2022. március 31., csütörtök

Hová ez a nagy rohanás? Miért siettetjük a fejlődést? - Popper Péter gondolatai a gyereknevelésről és a túlzott aggódásról

Rossz irányba haladunk, lassítanunk kellene - állította a 2010-ben elhunyt kiváló pszichológus, egyetemi tanár, író, Popper Péter.

 


 

 

 

 

 

 

 

Változik a világ: az örökös rohanás korát éljük. Minden irányból elvárásokba ütközünk, melyeknek igyekezünk mindenáron megfelelni - az őrült verseny már születésünk pillanatában elkezdődik.  Folyton azt lessük, megfelelően fejlődik-e gyermekünk, nincs-e lemaradva kortársaihoz képest? 

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke semmilyen téren ne legyen elmaradva - ami teljesen érthető és jogos vágy -, azonban egyre többen vélik úgy, hogy egy kissé túlzásba visszük az aggódást.

Ha a barátnőnk gyereke már akkor szobatiszta, amikor mi még csak messziről nézegetjük a bilit, ha előbb kezd el gügyögni, ha hamarabb fordul át a hasára, ha már szalad, amikor a mi kicsikénk még csak kapaszkodva tud totyogni, bepánikolunk és rohanunk vele a fejlesztőhöz, orvoshoz, terápiára, bárhová, ahol azt reméljük, segítséget kapunk a hátrány behozásához, pedig erre nem lenne minden esetben szükség. Ha nem áll komolyabb egészségügyi probléma a háttérben, nem kellene folyton ezeken rágódnunk, hisz előbb vagy utóbb úgyis mindent megtanul gyermekünk, amit kell.

Persze nem könnyű ez manapság, amikor a tudomány ilyen határozott elvárásokat állít elénk, s meg van szabva, hogy mikor kell elkezdeni beszélni a kicsinek, mikor kell felállnia, vagy épp hány éves korára kell elsajátítania a szobatisztaságot.
A társadalom sem könnyíti meg a szülők életét: mindannyiunknak ismerős lehet a pillanat, amikor összesúgnak a hátunk mögött, vagy lesajnáló pillantásokat vetnek ránk csak azért, mert úgy gondolják, gyermekünk nem teljesít úgy, ahogy az elvárt lenne.

Érdemes elolvasni a témáról Popper Péter gondolatait, melyektől talán fellélegezhetünk egy kicsit. Dönthetünk úgy, hogy mostantól nem törődünk az elvárásokkal. Megfogadhatjuk, hogy innentől kezdve inkább arra figyelünk, hogy kiélvezzük ezeket a soha vissza nem térő éveket, melyek egyébként is túl hamar elrepülnek. Ha így teszünk, akkor célt ért az üzenet és megszabadulhatunk a sok évet végigkísérő felesleges stressztől és aggodalomtól, könnyebbé téve így gyermekünk életét is.


"Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?

Majd köszön húszévesen.

Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj?

Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.

Svédországban nem probléma, ha a gyerek nem tud számolni másodikban.

Van ideje negyedikig. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek?

Lényeg, hogy mikorra felsőbe megy tudja azokat.

Az egyik kislány 12 évesen kezd menstruálni, a másik 14 évesen.

Ha testileg hagyom ezt a “szabadságot”, szellemileg miért nem?

 

Miért kell siettetni a fejlődést?

Hová ez a nagy rohanás?

Mit csinálunk magunkból és a gyerekeinkből ebben a nagy rohanásban?

Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki.

A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában.

Későn érők.

Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.

Mindig is mondtam, hogy az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből.

Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de azt biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvből meg lehet tanulni, hogyan lehet jó anyának lenni.

Dehogy lehet!

Ehhez belső biztonság kell!"

/Popper Péter/

Popper Péter évtizedeken át volt hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa. Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak. Ahogyan csak tudott - könyvekkel, előadásokkal, újságcikkekkel, rádiós és televíziós interjúkkal - segített a szülőknek eligazodni a gyereknevelés nehézségei között. 
A Magyar Köztársaság Középkeresztjével, Török Sándor díjjal, Fehér Rózsa díjjal és Demény Pál emlékéremmel tüntették ki.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Németh Noémi
Kép: langll / Pixabay

 

 

 

2022. március 30., szerda

Kreatív gyerekek- Fakanálbábuk

A fakanálbábuk tetszés szerint díszíthetők, bábozáshoz, de dísznek is alkalmasak. Elkészítésük egyszerű, felnőtt segítséget sem igényel. 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kedves kis fakanál bábukhoz nem szükséges semmilyen különleges anyag. Olcsón, gyorsan elkészíthető, s a gyerekek is nagy örömüket lelik benne. Konyhadísznek is alkalmasak, de bábozáshoz is használhatók. A leírásban egy alap bábot készítünk el, mely tetszés szerint tovább díszíthető.

Szükséges eszközök:

Fakanál
Ragasztó
Öntapadós szemek
Egy kisebb golyó
Olló
Zsenília drót

Elkészítés

1. A fakanalat fessük be egy tetszőleges alapszínnel, majd hagyjuk megszáradni. Ha azt szeretnénk, hogy vízálló is legyen, lakkozzuk le.
2. Ha megszáradt a fakanál, domború felére ragasszuk rá a két szemet.
3. Ragasszuk a szemek alá a golyót, ez lesz az orra.
4. Fessük meg a bábú száját. Ha férfi alakot szeretnénk, szalmából szakállat is ragaszthatunk neki.
5. A zsenília drótokat vágjuk egyforma darabokra, majd tekerjük rá a fakanálra, s húzzuk le róla, így göndör fürtöket kapunk.
6. A kész drótokat ragasszuk a fakanál tetejére.

Tipp:

1. Ha lány bábut készítünk, szaténszalagból masnit is tehetünk a hajába.
2. Ha van maradék anyagunk, ráragaszthatjuk a bábura, így ruhája is lesz.
3. A megmaradt drótból kezeket, lábakat is hajthatunk a bábunak.

 

 Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kókai Kata

 

 

2022. március 29., kedd

Sok szülőnek fogalma sincs róla, milyen nagy szükségük van a gyerekeknek az ölelésre, szeretgetésre

Az ölelés maga az élet.  



 

 

 

 

 

 

"Szia"- köszönt el az anyuka reggel a lányától és már indult is. Amikor látta, hogy Fannival hosszan megöleljük egymást, megjegyezte: "Az én lányom nem szereti, ha megölelik."

Néhány hét elteltével ugyanez a kislány 3 társával együtt minden áldott nap üdvrivalgással fogadott és csüngött rajtam. Fanni iszonyú féltékeny volt, és a maga 4 éves módján azon háborgott, hogy miért nem a saját anyukájukat ölelgetik a kis társai. 

Ez a jelenet az iskolában is megismétlődött. Amikor megérkeztem Fanniért, egy kisebb csapat gyerek rohant oda hozzám egy ölelésre. Fanni már jobban kezelte a helyzetet, mint az oviban, de amikor az egyik kislány "Mama!" felkiáltással ugrott a nyakamba, kiverte nála a biztosítékot. 

"Miért szólít mamának? Azt hiszi, hogy te vagy az anyukája?" fortyogott hazafelé.

Azt már megszoktam, hogy a gyerekek szeretnek és körém gyűlnek, de ez az érzelmi kitörés engem is meglepett. Mekkora fokú szeretethiány kell ahhoz, hogy egy iskoláskorú gyerek egy idegen nőt mamának szólítson? 


Sok gyerek még a rendelőbe is örömmel jár egy kis figyelemért

Néhány napja egy gyermekorvosi rendelőben asszisztensnőként dolgozó anyukával beszélgettem. Szomorúan mesélt a tapasztalatairól. Arról, hogy egyre több gyerek megy örömmel a rendelőjükbe, tudván, hogy ott őszinte odafigyelést és szeretet kapnak. Arról, hogy indulás előtt még vissza-visszaszaladnak egy ölelésre. 

Azt minden anyuka tudja, hogy a gyermeke számára az enni- és innivaló létfontosságú. Azt már kevesebben, hogy a testi kontaktus, az ölelés és a szeretet kimutatása ugyanennyire nélkülözhetetlen.

Kísérletek bizonyítják, hogy a háborúk idején árvaházakban nevelkedett gyerekek megálltak a fejlődésben, annak ellenére, hogy teljes ellátásában részesültek. Ott ugyanis csak a fizikai igényeiket elégítették ki: kaptak ételt, italt, tiszta ruhát. Az anyai gondoskodás és szeretet hiánya ijesztő változásokat produkált a gondozott babák állapotában. A csecsemők elvesztették az étvágyukat, levertek és kedvetlenek lettek. Minél tovább tartott a szeretet nélküli állapot, annál komolyabb károkat okozott a kicsik szervezetében. 

Egy Romániában folytatott kutatás arra mutatott rá, hogy a korai éveiket árvaházban töltő emberek agyszerkezete maradandóan károsodott. Minél tovább voltak árvaházban, annál kisebb volt az agyuk mérete. Hiába kerültek később szerető családba, a csecsemőkori szeretethiány okozta változásokat nem tudta semmi felülírni.

Harry Harlow 1950es években rhesus majmokon végzett kísérlete arra világított rá, hogy a testi kontaktus a táplálkozásnál is fontosabb lehet egy gyermek életében. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyermek táplálását el szabad hanyagolni - a szerk.)

Az ölelés ugyanis maga az élet a gyermekeknek. Az állatvilág még tudatában van ennek, a madarak a testükkel melengetik a fiókáikat, az emlősök összebújva alszanak a kölykeikkel. Sőt, sok állatfaj felnőve is igényli a szoros kontaktust a fajtársaival. 

Mi emberek sem működünk másképp. Szükségünk van arra, hogy érezzük a felénk áradó szeretetet, azt, hogy fontosak és értékesek vagyunk. A szakemberek szerint napi 8 ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

Öleljétek hát meg a gyermekeiteket minden áldott nap és éreztessétek velük, hogy mennyire fontosak számotokra!

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Kerékgyártó Andrea
Kép: Depositphotos.com


 

 

2022. március 28., hétfő

A gyerekek közötti nagy korkülönbség előnyei és kihívásai szülői szemmel

Bármi is az oka annak, hogy még nem szeretnél újabb babát vállalni - nem állsz még készen, egy betegség, anyagi probléma, termékenységi nehézség, vagy bármi más -, de azon töprengsz, hogy ideális lenne-e a gyerekek közötti nagy korkülönbség?

 


 

 

 

 

 

 

Azon gondolkodsz, milyen hatással lenne gyermekeidre, a házasságodra/párkapcsolatodra, az életetekre, és arra, hogy a lehető legjobb szülője lehess a gyermekeidre, ha később, nagy korkülönbséggel születne még egy gyermeked? Sokakban felmerülnek hasonló gondolatok, aggodalmak.
Természetesen minden család más, és ami az egyik esetben beválik, az másoknál nem biztos - ennek ellenére a verywellfamily.com mégis felhívja a figyelmet néhány dologra, amit érdemes lehet szem előtt tartani.

 

Milyen előnyei lehetnek a nagy korkülönbségnek?

Minden gyermek egyéni figyelmet kaphat

Ha a gyerekek korban egymáshoz közel születnek, szinte lehetetlennek tűnhet, hogy mindegyikükre külön figyelmet fordítson a szülő. Valakinek mindig szüksége van egy szundira, pelenkázásra, etetésre vagy uzsonnára, és szinte állandó felügyeletre.
Nagyobb korkülönbség esetén eltölthetsz néhány órát a kisebb gyermekeddel, miközben a nagyobb egyedül játszik, vagy éppen iskolában van. A nagyobb gyermekeddel pedig lehetsz kettesben, amikor a kisebb szundikál.

 

Van egy kis "pihenés" a gyerekek között

Gondoskodni a kisgyermekről megterhelő lehet, hiszen az alváshiány, az etetések, a szundiidők és a végtelennek tűnő pelenkázás között a kicsik nevelése igencsak intenzív és kimerítő. Ha egy kicsit nagyobb korban a távolság a gyerekek között, akkor nagyobb eséllyel tudsz többet aludni néhány éven át, mielőtt ismét kezdődik az éjszakázás. Így jobban felfrissülve vághatsz bele ismét a babázásba.
 

Kevesebb lehet a testvéri rivalizálás

Ha egy kicsit távolabb állnak egymástól korban a gyerekek, kisebb az esélye annak, hogy versengeni akarjanak egymással. Nagyobb valószínűséggel járnak különböző oktatási intézményekbe, különböző a baráti körük, és különböző fejlődési szakaszokra és célokra koncentrálnak. De ez természetesen nem mindenkinél van így, és még nagyobb korkülönbség esetén is versenghetnek a gyerekek, például a szülő figyelméért. De ha legalább az egyik gyermek már idősebb, általában könnyebb megoldani a vitákat.

 

Időnként a nagyobb vigyázhat a kisebbre

Ha több év telik el a testvérek születése között, idővel eljön az a pont, amikor a nagyobb gyermek felügyelhet a kisebbre. A teljes értékű bébiszitterkedés, amikor a kisebb gyermeket a nagyobbal ketten otthon tudod hagyni, valószínűleg csak azután lesz lehetséges, ha az idősebb gyermeked már tinédzser.

 

A nagyobb gyermek felelősséget tanulhat, a kisebb pedig az idősebbtől leshet el dolgokat

Ha a nagyobb gyermeked részt vesz olyan feladatokban otthon, mint a kisebb testvére gondozása, az felelősségre taníthatja. Ő lehet a fiatalabb gyermeked példaképe, aki mindazt megtaníthatja a kicsinek, amit tud.

 

A nagyobb korkülönbséggel járó kihívások

Úgy érzed, mintha soha nem érnének véget a baba-évek

A nagy korkülönbség esetén szünetet tudsz tartani a babázások között, de így szinte soha nem érzed úgy, hogy minden babás dolog már valóban mögöttetek áll. Ez nehéz lehet, ha a munkába való visszatérést vagy akár csak egy családi nyaralást tervezel.

 

Nem egyszerű olyan tevékenységeket találni, amelyek minden korosztálynak megfelelnek

Az egyik legnagyobb kihívása a gyerekek közötti nagy korkülönbségnek az, hogy szinte lehetetlen olyan tevékenységet találni, amely mindkét gyermekedet érdekli. Lehet, hogy a kicsi minden pillanatban, amikor csak lehet, kint játszana, míg a nagyobb már nem szívesen megy ki a játszótérre. De a családi nyaralás, vagy társasjátékos este megszervezése is nehezebb, ha a gyerekek érdeklődési köre teljesen eltérő.
 

A későbbi gyermekvállalásnak lehetnek kihívásai a terhességet tekintve

Ha a gyerekek közötti nagyobb korkülönbség azt jelenti, hogy a következő gyermek 35 éves vagy idősebb korodban születik meg, akkor tisztában kell lenni a nehezebb fogantatás, a terhességi szövődmények, a vetélés és a veleszületett állapotok kockázataival.
Minden nő és minden terhesség más, ezért fontos, hogy beszélj az orvosoddal, ha bármilyen kérdésed vagy aggodalmad lenne egy jövőbeli terhességet illetően.

 

Kihívást okozhat a napi időbeosztás összehangolása

Az eltérő érdeklődési körű gyerekek tevékenységei mellett a kisebb és nagyobb gyermek mindennapi programjainak összehangolása is bonyolultabb lehet. Lehetséges, hogy a kicsinek éppen akkor kell szundiznia, amikor a nagyobbat fociedzésre kell vinni. A gyerekek teljesen más oktatási intézménybe járhatnak, eltérő napi kezdési és befejezési időpontokkal. Előfordulhat, hogy a kicsinek már este 7 órakor aludnia kell, míg a nagyobb sokáig ébren maradna.

 

Előfordulhat, hogy másoknak furcsa lehet a döntésed

Te magabiztos vagy a döntésedet illetően, de lehetséges, hogy mások az életedben furcsállni fogják a nagy korkülönbséget a gyerekek között. De a fontos az, hogy ez a te családod és a te döntésed, és nem az, hogy mások erről mit gondolnak. A leginkább az számít, hogy a te családodnak mi az, ami a legjobb, ami működik.
 
 
 
 
Forrás: https://www.babaszoba.hu
Fotó:  Fotó: Getty Images

 

 

2022. március 26., szombat

Hogyan oldjuk a gyerek félelmét, szorongását? - A szakértő szerint ez a legrosszabb, amit tehetünk

Rágja a körmét, a szájába tömködi a kezét, üti a fejét, bepisil éjszaka, pedig már régóta szobatiszta. Elkezd tikkelni, csavargatja vagy tépegeti a haját. Ezek a jelek mind arra utalhatnak, hogy a gyerek szorong. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha elvesszük tőle azt, ami a feszültségét oldja, például a cumiját, vagy egyfolytában rászólunk, hogy ne csinálja. Szakértő segítségével mutatjuk meg, mit tehetünk, hogy elmúljon a szorongás.

 


 

 

 

 

 

 

 

A szorongás kezelése gyermekkorban

Jelek, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekünk szorong

A kisebb gyerekek még nem tudják elmondani, hogy miért szoronganak. Mégis sokféleképpen jelzik a külvilág felé, hogy baj van.

Például látszólag minden rendben van, napközben sokat mosolyog, de

  • éjszakánként azonban bepisil, pedig már régóta szobatiszta,

Látszólag semmi baj az új ovival, vidáman megy minden nap és bent sincs rá panasz, de otthon

  • kezelhetetlen, nagyon anyás, sokat sír,

Úgy tűnik, szereti az új lakást/házat és nem viselte meg a költözés, de

  • rágja a körmét,
  • csavargatja vagy tépkedi a haját,

Puszilgatja és szeretgeti a kistestvérét és nem tűnik féltékenynek, mégis

  • ütögeti a fejét,
  • a felnőttekkel szemben agresszív megnyilvánulásai vannak,
  • tikkel, stb.
     

"A gyerekek a felnőttek viselkedésének a tükrei. Folyamatosan jeleznek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy valamiből elegük van, vagy valami nagyon bántja őket. Ez megnyilvánulhat egy krónikusan visszatérő náthában is" – mondja Horváthné Iványi Erika, kineziológus, aki sok hasonló esettel találkozott már.

"Volt egy olyan kisfiú, akinek az apukája katona volt és emiatt nagyon keveset volt otthon. Az anyuka 3 gyerekkel volt otthon egyedül, ez a kisfiú volt a legnagyobb. Mindenre agresszióval válaszolt, ami mögött az apahiány állhatott: vagyis apát én nem érdeklem, nem vagyok jó neki, stb. Emiatt alakulhatott ki nála a szorongás."

Egyes élethelyzetek fokozottan előidézhetik a szorongást a gyerekeknél, ezek:

  • a válás,
  • a költözés,
  • a kistestvér születése,
  • a bölcsödei vagy óvodai beszoktatás,
  • egy új óvoda vagy iskola,
  • vagy bármilyen nehézség a család életében, például betegség, halál.

"Még ha nem is beszélnek előtte róla, a veszekedések nem a gyerek előtt történnek, attól még megérzi, hogy baj van és elkezdhet szorongani" – mondja a szakértő, aki szerint azonnal segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, hogy ez az állapot már régóta tart és mi nem tudjuk megoldani.
 

Hogy múlik el a szorongás?

 

A legfontosabb leszögezni, hogy a körömrágás vagy a visszatérő ujjszopás, stb. nem gyereknevelési kérdés. Az a legrosszabb, amit tehetünk, ha a tünetet akarjuk megszüntetni.

"Sokszor mondják, hogy kinövi, én úgy gondolom, hogy ez úgy lehetséges, ha megoldódik a probléma, például sokat veszekednek a szülők, aztán elválnak."

Vagyis a probléma gyökerét kell megtalálni, azt kezelni, és utána magától elmúlik a szorongás és annak tünetei is.

A kineziológus szerint:


1. Ilyenkor nagyon fontos a szülő jelenléte

"Akár egy mesével vagy szerepjátékkal ki lehet bogozni, hogy mi a probléma, az is lehet, hogy az óvónéni leszidta, amit még nem tud elmondani, és úgy jön ki rajta, hogy elkezd tikkelni."

 

2. A problémát és nem a tünetet kell kezelni

Vagyis az nem segít, ha folyton rászólunk a gyerekre, hogy ne rágja a körmét, esetleg bekenjük neki valami erőssel, aztán pedig magára hagyjuk. Sokkal többet ér, ha átöleljük, beszélgetünk vele, megpróbáljuk megfejteni, mi okozza a szorongását, és azt kezeljük. Például ha a testvérére féltékeny, akkor megpróbálunk több időt tölteni vele.


3. Teret adunk annak, hogy valamilyen más módon vezesse le a feszültséget

"Volt egy kisgyerek, akinek azt javasoltam, hogy a kedvenc színű zsírkrétájával nagyon erősen rajzoljon össze egy papírt."

De segíthet még a:

  • gyurmázás,
  • mesélés,
  • bábozás,
  • ujjfestés,
  • hancúrozás, birkózás,
  • sok ölelgetés, szeretgetés,
  • sok szabad játék a jó levegőn.
     


Forrás: https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

Indexkép: Depositphotos.com


 

2022. március 25., péntek

Babamasszázs - Meghitt érintések csecsemőknek

Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a csecsemők, akik "kézzelfoghatóan" szoros szülői kapcsolatban nevelkednek, vagyis gyakran simogatják, megérintik őket, jobban fejlődnek, mint azon társai, akik kevesebb figyelmet kapnak.


 

 

 

 

 

 

Ázsiától Európáig

A babamasszázs hagyománya Indiából származik. Már az ősi időkben anyáról gyermekre szállt a masszázs tudománya. Azt szinte mindenki tudja, hogy a babáknak szükségük és igényük is van az ölelésre, az érintésre, az odabújásra. A masszázs egy olyan testi kontaktuson alapuló kommunikáció, amely szavak nélkül is képes érzelmeket, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugározni.
A rendszeres csecsemőmasszírozás nemcsak erősebbé fűzi a gyermek kapcsolatát a szülőkkel, hanem növeli a gyermek szervezetének ellenállóbb képességét is. Az érintés, simogatás, masszírozás a figyelem, az odafordulás fizikai megnyilvánulásai.
Az ilyen típusú érintéseknek kétségkívül feszültségoldó hatásuk van,  mind a babára, mind a szülőre nézve. Azokban a családokban, ahol a gyermekek nap mint nap megkapják a simogatást, a testi érintést, ott a babák egészségesebben fejlődnek, kiegyensúlyozottabban lesznek, és immunrendszerük is fejlettebbé válhat. Az ilyen gyermekek általában jól is alszanak.

 

Érintések értéke

A babamasszázs sokkal többet jelent a kicsinek a testi örömnél, segít megőrizni egészségét, testi-lelki jólétét. A masszázs által az édesanya erősíti anyai érzéseit, az apák pedig közelebb kerülnek gyermekükhöz, és e meghitt kapcsolattal könnyebbé teszik a kialakuló kötődést. A babamasszázs olyan bensőséges légkört teremt, amely során még szorosabbá alakul ki az egymáshoz tartozás.
A masszírozott csecsemők az érintésekkel együtt bizalmat, szeretetet kapnak, amelyet magukkal visznek felnőtt életükbe is, s ezáltal testük, lelkük kapcsolataik felnőtt korukban is egészségesek lehetnek. Koraszülött, esetleg sérült kisbaba esetén is a masszázs segítséget nyújt abban, hogy hamarabb kialakuljon az egyensúlyi állapot a kisbabában.
A masszázs élménye a szülőknek és a kisbabának is egyaránt, hasznos. A babamasszázzsal jól stimulálhatjuk a kisbaba bőrét, a légző- és keringési rendszerét, elősegíthetjük izomrendszere fejlődését, és támogatja a mozgásfejlődést. A masszírozott kisbabák súlygyarapodása és fejlődése kiegyensúlyozottabb, továbbá a masszázs segíti a bélgázok kiürülését, és a puffadás okozta rossz közérzetet javítja.

 

Mikor kezdjük, meddig tartson?

A babamasszázs, mint simogató érintés, már akár újszülött kortól elkezdhető. Magyarországon több lehetőség van, hogy a babájukat masszírozni kívánó szülők megtanulják a babamasszázs fortélyait. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az ideális életkor 2-3 hónapos korban történő kezdést javasol. A babamasszázs akkor a leghatékonyabb, ha rendszeresen végzik. Az rendkívül hasznos lehet, ha a babamasszázs állandó napi programponttá válik.
Az újszülöttek masszázsa ne tartson öt percnél tovább, de ha a gyermek elérte az 1-2 hónapos kort, akkor növelhetjük a masszázsra fordított időt 8-10 percre. Végezhetünk lazító vagy frissítő masszázst. A frissítő masszázs reggeli programpont legye, este viszont a lazító masszázs alkalmazása javasolt. A csecsemőmasszázsnak negatív hatása nincs. A masszázst nem csak csecsemőkön lehet alkalmazni, hanem ahogy nő a gyermek speciálisan változtatott formában egész a kamaszkor végéig is.

 

Ne feledjük!

Masszírozás előtt fontos eltávolítani az ékszereket, gyűrűket, órát, majd alaposan kezet mosni, és hideg kézzel ne nyúljunk a kisbabához.
Fontos, hogy a baba a masszázs alatt biztonságos pozícióban legyen, ne tudjon legurulni, leesni. Csecsemők és egy éven aluli gyermekek arcára pedig semmilyen olajat ne tegyünk, mert könnyen a szemükbe folyhat. Ha a baba oltást kapott,  két-három napig nem szabad masszírozni, és beteg , lázas állapotban sem.
A babamasszázst általában etetés után legalább fél órával ajánlott végezni, és hastájékon mindig az óramutató járásával megegyező irányban végzendő. Természetesen, ha a köldökcsonk még nem gyógyult be teljesen, akkor a hasat és a köldök környékét ne masszírozzuk.
A babaolajok vásárlásánál körültekintően járjunk el. Csak hidegen sajtolt telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajokat vásároljunk.
Sokakban az él, hogy az olajok eltömítik a bőr pólusait, és zavarják a bőr anyagcseréjét. Ha jó minőségű olajakat használunk ezen veszélyek nem fenyegetnek, sőt: a kisbabák olajjal történő masszírozása javítja bőre állapotát, feszessé teszi a szöveteket és erősíri az izomzatát.

 

Ha kedvet kaptál a babamasszázshoz,  látogass el ma délelőtt a Nyíregyházi Babaklubba, ahol a babamasszázs helyes technikájával ismerteti meg a programon résztvevőket szakértő vendégünk Nagy Józsefné Erzsó, a DOTE Egészségügyi Kar Védőnői Módszertani és Népegészségtani Tanszék nyugdíjas oktatója.

Helyszín: Nyíregyháza, Geduly Henrik utca 15/b

Időpont: 2022.03.25- 10:00

 

 

Cikk forrása: https://www.babaszoba.hu

Szerző: Szatmári Zoltán


 

2022. március 24., csütörtök

Szaglás, ízlelés, tapintás

A kisbabák világában a tapintás, a szaglás és az ízlelés sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a felnőttekében. A világ megismerésének módja ezért számukra nagyban eltér attól, mint amit mi felnőttek természetesnek veszünk.



 

 

 

 

 

Egy új világ felfedezése

Az apróságok szülei gyakran szembesülnek azzal, hogy gyermekük néhány hónapos korától kezdve angyali örömmel böködi, fogdossa, dobálja a keze ügyébe akadó tárgyakat. Ezt egészíti ki, a legkülönbözőbb dolgok nem is oly ritkán történő szájba vétele, rágcsálása. Bár a szülőknek ez örök kellemetlenség forrása lehet, hisz fokozott odafigyelést igényel, hogy gyermekük nehogy valamit lenyeljen vagy összetörjön, a babák számára minden ilyen viselkedés természetes és kíváncsiságukból fakad. Mivel érzékszerveik közül látásuk a legfejletlenebb, ám tapintásuk, szaglásuk és ízlelésük már kiváló, ezért ilyen módon is igyekeznek megismerni környezetüket.

 

A szaglás, ízlelés és tapintás öröme

Persze egy kisbaba számára a megismerés önmagában nem lenne cél. A tapintás, a tárgyak mozgatása révén, az ízlelés és a szaglás, a kellemes ingereken keresztül okoz örömet a babának. Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy már a 8-10 napos csecsemő a saját édesanyjának anyatejével átitatott párna felé fordítja fejét, jelezve ezzel, hogy milyen fontosak tudnak lenni az íz- és szagingerek. Ezek az érzékelési formák oly ősiek és a baba túlélésében olyan fontos szerep jut nekik, hogy érthetővé válik, miért kapcsolódnak a legerősebb emlékek pont az ilyen ingerekhez.
 
A csecsemők számára ugyanazon szagok és ízek kellemetlenek, amik egy felnőttnek. Ezek mérgező vagy romlott anyagra utalnak, ám nem mindegyik fajtájukra. Ezért különösen fontos már a csecsemő számára is, hogy az olyan anyagok zamatát sose felejtse el, melyektől rosszul lett. A szaglásnak és ízlelésnek az emlékekkel való szoros kapcsolódásának képessége a későbbiek évek folyamán sem tűnik el, de ezen érzékszervi csatornák fontossága, a tapintással együtt  három éves kor után  háttérbe szorul, és a látás, valamint a hallás válik lassacskán legfontosabbá.
 

A látás és hallás

Bár a látás nagyjából csak hároméves kor körül válik vezető szerepűvé, a megelőző években is fontos. A csecsemő és édesanyja közti szemkontaktus ugyanis megalapozza a másokkal való közvetlen kapcsolat, a kommunikáció és a tanulás egyes részterületeit. Elég, ha arra gondolunk, hogy az első kölcsönös kommunikációs forma anya és gyermeke közt történik meg. Ez az úgynevezett szociális mosoly, ami nagyjából két hónaposan jelenik meg, és azonnal felderíti az anyukát, hiszen mosolyára mosolyt kap jutalmul gyermekétől.
 
Két hónapos korára  az újszülött látórendszere persze igen sokat fejlődik, hiszen kezdetben legfeljebb csak a harminc centiméterre lévő tárgyakat látja élesen, például szoptatáskor édesanyja arcát. Később a rövidlátás megszűnik, és nyolc hónapos korára egy csecsemő már nagyjából hasonló látásélességgel bír, mint egy felnőtt.
 
A hallás terén nem ilyen nagy a csecsemők lemaradása. Egy hangos zajra már néhány percesen felsírnak, és amint felszívódik fülükből a magzatvíz, hallásuk is majdnem tökéletes lesz, bár még néhány hónapot igénybe vesz, míg hátrányukat ledolgozzák. Érdekes, hogy az újszülöttek leginkább az elnyújtott, magas beszédhangot és az emberi éneket kedvelik, a hangok széles tárházából. A legtöbb édesanya valamiért ösztönösen is így beszél gyermekéhez, elősegítve ezzel a kicsi beszédtanulását. Hiszen a csecsemő még minden emberi nyelvben jelenlévő hangot (fonémát) képes megkülönböztetni és akár ki is ejteni, de az idő múltával ez, a saját anyanyelvében előforduló hangok körére szűkül le.

Az érzékelési csatornák fejlődése

Az anya és a gyermek közti kapcsolat meghatározó a személyiség kialakulásban is, ennek a kapcsolatnak létrejöttét azonban az érzékszervek biztosítják.
Az érzékszervek és az észlelt ingerek feldolgozása csecsemőkorban még nem olyan fejlett, mint egy felnőttnél. Az első nyolc hónapban az érzékszervek fejlődése mellett a baba megtanulja az ingert észrevenni, figyelme fókuszában tartani, letapogatni és észrevenni a különbségeiket. Ilyen korban, ha a kisbaba új ingerrel találkozik, felfüggeszti minden tevékenységét és csak az ingert figyeli.
 
Nyolc hónapos kor után a csecsemő érzékszervei közti kapcsolat is kezd kialakulni. Ilyenkor indul rohamos fejlődésnek sok olyan összetett tevékenység, ami több érzékszerv együttes használatát igényli, mint például a járás vagy a beszéd. Ha valamelyik érzékszervi területen elmaradás vagy károsodás van, a környezetnek gyakran csak ilyenkor tűnik fel, mert az első nyolc hónapban a többi érzékszerv képes még kompenzálni az elmaradottat, de ilyenkor már nem. Ezért különösen fontos, hogy ebben a korban az esetleges beszéd, mozgás vagy egyéb hiányosságokról beszéljünk a védőnővel vagy háziorvossal.
 
Ez a szakasz nagyjából 5 éves korra zárul le, amit egy harmadik követ, melyben a gyermek az időiség és az okság alapos megértésével felkészültté válik arra, hogy akár az iskolában tanított bonyolult ismereteket is elsajátítsa.

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Szerző: Tauzin Tibor Miklós, pszichológus

 

 

2022. március 23., szerda

A babák hallása

A babák már újszülött korban is rendelkeznek egyfajta hallással, bár magukat a hangokat, s azok irányát nem tudják megkülönböztetni. Hallásuk fejleszthető, ha a szülők elmagyarázzák a hangokat, vagy mesélnek gyermeküknek. 


 

 

 

 

 

 

A babák hallása sokkal kifinomultabb és érzékenyebb, mint a felnőtteké, éppen ezért óvatosabban kell bánni a hangos zenével, s a környezet megválasztásával. Míg egy felnőtt fülét a mérsékelten hangos zene nem sérti, a baba kifinomult hallása miatt "dübörgésként" érzékelheti.

A kisbabák már megszületésük előtt is rendelkeznek egyfajta hallással, érzékelik az anya teste által kiadott hangokat, sőt a kívülről érkező zajokat is. A babazenék, sőt, a kismamák számára kiadott zeneművek is általában magasabb hangokat tartalmaznak, mivel a babák ezt kedvelik leginkább.

Hogyan reagálnak a babák a hangokra?

Kezdetben a baba természetén, hangulatán múlik, milyen reakciót váltanak ki belőle az egyes hangok. A nyugodtabb babák általában a kisebb zajokra is megfordulnak, vagy a hang forrását keresik, a mozgékonyabbak pedig néha csak a hangosabb zajokra reagálnak látható módon. A babák már magzati korban is hallanak bizonyos hangokat (például az anya szervezetének hangjait, s néhány külső zajt), s születésük után reakciójuk attól is függ, az anyaméhben milyen zajokat hallottak.

Általában a megszokott hangok (az utcáról beszűrődő moraj, az anyuka hangja) kevésbé kelti fel érdeklődésüket, hiszen ezek már jól ismert, megszokott hangok. Három hónapos koráig lehet, hogy csak egyetlen pislantás, a szem mozgása, vagy zavaró hang esetén sírás jelzi, hogy a baba valami újat hallott, később viszont -ha éppen nem vonja el figyelmét valami érdekes és új dolog-, próbálja keresni a hang forrását, megfordul és nézelődik.

Hangok és alvás

A szülők igyekeznek teljesen nyugodt és csendes alvókörnyezetet biztosítani gyermeküknek. A babák általában nem csak teljes csöndben tudnak kellemesen aludni, a megszokott, vagy kedvelt hangok sem akadályozzák a nyugodt pihenést. Ha az anyaméhben eltöltött idő alatt a baba megszokja a szülők, a testvérek hangját, valószínűleg ezek születése után sem zavarják az alvásban.

Természetesen a baba hallását óvni kell, hiszen füle rendkívül érzékeny. A hangos és hirtelen zajok, egy mozi, egy esküvő, vagy éppen egy bál hangos zajai fülsértők lehetnek számára, ezért a hasonló környezetet kerülni kell. Ha a baba nagy zajban is képes elaludni, nem jelenti azt, hogy hallásproblémával küzdenének; egyszerűen csak megszokták már ezeket a hangokat.

Óvjuk a babák hallását!

A babák hallási rendkívül fejlett és érzékeny, éppen ezért mindent meg kell tenni azért, hogy megóvjuk azt. Számtalan tényező gyakorolhat negatív hatást a hallásra, többek között a hangos zajok. Halláskárosodás azonban kialakulhat akkor is, ha korábban valamely családtag küzdött ilyen problémával, ha koraszülöttről van szó, vagy ha a szülés során a baba károsodást szenvedett. Az egészséges baba hallásának megóvása nem nehéz feladat, egyszerűen kerülni kell a hangos helyeket, s otthon is csak mértékkel szabad zenét hallgatni.

A hallás fejlesztése

A kisbabák fejlődésében sokat számít a környezetükben hallott beszéd. Nem kell egész nap mesélni a babáknak, de nagyon jó, ha az anyuka öltöztetés, pelenkázás közben elmeséli gyermekének, éppen mit csinál. A zenehallgatás megnyugtatja és örömmel tölti el a gyermekeket, így érdemes beszerezni néhány mese, vagy babazene CD-t. A gyermek fejlődésében segíthetnek a szülők, ha mindig elmagyarázzák melyik zaj mit jelent.

A kisbabák olykor furcsa hangokat kedvelnek; a porszívó, vagy éppen a duruzsoló autó zaját. Szakértők szerint ennek oka az lehet, hogy a magzatban megismert hangokhoz (a gyomor korgása, a köhögés) ezek hasonlítanak leginkább. A legfontosabb, hogy óvjuk a babák érzékeny fülét, igyekezzünk inkább halk zenét hallgatni, s kerülni a hangos környezetet.


Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kókai Kata


 

2022. március 22., kedd

Így működik az ejtőernyős reflex a babáknál

A leesési vagy támasztási reflexre angol elnevezése alapján szoktak hivatkozni ejtőernyős reflexként is. Hogyan működik ez a reflex a babánál?

 


 

 

 

 

 

 

Mi is a leesési reflex?

Amikor a baba úgy érzékeli, hogy zuhanni készül, a karjai reflexszerűen kinyúlnak, hogy tompítsák, megtörjék az esést - éppen úgy, ahogy kinyújtjuk a karunkat, amikor megbotlunk, és előre látjuk az elesést. De a baba ezt már azelőtt megteszi, hogy járni kezdene, illetve azelőtt, hogy megtapasztalta volna, milyen valójában elesni, és megtanulta volna azt, hogy hogyan kell tompítani.
 
Az angol elnevezése a reflexnek - parachute reflex, azaz ejtőernyős reflex- teljesen logikus, hiszen az ejtőernyők is segítenek biztonságosabbá tenni az esést. A reflexek automatikus izomreakciók, válaszul valamilyen stimulációra, és a leesési reflex a súlyos sérüléstől próbálja óvni a babát.

 

Mikor jelenik meg ez a reflex a babánál?

Általában a baba 5-9 hónapos kora körül alakul ki a leesési reflex. A reflex egyik tesztje, amivel ki lehet váltani, a következő: a babát függőlegesen tartják, majd gyorsan, de óvatosan előre és lefelé forgatják a testét, mintha zuhanna. A baba ekkor kinyújtja előre a karjait, gyakran széttárt ujjakkal, mintha az esést próbálná tompítani, megtörni.
 
Bár egyes reflexek kialszanak, ahogy a gyermek idősebb lesz, a leesési reflex fennmarad az egész életen át - és ennek jó oka van, hiszen hasznos funkciója van.
 
 
Forrás: https://www.babaszoba.hu

Fotó: Getty Images

 

 

2022. március 21., hétfő

Hogyan ne legyünk túl jó szülők

Mit is értünk a túl jó szülő fogalma alatt? Ez esetben a túl jó fej szülőt jelenti.
Anyaként nem kell és nem is lehet mindent tökéletesen csinálni, a legfontosabb, hogy a kisgyermek mindent megkapjon a fejlődéséhez és ahhoz, hogy a benne lévő lehetőségek kibontakozhassanak. Az "elég jó" azt jelenti, hogy nem baj, ha néha hibázik és ezeket a hibákat a legjobb tudása és a gyermek szükségletei szerint igyekszik korrigálni.

 


 

 

 

 

 

 

 

Milyen a túl jó fej szülő?

Arról elég sok fórumon és viszonylag sok szó esik, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a kamaszoknak és a szüleiknek, arról viszont igen kevés, hogy milyen következményei lehetnek, ha valakinek túl jó fej szülei vannak. Olyanok, akik nem viszik túlzásba az aggódást, lazák, fiatalosak, és akikhez bármilyen kényes témában is lehet fordulni.

Ők azok a szülők, akikkel kevés a konfliktus, mert kevés a korlát és az elvárás. Megértőek és elfogadóak, megjelenésükben, ízlésükben, viselkedésükben nem térnek el kirívóan a kamasz gyermekeiktől. Mi lehet itt a buktató? Milyen előnyöket és hátrányokat rejthet mindez magában?


Laza szülő mellett nem tud lázadni a kamasz - és ez nem feltétlen jó

Minden kamasz jó fej szülőt szeretne magának, akivel kevés a megoldani való probléma, aki kevés korlátot állít és nem szab gátat a kamasz próbálkozásainak. Az ilyen felnőtt a barátok körében is nagy népszerűségnek örvend, és szívesen töltenek időt a társaságában. A jó fej szülő elfogadó, fiatalosan öltözködik, senkit nem kritizál - a gyereke mégsem elégedett. Azt szeretné, ha az ő anyukája is olyan lenne, mint a többi, úgy öltözködne és viselkedne. Ha a zenei ízlésük is hasonló, akkor a koncertekre járás is szervezést igényel, ne zavarják egymás köreit. Mindezek látszólag nem bírnak nagy jelentőséggel, a gyermeknek a családról való leválásában játszanak jelentős szerepet.

A kamaszkor az önállósodás az autonómiára való törekvés, a mélyebb önismeret, a függőség-függetlenség kettősségében kovácsolódik. Ebben az időszakban alakul ki az identitás, kiemelt a pszichoszexuális fejlődés, és ami nagy hangsúlyt kap mindezek mellett, az én azonosság kialakítása - ennek céljából újra kell strukturálni a tekintélyszemélyekkel való viszonyt. A kamasz számára fontossá válik, hogy ő maga és az értékrendje különbözzön a szülők által képviselt értékektől. Ez nem a családi normák megtagadását jelenti, hanem egy új egyensúlyt a kapott minták, követelmények és az önálló elképzelések között. Mindez, mint bármiféle új megszületése, konfliktusokkal, lázadással jár. A jó fej szülőkkel nem igazán van miért lázadni, ami ez esetben nem biztos, hogy előnyökkel jár.


A másik véglet sem szerencsés

A klasszikus, tekintélyelvű családokban élő kamasz számára a túl merev családi értékek okoznak gondot.

Itt sokat kell küzdeni a leválásért, nehéz új értékrendre szert tenni, mert az újításokat megtorlás követi.


Így nehezíti meg a kamasz életét a túl jó fej szülő

 

Ezzel szemben számos példa van arra, hogy a kamasznak határtalanok a lehetőségei, kevés tiltásba ütközik. Szüleivel baráti a viszonya és a kamasz lány az anyukája szekrényéből válogat trendi darabokat, mert egy méretet viselnek.

Ez látszólag nagyon kellemesnek látszik, de éppen a személyiségfejlődés szempontjából fontos ütközéseket lehetetleníti el. Nincs lázadás, nincs miért és nincs kinek ellentmondani. Ezzel a túl jó fej szülők a gyermekükkel kapcsolatosan túl nagy kontrollt gyakorolhatnak. A baráti viszonyra hivatkozva részt vehetnek a gyerekeik házibulijában, beülhetnek csacsogni, elmondhatják a véleményüket és ízlést diktálhatnak. Olyan dolgokba nyerhetnek bepillantást, ahová egyébként nem lenne jogosultságuk.

A szülőnek nem kell mindenről tudni és leginkább nem kell mindennel egyetérteni, amit a tini gyermeke gondol és tesz. Ha a szülő túlontúl rugalmas és elfogadó, a határok pedig gumiból vannak, nyilvánvaló, hogy ezt a lehetőséget a kamasz ki fogja használni.

Nem feltétlenül csak előnyökkel járó helyzet, hogy a szülők ezzel a hozzáállással népszerűségre tesznek szert a barátaik körében is. Ebből adódóan könnyedén alakulhat ki baráti társaság akár még zárkózottabb kamasz estén is, ezzel a népszerűség hamis illúzióját keltve.


A szülő számára sem egyszerű ez a helyzet

A tinédzser szemszögéből ez a szülői közeledés tolakodó lehet, amit rivalizációként élhet meg, ami konfliktusokhoz vezethet, bár nem ott, ahol hasznos lenne. A szülők szemszögéből nézve az esetet, az ő dolguk sem könnyű. Nehéz felvenni a klasszikus szerepeket, miközben a családok hierarchikus jellege megszűnt létezni. Hiányoznak a hagyományos rítusok és megkérdőjeleződtek a korábbi minták. A szülő felé mindenhonnan árad, hogy maradjon fiatal, különben ódivatúvá válik.  

A mostani magyar tinédzserek szülei a gyermek- és a kamaszkorukat a szocializmusban töltötték, és a rendszerváltás idejére esett a családalapítás, illetve az önálló életkezdés szakasza. A kihívások, a minták és a lehetőségek is mások, mint amiben felnőttek és szocializálódtak, ami nem könnyíti meg a megfelelést az élet minden területén - amelybe az elég jó szülővé válás is beletartozik. Mint sok minden másban, itt is arany középút teremti a legtöbbet.

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Nyitókép: depositphotos

Szerző: Kulcsár Krisztina- Családi vállalkozások szakértője, mediátor, mentor, coach, tréner


 

2022. március 18., péntek

Növekedési ugrás babáknál: ezekből a tünetekből ismerheted fel

A növekedési ugrások a babák és anyukák életében sokszor embert próbáló időszakok, ezért jó, ha tudjuk, mikor jelentkeznek, és hogyan készülhetünk fel rájuk.

 


 

 

 

 

 

 

 

Növekedési ugrás babáknál

Mit jelent a növekedési csecsemőknél?

A baba megszületése után, amikor már úgy érezzük, kezd kialakulni a napirendünk, és kisbabánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, hirtelen jön egy időszak, amikor úgy tűnik, minden felborult. Ilyenkor semmi rosszra nem kell gondolnunk, a csecsemők ugyanis ekkor növekedési ugrásban vannak: ez azt jelenti, hogy a fejlődésük intenzívebb fokozatba kapcsolt, így több energiára van szükségük, mint eddig. Az energiaszint megnövekedése miatt kisbabánk étvágya is megnő ilyenkor, így fel kell készülnünk arra, hogy sokkal többször szeretne majd enni.


A növekedési ugrás jelei


Fokozott étvágy

A fejlődési ugrás legszembetűnőbb jele a folyamatos éhség: a kisbabák ilyenkor egész nap képesek lennének enni, és sokszor még az etetés végén is éhesnek tűnnek. Anyatejes babáknál ilyenkor gyakori, hogy hatékonyabban kezdenek szopni a csecsemők, hiszen ki szeretnék elégíteni a megnövekedett étvágyukat.

Nyugtalanság

A növekedési ugrás nem csak az anyukáknak, de a babáknak is szokatlan szituáció, ezért ilyenkor a legtöbben nyugtalanabbak, mint általában.


Az alvás felborulása

A fokozott éhség következtében valószínűleg még azok a babák is folyamatosan felkelnek éjszaka, akik addig jól aludtak, és nappal sem fogják tudni teljesen kipihenni magukat. Az alvás felborulása néhány nap alatt helyreáll, addig azonban számíthatunk rá, hogy éjszaka is folyamatosan éhes lesz a pici.

A növekedési ugrás előtt pár nappal jellemző az is, hogy a babák többet alszanak, mint azelőtt. A szervezet így készíti fel a testet a közelgő növekedési ugrásra, ami rengeteg energiát fog igénybe venni. A hosszú alvások oka még az is, hogy a növekedési hormonok többnyire alvás közben, éjszaka termelődnek.


Mikor van növekedési ugrás a babáknál?

Az első növekedési ugrás általában 3 hetes korban jelentkezik, majd 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos korban, de később, 2 éves kisgyermekeknél is visszatér még. Természetesen ezt nem napra pontosan kell értenünk, hiszen minden baba más, így lehetséges, hogy egy héttel előbb vagy később kezdődik egy-egy növekedési ugrás, sőt, az is előfordulhat, hogy észre sem vesszük, mikor történik, mert a babánkat egyáltalán nem viseli meg.


Növekedési ugrás anyatejes babáknál

Az anyatejes babák ilyenkor egyfolytában szopizni szeretnének, ami az anyukák számára igencsak fárasztó lehet. Sok anyuka megijed, és úgy gondolja, hogy nincs elég teje a babája számára, aggodalomra azonban nincs ok: a gyakori szopizással a baba tökéletesen beállítja saját maga számára a kereslet-kínálatot.

 

Minél többször van mellre helyezve, annál több anyatej termelődik, éppen ezért nem feltétlenül teszünk jót azzal, ha ilyenkor tápszert adunk az amúgy kizárólagos anyatejes babáknak, hiszen ezzel lehet, hogy akadályozzuk az anyatej megfelelő mennyiségének termelődését. Az anyák melle általában 3-7 nap alatt alkalmazkodik a megnövekedett étvágyhoz, és megfelelő anyatejmennyiséget fog előállítani a növekedési ugrás végére.


Mi a helyzet, ha tápszeres, vagy vegyes táplálású a babánk?

A tápszeres csecsemők étvágya ugyanúgy megnő növekedési ugráskor, mint az anyatejes babáké, azonban nagyon oda kell figyelnünk a tápszer adagolására. Sose emeld meg egyik etetésről a másikra nagy mennyiségben az adagot, és mindig kövesd a tápszer adagolási útmutatásait! A tápszer mennyiségét fokozatosan emelheted, azonban ebben az esetben mindig konzultálj a gyermekorvossal!

Ha a baba tápszert és anyatejet is kap, ilyenkor is próbáld minél többször mellre helyezni őt, így nőni fog az anyatej mennyisége.


Meddig tart a növekedési ugrás?

A babák maratoni éhsége csupán néhány napig tart, általában 2-4 nap alatt vége van ennek az időszaknak. Természetesen, mint mindenben, ebben is érvényes az örök szabály, miszerint minden baba különböző ütemben fejlődik, tehát nem kell kétségbeesned, ha a te babád már 5 napja farkaséhes.

Bár ezek az időszakok csupán néhány napig tartanak ugyan, mégis különösen kimerítőek az édesanyák számára, ezért fontos, hogy időben felkészüljetek rájuk! Amennyiben rendelkezésedre áll segítség, feltétlenül vedd igénybe, és próbáld meg másra hagyni a háztartási feladatokat, amíg te és a babád bekuckóztok a szobában, és használd te is pihenésre azokat a ritka pillanatokat, amikor elalszik!

 

A cikket lektorálta: Makay Zsuzsa

Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: ttps://www.csaladinet.hu

 

 

2022. március 17., csütörtök

Az olvasás pozitív hatásai a gyerek fejlődésére

Közismert tény, hogy az olvasás pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére, főként, ha rendszeresen olvasnak nekik az életkoruknak megfelelő mesét. A nyelvi készségeken túl még számos területen fejti ki pozitív hatását az olvasás.


 

 

 

 

 

 

A mindennapos meseolvasás  jelentősége ma már jól ismert, tudjuk, hogy hozzájárul a nyelvi készségek fejlődéséhez, gazdagítja a szókincset, közös, meghitt együttlétet jelent a meseolvasó és a mesét hallgató között. Vegyük sorra, miért fontos a meseolvasás, milyen hatással van a gyerekek fejlődésére. Azaz, miért jó mesét olvasni.

 

Fejleszti a szókincset

Az egyik legismertebb jótékony hatása az olvasásnak, hogy fejleszti a nyelvi készségeket, gazdagítja a szókincset. Az Ohioi Egyetem kutatói ki is számolták, mit jelent ez a gyakorlatban: azok a gyerekek, akiknek naponta egyszer olvasnak, 290 ezerrel több szót hallanak ötéves korukra, mint azok, akiknek szülei nem olvasnak rendszeresen, napi szinten mesét. A gazdagabb szókincs nemcsak azt jelenti, hogy színesebben, árnyaltabban, választékosabban képes kifejezni magát a gyermek, hanem ennél jóval többet. Azok a gyerekek, akik több szóval ismerkednek meg, könnyebben felismerik majd őket amikor olvasni tanulnak és az olvasási készségük és gyorsabban fejlődik. A mesékből ráadásul sok olyan szót is megismerhetnek a gyerekek, amelyeket a hétköznapi kommunikációban nem vagy csak elvétve használunk.

 

Segíti az agyfejlődést

A Pediatrics folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmány erre bizonyítékkal is szolgált. "Azt sokszor mondják, hogy az olvasás fejleszti az agyat. Ez nyilvánvalónak tűnik, de mi be akartuk bizonyítani, hogy valóban így is van" - nyilatkozta akkor Dr. John Hutton, a kutatás vezetője.
A kutatók MRI vizsgálattal nézték meg, hogy mekkora a 3-5 évesek agyi aktivitása, miközben mesét hallgatnak. Az a megállapítás született, hogy minél gyakrabban olvasnak egy gyereknek, annál nagyobb volt az agyi aktivitás, különösen azoknak a területeknek, amelyek a képzeletért felelősek. A kutató úgy fogalmazott, hogy a gyerekek mesehallgatás közben a lelki szemeik előtt látják a történetet. Azt is megállapították, hogy mesehallgatás közben sokkal aktívabb állapotban van a gyerekek agya, mintha csak néznék passzívan a mesét tévén vagy egyéb eszközökön. Itt elérkeztünk a következő lényeges hatáshoz, amit a meseolvasás kivált.

 

Belső kép, fantázia, képzelőerő

Amikor egy gyerek mesét hallgat élőben, azaz valaki felolvas neki vagy fejből mesél, akkor elindul egy belső képalkotás, elképzeli a történetet, éppen úgy, ahogy ő képes rá az életkorának megfelelően. A történet elsodorja őt, belehelyezi magát, ezt meg is figyelhetjük, amikor kezdetben még a mesélőt nézi, de ahogy egyre élénkebben "mozizik", látszik a szemén, hogy nem fókuszál a mesélőre, hanem a belső világában él. Miért fontos ez? Egyfelől mert még a legijesztőbb mesék sem annyira félelmetesek, ha nem készen kapjuk a történet képeit (ebből a szempontból a meseillusztrációk sem feltétlenül jók, bár nem is károsak), hanem éppen annyit és úgy képzel el a gyerek, amennyit képes feldolgozni. Másfelől ezek a belső képek a képzeleterőt, a fantáziát erősítik. A két dolog nem működik együtt: ha külső kép van (azaz nézi a mesét), akkor leáll a belső kép készítése, készen kapja a mesét a gyermek és nincs szüksége arra, hogy ő képzelje el a hallottakat. A külső, készen kapott kép feldolgozása sokkal nehezebb is. A belső kép segíti a feldolgozást, az indulatok, szorongások feldolgozását. Ez is érkeztünk a következő nagyon fontos hatáshoz, amit a meseolvasás jelent a gyerekeknek.

 

Feldolgozás, feloldás, stresszoldás

A mesék oldják a gyerekek szorongását, segítik a velük történtek feldolgozását, oldják a stresszt, gyógyítják és táplálják a lelküket. Ezt a belső kép készítését elaborációnak hívja a pszichológia, vagyis feldolgozásnak. A belső kép létrejöhet álmunkban, nappal, ha fantáziálunk, játék során vagy mesét hallgatva. Ebben a belső kép készítő folyamatban a gyerekek feldolgozzák a külvilágból érkező ingereket, élményeket, tapasztalatokat, olyanokat, amelyeket nem tud szavakba önteni. Vágyakat, de dühöt, szorongást is. Ezzel lényegében megszabadul ezektől a feszültségektől, feldolgozza a számára nehezen elviselhető vagy szorongást keltő élményeket.
 

 

Szociális, érzelmi hatások

A meséknek mindig van valamiféle üzenete, tanulsága. Segíti a gyereket abban, hogy a jóval azonosuljon, hogy felfedezze a világ működését, megismerje az archetípusokat. Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: "A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt. Ez rendkívül vigasztaló."
Bármilyen mesére gondolunk, abban mindig vannak jók és rosszak, valamilyen konfliktushelyzet, megoldandó feladat, próba. A gyerekek megtanulják a mesékből, hogy mindenre van megoldás, hogyan kell küzdeni, mit jelent bátornak, nagylelkűnek vagy éppen irigynek lenni, alapvető erkölcsi kérdésekkel szembesülnek. Természetesen ezt nem szabad didaktikusan megbeszélni a gyerekkel, rá kell hagyni az értelmezést, nem a szülőnek, mesélőnek kell levonni a tanulságot.
A mesehallgatás nem működik koncentráció, figyelem nélkül. Fontos lenne, hogy mindennap meséljünk a gyerekeknek, ha lehet ugyanabban az időpontban, például este, összebújva az ágyban. Teremtsük meg a nyugodt feltételeket, környezetet, amelyben ellazulva mesét olvashatunk. Ez nem csupán egy napi történés, sokkal több annál: a szülő is a  történet részesévé válik, valami történik a meseolvasó és hallgató között, létrejön közöttük egy láthatatlan kapocs, ami összeköti őket ezeknek a történeteknek, a meséknek köszönhetően. Mert nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szükségük lenne a mesékre.

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Kép forrása: Getty Images

 

 

 

2022. március 16., szerda

Így beszéljünk a háborúról a gyerekeinkkel!

A magyar gyerekek is tudják, hogy a szomszédos Ukrajnában háború van, ezért beszélni kell velük erről - mondta az Info Rádiónak nyilatkozó mentálhigiénés szakértő. Bereczki Enikő szerint fontos, hogy elérhetőek és őszinték legyünk, de ne ijesztőek vagy szélsőségesek, amikor szülőként vagy tanárként ezt a témát vesszük elő.


 


 

 

 

Hogyan beszéljünk a gyerekekkel hétköznapi módon erről a nem hétköznapi eseményről? Ez nagyon korfüggő, nem mindegy, hogy egy 16 éves gyerekről van szó, mert ő akár a szüleivel nagyszüleivel is szabadon tud már erről beszélgetni, vagy mondjuk egy 7 év alattiról, akinél jóval nagyobb finomságot igényel a háborúk okairól, veszélyeiről beszélgetni. "Nagyon fontos, hogy legyünk elérhetőek, ha kérdez a gyerek. Kamaszoknál ez különösen fontos szempont kényes, tabu kérdéseknél, hiszen ha azt látják, hogy valamilyen témát kerülünk, akkor nem biztos, hogy legközelebb is megkérdeznek minket - mondta megkeresésünkre Bereczki Enikő mentálhigiénés szakértő.

"Az is nagyon fontos, hogy egy olyan légkört teremtsünk meg otthon, amelyben feltehetnek kérdéseket. Ilyen felfokozott háborús időszakban a legtöbb hír digitális csatornákon keresztül jut el mind a felnőttekhez, mind a fiatalokhoz, és ezt nehéz nyomon követni, ugyanis életkor, generációk szerint médiaburkokba vagyunk zárva. Éppen ezért különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz".

Az életkorhoz is illeszkedni kell, hiszen a gyereket tájékoztatni akarjuk, de nem akarjuk megijeszteni, ne azt érezze, hogy veszélyben van.

"Olyan szavakat, kifejezéseket, fogalmakat érdemes használni, amelyeket a gyermekek megértenek; a magyarázatot mindenképpen a gyerek nyelvezetéhez, fejlettségi szintjéhez érdemes igazítani. Például egy kis óvodás gyerek számára ijesztő lehet, hogyha azt hallja, hogy rakétákat lőnek ki, a katonákat behívják, és nem biztos, hogy ő tudja azt, hogy ez nem a közelben fog történni. Ilyenkor elővehetünk történeteket olyan mesékből, amelyeket ismer a gyerek és amelyben például harcok voltak vagy akár háború – egy-egy Walt Disney-mesében akár –, amivel párhuzamot vonhatunk. Fontos továbbá őket arra is emlékeztetni, hogy minden háborúnak vége szakad" – mondta Bereczki Enikő.

Vannak olyan gyerekek is, akik ugyan nem beszélnek erről, de láthatjuk, hogy megváltozik a magatartásuk, szorongóvá válnak a hírek hallatán. Rájuk érdemes figyelni, mert vannak, akik a játékukban játsszák ki ezeket magukból, ami lehetőséget adhat beszélgetésre is számukra, különösen ha kisebb gyerekekről van szó.

Mi legyen a fotókkal, élő közvetítésekkel?

Nagyon nagy a gyerekek kitettsége az erőszakos tartalmaknak a közösségi médiában, még akkor is, ha szülő korlátozza ezeket. Bárhol rábukkanhatnak ilyesmire, például a nagyobb testvér eszközén vagy iskolán kívüli tevékenységeken. Ám ezzel együtt is jó, hogyha a szülők ebben az időszakban korlátozzák a gyerek médiafogyasztását, és a sajátjukat is, figyelmeztetett a mentálhigiénés szakértő. Ha ugyanis folyamatosan be van kapcsolva például a televízió, akkor felbukkanhatnak olyan traumatikus jelenetek, amiket kisebb gyerekeknek nehéz feldolgozni, sőt a nagyobbak számára is okozhat félelmeket.

Ilyenkor inkább olyan tevékenységekre helyezzük a hangsúlyt, amik teljesen mások, vagy amik lehetőséget adnak a mozgásra, kültéri tevékenységekre, hogy a háborús helyzet, hírek okozta stresszt le tudják vezetni vagy akár ki tudják beszélni magukból a gyerekek.

Mindemellett erősítsük meg őket abban, hogy teljesen rendben van, hogyha ők megijednek, hogyha félelmet kelt bennük egy-egy ilyen hír- tanácsolta a szakértő.

"Érdemes úgy elmagyarázni ezeket az információkat, hogy legalább mi ne ijesszünk rájuk közben, de azt nem szabad eltitkolni, hogy ez igenis lehet feszültségkeltő. Ugyanakkor meg kellene világítani egy másik szemszöget is, hiszen vannak az idegen országokban olyan felnőttek, akik nem szeretnék a háborút és nem akarják azt, hogy ez megtörténjen. Már ez is vigasztaló lehet a gyerekeknek."

Bevallja a szülő, ha ő is meg van ijedve?

A gyerekek az "érzelmi csápjaikkal" általában leveszik, hogy milyen állapotban van a szülő vagy a pedagógus, és az példaértékű számukra, lemodellezik őket.

"Ha tehát egy szülő fél, retteg vagy stresszben van, akkor nem számíthat másra, mint hogy ezt is átadja gyermeke számára. Éppen ezért ilyen nehéz időszakban nagyon fontos, hogy a szülők figyeljenek a saját mentális egészségükre, és ha kitapasztalták, hogy mivel tudják levezetni a szorongásukat, a stresszt – például sporttal –, akkor helyezzenek arra hangsúlyt a napjaikban. Nekik is jó állapotban kell ugyanis ahhoz lenniük, hogy a gyermekeik is jó állapotban legyenek."

Ez utóbbi ügyben persze nincs könnyű dolga a felnőtteknek, hiszen még koronavírus-járvány van, közben választási kampány és most háború. Nem szabad azonban indulatosan vagy leegyszerűsítve válaszolni a gyereknek.

A szakember figyelmeztetett: azt, amit és ahogy a szülők mondanak, a gyerekek akár szó szerint visszamondják osztálytársaiknak, barátjuknak, éppen emiatt nem mindegy, hogy egy háborús helyzet vagy egy válság kapcsán miket fogalmaznak meg.

"Sztereotípiákat, előítéleteket erősítenek, ellenségeskedést szítanak népek között a megnyilvánulásaikkal, vagy pedig békére törekszenek? Fontos, hogy elmondják: az erőszak nem szül konstruktív megoldást – de hogyha saját beszédük által épp az ellenkezőjét mutatják, akkor ez nem lesz hiteles a gyerek előtt. Nem mindegy tehát, hogy milyen magokat hintenek el a gyermekek szívében, elméjében azáltal, hogy ők hogyan mutatják be ezt a helyzetet. Fontos lenne most is inkább a toleranciát, az empátiát megerősíteni a gyermekekben. Érdemes azért olyan hősökre, jó példákra felhívni a figyelmet, akik inkább azt erősítik bennük, hogy kaphatnak választ a kérdéseikre. Például olyan karitatív szervezetek tevékenységeit is be lehet mutatni, mint a Vöröskereszt, amely számos ország áldozatain segít, béke és háború idején is."

Az önazonosság fontosságára olyan tekintetben is felhívta a figyelmet Bereczki Enikő, hogy ha a szülő arról beszél, hogy ki kell tartani és minden rossznak vége szakad, ám közben látja a gyermek, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlik, elengedi magát és egy zokogórohamban tör ki, vagy hogyha agresszív magatartást tanúsít, akár a közösségi médiában olyan kommenteket ír le, amik inkább az uszításra, a bűnbakkeresésre irányulnak, akkor sem azt nem lehet várni tőle, hogy megnyugodjon, sem azt, hogy ilyen helyzetekben helyt tudjon majd állni és az embertársai felé empatikusan tudjon megnyilvánulni. Sőt, azt sem, hogy odafigyeljen a kiegyensúlyozott hír- és médiafogyasztásra. 

 

Nyitókép: SDI Productions/Getty Images

Forrás: https://infostart.hu; Infostart/InfoRádió-Herczeg Zsolt 

 

2022. március 11., péntek

Kötődő nevelés - Mit kell tudni róla?

A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési irányzat, amely arra irányul, hogy gyerek és szülők között erős, stabil érzelmi kötődés jöjjön létre. Más szóval egy olyan szülői hozzáállásról van szó, amely a szülőkből és a gyerekből is a legjobbat képes kihozni.

 


 

 

 

 

 

 

Maga az elnevezés magyarra fordítva nem túl szerencsés. A kötődő nevelés, mint gyermekgondozási, gyermeknevelési irányzat ugyanis azt sugallja, hogy vannak, akik akarnak kötődni a gyermekükhöz, és ezek szerint, ha vannak másfajta irányzatok is, akkor kellenek lenni olyan szülőknek is, akik nem akarnak kötődni vagy legalábbis nem olyan fontos ez számukra. Ez nyilván nem így van. Megkockáztatom, hogy minden szülő vágya az, hogy erős érzelmi kötelék és kötődés legyen közte és a gyermeke között. Az elnevezés körüli elidőzés nem a szavakkal való zsonglőrködés, ugyanis pont ez az elnevezés teszi támadhatóvá az irányzatot és annak képviselőit.

Dr. William Sears definiálta a kötődő nevelést (attachment parenting eredetileg), magyarul talán szerencsésebb lenne válaszkész gondoskodásnak nevezni azt a fajta hozzáállást, amely a babára nem mint valamiféle megoldandó problémára, idomítani való kis meleg csomagként tekint, akinek az egyetlen feladata az, hogy minél kevesebb galibát okozzon a szüleinek. Hagyja őket aludni éjszaka, ne sírjon és legyen jó baba. Ami nagyjából azt jelenti, hogy legyen láthatatlan és ne akarja minduntalan felhívni magára a környezete figyelmét.
Sears nem tett mást, mint egy már évszázadok óta létező anya-baba (szülő-gyerek) együttélést, anyai gondoskodást definiált, amely a természeti népeknél nem halt ki, ellentétben az iparosodott társadalmakkal. Utóbbiaknál azért is annyira népszerű ez az irányzat, mert valami nagyon ősi, nagyon természetes és szeretettel teli együttélést vezet be újra a köztudatba, amit sajnos idővel elfelejtettünk.
 
A kötődő nevelés egyik nagy mágiája, hogy arra irányítja a figyelmünket, hogyha a gyermek születésétől fogva (vagy tán még előtte) tiszteletet, empátiát és szeretet kap, akkor ez nem csupán a szüleivel való kapcsolatát teszi erőssé, hanem megtanítja arra is, hogy hasonlóképpen empátiával, tisztelettel viszonyuljon másokhoz, pont úgy, ahogy hozzá is viszonyultak. Megtanítja szeretni, elfogadni, bízni önmagában és a világban is. Arra tanítja meg, hogy a világ érdekes és biztonságos hely, ahol az emberek közötti kapcsolatok minősége az, ami igazán fontos.
A kötődő nevelés alapelve, hogy az érzelmi szükségletek éppen olyan fontosak egy baba és kisgyermek életében, mint a testiek. Tehát a testkontaktus, a szeretgetés éppen annyira fontos, mint a táplálás vagy az öltöztetés. Éppen ezért az egyik alappillére a hordozás és a szoptatás, utóbbi természetesen nem jelenti azt, hogy egy tápszeres babát ne lehetne kötődve gondozni.
 
A másik alappillére a válaszkészség. Mit is jelent ez?
Amikor egy kisbaba megszületik, teljesen életképtelen. Egyedül nem tud enni, ha éhes, inni, ha szomjas, felöltözni, ha fázik, kitakarózni, ha melege van, megmosakodni, ha koszos, sőt azt is tudjuk, hogy testhőmérséklete és légzése is stabilabb a szülő közelében. Sőt mi több, ezeket a szükségleteit kifejezni sem tudja árnyaltan, egyet tud tenni, sírással jelezni, ha valami nem komfortos számára. Úgy is fogalmazhatunk, hogy szükséglény, és a gondozója - a kezdeti időkben elsősorban az anya- feladata nem más, mint, hogy kielégítse a baba szükségleteit. Még annak az árán is, ha számára ez fárasztó, nehéz, küzdelmes. Pont ezért van ez így, mert a baba egyedül képtelen bármire is.
 
A szükségletek kielégítése csak akkor nyújt biztonságot, kiszámíthatóságot a babának, ha igény szerint történik, méghozzá az ő igényei szerint. Akkor lehet testközelben, amikor csak szükségét érzi, akkor szopizhat, amikor arra van szüksége, akkor vigasztalják meg, amikor arra vágyik.
És pont itt van a lényeges különbség minden más nevelési irányzattal szemben: nem arról van szó ugyanis, hogy beidomítjuk a babát arra az életritmusra, amely kényelmes és tervezhető a szülőnek, hanem arról, hogy figyeljük a baba jelzéseit, gondoskodunk róla akkor is, ha mondjuk éppen óránként akar szopizni. Nincsenek alvástréningek, nem hagyjuk sírni, stb. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a babának (később a gyermeknek) milyen alapvető biológiai, érzelmi, testi igényei vannak (amelyek ugye változnak az idő előrehaladtával), ezeket elfogadjuk és a baba igényei szerint járunk el.
 
Azzal, hogy nem mi irányítjuk a baba szükségleteit, hanem kielégítjük azokat, nem csupán azt érjük el pl. hogy elegendő tej fog termelődni, hanem azt is, hogy megismerjük a baba ritmusát, egyéniségét. Ez pedig azzal jár, hogy a szülő egyre jobban megismeri a gyerekét, kész arra, hogy válaszokat adjon neki, amikor arra szüksége van (mondjuk megöleli, amikor sír), ennek pedig az az eredménye, hogy a gyermek bízni fog a szülőben. Tulajdonképpen a kötődő neveléssel sokkal természetesebb és örömtelibb lehet az együttlét a gyermekünkkel.
 
Általában azokat a szülőket, akik igény szerint szoptatnak, hordoznak, teljes természetességgel alszanak együtt a kisbabájukkal és minden rezdülésükre odafigyelnek (később nem erőltetik agyon, hogy minél gyorsabban ugyanazt egye a gyermek, mint a felnőttek, nem presszionálják a szobatisztaságra, sem arra, hogy másfél évesen egyedül öltözzön) gyakran éri az a vád, hogy elkényeztetik a babát, nem nevelik önállóságra. Ez totális félreértése a kötődő nevelésnek. Valójában éppen fordítva van.
 
Azok a gyerekek, akiket első perctől kezdve idomítanak, nem veszik fel őket, amikor sírnak, azt tanulják meg, hogy senki nem reagál a jelzéseikre. Egyedül vannak és beletörődnek ebbe az egyedüllétbe. Mivel egy kisbabának az anya jelenti a világot, ezért minden anyai válasz egyben a külvilág jellemzője is lesz. Azzal nem lehet egy babát elkényeztetni, ha reagálunk rá, ha ölelgetjük, babusgatjuk. A bizalmat és a biztonságérzetet viszont könnyű leépíteni azzal, ha magára hagyjuk.
 
Az önállóság elég hasonlóképpen pont fordítva működik: minden gyerek akkor lesz önálló, amikor megérik rá, amikor annak eljön az ideje. A nagyon szoros szülő-gyerek kapcsolat fokozatosan enged, engedik egymást a felek, az önállóság felé. Teljesen egyéniség függő, hogy ez kinél mikor következik be.
Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a baba biztonságigénye, ha túlságosan korán önállóságra kényszerítik, amikor erre még nem érett meg, akkor jóval tovább megmarad a függés, akár megmaradhat örökre.
 
A kötődő nevelés tehát nem más, mint a világ legegyszerűbb módja ahhoz, hogy békében, empatikusan és szeretettel lehessünk együtt a gyermekünkkel, megadva neki azokat a testi és érzelmi szükségleteket, amelyeket igényel. Ez a gyereknek és a szülőknek is erős kötődést jelent egymás iránt és a lehető legjobbat hozhatja ki mindenkiből, sokkal egyszerűbbé és könnyebbé téve a hétköznapokat.

Forrás: https://www.babaszoba.hu

 

 

Hová ez a nagy rohanás? Miért siettetjük a fejlődést? - Popper Péter gondolatai a gyereknevelésről és a túlzott aggódásról

Rossz irányba haladunk, lassítanunk kellene - állította a 2010-ben elhunyt kiváló pszichológus, egyetemi tanár, író, Popper Péter.

 


 

 

 

 

 

 

 

Változik a világ: az örökös rohanás korát éljük. Minden irányból elvárásokba ütközünk, melyeknek igyekezünk mindenáron megfelelni - az őrült verseny már születésünk pillanatában elkezdődik.  Folyton azt lessük, megfelelően fejlődik-e gyermekünk, nincs-e lemaradva kortársaihoz képest? 

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke semmilyen téren ne legyen elmaradva - ami teljesen érthető és jogos vágy -, azonban egyre többen vélik úgy, hogy egy kissé túlzásba visszük az aggódást.

Ha a barátnőnk gyereke már akkor szobatiszta, amikor mi még csak messziről nézegetjük a bilit, ha előbb kezd el gügyögni, ha hamarabb fordul át a hasára, ha már szalad, amikor a mi kicsikénk még csak kapaszkodva tud totyogni, bepánikolunk és rohanunk vele a fejlesztőhöz, orvoshoz, terápiára, bárhová, ahol azt reméljük, segítséget kapunk a hátrány behozásához, pedig erre nem lenne minden esetben szükség. Ha nem áll komolyabb egészségügyi probléma a háttérben, nem kellene folyton ezeken rágódnunk, hisz előbb vagy utóbb úgyis mindent megtanul gyermekünk, amit kell.

Persze nem könnyű ez manapság, amikor a tudomány ilyen határozott elvárásokat állít elénk, s meg van szabva, hogy mikor kell elkezdeni beszélni a kicsinek, mikor kell felállnia, vagy épp hány éves korára kell elsajátítania a szobatisztaságot.
A társadalom sem könnyíti meg a szülők életét: mindannyiunknak ismerős lehet a pillanat, amikor összesúgnak a hátunk mögött, vagy lesajnáló pillantásokat vetnek ránk csak azért, mert úgy gondolják, gyermekünk nem teljesít úgy, ahogy az elvárt lenne.

Érdemes elolvasni a témáról Popper Péter gondolatait, melyektől talán fellélegezhetünk egy kicsit. Dönthetünk úgy, hogy mostantól nem törődünk az elvárásokkal. Megfogadhatjuk, hogy innentől kezdve inkább arra figyelünk, hogy kiélvezzük ezeket a soha vissza nem térő éveket, melyek egyébként is túl hamar elrepülnek. Ha így teszünk, akkor célt ért az üzenet és megszabadulhatunk a sok évet végigkísérő felesleges stressztől és aggodalomtól, könnyebbé téve így gyermekünk életét is.


"Ha egy gyerek hatévesen nem köszön, miért baj?

Majd köszön húszévesen.

Ha egyévesen nem szobatiszta, miért baj?

Igen kevés lány pisil be a nászéjszakán.

Svédországban nem probléma, ha a gyerek nem tud számolni másodikban.

Van ideje negyedikig. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek?

Lényeg, hogy mikorra felsőbe megy tudja azokat.

Az egyik kislány 12 évesen kezd menstruálni, a másik 14 évesen.

Ha testileg hagyom ezt a “szabadságot”, szellemileg miért nem?

 

Miért kell siettetni a fejlődést?

Hová ez a nagy rohanás?

Mit csinálunk magunkból és a gyerekeinkből ebben a nagy rohanásban?

Ha megfigyeljük a nagy zsenik gyerekkorát a következőt vesszük észre: lassan bontakoznak ki.

A zseniális emberek többsége eléggé málé a fejlődés korai szakaszában.

Későn érők.

Ha egy gyerek olykor kissé elmaradottabbnak néz ki a társaihoz képest attól még nem biztos, hogy ez rossz jel.

Mindig is mondtam, hogy az irodalomból sokkal több pszichológiát tanultam, mint a tankönyvekből.

Azt ugyan nem tudom, hogy mivel lehetne az életet jobb nívóra emelni, de azt biztos, hogy lassítani kell. Biztosabbnak lenni saját magunkban, mert az élet mindazt az alaptudást és készséget megadja, amire alapvetően szükségünk van.

Nagyon sokan azt hiszik, hogy könyvből meg lehet tanulni, hogyan lehet jó anyának lenni.

Dehogy lehet!

Ehhez belső biztonság kell!"

/Popper Péter/

Popper Péter évtizedeken át volt hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa. Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak. Ahogyan csak tudott - könyvekkel, előadásokkal, újságcikkekkel, rádiós és televíziós interjúkkal - segített a szülőknek eligazodni a gyereknevelés nehézségei között. 
A Magyar Köztársaság Középkeresztjével, Török Sándor díjjal, Fehér Rózsa díjjal és Demény Pál emlékéremmel tüntették ki.

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Németh Noémi
Kép: langll / Pixabay

 

 

 

Kreatív gyerekek- Fakanálbábuk

A fakanálbábuk tetszés szerint díszíthetők, bábozáshoz, de dísznek is alkalmasak. Elkészítésük egyszerű, felnőtt segítséget sem igényel. 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kedves kis fakanál bábukhoz nem szükséges semmilyen különleges anyag. Olcsón, gyorsan elkészíthető, s a gyerekek is nagy örömüket lelik benne. Konyhadísznek is alkalmasak, de bábozáshoz is használhatók. A leírásban egy alap bábot készítünk el, mely tetszés szerint tovább díszíthető.

Szükséges eszközök:

Fakanál
Ragasztó
Öntapadós szemek
Egy kisebb golyó
Olló
Zsenília drót

Elkészítés

1. A fakanalat fessük be egy tetszőleges alapszínnel, majd hagyjuk megszáradni. Ha azt szeretnénk, hogy vízálló is legyen, lakkozzuk le.
2. Ha megszáradt a fakanál, domború felére ragasszuk rá a két szemet.
3. Ragasszuk a szemek alá a golyót, ez lesz az orra.
4. Fessük meg a bábú száját. Ha férfi alakot szeretnénk, szalmából szakállat is ragaszthatunk neki.
5. A zsenília drótokat vágjuk egyforma darabokra, majd tekerjük rá a fakanálra, s húzzuk le róla, így göndör fürtöket kapunk.
6. A kész drótokat ragasszuk a fakanál tetejére.

Tipp:

1. Ha lány bábut készítünk, szaténszalagból masnit is tehetünk a hajába.
2. Ha van maradék anyagunk, ráragaszthatjuk a bábura, így ruhája is lesz.
3. A megmaradt drótból kezeket, lábakat is hajthatunk a bábunak.

 

 Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kókai Kata

 

 

Sok szülőnek fogalma sincs róla, milyen nagy szükségük van a gyerekeknek az ölelésre, szeretgetésre

Az ölelés maga az élet.  



 

 

 

 

 

 

"Szia"- köszönt el az anyuka reggel a lányától és már indult is. Amikor látta, hogy Fannival hosszan megöleljük egymást, megjegyezte: "Az én lányom nem szereti, ha megölelik."

Néhány hét elteltével ugyanez a kislány 3 társával együtt minden áldott nap üdvrivalgással fogadott és csüngött rajtam. Fanni iszonyú féltékeny volt, és a maga 4 éves módján azon háborgott, hogy miért nem a saját anyukájukat ölelgetik a kis társai. 

Ez a jelenet az iskolában is megismétlődött. Amikor megérkeztem Fanniért, egy kisebb csapat gyerek rohant oda hozzám egy ölelésre. Fanni már jobban kezelte a helyzetet, mint az oviban, de amikor az egyik kislány "Mama!" felkiáltással ugrott a nyakamba, kiverte nála a biztosítékot. 

"Miért szólít mamának? Azt hiszi, hogy te vagy az anyukája?" fortyogott hazafelé.

Azt már megszoktam, hogy a gyerekek szeretnek és körém gyűlnek, de ez az érzelmi kitörés engem is meglepett. Mekkora fokú szeretethiány kell ahhoz, hogy egy iskoláskorú gyerek egy idegen nőt mamának szólítson? 


Sok gyerek még a rendelőbe is örömmel jár egy kis figyelemért

Néhány napja egy gyermekorvosi rendelőben asszisztensnőként dolgozó anyukával beszélgettem. Szomorúan mesélt a tapasztalatairól. Arról, hogy egyre több gyerek megy örömmel a rendelőjükbe, tudván, hogy ott őszinte odafigyelést és szeretet kapnak. Arról, hogy indulás előtt még vissza-visszaszaladnak egy ölelésre. 

Azt minden anyuka tudja, hogy a gyermeke számára az enni- és innivaló létfontosságú. Azt már kevesebben, hogy a testi kontaktus, az ölelés és a szeretet kimutatása ugyanennyire nélkülözhetetlen.

Kísérletek bizonyítják, hogy a háborúk idején árvaházakban nevelkedett gyerekek megálltak a fejlődésben, annak ellenére, hogy teljes ellátásában részesültek. Ott ugyanis csak a fizikai igényeiket elégítették ki: kaptak ételt, italt, tiszta ruhát. Az anyai gondoskodás és szeretet hiánya ijesztő változásokat produkált a gondozott babák állapotában. A csecsemők elvesztették az étvágyukat, levertek és kedvetlenek lettek. Minél tovább tartott a szeretet nélküli állapot, annál komolyabb károkat okozott a kicsik szervezetében. 

Egy Romániában folytatott kutatás arra mutatott rá, hogy a korai éveiket árvaházban töltő emberek agyszerkezete maradandóan károsodott. Minél tovább voltak árvaházban, annál kisebb volt az agyuk mérete. Hiába kerültek később szerető családba, a csecsemőkori szeretethiány okozta változásokat nem tudta semmi felülírni.

Harry Harlow 1950es években rhesus majmokon végzett kísérlete arra világított rá, hogy a testi kontaktus a táplálkozásnál is fontosabb lehet egy gyermek életében. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a gyermek táplálását el szabad hanyagolni - a szerk.)

Az ölelés ugyanis maga az élet a gyermekeknek. Az állatvilág még tudatában van ennek, a madarak a testükkel melengetik a fiókáikat, az emlősök összebújva alszanak a kölykeikkel. Sőt, sok állatfaj felnőve is igényli a szoros kontaktust a fajtársaival. 

Mi emberek sem működünk másképp. Szükségünk van arra, hogy érezzük a felénk áradó szeretetet, azt, hogy fontosak és értékesek vagyunk. A szakemberek szerint napi 8 ölelésre van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

Öleljétek hát meg a gyermekeiteket minden áldott nap és éreztessétek velük, hogy mennyire fontosak számotokra!

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Kerékgyártó Andrea
Kép: Depositphotos.com


 

 

A gyerekek közötti nagy korkülönbség előnyei és kihívásai szülői szemmel

Bármi is az oka annak, hogy még nem szeretnél újabb babát vállalni - nem állsz még készen, egy betegség, anyagi probléma, termékenységi nehézség, vagy bármi más -, de azon töprengsz, hogy ideális lenne-e a gyerekek közötti nagy korkülönbség?

 


 

 

 

 

 

 

Azon gondolkodsz, milyen hatással lenne gyermekeidre, a házasságodra/párkapcsolatodra, az életetekre, és arra, hogy a lehető legjobb szülője lehess a gyermekeidre, ha később, nagy korkülönbséggel születne még egy gyermeked? Sokakban felmerülnek hasonló gondolatok, aggodalmak.
Természetesen minden család más, és ami az egyik esetben beválik, az másoknál nem biztos - ennek ellenére a verywellfamily.com mégis felhívja a figyelmet néhány dologra, amit érdemes lehet szem előtt tartani.

 

Milyen előnyei lehetnek a nagy korkülönbségnek?

Minden gyermek egyéni figyelmet kaphat

Ha a gyerekek korban egymáshoz közel születnek, szinte lehetetlennek tűnhet, hogy mindegyikükre külön figyelmet fordítson a szülő. Valakinek mindig szüksége van egy szundira, pelenkázásra, etetésre vagy uzsonnára, és szinte állandó felügyeletre.
Nagyobb korkülönbség esetén eltölthetsz néhány órát a kisebb gyermekeddel, miközben a nagyobb egyedül játszik, vagy éppen iskolában van. A nagyobb gyermekeddel pedig lehetsz kettesben, amikor a kisebb szundikál.

 

Van egy kis "pihenés" a gyerekek között

Gondoskodni a kisgyermekről megterhelő lehet, hiszen az alváshiány, az etetések, a szundiidők és a végtelennek tűnő pelenkázás között a kicsik nevelése igencsak intenzív és kimerítő. Ha egy kicsit nagyobb korban a távolság a gyerekek között, akkor nagyobb eséllyel tudsz többet aludni néhány éven át, mielőtt ismét kezdődik az éjszakázás. Így jobban felfrissülve vághatsz bele ismét a babázásba.
 

Kevesebb lehet a testvéri rivalizálás

Ha egy kicsit távolabb állnak egymástól korban a gyerekek, kisebb az esélye annak, hogy versengeni akarjanak egymással. Nagyobb valószínűséggel járnak különböző oktatási intézményekbe, különböző a baráti körük, és különböző fejlődési szakaszokra és célokra koncentrálnak. De ez természetesen nem mindenkinél van így, és még nagyobb korkülönbség esetén is versenghetnek a gyerekek, például a szülő figyelméért. De ha legalább az egyik gyermek már idősebb, általában könnyebb megoldani a vitákat.

 

Időnként a nagyobb vigyázhat a kisebbre

Ha több év telik el a testvérek születése között, idővel eljön az a pont, amikor a nagyobb gyermek felügyelhet a kisebbre. A teljes értékű bébiszitterkedés, amikor a kisebb gyermeket a nagyobbal ketten otthon tudod hagyni, valószínűleg csak azután lesz lehetséges, ha az idősebb gyermeked már tinédzser.

 

A nagyobb gyermek felelősséget tanulhat, a kisebb pedig az idősebbtől leshet el dolgokat

Ha a nagyobb gyermeked részt vesz olyan feladatokban otthon, mint a kisebb testvére gondozása, az felelősségre taníthatja. Ő lehet a fiatalabb gyermeked példaképe, aki mindazt megtaníthatja a kicsinek, amit tud.

 

A nagyobb korkülönbséggel járó kihívások

Úgy érzed, mintha soha nem érnének véget a baba-évek

A nagy korkülönbség esetén szünetet tudsz tartani a babázások között, de így szinte soha nem érzed úgy, hogy minden babás dolog már valóban mögöttetek áll. Ez nehéz lehet, ha a munkába való visszatérést vagy akár csak egy családi nyaralást tervezel.

 

Nem egyszerű olyan tevékenységeket találni, amelyek minden korosztálynak megfelelnek

Az egyik legnagyobb kihívása a gyerekek közötti nagy korkülönbségnek az, hogy szinte lehetetlen olyan tevékenységet találni, amely mindkét gyermekedet érdekli. Lehet, hogy a kicsi minden pillanatban, amikor csak lehet, kint játszana, míg a nagyobb már nem szívesen megy ki a játszótérre. De a családi nyaralás, vagy társasjátékos este megszervezése is nehezebb, ha a gyerekek érdeklődési köre teljesen eltérő.
 

A későbbi gyermekvállalásnak lehetnek kihívásai a terhességet tekintve

Ha a gyerekek közötti nagyobb korkülönbség azt jelenti, hogy a következő gyermek 35 éves vagy idősebb korodban születik meg, akkor tisztában kell lenni a nehezebb fogantatás, a terhességi szövődmények, a vetélés és a veleszületett állapotok kockázataival.
Minden nő és minden terhesség más, ezért fontos, hogy beszélj az orvosoddal, ha bármilyen kérdésed vagy aggodalmad lenne egy jövőbeli terhességet illetően.

 

Kihívást okozhat a napi időbeosztás összehangolása

Az eltérő érdeklődési körű gyerekek tevékenységei mellett a kisebb és nagyobb gyermek mindennapi programjainak összehangolása is bonyolultabb lehet. Lehetséges, hogy a kicsinek éppen akkor kell szundiznia, amikor a nagyobbat fociedzésre kell vinni. A gyerekek teljesen más oktatási intézménybe járhatnak, eltérő napi kezdési és befejezési időpontokkal. Előfordulhat, hogy a kicsinek már este 7 órakor aludnia kell, míg a nagyobb sokáig ébren maradna.

 

Előfordulhat, hogy másoknak furcsa lehet a döntésed

Te magabiztos vagy a döntésedet illetően, de lehetséges, hogy mások az életedben furcsállni fogják a nagy korkülönbséget a gyerekek között. De a fontos az, hogy ez a te családod és a te döntésed, és nem az, hogy mások erről mit gondolnak. A leginkább az számít, hogy a te családodnak mi az, ami a legjobb, ami működik.
 
 
 
 
Forrás: https://www.babaszoba.hu
Fotó:  Fotó: Getty Images

 

 

Hogyan oldjuk a gyerek félelmét, szorongását? - A szakértő szerint ez a legrosszabb, amit tehetünk

Rágja a körmét, a szájába tömködi a kezét, üti a fejét, bepisil éjszaka, pedig már régóta szobatiszta. Elkezd tikkelni, csavargatja vagy tépegeti a haját. Ezek a jelek mind arra utalhatnak, hogy a gyerek szorong. A legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk, ha elvesszük tőle azt, ami a feszültségét oldja, például a cumiját, vagy egyfolytában rászólunk, hogy ne csinálja. Szakértő segítségével mutatjuk meg, mit tehetünk, hogy elmúljon a szorongás.

 


 

 

 

 

 

 

 

A szorongás kezelése gyermekkorban

Jelek, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekünk szorong

A kisebb gyerekek még nem tudják elmondani, hogy miért szoronganak. Mégis sokféleképpen jelzik a külvilág felé, hogy baj van.

Például látszólag minden rendben van, napközben sokat mosolyog, de

  • éjszakánként azonban bepisil, pedig már régóta szobatiszta,

Látszólag semmi baj az új ovival, vidáman megy minden nap és bent sincs rá panasz, de otthon

  • kezelhetetlen, nagyon anyás, sokat sír,

Úgy tűnik, szereti az új lakást/házat és nem viselte meg a költözés, de

  • rágja a körmét,
  • csavargatja vagy tépkedi a haját,

Puszilgatja és szeretgeti a kistestvérét és nem tűnik féltékenynek, mégis

  • ütögeti a fejét,
  • a felnőttekkel szemben agresszív megnyilvánulásai vannak,
  • tikkel, stb.
     

"A gyerekek a felnőttek viselkedésének a tükrei. Folyamatosan jeleznek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy valamiből elegük van, vagy valami nagyon bántja őket. Ez megnyilvánulhat egy krónikusan visszatérő náthában is" – mondja Horváthné Iványi Erika, kineziológus, aki sok hasonló esettel találkozott már.

"Volt egy olyan kisfiú, akinek az apukája katona volt és emiatt nagyon keveset volt otthon. Az anyuka 3 gyerekkel volt otthon egyedül, ez a kisfiú volt a legnagyobb. Mindenre agresszióval válaszolt, ami mögött az apahiány állhatott: vagyis apát én nem érdeklem, nem vagyok jó neki, stb. Emiatt alakulhatott ki nála a szorongás."

Egyes élethelyzetek fokozottan előidézhetik a szorongást a gyerekeknél, ezek:

  • a válás,
  • a költözés,
  • a kistestvér születése,
  • a bölcsödei vagy óvodai beszoktatás,
  • egy új óvoda vagy iskola,
  • vagy bármilyen nehézség a család életében, például betegség, halál.

"Még ha nem is beszélnek előtte róla, a veszekedések nem a gyerek előtt történnek, attól még megérzi, hogy baj van és elkezdhet szorongani" – mondja a szakértő, aki szerint azonnal segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, hogy ez az állapot már régóta tart és mi nem tudjuk megoldani.
 

Hogy múlik el a szorongás?

 

A legfontosabb leszögezni, hogy a körömrágás vagy a visszatérő ujjszopás, stb. nem gyereknevelési kérdés. Az a legrosszabb, amit tehetünk, ha a tünetet akarjuk megszüntetni.

"Sokszor mondják, hogy kinövi, én úgy gondolom, hogy ez úgy lehetséges, ha megoldódik a probléma, például sokat veszekednek a szülők, aztán elválnak."

Vagyis a probléma gyökerét kell megtalálni, azt kezelni, és utána magától elmúlik a szorongás és annak tünetei is.

A kineziológus szerint:


1. Ilyenkor nagyon fontos a szülő jelenléte

"Akár egy mesével vagy szerepjátékkal ki lehet bogozni, hogy mi a probléma, az is lehet, hogy az óvónéni leszidta, amit még nem tud elmondani, és úgy jön ki rajta, hogy elkezd tikkelni."

 

2. A problémát és nem a tünetet kell kezelni

Vagyis az nem segít, ha folyton rászólunk a gyerekre, hogy ne rágja a körmét, esetleg bekenjük neki valami erőssel, aztán pedig magára hagyjuk. Sokkal többet ér, ha átöleljük, beszélgetünk vele, megpróbáljuk megfejteni, mi okozza a szorongását, és azt kezeljük. Például ha a testvérére féltékeny, akkor megpróbálunk több időt tölteni vele.


3. Teret adunk annak, hogy valamilyen más módon vezesse le a feszültséget

"Volt egy kisgyerek, akinek azt javasoltam, hogy a kedvenc színű zsírkrétájával nagyon erősen rajzoljon össze egy papírt."

De segíthet még a:

  • gyurmázás,
  • mesélés,
  • bábozás,
  • ujjfestés,
  • hancúrozás, birkózás,
  • sok ölelgetés, szeretgetés,
  • sok szabad játék a jó levegőn.
     


Forrás: https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

Indexkép: Depositphotos.com


 

Babamasszázs - Meghitt érintések csecsemőknek

Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a csecsemők, akik "kézzelfoghatóan" szoros szülői kapcsolatban nevelkednek, vagyis gyakran simogatják, megérintik őket, jobban fejlődnek, mint azon társai, akik kevesebb figyelmet kapnak.


 

 

 

 

 

 

Ázsiától Európáig

A babamasszázs hagyománya Indiából származik. Már az ősi időkben anyáról gyermekre szállt a masszázs tudománya. Azt szinte mindenki tudja, hogy a babáknak szükségük és igényük is van az ölelésre, az érintésre, az odabújásra. A masszázs egy olyan testi kontaktuson alapuló kommunikáció, amely szavak nélkül is képes érzelmeket, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugározni.
A rendszeres csecsemőmasszírozás nemcsak erősebbé fűzi a gyermek kapcsolatát a szülőkkel, hanem növeli a gyermek szervezetének ellenállóbb képességét is. Az érintés, simogatás, masszírozás a figyelem, az odafordulás fizikai megnyilvánulásai.
Az ilyen típusú érintéseknek kétségkívül feszültségoldó hatásuk van,  mind a babára, mind a szülőre nézve. Azokban a családokban, ahol a gyermekek nap mint nap megkapják a simogatást, a testi érintést, ott a babák egészségesebben fejlődnek, kiegyensúlyozottabban lesznek, és immunrendszerük is fejlettebbé válhat. Az ilyen gyermekek általában jól is alszanak.

 

Érintések értéke

A babamasszázs sokkal többet jelent a kicsinek a testi örömnél, segít megőrizni egészségét, testi-lelki jólétét. A masszázs által az édesanya erősíti anyai érzéseit, az apák pedig közelebb kerülnek gyermekükhöz, és e meghitt kapcsolattal könnyebbé teszik a kialakuló kötődést. A babamasszázs olyan bensőséges légkört teremt, amely során még szorosabbá alakul ki az egymáshoz tartozás.
A masszírozott csecsemők az érintésekkel együtt bizalmat, szeretetet kapnak, amelyet magukkal visznek felnőtt életükbe is, s ezáltal testük, lelkük kapcsolataik felnőtt korukban is egészségesek lehetnek. Koraszülött, esetleg sérült kisbaba esetén is a masszázs segítséget nyújt abban, hogy hamarabb kialakuljon az egyensúlyi állapot a kisbabában.
A masszázs élménye a szülőknek és a kisbabának is egyaránt, hasznos. A babamasszázzsal jól stimulálhatjuk a kisbaba bőrét, a légző- és keringési rendszerét, elősegíthetjük izomrendszere fejlődését, és támogatja a mozgásfejlődést. A masszírozott kisbabák súlygyarapodása és fejlődése kiegyensúlyozottabb, továbbá a masszázs segíti a bélgázok kiürülését, és a puffadás okozta rossz közérzetet javítja.

 

Mikor kezdjük, meddig tartson?

A babamasszázs, mint simogató érintés, már akár újszülött kortól elkezdhető. Magyarországon több lehetőség van, hogy a babájukat masszírozni kívánó szülők megtanulják a babamasszázs fortélyait. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az ideális életkor 2-3 hónapos korban történő kezdést javasol. A babamasszázs akkor a leghatékonyabb, ha rendszeresen végzik. Az rendkívül hasznos lehet, ha a babamasszázs állandó napi programponttá válik.
Az újszülöttek masszázsa ne tartson öt percnél tovább, de ha a gyermek elérte az 1-2 hónapos kort, akkor növelhetjük a masszázsra fordított időt 8-10 percre. Végezhetünk lazító vagy frissítő masszázst. A frissítő masszázs reggeli programpont legye, este viszont a lazító masszázs alkalmazása javasolt. A csecsemőmasszázsnak negatív hatása nincs. A masszázst nem csak csecsemőkön lehet alkalmazni, hanem ahogy nő a gyermek speciálisan változtatott formában egész a kamaszkor végéig is.

 

Ne feledjük!

Masszírozás előtt fontos eltávolítani az ékszereket, gyűrűket, órát, majd alaposan kezet mosni, és hideg kézzel ne nyúljunk a kisbabához.
Fontos, hogy a baba a masszázs alatt biztonságos pozícióban legyen, ne tudjon legurulni, leesni. Csecsemők és egy éven aluli gyermekek arcára pedig semmilyen olajat ne tegyünk, mert könnyen a szemükbe folyhat. Ha a baba oltást kapott,  két-három napig nem szabad masszírozni, és beteg , lázas állapotban sem.
A babamasszázst általában etetés után legalább fél órával ajánlott végezni, és hastájékon mindig az óramutató járásával megegyező irányban végzendő. Természetesen, ha a köldökcsonk még nem gyógyult be teljesen, akkor a hasat és a köldök környékét ne masszírozzuk.
A babaolajok vásárlásánál körültekintően járjunk el. Csak hidegen sajtolt telítetlen zsírsavakat tartalmazó növényi olajokat vásároljunk.
Sokakban az él, hogy az olajok eltömítik a bőr pólusait, és zavarják a bőr anyagcseréjét. Ha jó minőségű olajakat használunk ezen veszélyek nem fenyegetnek, sőt: a kisbabák olajjal történő masszírozása javítja bőre állapotát, feszessé teszi a szöveteket és erősíri az izomzatát.

 

Ha kedvet kaptál a babamasszázshoz,  látogass el ma délelőtt a Nyíregyházi Babaklubba, ahol a babamasszázs helyes technikájával ismerteti meg a programon résztvevőket szakértő vendégünk Nagy Józsefné Erzsó, a DOTE Egészségügyi Kar Védőnői Módszertani és Népegészségtani Tanszék nyugdíjas oktatója.

Helyszín: Nyíregyháza, Geduly Henrik utca 15/b

Időpont: 2022.03.25- 10:00

 

 

Cikk forrása: https://www.babaszoba.hu

Szerző: Szatmári Zoltán


 

Szaglás, ízlelés, tapintás

A kisbabák világában a tapintás, a szaglás és az ízlelés sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a felnőttekében. A világ megismerésének módja ezért számukra nagyban eltér attól, mint amit mi felnőttek természetesnek veszünk.



 

 

 

 

 

Egy új világ felfedezése

Az apróságok szülei gyakran szembesülnek azzal, hogy gyermekük néhány hónapos korától kezdve angyali örömmel böködi, fogdossa, dobálja a keze ügyébe akadó tárgyakat. Ezt egészíti ki, a legkülönbözőbb dolgok nem is oly ritkán történő szájba vétele, rágcsálása. Bár a szülőknek ez örök kellemetlenség forrása lehet, hisz fokozott odafigyelést igényel, hogy gyermekük nehogy valamit lenyeljen vagy összetörjön, a babák számára minden ilyen viselkedés természetes és kíváncsiságukból fakad. Mivel érzékszerveik közül látásuk a legfejletlenebb, ám tapintásuk, szaglásuk és ízlelésük már kiváló, ezért ilyen módon is igyekeznek megismerni környezetüket.

 

A szaglás, ízlelés és tapintás öröme

Persze egy kisbaba számára a megismerés önmagában nem lenne cél. A tapintás, a tárgyak mozgatása révén, az ízlelés és a szaglás, a kellemes ingereken keresztül okoz örömet a babának. Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy már a 8-10 napos csecsemő a saját édesanyjának anyatejével átitatott párna felé fordítja fejét, jelezve ezzel, hogy milyen fontosak tudnak lenni az íz- és szagingerek. Ezek az érzékelési formák oly ősiek és a baba túlélésében olyan fontos szerep jut nekik, hogy érthetővé válik, miért kapcsolódnak a legerősebb emlékek pont az ilyen ingerekhez.
 
A csecsemők számára ugyanazon szagok és ízek kellemetlenek, amik egy felnőttnek. Ezek mérgező vagy romlott anyagra utalnak, ám nem mindegyik fajtájukra. Ezért különösen fontos már a csecsemő számára is, hogy az olyan anyagok zamatát sose felejtse el, melyektől rosszul lett. A szaglásnak és ízlelésnek az emlékekkel való szoros kapcsolódásának képessége a későbbiek évek folyamán sem tűnik el, de ezen érzékszervi csatornák fontossága, a tapintással együtt  három éves kor után  háttérbe szorul, és a látás, valamint a hallás válik lassacskán legfontosabbá.
 

A látás és hallás

Bár a látás nagyjából csak hároméves kor körül válik vezető szerepűvé, a megelőző években is fontos. A csecsemő és édesanyja közti szemkontaktus ugyanis megalapozza a másokkal való közvetlen kapcsolat, a kommunikáció és a tanulás egyes részterületeit. Elég, ha arra gondolunk, hogy az első kölcsönös kommunikációs forma anya és gyermeke közt történik meg. Ez az úgynevezett szociális mosoly, ami nagyjából két hónaposan jelenik meg, és azonnal felderíti az anyukát, hiszen mosolyára mosolyt kap jutalmul gyermekétől.
 
Két hónapos korára  az újszülött látórendszere persze igen sokat fejlődik, hiszen kezdetben legfeljebb csak a harminc centiméterre lévő tárgyakat látja élesen, például szoptatáskor édesanyja arcát. Később a rövidlátás megszűnik, és nyolc hónapos korára egy csecsemő már nagyjából hasonló látásélességgel bír, mint egy felnőtt.
 
A hallás terén nem ilyen nagy a csecsemők lemaradása. Egy hangos zajra már néhány percesen felsírnak, és amint felszívódik fülükből a magzatvíz, hallásuk is majdnem tökéletes lesz, bár még néhány hónapot igénybe vesz, míg hátrányukat ledolgozzák. Érdekes, hogy az újszülöttek leginkább az elnyújtott, magas beszédhangot és az emberi éneket kedvelik, a hangok széles tárházából. A legtöbb édesanya valamiért ösztönösen is így beszél gyermekéhez, elősegítve ezzel a kicsi beszédtanulását. Hiszen a csecsemő még minden emberi nyelvben jelenlévő hangot (fonémát) képes megkülönböztetni és akár ki is ejteni, de az idő múltával ez, a saját anyanyelvében előforduló hangok körére szűkül le.

Az érzékelési csatornák fejlődése

Az anya és a gyermek közti kapcsolat meghatározó a személyiség kialakulásban is, ennek a kapcsolatnak létrejöttét azonban az érzékszervek biztosítják.
Az érzékszervek és az észlelt ingerek feldolgozása csecsemőkorban még nem olyan fejlett, mint egy felnőttnél. Az első nyolc hónapban az érzékszervek fejlődése mellett a baba megtanulja az ingert észrevenni, figyelme fókuszában tartani, letapogatni és észrevenni a különbségeiket. Ilyen korban, ha a kisbaba új ingerrel találkozik, felfüggeszti minden tevékenységét és csak az ingert figyeli.
 
Nyolc hónapos kor után a csecsemő érzékszervei közti kapcsolat is kezd kialakulni. Ilyenkor indul rohamos fejlődésnek sok olyan összetett tevékenység, ami több érzékszerv együttes használatát igényli, mint például a járás vagy a beszéd. Ha valamelyik érzékszervi területen elmaradás vagy károsodás van, a környezetnek gyakran csak ilyenkor tűnik fel, mert az első nyolc hónapban a többi érzékszerv képes még kompenzálni az elmaradottat, de ilyenkor már nem. Ezért különösen fontos, hogy ebben a korban az esetleges beszéd, mozgás vagy egyéb hiányosságokról beszéljünk a védőnővel vagy háziorvossal.
 
Ez a szakasz nagyjából 5 éves korra zárul le, amit egy harmadik követ, melyben a gyermek az időiség és az okság alapos megértésével felkészültté válik arra, hogy akár az iskolában tanított bonyolult ismereteket is elsajátítsa.

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Szerző: Tauzin Tibor Miklós, pszichológus

 

 

A babák hallása

A babák már újszülött korban is rendelkeznek egyfajta hallással, bár magukat a hangokat, s azok irányát nem tudják megkülönböztetni. Hallásuk fejleszthető, ha a szülők elmagyarázzák a hangokat, vagy mesélnek gyermeküknek. 


 

 

 

 

 

 

A babák hallása sokkal kifinomultabb és érzékenyebb, mint a felnőtteké, éppen ezért óvatosabban kell bánni a hangos zenével, s a környezet megválasztásával. Míg egy felnőtt fülét a mérsékelten hangos zene nem sérti, a baba kifinomult hallása miatt "dübörgésként" érzékelheti.

A kisbabák már megszületésük előtt is rendelkeznek egyfajta hallással, érzékelik az anya teste által kiadott hangokat, sőt a kívülről érkező zajokat is. A babazenék, sőt, a kismamák számára kiadott zeneművek is általában magasabb hangokat tartalmaznak, mivel a babák ezt kedvelik leginkább.

Hogyan reagálnak a babák a hangokra?

Kezdetben a baba természetén, hangulatán múlik, milyen reakciót váltanak ki belőle az egyes hangok. A nyugodtabb babák általában a kisebb zajokra is megfordulnak, vagy a hang forrását keresik, a mozgékonyabbak pedig néha csak a hangosabb zajokra reagálnak látható módon. A babák már magzati korban is hallanak bizonyos hangokat (például az anya szervezetének hangjait, s néhány külső zajt), s születésük után reakciójuk attól is függ, az anyaméhben milyen zajokat hallottak.

Általában a megszokott hangok (az utcáról beszűrődő moraj, az anyuka hangja) kevésbé kelti fel érdeklődésüket, hiszen ezek már jól ismert, megszokott hangok. Három hónapos koráig lehet, hogy csak egyetlen pislantás, a szem mozgása, vagy zavaró hang esetén sírás jelzi, hogy a baba valami újat hallott, később viszont -ha éppen nem vonja el figyelmét valami érdekes és új dolog-, próbálja keresni a hang forrását, megfordul és nézelődik.

Hangok és alvás

A szülők igyekeznek teljesen nyugodt és csendes alvókörnyezetet biztosítani gyermeküknek. A babák általában nem csak teljes csöndben tudnak kellemesen aludni, a megszokott, vagy kedvelt hangok sem akadályozzák a nyugodt pihenést. Ha az anyaméhben eltöltött idő alatt a baba megszokja a szülők, a testvérek hangját, valószínűleg ezek születése után sem zavarják az alvásban.

Természetesen a baba hallását óvni kell, hiszen füle rendkívül érzékeny. A hangos és hirtelen zajok, egy mozi, egy esküvő, vagy éppen egy bál hangos zajai fülsértők lehetnek számára, ezért a hasonló környezetet kerülni kell. Ha a baba nagy zajban is képes elaludni, nem jelenti azt, hogy hallásproblémával küzdenének; egyszerűen csak megszokták már ezeket a hangokat.

Óvjuk a babák hallását!

A babák hallási rendkívül fejlett és érzékeny, éppen ezért mindent meg kell tenni azért, hogy megóvjuk azt. Számtalan tényező gyakorolhat negatív hatást a hallásra, többek között a hangos zajok. Halláskárosodás azonban kialakulhat akkor is, ha korábban valamely családtag küzdött ilyen problémával, ha koraszülöttről van szó, vagy ha a szülés során a baba károsodást szenvedett. Az egészséges baba hallásának megóvása nem nehéz feladat, egyszerűen kerülni kell a hangos helyeket, s otthon is csak mértékkel szabad zenét hallgatni.

A hallás fejlesztése

A kisbabák fejlődésében sokat számít a környezetükben hallott beszéd. Nem kell egész nap mesélni a babáknak, de nagyon jó, ha az anyuka öltöztetés, pelenkázás közben elmeséli gyermekének, éppen mit csinál. A zenehallgatás megnyugtatja és örömmel tölti el a gyermekeket, így érdemes beszerezni néhány mese, vagy babazene CD-t. A gyermek fejlődésében segíthetnek a szülők, ha mindig elmagyarázzák melyik zaj mit jelent.

A kisbabák olykor furcsa hangokat kedvelnek; a porszívó, vagy éppen a duruzsoló autó zaját. Szakértők szerint ennek oka az lehet, hogy a magzatban megismert hangokhoz (a gyomor korgása, a köhögés) ezek hasonlítanak leginkább. A legfontosabb, hogy óvjuk a babák érzékeny fülét, igyekezzünk inkább halk zenét hallgatni, s kerülni a hangos környezetet.


Forrás: https://www.csaladinet.hu-Kókai Kata


 

Így működik az ejtőernyős reflex a babáknál

A leesési vagy támasztási reflexre angol elnevezése alapján szoktak hivatkozni ejtőernyős reflexként is. Hogyan működik ez a reflex a babánál?

 


 

 

 

 

 

 

Mi is a leesési reflex?

Amikor a baba úgy érzékeli, hogy zuhanni készül, a karjai reflexszerűen kinyúlnak, hogy tompítsák, megtörjék az esést - éppen úgy, ahogy kinyújtjuk a karunkat, amikor megbotlunk, és előre látjuk az elesést. De a baba ezt már azelőtt megteszi, hogy járni kezdene, illetve azelőtt, hogy megtapasztalta volna, milyen valójában elesni, és megtanulta volna azt, hogy hogyan kell tompítani.
 
Az angol elnevezése a reflexnek - parachute reflex, azaz ejtőernyős reflex- teljesen logikus, hiszen az ejtőernyők is segítenek biztonságosabbá tenni az esést. A reflexek automatikus izomreakciók, válaszul valamilyen stimulációra, és a leesési reflex a súlyos sérüléstől próbálja óvni a babát.

 

Mikor jelenik meg ez a reflex a babánál?

Általában a baba 5-9 hónapos kora körül alakul ki a leesési reflex. A reflex egyik tesztje, amivel ki lehet váltani, a következő: a babát függőlegesen tartják, majd gyorsan, de óvatosan előre és lefelé forgatják a testét, mintha zuhanna. A baba ekkor kinyújtja előre a karjait, gyakran széttárt ujjakkal, mintha az esést próbálná tompítani, megtörni.
 
Bár egyes reflexek kialszanak, ahogy a gyermek idősebb lesz, a leesési reflex fennmarad az egész életen át - és ennek jó oka van, hiszen hasznos funkciója van.
 
 
Forrás: https://www.babaszoba.hu

Fotó: Getty Images

 

 

Hogyan ne legyünk túl jó szülők

Mit is értünk a túl jó szülő fogalma alatt? Ez esetben a túl jó fej szülőt jelenti.
Anyaként nem kell és nem is lehet mindent tökéletesen csinálni, a legfontosabb, hogy a kisgyermek mindent megkapjon a fejlődéséhez és ahhoz, hogy a benne lévő lehetőségek kibontakozhassanak. Az "elég jó" azt jelenti, hogy nem baj, ha néha hibázik és ezeket a hibákat a legjobb tudása és a gyermek szükségletei szerint igyekszik korrigálni.

 


 

 

 

 

 

 

 

Milyen a túl jó fej szülő?

Arról elég sok fórumon és viszonylag sok szó esik, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a kamaszoknak és a szüleiknek, arról viszont igen kevés, hogy milyen következményei lehetnek, ha valakinek túl jó fej szülei vannak. Olyanok, akik nem viszik túlzásba az aggódást, lazák, fiatalosak, és akikhez bármilyen kényes témában is lehet fordulni.

Ők azok a szülők, akikkel kevés a konfliktus, mert kevés a korlát és az elvárás. Megértőek és elfogadóak, megjelenésükben, ízlésükben, viselkedésükben nem térnek el kirívóan a kamasz gyermekeiktől. Mi lehet itt a buktató? Milyen előnyöket és hátrányokat rejthet mindez magában?


Laza szülő mellett nem tud lázadni a kamasz - és ez nem feltétlen jó

Minden kamasz jó fej szülőt szeretne magának, akivel kevés a megoldani való probléma, aki kevés korlátot állít és nem szab gátat a kamasz próbálkozásainak. Az ilyen felnőtt a barátok körében is nagy népszerűségnek örvend, és szívesen töltenek időt a társaságában. A jó fej szülő elfogadó, fiatalosan öltözködik, senkit nem kritizál - a gyereke mégsem elégedett. Azt szeretné, ha az ő anyukája is olyan lenne, mint a többi, úgy öltözködne és viselkedne. Ha a zenei ízlésük is hasonló, akkor a koncertekre járás is szervezést igényel, ne zavarják egymás köreit. Mindezek látszólag nem bírnak nagy jelentőséggel, a gyermeknek a családról való leválásában játszanak jelentős szerepet.

A kamaszkor az önállósodás az autonómiára való törekvés, a mélyebb önismeret, a függőség-függetlenség kettősségében kovácsolódik. Ebben az időszakban alakul ki az identitás, kiemelt a pszichoszexuális fejlődés, és ami nagy hangsúlyt kap mindezek mellett, az én azonosság kialakítása - ennek céljából újra kell strukturálni a tekintélyszemélyekkel való viszonyt. A kamasz számára fontossá válik, hogy ő maga és az értékrendje különbözzön a szülők által képviselt értékektől. Ez nem a családi normák megtagadását jelenti, hanem egy új egyensúlyt a kapott minták, követelmények és az önálló elképzelések között. Mindez, mint bármiféle új megszületése, konfliktusokkal, lázadással jár. A jó fej szülőkkel nem igazán van miért lázadni, ami ez esetben nem biztos, hogy előnyökkel jár.


A másik véglet sem szerencsés

A klasszikus, tekintélyelvű családokban élő kamasz számára a túl merev családi értékek okoznak gondot.

Itt sokat kell küzdeni a leválásért, nehéz új értékrendre szert tenni, mert az újításokat megtorlás követi.


Így nehezíti meg a kamasz életét a túl jó fej szülő

 

Ezzel szemben számos példa van arra, hogy a kamasznak határtalanok a lehetőségei, kevés tiltásba ütközik. Szüleivel baráti a viszonya és a kamasz lány az anyukája szekrényéből válogat trendi darabokat, mert egy méretet viselnek.

Ez látszólag nagyon kellemesnek látszik, de éppen a személyiségfejlődés szempontjából fontos ütközéseket lehetetleníti el. Nincs lázadás, nincs miért és nincs kinek ellentmondani. Ezzel a túl jó fej szülők a gyermekükkel kapcsolatosan túl nagy kontrollt gyakorolhatnak. A baráti viszonyra hivatkozva részt vehetnek a gyerekeik házibulijában, beülhetnek csacsogni, elmondhatják a véleményüket és ízlést diktálhatnak. Olyan dolgokba nyerhetnek bepillantást, ahová egyébként nem lenne jogosultságuk.

A szülőnek nem kell mindenről tudni és leginkább nem kell mindennel egyetérteni, amit a tini gyermeke gondol és tesz. Ha a szülő túlontúl rugalmas és elfogadó, a határok pedig gumiból vannak, nyilvánvaló, hogy ezt a lehetőséget a kamasz ki fogja használni.

Nem feltétlenül csak előnyökkel járó helyzet, hogy a szülők ezzel a hozzáállással népszerűségre tesznek szert a barátaik körében is. Ebből adódóan könnyedén alakulhat ki baráti társaság akár még zárkózottabb kamasz estén is, ezzel a népszerűség hamis illúzióját keltve.


A szülő számára sem egyszerű ez a helyzet

A tinédzser szemszögéből ez a szülői közeledés tolakodó lehet, amit rivalizációként élhet meg, ami konfliktusokhoz vezethet, bár nem ott, ahol hasznos lenne. A szülők szemszögéből nézve az esetet, az ő dolguk sem könnyű. Nehéz felvenni a klasszikus szerepeket, miközben a családok hierarchikus jellege megszűnt létezni. Hiányoznak a hagyományos rítusok és megkérdőjeleződtek a korábbi minták. A szülő felé mindenhonnan árad, hogy maradjon fiatal, különben ódivatúvá válik.  

A mostani magyar tinédzserek szülei a gyermek- és a kamaszkorukat a szocializmusban töltötték, és a rendszerváltás idejére esett a családalapítás, illetve az önálló életkezdés szakasza. A kihívások, a minták és a lehetőségek is mások, mint amiben felnőttek és szocializálódtak, ami nem könnyíti meg a megfelelést az élet minden területén - amelybe az elég jó szülővé válás is beletartozik. Mint sok minden másban, itt is arany középút teremti a legtöbbet.

Forrás: https://www.csaladinet.hu

Nyitókép: depositphotos

Szerző: Kulcsár Krisztina- Családi vállalkozások szakértője, mediátor, mentor, coach, tréner


 

Növekedési ugrás babáknál: ezekből a tünetekből ismerheted fel

A növekedési ugrások a babák és anyukák életében sokszor embert próbáló időszakok, ezért jó, ha tudjuk, mikor jelentkeznek, és hogyan készülhetünk fel rájuk.

 


 

 

 

 

 

 

 

Növekedési ugrás babáknál

Mit jelent a növekedési csecsemőknél?

A baba megszületése után, amikor már úgy érezzük, kezd kialakulni a napirendünk, és kisbabánk nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, hirtelen jön egy időszak, amikor úgy tűnik, minden felborult. Ilyenkor semmi rosszra nem kell gondolnunk, a csecsemők ugyanis ekkor növekedési ugrásban vannak: ez azt jelenti, hogy a fejlődésük intenzívebb fokozatba kapcsolt, így több energiára van szükségük, mint eddig. Az energiaszint megnövekedése miatt kisbabánk étvágya is megnő ilyenkor, így fel kell készülnünk arra, hogy sokkal többször szeretne majd enni.


A növekedési ugrás jelei


Fokozott étvágy

A fejlődési ugrás legszembetűnőbb jele a folyamatos éhség: a kisbabák ilyenkor egész nap képesek lennének enni, és sokszor még az etetés végén is éhesnek tűnnek. Anyatejes babáknál ilyenkor gyakori, hogy hatékonyabban kezdenek szopni a csecsemők, hiszen ki szeretnék elégíteni a megnövekedett étvágyukat.

Nyugtalanság

A növekedési ugrás nem csak az anyukáknak, de a babáknak is szokatlan szituáció, ezért ilyenkor a legtöbben nyugtalanabbak, mint általában.


Az alvás felborulása

A fokozott éhség következtében valószínűleg még azok a babák is folyamatosan felkelnek éjszaka, akik addig jól aludtak, és nappal sem fogják tudni teljesen kipihenni magukat. Az alvás felborulása néhány nap alatt helyreáll, addig azonban számíthatunk rá, hogy éjszaka is folyamatosan éhes lesz a pici.

A növekedési ugrás előtt pár nappal jellemző az is, hogy a babák többet alszanak, mint azelőtt. A szervezet így készíti fel a testet a közelgő növekedési ugrásra, ami rengeteg energiát fog igénybe venni. A hosszú alvások oka még az is, hogy a növekedési hormonok többnyire alvás közben, éjszaka termelődnek.


Mikor van növekedési ugrás a babáknál?

Az első növekedési ugrás általában 3 hetes korban jelentkezik, majd 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos korban, de később, 2 éves kisgyermekeknél is visszatér még. Természetesen ezt nem napra pontosan kell értenünk, hiszen minden baba más, így lehetséges, hogy egy héttel előbb vagy később kezdődik egy-egy növekedési ugrás, sőt, az is előfordulhat, hogy észre sem vesszük, mikor történik, mert a babánkat egyáltalán nem viseli meg.


Növekedési ugrás anyatejes babáknál

Az anyatejes babák ilyenkor egyfolytában szopizni szeretnének, ami az anyukák számára igencsak fárasztó lehet. Sok anyuka megijed, és úgy gondolja, hogy nincs elég teje a babája számára, aggodalomra azonban nincs ok: a gyakori szopizással a baba tökéletesen beállítja saját maga számára a kereslet-kínálatot.

 

Minél többször van mellre helyezve, annál több anyatej termelődik, éppen ezért nem feltétlenül teszünk jót azzal, ha ilyenkor tápszert adunk az amúgy kizárólagos anyatejes babáknak, hiszen ezzel lehet, hogy akadályozzuk az anyatej megfelelő mennyiségének termelődését. Az anyák melle általában 3-7 nap alatt alkalmazkodik a megnövekedett étvágyhoz, és megfelelő anyatejmennyiséget fog előállítani a növekedési ugrás végére.


Mi a helyzet, ha tápszeres, vagy vegyes táplálású a babánk?

A tápszeres csecsemők étvágya ugyanúgy megnő növekedési ugráskor, mint az anyatejes babáké, azonban nagyon oda kell figyelnünk a tápszer adagolására. Sose emeld meg egyik etetésről a másikra nagy mennyiségben az adagot, és mindig kövesd a tápszer adagolási útmutatásait! A tápszer mennyiségét fokozatosan emelheted, azonban ebben az esetben mindig konzultálj a gyermekorvossal!

Ha a baba tápszert és anyatejet is kap, ilyenkor is próbáld minél többször mellre helyezni őt, így nőni fog az anyatej mennyisége.


Meddig tart a növekedési ugrás?

A babák maratoni éhsége csupán néhány napig tart, általában 2-4 nap alatt vége van ennek az időszaknak. Természetesen, mint mindenben, ebben is érvényes az örök szabály, miszerint minden baba különböző ütemben fejlődik, tehát nem kell kétségbeesned, ha a te babád már 5 napja farkaséhes.

Bár ezek az időszakok csupán néhány napig tartanak ugyan, mégis különösen kimerítőek az édesanyák számára, ezért fontos, hogy időben felkészüljetek rájuk! Amennyiben rendelkezésedre áll segítség, feltétlenül vedd igénybe, és próbáld meg másra hagyni a háztartási feladatokat, amíg te és a babád bekuckóztok a szobában, és használd te is pihenésre azokat a ritka pillanatokat, amikor elalszik!

 

A cikket lektorálta: Makay Zsuzsa

Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: ttps://www.csaladinet.hu

 

 

Az olvasás pozitív hatásai a gyerek fejlődésére

Közismert tény, hogy az olvasás pozitív hatással van a gyerekek fejlődésére, főként, ha rendszeresen olvasnak nekik az életkoruknak megfelelő mesét. A nyelvi készségeken túl még számos területen fejti ki pozitív hatását az olvasás.


 

 

 

 

 

 

A mindennapos meseolvasás  jelentősége ma már jól ismert, tudjuk, hogy hozzájárul a nyelvi készségek fejlődéséhez, gazdagítja a szókincset, közös, meghitt együttlétet jelent a meseolvasó és a mesét hallgató között. Vegyük sorra, miért fontos a meseolvasás, milyen hatással van a gyerekek fejlődésére. Azaz, miért jó mesét olvasni.

 

Fejleszti a szókincset

Az egyik legismertebb jótékony hatása az olvasásnak, hogy fejleszti a nyelvi készségeket, gazdagítja a szókincset. Az Ohioi Egyetem kutatói ki is számolták, mit jelent ez a gyakorlatban: azok a gyerekek, akiknek naponta egyszer olvasnak, 290 ezerrel több szót hallanak ötéves korukra, mint azok, akiknek szülei nem olvasnak rendszeresen, napi szinten mesét. A gazdagabb szókincs nemcsak azt jelenti, hogy színesebben, árnyaltabban, választékosabban képes kifejezni magát a gyermek, hanem ennél jóval többet. Azok a gyerekek, akik több szóval ismerkednek meg, könnyebben felismerik majd őket amikor olvasni tanulnak és az olvasási készségük és gyorsabban fejlődik. A mesékből ráadásul sok olyan szót is megismerhetnek a gyerekek, amelyeket a hétköznapi kommunikációban nem vagy csak elvétve használunk.

 

Segíti az agyfejlődést

A Pediatrics folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmány erre bizonyítékkal is szolgált. "Azt sokszor mondják, hogy az olvasás fejleszti az agyat. Ez nyilvánvalónak tűnik, de mi be akartuk bizonyítani, hogy valóban így is van" - nyilatkozta akkor Dr. John Hutton, a kutatás vezetője.
A kutatók MRI vizsgálattal nézték meg, hogy mekkora a 3-5 évesek agyi aktivitása, miközben mesét hallgatnak. Az a megállapítás született, hogy minél gyakrabban olvasnak egy gyereknek, annál nagyobb volt az agyi aktivitás, különösen azoknak a területeknek, amelyek a képzeletért felelősek. A kutató úgy fogalmazott, hogy a gyerekek mesehallgatás közben a lelki szemeik előtt látják a történetet. Azt is megállapították, hogy mesehallgatás közben sokkal aktívabb állapotban van a gyerekek agya, mintha csak néznék passzívan a mesét tévén vagy egyéb eszközökön. Itt elérkeztünk a következő lényeges hatáshoz, amit a meseolvasás kivált.

 

Belső kép, fantázia, képzelőerő

Amikor egy gyerek mesét hallgat élőben, azaz valaki felolvas neki vagy fejből mesél, akkor elindul egy belső képalkotás, elképzeli a történetet, éppen úgy, ahogy ő képes rá az életkorának megfelelően. A történet elsodorja őt, belehelyezi magát, ezt meg is figyelhetjük, amikor kezdetben még a mesélőt nézi, de ahogy egyre élénkebben "mozizik", látszik a szemén, hogy nem fókuszál a mesélőre, hanem a belső világában él. Miért fontos ez? Egyfelől mert még a legijesztőbb mesék sem annyira félelmetesek, ha nem készen kapjuk a történet képeit (ebből a szempontból a meseillusztrációk sem feltétlenül jók, bár nem is károsak), hanem éppen annyit és úgy képzel el a gyerek, amennyit képes feldolgozni. Másfelől ezek a belső képek a képzeleterőt, a fantáziát erősítik. A két dolog nem működik együtt: ha külső kép van (azaz nézi a mesét), akkor leáll a belső kép készítése, készen kapja a mesét a gyermek és nincs szüksége arra, hogy ő képzelje el a hallottakat. A külső, készen kapott kép feldolgozása sokkal nehezebb is. A belső kép segíti a feldolgozást, az indulatok, szorongások feldolgozását. Ez is érkeztünk a következő nagyon fontos hatáshoz, amit a meseolvasás jelent a gyerekeknek.

 

Feldolgozás, feloldás, stresszoldás

A mesék oldják a gyerekek szorongását, segítik a velük történtek feldolgozását, oldják a stresszt, gyógyítják és táplálják a lelküket. Ezt a belső kép készítését elaborációnak hívja a pszichológia, vagyis feldolgozásnak. A belső kép létrejöhet álmunkban, nappal, ha fantáziálunk, játék során vagy mesét hallgatva. Ebben a belső kép készítő folyamatban a gyerekek feldolgozzák a külvilágból érkező ingereket, élményeket, tapasztalatokat, olyanokat, amelyeket nem tud szavakba önteni. Vágyakat, de dühöt, szorongást is. Ezzel lényegében megszabadul ezektől a feszültségektől, feldolgozza a számára nehezen elviselhető vagy szorongást keltő élményeket.
 

 

Szociális, érzelmi hatások

A meséknek mindig van valamiféle üzenete, tanulsága. Segíti a gyereket abban, hogy a jóval azonosuljon, hogy felfedezze a világ működését, megismerje az archetípusokat. Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott: "A mese tanulsága erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt. Ez rendkívül vigasztaló."
Bármilyen mesére gondolunk, abban mindig vannak jók és rosszak, valamilyen konfliktushelyzet, megoldandó feladat, próba. A gyerekek megtanulják a mesékből, hogy mindenre van megoldás, hogyan kell küzdeni, mit jelent bátornak, nagylelkűnek vagy éppen irigynek lenni, alapvető erkölcsi kérdésekkel szembesülnek. Természetesen ezt nem szabad didaktikusan megbeszélni a gyerekkel, rá kell hagyni az értelmezést, nem a szülőnek, mesélőnek kell levonni a tanulságot.
A mesehallgatás nem működik koncentráció, figyelem nélkül. Fontos lenne, hogy mindennap meséljünk a gyerekeknek, ha lehet ugyanabban az időpontban, például este, összebújva az ágyban. Teremtsük meg a nyugodt feltételeket, környezetet, amelyben ellazulva mesét olvashatunk. Ez nem csupán egy napi történés, sokkal több annál: a szülő is a  történet részesévé válik, valami történik a meseolvasó és hallgató között, létrejön közöttük egy láthatatlan kapocs, ami összeköti őket ezeknek a történeteknek, a meséknek köszönhetően. Mert nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szükségük lenne a mesékre.

 

Forrás: https://www.babaszoba.hu

Kép forrása: Getty Images

 

 

 

Így beszéljünk a háborúról a gyerekeinkkel!

A magyar gyerekek is tudják, hogy a szomszédos Ukrajnában háború van, ezért beszélni kell velük erről - mondta az Info Rádiónak nyilatkozó mentálhigiénés szakértő. Bereczki Enikő szerint fontos, hogy elérhetőek és őszinték legyünk, de ne ijesztőek vagy szélsőségesek, amikor szülőként vagy tanárként ezt a témát vesszük elő.


 


 

 

 

Hogyan beszéljünk a gyerekekkel hétköznapi módon erről a nem hétköznapi eseményről? Ez nagyon korfüggő, nem mindegy, hogy egy 16 éves gyerekről van szó, mert ő akár a szüleivel nagyszüleivel is szabadon tud már erről beszélgetni, vagy mondjuk egy 7 év alattiról, akinél jóval nagyobb finomságot igényel a háborúk okairól, veszélyeiről beszélgetni. "Nagyon fontos, hogy legyünk elérhetőek, ha kérdez a gyerek. Kamaszoknál ez különösen fontos szempont kényes, tabu kérdéseknél, hiszen ha azt látják, hogy valamilyen témát kerülünk, akkor nem biztos, hogy legközelebb is megkérdeznek minket - mondta megkeresésünkre Bereczki Enikő mentálhigiénés szakértő.

"Az is nagyon fontos, hogy egy olyan légkört teremtsünk meg otthon, amelyben feltehetnek kérdéseket. Ilyen felfokozott háborús időszakban a legtöbb hír digitális csatornákon keresztül jut el mind a felnőttekhez, mind a fiatalokhoz, és ezt nehéz nyomon követni, ugyanis életkor, generációk szerint médiaburkokba vagyunk zárva. Éppen ezért különösen fontos, hogy szabadon tudjanak velünk az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz".

Az életkorhoz is illeszkedni kell, hiszen a gyereket tájékoztatni akarjuk, de nem akarjuk megijeszteni, ne azt érezze, hogy veszélyben van.

"Olyan szavakat, kifejezéseket, fogalmakat érdemes használni, amelyeket a gyermekek megértenek; a magyarázatot mindenképpen a gyerek nyelvezetéhez, fejlettségi szintjéhez érdemes igazítani. Például egy kis óvodás gyerek számára ijesztő lehet, hogyha azt hallja, hogy rakétákat lőnek ki, a katonákat behívják, és nem biztos, hogy ő tudja azt, hogy ez nem a közelben fog történni. Ilyenkor elővehetünk történeteket olyan mesékből, amelyeket ismer a gyerek és amelyben például harcok voltak vagy akár háború – egy-egy Walt Disney-mesében akár –, amivel párhuzamot vonhatunk. Fontos továbbá őket arra is emlékeztetni, hogy minden háborúnak vége szakad" – mondta Bereczki Enikő.

Vannak olyan gyerekek is, akik ugyan nem beszélnek erről, de láthatjuk, hogy megváltozik a magatartásuk, szorongóvá válnak a hírek hallatán. Rájuk érdemes figyelni, mert vannak, akik a játékukban játsszák ki ezeket magukból, ami lehetőséget adhat beszélgetésre is számukra, különösen ha kisebb gyerekekről van szó.

Mi legyen a fotókkal, élő közvetítésekkel?

Nagyon nagy a gyerekek kitettsége az erőszakos tartalmaknak a közösségi médiában, még akkor is, ha szülő korlátozza ezeket. Bárhol rábukkanhatnak ilyesmire, például a nagyobb testvér eszközén vagy iskolán kívüli tevékenységeken. Ám ezzel együtt is jó, hogyha a szülők ebben az időszakban korlátozzák a gyerek médiafogyasztását, és a sajátjukat is, figyelmeztetett a mentálhigiénés szakértő. Ha ugyanis folyamatosan be van kapcsolva például a televízió, akkor felbukkanhatnak olyan traumatikus jelenetek, amiket kisebb gyerekeknek nehéz feldolgozni, sőt a nagyobbak számára is okozhat félelmeket.

Ilyenkor inkább olyan tevékenységekre helyezzük a hangsúlyt, amik teljesen mások, vagy amik lehetőséget adnak a mozgásra, kültéri tevékenységekre, hogy a háborús helyzet, hírek okozta stresszt le tudják vezetni vagy akár ki tudják beszélni magukból a gyerekek.

Mindemellett erősítsük meg őket abban, hogy teljesen rendben van, hogyha ők megijednek, hogyha félelmet kelt bennük egy-egy ilyen hír- tanácsolta a szakértő.

"Érdemes úgy elmagyarázni ezeket az információkat, hogy legalább mi ne ijesszünk rájuk közben, de azt nem szabad eltitkolni, hogy ez igenis lehet feszültségkeltő. Ugyanakkor meg kellene világítani egy másik szemszöget is, hiszen vannak az idegen országokban olyan felnőttek, akik nem szeretnék a háborút és nem akarják azt, hogy ez megtörténjen. Már ez is vigasztaló lehet a gyerekeknek."

Bevallja a szülő, ha ő is meg van ijedve?

A gyerekek az "érzelmi csápjaikkal" általában leveszik, hogy milyen állapotban van a szülő vagy a pedagógus, és az példaértékű számukra, lemodellezik őket.

"Ha tehát egy szülő fél, retteg vagy stresszben van, akkor nem számíthat másra, mint hogy ezt is átadja gyermeke számára. Éppen ezért ilyen nehéz időszakban nagyon fontos, hogy a szülők figyeljenek a saját mentális egészségükre, és ha kitapasztalták, hogy mivel tudják levezetni a szorongásukat, a stresszt – például sporttal –, akkor helyezzenek arra hangsúlyt a napjaikban. Nekik is jó állapotban kell ugyanis ahhoz lenniük, hogy a gyermekeik is jó állapotban legyenek."

Ez utóbbi ügyben persze nincs könnyű dolga a felnőtteknek, hiszen még koronavírus-járvány van, közben választási kampány és most háború. Nem szabad azonban indulatosan vagy leegyszerűsítve válaszolni a gyereknek.

A szakember figyelmeztetett: azt, amit és ahogy a szülők mondanak, a gyerekek akár szó szerint visszamondják osztálytársaiknak, barátjuknak, éppen emiatt nem mindegy, hogy egy háborús helyzet vagy egy válság kapcsán miket fogalmaznak meg.

"Sztereotípiákat, előítéleteket erősítenek, ellenségeskedést szítanak népek között a megnyilvánulásaikkal, vagy pedig békére törekszenek? Fontos, hogy elmondják: az erőszak nem szül konstruktív megoldást – de hogyha saját beszédük által épp az ellenkezőjét mutatják, akkor ez nem lesz hiteles a gyerek előtt. Nem mindegy tehát, hogy milyen magokat hintenek el a gyermekek szívében, elméjében azáltal, hogy ők hogyan mutatják be ezt a helyzetet. Fontos lenne most is inkább a toleranciát, az empátiát megerősíteni a gyermekekben. Érdemes azért olyan hősökre, jó példákra felhívni a figyelmet, akik inkább azt erősítik bennük, hogy kaphatnak választ a kérdéseikre. Például olyan karitatív szervezetek tevékenységeit is be lehet mutatni, mint a Vöröskereszt, amely számos ország áldozatain segít, béke és háború idején is."

Az önazonosság fontosságára olyan tekintetben is felhívta a figyelmet Bereczki Enikő, hogy ha a szülő arról beszél, hogy ki kell tartani és minden rossznak vége szakad, ám közben látja a gyermek, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlik, elengedi magát és egy zokogórohamban tör ki, vagy hogyha agresszív magatartást tanúsít, akár a közösségi médiában olyan kommenteket ír le, amik inkább az uszításra, a bűnbakkeresésre irányulnak, akkor sem azt nem lehet várni tőle, hogy megnyugodjon, sem azt, hogy ilyen helyzetekben helyt tudjon majd állni és az embertársai felé empatikusan tudjon megnyilvánulni. Sőt, azt sem, hogy odafigyeljen a kiegyensúlyozott hír- és médiafogyasztásra. 

 

Nyitókép: SDI Productions/Getty Images

Forrás: https://infostart.hu; Infostart/InfoRádió-Herczeg Zsolt 

 

Kötődő nevelés - Mit kell tudni róla?

A kötődő nevelés olyan gyermeknevelési irányzat, amely arra irányul, hogy gyerek és szülők között erős, stabil érzelmi kötődés jöjjön létre. Más szóval egy olyan szülői hozzáállásról van szó, amely a szülőkből és a gyerekből is a legjobbat képes kihozni.

 


 

 

 

 

 

 

Maga az elnevezés magyarra fordítva nem túl szerencsés. A kötődő nevelés, mint gyermekgondozási, gyermeknevelési irányzat ugyanis azt sugallja, hogy vannak, akik akarnak kötődni a gyermekükhöz, és ezek szerint, ha vannak másfajta irányzatok is, akkor kellenek lenni olyan szülőknek is, akik nem akarnak kötődni vagy legalábbis nem olyan fontos ez számukra. Ez nyilván nem így van. Megkockáztatom, hogy minden szülő vágya az, hogy erős érzelmi kötelék és kötődés legyen közte és a gyermeke között. Az elnevezés körüli elidőzés nem a szavakkal való zsonglőrködés, ugyanis pont ez az elnevezés teszi támadhatóvá az irányzatot és annak képviselőit.

Dr. William Sears definiálta a kötődő nevelést (attachment parenting eredetileg), magyarul talán szerencsésebb lenne válaszkész gondoskodásnak nevezni azt a fajta hozzáállást, amely a babára nem mint valamiféle megoldandó problémára, idomítani való kis meleg csomagként tekint, akinek az egyetlen feladata az, hogy minél kevesebb galibát okozzon a szüleinek. Hagyja őket aludni éjszaka, ne sírjon és legyen jó baba. Ami nagyjából azt jelenti, hogy legyen láthatatlan és ne akarja minduntalan felhívni magára a környezete figyelmét.
Sears nem tett mást, mint egy már évszázadok óta létező anya-baba (szülő-gyerek) együttélést, anyai gondoskodást definiált, amely a természeti népeknél nem halt ki, ellentétben az iparosodott társadalmakkal. Utóbbiaknál azért is annyira népszerű ez az irányzat, mert valami nagyon ősi, nagyon természetes és szeretettel teli együttélést vezet be újra a köztudatba, amit sajnos idővel elfelejtettünk.
 
A kötődő nevelés egyik nagy mágiája, hogy arra irányítja a figyelmünket, hogyha a gyermek születésétől fogva (vagy tán még előtte) tiszteletet, empátiát és szeretet kap, akkor ez nem csupán a szüleivel való kapcsolatát teszi erőssé, hanem megtanítja arra is, hogy hasonlóképpen empátiával, tisztelettel viszonyuljon másokhoz, pont úgy, ahogy hozzá is viszonyultak. Megtanítja szeretni, elfogadni, bízni önmagában és a világban is. Arra tanítja meg, hogy a világ érdekes és biztonságos hely, ahol az emberek közötti kapcsolatok minősége az, ami igazán fontos.
A kötődő nevelés alapelve, hogy az érzelmi szükségletek éppen olyan fontosak egy baba és kisgyermek életében, mint a testiek. Tehát a testkontaktus, a szeretgetés éppen annyira fontos, mint a táplálás vagy az öltöztetés. Éppen ezért az egyik alappillére a hordozás és a szoptatás, utóbbi természetesen nem jelenti azt, hogy egy tápszeres babát ne lehetne kötődve gondozni.
 
A másik alappillére a válaszkészség. Mit is jelent ez?
Amikor egy kisbaba megszületik, teljesen életképtelen. Egyedül nem tud enni, ha éhes, inni, ha szomjas, felöltözni, ha fázik, kitakarózni, ha melege van, megmosakodni, ha koszos, sőt azt is tudjuk, hogy testhőmérséklete és légzése is stabilabb a szülő közelében. Sőt mi több, ezeket a szükségleteit kifejezni sem tudja árnyaltan, egyet tud tenni, sírással jelezni, ha valami nem komfortos számára. Úgy is fogalmazhatunk, hogy szükséglény, és a gondozója - a kezdeti időkben elsősorban az anya- feladata nem más, mint, hogy kielégítse a baba szükségleteit. Még annak az árán is, ha számára ez fárasztó, nehéz, küzdelmes. Pont ezért van ez így, mert a baba egyedül képtelen bármire is.
 
A szükségletek kielégítése csak akkor nyújt biztonságot, kiszámíthatóságot a babának, ha igény szerint történik, méghozzá az ő igényei szerint. Akkor lehet testközelben, amikor csak szükségét érzi, akkor szopizhat, amikor arra van szüksége, akkor vigasztalják meg, amikor arra vágyik.
És pont itt van a lényeges különbség minden más nevelési irányzattal szemben: nem arról van szó ugyanis, hogy beidomítjuk a babát arra az életritmusra, amely kényelmes és tervezhető a szülőnek, hanem arról, hogy figyeljük a baba jelzéseit, gondoskodunk róla akkor is, ha mondjuk éppen óránként akar szopizni. Nincsenek alvástréningek, nem hagyjuk sírni, stb. Egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a babának (később a gyermeknek) milyen alapvető biológiai, érzelmi, testi igényei vannak (amelyek ugye változnak az idő előrehaladtával), ezeket elfogadjuk és a baba igényei szerint járunk el.
 
Azzal, hogy nem mi irányítjuk a baba szükségleteit, hanem kielégítjük azokat, nem csupán azt érjük el pl. hogy elegendő tej fog termelődni, hanem azt is, hogy megismerjük a baba ritmusát, egyéniségét. Ez pedig azzal jár, hogy a szülő egyre jobban megismeri a gyerekét, kész arra, hogy válaszokat adjon neki, amikor arra szüksége van (mondjuk megöleli, amikor sír), ennek pedig az az eredménye, hogy a gyermek bízni fog a szülőben. Tulajdonképpen a kötődő neveléssel sokkal természetesebb és örömtelibb lehet az együttlét a gyermekünkkel.
 
Általában azokat a szülőket, akik igény szerint szoptatnak, hordoznak, teljes természetességgel alszanak együtt a kisbabájukkal és minden rezdülésükre odafigyelnek (később nem erőltetik agyon, hogy minél gyorsabban ugyanazt egye a gyermek, mint a felnőttek, nem presszionálják a szobatisztaságra, sem arra, hogy másfél évesen egyedül öltözzön) gyakran éri az a vád, hogy elkényeztetik a babát, nem nevelik önállóságra. Ez totális félreértése a kötődő nevelésnek. Valójában éppen fordítva van.
 
Azok a gyerekek, akiket első perctől kezdve idomítanak, nem veszik fel őket, amikor sírnak, azt tanulják meg, hogy senki nem reagál a jelzéseikre. Egyedül vannak és beletörődnek ebbe az egyedüllétbe. Mivel egy kisbabának az anya jelenti a világot, ezért minden anyai válasz egyben a külvilág jellemzője is lesz. Azzal nem lehet egy babát elkényeztetni, ha reagálunk rá, ha ölelgetjük, babusgatjuk. A bizalmat és a biztonságérzetet viszont könnyű leépíteni azzal, ha magára hagyjuk.
 
Az önállóság elég hasonlóképpen pont fordítva működik: minden gyerek akkor lesz önálló, amikor megérik rá, amikor annak eljön az ideje. A nagyon szoros szülő-gyerek kapcsolat fokozatosan enged, engedik egymást a felek, az önállóság felé. Teljesen egyéniség függő, hogy ez kinél mikor következik be.
Ha azonban a korai szakaszban nincs kielégítve a baba biztonságigénye, ha túlságosan korán önállóságra kényszerítik, amikor erre még nem érett meg, akkor jóval tovább megmarad a függés, akár megmaradhat örökre.
 
A kötődő nevelés tehát nem más, mint a világ legegyszerűbb módja ahhoz, hogy békében, empatikusan és szeretettel lehessünk együtt a gyermekünkkel, megadva neki azokat a testi és érzelmi szükségleteket, amelyeket igényel. Ez a gyereknek és a szülőknek is erős kötődést jelent egymás iránt és a lehető legjobbat hozhatja ki mindenkiből, sokkal egyszerűbbé és könnyebbé téve a hétköznapokat.

Forrás: https://www.babaszoba.hu