Gyakran előfordul a családokban, hogy az elsőszülött gyermek a várva-várt kistestvér megszületése után rájön arra, hogy ez igaziból nem is olyan jó móka, hiszen most nem Ő van a középpontban, hanem az az apró csomag, amit a kórházból hozott haza az Anya. Érthető hát, hogy megpróbálja felhívni magára a figyelmet, és a jól megszokott státuszt vissza szeretné szerezni magának. Ilyenkor a gyermek akár agresszív is lehet, s nem ritkán szinte félteni kell tőle a kistestvért. Sok anya hallja otthon a nagyobbik csemetéjétől, hogy "Anya! Mostmár vigyük vissza a kórházba!"
Az ilyen kellemetlen szituációk elkerülése, illetve megelőzése érdekében összegyűjtöttem nektek néhány apró fortélyt, praktikát, hogy hogyan alakítsátok ki Ti is a jó testvéri viszonyt.
1., A jó testvéri viszony kialakítását igen korán, még magzati korban érdemes elkezdeni. Az akkor még egyke gyermeknek tálalni kell valahogy a dolgot. Úgy kell a beszélgetés fonalát vezetni, hogy Ő akarja, hogy Ő mondja ki, hogy testvért szeretne. (Feltéve, hogy tud beszélni.) Mondjunk néhány pozitívumot! Beszéljünk arról, hogy milyen nagyszerű például a szomszéd Marcsinak, mert Ő mindig tud kivel játszani, hiszen van egy kis testvérkéje. Vagy kisfiúkat nagyon lehet motiválni azzal a mondattal, hogy „Te leszel majd a nagy és erős bátyus, aki majd mindentől megvéded a testvéredet!”, és akár meg is beszélhetjük, milyen jó lenne, ha este itt aludhatna Veled a kicsi testvérkéd.
2., Fontos, hogy ne nemekről beszéljünk. Nem is feltétlenül kell megkérdezni, hogy milyen nemű testvért szeretne jobban, hiszen, ha nem azt kapja, amit szeretett volna, akkor akár csalódott is lehet. Jobb az ilyesmit megelőzni.
3., A terhesség alatti kellemetlen tüneteket (hányás, rosszullét) semmiképp se hozzuk összefüggésbe a kistestvérrel. Nagyon ügyesen kell tudnunk bánni a szavakkal, hogy az elsőszülött ne érezze azt, hogy az Ő anyukája, akit olyan nagyon szeret, most rosszul van, és ez az egész csakis a kistestvér miatt van. Hiszen ha ez tudatosul benne, akkor már eleve haragudhat a még meg sem született testvérkére.
4., Készüljünk az első találkozásra. A nagyobbikkal együtt vásároljunk valami apró ajándékot a pocaklakónak, majd csomagoljuk is be együtt. Gondosan készítsük elő, hogy ezt a kicsi csomagot majd a mi kis totyogónk hozza be a kórházba. Nem kell, hogy nagy dolog legyen benne. Elég egy kis cumika, vagy egy kis csörgő, rágóka, amit amúgy is biztosan megvennétek. És erre a pillanatra készüljünk egy másik csomagocskával, amivel pedig az újszülött lepi meg a nagytestvérét.
5., A kórházból hazaérve a baba kerüljön be a helyére (előbb-utóbb), és ha alvás közben véletlenül mégis fölriadna a totyogó játékának zajára, akkor azt ne teremtsük le, csak szépen mondjuk el, hogy a kicsike minden zajra fölkel, úgyhogy legyünk csendesebbek, ha alszik. (Persze lehetetlenség néma csöndet tartani, sőt, arra nincs is szükség, csak egy ici-picit játsszunk alvásidőben csöndesebben a megszokottnál.) Fontos, hogy tudatosítsuk benne, hogy a kicsike nem azért sír, mert valamit rosszul csináltunk, hanem azért, mert Ő még nem tud beszélni. Még nem tudja mondani, hogy éhes-e, szomjas-e, fáj-e valami, még nekünk kell kitalálni, hogy mit szeretne.
6., Biztosan azonnal játszani szeretne vele. Ne tiltsuk ezt meg neki, hiszen neki is pont olyan joga van ölelgetni a testvérkéjét, mint a nagymamának, sőt. Mutassuk meg neki, hogy kell bánni a babával. Hogyan kell simogatni, mit szabad "játszani" vele, hol szabad megérinteni. Persze mondjuk meg neki azt is, hogy hogyan nem szabad vele játszani. Pl.: Ne emelje föl egyáltalán, de mellé szabad a nagyágyon feküdni, és szabad a szájába dugni a cumit, ha Anya megengedni, de csak akkor.
7., Ne hagyjuk ki a napi teendőkből. A pelusozásnál nagy szükség lehet rá a popsitörlő adagolásánál, az átöltöztetésnél a bepatentolás fele az nagy segítség, és nélkülözhetetlen a fürdetésnél, hiszen nélküle a pici lábacska koszos marad.
8., Előfordulhat azonban, hogy nem akarja ezeket a dolgokat csinálni. Ha így alakul, akkor ne erőltessük. Mindenkinek szüksége van magányra, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálni. A régi játékok csak porozódnának, ha mindig csak a babával foglalkozna a pöttöm. Az ilyen alkalmakkor hagyjuk magára csemeténket, s lessük a pillanatot, amikor újra igénye támad a babázásra.
9., Már ilyen fiatal testvérviszonyban magyarázzuk el, hogy ami az egyiké, az a másiké is. Olyan, mint magántulajdon létezik ugyan, de a jó testvérek meg tudnak osztozni mindig mindenen. Ez egyelőre csak annyit jelent, hogy a csöppecske játékaival játszani szabad (legfeljebb elöblítjük a játék végén), és néha adjunk neki egyet-egyet a mi játékunkból is. Nem vagyunk irigyek! Ez könnyebb, mint a játszótéren, hiszen itt csak ez az egy picúr játszik a miénkkel. Ehhez gyorsan hozzá lehet szokni, de nagy gubancot tud okozni, ha ez a szemlélet nem alakul ki.
10., Mindig dicsérjünk. A nagytestvért dicsérjük meg, ha szépen szólt hozzá, ha kihozta a tiszta ruhát, ha szépen beszélt vele, ha cukin megsimogatta a hátát. Erősítsük benne a jó testvér önképet! Ezáltal később eszébe sem jut majd rossz testvérnek lenni, hiszen Ő tudja, hogy Ők ketten a világ legjobb testvérkéi.
Forrás: http://picibaba.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése