Min múlik, hogy egyedül
utazzon a gyerek? Bizalmon? Magabiztosságon, távolságon? Netán, az életkorán?
Minden gyereknél eljön az
a pillanat, amikor már vágyik arra, hogy egyedül közlekedjen. Hogy
kinél, mikor jön ez az igény, az nagyon eltérő és számos körülménytől függ –
pl. hogy nagyvárosban vagy egy kis faluban él-e, van-e nagyobb testvére, milyen
mintákat lát a távolabbi környezetében, milyen elvárásokat fogalmaz meg a
szülő, stb.
Szeretünk nosztalgikusan
visszaemlékezni a 80-as évekre, amikor a gyerekek döntő többsége már (a mából
nézve) igen fiatalon egyedül járt iskolába, majd onnan haza, nyakában a
lakáskulccsal. Arról kevesebb szó esik, hogy vajon ez minden gyereknek olyan
simán ment-e és mondjuk soha nem szorongott a liftben, amíg felért egyedül a
nyolcadikra. Arról is kevesebb szó szokott esni, hogy a 80-as években a
gyerekek döntő többsége a maximum másfél kilométerre található iskolába járt,
az úgy nevezett körzeti iskolába, rengeteg iskolatárssal reggelente együtt,
csoportokba verődve közlekedtek, még az olyan nagyvárosokban is, mint Budapest.
Ma azonban rengeteg
gyerek jár messze iskolába, akár 10 kilométerre is az otthonától, ami többszöri
átszállást is jelenthet. Így nem nagyon lehet összehasonlítani a 80-as éveket
napjainkkal.
Nem valószínű, hogy
életkortól függ, hogy egy gyerek utazhat, közlekedhet-e egyedül. Ez sokkal
inkább múlik személyes habituson, önállóságon, a szülőkön, és persze
körülmények is diktálhatnak.
Szempontok az önálló
közlekedés megkezdéséhez
Megpróbáltuk összeszedni
a lehetséges szempontokat, a teljesség igénye nélkül.
- Első és legfontosabb,
hogy a gyerek ismerje a KRESZ-t, legalábbis a leggyakoribb táblákat, a
lámpák, a zebra jelentését, a körbenézés fontosságát
- Kisebb utakat (pár száz
méterre található célpontok, nagypapa kikísérése a buszmegállóba) már
magabiztosan, sokszor megtett
- Önálló az élet
egyéb területein
- Van időérzéke
- Tudja az alapadatait (név,
cím, szülők neve, legalább az egyikük telefonszáma)
- Képes értelmezni
egy menetrendet
- Nem pánikol váratlan
helyzetekben (például elromlott a busz, le kell szállni és megvárni a pótlót)
- Képes segítséget
kérni idegentől (ha eltévedt, ha nem tudja, honnan indul a pótlóbusz, stb)
- Képes nemet
mondani, például akkor, ha az osztálytársa még egy kicsit játszana az udvaron,
de neki indulnia kell
- Az önálló
közlekedés az ő igénye és nem a mi szükségünk, netán elvárásunk.
- Telefon, okosóra –
magabiztosan használja, tudja mire való, képes jelezni, segítséget kérni
ezekkel az eszközökkel. Egy szóval ezeket az eszközöket arra használja, amire
valók (és mondjuk nem arra, hogy a játék, zene eltereli a figyelmét).
- Bizalom a gyerek
és a szülő között – az egyik legfontosabb szempont. A gyereknek
tudnia kell, hogy akármit is tett (elkésett, a buszon felejtette a hegedűt,
rossz helyen szállt le), a szülő nem fog haragudni és együtt megoldanak
bármilyen helyzetet. És a szülőnek is meg kell bíznia abban, hogy ő mindent
megtett annak érdekében, hogy a gyereke már egyedül, önállóan is tudjon
közlekedni.
Forrás:
www.gyerekszoba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése