A szépség az emberiség
történelmének egyik legerősebb mítosza. Egy igazi mitikus démon, ami elsősorban
a nőket nyomasztja. A kislányok leggyakoribb dicsérete a „milyen szép” vagy.
Míg egy fiú lehet tehetséges, vicces, okos, jó sportoló, az osztály bohóca, a
társaság lelke, addig – noha egy lány is képes lehet minderre –
neki elsősorban a szépségért, kedvességért jár elismerés.
A lányos szülők nagy része szerencsére ma már éberen figyel arra, hogy gyereke pozitív visszajelzést kapjon a külsején kívül más dolgokra is. Viszont még mindig nagyon komoly a vágy, hogy gyerekünk (az éppen aktuális szépségideál szerint) szép legyen. És ez érthető is, hiszen a szülők jót akarnak a gyereküknek, és tudják, hogy a szépség ma nagyon komolyan összefonódik olyan üzenetekkel, mint jóság, megbízhatóság, egészség és nem utolsó sorban a siker.
A chicagói egyetem egy 2012-es kutatása szerint például: a szép
emberek három-négy százalékkal többet keresnek, mint a genetikai lottó kevésbé
sikeres résztvevői. Igen, jól olvastad, több pénzt keresnek a szép emberek.
Nem kell senkinek
szégyellnie magát azért, mert szépnek született, de nem véletlen, hogy a nők
időről-időre fellázadnak a szépség ellen – pontosabban a szépségnek az ellen a
koncepciója ellen, amit adott társadalomban megalkottak.
Nem csak mások erőltetik
rád, te is szép akarsz lenni
A „szépnek lenni”
elvárása annyira része lett az életünknek, hogy észre sem vesszük, milyen
alattomosan befolyásolja, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, és mit gondolunk
saját magunkról. Nem alszol eleget? Karikás a szemed? Megjelentek az első
ráncok? Babaháj van a hasadon? Megereszkedett a feneked? Visszereid vannak? Nem
volt időd hajat mosni? Nincs egy rendes göncöd? Ugye, nem kövérít ez a ruha?
Megint nem mentem el futni, el fogok hízni... és a többi, és a többi. Hiába
hirdetjük, hogy a belső értékek fontosak meg a kisugárzás, azért ha fontos
megbeszélésünk lesz, vagy randira megyünk, mégis gondosan és alaposan
felkészítjük a testünket, mert tudjuk, hogy csak az után lesz érdekes,
amit mondunk, ha „eladtuk a csomagolást".
Ezt hirdetik az újságok,
a magazinok, a média teljessége. Egyszerre (és nagyjából ugyanolyan
arányban) van jelen az üzenetekben a „fogadd el magadat olyannak, amilyen
vagy”, és az „így lehetsz tökéletes öt perc, egy nap, két hét alatt”.
Persze senkinek nem szabad
rosszul éreznie magát amiatt, ha fontos a kinézete, és törődik a külsejével.
Csak akkor van baj, ha nem a saját, egyéni vágyainkban, lehetőségeinkben
gondolkodunk, hanem abban, amit mások várnak el tőlünk.
Szezonális szépség
És rögtön itt is vagyunk
a szépség mítoszának egyik legádázabb kistestvérénél, a divatnál. Belegondoltál
már abba, hogy mennyi ruhát vásárolsz, vagy mennyit költesz arra, hogy
"szebb" legyél? Egy 2014-es amerikai felmérés szerint, az ottani nők
átlagosan 64 darab új ruhát vásárolnak. (Ez havonta
több mint öt új ruhadarab!)
A fast fashion márkák
egyenesen a kifutókról veszik át, hogy mi a divat, hogy aztán azt gyorsan, és
elérhető áron piacra is dobják, általában három héttel a bemutató után. Minden
divatmagazinnak van olyan rovata, ahol megmutatják a kifutói trendet (neked
ilyen sosem lesz), de rögtön mellé rakják azt, ami elérhető számodra is, és
szinte pontosan ugyanúgy néz ki. Az olcsó is trendi, és ez nagyon bejön.
Ha valamit nagyon olcsón
árulnak, akkor csak úgy éri meg, ha nagyon sokat adnak el belőle. Ehhez viszont
rá kell venni az embereket arra, hogy vásároljanak. Folyton.
Minden szezonban a fincsi
új dolgokat, aztán leértékeléskor a még-olcsóbb dolgokat. A ruházat ma már nem
arról szól, hogy megvédjen az időjárás viszontagságaitól.
Abban a pillanatban,
amint az ember lánya összehasonlította magát a szomszéd barlangban lakó
ősasszonnyal, és látta, hogy a kardfogú tigris által megtépázott ősember azzal
akar utódot gyártani, akinek ősleopárd bőrből készült a gúnyája, onnantól kezdve
nem volt kérdés, hogy összekapcsolódik a divat, a trendiség és az érvényesülés
összekapcsolódnak.
Miért ne úgy beszélj a
szépségről, ahogy a tankönyv írja?
Fontos, hogy a
gyerekeddel beszélgess a minket körülvevő világról. A média szépségideáljairól,
a címlaplányokról, az elvárásokról, és persze arról is, hogy valójában mi az,
ami számít.
A gyerekek (családonként
persze eltérő módon), de már nyolc-kilencévesen is bírnak valamiféle
szépség-koncepcióval.
Ez nagyban függ attól,
hogy a szüleik mennyire vannak jóban saját magukkal, a testükkel, a
külsejükkel, mennyire fontos számukra a divat, milyen médiumokat fogyasztanak,
és milyen megjegyzéseket tesznek a környezetükben élőkre („az mennyire
elhízott, ez milyen rosszul néz ki, biztosan valami baja van vagy beteg...”
stb.) A gyerekek ezeket a mintákat óhatatlanul követik, és ezzel a tudással értelmezik
a „ki a szép” kérdését. De még nem tudatosak ebben.
Felnőttként
(remélhetőleg) tudjuk, megtapasztaljuk, hogy önmagunk, partnerünk, sikerünk,
boldogságunk megtalálása nem attól függ, hogy milyen méretű ruhát hordunk, és
mit gondol rólunk a házmester, hanem hogy mennyire vagyunk jóban
magunkkal. A gyerekeket is ebben kell segítenünk – ehhez viszont ki kell
lépni a „szépség” és a „jóság” kategóriáiból, és elsősorban abból, hogy mindezt
másokhoz képest határozzuk meg.
Azon túl, hogy a gyerekek
kapcsán a „jó gyerek” szókapcsolattól minden valamirevaló gyerekjogi szakembert
kiver a víz, sokkal inkább a pozitív énképre, egészséges testképre,
elfogadásra, toleranciára kellene munkafüzeti példákat gyártani, mert arra
például már nyolc-kilencéves korban is igen nagy szükség lenne.
Forrás: www.wmn.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése