Benedek Elek: A nyulacska harangocskája

Mesét mondok nektek a nyulacskáról meg a harangocskáról.

Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában:

"Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat!"

Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát, amikor fölébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludt, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán - a szépen szóló harangocska.

Felszól a nyulacska:

- Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le!

- Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára?

Megharagszik a nyulacska, mondja a fának:

- Fa! Add ide az én szépen szóló harangocskámat!

- Nem adom biz én!

- Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod!

Szaladott a baltához, s kérte:

- Balta, vágd ki a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.

- Nem vágom biz én! Van nekem egyéb, amit vágjak!

- Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod!

Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte:

- Köszörűkő, köszörüld meg a baltát; balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat.

- Nem köszörülöm biz én!

- Nem-e? Mindjárt köszörülöd te!

Szaladott a vízhez.

- Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát; balta nem akarja kivágnia a fát; fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat.

Mondotta a víz:

- Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég!

Továbbfutott a szegény nyulacska, szólítja a bikát:

- Bika, idd meg a vizet; víz nem akarja hajtani a köszörűkövet; köszörűkő nem akarja megélezni a baltát; balta nem akarja levágni a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.

Mondotta a bika:

- Nem iszom biz én! Ittam én már vizet eleget!

Hej, megharagudott a szegény nyulacska, szaladott a vadászhoz.

- Vadász, lődd meg a bikát, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.

Mondotta a vadász:

- Mit gondolsz, nyulacska, csak nem lövök bikát!

Továbbfutott a nyulacska nagy búsan, s találkozott az egérrel.

- Egér, csípd meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.

- Nem csípem biz én!

- No megállj! - mondotta a nyulacska. - Mindjárt elpanaszollak a macskának!

Szaladott a macskához, s kérte szépen könyörögve:

- Macskám, macskám, édes macskám, fogd el az egeret! Lásd, egér nem csípi meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.

Mondotta a macska:

- Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet!

Továbbszalad a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel.

- Tehén, adj nekem tejet! Tejet adok macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat.

Mondotta a tehém:

- Adok én jó szívvel, csak előbb hozz füvet!

Szaladott a nyulacska a kaszáshoz.

- Kaszás, adj nekem füvet! Füvet adom tehénnek; tehén nekem tejet ad, tejed adom macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nékem szépen szóló harangocskámat.

Megsajnálta a kaszás a szegény nyulacskát, vágott neki füvecskét, s vitte nagy örömmel a tehénnek. Tehén megette a füvecskét, s adott mindjárt tejecskét a nyulacskának.

Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt megfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát; vadász meglőtte a bikát; bika megitta a vizet; víz hajtotta a köszörűkövet; köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát; fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát.

De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára: giling-galang - szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska.

Aki nem hiszi, járjon utána!

 

Rengeteg hátrány érheti, ha kimarad az életéből: a mozgás és a gyermekkori elakadások, zavarok kapcsolata

Napjainkban a szülők és a segítő szakemberek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolás gyermekek között egyre nő a különböző beilleszkedési zavarokkal küzdők aránya. Az öt-hat éves korosztályban növekvő gyakorisággal találkozunk bizonytalan kézdominanciájú, feladatban nehezen maradó, kis szókinccsel rendelkező, megkésett beszédfejlődésű, ADHD-s gyerekekkel, akik számára az iskola nehezen leküzdhető akadálypálya.

 

 

 

 

 

 

 

A csecsemőkori reflexektől az idegrendszer érettségéig

Mi rejtőzik a háttérben?

Stephens-Sarlós Erzsébet, az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet oktatója és egyben szenzomotoros terapeuta kutatási területe a csecsemőkori reflexek és az érzékszervi-mozgásos fejlődés kapcsolatának vizsgálata, melyről hiánypótló, gyakorlatias jellegű könyvet állított össze, elsősorban a szülők számára.

A Stephens-Sarlós program című, mozgásos fejlesztő gyakorlatokat tartalmazó kézikönyvet többek között azért írta meg a szerző, mert nap mint nap szembesült vele, hogy kevés az elérhető fejlesztőpedagógus, a fejlesztésre még hatékonyan felhasználható idő a várólisták miatt egyre fogy, kétségbeesett szülő viszont egyre több van. 

A könyv a szakemberek mellett ezen szülők számára is íródott, és olyan tudást ad a kezükbe, melynek segítségével átsegíthetik a gyermeküket egy-egy olyan elakadáson, amelyben benne rekedve kudarcos élmények várhatnának rájuk.

A leírások annyira részletesek és könnyen érthetőek, hogy minden szülő gyorsan megértheti és használhatja őket gyermeke fejlesztésére. A terapeuta azt vallja, hogy mindennek alapja a mozgás, és hogy az érzékelési és finommozgási elmaradások a célzott gyakorlatok segítségével jól gyógyíthatók, nem is kell minden esetben gyógypedagógus hozzá.

A terápia megértéséhez az anyaméhben fejlődő magzat idegrendszerének megértéséig kell visszamennünk 

A magzatvízben lebegő baba már rendelkezik saját reflexekkel. A reflexek egy része a születéskor segít a babának, más reflexekre csecsemőként lesz szüksége, mint például a táplálkozásra szolgáló szopóreflex, vagy az alkalmazkodást segítő kapaszkodó reflex, és még számtalan olyan automatikus mozgásforma, amely a csecsemőkori léthez biztosít ösztönös tudást. Vannak olyan reflexek, melyek életünk végéig velünk maradnak, és vannak olyanok is, melyek szükségtelenné válva leépülnek a fejlődésünk során.

A császármetszéssel született babák például a szülőcsatornán való átbújáshoz szükséges reflexeiket nem használják fel. Mi történik ebben az esetben a szükségtelenné vált reflexszel? Vagy mi lesz azokkal a reflexekkel, amelyek a kúszáshoz kellenek, de a csecsemő kihagyja ezt a mozgásformát?

A csecsemőkori reflexek szerepe születéstől nagyjából két és fél éves korig tart. Akkor bánunk velük a természet terve szerint, ha ezeket a reflexeket felhasználjuk a körülöttünk lévő világ észlelésére, feldolgozására, tehát amikor a baba nézelődik, tárgyakat érinthet, tapasztalatokat szerezhet a tapintás területén, amikor szagol, mozog, kipróbálhatja a teret és az abban elfoglalt helyzetét, egyensúlyi ingerekhez jut, és azokat összevetheti a látási tapasztalataival (hintázik, ringatják). Az ezekből a kalandokból nyert információt az agy beépíti a fejlődésbe, újabb kíváncsisággal, arra pedig újabb mozgással válaszol, így építve mozgás által az észlelést és egymást kiegészítve érleli folyamatosan az idegrendszert.

Ha ezek a reflexek kellő számban, elégszer és kellő minőségben kiváltódnak, akkor dolguk végeztével beleolvadnak egy másik reflexbe, vagy agykérgi gátlás alá kerülnek, és a gyermeki agy nem hívja újra elő őket. A reflexek akkor épülnek le, ha betöltötték a szerepüket, elvégezték a dolgukat, de mindaddig nem kerülnek gátlás alá, amíg az agy a fejlődésben nem lépett tovább, amíg a reflex szerepe betöltetlen maradt.

Ha a csecsemőkori reflexek a mindennapi mozgás-érzékelés-játék közben nem használódnak fel, a reflex makacsul megmarad. Ezzel az a súlyos probléma, hogy a visszamaradt reflex egy idő után fals érzékelési információt közvetít a kisgyermek agyába, és akkor is kiváltódik, amikor az adott fejlettségi szinten már nem segíti a továbblépést. Érdekes adalék az elméletről, hogy mivel a csecsemőkori reflexeinket egész életünk során gátlás alatt tartjuk, az agykérget érő megterhelés miatt - például lázas betegség, depresszió vagy időskori demencia esetében – a csecsemőkori reflexek visszatérhetnek felnőttek estében is.

Ha a csecsemőkori reflexek nem kerülnek gátlás alá, az idegrendszeri fejlődés késni kezd, melynek tünetei meglehetősen változatosak lehetnek. Minden attól függhet, hogy mennyi és mely reflexek maradtak fenn, hol és mennyi tárhelyet foglalnak le a gyermeki agyban. A tünetek néha megdöbbentően hasonlítanak a testi eredetű betegségek tüneteire, mint például a diszlexia, éjszakai ágybavizelés, autisztikus tünetek, vagy a figyelemzavar.

„Az a világ, mely körülvesz minket, és az a világ, mely bennünk él folyamatosan jeleket küld az agyunk felé. Az idegrendszer feladata, hogy ezeket az ingereket a megfelelő érzékszervek segítségével érzékelje, majd észlelje, kiválogassa azokat, melyek az adott pillanatban lényegesek, összerendezze a fontos információkat, majd megfelelő motoros választ adjon rájuk.

Amikor az ingerek feldolgozásának folyamatában vagy a motoros válaszadás terén probléma adódik, a rendszer egyensúlya felborul. Az agy sokszor sikertelenül próbálkozik a megoldással. Beavatkozás nélkül sokszor egyáltalán nem megy, vagy csak nagyon-nagyon lassan. A segítség gyakran sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk”

– írja a szerző.

A mozgásban rejlik a titok

Erősen vallja, hogy gyermekkorban a mozgás verhetetlen terápiás eszköz, a gyermek azon át ismeri meg a világot, és minden egyes mozdulat nyomot hagy az agyában. 

Életünk során minden tevékenységünk mozgás révén valósul meg, még a beszéd és az írás is apró mozgásokból áll össze. A reflexek leépítésével és az ezzel párhuzamos érzékszervi-mozgásos fejlesztéssel el lehet érni, hogy az agy teljes kapacitással tudjon működni, ami a viselkedésben, tanulásban, egészséges életben is megnyilvánul. A mozgás az az elemi tényező, ami az egy fejlődésében döntő szerepet játszik. A mozgás mindent visz...

Szétszóródó figyelem, a jobb-bal oldal keverése, a soralkotás zavara, a tegnap-ma-holnap fogalmának kialakulatlansága, a hangtudatosság hiánya, olvasásnál az automatikus szemmozgás hiánya – az ilyen és ehhez hasonló tünetek hátterében a fennmaradó csecsemőkori reflexek állhatnak. A terapeuta számára a gyermeki mozgáskultúra jellegzetességei már árulkodók, ezen keresztül megszülethet a diagnózis, de ez a megoldás iránya is.

A probléma kitartó, rendszeres munkával jól gyógyítható 

A gyakorlatok mellett bármilyen más mozgásos tevékenység és sport is bekerülhet a képbe. Stephens-Sarlós Erzsébet hangsúlyozza, hogy van olyan anyag az agyban, ami mozgás hatására termelődik, ezen anyag által pedig új idegsejtek termelődnek, idegsejt kapcsolódási pontok képződnek, tehát a mozgás óriási jelentőséggel bír a gyerek teljes életére nézve. 

Az agy olyan szerv, mely saját magát építi föl, és az építkezéshez minden környezeti információt felhasznál – környezeti információkhoz pedig mozgás révén jut hozzá.

A szerző felhívja a szülők figyelmét arra, hogy ha elmaradást észlelnek a gyerek fejlődésében, higgyenek a megérzésükben, osszák meg egymással a tapasztalataikat, és ne halogassák a terápiát. Lehet, hogy a gyermek lassú éréssel segítség nélkül is túljut a problémán, de mit áll ki addig?​ 

Tegyünk értük. 

 

Forrás:

• Az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet (ESI) hibrid kerekasztal-beszélgetése a szenzomotoros fejlődésről. A beszélgetés résztvevői: Korábban tanár, edző, intézményvezető. Nahalka István, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet oktató-kutatója. Pedagógiát, elsősorban oktatáshoz köthető tantárgyakat tanít. Kutatja a tanulást, a természettudományos nevelést, az esélyegyenlőtlenséget, és még számos problémát. Oros Éva gyógypedagógus - pszichopedagógus. Szakterületei az általános iskolás tanulási nehézséggel küzdő gyerekek felzárkóztatása, az iskolába lépő elsősök szűrése, nagycsoportos óvodások iskolaérettségi vizsgálata és fejlesztése. Lévainé Kiss Csilla szülő, három gyermek édesanyja. Moderátor: Barka Nikoletta PhD-hallgató, vezető testnevelő
• drsarlos.com
•  https://www.csaladinet.hu-Mezei Csongor Andrea
  

Indexkép: Depositphotos.com

 

 

Miért gügyögünk a gyerekeknek, ha tőlünk tanulnak meg beszélni?

Nagyon kevés ember képes megállni, hogy egy kisgyermekkel vagy csecsemővel találkozva ne váltson azonnal hangszínt és hangerőt, azaz ne álljon neki azonnal gügyögni. Ez a fajta kommunikáció hosszú ideje szolgáltat vitatémát a szülőknek – kérdés, hogy vajon mennyire hasznos vagy káros ez a gyereknevelés szempontjából. A kutatások azonban igencsak egy oldalra billentik a vitát.

Gyakran merül fel a kérdés főként baráti és családi összejövetelek alkalmából – ahol egyesek kisgyerekkel jelennek meg –, hogy miért gügyögnek folyamatosan, megállás nélkül a kicsiknek az emberek, és miért beszélnek úgy hozzájuk, mint egy akváriumban úszkáló halhoz vagy egy kajla fülű kölyökkutyához. 

Ez azért is érdekes lehet, mert a különböző, gyereknevelésről szóló könyvek és cikkek állandóan azt hangoztatják, hogy a csecsemők már rengeteg külső ingert megértenek, és elraktároznak magukban, hiszen az agyuk már ekkor formálható. Ennek ellenére gyakran olyan szavakat használunk, amikor velük beszélünk, amelyek lehet, hogy nem is léteznek, így megtanulniuk sem lenne szükséges azokat. A cuki-muki és édi-bédi jelzők végtelen permutációja épp ezért nem feltétlenül segíti elő a kisgyermekek fejlődését, hiszen az iskolában sem gügyögve verik belénk a tananyagot, és a hétköznapokban sem így kommunikálunk másokkal.

De mégis mi lehet az igazság? Érdemes vagy nem ajánlott gügyögni a gyerekeknek? 

Egy kutatás döntheti el a vitát

A témában nehéz igazságot tenni, az azonban bizton állítható, hogy még a legkeményebb emberek nagy része is megpuhul, amint meglát egy kisgyereket, és kedveskedő szavakat ismételget neki a természetesnél magasabb hangszínen. Ez ráadásul nem is kulturális szokás, ugyanis az emberek szerte a világon megnyugtató hangmagasságot és intonációt használnak, amikor újszülöttekkel beszélnek, nyelvtől és kultúrától függetlenül.

Elég csak megpróbálni a megszokott, normális társalgási hangszínen és hangerőn beszélni egy csecsemőhöz, hamar bebizonyosodik, milyen nehéz fenntartani ezt a fajta kommunikációt. 

Az emberek a gügyögést és gagyogást egyfajta elsődleges biztosítékként használják arra vonatkozóan, hogy védeniük kell a karjukban lévő apró személyt, és gondoskodniuk kell róla. Bár azt gondolhatjuk, hogy az értelmetlen, nem létező nyelv megnyugtatja a csecsemőket, még mielőtt verbális készséggel rendelkeznének, a kutatások szerint a gyakran bababeszédnek is nevezett gügyögésnek nem csak ilyen hatása lehet. 

"A KUTATÓK SZERINT SEGÍTHET ABBAN IS, HOGY A CSECSEMŐK KORÁBBAN MEGTANULJÁK A NYELVET, KIALAKULJON AZ ÖNÉRZETÜK, ÉS MÁSOKKAL KAPCSOLATOT TEREMTSENEK."

A témában végzett tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a csecsemők sokkal hamarabb megtanulnak beszélni, ha gügyögve, bababeszéddel szólítják meg őket – rövid, egyszerű mondatokban, melyeket magasabb hangmagasságon és eltúlzott intonációval tálalnak.

A jobb agyfélteke dominál

Bár kívülről furcsának tűnhet, amikor gügyögve beszélünk egy csecsemőhöz, az a javára válhat. Ahhoz azonban, hogy megértsük, ez miért lehet, a legfontosabb talán az, hogy lássuk, hogyan működik az emberek agya, mielőtt megtanulnak beszélni. Az első két-három életévben ugyanis az agy jobb oldalának használata dominál.

"A búgó, nonverbális jelek, amelyeket a babákkal való kommunikáció során használunk, a saját agyunk jobb oldaláról származnak. Mivel a csecsemőknek többnyire szintén a jobb agyféltekéjük működik ebben a korban, egy szülő, aki így kommunikál a gyerekével, sokkal hatékonyabban hoz létre kétoldalú kommunikációt a gyerekkel, mint az, aki nem. A gügyögésnek az a lényege, mint a kommunikáció bármely másik formájának, azaz olyan jelek küldése és fogadása, amelyeket mindkét fél egyaránt megért"

– magyarázza a The Whole-Brain Child című könyv szerzője, Daniel J. Siegel.

A csecsemőkkel szemben használt ismétlődő gesztusok szintén javíthatják a nyelvi készségeiket és a kognitív fejlődésüket, így korántsem meglepő, hogy a tenyerünk mögé bújós gyerekjáték, azaz a peekaboo is szinte minden kisgyermek életének elmaradhatatlan részévé vált. Amikor ilyen típusú játékokat játszunk a csecsemőkkel, valójában azt jelezzük feléjük, és ők is felénk, hogy értjük, látjuk és halljuk egymást. 

A szegény gyerekek többszörös hátrányból indulhatnak

A tudósok már hosszú ideje tisztában vannak azzal, mennyire fontos a gyerekek fejlődése érdekében a csecsemőkkel való megfelelő kommunikáció, mégis átütőnek bizonyult egy 1995-ös kutatás, amely megállapította, hogy a szegényebb családban nevelkedő gyerekek sokkal kevesebb szót hallanak csecsemőkorukban, mint a tehetősebb környezetben élő kortársaik.

„EZ HOZZÁVETŐLEGESEN AZT JELENTI, HOGY HÁROMÉVES KORUKRA 30 MILLIÓVAL KEVESEBB SZÓT HALLANAK A SZERÉNYEBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT FELNÖVŐK, MINT A TEHETŐSEBB SZÜLŐK GYERMEKEI”

– írja a Todays Parent. 

Ennek számtalan oka lehet. Van, hogy egy szegényebb családban a szülők sokkal többet dolgoznak, akár több munkahelyen is, így amikor érdemben tudnának a gyerekkel foglalkozni, már annyira kimerültek, hogy nem biztos, hogy elolvassák neki a harmadik mesét, de az is lehet, hogy maguk a szülők sem rendelkeznek elegendő ismerettel ahhoz, hogy a gyerekkel megfelelően tudjanak kommunikálni.

Ez tökéletesen megmutatja, mennyire formálható a csecsemők, és mennyire fontos odafigyelni a fejlődésükre, ugyanis azok, akikhez nagyon keveset beszélnek hároméves korukat megelőzően, jóval nagyobb eséllyel maradnak le a társaktól a tanulásban, hiszen kisebb a szókincsük, és később már sokkal nehezebb felzárkózniuk. Tehát inkább gügyögjünk folyamatosan a csecsemőkhöz, mint hogy ne szóljunk hozzájuk azzal a kifogással, hogy amúgy sem ért meg minket... 

Forrás: www.index.hu

A baba és az illatok

Az újszülött és a kis csecsemő az első hónapokban még főként illatok, és csak kevésbé hangok és formák alapján tájékozódik.

Rendkívül hamar megtanulja, melyek azok a szagok, amelyek édesanyjához, apjához, testvéreihez tartoznak. Nagyon érzékeny a szaglása és ízlelése, ezért kiemelten fontos ezekre odafigyelnünk.

Megnyugtató és fontos számára, hogy érezze édesanyja saját illatát, agyon megzavarhatjuk, ha erős szagú vagy ízű fertőtlenítőszert használunk kezünk vagy mellünk lemosásához. Ugyanilyen kártékonyak lehetnek az illatanyagokat tartalmazó parfümök, testápolók, dezodorok, krémek. A mellnek és a kisbabának nincs szüksége arra, hogy szoptatás előtt/után lemossuk, fertőtlenítsük a mellet. Az az ideális, ha érzi anyján a tej illatát. Érdemes arra is odafigyelnünk a kezdeti időkben, hogy ruháját külön mossuk, vagy ha együtt is mossuk a család többi tagjának ruháival folyékony mosószert használjunk, az öblítőt pedig kerüljük el.

Ha száraz bőrünk mindenképpen igényel valami kenőcsféleséget, inkább illatanyagmentes, gyógyszertári hidratálót használjunk. Az izzadásgátló készítmények közt is akadnak illatmentesek, ezeket általában hipoallergénnek nevezik. A szoptatás időszakában lehetőleg ritkán szappanozzuk be mellünket, hogy érvényesülhessen a Montgomery-mirigyek által termelt természetes fertőtlenítő balzsam védőhatása.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

A napirend fontos

A gyermek akkor érzi jól magát, és fejlődik megfelelően, ha biztonságban van. Biztonságban érzi magát a megszokott helyén, a megszokott játékok között, a megszokott személlyel, a megszokott időben. Ha ezeken a területeken a megszokástól eltérünk akármilyen irányban, akkor a gyermek biztonságérzete meging, magabiztossága felborul.

Értem ezt úgy, hogy ha nem a megszokott helyen van, akár csak néhány óráig, akkor eleinte biztosan félénkebb, nem kezdeményez játékot, bújós, esetleg sírós. Később, ha ehhez hozzászokik, akklimatizálódik, akkor felenged, nyitott lesz az új szituációkra. Ha Anya helyett valaki más vigyáz rá egy pár órát, akkor eleinte biztosan gyakran előfordul, hogy eltörik a mécses, de csak addig, amíg ezt az új szituációt meg nem szokja. (Ilyen új helyzet pl. az óvodakezdés is.) Az idővel is ez a helyzet. Ha a megszokott reggeli 8 órás kelés helyett 6-kor ébresztjük, akkor biztosan nyűgösebb, kipihenetlenebb, de ha mondjuk, a déli alvást eltoljuk 2 órára, akkor se csodálkozzunk, ha már fél egytől nem tud mit kezdeni magával a csemete, csak nyűgösködik. Ilyen, a megszokottól eltérő szituációk a kicsiket testileg, és lelkileg is megviselik. Még akkor is, ha csak egy alkalomról van szó. Nem dől össze a világ, ha egy szilveszter alkalmával tovább marad ébren a kicsi, de nekünk, felnőtteknek kell türelmesebbnek lennünk egy esetleges hiszti előfordulásával.

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon sok családban tapasztalom, hogy az Anyuka kimerült, nem bír a gyerekekkel, fáradt, pedig a lelkét is kiteszi azért, hogy minden rendben legyen a házuk táján, pusztán egy dologról feledkezik meg, a napirendről. Ha nem fontos a felnőttnek, hogy saját kicsinye reggel időben fölkeljen, idejében táplálkozzon, legyen alkalma pihenni nap közben, illetve este idejében ágyba kerüljön, akkor az a gyermeknek sem lesz fontos, csakhogy ő a szükségleteinek nem tud még parancsolni. Az össze-vissza étkezések, pihenések, játékok a gyereket összezavarják, szervezete jelezni fogja, hogy itt valami nem stimmel. Nap közben kimerült, éhes, zaklatott lesz, amitől a szülő még inkább begőzöl, még jobban próbál teljesíteni, de ezt az ördögi kört leginkább az idegei, az ereje, és a türelme sínyli meg. Egyszerre merül ki baba és anya, aminek nem igazán van jó vége. Tapasztalt szülőként tudom, hogy ez rövid úton családi vitákhoz vezet, ami pedig senkinek sem jó.

Mi tegyünk, hogy kiegyensúlyozott gyerekünk legyen?

Alakítsunk ki olyan napirendet, amibe minden benne van. Próbáljuk ki, és ha egy napig működik, akkor azt próbáljuk minden nap betartani, és betartatni. Nem az a lényeg, hogy hánykor kel föl a gyerek, hanem, hogy ébredés után mennyi ideig bírja, mikor fekteted le újra. Nem az a lényeg, hogy hánykor reggeliztek, hanem, hogy ébredés után mennyi időn belül ültök asztalhoz.

A mi családunk például 2 órával el van csúszva a "normál" családokhoz képest. Mi 8-kor kelünk föl, míg mások már 6-kor kibújnak az ágyukból, de csak azért, mert mások nem tudnak aludni, nem akarok korán kelni. Szívesen lustizom még 2 órát, pláne, hogy a gyerekek is még alszanak. Viszont ébredés és öltözés után 10 percen belül elkezdjük a reggelit. Ha nem kezdenénk tápláló, rost- és vitamindús reggelivel a napot, akkor biztosan fél órán belül kitörne az első hiszti.

Az ebédidő is elcsúszott ugyan a 12 órához képest, de minden nap a szokott időben tálalunk, étkezünk, fogat mosunk, és pihenni kezdünk. Legtöbbször én is igyekszem egy órácskát aludni. (Még néhány hónapig megengedhetem magamnak.) Teljesen érthető lenne a pöttöm nyűgössége, ha a megszokott időtől eltérve, később adnék neki enni, vagy ha korábban próbálnék vele ágyba bújni.

Még csak az ebédnél járunk, de máris legalább 6 konfliktushelyzeten vagyunk túl. (Ébredés, reggeli, játék, tízórai, ebéd, alvás.) Nem kell feladni az elveinket, csak olyan napirendet kell kidolgozni, ami mindenkinek jó. A baba kiegyensúlyozott, biztonságban érzi magát, a mama kipihent, türelmes.

Milyen legyen a napirend?

A jó napirend tartalmazza a kötelező étkezéseket, lehetőséget ad a csemeténk játékra, tanulásra, az anya el tudja végezni a napi teendőit, és mindketten tudnak némi időt friss levegőn tölteni.

Az én napirendem ilyen (Nálunk ugye minden nap nyolckor kukorékol a kakas, de 0 órával jelzem, hogy mindenki a sajátjával könnyen össze tudja hasonlítani.):

• 0 óra: Ébresztő, Ágyazás, öltözés.
• 0 óra 15 perc: Reggeli, fogmosás, öltözés (cipő, kabát).
• 0 óra 45 perc: Indulás az oviba. (Nálunk Apa elviszi a nagyot, innen nincs vele dolgom, csak a kicsi marad velem.)
• 1 óra: Önálló játék. Ki mit szeret. Kicsikém legózik, babázik, elkezdi a napi szétpakolást, én mosok, takarítok, teregetek, hajtogatok.
• 2 óra: Tanulás ideje. Valami verset tanulunk, rajzolunk, olvasunk, barkácsolunk, együtt vagyunk. (Amikor jó idő van, akkor itt lemegyünk az udvarra kicsit. Visszük a tízórait, és örülünk, ha már készen van az ebéd, mert akkor csak ebédidőre kell hazajönnünk.)
• 3 óra: Tízórai, majd ismét önálló játék, amíg én elkészítem az ebédet.
• 5 óra: Ebéd, fogmosás, mese, altatódal, alvás.
• 6 óra: Alvás.
• 8 óra: Ébresztő, uzsonna, öltözés, indulás az oviba a nagyobbért.
• 9 óra: Séta, játszótér, botozás, kövezés, havazás.
• 10 óra 30 perc: Indulás haza. Út közben még gyümölcsmajszolás megengedett, de már mást nem, mert elveszi az étvágyukat.
• 12 óra: Terítés, Apa-várás, kézmosás, vacsora.
• 13 óra: Fürdés, kakaó, fogmosás, esti mese, utolsó mese, utolsó utáni mese.
• 13 óra 30 perc: Alvás.

Ez csak egy példa, millióképp lehet variálni, nem szentírás, és mi sem percre pontosan tartjuk be. A napirend célja, hogy a család harmonikusan, kiegyensúlyozottan, feszültség, nyűgösség nélkül élje a hétköznapokat. Nekünk ezt így sikerült megvalósítani. A Ti napirendetek milyen?

 Forrás: http://picibaba.hu

 

Ennyi idős korban tud egyedül közlekedni a gyerek

Min múlik, hogy egyedül utazzon a gyerek? Bizalmon? Magabiztosságon, távolságon? Netán, az életkorán?

Minden gyereknél eljön az a pillanat, amikor már vágyik arra, hogy egyedül közlekedjen. Hogy kinél, mikor jön ez az igény, az nagyon eltérő és számos körülménytől függ – pl. hogy nagyvárosban vagy egy kis faluban él-e, van-e nagyobb testvére, milyen mintákat lát a távolabbi környezetében, milyen elvárásokat fogalmaz meg a szülő, stb.

Szeretünk nosztalgikusan visszaemlékezni a 80-as évekre, amikor a gyerekek döntő többsége már (a mából nézve) igen fiatalon egyedül járt iskolába, majd onnan haza, nyakában a lakáskulccsal. Arról kevesebb szó esik, hogy vajon ez minden gyereknek olyan simán ment-e és mondjuk soha nem szorongott a liftben, amíg felért egyedül a nyolcadikra. Arról is kevesebb szó szokott esni, hogy a 80-as években a gyerekek döntő többsége a maximum másfél kilométerre található iskolába járt, az úgy nevezett körzeti iskolába, rengeteg iskolatárssal reggelente együtt, csoportokba verődve közlekedtek, még az olyan nagyvárosokban is, mint Budapest.

Ma azonban rengeteg gyerek jár messze iskolába, akár 10 kilométerre is az otthonától, ami többszöri átszállást is jelenthet. Így nem nagyon lehet összehasonlítani a 80-as éveket napjainkkal.

Nem valószínű, hogy életkortól függ, hogy egy gyerek utazhat, közlekedhet-e egyedül. Ez sokkal inkább múlik személyes habituson, önállóságon, a szülőkön, és persze körülmények is diktálhatnak.

Szempontok az önálló közlekedés megkezdéséhez

Megpróbáltuk összeszedni a lehetséges szempontokat, a teljesség igénye nélkül.

- Első és legfontosabb, hogy a gyerek ismerje a KRESZ-t, legalábbis a leggyakoribb táblákat, a lámpák, a zebra jelentését, a körbenézés fontosságát

- Kisebb utakat (pár száz méterre található célpontok, nagypapa kikísérése a buszmegállóba) már magabiztosan, sokszor megtett

- Önálló az élet egyéb területein

- Van időérzéke

- Tudja az alapadatait (név, cím, szülők neve, legalább az egyikük telefonszáma)

- Képes értelmezni egy menetrendet

- Nem pánikol váratlan helyzetekben (például elromlott a busz, le kell szállni és megvárni a pótlót)

- Képes segítséget kérni idegentől (ha eltévedt, ha nem tudja, honnan indul a pótlóbusz, stb)

- Képes nemet mondani, például akkor, ha az osztálytársa még egy kicsit játszana az udvaron, de neki indulnia kell

- Az önálló közlekedés az ő igénye és nem a mi szükségünk, netán elvárásunk.

- Telefon, okosóra – magabiztosan használja, tudja mire való, képes jelezni, segítséget kérni ezekkel az eszközökkel. Egy szóval ezeket az eszközöket arra használja, amire valók (és mondjuk nem arra, hogy a játék, zene eltereli a figyelmét).

- Bizalom a gyerek és a szülő között – az egyik legfontosabb szempont. A gyereknek tudnia kell, hogy akármit is tett (elkésett, a buszon felejtette a hegedűt, rossz helyen szállt le), a szülő nem fog haragudni és együtt megoldanak bármilyen helyzetet. És a szülőnek is meg kell bíznia abban, hogy ő mindent megtett annak érdekében, hogy a gyereke már egyedül, önállóan is tudjon közlekedni.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Tippek, ha nem engedi a körömvágást a gyerek

A szülővé válás előtt biztos, hogy nem merül fel senkiben, hogy a körömvágás az egyike lesz azon teendőknek, ami a kisgyerekből heves ellenállást vált majd ki.

Az újszülött babák rendszerint nagy körömmel érkeznek, s a kontrollálatlan hadonászásnak könnyen arckarmolás lehet vége, vagy rosszabb esetben a szemükbe is belekaphatnak. A szülés utáni napokban egészen addig nem javasolják a szakemberek a piciknél a körömvágást, amíg a köröm alá nem lehet bevezetni az ollót. A sérülésveszély miatt addig érdemes zoknit adni a kis öklökre, vagy olyan rugdalózót, bodyt ráadni, aminek a végén egy kis “ökölzseb” található, amit könnyedén rá lehet húzni az apró kezekre. Általában mindössze pár nap után már bele lehet vágni a körömvágásba. 

A kisbabák körme kezdetben nagyon puha, könnyen szakad, majd idővel szépen bekeményedik. Olyan ollót válassz, aminek a vége lekerekített, így elkerülhetitek a kapálózás, rángatás miatt történő sérüléseket. Sok babaolló nagyon életlen, és nem képes megbirkózni a vágással. Válassz olyat, ami elég erős a művelethez! Léteznek már szuper babaköröm reszelők és babaköröm csipeszek is – találd meg a számotokra legkényelmesebb eszközt!

A kezeken általában hetente egyszer, a lábakon ennél ritkábban kell körmöt vágni. Sok szülő panaszkodik, hogy a körömvágás heves ellenállást vált ki a gyerekből, különösen a totyogókkal nehéz dűlőre jutni ez ügyben. Összeválogattunk pár olyan trükköt, módszert, amelyek másoknál beváltak. Próbáld ki valamelyiket, hátha nálatok is működik!

Körömvágás tippek anyáktól

CSAK NAPONTA EGYET

Akad olyan anya, aki csak naponta egy körömre kerít sort, hisz egyetlen köröm levágását sokkal jobban tolerálja a kicsi, mintha az összest végig kellene ülnie. Amikor hívod, hangsúlyozhatod is, hogy rövid idő lesz csak a vágás. 

VÁGD, AMÍG ALSZIK!

Amikor alszik, és a mélyalvási fázisban van, könnyebb megszabadítani a babát, kisgyereket a nagy karmoktól. Vigyázz, hogy csak hangulatvilágítás mellett kezdj bele, fel ne ébredjen!

MONDÓKÁZZATOK!

Remekül lefoglalja a kisgyerekeket egy-egy mondóka. Ráadásul vannak speciális, ujjakhoz kapcsolódó rigmusok is. Egy példa: “Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, a kisujjam mind megette, megfájdult a hasa tőle.” 

MESENÉZÉS 

Nyilván ez a módszer csak nagyobb gyerekeknél vethető be, hisz a WHO 2019 legfrissebb ajánlása szerint az agyfejlődésre tekintettel 2 éves kor alatt egyáltalán nem ajánlott a képernyőhasználat a kicsiknél, és kétéves kor felett is csak maximum 1 órát tölthet káros hatás nélkül a gyerek képernyő előtt. (Nyilván az a legjobb, ha ennyit se.) Akinél semmi sem válik be, és a gyerek elmúlt kettő, a helyzet nehézségére való tekintettel lefoglalhatja a gyereket egy korának megfelelő rövid mesével a körömvágás erejéig.

RESZELHETED IS

Van, aki a körömreszelésre esküszik, mert tapasztalata szerint a gyermeke azt jobban elviseli, mint a vágást. (Egyes gyerekek viszolyognak az ollótól, csipesztől.) Reszelheted szoptatás vagy alvás közben is. Érdemes naponta beiktatni a rövid műveletet.  

Forrás: www.gyerekszoba.hu

Mit tegyünk, ha sokszor betegszik meg a gyermekünk?

 

Az elsőként közösségbe kerülő kisgyermekek immunrendszere még igencsak ki van téve a fertőzéseknek. A bölcsődei, óvodai közösségbe járó gyermekeknél nem ritka, hogy néhány nap játékkal teli gondtalanság után akár két hét betegség következik, majd ismét pár nap óvoda és ismét két hét betegség, és ez így megy egy darabig. De meddig? A szülők a gyermekük gyakori megbetegedései miatt aggódnak, ezért igen fontos lenne, hogy minimalizáljuk a további megbetegedések számát, eshetőségét. Dr. Kovács Tibor csecsemő- és gyermekgyógyász, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet orvos-igazgatójának tanácsai arról, hogyan érdemes kezelnünk, ha beteg a gyermekünk.

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú távon mindig sokkal rosszabb, ha egy gyermeket betegen, például masszív orrfolyással, köhögéssel közösségbe visznek, pusztán azért, mert még láztalan. Betegsége megfelelő kezelés és ápolás nélkül jóval hosszabban fog zajlani, könnyebben alakulnak ki szövődmények, és nem utolsó sorban szétszórja a kórokozókat csoporttársai között.

Természetesen az előfordul és kivédhetetlen, hogy egy betegség tünetei a közösségben tartózkodás ideje alatt jelennek meg (belázasodik, elkezd köhögni a gyermek). Fontos tudnunk azonban, hogy a gondos ápolás után, a betegségből felépülő gyermeket nyugodt szívvel minimálisan 24 órás tünetmentesség után lehet visszaengedni a közösségbe.

Érzékeny immunrendszer 

Az immunrendszer éretlenségén túl vannak további tényezők, amelyek a gyermeket betegségekre hajlamosíthatják. Ezek között lehetnek anatómiai hajlamosító tényezők, mint például a megnagyobbodott orrmandula, a szűkebb légutak, rövid fülkürt, amelyek elhúzódóbbá, szövődményessé tehetik még a legbanálisabb náthát is. Vannak gyerekek, akik a kórokozó behatolására másképpen reagálnak, például kruppos rohammal, asztmatikus hörghuruttal. Más gyermekek esetében környezeti allergének hatására egy állandó légúti allergiás nyálkahártya-gyulladás áll fenn, amely a kórokozók megtelepedését elősegítheti. Betegesebbek a vashiányos vérszegénységben szenvedők is. Természetesen ismert alapbetegségek fokozhatják a fertőzésekre való hajlamot.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mégis mit lehet tenni annak érdekében, hogy a minimálisra csökkentsük a gyermekek megbetegedéseinek számát. Ismert, hogy az anyatejes táplálásnak nagy szerepe van a csecsemők fertőzéseinek megelőzésében. A kötelező- és javasolt védőoltások adása szintén azt a célt szolgálja, hogy védettséget érjünk el súlyos lefolyású megbetegedésekkel szemben.

Az anatómiai hajlamosító tényezőket azonban sok esetben nem lehet kiküszöbölni, azokat a gyermek növekedése fogja megoldani. A nagy orrmandula - mely sok esetben szövődményekért felelős (arcüreg-gyulladás, középfül-gyulladás – fül-orr-gégészeti javaslatra történő kivétele a legtöbb esetben a felső légúti betegségek számának és szövődményeinek csökkenéséhez vezet.
 
Fontos lépés a megbetegedési szám csökkentéséhez az előbb felsorolt hajlamosító tényezők (alapbetegség, vashiány, allergia) egyensúlyban tartása.

Egyensúly – de hogyan?

Mindennapos kérdés, hogy milyen vitamint, immunerősítő készítményt lehet adni a beteges gyermek számára. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy általánosan mindenkinél beváló csodaszer nincsen. Azok a készítmények, amelyekről ismert, hogy segítenek az immunrendszer működésében, felkészíthetik azt a leendő megbetegedések gyorsabb szanálására. Ezek alkalmazását a gyermekorvossal érdemes megbeszélni.
 
Általánosságban elmondható, hogy a szervezet jó vitaminellátottsága elengedhetetlen az immunrendszer optimális működéséhez. Alapállapotban, ha egy gyermek jó étvágyú, és változatosan fogyaszt zöldségféléket, gyümölcsöket, akkor extra vitaminbevitelre nincsen szüksége, hiszen táplálkozása során hozzájut a szükséges mennyiségekhez. Bár jobban szeretjük, ha a vitaminforrást a zöldségesnél szerzik be, és nem a patikákban, természetesen rosszabb étvágyú, válogatós gyermek esetében szükség lehet gyógyszeres vitaminpótlásra. Erre számtalan multivitamin készítmény áll rendelkezésre a kereskedelemben.
 
Téli hónapokban valamennyi életkorban javasolt a D-vitamin szedése, mert a szervezet megfelelő D-vitamin ellátottsága bizonyítottan csökkenti a vírusos megbetegedések kialakulásának gyakoriságát.

 

Forrás:   https://www.csaladinet.hu

Szerző: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
Fotó: Liza / flickr

 

 

Mit árul el gyermekedről a kínai asztrológia?

A kínai asztrológia szerint a születési év számos dolgot meghatároz - a személyiséget, az erősségeket, a gyengeségeket, és a kompatibilitást más asztrológiai jegyekkel. Mit mond a gyermeked jegyéről a kínai asztrológia?

A kínai asztrológia jegyei évenként változnak. De ne feledd, hogy a Holdújév (Kínai újév) minden évben más naptári napra esik, január végén vagy február elején. Ezért az adott nap előtt született gyerekek még az előző jegyhez tartoznak.

TIGRIS

Születési év: 2010, 2022

Személyiségjegyek: hűséges, bátor, megbízható

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Sárkány, Ló, Disznó

Legkevésbé: Bivaly, Kígyó, Majom

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Tudasd a kistigrissel, hogy ki a vezető otthon (a szülő). Minél korábban megtanulja, hogy nem tud mindenkit uralni, annál jobban ki fog jönni a körülötte lévőkkel hosszabb távon. Nem szabad elutasítani, vagy megpróbálni racionalizálni a dolgokat, ha zaklatott. A rendíthetetlen együttérzésre reagál a legjobban. Várd meg, amíg megnyugszik, mielőtt finoman rámutatsz arra, hogyan tudja a legjobban megoldani a helyzetet, vagy talán nem az a másik személy volt a hibás, akivel problémája volt.

NYÚL

Születési év: 2011, 2023

Személyiségjegyek: kedves, könyörületes, félénk, konzervatív

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Kecske, Disznó

Legkevésbé: Kígyó, Kakas, Tigris

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Dőlj hátra, és élvezd mások dicséretét arról, hogy milyen csendes, kedves, jólnevelt a gyermeked. De nem szabad túl önelégültnek lenni ezzel kapcsolatban, mert a kis Nyúl jártas lehet a finom manipuláció művészetében, hogy elérje, amit szeretne. Azokban a ritka esetekben, amikor meg kell fegyelmezni a Nyúl gyermeket, legyél gyengéd, mert nem reagál jól a keményebb fegyelmezésre.

SÁRKÁNY

Születési év: 2012, 2024

Személyiségjegyek: sikeres, magabiztos, kedves, lobbanékony

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Kígyó, Patkány, Majom

Legkevésbé: Bivaly, Kecske, Kutya

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Tanítsd meg, hogy kezelje a kudarcokat kegyesen. Ne engedd, hogy irányítsa a kevésbé határozott gyerekeket. Ne pazarolj arra erőfeszítést, hogy észérvekkel próbálsz rá hatni, amikor dühös, mert hajlamos lehet makacskodni és irracionálisnak lenni a harag közepette. De ne aggódj, a mérgelődése gyorsan alábbhagy.

KÍGYÓ

Születési év: 2013, 2025

Személyiségjegyek: humoros, eltökélt, szenvedélyes, gyanakvó

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Sárkány, Kakas, Bivaly

Legkevésbé: Ló, Tigris, Majom

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Ösztönözd a művészi törekvéseit. A Kígyó jegyű gyerekek szívesen bővítik a látókörüket különböző ételekkel, illetve a zene és a művészet által. A Kígyó jegyűek hajlamosak rá, hogy a stressz valamilyen belső tünetben mutatkozzon meg náluk, ezért ha valamilyen problémára panaszkodik (például fejfájásra vagy hasfájásra), az lehet érzelmi eredetű is. Legyél kedves és türelmes, amikor megpróbálja kifejteni az aggodalmait, de ne csüggedj, ha nem osztja meg – a Kígyók szívesebben hagyatkoznak a megérzéseikre, mint mások tanácsaira.

LÓ

Születési év: 2002, 2014

Személyiségjegyek: népszerű, melegszívű, független, szeszélyes

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Tigris, Kecske, Kutya

Legkevésbé: Patkány, Bivaly, Kakas

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Érdemes már kiskorában megtanítani arra, hogy ragaszkodjon a céljaihoz és a kötelezettségeihez. A Ló jegyű gyerekek hajlamosak lelkesedni hobbik, ötletek, emberek iránt is, de amilyen gyorsan jön ez a lelkesedés, olyan gyorsan is múlhat, és ez a tendencia okozhat nehézséget nekik és a hozzájuk közel állóknak is. Nem érdemes túlzottan sok szabályt és előírást érvényesíteni próbálni a kis Lóval szemben, mert ez egy biztos módja annak, hogy lázadásra késztesd.

KECSKE

Születési év: 2003, 2015

Személyiségjegyek: kedves, előzékeny, dolgos, szeszélyes

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Ló, Nyúl, Disznó

Legkevésbé: Bivaly, Tigris, Kutya

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Legyél gyengéd, amikor a tanulmányokról és a kapcsolódó kérdésekről van szó. A Kecske jegyűek ugyanis visszavonulhatnak a túlzottan versengő környezet vagy a kemény kritika hatására, vagy teljesen fel is adhatják a feladatot. Nem érdemes kényszeríteni a Kecske gyermeket a függetlenedésre, más gyerekekkel ellentétben ugyanis nincs természetes hajlamuk a függetlenségre, és támogatásra van szükségük a döntések meghozatalában.

MAJOM

Születési év: 2004, 2016

Személyiségjegyek: intelligens, kíváncsi, társaságkedvelő, humoros

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Patkány, Sárkány

Legkevésbé: Disznó, Tigris, Kígyó

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Ösztönözd az érzékenységét és megértését mások iránt, mert gyakran a tudtán kívül, az éles nyelve és a tréfás hajlama miatt megbánthatja a barátait. Ne engedd, hogy önelégült legyen az eredményeivel kapcsolatban. Bár a természetes intelligenciája miatt a siker nagyon könnyen jöhet a Majom jegy számára, de kellemetlen sokk lehet, ha néhányszor nem úgy mennek a dolgok, ahogy szoktak.

KAKAS

Születési év: 2005, 2017

Személyiségjegyek: nem konvencionális, haladó, segítőkész, jószívű

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Kígyó, Bivaly

Legkevésbé: Patkány, Nyúl

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Készülj fel néhány “hatalmi harcra” – a Kakas jegyűek nagyon makacsok lehetnek, és utálják beismerni, ha tévedtek. Ne ösztönözd az ítélkezésre való hajlamot, tanítsd meg rá, hogy attól, hogy valaki nem felel meg a személyes normáinak, az még nem jelenti azt, hogy nem méltó a Kakas barátságára.

KUTYA

Születési év: 2006, 2018

Személyiségjegyek: hűséges, bátor, energikus, makacs

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Nyúl, Ló, Tigris

Legkevésbé: Sárkány, Kecske

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Segíts neki, hogy kevésbé legyen kritikus magával, és ne erőlködjön túlzottan apróságok miatt. Ne utasítsd vagy kényszerítsd dolgokra, a Kutya jegyű gyerek sokkal pozitívabban fog reagálni arra, ha rá bízzák a felelősséget, és beleszólhat az őt érintő dolgokba.

DISZNÓ

Születési év: 2007, 2019

Személyiségjegyek: melegszívű, becsületes, kedves

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Tigris, Nyúl, Kecske

Legkevésbé: Kígyó, Majom

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Élvezd ennek a pozitív gyermeknek az ölelését, mosolyát, odaadását. Vigyázz a legendás ügyetlensége miatt, amíg kicsi – amit szerencsére ki fog nőni. Figyelj oda rá, nehogy a testvérei vagy a kortársai kihasználják.

PATKÁNY

Születési év: 2008, 2020

Személyiségjegyek: okos, elbűvölő, nagylelkű a szeretteivel, makacs

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Bivaly, Sárkány, Majom

Legkevésbé: Ló, Kakas

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Dőlj hátra, és élvezd az ésszerűen nyugodt gyereknevelést. Ne dobd ki a játékait vagy egyéb holmiját az engedélye nélkül, mert igencsak védelmező lehet a tulajdonát illetően. Gyengéden segítsd csökkenteni az arra való hajlamát, hogy bolhából elefántot csináljon.

BIVALY

Születési év: 2009, 2021

Személyiségjegyek: becsületes, türelmes, megfontolt

Kompatibilitás más családtagokkal

Leginkább: Patkány, Kígyó, Kakas

Legkevésbé: Sárkány, Ló, Kecske

Mire figyelj a gyermek nevelésében?

Teremts jó napi és otthoni rutinokat, mert a kis Bivaly jól boldogul egy kiszámítható és biztonságos otthoni környezetben. A Bivaly jegyű gyermek nem reagál jól a túlzottan érzelmes vagy színpadias nevelésre. Cserébe ő maga sem hajlamos a hisztizésre.

Forrás: www.gyerekszoba.hu

 

Az újszülött hallása

Az újszülöttek teljes hallással születnek, ennek az érzékszervnek a normális működése is fontos szerepet játszik az első életszakasz rohamos fejlődésében. Nagyon ritkán fordul elő valódi, komoly, veleszületett halláscsökkenés, a csecsemők körülbelül 2 ezreléke bizonyul halláskárosodottnak. Ma már nem számít gyógyíthatatlannak ez az állapot, bár természetesen sok nehézséget okoz szülőnek, gyermeknek egyaránt.

 

 

 

 

 

 

Az orvostudomány fejlődésének egyik jelentős bizonyítéka éppen a cochleáris implantációnak nevezett módszer. Az időben észrevett süketség ezzel a komplikált és nagyon költséges módszerrel ma már hazánkban is kezelhetővé vált. A gyógymód lényege, hogy egy olyan „hallókészüléket” alkalmazunk, mely nem a hang felerősítése által teszi észlelhetővé az ingert, hanem sokkal bonyolultabb procedura folytán elektromos ingerré változtatja, ily módon pótolva a belsőfül idegi működését. A készülék vezetékét egy komoly műtét során a belsőfülbe illesztik. Ez a műtét is csak az első lépcsője a hosszú folyamatnak, melynek eredményeként a természeteshez hasonlatos hallásélménye lehet a kicsinek.

A cochleáris implantáció eredményessége jelentősen függ a kezelés megkezdésének időpontjától. Emiatt is fontos, hogy időben kiderüljön, ha probléma van a kisbaba hallásával.

Az újszülöttkori hallásszűrés hazánkban kötelező, a szülészeti intézményekben ezt mindenhol elvégzik. Az esetek többségében a vizsgáló figyeli az általa keltett zajra adott mozgást, ijedtséget, reakciót. A módszer nem tökéletes, de rutinos szakember nagyon jó arányban, bár nem száz százalékban felismeri a gyanús eseteket.

Az ország egyes régióiban, illetve egyes intézményekben úgynevezett objektív hallásszűrést is végeznek. Ez egy szintén elég új módon történik, melyet otoakusztikus emissziónak hívnak. A vizsgálat nagyon egyszerűen, gyorsan elvégezhető, pedig bonyolult alapjai vannak. Óriási előnye, hogy néhány perc alatt biztosan kimutatható, ha valakinek ép a hallószerve, anélkül, hogy a vizsgáltnak bármi módon közre kellene működnie. Ha tehát jó eredményt kapunk, biztosak lehetünk benne, hogy a fül minden része ép. Komoly gondot jelent viszont, hogy ezt a megnyugtató választ a kisbabák 20 százalékában nem tudjuk az első vizsgálatnál produkálni, pedig, mint a bevezetőben írtam, közülük csak minden századiknak van valódi problémája. Ez sok fölösleges aggodalmat vált ki azokban a friss szülőkben, akikkel közlik, hogy további vizsgálatokra van szükség.  

Mivel a mindenhol elvégzett szűrés hatékonysága nem teljes, fontos, hogy a gyermekorvosok, védőnők is próbát tegyenek néha a picik hallásával.

Tanácsos, hogy a szülők is tudatosan figyeljék gyermekük fejlődését. Ennek része kell, hogy legyen annak megfigyelése, hogy reagál-e a csecsemő kellemetlen vagy kellemes hangokra. Ha kételyek merülnek föl, helyes, ha megbeszéljük a gyermekorvossal, védőnővel, akik nagyobb gyakorlatuk folytán meg tudnak nyugtatni, vagy intézkedni tudnak, hogy megbízható, objektív vizsgálattal megállapítható legyen, valóban fennáll-e hallásprobléma. A család életét természetesen megnehezíti az esetleg felfedezett halláscsökkenés, de a modern hallókészülékeknek és nem utolsósorban a jólképzett halláspedagógusoknak köszönhetően biztosítható a gyermek beszédfejlődése, beilleszkedése a jól halló társak közé. Mint a cikk elején említettem, még a hallás teljes hiányával születettek egy részén is segíteni lehet.

 

 

Forrás:  https://www.csaladinet.hu- Dr Timár Tibor

 

Fotó: nicibiene: Erste Geheimnisse unter Weibern 

 

 

 

 

 

 

Játszópajtások: Kell társaság a babának?

avagy a társas élet fejlődése. Vannak babák, akiket kezdettől nagy család, testvérek, ismerősök, barátok vesznek körül, és olyanok, akik gyakorlatilag csak a szüleikkel, és ritkán a szűk családdal találkoznak. De vajon mennyire van szüksége arra a babának, hogy “nagy” társasági élet vegye körül és mennyire igényli azt, hogy a kortársaival együtt legyen? Szüksége van pajtásokra, kis barátokra? És hogyan tanítsuk meg arra, hogyan viselkedjen velük? Ezeket a kérdéseket járjuk most körül.

Az újszülöttnek az édesanyjára van leginkább szüksége. Hamar felismeri azonban, hogy érdemes kommunikálni a környezetével, utánozni kezdi a környezetében élők mimikáját és ennek első tudatos állomása, amikor 3-6 hetes kora között valamikor első alkalommal mosolyodik el akaratlagosan, csak azért, hogy felvegye a kapcsolatot egy másik emberrel.

A szociális élete ettől kezdve leginkább a mosolygás köré épül: mosolyog, ha más embereket lát, gyakorlatilag válogatás nélkül mindenkire barátságosan mosolyog. 5-6 hónapos kora körül azonban már felismeri, hogy anya nincs mindig ott vele és, hogy a többi ember, akit maga körül lát, nem anya és nem az ő saját részei, ezért hirtelen bizalmatlan lesz velük szemben. Sírni kezd, ha meglátja a nagypapát, akivel már többször találkozott, bizalmatlanul méregeti a szomszéd nénit, akire nemrégiben még teli szájjal mosolygott.

Ha gyakran találkozik más emberekkel és látja, hogy ők visszamosolyognak rá, bíztatják, akkor idővel elmúlik a bizalmatlansága és ismét barátságos lesz mindenkivel. Ilyen szempontból tehát fontos, hogy találkozzon másokkal a szülein kívül, lehetőség szerint minden nap. Az azonban lényegtelen számára, hogy azok, akikkel találkozik, a kortársai vagy más gyerekek-e. Hasznos azonban a gyerektársaság heti 1-2 alkalommal, mert ezáltal a kicsi megszokja a többi gyerek jelenlétét, nem fog félni tőlük, ami gyakran előfordul azokkal a babákkal, akiket egyáltalán nem vittek gyerektársaságba.

Amikor kúszni és mászni kezd, felfedezi a világot, már szívesen nézegeti a többi gyereket, például játszótéren. Ilyenkor már gyakran vihetjük gyerekek közé, hiszen a gyerektársaságban a többiek figyeléséből, utánzásából sokat tanulhat.

3 éves korig a gyerekek még nem játszanak egymással, inkább csak egymás mellett. 1-2 évesen pedig sokkal inkább tárgyként kezelik a másik gyereket, mint társként. Ez az időszak egyébként is a nagybetűs ÉN kibontakozásáról szól, ezért nehéz rábírni arra a kisgyereket, hogy osztozzon meg a játékokon, vegye figyelembe a másik érdekeit is. Sok anyukát a éppen a gyermeke félénksége vagy éppen túlzott agresszivitása tart vissza attól, hogy a dackorszak időszakában gyerekek közé vigye a gyermekét, holott ezt nem lehet “kinőni”, a szociális készségek legjobban társaságban fejleszthetőek.

Ha abban az időszakban, amikor megismeri a saját korlátait, lehetőségeit és énjét, megtanulja a másokkal való együttműködést is, később sokkal inkább képes lesz kezelni a társas helyzeteket. Persze vannak olyan gyerekek, akik kezdettől simulékonyabbak, jobban alkalmazkodnak és jobban kedvelik a társaságot és olyanok, akik akaratosabbak, a társaikkal is kevésbé együttműködőek. Gyakran ez utóbbi csoport az, aki inkább vezetni szereti a többieket, új játékokat kitalálni és a többieket magával vinni, mint beállni a sorba.

Náluk nagy türelmet igényel, hogy megtanuljon bánni a többiekkel. Ami segíthet:

– Amikor nem akar odaadni egy játékot a másiknak, akkor oda kell menni együtt, segíteni neki átadni a játékot, elmondani, hogy a másik gyerek csak kipróbálja, aztán visszaadja, és együtt figyelni, ahogy játszik vele, majd visszakérni együtt. Fontos, hogy ezt a kisgyerek egyedül nem tudja megcsinálni még. Segíteni kell, vele lenni, újra meg újra megtapasztalni, hogy a játék tényleg visszakerül hozzá. Az "enyém-korszak" átmeneti jelenség, idővel kinövik a gyerekek, ennek ellenére szükséges, hogy az osztozkodással kapcsolatos helyes viselkedésmódokat megtanulják a gyerekek.

– Amikor elveszi a másiktól a játékot, akkor nem azt kell mondani, hogy “nem szabad”, hanem meg kell tanítani arra, hogyan kell elkérni, megvárni, amíg odaadják, megköszönni a gesztust.

– Nem kell minden összetűzésbe beavatkozni. A kor előrehaladtával fokozatosan hagyni kell, hogy a gyerekek maguk próbálják megoldani a nézeteltéréseiket és csak akkor kell beavatkozni, amikor a gyerekek már láthatóan nem tudják kezelni a helyzetet. Sok anyuka túlságosan ott akar lenni, igazságot akar szolgáltatni, amikor a gyerekek összevesznek valamin. A gyerekeknek azonban fontos dolog megtapasztalniuk az igazságtalanságot is azt, hogy nem mindig ők győznek.

A vitatkozásokat akár egészen kicsiknél, akár nagyobbaknál nem azzal kell lezárni, hogy szétválasztják és leszidják a gyerekeket, hanem azzal, hogy mindkét gyereket leültetik (lehetőség szerint az öledbe) és csendes, nyugodt hangon tisztázzátok a történteket és az érzelmeket: mi történt, “Tudom, hogy most haragszol rá…”, hogyan kellene legközelebb megoldani ugyanezt a helyzetet.

A gyerekek a család szokásait veszik át a társas kapcsolatok terén, fontos tehát, hogy milyen példát mutatunk nekik. Ha egészen kis korától kezdve jönnek hozzánk vendégek és megyünk vendégségbe, akkor ezt fogja ő is igényelni a saját barátai kapcsán. Tanítsuk meg neki, milyen szokások kapcsolódnak a vendégséghez! (meg kell teríteni, sütit sütünk stb.)

Ahogy előre halad a korban, sok kisgyerek igényli (5-6 éves kortól), hogy a barátai ellátogathassanak hozzánk. Ezt a szokást lehet támogatni, hiszen később kiskamasz-kamasz korban, amikor már elsősorban a barátai, a társas kapcsolatai fontosak a számára, jól jön majd, ha ismerjük a barátait, tudjuk hol van, kikkel jár össze stb.

Az, hogy valaki befelé forduló vagy inkább nyitott, könnyen barátkozó, velünkszületett személyiségjegy. Szülőként el kell fogadnunk, ha a gyermekünk társaságigénye más, mint a miénk, viszont támogatni kell őt abban, hogy befelé fordulóként is legyenek barátai, jó élményei az emberi kapcsolatokkal kapcsolatban és kifelé fordulóként is el tudjon mélyülni a kapcsolataiban, legyenek “legjobb” barátai. Mindkettőhöz az szükséges, hogy egészen kis korától kezdve találkozik a korosztályával is.

Ha vannak testvérei, akkor ezen a téren könnyebb dolgunk van, hiszen az együttélés során sokkal többet tanul meg arról, milyen megküzdeni a helyünkért, a figyelemért, megosztozni a játékokon, együttműködni a többiekkel, mint azt a játszópajtásaival megtanulná. A gyerekekkel való közös játék tehát fontos része a közösségi életre nevelésnek. Igyekezz megtalálni azokat a helyeket, ahol más gyerekekkel találkozhat a pici. Ugyanakkor ne felejtsd el, hogy 4 éves koráig elsősorban a szüleire van szüksége, tehát a társaságra való igény nem feltétlenül jelenti azt, hogy hamar bölcsődébe kellene mennie, hogy gyerekek között lehessen.

 

 Forrás: https://www.kismamablog.hu- Vida Ágnes