A gyerekek nagy többsége 3 éves kora után óvodába kerül. Néhányan ugyan még egy-két évig otthon tartják csemetéiket, hiszen csak az iskola-előkészítő évek a kötelezőek (betöltött 5 éves kor után), de nem ez a jellemző. 3 éves korában a gyermek már igényli a társaságot, rendszeres találkozást, aktív játékot, és az odafigyelt foglalkozást. A szülőnek néha erőpróbáló feladat ezeknek az igényeknek a kielégítése. Pláne, ha az óvodás korú gyermek mellett a háztartásra, kistestvérre, esetleg munkára is figyelnie kell. Így azoktól a szerencsésektől eltekintve, akik csak a gyermekükre tudnak koncentrálni, a többiek szeretnék, ha rendszeresen szervezett közösségbe járna csemetéje.
Viszont nem mindenki juthat be az óvodába 3 éves kora körül. Egyrészt az óvoda túlterheltsége, helyhiány miatt azokat a gyerekeket nem feltétlenül veszik föl, akik még nem töltötték be a 3 éves életkort, de fél éven belül betöltik. A törvény ugyan lehetőséget biztosít az óvodának, hogy amennyiben 25 fős létszám alatti csoportokat indított eddig, akkor azokat feltöltsék olyan gyerekekkel, akik az adott tanév márciusáig betöltik a harmadik életévüket. Ez elsősorban a pedagógus szülőknek ad könnyebbséget, hiszen, ha szeretnének ismét munkába állni, akkor a szeptemberi iskolakezdést megkönnyíti, hogy nem kell még néhány hónapig megoldani a gyerekfelügyeletet.
Azok közül a gyerekek közül, akik már betöltötték a 3 éves életkort, sem biztos, hogy elkezdhetik a tanévet, még akkor sem, ha az óvodai helyük biztosított, az adott tanévre felvételt nyertek. Ezek a gyermekek még nem nevezhetők óvodaérettnek. Sokan viszont nem tudják, hogy mikor tekintünk egy gyermekre úgy, hogy érett az óvodai életre. Vegyük sorra ezeket.
- A gyermek tudja kifejezni magát érthetően! Az óvónőkkel, dadusokkal és csoporttársakkal mindenképp kommunikálnia kell. Ha beszédkészsége fejletlen, önmagát kifejezni nem tudja érthetően, akkor az alapvető szükségletei iránti igényét sem tudja közvetíteni mások felé. Ez pedig az óvodai közösség életébe nem feltétlenül illik bele. (Pl. szólnia kell tudni, hogy WC-re szeretne menni, éhes, szomjas, játszani szeretne, fáj valahol… stb.)
- Nappalra legyen magabiztosan szobatiszta! Az óvónők munkaköri kötelességei közé nem tartozik a pelenkázás, így a nem szobatiszta gyermeket a közösségbe egyáltalán be sem veszik. Előfordul ugyan az új helyzet kapcsán egy-egy baleset, vagy egy-egy stresszel teli napon még előfordul, hogy későn ér ki a WC-re a kicsi, illetve belefeledkezik a játékba, de mégsem ez kell, hogy a jellemző legyen. Komolyan megnehezíti a dadusok és óvodapedagógusok munkáját egy rendszeresen bepisilő gyermek. Arról nem is beszélve, hogy a kicsi fejlődését is visszavetheti. Amennyiben a gyermek még az alvás idejére pelust kap otthon, úgy az ebéd után a szülőnek haza kell vinnie, és csak akkor alhat ott az óvodába, ha már ezzel sincsenek gondok.
- Önállóság az óvodában! Elvárható már 3 éves korra, hogy a gyermek bizonyod dolgokban önálló legyen. A tépőzáras cipőt levenni, fölvenni, a nadrágba belebújni, pólót, pulcsit, kabátot fölvenni tudjon. Fűzős cipő bekötésében, a kabát, nadrág begombolásában az óvónők még segítenek, de ezeket is hamarosan meg fogja tanulni magától. Nem csak az öltözködés terén kell önállónak lennie, de egyedül kell tudnia étkezni, a villát, kanalat magabiztosan kell tudnia használni. 25 gyermeket az óvónénik nem tudnak megetetni, ami teljesen érthető. Sok óvodában azt is elvárják, hogy a csöppség tudjon egyedül feneket törölni már óvodakezdéskor, de szerény véleményem szerint erre még képtelenek ennyi idősen.
- Lelkileg is legyen érett az elválásra! A gyermek érett kell, hogy legyen az önálló játékra. El kell fogadnia az anya távollétét, biztosnak kell lennie abba, hogy ez az állapot ideiglenes, és érte fognak menni. Tolerálnia kell, hogy édesanyja helyett más felnőtt vigyáz rá, és meg kell tanulnia bizalommal lenni felé. Ha az óvodában töltött idő szorongásokkal, bizonytalansággal teli, akkor az lelki válságba sodorhatja a gyermeket. Azt szokták mondani, hogy nincs beszokás sírás nélkül, de ez az állapot rövid idő alatt véget kell, hogy érjen. Ugyanez az érettség a szülőre is vonatkozik. Ha a szülő nem tudja elengedni gyermekét, azt a gyermek érzi, és bizonytalanná teszi, és akár egy egész csoport életét is kellemetlenné teszi.
Előfordult már olyan a történelemben, hogy egy óvodai felvételt nyert, életkora szerint óvodába vihető gyermek mégsem volt képes a beilleszkedésre. Visszatért a pelusos korszak, hosszú időn keresztül tartó sírásos időszak következett, szorongások jelentkeztek nála, dacos, vagy pszichés vizelet és széklettartási gondjai támadtak a gyermeknek, hosszú időn keresztül megtagadta az étel-ital fogyasztását. Ha ilyen helyzetben találjuk magunkat, célszerű szakember segítségét kérni, és a probléma forrására koncentrálni. Lehetséges, hogy egy-két konzultáció is megoldhatja a helyzetet, fölösleges hosszadalmasan gyötörni szemünk fényét.
Forrás: https://picibaba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése