A tányérra kerülő étel valamilyen formát ábrázoljon: a hús, krumpli, tészta gyakran a felhőkhöz hasonlóan felismerhetően "ábrázol" valamit. Keressük ezeket a formákat, és mutassuk meg a gyereknek: "nézd, ez husi olyan, mint egy elefánt! Kéred az ormányát?" Magunk is létrehozhatunk ábrákat az ételből, jól bevált a mosolygó arc forma, ha másképp nem megy, egy kis majonézzel rajzoljunk mosolygó arcot a tányér szélére, a gyerek örömmel fog az asztalhoz ülni.
Testvérek esetében kipróbálhatjuk az egymás etetését is. Jó mókának
ígérkezik egymás szájába tenni a falatokat, észrevétlenül fogy el az
étel. Persze mindig maradjunk mellettük, hogy elejét vehessük a
félrenyelésnek, bohóckodásnak, ami könnyen előfordulhat.
Társaságban egyébként is jobban esik az étel, ezt mindannyian
tapasztaljuk, a gyerekeket is ültessük a családi asztalhoz, és
igyekezzünk együtt étkezni.
"Spenót, ez Popey kedvence!" A kedvenc mesehőshöz kötött ételek is felkeltik az érdeklődést, csak a kedvenc mesehősök modernizálódtak. Ma már nem igazán Donald kacsa a menő. Örökzöld mondjuk Micimackó, akihez sokféle ételt köthetünk: gyümölcsöt, mézet. Ennek a trükknek csak a fantáziánk szab határt, én mondtam már zöldségekre, hogy azt a Kisvakond imádja, joghurtra, hogy Thomas minden reggel azt issza, és szinte bármire, hogy a Verdák csak akkor tudnak versenyezni, ha ilyesmit esznek.
A kevesebb több trükkje: néha a legcélravezetőbb egyetlen szó nélkül a gyerek mellé, elé rakni egy tányér ételt. Ilyenkor a látvány, illat hívja helyettünk is.
Evés extrém helyzetekben: egész napos sztrájkot meg lehet törni például este a kádban adogatott vajas kenyér falatkákkal. Persze nem célunk rászoktatni a gyereket, hogy ne az asztalnál egyen, de egy-egy rossz nap után a saját megnyugtatásunkra kipróbálhatjuk.
Amennyiben rossz étvágyú gyermekünk rendelkezik igazi kedvenc
ételekkel, ne sajnáljuk, ha akár több napon keresztül azt eszi, (pl.
palacsinta, derelye, tésztafélék, vagy akár hús) illetve lehetőleg
gyakran tegyünk elé olyasmit, amiről tudjuk, hogy szereti. A célunk nem
az, hogy mindent elfogadjon, hanem, hogy szívesen üljön asztalhoz,
ízlésének bővítését, gasztronómiai élményekkel gazdagodását később is
elősegíthetjük.
Vegyük figyelembe azt is, hogy egy kisgyerek ízlése
- mint mindannyiunké - változhat. Ha valamit régebben elutasított, pl.
banán, idővel újra próbáljuk megkínálni vele, hátha ezúttal megérinti az
íz, aroma.
A cikket írta: Nojka
Forrás: picibaba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése