásra, hiszen sokszor közösségi finanszírozásból oldják meg az állatok ivartalanítását, tartását, ápolását, kezelését.

#3. Legyél önkéntes. Nézzetek utána, hány éves kortól vállalhat a gyerek önkéntes feladatokat a helyi menhelynél, vagy menjetek el közösen. Az otthonok szívesen fogadják azokat, akik kutyát sétáltatnak, takarítanak, feltöltik az etető tálakat, vagy játszanak az állatokkal.

#4. Iskolai adományakció. Érdeklődjük meg a tanároknál, vezetőnél, van-e mód az iskolában adományt gyűjteni egy adott állatmenhelynek, és milyen módon. Nem feltétlenül a pénz az egyetlen, amivel segíthetünk, minden tárgy (fekhely, etető, takaró, póráz, játék) jól jöhet, amelyekre az állatoknak szüksége lehet. A gyerekek megkérhetik az osztálytársaikat is arra, hogy adományozzanak. Készíthetnek színes felhívásokat is plakátokra.

#5. Légy ideiglenes befogadó. Sok kisállat van, akinek szüksége van biztonságos, ideiglenes helyre, ahol felerősödhet egy-egy betegség, sérülés után, vagy elérheti az örökbe fogadható kort. Az ideiglenes befogadással ráadásul két állatnak is segíthetünk: annak az egynek, akit hazaviszünk, és annak a másiknak, aki így helyet kap a menhelyen. Persze nagyon nehéz lehet elbúcsúzni egy olyan állattól, akinek mi magunk viseltük gondját egy kis ideig. A jó hír azonban az, hogy hála gondoskodásunknak az állat új eséllyel indul el az életben, és új otthonra lel. Az állatok támogatása nagyon nagy elkötelezettséggel jár, ezért beszéljük meg közösen, kire milyen feladat hárul. Sydney és Alexandria több mint 25 állatot támogatott ilyen módon.

#6. Ha bajba jutott állatot látsz, próbálj neki segíteni. Persze nem kell minden állatot hazahordani, sőt nem is szabad, de akár egy Facebook megosztás is sokat segíthet. Vigyázzunk azonban az álhírekkel, a „cuki vagyok, ne görgess tovább” felhívású képekkel, vagy a már nem aktuális, több évvel ezelőtt bajba jutott állatokat ábrázoló posztokkal. Ha saját magad osztasz meg egy felhívást, mindig szerepeljen a kép mellett az állat kora és neme, egészségügyi problémái. Ne felejtsd el elhelyezni a menhely kontaktját sem a poszt alatt.

#7. Az idős állatokhoz is légy kedves. Az idős macskák és kutyák a nap nagy részében alszanak, de ettől függetlenül nekik is szükségük van a gondoskodásra, szeretetre. A legtöbb embert jobban érdeklik a kölyök állatok, mert szórakoztatóak és játékosak, ezért az idősebb állatokat sokszor elhanyagolják. Mi ne legyünk ilyenek, figyeljünk a szép korú kedvencekre is, nemcsak otthon, de a menhelyeken is.

VÁLASZD AZT A KISÁLLATOT, AMI A LEGJOBB A GYEREKEDNEK - 6 HÁZIÁLLAT TIPP GYEREKEK MELLÉ

Ha pedig úgy döntötök közösen, hogy mégis szeretnétek örökbe fogadni, először gondoljátok át, mekkora felelősséggel jár egy állat tartása. A Noé Állatotthon azt javasolja, hogy érdemes elterveznünk, mi lesz az állattal, ha például nyaralni kell mennünk, költöznünk kell. Gondoljuk át, tudjuk-e vállalni a vele járó költségeket (kötelező oltások, parazitamentesítés, betegség esetén gyógykezelés, kullancs elleni védekezés, etetés), illetve akkor is gondos gazdák leszünk-e, ha már idős és fáradt eb, illetve macsek lesz belőle, és teljesen ránk lesz utalva.

Ha mindezt sikerült alaposan átgondolnunk, látogassunk el egy menhely honlapjára, ahol pontos információkat kapunk a kutya-cica örökbefogadásának lépéseiről, például arról, hol tart az állat az oltási programban, mennyi költséggel jár az örökbefogadása, illetve van-e olyan várólista, amelyre feliratkozatunk.

Forrás: www.jateksziget.hu