A nagyszülőket hajlamosak
vagyunk fejünkben az elkényeztetéssel összekötni, de szerepük a
gyereknevelésben jóval nagyobb és pozitívabb is lehet ennél.
A gyerekek nagyszülőkkel
kialakított jó viszonya távolról sem csak az extra édességekben és egyéb, a
szülők szigorúbb szabályainak kicselezésében megmutatkozó apró előnyökben
érhető tetten, hanem jóval messzebbre és mélyebbre is mutat. Mindenekelőtt ha a
gyerekek és a nagyszülők kapcsolata harmonikus, akkor a kicsik általában
is pozitívabban viszonyulnak majd az idős emberekhez, ami egész közösségek
életminőségét határozhatja meg a későbbiek során.
Ehhez vagy az alább
sorolt egyéb pozitív hatásokhoz nem szükséges, hogy sülve-főve együtt legyenek
a gyerekek a nagymamával és a nagypapával: világszemléletüket már az is
komolyan befolyásolja, ha minden héten találkoznak velük, ráadásul ma már
nyugodtan építhetünk a modern technológiára, vagyis a mobiltelefonra, a
video-chatekre és egyéb kommunikációs lehetőségekre – velük is.
A nagyszülők és a
stabilitás
A nagyszülők pozitív
hatása azonban távolról sem merül ki annyiban, hogy a gyerekek kevésbé fognak
idegenkedni az idősebb emberektől. Vonatkozó vizsgálatok szerint a jó viszony
például úgy a gyerekekben, mint a nagyszülőkben csökkentette a hangulati
zavarokat, a pszichés betegségek esélyét, illetve a gyerekeknél még a magatartási
és/vagy beilleszkedési zavarok megjelenésének rizikóját is.
Ha a gyereknek jó
viszonya van a nagyszüleivel, akkor idejekorán megtanulja, hogy a legszűkebb
családján kívül is lehet emberekkel bensőséges, szoros kapcsolatokat
kialakítani, amelyek mindkét fél számára sokat jelenthetnek. A nagyszülők
segíthetnek a szeparációs problémák megelőzésében vagy enyhítésében
is: ha jó velük a viszony, a nagyszülők lehetnek a legjobb babysitterek,
illetve ők biztosíthatják a legotthonosabb környezetet a gyerekek első,
szüleiktől távol töltött napjai vagy éjszakái számára is.
Ezek a hatások minden
gyerek számára lényegesek, de különösen fontossá válnak, ha olyan, érzelmileg
megterhelő változásokkal kell szembenézniük, amilyen például a szülők
válása. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a gyerekek könnyebben megnyílnak a
nagyszüleik, mint apjuk vagy anyjuk előtt.
A nagyszülő, mint hű társ
A nagyszülők
sokszor a gyerekek cinkostársai, ami olykor megnehezíti a szülők dolgát,
de érdemes a pozitív oldalát is nézni ennek a felállásnak: a nagypapák és nagymamák,
akikben minden pillanatban megbíznak a gyerekek, akikről tudják, hogy mindig az
ő pártjukat fogják és kiállnak értük, nehezen túlbecsülhető stabil érzelmi
alapokat biztosítanak az unokák számára. És az sem baj, ha a megtépázott
idegrendszerű szülők mellett van valaki a gyerekekkel, akinek több ideje,
könnyebb szíve és így nagyobb türelme van a sok bosszantó bohóság
elviseléséhez.
A nagyszülőknek a
családtörténet és a családi hagyományok, a kulturális örökség, a
megőrzendőnek gondolt rituálék átadásában tradicionálisan igen nagy szerep jut,
amire szintén érdemes építeni, biztatni őket a sokat látott, bölcs figura
szerepkörére.
A kiegyensúlyozott
unoka-nagyszülő viszonynak ráadásul nemcsak a gyerekek életében mutatkozik meg
pozitív hatása, hanem a nagypapákéban, nagymamákéban is: az ilyen kapcsolatok
ugyanis képesek úgy a fizikai, mint a mentális állapotot az idős korban
kívánatos szinten megtartani. Úgyhogy hívjuk fel bármikor bátran a nagymamát,
bízzuk a nagypapára a szombati programot, és ha már elég nagyok hozzá a
gyerekek, engedjük, hogy nélkülünk aludjanak a mamáéknál egy-két
éjszakát! Akkor is, ha tudjuk, hogy ilyenkor a szokásosnál három-négyszer több
édességet és rajzfilmet fognak elfogyasztani.
Forrás: www.gyerekszoba.hu