KI A SZÉP? KI A JÓ? – HOGYAN BESZÉLJ A GYEREKEDDEL A SZÉPSÉGRŐL?

A szépség az emberiség történelmének egyik legerősebb mítosza. Egy igazi mitikus démon, ami elsősorban a nőket nyomasztja. A kislányok leggyakoribb dicsérete a „milyen szép” vagy. Míg egy fiú lehet tehetséges, vicces, okos, jó sportoló, az osztály bohóca, a társaság lelke, addig – noha egy lány is képes lehet minderre – neki elsősorban a szépségért, kedvességért jár elismerés.

A lányos szülők nagy része szerencsére ma már éberen figyel arra, hogy gyereke pozitív visszajelzést kapjon a külsején kívül más dolgokra is. Viszont még mindig nagyon komoly a vágy, hogy gyerekünk (az éppen aktuális szépségideál szerint) szép legyen. És ez érthető is, hiszen a szülők jót akarnak a gyereküknek, és tudják, hogy a szépség ma nagyon komolyan összefonódik olyan üzenetekkel, mint jóság, megbízhatóság, egészség és nem utolsó sorban a siker.

A chicagói egyetem egy 2012-es kutatása szerint például: a szép emberek három-négy százalékkal többet keresnek, mint a genetikai lottó kevésbé sikeres résztvevői. Igen, jól olvastad, több pénzt keresnek a szép emberek.

Nem kell senkinek szégyellnie magát azért, mert szépnek született, de nem véletlen, hogy a nők időről-időre fellázadnak a szépség ellen – pontosabban a szépségnek az ellen a koncepciója ellen, amit adott társadalomban megalkottak.

Nem csak mások erőltetik rád, te is szép akarsz lenni

A „szépnek lenni” elvárása annyira része lett az életünknek, hogy észre sem vesszük, milyen alattomosan befolyásolja, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, és mit gondolunk saját magunkról. Nem alszol eleget? Karikás a szemed? Megjelentek az első ráncok? Babaháj van a hasadon? Megereszkedett a feneked? Visszereid vannak? Nem volt időd hajat mosni? Nincs egy rendes göncöd? Ugye, nem kövérít ez a ruha? Megint nem mentem el futni, el fogok hízni... és a többi, és a többi. Hiába hirdetjük, hogy a belső értékek fontosak meg a kisugárzás, azért ha fontos megbeszélésünk lesz, vagy randira megyünk, mégis gondosan és alaposan felkészítjük a testünket, mert tudjuk, hogy csak az után lesz érdekes, amit mondunk, ha „eladtuk a csomagolást".

Ezt hirdetik az újságok, a magazinok, a média teljessége. Egyszerre (és nagyjából  ugyanolyan arányban) van jelen az üzenetekben a „fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy”, és az „így lehetsz tökéletes öt perc, egy nap, két hét alatt”.

Persze senkinek nem szabad rosszul éreznie magát amiatt, ha fontos a kinézete, és törődik a külsejével. Csak akkor van baj, ha nem a saját, egyéni vágyainkban, lehetőségeinkben gondolkodunk, hanem abban, amit mások várnak el tőlünk.

Szezonális szépség

És rögtön itt is vagyunk a szépség mítoszának egyik legádázabb kistestvérénél, a divatnál. Belegondoltál már abba, hogy mennyi ruhát vásárolsz, vagy mennyit költesz arra, hogy "szebb" legyél? Egy 2014-es amerikai felmérés szerint, az ottani nők átlagosan 64 darab új ruhát vásárolnak. (Ez havonta több mint öt új ruhadarab!)

A fast fashion márkák egyenesen a kifutókról veszik át, hogy mi a divat, hogy aztán azt gyorsan, és elérhető áron piacra is dobják, általában három héttel a bemutató után. Minden divatmagazinnak van olyan rovata, ahol megmutatják a kifutói trendet (neked ilyen sosem lesz), de rögtön mellé rakják azt, ami elérhető számodra is, és szinte pontosan ugyanúgy néz ki. Az olcsó is trendi, és ez nagyon bejön.

Ha valamit nagyon olcsón árulnak, akkor csak úgy éri meg, ha nagyon sokat adnak el belőle. Ehhez viszont rá kell venni az embereket arra, hogy vásároljanak. Folyton.

Minden szezonban a fincsi új dolgokat, aztán leértékeléskor a még-olcsóbb dolgokat. A ruházat ma már nem arról szól, hogy megvédjen az időjárás viszontagságaitól.

Abban a pillanatban, amint az ember lánya összehasonlította magát a szomszéd barlangban lakó ősasszonnyal, és látta, hogy a kardfogú tigris által megtépázott ősember azzal akar utódot gyártani, akinek ősleopárd bőrből készült a gúnyája, onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy összekapcsolódik a divat, a trendiség és az érvényesülés összekapcsolódnak.

Miért ne úgy beszélj a szépségről, ahogy a tankönyv írja?

Fontos, hogy a gyerekeddel beszélgess a minket körülvevő világról. A média szépségideáljairól, a címlaplányokról, az elvárásokról, és persze arról is, hogy valójában mi az, ami számít.

A gyerekek (családonként persze eltérő módon), de már nyolc-kilencévesen is bírnak valamiféle szépség-koncepcióval.

Ez nagyban függ attól, hogy a szüleik mennyire vannak jóban saját magukkal, a testükkel, a külsejükkel, mennyire fontos számukra a divat, milyen médiumokat fogyasztanak, és milyen megjegyzéseket tesznek a környezetükben élőkre („az mennyire elhízott, ez milyen rosszul néz ki, biztosan valami baja van vagy beteg...” stb.) A gyerekek ezeket a mintákat óhatatlanul követik, és ezzel a tudással értelmezik a „ki a szép” kérdését. De még nem tudatosak ebben.

Felnőttként (remélhetőleg) tudjuk, megtapasztaljuk, hogy önmagunk, partnerünk, sikerünk, boldogságunk megtalálása nem attól függ, hogy milyen méretű ruhát hordunk, és mit gondol rólunk a házmester, hanem hogy mennyire vagyunk jóban magunkkal. A gyerekeket is ebben kell segítenünk – ehhez viszont ki kell lépni a „szépség” és a „jóság” kategóriáiból, és elsősorban abból, hogy mindezt másokhoz képest határozzuk meg.

Azon túl, hogy a gyerekek kapcsán a „jó gyerek” szókapcsolattól minden valamirevaló gyerekjogi szakembert kiver a víz, sokkal inkább a pozitív énképre, egészséges testképre, elfogadásra, toleranciára kellene munkafüzeti példákat gyártani, mert arra például már nyolc-kilencéves korban is igen nagy szükség lenne.

Forrás: www.wmn.hu

PÁSZTOR MÓNIKA: HÓGOLYÓ, A JEGESMEDVE

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kedves jegesmackó, akit Hógolyónak hívtak. Hógolyó az állatkertben élt, ahol sokat játszott az anyukájával és az apukájával. Tökéletesen boldognak érezte magát, csupán egy valamit hiányolt az életéből: mivel nem volt testvére, és a környéken sem laktak más kölykök, így a szülein kívül nem volt senki, akivel játszhatott volna. Éppen ezért már nagyon várta a harmadik születésnapját, hogy végre megkezdhesse az óvodát, és megismerhessen vele egykorú kisállatokat. Nem kellett már sokáig várnia, hiszen elérkezett az ősz, és Hógolyó három éves lett. Izgatottan pakolta be legkedvesebb alvós pajtását és az ovis váltócipőjét a hátizsákjába, hogy aztán elindulhasson szüleivel az óvoda felé. Mikor aztán belépett a csoportszobába, nagy meglepetés érte a kis bocsot. A többi állatkölyök ugyan hasonlított rá, de egyiknek sem volt olyan szép fehér bundája, mint neki. Ők mind barna medvék voltak. Nem is akart játszani senki a kis jegesmackóval, egész nap egyedül rakosgatta a kirakókat. Egyszer ugyan megpróbált beszállni a babaházban játszó bocsok játékába, de azt mondták neki:

- Hógolyó, Te más vagy, mint mi, ezért nem játszunk Veled. Keress más barátokat!

A kis jegesmedve nagyon szomorúan tért haza. El is határozta magában, hogy soha többet nem megy óvodába, úgysem szereti őt ott senki. A szüleinek viszont nem merte elmesélni, ami történt, így aztán másnap reggel azt mondta az anyukájának:

- Anya, nem tudok ma óvodába menni. Rosszul érzem magam, nagyon fáj a hasam.

Mivel az anyukája jól ismerte Hógolyót, mindjárt észrevette, hogy a kis medve valamit eltitkol. Átölelte szorosan a nyakát, és így szólt hozzá:

- Kicsikém, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Bánt valami?

Hógolyó sírva fakadt, és elmesélt mindent töviről hegyire, ami előző nap történt. Az anyukája figyelmesen végighallgatta, megvigasztalta, aztán úgy döntött, bemegy az óvodába, és beszél az óvónénivel a történtekről. Burmma néni nagyon megértő volt, és megígérte Hógolyó anyukájának, hogy megbeszéli a történteket az óvodásokkal. Így is történt. Miután az ovisok meguzsonnáztak, Brumma néni leültette őket a szőnyegre, és azt mondta nekik:

- Bizonyára észrevettétek, hogy valaki hiányzik közülünk. Hógolyó azért nem jött ma óvodába, mert úgy érezte, őt itt nem szereti senki. Pedig tudjátok, nem az a fontos, hogy kinek milyen a külseje. A világon sokféle állat él, és mindegyik másmilyen. Nem az számít, hogy hogy nézünk ki, hanem ahogy viselkedünk egymással.

A kis kölykök nagyon elszégyellték magukat. Elhatározták hát, hogy jóváteszik, amit elrontottak. Másnap Hógolyó összeszedte minden bátorságát, és újra elment az óvodába. Mikor belépett, alig akart hinni a szemének. Az összes mackó fehér ruhácskában volt, mintha mind jegesmedvék lettek volna! Éppen a bátorságát szedte össze, hogy megkérdezze mi történt, mikor az egyik kismackó odalépett hozzá:

- Bocsáss meg, hogy olyan undokul viselkedtünk Veled!

Aztán egy másik társa vette át a szót:

- Igazságtalanok voltunk. Mit szólnál, ha mindent elölről kezdenénk?

- Van kedved vonatozni? – vágott közbe egy harmadik kisbocs.

Hógolyó kacagott a boldogságtól. Szaladt is játszani a többiekkel, és soha többet eszébe sem jutott, hogy otthon maradjon óvoda helyett.

Forrás: www.cseppke.hu

 

Gólyás versek, mondókák

 

 

 

 

 

 

Gólyás versek, mondókák:

Mondókák

Gólya bácsi, gólya
hol jártál azóta?
A tengeri tóba.
Mivel jöttél haza?
Síppal, dobbal,
nádi hegedűvel.

 

Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?
-Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jólesni!
- Tessék hát belőle!
Mind elugrik előle.

 

Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
magyar gyerek gyógyítja
Ssíppal, dobbal,
nádi hegedűvel.

 

Gólya viszi a fiát,
hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi,
itt leteszi, hopp!

 

Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.

 

Benedek Elek: Gólya, gólya, gólya

Gólya, gólya, gólya,
Házunknak lakója,
Mondd meg, honnét jöttél?
- Ahol soha nincs tél.

Ugye, most itt maradsz,
Többet el sem is hagysz?
Ne hagyd itt fészkedet.
Adunk szállást neked.

- Kelep, kelep, kelep,
Jó gyermek, nem lehet,
Én csak úgy élhetek,
Ha szabad lehetek.

 

Gryllus Vilmos : Gólya

Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz!

 

Osvát Erzsébet : Gólya

Kelep! Kelep!-
Kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk
csőrét tátva,
Gólyamamát, gólyapapát
Hazavárja.

 

Osvát Erzsébet : Gólya a réten

Tágas réten egymagába,
mintha volna rét királya,
fehértollú gólya lépked –
keres, kutat eleséget
két éhes kis kelepének.
Csőrében a csemegével
nagykevélyen tekint széjjel.
Egy szarkaláb mosolyog rá kék szemével.

 

 

Palotay Gyöngyvér: Mondóka

Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.

 

Pósa Lajos : Gólya

Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.

 

Szalai borbála : A gólya csizmája

Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!

- Sose bánjad
a csizmámat! -
feleli a gólya.
- Minden este
szép fényesre
mosom én a tóban!

 

Udud István: A gólya

Én vagyok a Kelep Elek,
kéményeken kelepelek.
Eső esik,
akkor ázom,
békát, szöcskét vacsorázom.

 

Zelk Zoltán : Gólya, gólya

Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?

– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ...

Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?

– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.

Zelk Zoltán : Gólymadár, gólyahír

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn, a légben.

Most jött a tengeren túlról,
Afrikából, messzi útról,
nincs a vállán tarisznyája,
ezért nincs is vacsorája.

No de azért majd csak akad,
hogyha talál egy mocsarat,
szegény békák bánatára
lesz bőséges vacsorája.

Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
A rét mellett, egy kis tóba'
békacombot tart a gólya.

 

Forrás:http://picibaba.hu-duli

 

EZÉRT IMÁDJÁK A GYEREKEK A PLÜSSMACKÓKAT

Tudományos tények igazolják a plüssök létjogosultságát, és egyébként nagyon nem mindegy az sem, hogy néz ki az imádott mackó.

A kezdetben még kiugró, hosszúkás orral rendelkező mackók még nem nagyon voltak képesek rá, hogy a modern, tömpe orrú változathoz hasonló macifüggőséget váltsanak ki a gyerekekből. A meglepően változatos és nagyszámú, plüssmackókkal kapcsolatos kutatások egyike szerint egyébként még a jótékonykodásra is rá lehet venni valakit egy macival. A mackók kiváltotta érzelmekről és az optimális medvekülalakról a Fatherly írt.

Mindegy mi az, csak puha legyen!

Fontos például, hogy egy puha dologról legyen szó. Egy kutatás szerint nagyjából a gyerekek (és felnőttek) harmada kötődik valamilyen élettelen tárgyhoz, azonban a játékaikhoz ragaszkodó gyerkőcök 7 százaléka választ csak olyan játékot, ami kemény anyagból készült. A kutatásban résztvevő, a tárgyaikkal szorosabb barátságot kötő gyerekek 31 százaléka döntött úgy, hogy egy plüssállat vagy valamilyen puha baba lesz a legjobb barátja.

A többiek is a ’puha’ kategórián belül maradtak ugyanakkor, amikor meghozták a nagy döntést. Takarókat is sokan választottak ugyanis, a sima ruhadarabok és rongyok viszont még a plüssállatoknál is népszerűbbnek bizonyultak: a „játékaikkal” szerelembe eső gyerekek 38 százaléka választott ilyesmit kiskedvencnek.

A plüss evolúciója

Egy 2012-es kutatás szerint a plüssmedvék amúgy a természetes kiválasztódáshoz hasonló folyamatok segítségével érték el, hogy ilyen könnyen meghódítsák a gyerekek szívét. Eleinte ugyanis kiállt az orruk és alacsony volt a homlokuk, ami jóval kevésbé bizonyult vonzó kombinációnak, mint a manapság hódító mackók méretes homloka, hatalmas orcái, tömpe orra és tömzsi kis végtagjai.

A medvém karjaiban

A mackóikat magukhoz szorító békés és nyugodt gyerekek egy meglehetősen kegyetlen kutatás során is jobban teljesítettek egyébként, mint azok, akiktől megvonták a medvézés lehetőségét. A gonosz kis emberkísérletek során szándékosan megsértették ugyanis a részvevők egy részét, méghozzá ehhez hasonló értékelésekkel: „az a típusú ember vagy, aki később magára marad majd.” Ezután a negatív és pozitív értékeléseket kapó résztvevőktől is megkérdezték a kutatók, részt vennének-e később egy hasonló teszten, illetve adnának-e kölcsön a barátaiknak.

A negatív értékelésekkel elkedvetlenített gyerekek természetesen nem nagyon akartak visszatérni és fukarabbak is voltak a többieknél. Néhány elutasított résztvevő számára azonban lehetővé tették a kutatók, hogy megölelgethessenek egy plüssmedvét, mielőtt válaszolnának a kérdésekre. És láss csodát, a medve érintésétől felvillanyozódott elutasítottak máris szívesebben adakoztak volna és a jövőbeni kísérletezgetésre is sokkal nagyobb valószínűséggel mondtak igent.

Pótanya

Több kutatás is megerősítette már emellett azt is, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel cipelik magukkal mindenhová a plüssállataikat azok a gyerekek, akinek az anyukája valamilyen oknál fogva kevesebb időt tud csak velük tölteni. Egy modern, szép kerek fejjel megáldott maci társaságában sokkal inkább biztonságban érzik tehát magukat a gyerekek, sőt, úgy tűnik egy plüssállat is képes lehet arra, hogy rávegyen valakit a jótékonykodásra.

Nemcsak játék, pszichológiai oka van, hogy a gyerek miért szereti a plüssmackókat. Minden gyerek imádja őket, és ez nem véletlen. A játékmackó-szeretetnek mélyen lakozó oka van.

Ebben rejlik a pszichológiája

A kutatók több ötlettel is előálltak, mi lehet a mackószeretet kulcsa. Az egyik, hogy a mackók arca arányaiban éppen olyan, ami az ember agyát babusgatásra készteti, ám furcsa módon a mackóölelgetés nem a játék megnyugtatására, hanem önnyugtatásra szolgál. A mackók a pszichológusok szerint egyfajta szülői jelenlétet, szülői közelséget pótló tárgyak is. 2014-ben egy kutatás, melyben 1122 hároméves vett részt, megállapította, hogy akik egész napos bölcsisek voltak, így többet voltak távol a szüleiktől, jobban ragaszkodtak a macikhoz, mint azok, akik csak félnapos bölcsibe jártak.

A mackók puhasága ugyancsak a mackószeretet okaként említhető a pszichológia kutatói szerint. Egy 2006-os izraeli kutatás rámutatott, hogy mindössze a részt vevő gyerekek 7%-a ragaszkodott valamilyen kemény anyagú játékfigurához, a többiek mind valamilyen puhább tárgyat részesítettek előnyben. 31% plüssmackót vagy más puha figurát választott, 38% pedig puha takarót vagy bébikendőt.

Ahogyan azt egy 2010-es kutatás összegzése megfogalmazta, a játékmackó-ölelgetés béke és nyugalom érzetét kelti. A gyerekek - és a felnőttek is - azokat az érzéseket várják tőle, melyeket kora gyermekkorukban, babakorukban megéltek.

Pótolhatatlanok

Tudjuk, micsoda veszteség egy gyerek számára, ha elhagyja a játékát, és sajnos a legtöbb esetben pont olyan játékkal nem lehet pótolni az elveszett kedvencet. Annak az illata, tapintása, legapróbb tulajdonságai egészében képezik a gyerek számára kedves figurát, nem csupán a kinézete. A kedvenc mackó helyettesíthetetlen. (Szerencsés esetben sikerülhet a fájdalmas sírást mégis megfékezni egy hasonló játékkal, egy próbát megér - nemes hazugság, jó szándék.)

Egy 2008-as kísérletben elhitették gyerekekkel, hogy létezik egy gép, ami le tudja másolni a kedvenc játékaikat. A részt vevő gyerekek negyede azonnal visszautasította, hogy a kedvencét lemásolják. Azok, akik hagyták magukat rábeszélni, később többnyire megbánták a dolgot, és a saját, eredeti játékukat akarták visszakapni.

Forrás: www.divany.hu, www.femina.hu

Hogy erősítsd a gyerek érzelmi intelligenciáját?

Kiegyensúlyozottabb és egészségesebb lesz

A gyerekeknek szükségük van arra, hogy átélhessék érzelmeiket, megtanulják elfogadni azokat, mert így fejlődik az önkontrolljuk és érzelmi intelligenciájuk. 

Amikor túltengnek az érzelmek, az emberek olyan dolgokat tesznek és mondanak, amiket normális esetben nem tennének. Egy kisgyerekkel pedig ez történik folyamatosan, hiszen még nem tudja szabályozni az érzelmeit, és nem is kell neki.

Az érzelmi intelligencia arcai

Az érzelmi önszabályozás az érzelmi intelligencia egy fontos eleme: azt jelenti, hogy az ember képes kezelni érzelmeinek megélését és kifejezését. Gyakorlással a gyermekek érzelmi önszabályozása is fejlődik.  

Ha a gyermek olyan problémával szembesül, amelyen képes változtatni, és amelyet képes irányítani, akkor probléma-megoldó megküzdést alkalmaz, amelyben azonosítja a bajt, és készít egy tervet arról, hogyan oldja azt meg. Ha a bajt megoldhatatlannak ítéli, akkor egy érzelemközpontú megküzdést alkalmaz, amiben azon dolgozik, hogy tolerálja és megfékezze a szorongását.

Mindkét stratégia az érzelmi intelligencia része. Az érzelmi intelligencia magában foglalja a tudatosságot, a megértést, és az érzelmek kezelésének, kifejezésének képességét.

Míg a világ a gyermekkori kognitív képességekre fókuszált, az érzelmi önszabályozást súlyosan figyelmen kívül hagyta. Ez egy rossz stratégia, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy az érzelmi intelligenciának kétszer akkora szerepe van a későbbi sikerekben, mint az IQ-nak.

Önkontroll szerepe a sikerben

Az önkontroll, ami az érzelmi intelligencia lényeges része, különösen fontos a gyermek későbbi sikereinek szempontjából. Azok a gyerekek, akik képesek megfékezni az impulzusaikat - amik általában érzelem-vezéreltek -, és kivédeni a figyelemeltereléseket, képesek barátságosabban viselkedni, és elérni céljaikat.

Egy nagyszabású tanulmány iskoláskorú gyerekek önkontrollját tesztelte, és nyomonkövetéses vizsgálatokat végzett ugyanezeken a személyeken, immár a 30-as éveikben. A tanulmány kimutatta, hogy az önkontroll jobban megjósolta a sikert, mint az IQ, társadalmi-gazdasági helyzet és családi környezet. Azok, akiknek gyerekként magasabb volt az önuralma, felnőttként egészségesebbek voltak, többet kerestek, és kevesebb valószínűséggel volt bűnügyi nyilvántartásuk vagy alkoholproblémáik.

Az érzések célt szolgálnak

Az érzelmi intelligencia első része az érzelmek tudatosítása és megértése. Meg kell értenünk és el kell fogadnunk érzelmeinket, mielőtt uralkodni tudnánk felettük és ki tudnánk fejezni őket. Az érzelmek, bármilyen érzelem, az evolúció részei, amik fontos dolgokat jeleznek. Az érzelmek diszkrét elmélete azt sugallja, hogy minden elsődleges érzelmünk úgy fejlődött ki, hogy különböző célokat szolgáljon, és motiválja viselkedésünket.

A szomorúság képes minket lelassítani, gondolatban és mozgásban egyaránt. Ez lehetőséget ad, hogy reflektáljunk szomorúságunk forrására, és közelebbről megvizsgálhassuk az előzményeit.

Ennek ellentéteként, a harag felgyorsít, intenzív energiát mozgósít, vért szállít a végtagjainkba. Míg evolúciósan ez azért gyorsította fel az embert, hogy harcoljon, a modern időkben, azt engedi meg nekünk, hogy egy másfajta harcba fektessük ezt az energiát. A harag egy jel, hogy a jogainkon erőszakot tettek, és segít minket arra mozgósítani, hogy védekezzünk az esetleges jövőbeli támadásoktól.

Az érzelmeinket tisztelni kell és reflektálnunk kell rájuk. Ez vonatkozik gyerekek heves érzelmeire, olyan helyzetekben is, amik látszólag nem adnak okot intenzív érzésekre.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne használják a technológiát gyermekeik negatív érzelmeinek csillapítására. Ez megnyugtatási stratégia problémákhoz vezethet a határok meghúzásában, és a gyermekek képtelenek lesznek szabályozni saját érzelmeiket. A gyerekeknek szükségük van ezeknek az érzelmeknek a megtapasztalására, és gyakorolniuk kell elviselni őket, hogy fejlesszék önkontrolljukat és érzelmi intelligenciájukat.

Nevelési stílusok hatása az érzelmi intelligenciára

Mivel minden jel szerint a gyerek érzelmi intelligenciája erős előrejelzője a későbbi sikernek, a kutatók megvizsgálták, hogyan ösztönözhetik a szülők gyerekük érzelmi intelligenciájának fejlődését. Dr. John Gottman azt figyelte meg, hogy a különböző nevelési stílusú szülők hogyan reagálnak gyermekek érzelmeire, és ezek közül melyik lett legjobb hatással a gyerekekre.

Kurt Lewin pszichológus a XX. században alkotta meg elméletét és felosztását a négyféle szülői nevelési stílusról, és Gottman ez alapján kategorizálva figyelte meg a szülők reakcióit.

Az "elhanyagoló szülők" lényegtelennek tartják a gyerekek érzelmeit, és megpróbálják gyorsan megszüntetni őket, gyakran a figyelemelterelés segítségével.

A "tekintélyelvű szülők" a negatív érzelmeket olyasvalaminek tartják, amit el kell fojtani, és általában büntetés útján teszik ezt meg.

A "megengedő szülők" minden érzelmet elfogadnak a gyermektől, de nem segítenek a gyermeknek megoldani a problémákat, és nem állítanak határokat, ha a gyerek nem megfelelően viselkedik.

Az "következetes szülők" értékelik a negatív érzelmeket, nem türelmetlenek, amikor a gyermek ezeket kifejezi. Az érzelmi tapasztalatokat a kötődés lehetőségeként tekintik, útmutatást és segítséget nyújtva a gyermeknek, az érzelmek közös megnevezésével és az adott probléma megoldásával.

Dr. Gottman kutatása alapján azon szülők gyerekei, akik érzelmileg tanításban részesültek, fizikailag egészségesebbek, jobban teljesítenek az iskolában, jobban kijönnek a barátaikkal. Az érzelmekben utat mutató szülők öt alaplépést követnek, hogy segítsék gyerekeiket megküzdeni az érzelmeikkel. Ide eljutni olykor sok időbe telik.

Dr. Gottman kimutatta, hogy ezek a szülők az öt lépésnek csupán 20-25%-át hajtották végre, hiszen nincs olyan szülő, aki mind az öt lépést, minden alkalommal meg tudná tenni.

Az érzelmi nevelés öt lépésének gyakorlása

Az első lépés, hogy a szülő legyen tisztában a saját és gyermeke érzéseivel. Nem várják el gyerekeiktől és nem kényszerítik őket, hogy kiugróan felerősítsék az érzelmi önkifejezésüket annak érdekében, hogy az érzéseik felismerhetőbbek legyenek.

A második lépés, hogy az érzelmeket a szülő a kapcsolódás és tanítás lehetőségének tekintse. A gyerek érzelme nem egy kellemetlenség vagy egy feladat. Egy lehetőség, hogy a szülő kapcsolódjon a gyerekével és támogassa, tanítsa a gyermek számára kihívást jelentő érzéssel való megbirkózást.

A harmadik lépés, hogy a szülő hallgassa meg és tekintse érvényesnek gyerekei érzéseit. A szülő fordítsa teljes figyelmét gyermekére, miközben meghallgatja, tükrözze vissza a hallottakat, így elmondhatja gyermekének, hogy megérti, amit lát és átél.

A negyedik lépés, hogy miután a szülő teljesen meghallgatta gyermekét, segítse őt abban, hogy tudatosan fejezze ki az érzelmeit, és segítse őt szókincse fejlesztésében.

Az ötödik lépés, ami szintén nagyon fontos, hogy a szülő segítse gyermekét a problémát úgy megoldani, hogy közben határokat állít. Minden érzelem elfogadható, de nem minden viselkedés az. Nyugodtan lehet mérges a testvérére, de nem ütheti meg. A szülő úgy segítse gyermekét megbirkózni érzelmeivel, hogy fejleszti problémamegoldó-készségét. Húzzon határt, hogy a gyerek csak elfogadható viselkedéssel fejezze ki magát. 

Néha az érzelmi nevelés lépései gyorsan megtörténnek. Más esetekben sok időt vehetnek igénybe. A türelem kulcsfontosságú. 

Forrás: www.femina.hu

 

A kis hópehely

Egy tavasziasan enyhe téli délutánon a szél lehozta az Alkonyatot a gleccserhasadékból, és az erdőn innen egy réten rakta le. Ott bóklászott kék fátylát lebegtetve a sárgult fű között, amíg körös-körül mind sötétebb nem lett. Óvatosan rakta a lábát, hogy meg ne sértse az alvó rügyeket. Hirtelen rátalált egy fénylő hópehelyre.

- Mit csinálsz itt? – kérdezte csodálkozva az Alkonyat. – Nem tudod, hogy a földön könnyen elolvadhatsz?

- De tudom – suttogta a kis Hópehely, és már egészen áttetsző volt. – Csak szerettem volna megismerkedni a gyerekekkel, és szánkózni, és…

- Felejtsd el! – nevetett az Alkonyat. – Vége a télnek. Alig van már gyerek, aki szánkózni akarna.

- De miért? – kiáltott fel a kis Hópehely. – Nem szeretik talán a havat?

- Dehogyisnem – felelte az Alkonyat. A magas hegyeken most is keresik a havat. De ott sem havazik.

- Ismered Pétert? – kérdezte hirtelen a kis Hópehely. – Tudod, aki az időjárást csinálja!

- Személyesen nem – válaszolta az Alkonyat. – Mi van vele?

- Nem látja már a Földet – mondta a kis Hópehely. – A leghosszabb égi távcső sem elég ahhoz, hogy keresztül láthasson vele ezeken a vastag, piszkos felhőkön. Ezért nem tudja nálunk sem ő, sem senki, hogy hol, éppen milyen évszak uralkodik.

- Meséld el neki! – javasolta az Alkonyat. – Te látod most.

- Azt nem lehet – suttogta a kis Hópehely. – Én elolvadok. Belőlem pára lesz, aztán esőcsepp. És az esőcseppeknek a felhőkben kell várakozniuk. Azok pedig túl nehezek ahhoz, hogy Szent Péterhez felemelkedjenek.

A kis Hópehely egyre vizesebb lett. Utolsó szavai közben már vízcseppként futott le a fű közé, és ott el is tűnt volna, ha az Alkonyat föl nem fogja és be nem teszi a vállkendőjébe.

- Ne gurulj el, kis Hópihe – óvta őt. Majd meglátom, mit tehetek érted. De hadd terítsem szét előbb a fátylamat, hogy ne zavarja a fény az éjszaka csillagszemeit.

Lassan haladt tovább, árnyát fáról fára terjesztette, és végül egy tóhoz ért. A tó partján a Köd testvérek ültek, akik bújócskát akartak játszani az Alkonyat fátylai között.

- Halljátok csak! – szólította meg őket az Alkonyat. – Segítenetek kell nekem. Ma kivételesen ti hordjátok szét helyettem ködruháitokban a sötétséget. Nekem vissza kell mennem a hegyre.

Köd testvérek nem sokat kérdezősködtek, és nem kérették magukat. De mivel csal úgy tudtak dolgozni, ha egyszersmind játszottak is, bevizezték ruhájukat a tóban. Aztán két kézzel fölfogták a szoknyájuk szegélyét, és minden lépésüknél ráztak rajta egyet. Gyémántként ragyogó nyomot hagytak maguk után, amerre elmentek.

Alkonyat eközben visszasietett a gleccserhasadékhoz. Ott olyan hideg volt, mint az Északi-sarkon. Kéken csillogtak a jégfalak, és a föld alatti jégtemplomokban oszlopnyi vastagságúra nőttek a jégcsapok.

- Nos, légy ismét az, aki voltál – kiáltotta az Alkonyat, és előhívta a kendőjéből az esőcseppet. – Idehívom neked a szomszédomat, az Északi Szelet. Egyedül csak ő képes rá, hogy a tavaszi levegőn át is az égbe fújjon egy hópelyhet…

Az Északi Szelet jól ismerte a kis Hópehely. Vidáman kapaszkodott ősz szakállába, és belefészkelődött a kendőjébe. A vén Bóreász pedig viharos fúvásba kezdett. Nagyon élvezte. Olyan szokatlan volt ez a langyos levegőégben, hogy az éjszaka kigyújtotta holdlámpását, és kíváncsi csillagszemei még a szokottnál is fényesebben ragyogtak. A kis Hópehely eközben már úron volt a magasba. És ha holnap reggel megint havazni kezd, akkor tudhatod, hogy sikerrel járt Szent Péternél.

 

9+1 dolog, amit tehetünk, ha gyermekünk szomorú

Előfordul, hogy gyermekünk reakciója meglepő? Hogy nem számítunk rá, hogy kiborul? Esetleg olyan dolgokon pityeredik el, amin még sose? Van, amikor nagyon nehéz lereagálni ezt a váratlan helyzetet. Ennek feloldására szedtük össze, mit tehet a szülő.

 

 

 

 

 

 

  

Veletek is volt már olyan, hogy valahogy nehezebben búcsúztatok lefekvéskor? Vagy hogy kicsit beütötte a térdét és jobban sír, mint akkor, amikor orra bukott a biciklivel? Ilyenkor az érzelmi hullám elemi erővel tör elő és néha ez váratlanul érhet minket, nem mindig tudjuk mit kell azonnal reagálni. Zsigerből nem biztos, hogy jól válaszolunk. Előfordul, hogy amikor a gyerkőc szomorú, akkor az minket is elszomorít. Pedig ezek azok a pillanatok, amikor gyermekünknek igazán szüksége van ránk, a figyelmünkre, türelmünkre és a szeretetünkre.

Íme összeszedtük nektek 10 módját annak, hogy a nyugalmunkkal lecsillapítsuk a kicsikben dúló érzelmi viharokat úgy, hogy az fejlessze érzelmi intelligenciájukat. A mi dolgunk, hogy megtanítsuk nekik felismerni és megfogalmazni az érzéseiket, amely képesség egy igazi kincs felnőttként is.

1. Értem, ami mondasz, itt vagyok veled, melletted maradok!

A legnagyobb ajándék, amit - igazság szerint kortól függetlenül – egy ember adhat a másiknak az az, ha mellette áll a legnagyobb érzelmi turbulenciák idején. Biztos pontként viselkedünk, amire lehet támaszkodni, akibe lehet kapaszkodni.

Ez egy olyan érzés, amit gyermekünknek is adnunk kell olyankor, amikor szüksége van rá. (Sőt, igazság szerint mindig, habár ez lehetetlennek tűnhet.) Ott lenni vele. Fogni a kezét a viharban.

2. Előfordul, hogy szomorúak vagyunk, ezt engedd meg magadnak. Engedd ki magadból. Jó, ha kijön.

Hányszor hallottuk ezt gyerekkorunkban, sőt néha még felnőttként is: sírd ki magad. Engedd ki. Igazság szerint ez egy igen fontos tanítás, amit adhatunk gyermekünk érzelmi edzőjeként: az érzelmeket jobb megélni, mint elfojtani. Az érzelmek sokszínűek és változó intenzitásúak, de azzal, hogy reagálunk a sírásra, elismerjük a gyerek szomorúságát és annak okát, máris megnyugtatjuk őket. Ezzel egyidőben megmutatjuk, hogy az érzések, még akkor is, ha néha könnyeket csalnak a szemünkbe az emberi természet részei és nem kell tőlük félni.

3. Teljesen rendben van, hogy azt érzed, amit érzel. De nincs rendben, hogy úgy viselkedsz, ahogy.

Mindenki számára ismeretes, ha egy gyermek sérelmében, belső viharában indulatos lesz vagy kiabál, esetleg agresszívvé válik. Ezekben a helyzetekben nagyon tisztán ki kell fejeznünk az érzelmek kifejezésének korlátait. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy az érzelmeket akarjuk megváltoztatni vagy semmissé tenni, hanem arra próbáljuk rávezetni a csemetét, hogy hogyan fejezze azt ki.

„Nagyon dühösnek tűnsz. Nem baj, hogy dühös vagy, lehet dühösnek lenni. De az baj, hogy dühödben megütöd a testvéred. Inkább gyere, lépjünk odébb és szorítsd össze a tenyeredet és nyomd egymásnak jó erősen.”

Persze nem kell meglepődnünk, ha ellenállás következik. Ugyanakkor ez egy egyértelmű korlátozás arra vonatkozóan, hogy verekedni nem oké. Segítek mederbe terelni a dühödet. Dühösnek lenni belefér, verekedni nem.

4. El fog múlni. Tudom, hogy most bosszant, de meglátod elszáll majd a haragod és meg fogsz nyugodni.

Nem meglepő, hogy gyermekünk ebben a helyzetben olyan erővel érzi (és fejezi ki) dühét, szomorúságát, mintha a világ érne véget. Túlfűtöttek és az érzelmeik mindent beterítenek, már-már azt érzik sosem lesz jobb. Ilyenkor gondolkodik a szülő, hogy vajon hogyan fogja kijuttatni őt (és önmaga is kijutni) ebből a mély érzelmi gödörből.

Nekünk felnőtteknek kell a saját érzéseink felett kontrollt gyakorolnunk és nem belecsúsznunk a gyermek által megélt helyzetbe. Fókuszálunk arra, hogy ez el fog múlni és emlékeztessük erre mind őket, mind pedig saját magunkat.

5. Vegyél egy mély levegőt, üljünk le és pihenjünk meg egy pillanatra

Igen nehéz leülni egy erős érzéssel a mellkasunkban, de ha hagyjuk megélni ezeket az érzéseket, akkor előbb fognak elmúlni. Ezzel megtanítjuk gyermekünknek, hogy ne söpörje be az érzéseit a lelki szőnyeg alá, hanem hogyan élje és ezáltal rakja helyre azokat. Ez egy szuper képességgé válik felnőttkorban is.

Ülhetünk csöndben, de beszélhetünk is róla. Megfogalmazva az érzéseket javítjuk az érzelmi intelligenciájukat is.

6. Te egy nagyon csodálatos és kedves személy vagy. Szeretlek.

Sok esetben a frusztrációt, haragot, szomorúságot enyhíteni tudjuk, ha feloldozzuk a gyermeket, hogy ettől ő még nem lesz rossz gyerek. Tanítsuk meg nekik, hogy mindenki hibázik vagy hoz rossz döntéseket, még a felnőttek is. Ettől még nem leszünk rossz emberek. Ezeket ki lehet javítani.

Ezzel a technikával egyrészt segítjük gyermekeinket a társas kapcsolatok megfelelő megéléséhez, másrészt a tudomány szerint azok a gyerekek, akikben megerősítik azt az énképet, hogy kedvesek, sokkal nagylelkűbbek lesznek felnőttkorukban.

7. Itt leszek, ha szükséged van rám.

Abban az esetben, ha a gyermek figyelemfelhívásból kezd el dühöngeni és hisztizik, akkor más technikát érdemes alkalmazni.

Honnan tudjuk, hogy ez csak hiszti? Ha a gyermek visszautasítja az ölelést vagy még jobban sír, amikor megpróbáljuk megvigasztalni. De ilyenkor is elismerhetjük az érzéseit, anélkül, hogy reagálnánk rá: „Látom, hogy szomorú vagy. Nincs baj a szomorúsággal. Úgy látom nem segít neked, amit tanácsolok, de emlékszel úgyis, mit tanultál, hogyan tudod magadat megnyugtatni. Én addig itt leszek, ha szükséged van rám.”

Így nem hagyjuk magára a gyermeket az érzelmeivel, de nem adunk helyet a felesleges érzelemkitörésnek.

Fontos viszont, hogy a hiszti annak a kifejezése, hogy a gyermeknek több négyszemközti és értő figyelemre van szüksége. Tehát szánjunk rájuk időt, hogy a hiszti tárgya és emléke is feledésbe merülhessen.

8. Mit tanultál belőle? Mit tudsz belőle tanulni?

Könnyebb elfogadni a fájdalmat, csalódást vagy a szomorúságot, ha rávilágítunk arra, hogy ettől többé válhatunk. Ha tudatosítjuk, hogy a hibák és nehézségek árán fejlődünk, azoktól válunk tapasztaltabbá, könnyebben megbirkózunk velük. Fontos, hogy ne adjuk fel és újra próbáljuk még akkor is, ha elsőre, jobban mondva egyelőre nem megy.

9. Legközelebb menni fog!

Ez az egyszerű mondat nagyon jótékonyan hat. Megnyugtatjuk vele a gyermekünket, hogy hibázni oké és ez nem egy állandó bukást jelent, hanem valami olyat, ami változhat a jövőben. Ezzel valami pozitívat adunk nekik, amibe kapaszkodhatnak, segítünk feloldani a pillanatnyi rossz érzésüket, illetve motiváljuk őket, hogy újra próbálják.

+1. Na jó, akkor kezdjük elölről!

És van még plusz egy bónusz tuti tipp: ha újraindítjuk a dolgokat!

Hiszen néha előfordul, hogy minden összedől. Hogy semmi nem úgy megy, ahogy elterveztük. Hogy belekezdünk egy megtervezett játékot és közben minden tönkremegy, összevesznek, megsértődik és máris elmegy a kedv az egésztől. Na olyankor kell megállni és újratervezni. Ilyenkor kell elölről kezdeni.

Adjunk esélyt neki másodszor is! Tuti jól fog elsülni.

 

Nyitókép: depositphotos

Forrás:  https://www.csaladinet.hu-Rétfalvi Flóra

 

AZ ÚT, AMELYEN A GYERMEK AZ ANYANYELV ELSAJÁTÍTÁSA FELÉ HALAD

Beszédünk görbe tükre

Beszéd közben a felnőtt sosem gondol arra, hogy gyermekkorában milyen küzdelmet vívott azért, hogy megtanulja gondolatait szavakká, mondatokká formálni. Gyakran azonban az sem jut eszünkbe, hogy gyermekünk a mi közvetítésünkkel sajátítja el anyanyelve beszédhangjait, szavait, nyelvtani elemeit. A gyermek szívesen alkalmaz készen kapott nyelvi fordulatokat, amiket csak be kell illesztenie saját mondataiba. Ezek különösen akkor tűnnek föl, amikor “felnőttesen” hatnak a két-három évesek szájából. A gyermek beszéde igazi görbe tükre mindannak, amit mi, felnőttek mondunk: hol a gyermeki világtól idegen fogalmi tartalom, hol a nyelvi normának nem megfelelő hibás felépítés, hol a stilisztikai hatás miatt.

Visszahallhatjuk a gyermekektől a hozzá vagy a felnőttekhez intézett kifejezéseinket: Mi a kutyafülét csinálsz; Atyaúristen, nem tudom bekötni a cipőm; Várjál csak, ezen gondolkodnom kell.

Gyakori, hogy a rendelkezésre álló szóhalmazból a gyermek nem jól válogat. Különösen nehéz a rokon értelmű szavak közül éppen a legmegfelelőbbel élni: Anyuci, apa mond neked! (szól hozzád); Te ordítsz apu? (kiabálsz); Ilyet nem néztél, ilyen szépet! (láttál); Kergesd ki az apu a fotelből (küldd el onnét); Ugye, Kati néni, milyen vacak szél fúj! (kellemetlen, “rossz” szél).

Sokszor hallhatunk alkalmi jelentésváltást vagy jelentésmódosulást: Megfürdettem a kannámat, mert piszkos volt – a köznyelvben csak élőlényre vonatkoztatható igealak a tágabb értelmű megmos jelentését kapja a gyermeki világképnek megfelelően. A legtökéletesebb jelentésmódosulást a véletlenül  szó használatában tapasztaltam. Anyu, apu véletlenül vette el (ti a tollat), mert a tojásokat is meg akarta csinálni (értsd: a tojásokat is le akarta rajzolni), vagyis: ne haragudj, nem olyan szándékkal tette, hogy bajt okozzon, bocsánat érte!

Az igék helyes használata a szükséges nyelvtani forma megtalálása sem könnyű feladat. Ez okozza a különböző igealakok keveredését, egymásra hatását. A gyermek gyakorító igealakot használ a folyamatos történésű helyett, fölcseréli a műveltető és a cselekvő vagy éppen a visszaható és a cselekvő formákat, például: Jaj, de fújdogál a szél; Ezt elrongálom; El vagyok keserítve! Máskor ennek analógiájára: El vagyok szomorodva. A normától eltérő használatuk az adott környezetben nemegyszer kifejezőbbé teszi a szavakat, mivel kiejtésükkor a hallgató mindkét jelentésárnyalatot egyszerre érzékeli.

Általános jelenség, hogy a cselekvést a gyermek főnév igésítésével, leggyakrabban a -z vagy –l képző segítségével fejezi ki. A felnőttnek ez az önálló szóalkotás addig talán föl sem tűnik, amíg ilyenféle szavak jönnek létre, mint: babázik, trombitázik. A gyermek ezt a nyelvtani lehetőséget kiterjeszti minden, valamilyen tárggyal végzett cselekvés kifejezésére: botozik (bottal játszik), ceruzázik (rajzol), bingbangozik (harangoz) stb. Különösen akkor él ezzel, ha passzív szókincsében homályosan létezik a létrehozandó hasonló alakú szó. Például: Ezt ollózni kell (olló: ollózni, ti. vágni); Nekem is becopfozod a hajamat (copf: copfozni, ti. copfot csinálni); Csúnyálkodtunk, tudod (csúnya: csúnyálkodik; ti. rosszalkodik).

Sorolhatnánk vég nélkül a példákat, amelyekben csörög az ég “dörög” helyett; morgol  a gyerek, ha mérges; észreveszi, hogy a bácsinak nincs szemöldökje; azt kéri, hogy vigyázatosan fésüljék meg. Mind-mind azt az utat mutatják, amelyen a gyermek az anyanyelv elsajátítása közben halad. Szép és fontos kötelessége a felnőtteknek, hogy segítse ebben.

Forrás: www.anyanyelvapolo.hu

 

10 megoldás testvérféltékenység megelőzésére

Gyakran előfordul a családokban, hogy az elsőszülött gyermek a várva-várt kistestvér megszületése után rájön arra, hogy ez igaziból nem is olyan jó móka, hiszen most nem Ő van a középpontban, hanem az az apró csomag, amit a kórházból hozott haza az Anya. Érthető hát, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet, és a jól megszokott státuszt vissza szeretné szerezni magának. Ilyenkor a gyermek akár agresszív is lehet, s nem ritkán szinte félteni kell tőle a kistestvért. Sok anya hallja otthon a nagyobbik csemetéjétől, hogy "Anya! Mostmár vigyük vissza a kórházba!"

Az ilyen kellemetlen szituációk elkerülése, illetve megelőzése érdekében összegyűjtöttem nektek néhány apró fortélyt, praktikát, hogy hogyan alakítsátok ki Ti is a jó testvéri viszonyt.

 

 

 

 

 

 

 

1., A jó testvéri viszony kialakítását igen korán, még magzati korban érdemes elkezdeni. Az akkor még egyke gyermeknek tálalni kell valahogy a dolgot. Úgy kell a beszélgetés fonalát vezetni, hogy Ő akarja, hogy Ő mondja ki, hogy testvért szeretne. (Feltéve, hogy tud beszélni.) Mondjunk néhány pozitívumot! Beszéljünk arról, hogy milyen nagyszerű például a szomszéd Marcsinak, mert Ő mindig tud kivel játszani, hiszen van egy kis testvérkéje. Vagy kisfiúkat nagyon lehet motiválni azzal a mondattal, hogy „Te leszel majd a nagy és erős bátyus, aki majd mindentől megvéded a testvéredet!”, és akár meg is beszélhetjük, milyen jó lenne, ha este itt aludhatna Veled a kicsi testvérkéd.

2., Fontos, hogy ne nemekről beszéljünk. Nem is feltétlenül kell megkérdezni, hogy milyen nemű testvért szeretne jobban, hiszen, ha nem azt kapja, amit szeretett volna, akkor akár csalódott is lehet. Jobb az ilyesmit megelőzni.

3., A terhesség alatti kellemetlen tüneteket (hányás, rosszullét) semmiképp se hozzuk összefüggésbe a kistestvérrel. Nagyon ügyesen kell tudnunk bánni a szavakkal, hogy az elsőszülött ne érezze azt, hogy az Ő anyukája, akit olyan nagyon szeret, most rosszul van, és ez az egész csakis a kistestvér miatt van. Hiszen ha ez tudatosul benne, akkor már eleve haragudhat a még meg sem született testvérkére.

4., Készüljünk az első találkozásra. A nagyobbikkal együtt vásároljunk valami apró ajándékot a pocaklakónak, majd csomagoljuk is be együtt. Gondosan készítsük elő, hogy ezt a kicsi csomagot majd a mi kis totyogónk hozza be a kórházba. Nem kell, hogy nagy dolog legyen benne. Elég egy kis cumika, vagy egy kis csörgő, rágóka, amit amúgy is biztosan megvennétek. És erre a pillanatra készüljünk egy másik csomagocskával, amivel pedig az újszülött lepi meg a nagytestvérét.

5., A kórházból hazaérve a baba kerüljön be a helyére (előbb-utóbb), és ha alvás közben véletlenül mégis fölriadna a totyogó játékának zajára, akkor azt ne teremtsük le, csak szépen mondjuk el, hogy a kicsike minden zajra fölkel, úgyhogy legyünk csendesebbek, ha alszik. (Persze lehetetlenség néma csöndet tartani, sőt, arra nincs is szükség, csak egy ici-picit játsszunk alvásidőben csöndesebben a megszokottnál.) Fontos, hogy tudatosítsuk benne, hogy a kicsike nem azért sír, mert valamit rosszul csináltunk, hanem azért, mert Ő még nem tud beszélni. Még nem tudja mondani, hogy éhes-e, szomjas-e, fáj-e valami, még nekünk kell kitalálni, hogy mit szeretne.

6., Biztosan azonnal játszani szeretne vele. Ne tiltsuk ezt meg neki, hiszen neki is pont olyan joga van ölelgetni a testvérkéjét, mint a nagymamának, sőt. Mutassuk meg neki, hogy kell bánni a babával. Hogyan kell simogatni, mit szabad "játszani" vele, hol szabad megérinteni. Persze mondjuk meg neki azt is, hogy hogyan nem szabad vele játszani. Pl.: Ne emelje föl egyáltalán, de mellé szabad a nagyágyon feküdni, és szabad a szájába dugni a cumit, ha Anya megengedni, de csak akkor.

7., Ne hagyjuk ki a napi teendőkből. A pelusozásnál nagy szükség lehet rá a popsitörlő adagolásánál, az átöltöztetésnél a bepatentolás fele az nagy segítség, és nélkülözhetetlen a fürdetésnél, hiszen nélküle a pici lábacska koszos marad.

8., Előfordulhat azonban, hogy nem akarja ezeket a dolgokat csinálni. Ha így alakul, akkor ne erőltessük. Mindenkinek szüksége van magányra, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálni. A régi játékok csak porozódnának, ha mindig csak a babával foglalkozna a pöttöm. Az ilyen alkalmakkor hagyjuk magára csemeténket, s lessük a pillanatot, amikor újra igénye támad a babázásra.

9., Már ilyen fiatal testvérviszonyban magyarázzuk el, hogy ami az egyiké, az a másiké is. Olyan, mint magántulajdon létezik ugyan, de a jó testvérek meg tudnak osztozni mindig mindenen. Ez egyelőre csak annyit jelent, hogy a csöppecske játékaival játszani szabad (legfeljebb elöblítjük a játék végén), és néha adjunk neki egyet-egyet a mi játékunkból is. Nem vagyunk irigyek! Ez könnyebb, mint a játszótéren, hiszen itt csak ez az egy picúr játszik a miénkkel. Ehhez gyorsan hozzá lehet szokni, de nagy gubancot tud okozni, ha ez a szemlélet nem alakul ki.

10., Mindig dicsérjünk. A nagytestvért dicsérjük meg, ha szépen szólt hozzá, ha kihozta a tiszta ruhát, ha szépen beszélt vele, ha cukin megsimogatta a hátát. Erősítsük benne a jó testvér önképet! Ezáltal később eszébe sem jut majd rossz testvérnek lenni, hiszen Ő tudja, hogy  Ők ketten a világ legjobb testvérkéi.

 

Forrás: http://picibaba.hu

 

10 kiváló macskafajta gyerekek mellé

A gyerekek és a cicák között mindig különleges kapcsolat van. Kevés olyan gyerek van, aki önként lemondana egy állatkáról, a vele való játékról, szeretetről, különösen, ha az egy édes-bájos kiscica. Nincs olyan gyerek, aki ne olvadna el egy bájos, apró cica láttán, ne akarná simogatni, szeretgetni. Ráadásul a cicák tartása a kutyákkal szemben igen kényelmes, hiszen nem kell őket rendszeresen sétáltatni, de még gyakori fürdetést sem igényelnek. Viszonylagosan alacsony aktivitásuk miatt könnyen tarthatók csak lakásban.

Ugyanakkor nem minden macskafajta való a gyerekek mellé. Vannak, amelyek jobban szeretnek magukban lenni, vagy kevéssé játékosak, mások kifejezetten sok gondoskodást igényelnek. Tehát nagyon fontos a választott fajta temperamentuma, a döntést csak ennek ismeretében szabad meghozni.

Amikor hazaérkezik az új családtaggal, figyelje viselkedését a gyerekkel szemben. Lehet, hogy a cica először félénk lesz, hiszen egy csomó új ember van körülötte. Előfordulhat, hogy megpróbál elbújni, harapni vagy karmolni. Adjon időt neki, hogy beilleszkedjen, mielőtt megismertetné a gyerekkel. Persze a csemetének meg kell előtte tanítani, hogy a cicát nem lehet nyúzni, dobálni, húzkodni. A gyerek korától függően be lehet őt vonni az etetés, gondozás feladataiba is. A játékosság, kozmetikai szükségletek, aktivitási szint, barátságosság figyelembe vételével összegyűjtöttük azt a tíz fajtát, amely kifejezetten ajánlható gyerekek mellé.

10: Abesszin

Az abesszin, akárcsak az ókori Egyiptom macskái, hosszú, kecses és izmos felépítésű. Bár származását illetően vannak viták, nagy valószínűséggel Délkelet-Ázsiából ered. Az abesszin kifejezetten jó választás nagyobb, energikus gyerekek mellé. Ez a fajta szeret a szabadban lenni, a gyereket pedig garantáltan hosszú időre lefoglalja a nagy, közös hancúrozás. Az abesszin játékos, a macskavilág igazi bohóca. Ugyanakkor kisgyerekek mellé, akik még nem tudnak magukban eljátszani, nem kifejezetten javasolt. Ez a fajta nem szereti, ha nem kapja meg az elvárt figyelmet, és nem könnyen oldódik fel idegenek környezetében. A gyereknek bizony el kell sajátítania a türelem művészetét, ám amint az abesszin megszokta és megszerette, hihetetlen hűséges macskatárs lesz. Érdemes az abesszint kölyökkorban befogadni, így csökken a beszokási idő.

Ideális kor a befogadásra

Mind a kölyök, mind a felnőtt abesszin ideális családi kedvenc, de ha kölyköt szeretne, az ideális kor 2-3 hónap között van. Ebben a korban lépnek a macskák a tanulási fázisba, megtanulják eldönteni, ki a barát és ki az idegen, gyakran és élénken játszanak, és viszonylag keveset alszanak. Azonban ne feledje: a macskakarmok élesek! Ne hagyja gyermekét és a cicát felügyelet nélkül!

9: Amerikai rövidszőrű

Az amerikai rövidszőrű igen izmos, kitartó macska, kifejezetten jól tolerálja a sok játékot. A fajta története is igen érdekes, már az 1600-as években közismert volt Amerika utcáin és farmjain, annak ellenére, hogy hivatalosan, önálló fajtaként csak a XX. században ismerték el.  400 éven át kitartó egérfogóként dolgozott, úgyhogy otthonában sem fog másként tenni. A gyerek értékelni fogja, ha elmeséli neki, hogy az amerikai és a brit rövidszőrű az a fajta, melyet a leggyakrabban jelenítenek meg a boszorkányok macskájaként – úgy filmekben, mint mesékben, képregényekben. A fajta aktivitási szintje közepes, személyisége játékos. Amellett, hogy higgadt, kiegyensúlyozott, igen hűséges, nagyon mély kapcsolatot képes kialakítani a család tagjaival, de akár a többi háziállattal is. Szinte várja, hogy vigyék neki a játékot, bár tény, hogy többórás nagy játékokat nem lehet tőle elvárni. Nem igényel intenzív kozmetikázást, de időnként át kell kefélni a bundáját.

8: Burmai

A burmai a sziámi és a perzsa között van valahol, a maga igen finom puhaságával, pofácskájával. A mancsok és a farok általában sötétebb, mint a hosszúszőrű bunda.  A burmai egyébként valamikor szerzetesek szent állata volt, napjainkban inkább arról ismert, hogy bújós, ölelgetnivaló kedvenc. Igen tanulékony, képes hosszú órákig egy helyben üldögélni, ami kifejezetten hasznos, ha kozmetikázásra kerül sor. A nagyon élénk gyerekek nem fogják értékelni a burmait, ugyanakkor barátságos természete képes minden bánatot elűzni az apró arcocskákról.  Ez a fajta tehát nyugodt, vagy kisebb gyerekek mellé ajánlható, vagy azoknak, akik kifejezetten nyugodt természetűek, és szeretik az összebújós-cirógatós pillanatokat. A garantált jutalom a burmai részéről egy kiadós dorombolás lesz.

7: Manx

A brit partoknál található a Man szigetek. Innen származik a manx, melynek jellegzetes ismertetőjegye farok nélkülisége, bár ez valójában egy rövid farok csonkot jelent. A fajtán belül születnek farok nélküli és rövid farokkal „ellátott” egyedek is. A manxnak van rövid- és hosszúszőrű változata is, az arc kerek, a mellső lábak rövidek, míg a hátsók hosszabbak. Sokszor úgy tűnik, mintha ez a fajta mindig ugrásra készen állna, holott a manx igazán barátságos lény. A hosszú hátsó lábak miatt a manx igen magasra tud ugrani.  Hihetetlen módon játékos fajta, igen nagy az aktivitási szintje és kifejezetten interaktív. Sokan a kutyához hasonlítják személyiségét, mivel imádja eldugni és kiásni a játékait. A legtöbb manx erősen kötődik gazdájához vagy a családhoz. Ha kialakult a kötődés, már képtelen azt másra, másokra átruházni, bár egyes macskák kifejezetten szeretetteljesek akár idegenekkel szemben is. Ezt a fajtát lakásban érdemes tartani, szabadban sokkal jobban elvan, mint mondjuk egy maine coon.

6: Maine Coon

Ennek a hihetetlenül játékos fajtának elemi igénye a mozgás és a szabadság. Kell egy kis kert, egy udvar, ahol szabadon futkározhat. A hangja nyávogás helyett sokkal inkább csiripelésre hasonlít, személyisége pedig folyamatosan szórakozást nyújt az egész családnak. Ez a hűséges fajta bizony imádja a vizet is! A maine coon védjegye a nyugtalan alvás, gyakran kalandozik a lakásban, álmából felriadva, majd elomlik valahol, tetszhalott pózban. A fajta igen erős és egészséges, általában ritka az egészségügyi probléma. Bár súlyos egyéniségek, hiszen a kandúrok akár az 5-8 kg-t is elérik, igen ruganyosak. A tömött, elegáns bunda heti kétszeri átkefélést igényel, a karmok közötti szőrpamacsokra pedig érdemes odafigyelni.

5: Perzsa

A lapos arcú perzsa hihetetlenül tanulékony, a bundája pedig olyan puha és fényes, hogy a gyerek akár plüssállatnak is gondolhatja. Mivel a fajta aktivitási szintje alacsony, kifejezetten jó társ kisebb gyerekek mellé. A perzsa mellett a gyerek megtanulja a nyugodt játékot és az állatról való gondoskodás alapjait. Ez a fajta sosem fogja a gazdát követni a házban, azon gondolkodva, mi következik. Ugyanakkor imádja a kényeztetést és a szeretgetést. Főleg lakában való tartása ajánlott, mivel a bunda könnyen összeszedi a piszkot és a port. A szőrétől eltekintve kevés gondoskodást igénylő fajta, azonban a bundát rendszeresen kefélni és fésülni kell, csak így előzhető meg, hogy összecsomósodjon. Külleme miatt a perzsa közkedvelt kiállítási fajta. Bár a rendszeres profi kozmetikázás költséges, egy pedigrés kiscica ára magas. A perzsa nem arról ismeretes, hogy trükköket, kunsztokat sajátítana el. Ha ilyen cicára vágyik, lehet, hogy a ragdoll az ön fajtája. A perzsa hajlamos a letargiára, ilyenkor szőrös bútordarabként, mozdulatlanul hever hosszú ideig.

4: Ragdoll

Amint kézbe vesz egy ragdollt, annak izmai elernyednek, és az állat rongybabaként lóg a karjaiban. Még a tudósok sem tudják megmagyarázni ennek okát.  Egy legenda szerint egyszer egy macskát elütött egy bicikli és annak minden kölyke rongybabára hajazó ernyedtséggel jött a világra. Tény azonban, hogy ez az ernyedtség genetikai jellegzetessége a fajtának, mely túlélte az evolúciót és a háziasítást is. Bár a fajta erős, sokszor igencsak inaktív. Kiválóan tartható lakásban, gazdáját mindenhová követi a házban és kifejezetten jól kijön nem csak a gyerekekkel, de a kutyákkal is. Könnyen tanul apróbb trükköket, a gyerekek kedvence a rongybaba-játék, amikor a cica halottnak tettetve magát elernyed. Ha a gyerek aktív és élénk cicára vágyik, nem a ragdoll a legjobb választás, ám ha egy bújós, kedves társra, akkor bizony igen! A ragdoll csak étkezési időben hangos, de akkor nagyon. Imád enni, és semmi sem tartja vissza attól, hogy éhségét zajosan nyilvánítsa ki.

3: Sziámi

Walt Disney mesefilmjeiben gyakran lehet sziámi cicákat látni. A hosszú testű, karcsú nyakú, rövid szőrű, vékony macska kifejezetten méltóságteljes, majdhogynem önelégült. Mindemellett kiváló házi kedvenc. A tekintetet elsőként a nagy fülek ragadják meg, de kék, mandulaformájú szemek is vonzzák a pillantásokat. A sziámi hosszú idők óta egyike a legnépszerűbb rövidszőrű fajtáknak. A karcsú test a testbeszéd számtalan fajtájára alkalmas és a macska ki is használja a lehetőségeket. Nem azért, mert kevés hangot ad ki, sőt, a sziámi képes komplett „párbeszédet” lefolytatni gazdájával, minden szavára intenzív nyávogással felelve. Éhezi a figyelmet és a szeretetet, képes kifejezetten szoros, erős köteléket kialakítani gazdájával és a családtagokkal.  Néha félénk, így beilleszkedése némileg több időt vehet igénybe. Gyakran előfordul, hogy a sziámi pontosan tudni akarja, mire is készül éppen gazdája. Imád a szabadban lenni, kifejezetten ajánlható fajta olyan gyerekek mellé, akiknek aktivitási szintje nem elég magas. Ez a macska biztos kicsalogatja a gyereket a számítógép vagy tévé elől a kertbe. Nem mellesleg nem csak a szeretetet éhezi, de étvágya is mindig nagy.

2: Brit rövidszőrű

A brit rövidszőrű sokban hasonlít rokonára, az amerikai rövidszőrűre. Izmos a teste, nem igényel extrém mértékű kozmetikázást, és kifejezetten jól viseli a sok simogatást, sőt, a gyömöszölést is. A gyerekekhez való ragaszkodása leírhatatlan, de a felnőtt gazdikkal is szoros köteléket alakít ki. Története a római birodalomig vezethető vissza, amikor is hűséges természete mellett kiváló vadászképessége miatt is nagy becsben tartották. Személyisége máig megmaradt ilyennek, bár most már inkább a játékosság dominál és élvez fontosságot. A boszorkányok fekete macskájaként elhíresült macskafajta sokkal inkább barátságosságáról vált ismertté, ráadásul a fekete mellett sok egyéb színváltozatban is megtalálható. A fajta sajnos hajlamos a betegségekre, sokkal inkább, mint más fajták. A tűző napon könnyen leégnek, a fehér színűek hajlamosak a daganatos betegségek kialakulására, a fehér színű és kék szemű egyedeknél pedig gyakori a süketség, bár tény, hogy nem minden kék szemű cica süket.

1: Tiffany

A tiffany, mely chantilly néven is ismert, közepesen hosszú és fényes fajta.  Széles arccsontja és a pofa dús szőre kerekded pofit mutat, súlya nem több 3-5 kilónál, sőt, a nőstények általában. A bunda tapintása akár a selyemé. Esztétikus megjelenése ellenére nagyon sok helyütt még nem elismert macskafajta, pedig eredete 1967-ig vezethető vissza, amikor is egy New York-i hölgy egy vidéki vásárból két cicával tért haza. A macskák csokoládészínűek voltak, származásuk ismeretlen, de ők lettek a fajta megalapítói. A tiffany személyisége kiegyensúlyozott, temperamentuma kifejezetten ideális, élénk, de fontos számára a nyugodt pihenőidő. Kíváncsi, de nem tolakszik agresszívan gazdája életébe, és ritkán keveredik bajba. A gyerekekkel kifejezetten jól kijön, de az agresszív csemetéket nehezen tolerálja.

Forrás: www.pet4you.hu

 

Infrázzuk vagy ne infrázzuk a gyereket?

Sok kisgyerekes anyuka rémálma a szűnni nem akaró arcüreggyulladás vagy a makacsul visszatérő középfülgyulladás. Az egyik orvostól a másikig való rohangálás közben előbb-utóbb felmerül az infralámpa vásárlásának gondolata is. Fontos azonban tudni, hogy az infralámpa nem gyógyít, hanem a szervezet öngyógyító képességét aktivizálja.

A nátha jelentősége az életkorral fordítottan arányos: míg egy felnőtt vagy nagyobb gyermek esetében többnyire könnyen gyógyuló betegség, kisgyerekeknél, csecsemőknél akár súlyos formát is ölhet. A kicsiknél az el nem távolított, pangó, fertőző orrváladék nagyon könnyen az orrmelléküregekbe és a középfülbe jut, és ott gyulladást okoz. Sok anyuka tapasztalta már, hogy bölcsődés, óvodás korú gyermek esetében a nátha nagyon gyakran egyenlő az arcüreggyulladással.

Az infralámpa nem csodaszer, de kifejezetten hasznos eszköz feji, nyaki vagy visszatérő középfül-gyulladással küzdők esetében. "Ne feltétlenül ettől várjuk, hogy a gyerek meggyógyul, de a gyógyszeres, antibiotikumos kezeléseknek jó kiegészítője az infralámpa" - mondja dr. Katona Gábor, a Heim Pál Gyerekkórház Fül-orr-gégészeti és Bronchológiai Osztályának vezető főorvosa. Érdemes az infralámpát már a gyulladás első jeleinél bevetni. Persze ha a gyerek állapota rosszabbodik, láza felszökik, forduljunk azonnal orvoshoz.

Csak láztalan gyereket infrázzunk

"Nagyon fontos, hogy lázas gyereket ne infrázzunk" - mondja a fül-orr-gégész főorvos. Az infralámpa alapelve ugyanis az, hogy felmelegíti a szöveteket, a lázas gyereket viszont nem ajánlatos még tovább melegíteni.

A lokális melegítés hatására a szövetek vérkeringése fokozódik, ami segíti az ellenanyagok eljutását a helyszínre, és ezáltal a kórokozók, baktériumok leküzdését. A helyi melegítés nem a XX. század találmánya, már az ókorban is gyógyítottak ily módon, de hasonló elven működik az ősi magyar gyógyászatból is ismert köpölyözés.

A felsőlégúti betegségek szövődményeinek infralámpával való kezelése elsősorban az óvodás, kisiskolás korosztálynál ajánlott. "Csecsemők számára nem javasolom: egyrészt nekik még olyan kicsi az arcüregük, hogy csak elvétve fordul elő náluk arcüreggyulladás, másrészt az ő esetükben a felmelegítés sem igazán ajánlott" - mondja dr. Katona Gábor.

Akut gyulladás esetén érdemes napi 2-3 alkalommal 5-10 percet infralámpázni az érintett területeket. Tévedés, hogy minél nagyobb teljesítményű egy infralámpa, annál gyorsabban hat a terápia. Gyermekek számára általában a 150 Watt teljesítményű izzók használatát szokták javasolni.

Az infravörös tartomány 760 nanométer hullámhossz felett kezdődik, a készülékek általában a 800-900 nm-es tartományban működnek. Maga az infravörös sugárzás nem látható, ezért a legtöbb készülékbe látható vörös fényt is szerelnek.

Védjük a szemet kezelés közben

A legjobb 60-70 centiméterről lámpázni a gyereket, de a szülő mindenképpen tesztelje a hőfokot: tegye ő is oda a kezét az érintett területhez, ellenőrizze, hogy nem túl erős, nem túl meleg-e a sugárzás. Az infralámpázást ugyanis túlzásba is lehet vinni, és nem megfelelő használat esetén a páciens akár égési sérüléseket is szenvedhet.

A kezelés alatt mind a gyerek, mind a lámpát kezelő felnőtt szemét védeni kell, lehetőleg védőszemüveggel. Ha a gyereknek nem kellemes a kezelés, ne erőltessük. Nyugtalan, izgő-mozgó, makacs fülgyulladásban szenvedő gyereknél meg lehet próbálni a kezelést alvás közben is, ilyen esetekben a fej hátulsó oldala felől irányítsuk a fülre a lámpa fényét.

Infralámpa fájdalomcsillapításra

Az infralámpa használata ugyancsak használatos izom- és ízületi fájdalmak csillapítására is. Ebben az esetben is igaz azonban, hogy az infrasugárzás nem gyógyítja meg a fájó területet, hanem a fájdalomérző idegek működését befolyásolva átmenetileg megszünteti a fájdalomérzetet. A fájdalom 2-3 héten belül visszatérhet, és újabb kezelésre lehet szükség.

Forrás: www.origo.hu