A játékra való képesség –
hasonlóan a zenéhez – már az ősidőktől velünk lévő ajándék, melynek
gyakorlása folyamatos és abbahagyhatatlan, hiszen olyan részeit mozgatja meg
személyiségünknek, melyek sokszor rejtve maradnak még előttünk is, legyen szó
lelki, szellemi vagy fizikai képességekről. A kikapcsolódástól az
önfeledtségen át az önismeretig minden korosztály számára óriási lehetőségeket
rejt.
A játék egy nagyon komplex
fogalom, sok mindent takar, hiszen az építőkockáktól kezdve, a hintázáson,
strandoláson, sportokon, a tábla- és kártyajátékokon át a bábozásig, színházig
egészen széles repertoárral rendelkezik, talán még felsorolni is képtelenség
lenne. Ami azonban mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek között
megmaradt és mindig nagy kedvtelésnek örvend: a szerepjáték.
A szerepjátékok
láthatatlanul is szerves részét képezik a felnőtt és gyerekvilágnak. Ezt mi
felnőttek státusznak, címnek, karriernek is nevezhetjük és egyáltalán nem
játéknak éljük meg, pedig valójában ezek is mind szerepek – ahogyan meg is
nevezzük őket időnként, mint pl. anya- vagy vezető szerep.
Társadalmunk berendezkedése
révén a felnőttek játékainak tárháza összeszűkült, sok olyan lehetőség,
mely korábban örömet okozott, az felnőttkorban már gyerekesnek van bélyegezve.
A gyermekeknél ugyanezt elképzelt
játéknak hívjuk és kulcsfontosságú eleme az egészséges fejlődésnek.
Azonban, ami a gyermekeknél egyszerű játéknak tűnik – szórakoztatják magukat –,
az valójában egy összetett folyamat, amely hatással van a gyermek életének
minden vonatkozására.
DE HOGYAN IS SEGÍT A KÉPZELETBELI JÁTÉK A GYERMEKI AGY
FEJLŐDÉSÉBEN? HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A MEGISMERÉST?
A kiemelkedő jelentőségű szerepjáték különleges módokon tudja
megmozgatni egy gyerek fantáziáját úgy, hogy közben kiragadja őt a
hétköznapokból és elrepíti egy egészen más törvényszerűségek uralta
világba, mely ugyan sokban hasonlít az őt körülvevő valóságra, de keveredik a
belső megéléseivel, érzelmeinek kivetüléseivel. A gyermek egy olyan világot
tud teremteni magának a választott szerepek által, mely megismerésre,
felfedezésre és megértésre vár.
Ezek az eljátszott
jelenetek, szerepek nem csak a körülötte lévő jelenségek imitálására
korlátozódnak, hanem a gyermek bensőjében zajló folyamatokat is széles
spektrumban jelenítik meg azokkal az eszközökkel, aminek a gyermek éppen birtokában van az
életkorának, fejlettségének megfelelően.
A BIZTONSÁG ÉLMÉNYE
Számos mód van arra, hogy
a strukturálatlan, gyermekközpontú játék egészséges gondolkodást építsen ki.
Alapvetően a formákban, szerepekben való játék a nyelv elsajátításában, a
világ megismerésében, meghatározásában és gondolkodási készségek kialakulásában
segít. Illetve nagyon nagy szerepük van stresszes helyzetek
értelmezésében, feldolgozásában, ugyanis egy-egy szerepjáték megkönnyítheti a
dolgunkat abban, hogy megértsük, a gyermek miként éli meg ezeket a körülötte
zajló eseményeket, mivel könnyen bele tudja élni magát a különböző szerepekbe.
Egy gyermek életében az
egyik legfontosabb tényező a biztonság élménye. Legyen itt szó érzelmi,
fizikai vagy akár anyagi biztonságról. A szerepekkel való játék, a mások bőrébe
bújás, az imitálás éppen egy ilyen közeg, hiszen a gyermek számára ez a
nagyvilágnak egy biztonságos mása, s közben:
- segít
megélni játékosan egy valós helyzetet
- a gyermek
különböző szerepekbe helyezkedve újabb perspektívákat fedezhet fel magának
- bátorítja
abban, hogy kifejezze gondolatait, érzéseit egy játékos helyzetben
- fejleszti
a kreativitást és az empatikus készségét
- könnyebben
megérti egy-egy cselekedett negatív és pozitív következményeit.
Egy szerepjáték lényege a
biztonságot nyújtó helyzetből fakadóan, hogy a gyermek el tudja engedni a
fantáziáját, képes felszabadítani érzelmeket, amiket addig nem tudott
megmutatni. Szerepjáték közben személyiségjegyeket, érzelmeket tud
eljátszani, amik segítenek a tudattalannak feldolgozni olyan
érzelmi állapotokat, melyeket direkt módon nem mer, nem tud kifejezni.
Történetek, helyzetek, más személyek eljátszásával az örömöt adó játék
oldaláról tud azonosulni szomorú, félelmetes eseményekkel is. És a kulcsszó a
játék, mely az öröm forrása.
Legtöbb esetben a gyermek
a felnőtteket játssza el. Akár a környezetében zajló eseményeket jeleníti meg,
dolgozza fel (papás-mamás játékok), akár olyan szerepeket ölt magára, melyekkel
saját élményen keresztül ismerkedni, azonosulni szeretne (tűzoltó, katona,
orvos stb.), a játékkal minden esetben a körülötte lévő világot akarja
felfedezni, megérteni. A mesén alapuló szerepekkel pedig a metaforákon
keresztül kap segítséget elvont fogalmak, nehezen érthető érzelmek, érzések
feldolgozására.
A NYELVI KÉSZSÉG FEJLŐDÉSE A SZEREPJÁTÉKOK ÁLTAL
A gyerekek párbeszédet
folytatnak magukkal, amikor elképzelt játékot játszanak. A szerepjáték
történetet teremt, és hangot ad a különböző szereplőinek. Amikor a gyerekek
másokat imitálnak, olyan szókincset fejlesztenek ki, amely lehetővé teszi
számukra, hogy megnevezzék és navigálják a körülöttük lévő világot. Kevésbé
szóbeli gyerekek többet beszélhetnek a képzeletbeli játék során, mint más
beállításokban.
A múlt század első
felében élt orosz pszichológus, Lev Vigotszkij kognitív fejlődésének elmélete
azt állítja, hogy a külvilágtól származó információk a nyelven keresztül
változnak és internalizálódnak, válnak belső tényezővé. Mivel a
nyelv egyaránt a kommunikáció szimbolikus rendszere és a kultúra, valamint a
történelem közvetítéséhez használt eszköz, a játék, amikor helyzeteket
imitálunk vagy jelenítünk meg, alapvető szerepet kap a nyelvi fejlődésben.
A játékban lévő gyerekek a „belső beszéd” folyamatán keresztül értik a világot –
vagyis gyakran szólnak hangosan maguknak. Felnőttként ezt a képességet
elveszítjük, mert társadalmilag nem elfogadott viselkedés egy felnőtt számára.
Vigotszkij szerint az
értelmi fejlődés először szociálisan történik. Vagyis a gyerekek figyelik
a szülői viselkedést, hallgatják a szülők beszédét, majd próbálják utánozni
őket. A gyermekközpontú játékon keresztül a gyerekek különböző szerepet töltenek
be és különböző nyelvi felhasználásokat próbálnak ki, amelyik
mindegyike segít abban, hogy a belső megismerést külsőleg szabályozzák.
A SZEREPJÁTÉK, MINT TANULÁS
A játék lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy olyan világot hozzanak létre
és fedezzenek fel, amelyet elsajátíthatnak. Ez segít nekik új kompetenciák
kialakításában, bizalmat és rugalmasságot épít, amelyekkel könnyebben szembe
nézhetnek jövőbeli kihívásokkal.
A nem irányított játék hozzájárul a gyermekek fejlődésében ahhoz, hogy megtanulják,
miként dolgozzanak csoportokban, osztozzanak, tárgyaljanak, oldjanak meg
konfliktusokat, és megtanulják az önálló érdek-képviseleti készségeseket. Nagyban
hozzájárul, hogy a saját tempójukban haladhassanak, és fedezzék fel saját
érdeklődési területeiket.
A passzív
szórakoztatással ellentétben a játék aktív, egészséges testeket épít. Valójában
a strukturálatlan játék ösztönzése kivételes módja lehet a gyermekek fizikai
aktivitási szintjének növelésének.
A gyerekek folyamatosan
használják a problémamegoldó készségeket – amikor kísérleteznek és
vizsgálódnak, amikor anyagokat választanak, és amikor együtt próbálnak dolgozni:
"Milyen messzire fog
ez a víz spriccelni? – Honnan jön ez a hang?
– Mit gondolsz, mi lesz,
ha még egy fakockát adunk hozzá?”
A gyerekek önfeledt játékainak megfigyelése arra a következtetésre utal, hogy a
kreatív gondolkodás és a kritikus gondolkodás képessége a problémamegoldás
alapvető elemei.
A KREATÍV GONDOLKODÁS A SZEREPJÁTÉKOKBAN
A gyermek képessége, hogy sokféle módon megvizsgál egy adott problémát, magába
foglalja különböző módszerek megismerését, új ötleteket generálhat, vagy egyedi
módszereket hozhat létre. A kreatív gondolkodókészség alapja a
kockázatvállalás, a kísérletezés és a hibák elhárítása.
A szülő, pedagógus
feladata a kreatív gondolkodás ösztönzése. A jó gondolkodók képesek arra,
hogy ötleteket találjanak, a rugalmas gondolkodók pedig számos lehetőséget
látnak, vagy új utakat fedeznek fel.
SZEREPEINK A GYERMEK JÁTÉKÁBAN
Tehát a felnőttek szerepe kiemelten fontos a gyermekek szerepjátéka során. A
szülő, pedagógus ilyenkor, mint külső partner, négyféle szerepet vehet fel:
megfigyelő, támogató, segítő és modell.
Megfigyelő szerep:
Megfigyelőként a háttérben mozgunk, ahonnan megfigyeljük a gyermekek
probléma-megoldási készségét. Ebben a pozícióban megérthetjük, hogy mi is
zajlik bennük, mi foglalkoztatja őket. Sokszor érezhetjük, hogy szívesen
megoldanánk a felmerülő problémát, helyzetet, de itt a türelem és a
megfigyelés a feladatunk. Nézni, milyen kreatív gondolkodással rendelkeznek, s
leszűrni, miként tudjuk a későbbiekben rávezetni őket újabb, kreatívabb
megoldásokra.
Támogató szerep:
A támogató elismeri a gyermekek próbálkozásait, megerősítéseket ad a számukra,
hogy amit csinálnak, az fontos. A gyermekekben felmerülő szorongások, félelmek,
megrekedt érzelmek esetén bátoríthatjuk szavakkal, hogy nyugodtan éljék
meg az érzést, ami bennük van, de sok esetben elegendő egy
mosoly is, hogy érezzék, velük vagyunk, értjük és támogatjuk őket
abban, amit csinálnak. Támogatóként teremtsünk olyan környezetet és
helyzeteket, ahol a gyermekek szabadon kinyilváníthatják érzéseiket anélkül,
hogy rossznak éreznék magukat a bennük feszülő érzések miatt.
Segítő szerep:
Segítőként feltehetünk nekik olyan, nyitott válaszokat sejtető
kérdéseket, melyekkel új elgondolásokkal, ötletekkel állhatnak elő. Ez
segíti a kreatív és logikus gondolkodás fejlődését. Az eldöntendő kérdések
sokszor csak bezárják az új utak felé nyitó lehetőségeket a számukra, ezért fontos,
hogy érezzék, a lehetőségek bennük vannak.
Modell szerep:
Modellként jelen lenni az egyik legfontosabb és folyamatosan megmutatkozó
szerepünk. Ebben a helyzetben azon kell gondolkodnunk, hogy mi magunk
milyen problémamegoldásokkal rendelkezünk, ugyanis akár tudatában vagyunk, akár
nem, a gyerekek mindig figyelnek. Ha egy olyan probléma merül fel, amit a
gyermek lát, érez, akkor beszéljünk róla az ő szintjén, és beszéljük át azt is,
hogy milyen megoldásokkal rendelkezünk az adott helyzetre. Be is vonhatjuk
a gyermeket, hogy találjon ki ő megoldásokat a szituációra.
Sokat segíthetünk szerepeik gyakorlásában, ha megerősítjük őket abban is, hogy
a felnőttek is hibáznak. Mondjuk el, miben hibáztunk, s hogy miként korrigáltuk
azt. Lássák, hogy hibázni nem bűn, s tanulják meg, mit jelent helyrehozni,
korrigálni egy-egy hibát.
NÉHÁNY ÖTLET, HOGY MIVEL TÁMOGATHATJUK MEG A KREATÍV
GONDOLKODÁST:
– Ötletelés. Tegyünk fel olyan kérdéseket a gyerekeknek, beleszőve
érintettségüket is, amelyekre sok jó válasz lehetséges. Például, ha gyerekek
beszélgetnek az éjszakáról, akkor megkérhetjük őket, hogy szedjék össze, mennyi
minden világíthat az éjszakában; kik azok, akik éjszaka dolgoznak stb. Ezeket a
szerepeket aztán el is játszhatjuk velük. Vagy pl. vegyünk elő zoknikat, húzzuk
a kezünkre és mindenki válasszon magának egy hőst, akit az együtt kreált
mesében meg szeretne jeleníteni. Hagyjuk, hogy a gyerekek vezessenek, mi csak
az eszközöket adjuk a számukra.
– Tükrözés. Ez segít
a rugalmas gondolkodásban. Kérjük meg őket, hogy a helyiségben lévő tárgyakról
mondjanak történeteket, kössék őket szerepekhez, játsszák el.
– Kihívás. Ösztönözzük
a gyerekeket, hogy gyakorolják a kritikus és logikus gondolkodást azzal, hogy
kifejthető kérdéseket teszünk fel nekik. Például: Milyen feladatokat lát el egy
mentős? Mire lehetne használni egy nagy rétet? Miből lehet házat építeni, s
azok hogyan nézhetnének ki?
– Figyelem. A
kritikai gondolkodás fejleszthetjük azzal, ha olyan kérdések felvetését kérjük,
amelyeknek szerintük nincs értelme, amikre a gyerek rácsodálkozik.
Például: Miért nem látom
a szelet? Miért van körülöttem árnyék, és bennem miért nincs? Nem kell tudnunk
a helyes választ, inkább a gyerekekkel együtt kell ötletelni, hogy mi lehet a
válasz.
EGYÜTT AZ EGÉSZBEN
Akár megfigyelők, támogatók, segítők, avagy modellek vagyunk, minden
esetben csatlakozhatunk a játékhoz. Megkérhetjük, hogy adjanak nekünk
szerepet, olyat, amit ők választanak a számunkra. Hagyjuk, hogy irányítsák
a játékot, rendezzék a jelenetet, írják a történetüket.
A közös játék ideális
lehetőséget biztosít, hogy teljes mértékben részt vegyünk gyermekeink
világában, annak építésben és megértésében. Kifejezi az összetartozást és
azt erősíti bennük, hogy megértjük őket és számíthatnak ránk.
És ne feledjük: a játék örömet okoz, ami pedig létfontosságú egy egészséges
fejlődés szempontjából is.
A közös játék a
szerepeink mellett rejt egy fontosabb perspektívát is, mégpedig az együtt
töltött idő értékét, melyet semmi nem válthat ki. Játszani öröm minden
korosztály számára. Ha pedig együtt játsszunk – amellett,
hogy jobban megismerjük gyermekeinket –, akkor az életkorok,
gondolkodások, fantáziák különbözősége következtében egy sokkal színesebb
történet kerekedhet ki, melyet még évekkel később is szívesen emlegetünk.
Forrás: www.omega3wellness.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése