A "sírni hagyás" hatásai a babára - súlyos személyiségzavarokat alapozhat meg

Az együttalvás veszélyes. Ráfekhetsz a babádra és szétlapítod. Az együttalvás a lusta anyák szokása. Az együttalvás hippitünet. A gyereket fektetik kettőjük közé, hogy ne kelljen az intimitást egymással megélniük. A szülői ágyba vett gyermeket jól elkényeztetik, és soha többé nem fog onnan átszokni a saját ágyába.

Ki ne hallotta volna már ezeket a mondatokat?

 

 

 

 

 

 

 

 

Személyiségzavarokat alapozhat meg a babában, ha sírni hagyják

Ilyen és hasonló mémek tartják fenn sok helyen ma is azt az álláspontot, hogy a csecsemőnek záros határidőn belül meg kell tanulnia egyedül elringatnia magát, békésen és magától kell átlendülnie az ingerekkel teli világ zsongásából az álomba, tehát stresszen edződve ki kell alakítania az önmegnyugtatás képességét. Mint ahogy mi is megtanultuk…

Ezzel szemben a kutatások szerint a csecsemő élettani okokból ilyen fiatalon még nem képes stresszhelyzetben az önmegnyugtatásra. Az agy önmegnyugtatásért felelős területe ekkor még nem érett a stressz kezelésére, azt csak szelíd ütemben tanulja meg majd feldolgozni. Nincs szükség a provokálására, nem kell tréningezni, tanfolyamra járatni, hanem egyszerűen azt kell adni, amire szüksége van. Magunkat. A testmelegünket. Nem fogjuk agyonnyomni (amennyiben nem állunk tudatmódosító szerek hatása alatt).

Az alvástréning látszólagos sikere a kutatások szerint nem a baba tanulásának jele, hanem azt jelzi, hogy a síró csecsemő már feladta a küzdelmet, és nem reméli, hogy hangjával magához tudja hívni a szülőt. A katonás nevelés bár gyorsabb és hatékonyabb, mint a gyermek empátián alapuló lassú és fáradalmas bevonása a világ dolgaiba, hosszú távon mégis komoly veszélyforrás.

Vannak nagyon békés és jól alkalmazkodó csecsemők, ám ez korántsem általános és nem elvárható tőlük. Nem minden csecsemő, és nem minden nap egyforma. A baba a kiságyba téve gyakran egyedüllétet és megfosztottságot élhet meg – nem mindig tudjuk, hogy miért. Ha nem sikerült olyan hullámot eltalálni a napi ritmusában, amellyel a baba gyengéden tud átcsúszni az alvás – tehát a szülőtől való elszakadás – állapotába, akkor megijedhet, és jogosan igényelheti a szülői közelséget. A baba egyetlen lehetősége ebben a helyzetben az, hogy keservesen sírni kezd. Nem az elkényeztetettségének és a lelki terrorizmusra való hajlamának adja ilyenkor a jelét, hanem olyan szükségletét fejezi ki, melynek kielégítése számára a bizalom megalapozása. A gyermeki ősbizalom visszaigazolása és fenntartása pedig egész életünk, világhoz való viszonyunk alapja.

Közös érdekünk, hogy fenntartsuk a bizalmát.

Aki nem bízhat a szüleiben, hogyan bízhatna meg később a világban?

Hogyan bízhatna meg egy másik emberben? Hogyan merné átadni magát a kapcsolataiban, hogyan bízna bárki hűségében? Hiszen az első megélt tapasztalata a szükségletéhez való hűtlenség. Visszaélés a végtelenül kiszolgáltatott állapotával…

Az alvástréning ötlete valószínűleg egy tévedésen alapul. Tévedünk abban, hogy ha félelmében és magárahagyottságában nem támogatjuk meg a babát, akkor csúnyán elkapatjuk, és a tüdeje soha nem fog rendesen kifejlődni.

A valóságban az történik, hogy ha nem válaszolunk a baba sírására, ő nem tud egyedül megnyugodni. A stressz hormonok a vérébe tódulnak, és tovább rontják a helyzetet. Az órákig tartó sírást ebben a helyzetben végül csakis azért hagyja abba, mert elfárad. A szülő ilyenkor azt gondolhatja, hogy az alvástréning bevált, és a baba tanult a szülői irányító jelzésből. Több ilyen eset után a kisbaba valóban megtanulja az üzenet lényegét. Azt, hogy magára hagyták egy ismeretlen világban.

Amelyben a legtöbb felnőtt sem képes egyedül megnyugodni…

Inkább nem sír többet, csak ne kelljen átélnie egy újabb csalódást

A csecsemő nyelvén a „sírni hagyás” taktikája azt jelenti, hogy az ő nagy megszorultságában nem számíthat szülői segítségre. Néhány alkalom után már feladja az intimitásért és a testi közelségért való küzdelmét, a bőr-bőr kontaktus megnyugtató érzése iránti vágyát, és „inkább lemond a kapcsolat iránti szükségletéről, csak ne kelljen többé átélnie a beteljesületlenség és csalódottsága miatti fájdalmát” (Dr. Alexander Lowen - Narcissism, Denial of the True Self).

 

Ilyen tapasztalatok birtokában a gyermeki agy fejlődése más, a megszokottól eltérő irányt vehet. A baba igénye a szülővel való kapcsolódásra alapvető és elementáris. Vágyódhat a szülői közellétre evés-ivás, félelem, fájdalom, kellemetlen testérzet, sőt még unalom miatt is, és ha a kapcsolódási igényére visszautasítás a válasz, akkor ez stresszhelyzetet idéz elő az arra még éretlen idegrendszerében.

Előbb vagy utóbb persze abbahagyja a sírást, de ez nem azt jelenti, hogy megnyugodott. Azt jelenti, hogy ugyanúgy feladta a harcot, mint a nem látogatott kórházi gyermekek, aki már nem is sírnak, nem is várnak, nem is remélnek látogatót, és nem sírnak, ha valamelyik odatévedő rokontól el kell búcsúzniuk a látogatási idő végén.

A sírni hagyás a kötődés iránti kimutatott igény visszautasítása

A sírni hagyás nem adni magunkból egy olyan szűkölködőnek, aki csak tőlünk remélheti a szükségletének kielégítését. A sírni hagyás egy visszautasított ajánlat, ami nemcsak a szeretetről szól, hanem a világ működéséről szerzett tudás átadása is. Hogy a világ sem működik.

A sírni hagyott csecsemő egy rideg világgal találkozik, melyben kötelék nélkül, egyedül kell repülnie, veszélyes sziklák és hatalmas mélységek fölött magányosan kell navigálnia. Egy idő után energiatakarékos üzemmódba kapcsol, érzelmeit lefagyasztja, és hihetetlenül magas stresszhormon (kortizol) szinttel hallgatni kényszerül, mert nem tudja, hogy van-e a közelben egyáltalán valaki, aki megvédené a ragadozóktól. Ez világképpé is válhat.

Ekkor alakulhat ki a személyiségzavarok csírája

Az emelkedett kortizolszint állandósulásának későbbi hatása lehet a szorongásra, depresszióra hajlamos kémiájú agy. A sírni hagyás a nárcisztikus személyiségzavar és a borderline személyiségzavar megalapozása is. A magára hagyottság tapasztalata ugyanis egy új valóságot teremt meg a kialakuló agyban, melyben az intimitás és a közelség iránti vágy nem fejeződhet ki, hiszen a visszautasítás iszonyatától való félelem mindent legyűr. Az ezerarcú nárcizmus pedig nem más, mint a kötődés és a struktúra sérülése miatti teljes empátiahiány.

A kör bezárult. A félő gyermek belső világa állandó megéléssé merevedik. Ha nincs kötődés, nincs vesztenivaló sem.

„A nárcisztikus patológiát a nem kielégítő szülői gondoskodás alakítja ki: a szimbiózis időszakában a szülő nem képes a csecsemőt megnyugtatni, a gyakorlási periódusban nem mutat (vagy ha mégis, akkor csak hiányosan) érzelmi elköteleződést a gyermek felé, és újraközeledéskor hiányzik az empátiás támogatás.” (Margaret Mahler)

Az emberi újszülött biológiai szempontból egy éretlen koraszülött, az őt körülvevő láthatatlan burok pedig születése után a szülő érintése, testközelsége, készenléte az együttlétre. A burok hiányában a gyermek kiszolgáltatottan didereg a világban, és felnőttként jó eséllyel nem lesz képes kötődni.

Kötődési vágyát felnőttként veszélyforrásnak fogja megélni, hiszen nincs szörnyűbb tapasztalat annál, mint hogy a kinyújtott kezünket nem fogja meg senki.

Megtanulhatja az eseményekből azt is, hogy az intimitás nyújtása és visszavonása hatalom, amit mások felett gyakorolni lehet.
 

Felhasznált irodalom:

• Bandi Szabolcs: Nárcizmus – kötődés és srtruktúra
• Dr. William Sears : Éjszakai gondoskodás - Hogyan altassuk el a kisbabát?
• Cole and Cole, 2006; Wolf et al, 1996; Bell et al, 1999; Caudill és Plath, 1966; Sweder et al, 1998
• Dr. Alexander Lowen: Narcissism, Denial of the True Self (ford.: Bábakalács Születésház)

Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: https://www.csaladinet.hu- Mezei Csongor Andrea

 

 

Testsúly fejlődési görbe gyerekeknek

Az édesanyáknak igazán nehéz dolguk van a baba súlyának reális megítélésével kapcsolatosan, hiszen mindenkinek a saját babája a legszebb, legtüneményesebb, még akkor is, ha az mások szemében iszonyú kövér, vagy éppen szörnyű sovány. Bár, soha nem értettem, hogy emberek hogy jönnek ahhoz, hogy véleményüket az anyuka vagy a baba súlyával kapcsolatosan szóvá is tegyék, anélkül, hogy azt bárki is kérdezné. Még ha kérdezi is az anyuka, illik olyan választ adni, ami utal a tényekre, de nem bántó (már amennyire tud nem bántó lenni egy ilyen érzékeny téma).

Szóval, ahelyett, hogy a szomszéd megvető pillantásaira, vagy a kedves "rokony" rosszalló szavaira hagyatkoznánk, vegyük elő a baba, avagy a mama súly-életkor összefüggéseit megrajzoló percentis grafikont. Ugyan tudjuk, hogy Magyarországon a jelentős túltápláltság az uralkodó, mégse legyintsünk, hanem határozzuk meg a táblázat, a görbe alapján, hogy mi a túlsúlyos átlaghoz tartozunk, vagy sem. Mérjük le a súlyunkat pontosan, és az életkorral mindezt összevetve kapunk a táblázatban egy-egy pontot. Attól függ, hogy ez a pont milyen színű sávba esik, le kell vonnunk a tanulságot, hogy kövérek, soványak, vagy teljesen normálisak vagyunk. Igaz ugyanez a babákra is.

Vegyünk egy példát: Kislányom, aki nemrég töltötte a 2. életévét, most 11,5 kg. Mi rendszeresen megkapjuk, hogy soványak vagyunk, pedig szerintem csak az irigység beszél az emberekből. Nézzük a görbét, ami nem hazudik, hogy egy 2 éves korú gyereknek milyen súlyúnak illik lenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kislányok életkor-testsúly percentis görbéje

 

Ha jól böngészem, akkor a mi súlyunk a sötét rózsaszín sávba esik, ami annyit tesz, hogy az ilyen korú gyermekek 50%-a ehhez hasonló súlyarányokkal rendelkezik, azaz teljesen normálisnak tekinthető. (Ugye megmondtam!) Ha a fölső vagy alsó, halvány rózsaszín sávba esne, az sem lenne gond, hiszen az annyit tesz, hogy a megmért, ugyanilyen korú gyermekek 20%-a alacsonyabb súlyú, vékonyabb testalkatú a normálisnak vélt gyerekektől, 20%-a zömökebb (tudatosan nem a kövérebb szót használtam) testalkatú az átlagnál, de még ez is elfogadhatónak minősül. Akinek a csemetéje viszont az alsó vagy fölső fehér részre esik a testsúlya alapján, az a megmért gyerekek 5-5 százalékához hasonlóan soványkás vagy kövérkés. Itt lehet az alul- vagy felültápláltságon elgondolkodni, de mielőtt végső következtetéseket vonnánk le, érdemes egy pillantást vetni a magasság-életkor táblára is, hiszen a nagyon alacsony kölök érthetően lesz alacsonyabb súlyú, mégsem gondolnánk soványnak. Illetve eltérés mutatkozik leány- és fiúgyermek között is. A fiúk általában vastagabbak, izmosabbak, de nagy szerepet játszik az öröklött hajlam is. Érdemes vizsgálgatni a nemek táblázatának minimális eltéréseit. 

 

 

 

 

 

 

 

Kisfiúk életkor-testsúly percentis görbéje

 

Jelentősen befolyásolják a testsúlyt az öröklött gének is. Ha mindkét szülő normálisan vékony, akkor ne várjuk, hogy a gyerek kövér legyen, mert igen kicsi az esélye, és ez fordítva is igaz. Kövér szülőknek általában kövérkés gyermekük van.

A baba súlyának mérésére célszerű kijelölni egy időpontot a nap valamelyik szakában, amikor ugyanis rendszeresen mérve összehasonlítható adatokat kapunk. Nem mindegy ugyanis, hogy étkezés előtt, vagy étkezés után mérünk. Nem szabad eltekinteni attól sem, hogy a szemünk fényét nagydolga végeztével, vagy még az előtt mértük meg. Szokás este a fürdés és étkezés előtt mérni a kicsit, természetesen meztelenül. Illetve annak fontosságát is hangsúlyoznám, hogy csak szúrópróba szerűen érdemes ellenőrizgetni a gyerek súlyát (kivéve kóros soványság vagy kóros kövérség esetén), hiszen minden egyes normálistól minimálisan eltérő adat stresszelheti az anyukát, ami kifejezetten rossz hatással van a csecsemőre, kisgyermekre.

Néhány pontban a görbék használatáról:

1. Mérd meg a gyermek testsúlyát.
2. Válaszd ki a megfelelő életkort (hónapban).
3. Az életkor, testsúly koordinátapontot keresd meg a táblában.
4. Állapítsd meg a saját gyermeked melyik csoportba tartozik.

Súlycsoportok:

• Alsó fehér sáv: Nagyon soványka gyerek. – A megmért gyerekek 5%-a esik ebbe a sávba.
• Alsó világosabb színű sáv: Az átlagtól alacsonyabb testsúlyú, de még normális súlyúnak tekinthető gyermek. – A megmért gyerekek 20%-a esik ebbe a sávba.
• Középső sötétebb színű sáv: Teljesen normális testsúlyú gyermekek. – A megmért gyerekek 50%-a esik ebbe a sávba.
• Fölső világosabb színű sáv: Az átlagosnál nehezebb gyerekek, de testsúlyuk még normálisnak tekinthető. – A megmért gyerekek 20%-a esik ebbe a sávba.
• Fölső fehér sáv: Elhízott gyermekek. – A megmért gyerekek 5%-a esik ebbe a sávba.

 

A Te gyermeked milyen testsúlyú?

  

Forrás:http://picibaba.hu

 

Baba receptek 6 hónapos kortól: Sütőtökpüré

A babák hozzátáplálásakor nem mindegy, hogy melyik ételt mikor vezetjük be, mert akár árthatunk is vele gyermekünknek.
A 6 hónapos babának már adható sütőtök, aminek magas rost és C-vitamin tartalma segít az emésztésben, valamint erős antioxidáns hatása miatt is érdemes fogyasztani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzávalók:
 

• fél darab sütőtök

Elkészítés:

A sütőtököt vágjuk félbe, kanállal vájjuk ki a közepéből a magokat. Csomagoljuk be alufóliába és tegyük előmelegített sütőbe, majd 200 fokon süssük 20 percig.
Ezután csomagoljuk ki, hagyjuk kihűlni. Végül kanalazzuk ki egy tálba a belsejét a közepén lévő mélyedésben összegyűlt folyadékkal együtt (tele van vitaminnal!).
Botmixerrel pépesítsük az egészet, külön ízesítést nem igényel.

+1 Tipp:

Ha kedvet kaptál a sütőtökös menühöz a konyhában terjedő illatoktól, készíts nagyobb adagot! A pépesített tököt egy kis tejszínnel összefőzve pillanatok alatt készíthetsz magadnak és a család nagyobb tagjainak egy finom sütőtökkrémlevest. Ízesítsd egy pici sóval, fehér borssal és őrölt gyömbérrel, de ne feledd: a fűszerek és a tejszín miatt ebből a baba még nem kaphat, csak a "nagyok".

 

 Forrás:https://www.csaladinet.hu

 

Te félsz sétálni a gyerekkel?

Több olyan édesanyával is beszéltem szülői konzultációkon, akik arról számoltak be, hogy óriási bennük a félelem, amikor kilépnek a gyerekkel az utcára. Többen emlegetnek tragédiákat, de vannak azért olyanok is, akik nem csak a veszélyt látják abban, ha a gyerekkel kiszabadulnak, hanem szándékukban áll őket megtanítani helyesen közlekedni. Olvass el erről néhány szakmai nézőpontot!

 

 

 

 

 

 

A gyerekkel való utcára lépés témájában is az első kérdés, hogy neked szülőként mi a nézőpontod?

Tele vagy félelemmel és attól tartasz, hogy minden sarkon egy elvetemült gázoló fog bekanyarodni, vagy ennél lazább vagy és fel se merül benned a veszély? A második esetben egyébként nem arra gondolok, amikor valaki nincs felkészülve egy veszély elhárítására, hanem arra, amikor nem teremt felesleges feszültséget, hiszen még meg sem történt semmi.

A gyerek viselkedése pedig attól a felnőttől függ, akivel sétál. Ha a felnőttnek izzad a tenyere és ingerült, mert fél a bajtól és a legkisebb mozdulattól kiabál, akkor a gyerek sem érzi magát biztonságban és „ki akar szabadulni” a keze alól. Viszont ha a felnőtt nyugodt és ő maga is magabiztos, ugyanezt a biztonságot érzi a gyermeke is.

Továbbá a következő fontos kérdés: Mennyire hagyjuk önállósodni a gyereket?

Természetesen kortól is függ, mikor engedjük azt, hogy megmutassa a saját képességét és baleset nélkül végigsétáljon az utcán. Abban viszont biztos vagyok, hogy minél több lehetősége van a gyereknek megmutatni, mire képes, annál inkább képes lesz teljesíteni a feladatot is.

Valamint a fokozatosságot se felejtsük el!

Haladj szintenként és úgy tanítsd meg a gyermekednek a közlekedés szabályait, hogy elsőként még vele vagy és figyeled őt. Majd fokozatosan engedj többet. Ő is biztosabban fog mozogni és magadat is meg tudod nyugtatni, hogy nem eshet baja, mert okos és értelmes gyerekről van szó, aki körül nincs veszély.

Például az elején kézen fogva beszéljetek a lámpák szabályairól, hiszen a színeket már biztosan ismeri. Kérdezd őt, miközben fogja a kezed, hogy mehetünk-e? Vagy kérd meg, ő szóljon, amikor mehettek! Tudtok arról is beszélgetni egy séta közben, hogy mutassa meg, melyik a leggyorsabb autó az úton, vagy hogy a busznak vagy az autósnak van-e elsőbbsége? Tapasztalatom és véleményem az, hogy ezt nemcsak gyalogosan, de autóban ülve is lehet részletezni, akár kisebb korában, hogy minél előbb reális legyen számára a közlekedés. 

Biztonságos és sikeres sétákat kívánok! 

Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Beszédes Henrietta

 

Visszafejlődik? Szobatiszta volt, most bepisil, átaludta az éjszakát, most újra felkel...

Regressziónak nevezik azt, ha egy olyan fejlődési szintre esik vissza a gyermek, amit már meghaladott. Szerencsére nem végleges és tartós állapotról van szó, csak átmeneti. Mi áll a jelenség hátterében és mit lehet tenni ilyenkor?

 

 

 

 

 

 

Regresszió gyermekkorban: ez áll a háttérben

Talán mindannyiunk gyerekével megesett már, hogy átmenetileg valamiben visszafejlődött egy picit. Például már rég szobatiszta volt, amikor elkezdett újra bepisilni. Vagy úgy bömbölt hirtelen, mint csecsemőkorában. Esetleg cumisüvegből akarta inni a kakaót, miközben már rég pohárból itta. 

Az 1-3 éves gyerekekre jellemző, hogy nagyon akaratossá válnak, és mindent egyedül szeretnének megcsinálni vagy kipróbálni. Adott esetben olyan dolgokat is, amikre még nem képesek. Például ő szeretné kiszedni a tányérjába a levest, vagy önteni a poharába, felkapcsolni a villanyt, egyedül felöltözni és levetkőzni.

Ez azonban teljesen természetes, az én-fejlődés egyik állomása. Igazából nagyon fontos is, hogy a gyerek egyedül próbálkozzon. Azonban az is világos, hogy nem lehet neki mindent megengedni, főleg nem az olyan dolgokat, amelyek veszélybe is sodorhatják. 

Emiatt is előfordulhat az, hogy a kisgyerek visszacsúszik egy korábbi fejlődési állomásba. Ilyenkor kiabál, sír, csapkod, toporzékol, sokszor nem hall és nem lát, csak leveti magát a földre és önkívületi állapotba kerül. 

Idővel azonban megnyugszik és visszatér a régi önmagához. 

Ilyenkor pillanatnyi regresszióról beszélünk, egyfajta hangulati visszaesésről. 

Tartósabb visszaesést akkor tapasztalhatunk, ha a gyerek életében valamilyen nagyobb változás következik be. Például költözés, óvodakezdés, kistestvér érkezése, haláleset, stb. 

Gyakori az ovis gyerekeknél, hogy kisebbnek szeretnék mutatni magukat, mert félnek a változástól.

Ahogy akkor is megijedhetnek ha hirtelen nagytesókká válnak, és már nem ők az egyedüli gyermekek, akiket babusgatnak a szüleik. A kicsire nagyobb figyelem helyeződik, többet van anya karjaiban, aki szoptatja és pelenkázza őt. Óhatatlanul is folyton anya testközelében van, míg a nagyobb egy kicsit eltávolodik tőle, már kevesebbet ringatja, babusgatja őt. 

Ilyen esetekben fordulhat elő, hogy éjszaka újra bepisil, vagy cumisüvegből akar inni, stb. A nagy gyerektől elvárják, hogy egyedül öltözködjön, mosson fogat vagy pakoljon el a szobájában, miközben látja, hogy a kicsit egész nap csak babusgatják. Ő pedig nem szeretne a nagy és okos testvér lenni, sokkal jobban vágyik arra, hogy ő is kicsi legyen, őt is babusgassák, öltöztessék etessék. 

Mit tehet a szülő? 

Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak átmeneti állapot. 

Próbáljunk meg egy kicsit a gyerek nézőpontjából közelíteni a helyzet felé! Lehet, hogy túl gyorsan jött a változás? Nem volt eléggé felkészítve rá a gyerek? Lehet, hogy túl nagy elvárásokat támasztottunk vele szemben? 

Érdemes ezeken elgondolkoznunk. 

A nagyobb gyereket pedig ne hanyagoljuk el, amikor kistesó születik, inkább vonjuk be őt a kicsi körüli teendőkbe! Etetheti ő is, segíthet pelenkázni és fürdetni, hozhatja a baba cumiját, játékait, stb. Az természetesen fontos, hogy eközben mindig ott legyünk és felügyeljük a helyzetet. Viszont a nagyobb gyerek így majd könnyebben veszi a változással járó akadályokat. 

Ha pedig gyerekünk igényli, akkor ne szóljunk rá, inkább babusgassuk meg őt is, cirógassuk, simogassuk, ölelgessük, ringassuk, ha erre vágyik! Nincs ezzel semmi baj! Szeretne magának egy kis figyelmet, hát adjuk meg neki! 

Játszhatunk olyat is, hogy most ő lesz a kisbaba, akit etetni meg öltöztetni kell. 

Figyeljünk arra, hogy mindkét gyerekre elég időt szánjon mind a két szülő, bár ez nagyon nehéz, főleg az első időszakban. 

Ha pedig hisztizik, akkor is maradjunk nyugodtak! Zárjuk ki a külvilágot és csak a gyerekünkre figyeljünk! Próbáljunk meg rájönni a hisztit kiváltó okra, és azon változtassunk a jövőben! Ahhoz, hogy a gyerekünk túltegye magát egy-egy ilyen nehezebb időszakon, rengeteg figyelemre, türelemre és empátiára van szükség. 

Így tudunk majd átlendülni ezeken az átmeneti regressziós állapotokon, fejlődési visszaeséseken. 

 

 

Forrás:https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

Indexkép: Khusen Rustamov képe a Pixabay-en

 

 

10 dolog, amit addig tegyél meg, amíg kicsi a gyerek

Ahogy megszületik a gyereked, mintha kétszer olyan gyorsan telne az idő. Az első évek nagyon hamar elröppennek, ezért minden percét érdemes kihasználni - ha nagyobb lesz, és már nincs kedve a közös programokhoz, nem fogod tudni bepótolni, ami kimaradt. Összegyűjtöttünk 10 nagyon fontos dolgot, amit mindenképp tegyél meg, amíg kicsi a gyereked! 

 

 

 

 

 

 

 

10 dolog, amit addig tegyél meg, amíg kicsi a gyerek

1. Ha játszani hív, akkor tarts vele!

Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a háztartásba. Várj, még elpakolok, várj, még főzök, várj, még mosogatok, várj, még teregetek, várj, még felmosok. Mindjárt jövök! Várj, most meg csörög a telefon! Ha felnő, akkor már nem akar majd játszani velünk, és találkozni is ki tudja, hányszor fogunk. Ragadjuk hát meg az alkalmat, nehogy bűntudatunk legyen, hogy nem játszottunk vele eleget kiskorában! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem játszhat néha egyedül, de amikor csak tudunk, foglalkozzunk vele inkább, minden más várhat. Például alvásideig.

2. Nézd el neki, hogy mindenhová követ!

Igen, még a Wc-re és a fürdőszobába is. Hiszen neki tényleg te jelented a világot! Gondolj arra, hogy milyen vicces lesz majd ezt elmesélni pár év múlva, akár neki is.

 

3. Mutasd meg neki az élet apró örömeit!

Tanítsd meg neki, hogy ha nem is minden nap jó, de minden napban van valami jó. Tanuljon meg örülni a természet szépségeinek is! Tanulja meg szeretni és elfogadni önmagát! Tanuljon meg szeretetet adni és kapni!

4. Tedd le a telefonodat!

Később talán jogosan kérdezheti majd kamaszkorában, hogy miért zavar téged annyira, hogy folyton a telefonján lóg. Ha csak írt valaki, amit később is ráér megnézni, ha kaptál egy értesítést vagy olyan hív, akivel máskor is ráérsz beszélni, akkor tedd le a telefonodat, nézz a gyereked szemébe és figyelj arra, amit mond! Most ő az első!

5. Nevessetek sokat!

 

 

 

 

 

 

  

Pavel Danilyuk fotója a Pexels oldaláról

Felkelt este 11-kor, amikor végre azt gondoltad, hogy meg tudsz majd vacsorázni? Ne szidd le, ne bosszankodj miatta! Inkább ültesd magad mellé és nevess azon az abszurd dolgon, hogy itt ültök éjszaka a kanapén és kanalazzátok a joghurtot. Hidd el, sokkal jobb lesz visszaemlékezni mindenre, ha pozitívan állsz hozzá! Ráadásul ha te is nevetsz, ő is nevetni fog veled!

 

6. Mondd el neki, mennyire boldog vagy, hogy az anyukája/apukája lehetsz!

Ha sokszor mondjuk, talán elcsépeltté válik, mégis fontos, hogy tudja, érezze, hallja, hogy szereted és mindenben számíthat rád. Gondolj arra, mennyire vágytál kisbabára, hogy mennyire nagy kaland szülőnek lenni, amiért csak hálás lehetsz!

7. Legyél vele a jelenben!

Miközben a kedvenc meséjét olvasod századjára, ne azon járjon az eszed, hogy még mennyi faladat vár rád, vagy hogy a hátad közepére kívánod a családi összejövetelt. Amíg még kicsi, megteheted, hogy kisautót tologatsz vele a földön, és beleképzeled magad ennek a kicsi kis lénynek a világába, és valóban elhiszed, hogy most piros a lámpa, és szólsz akkor is, ha a sorompó le akar csukódni…

8. Játék helyett élmények

Ne halmozd el játékokkal, mert akkor pont a játszás örömétől fosztod meg! Hiszen a gyerekek mindenből képesek játékot csinálni és mindennel szeretnek játszani. Kitárják a kezüket és máris repülnek. Ilyen egyszerű ez. És miért kéne megvárni a szülinapot, hogy valamilyen közös élményünk legyen? Ugráljunk a pocsolyákban, hemperegjünk az őszi falevelekben, táncoljunk a kedvenc zenénkre! Találjunk ki közös programokat!

9. Mondj nemet, ha szükséges, akkor is, ha nagyon nehéz!

És fordítva: mondj igent, ha szükséges, még akkor is, ha nagyon nehezedre esik!

10. Nézd, ahogy alszik!

Amikor megszületett a kisfiam, a kórházban még éjjel is egyfolytában azt néztem, ahogy alszik. Aztán otthon már sokkal több lett a dolgom, nappal is jobbnak láttam, ha a saját kiságyában alszik, amíg én összeszedem magamat meg a lakást. De aztán rájöttem, hogy mennyire hiányzik a kis szuszogása, az illata, és hogy nézzem alvás közben. Úgyhogy néha beiktattam olyan napokat, amikor alvás közben melléfeküdtem és csak simogattam, néztem ahogy alszik, vagy a kiságya mellé ültem egy székre és onnan figyeltem. Ha nagyobb lesz, erre már nem lesz lehetőség. 

 

 

 

 

 

 

 

Stephanie Pratt képe a Pixabay-en

 Indexkép: Depositphotos.com 

 https://www.csaladinet.hu-Tóth Nikolett

 

 

 

Amikor terápiává válik a játszás: így olvashatod ki a játékából, hogy mi bántja

 "Jó taktika, ha a gyerekek kijátszhatják otthon a történeteket, hiszen a játék terápiás eszköz. Ha a szülő próbálja arrafelé alakítani az otthoni játékot, hogy az érzések előjöhessenek, az sokat segíthet. Ha olyan mesét olvasnak, amiben ez megjelenik, többet tudnak róla beszélni" -tanácsolja bölcsődevezető szakértőnk arra a kérdésre, hogy miképpen tudja a szülő gyermeke szorongását oldani. 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan kínáljuk fel a játékot megoldásként?

Feldolgozás és gyógyulás a játékon keresztül

Mi szülők, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a játék a gyermek számára főként örömszerző tevékenység, vagy a másik véglet, hogy úgy állunk hozzá: ez az ő „munkája”, ez a dolga. A játék azonban ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír, a játék tulajdonképpen a gyermek nyelve, kifejezési eszköze, sőt: szinte az egész élete. A játék – főleg a szabad játék – elsődleges, ősi megnyilvánulás a gyermek számára, sokkal kifejezőbb, mint a beszéd.

A gyermek szabad játék közben kifejezi az érzelmeit, gondolatait, problémáit, konfliktusait. A pszichológusok munkájuk során kihasználják ezt a lehetőséget, és a játékot terápiás környezetbe téve feldolgozást és gyógyulást tudnak elérni viselkedési problémás és szorongó gyerekeknél.

 

A mindannyiunk számára sok utat megnyitó Polcz Alain pszichológusi pályájának része, hogy létrehozott egy Világjáték nevű diagnosztikus és terápiás eszközt, mely a gyermeki lélek számára adott önkifejezési lehetőséget. A Világjáték alkalmas arra, hogy a kisgyermek kifejezze érzelmeit akkor is, ha nincs még széles körű szókincse, vagy nem tudja az érzelmeit árnyaltan megmutatni. Egyúttal a pszichológus számára is eszközt adott ahhoz, hogy a gyermeket megfigyelhesse, problémáját azonosítsa, és együtt tudjanak változtatni rajta.

Képzeljünk el egy nagy terepasztalt, ahol a valóságos élet kicsinyített másai kapnak helyet: tenger, homok, házak, templomok, fák, emberfigurák, és műanyag állatok. A gyermek a játékban felépítheti teljes világát úgy, ahogyan ő megéli, és ezen a jelképes világon keresztül megmutathatja saját belső világát, kérdéseit, konfliktusait. A szakember a játék következmények nélküli világában maradva átadhat a gyermek számára megoldási módokat, új viselkedési stratégiákat, új nézőpontokat.

Azonban a játék csodálatos világából a felnőttek sincsenek kizárva. Aki el szeretne merülni a gyermeke belső világában és segítő szándékkal szeretne felé fordulni, annak az időn és a figyelmen kívül semmilyen eszközre nincs szüksége, minimális befektetéssel nagy áttöréseket érhet el. A játék során a gyermek szülői segítséggel sérülések és súlyos következmények nélkül szembesülhet a saját viselkedése által okozott károkkal, módosíthat rajta, újrajátszhatja, begyakorolhatja, új szerepeket próbálhat ki, tágíthatja a viselkedési eszközkészletét, felkészülhet várható eseményekre, mint például a vérvétel vagy a költözés.

 

 

 

 

 

 

 

 Kép: Depositphotos.com

 

Hogyan lehet a szülő a gyermek játékterapeutája?

A gyermek minden benne zajló folyamatot belevisz a játékba.

• Ha kirekesztést él meg, a barna mackói ki fogják zárni a játékból az egyetlen jegesmedvét.
• Ha bántották őt a közösségben, az ő „népe” (plüssállatai) között is ki fog törni a háború.
• Ha a szülők között konfliktus van, lehet, hogy azzal ad jelet, hogy a játékteret mindig két részre osztja.

A gyermek még nem tudja összeszedetten elmondani, hogy mi foglalkoztatja őt, de a benne zajló eseményeket a játékába vetíti ki. Abból, ahogy a gyermek játszik, megérthetjük, hogy milyen probléma foglalkoztatja, milyen helyzetre keres megoldást, milyen viselkedést próbál feldolgozni.

Ha ismétlődő elemek vannak a játékában, ha újra és újra visszatér ugyanahhoz a játékbeli helyzethez, egész biztos, hogy valamire választ keres, elakadt a világ értelmezésében, hogy ahhoz segítségre van szüksége.

Nem kell ahhoz pszichológus, hogy a szülő a jeleket értelmezni tudja. A mi dolgunk észrevenni, ha a gyermek játéka elakad, ha agresszió, feszültség árad belőle, ha olyan eseményeket elevenít meg, melyeknek értelmezéséhez még kicsi.

 

 

 

 

 

 

 

Kép: AKuptsova / Pixabay

Mire figyeljünk?

Vegyük komolyan, amit a gyermek játékában látunk, hiszen a lelkét tükrözi vissza. A szülő feladata lehet, hogy a játékon belül szembesítse a gyermeket a viselkedésének hatásaival. Ha lelöki a játékfiguráját, mondjuk el neki, hogy ez fáj a játékbeli babának vagy állatkának, hogy esetleg dönthet úgy, hogy máskor nem játszik azzal, aki fájdalmat okozott neki.

Engedjük, hogy irányítson, hogy érzelmeit a játék védett közegében szabadon kifejezze. Engedjük érzelmeket átélni, azokat nevezzük meg. Hihetetlenül kicsi még a felnőttek szókincse is az érzelmek kifejezését illetően - hogyan értelmezzünk egy olyan érzelmet, amit még megnevezni sem tudunk, és hogyan irányítsuk? Tanítsunk meg a gyermeknek összetettebb érzelmeket is, mint amilyen az undor, a féltés, a féltékenység, a hála, vagy a kiengesztelődés…

Mutassunk játékon belül más megoldási módokat, pörgessük vissza a játékot odáig, ahol megjelent egy rossz megküzdési módszer, és játsszuk másképpen. Kérdezzük meg, hogy a játékfigura miért ütött, miért sírt, mire gondolt, mit érzett közben, mire vágyott? Gondolkozzunk el azon, hogy miért ezt játssza mindig, milyen kérdésre keres választ? Ha az óvodát játssza el, miért üt valaki mindig meg valakit? Mi váltja ki ezt? Hogy lehetne másképpen?

Figyeljük meg, milyen szerepet választ általában a játékban: parancsolgat inkább, vagy mindenbe beleegyezik? Mit szeret játszani, mennyi ideig játssza? Csapatban szeret játszani vagy inkább egyedül? Ha észreveszünk valami aggodalomra okot adó dolgot, ne essünk ki a játékból, engedjük a figura bőrébe bújva dönteni.

A játék attól működik, hogy nincsenek korlátai, a fantázia segítségével akár vikingek jelmezébe bújva is színpadra vihetjük a problémát, jelképessé tehetjük, eltávolíthatjuk, és a játék szintjén megoldásokat találhatunk, amelyek a valódi életbe is átvihetőek. A gyermek általában addig játssza ugyanazt a játékot, míg meg nem találja a kérdésére a választ.

A játék csodálatos adomány, az élettelen figurák megelevenedhetnek benne, a szőnyeg lehet a tenger, és a nagy pálma valóságos dzsungel. A kocsik beszélgethetnek egymással, és a sakkbábuk békét köthetnek egymással. Varázslatok és rontások dolgozhatnak, és csodálatos menekülésekre van kilátás.

Margaret Löwenfeld angol pszichológus így fogalmazott: „A  gyerek játszik, épít vagy rombol és közben – szavaival és tetteivel – magáról, félelméről és örömeiről, vágyairól beszél. Sokat mond el így, sokkal többet, mint amennyit kérdésekre válaszolva elmondhatna”.

A játék csökkenti a szorongást, erősíti a kapcsolatokat, fegyelmezés helyett olyan tevékenységet kínál, amiben érzelmeket lehet kimutatni.

Eljátszhatjuk az óvodai vagy bölcsődei konfliktusokat is, újrajátszhatjuk az eseményeket, más végkifejletet írhatunk közösen a gyermek mindennapi csatáihoz.

 

 Forrás:https://www.csaladinet.hu- Mezei Csongor Andrea

Indexkép: Depositphotos.com

Gombás mondókák

 

 

 

 

 

 

 

 

Gomba, gomba, gomba, (öklök ütögetése)
nincsen semmi gondja, (kezek forgatása)
ha az eső esik rája, (ujjak mozgatása)
nagyra nő a karimája. (karkörzés a fej felett)
Az esőt csak neveti, (szájra mutogatás)
van kalapja, teheti. (fej ütögetése)

***

Gomba néni, Gomba bácsi
Tegnap után másodszor is,
Kézen fogva erdő szélen
Vásárolni mentek szépen.

Fehér fűző, pöttyös kalap
rojtos gallér most a divat.
Ilyet akart Gomba néni,
Ezért mentek boltot nézni

***

Ez a gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!

***

Furcsa kis növény a gomba
Itt-ott nő és nem egy sorban.
Az egyik, jajj, csupa méreg
A másik meg finom étek.
Az egyiknek kalapja van,
A másiknak kucsmája van
A fejfedőt le nem veszik
Egymást bizony nem köszöntik.

 

 

Feltöltötte: Adrienn. Köszönet érte.

Forrás:http://picibaba.hu

 

 

Ezt énekeld az egyévesnek, hogy magas legyen az EQ-ja

Ebben az életkorban talán a legfontosabb a rengeteg dal, játék, közös mozgás. Hiszen nem csak az EQ, hanem az IQ, a szociális viselkedés is fejlődik attól, ha a kicsi gyerekkel közösen játszol és énekelsz. Az egy és három év közötti időszakban, ha lehet, a gyerek viszonylag kevés olyan műzenét halljon, ami nem felel meg a korának, és nagyon sok éneket halljon a szüleitől.

 

 

 

 

 

 

 

Ez nem jelenti azt, hogy nem hallgathatunk valamilyen szép zenét, ami tetszik nekünk, de semmiképp ne menjünk el a divatos, igénytelen „gyerek zenék” világába, mert ezzel sokat ártunk a gyereknek. Ennyi idős korában nincs szüksége képernyő nyújtotta dalokra és mesékre is csak nagyon mértékkel, vagy egyáltalán nem.

Az egyéves most fedezi fel a világot, és benne önmagát. Minden olyan ének, dal, ami a saját testéről, saját ujjacskáiról, saját fejéről, hasáról lábáról szól, hatalmas élményt jelent neki. (Ez elment vadászni, stb...)

Imádja a csiklandozókat, és hatalmasat tud kacagni rajta, ha ezeket a kis huncut dalocskákat elővesszük.

Itt van egy kis kert, közepébe kút, erre mennek a cigányok, itt megállnak muzsikálnak – és megcsikizzük a gyerek nyakát, vagy pocakját, utánozva hegedű hangját: cincincin, vagy csikcsikcsik...

 

Arcsimogatók

Ciróka, maróka,

Mit főztél, Katóka?

Kását.

Ki ette meg?

Pap macskája!

Mind felvitte a padlásra.

Ciróka, maróka!

Hol jártál? – Malomba’!

Mit hoztál? – Pogácsát!

Hová tetted? – Lócára!

Megette a pap macskája!

 

Mutogatók

 

Itt a füle, itt az orra,

itt pedig a harapója!

Itt a keze, itt a lába,

itt meg a kis hasikája!   

Keze, lába van neki,

Szeme, füle van neki,

Orra, szája van neki,

És hol fut a kisnyuszi?

 

Ilyenkor imádnak bújócskázni is, persze roppant béna módon elbújva, amivel a szülőknek és testvéreinek rengeteg vidám percet okoznak. Imádják, ha látványosan keressük őket, hangosan elmondva az egyes tárgyak neveit, akár ritmusosan énekelve keresgéljük, itt, sincs, ott sincs. Nincs a (baba neve) a fiókban (nyilván be sem férne oda...) nincs a zsebemben, nincs az ágy alatt, nincs az asztal alatt, nincs a függöny mögött, nincs a széken, nem lóg a lámpáról, stb...
Ezzel a játékkal nem csak a környezet tárgyainak neveit, de a lokációkat, az előtte, mellette, felette, alatta, mögötte szavak jelentését is tanítjuk a gyereknek, játékos formában, vidáman, nevetve.

A kicsiknek a zenehallgatásból épp elég annyi, amit a szülőktől amúgy hall, rádióban tévében, illetve amit énekelünk neki. A stabilitást jelentő altatódalokat vagy egyszerű népdalokat, melyeket majd később ő maga is velünk énekelhet. Semmi szüksége nincs olyan gyerek csatornákra, ahol műzenével, nem tiszta intonációval, gépi hangon éneklik, játék nélkül, végtelenszer azokat a dalokat, amikhez a játék is hozzá tartozna.

 

 

 Forrás:https://www.csaladinet.hu-Gáspár Katalin

 Indexkép: candice_rose képe a Pixabay -en.

 

 

 

 

 

Őszi fa galacsinokból

Hozzávalók:

• Karton,
• színes papír,
• olló, ragasztó,
• krepp papír,
• zsírkréta.

Az elkészítés menete:

Egy barna krepp papírra rajzoljuk körbe a csöppség kezét, majd várjuk körbe és ragasszuk fel egy karton közepére. Közben adjunk őszies színű krepp papír csíkokat a gyermek kezébe, hogy bátran tépje, gyűrje.

A felragasztott kezecskét díszítsük körbe krepp galacsinokkal, hogy végül egy fa lombját, lehullott avarját alkossák. A galacsinokat ragasszuk is a kartonra.

A hátteret zsírkrétával színezzük, rajzoljuk kedvünk szerint.

Jó szórakozást kívánok!

 

 

 

Feltöltötte: Adrienn. Köszönet érte.

 Forrás:http://picibaba.hu

A te babád hogy alszik? Tudod, hogy melyik póz a legbiztonságosabb?

Sok újdonsült anyukában felmerül a kérdés, hogy vajon melyik a legbiztonságosabb alvási pozíció kisbabája számára. Sok tévhit van ezzel kapcsolatban. Lássuk, hogy mi is az igazság.

 

 

 

 

 

 

Az American Academy of Pediatrics ajánlása szerint minden kisbabának 1 éves koráig háton kellene aludnia, mert ez a legbiztonságosabb pozíció. Nem csupán az időre született babák esetében javasolják ezt, hanem ugyanezt tanácsolják a koraszülöttek számára is. Ezt a kijelentést arra alapozzák, hogy a vizsgálatok alapján így sokkal kisebb az esélye a hirtelen csecsemőhalálnak.

A javaslat 1992-ben került megfogalmazásra. A tapasztalatok és a vizsgálatok azt mutatják, hogy a bevezetése óta lényegesen csökkent a bölcsőhalál (SIDS).
A szakértők szerint az ilyen típusú csecsemőhalálozás általában az első hat hónapban fordul elő, ezen belül is az 1-4 hónapos csecsemők a legveszélyeztetettebbek ebből a szempontból. Emiatt úgy látják, hogy a babáknak sokkal biztonságosabb életük első évében a háton alvás. Kivételek természetesen lehetnek, mint például a légúti megbetegedéssel született kisbabák esetében, de ilyenkor mindig orvosi felügyelet szükséges.

A Medical News Today internetes lapban megjelent cikk szerint nem csupán az alvási pozícióra kell nagy hangsúlyt fektetni a szülőknek, hanem a megfelelő környezet kialakítására is. Olyan dolgokat említenek elsősorban, hogy sajnos sok csecsemő hal meg fulladás következtében azért, mert olyan dolgok vannak körülötte, amikben belegabalyodhat vagy beszorulhat.

A szakértők ebben a cikkben ajánlásokat fogalmaztak meg az újdonsült szülők számára azzal kapcsolatban, hogy mire kell odafigyelniük, illetve mit kell kerülniük a baba biztonságos alvásával kapcsolatosan.

 

Fontos, hogy odafigyeljenek a következőkre:
 

• a babát a hátára tegyék le aludni
• győződjenek meg arról, hogy a felület, ahova letették aludni a gyermeket egyenes és kemény felületű (ne tudjon besüppedni például)
• az alvófelület legyen valamilyen körülhatárolt terület, például kiságy, bölcső
• ha aggódnak amiatt, hogy a sok háton alvás miatt eldeformálódik a baba feje, akkor ösztönözzék a kicsit arra, hogy sokat legyen hason, amikor ébren van (de csak felügyelet mellett)
• alváshoz adhatnak neki cumit, de ha a baba nem fogadja el, akkor ne erőltessék (soha ne rögzítsék a cumit a baba szájához, ha ő nem akarja)
• minden alvás előtt ellenőrizzék, hogy nincsenek a baba alvóhelye közelében zsinórok, belógó szalagok, tárgyak, amikbe belegabalyodhat
• a matracot mindig terítsék le egy szoros lepedővel
• részesítsék előnybe a hálózsákot a különböző takarók helyett (sokkal biztonságosabb és kényelmesebb a baba számára, mert nem csúszik le róla)
• soha ne rögzítsék a takarót a matrachoz, hogy ne takarózhasson ki a baba (ha már mozgolódik, akkor beszorulhat alá)
• csak olyan babaágyat vásároljanak, ami biztonságos és stabil
• a szoba hőmérséklete legyen kellemes, kerüljék a túl hideg és a túl meleg levegőt

Fontos, hogy kerüljék el az olyan dolgokat, mint például:

• túl sok takaró, párna, plüss állat a baba körül alvás közben
• vízágy, puha matrac vagy korlát nélküli ágyon való alvás
• a baba fejének betakarása
• dohányzás a baba körül (sem alvás időben sem ébrenléti időben ne dohányozzanak a baba körül)
• együtt alvás (ha mégis szeretnének a kicsi közelében lenni, akkor válasszanak olyan kiságyat, aminek egyik oldala nyitott és azt tegyék szorosan a szülők ágya mellé, de vigyázzanak, hogy véletlenül se lehessen arrébb lökni, mert leeshet a baba)
• a légkondicionáló vagy a fűtőtest mellé helyezett kiságy
• túl sok ruha a babán alvás közben

A bölcsőhalál elkerüléséért az anyuka is sokat. Kerülje a terhesség alatt a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a drogok használatát, illetve ha tud, akkor minimum 6 hónapos korig szoptasson.

Ha bármilyen kérdés, félelem vagy aggály felmerül a szülőkben, érdemes szakértői segítséget kérni. A védőnők és a gyermekorvosok szívesen tájékoztatják a szülőket a tudnivalókról, illetve ellátják őket további hasznos tanácsokkal.

 

 

 

 

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Martincsevicsné Jenei Gizella

Kép forrása: Burst fotója a Pexels oldaláról

 

 

 

Baba, zene, babazene

A kisbabák is nagyon szeretik a zenét. Már az anyuka pocakjában hatással vannak rájuk a körülöttük hallható hangok. A zajoktól megrettennek, az édesanyjuk kedves hangja megnyugtatja őket. Megfigyelhető, hogy ha az apuka gyakran beszélt a pocak közelében, akkor a születés után az ő hangja is ismerős lesz a kisbabának. A hangok ütemes és harmonikus kavalkádja, vagyis a zene szintén befolyásolni tudja kedélyállapotukat.

A nyugodt, halk, monoton dallamok nyugtatják, altatják a babákat, míg a hangosabb, gyors ritmusú esetleg hangszeres zene felvidítja, felpörgeti őket. Nagyon hamar, néhány hónapos korukban, már a zene ütemére mozognak. Akik sok zenét hallgatnak, azokról hamar kiderül, hogy van már egy-két kedvencük is, amit kitörő örömmel fogadnak, az ismerős dallamra pozitívan reagálnak. A szülők feladata, hogy minél színvonalasabb, a koruknak megfelelő zenei környezetben tartsák a kisbabát, gyermeket.

A magzatok anyukájuk hasában rengeteg hangot hallanak, elsősorban a szívdobogást. A folyamatos hangokhoz hozzá vannak szokva, ezért születésük után idegenként hat nekik a teljes csönd. Nem szükséges a kisbaba körül nappal csöndet varázsolnunk, nyugodtan tegyünk-vegyünk az alvó baba mellett is, ne suttogjunk, ha meg kell szólalnunk. Természetes körülmények között a kisbabát nem fogja felzavarni, ha megy a mosógép, vagy megcsörren a telefon. Megfigyelhetjük, hogy egy halkan duruzsoló rádió mellett a csecsemő nyugodtabb, könnyebben elalszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Erre mindig van idő. Ragadjunk meg minden lehetséges alkalmat, amikor zenét hallgathatunk. Jó ötlet a kádban énekelgetni. A mosakodás idejére egy teljes kis repertoár összeállítható azokból a dalokból, amiket ismernek, szeretnek. Az autóban is szóljon a muzsika, gyorsabban telik az utazással töltött idő. Velem gyakran előfordul, hogy egy jó szám miatt nincs kedvem kiszállni a kocsiból, pedig már megérkeztem a célomhoz. Otthon mindennapos program legyen a zenehallgatás, akár összekötve valami más tevékenységgel, amit szívesen végeznek. Nálunk a hintázáshoz hozzátartozik a zene, ezért ha a játszótéren hintáznak, ott énekelnem kell.

Milyen zenét válasszunk?

A zene kiválasztásával természetesen az ízlést alakítjuk, ezért válasszunk alapos körültekintéssel. Érdemes visszagondolni, hogy mi vajon mit szerettünk igazán hallgatni gyermekkorunkban, és onnan is csipegetni. Kellemes emlékek idéződnek fel, és biztos, hogy elnyerjük a gyerekek tetszését Halász Judit, Kaláka, 100 Folk Celsius, Eszményi Viktória, vagy Gryllus művekkel. A maiak között is találunk számos magas színvonalú, értékes alkotást, mi nagyon szeretjük Kaszás Attila verses, dalos lemezét, az Alma együttes vidám, jó hangulatú nótáit.

Felnőtt zenét is hallgathatunk a gyerekkel együtt, ártani legfeljebb a diszharmonikus, durva, fülsértő hangzavarral vagy nem gyereknek való dalszövegekkel tudunk. Azért igyekezzünk a felnőtteknek való zenék közül is olyat választani, ami színvonalas, művészeti értéke magas, mondanivalója pozitív, értékeket közvetít.

Mivel zenéljünk?

A kisbabák nagyon szeretnek zenét "csinálni". Minden, ami csörög, zörög, hangot ad érdekli őket, ha kopácsolnak, azt ritmusra teszik. Egyszerű csörgő hangszert házilag is készíthetünk. Kiürült flakonba tegyünk apró tárgyakat, babot, száraz tésztát, vagy akár gombokat. Csak arra vigyázzunk, hogy a flakon gyerekbiztosan lezárható legyen. Adjunk a kezébe egy fakanalat, tegyünk elé egy műanyag dobozt, és máris dobolni kezd. Ha tehetjük, vegyünk neki xilofont, pici zongorát, ahol már az ütögetéssel nem csak a ritmust érzékelik, hanem a hangok közti magasság különbséget is. 2-3 éves korukban megtanulhatnak hangszert fújni. Eleinte ez nem könnyű feladat, gyakoroljunk szájharmonikán, furulyán.

Nincs hangszer, ami jobban kéznél lenne, mint a saját kezecskéjük. Tapssal rengeteg ritmikus játékot játszhatunk, az éneket kísérhetjük. Mutassuk meg a gyereknek, mit jelentenek a "lassú-gyors", "halk-hangos" kifejezések.

Léteznek kifejezetten a babák számára összeállított zenei programok, foglalkozások is, érdemes utána néznünk, hogy a lakóhelyünkön van-e erre lehetőség. Mert néhány alkalom is segít abban, hogy jobban megismerjük a zenei fejlesztés lényegét, fontosságát illetve ötletet ad az otthoni zenés játékokhoz, megéri kipróbálni.

Mondókák szövegeiből, verses játékokból, kiszámolókból oldalunkon is jó néhányat találhattok, akár témakörönként keresgélhettek! Jó szórakozást!

 

 

 

Írta: Nojka

Forrás: http://picibaba.hu

 

 

A gyerekkori fogszuvasodás akár már egy éves kor alatt is elkezdődhet

A cukros édességek, a fagylaltok, az éjszakai édes tea, a kakaó - mind hozzájárulnak a gyermekek korai fogszuvasodásának kialakulásához, amely kis odafigyeléssel és a megfelelő szájápolási szokások kialakításával megelőzhető lenne.

 

 

 

 

 

 

 

A tejfogak érzékenyebbek és gyorsabban romlanak, mint a maradó fogak

A szuvasodás már akár a 6-9 hónapos korban előtörő tejmetszőfogakat is érintheti, a folyamat pedig gyorsan átterjedhet a tejörlőfogakra is, ezzel megváltoztatva a száj higiéniás állapotát. Ezért különösen fontos, hogy már a bölcsődében és az óvodában megszeressék a gyerekek a fogmosást, három éves kor felett pedig ajánlott évenként a fogorvosi vizsgálat, problémás fogak esetében pedig félévente.

Az egy-két éves korosztály esetében különösen oda kell figyelni a fogak növekedésére és állapotára, ugyanis a tejfogak szerkezete más, mint a maradó fogaké. A zománcfejlődés ebben a korban még nem fejeződött be, így a fogak sokkal érzékenyebbek, nincsen annyi ásványi anyag bennük, ezért a szuvasodási folyamatok gyorsabban zajlanak le bennük, akár 1-2 hónap alatt, míg a maradó fogak esetében ez fél év is lehet.

A kisgyermekkori fogszuvasodás leggyakoribb oka

A kisgyermekkori fogszuvasodás leggyakoribb oka az éjszakai cukros tea cumisüvegbe töltve, a szénhidrátok, amelyektől savas közeg alakul ki a szájban, amely akár órákig is áztathatja a fogakat, és a szájban lévő baktériumok a cukrot lebontva szintén savat képeznek, ezzel kialakítva a korai fogszuvasodást.

Ennek elkerülése érdekében az étkezések után egy gézlappal érdemes áttörölni a fogat mosni még nem tudó gyermekek fogát, hogy ne maradjon rajta semmi ételmaradék – tanácsolja dr. Tarján Ildikó a Semmelweis Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika professzora.

A fogszuvasodás jelei: erről ismerheted fel

Tejfogak esetén a szuvasodás leggyakrabban a felső metszőfogakat érinti először, ugyanis a nyál védő és tisztító hatása miatt az alsó fogak többnyire épek. Az állcsontban alul található két nyálmirigy kivezető nyílása ugyanis nagyobb védettséget ad ezeknek a fogaknak, mint a felsőknek. Az elváltozás látható jele a fogzománcon megjelenő krétafehér elszíneződés, mellyel azonnal fogorvoshoz kell fordulni.  A folyamat előrehaladtával a fog mélyebb rétegeit elérve, barnásfekete foltok alakulnak ki, amelyek előbb vagy utóbb letörhetnek. Az idő előtt elvesztett tejfogak pedig később komoly gondokat is okozhatnak, hiszen a maradófogak torlódása, beszédképzési zavar kialakulása is előfordulhat ez által.

A helyes tisztítás már az első fogak megjelenésétől kezdve nagyon fontos

- mondja a professzor.

Hozzáteszi, ha a gyermek tud már köpni és öblíteni, akkor el lehet kezdeni a fogmosást, fogkefével és az adott korosztálynak ajánlott fogkrémmel. Az édes italok és ételek elfogyasztása után pedig nem azonnal kell fogat mosni, hanem először vízzel ki kell öblíteni a szájat, majd húsz perc elteltével érdemes megmosni a fogakat. A papír szívószál használata az édes italoknál igen hasznos és javasolt – teszi hozzá a szakember – ugyanis a fogakra egyébként ártalmas cukros folyadékok nem a szájüregben maradnak, hanem a gyerekek rögtön lenyelik. Ezzel együtt az étkezések közötti nassolás is hozzájárul a fogszuvasodás kialakulásához, ennek elkerülése érdekében dr. Tarján Ildikó kiemeli, naponta háromszor lenne ideális a kisgyermekeknek is fogat mosni, így a megfelelő korban alkalmazott fluorid tartalmú fogkrémekkel való fogmosással megelőzhető lenne a szuvasodás. 

 

 

 

Forrás: semmelweis.hu -https://www.csaladinet.hu
Indexkép: Depositphotos.com

 

 

Apa szemmel

 

 

 

 

 

 

 

 

Györe Balázs, feleségével, és négy lányával Nyíregyházán él. Egyéni vállalkozó, pályázatírással, projekt menedzsmenttel foglalkozik. Tizennyolc éve a Keresztény Iskolák Tájékozódási Túrájának szervezője. Feleségével, Katicával érkezett meg hozzánk.

 

-        Az apák szinte megigézett állapotában kiemelt szerepet játszanak az első pillanatok, az első újszülött megpillantása. Mire emlékszel ebből? Mi volt az a pillanat, ami apává tett téged?

Szerintem ez akkor volt, amikor  Sárát, az első kislányunkat a kezembe nyomták a szülőszobán. Emlékszem, hogy azon gondolkoztam,  hogyan fogok a kezembe venni egy háromkilós gyereket. Én ettől nagyon féltem, és mondtam, hogy nem baj, majd én ezt megszokom, és szép óvatosan fogom ezt kezelni. A szülőszobán emlékszem, ahogy megszületett Sára, kiszívtak az orrából mindent, amit kell, és mondta a nővér, hogy tessék apuka, akkor fogja meg. Nem kérdezte, hogy meg akarom-e fogni, hanem tessék, és a kezembe nyomták. Egyszerűen az volt egy nagy áttörés. Úgy tartottam, hogy ne essen le. Bent voltak a szüleim, ezért megkérdeztem, hogy ki lehet-e vinni megmutatni, és mondták, hogy persze, de iszonyatosan féltem, hogy leejtem. Nem nekem kellett fölvennem, vagy megvárni azt a pillanatot, hogy én hozzányúljak, hanem adták. Ez nagyon sokat jelentett, akkor is, meg utána is. A többinél mindig megfogtam az újszülött babánkat, és csodálkoztam, hogy milyen könnyű is ez.

-        Az apaságra való felkészülést elősegíti, ha az apa aktív szerepet tölt be a terhesség alatt, például gyakran megérinti az anya hasát, amikor a baba érzékelhetően mozgolódik, részt vesz az ultrahangos vizsgálatokon vagy jelen van a gyerekholmik vásárlásakor. Vannak apák, akiknél viszont csupán a szülés közben vagy a szülést követően jön el az apaság felismerése. Te hogyan készültél az apaságra?

Emlékszem  az aggódásra,  amikor Sárával rohantunk a kórház felé. Előtte ajtókat festettünk, és mondta Katica, hogy elment a nyákdugó. Mi levettük a köldökzsinór vért mind a négy gyereknél. Berobogtunk a kórházba, és akkor vettük észre, hogy ez a készlet  otthon maradt. A kórház huszonöt percre volt tőlünk, így Katicát otthagytam, én meg remegő kézzel autóztam vissza. Eleve féltem, hogy lemaradok, de odaértem időre.

-        Már-már „legendák” keringenek a szülés körülményeiről és az elájuló apukákról. Valóban ennyire szörnyű lenne a helyzet?

Sára szülésénél feszült, ideges voltam. Ő Kistarcsán született, négy szülőszoba volt egymás mellett,  háromban voltak, akik szülni jöttek. Mi voltunk a negyedikben. Tíz órakor mentünk be,  teltek múltak az idők, szépen hallottam, ahogy  mindenhol felsírnak a gyerekek. Három órakor, ugye, én még ott vagyok, hát sok mindent nem tudtam csinálni, vizet adtam, amikor kérte Katica. Háromkor betolja az újszülöttes kocsit a nővérke. Gondoltam, hát most mi fogunk szülni, erre  fél ötkor jön, és tolná kifelé. Mondom, ne haragudjon,  azt tetszett mondani, mi fogunk szülni. Hát, akkor még nem mi szültünk, hanem egy anyuka, akit otthonról vissza kellett hozni, mert hazafelé megindult a szülés.  Én úgy éreztem tehetetlen vagyok.

             - A vajúdás közben és a szülésen való jelenlét valóban mérföldkő a férfiak számára az apasághoz vezető úton? Milyen volt számodra az apás szülés?

Bent ültem egy széken. Katica az ágyon feküdt és igazából, amíg vajúdott, nagyon nem tudtam mit csinálni. Igazából ez egy tehetetlenség volt. Vizet vittem, a homlokát törölgettem, de ennyi. Előtte mondta az orvos, hogy ha elindul a szülés, akkor nekem ott a helyem az ágy végénél, mert onnan azt látom amit szeretnék látni. Egy női orvosunk volt, egy nagyon kedves doktornő.  Mivel nyolc órakor volt váltás, a szülésznő is,  az orvosok is már nagyon akarták, hogy szüljön Katica. Én meg nem akartam azt, hogy befolyásolják a szülést. Az volt a szerencse, hogy meg is indult a szülés, és meg is született 6:42-kor Sárika.

-        Kit féltettél jobban? Van állítólag ez az orvosi protokol, hogy ha baj van, akkor az      anyát mentik és nem a babát.

Én igazából csak azt nem akartam, hogy ők befolyásolják a szülést, mert annyira rákészültünk. Én a terhesség teljes időszaka alatt azt mondtam, hogy ő az én gyerekem is.

-        Nem vagyunk egyformák, sem mi nők, sem a férfiak, a leendő apukák. Minden ember másként éli meg egy terhesség, s nem továbbá a szülés élményét. Nálad hogyan zajlott ez le? Volt-e különbség a négy leány születésénél?

Ebből volt konfliktus Jankánál. Jankát Nyíregyházi orvosok vizsgálták, és volt egy tizennyolc hetes genetikai ultrahang vizsgálat. Természetesen én is bementem vele a vizsgálóba. Sose felejtem el, hogy a doktor úr azt kérdezte, hogy én mit keresek itt. Mondom, a gyerekemet vizsgálja, ezért én is bent vagyok. Hát ő addig nem vizsgálja meg, amíg én bent vagyok. Mondtam, hogy nekem jogom van itt lenni,  hiszen attól, hogy a feleségemben van a baba, most nem a feleségemet vizsgálják, hanem a gyermekemet, és én mint törvényes képviselő jogosult vagyok itt lenni. Erre letette a műszert és mondta, hogy ő addig nem csinál semmit, amíg én ki nem megyek. Azzal a lendülettel, amíg Katicát vizsgálták, én elmentem a betegjogi képviselőhöz és bejelentettem, hogy vizsgálják felül ezt a protokollt.

               - Hogy vannak a gyerekek sorban?

Sára, Anna, Janka, Lilla, 16,14,11,és 8 évesek. Nem mindig kedveztek a körülmények az apás szüléshez. Mondták, hogy nem lehet apás szülés Jankánál, mert influenza járvány van. Beengednek, ha beoltatom magam. Én aznap már beoltattam magam erre az utolsó vizsgálatra, de amikor mentünk, közölték, hogy már nincs apás szülés, így sem engednek be. Rögtön felhívtuk a Debreceni Klinikát, hogy akkor átmegyünk hozzájuk szülni, mert apás szülést szerettünk volna. Mondták, hogy jó, csak akkor egy vizsgálatot tegyünk náluk is, mielőtt szülünk. Bocsánat, de én ezt mindig is így használom, hogy szülünk. Mentünk Debrecenbe, megvolt a vizsgálat, egy héten belül már mentünk is szülni. Igazából Sáránál voltunk csak nyolc órát a szülőszobán. Annánál szerintem 9 órát, Jankánál pedig úgy volt, hogy felkísértem a szülőszobára Debrecenben,  mentem vissza a cuccért, és mire visszamentem, már mondták, hogy siessen apuka, mert lemarad a szülésről. Janka nagyon szürkén született, ez nagyon bennem maradt. Láttam azt, hogy a köldökzsinórba beakadt a válla, hiába nyomta Katica, a köldökzsinór visszahúzta. Láttam, hogy az orvos is meglepődött, a baba felsírt, de nem úgy mint a többi gyerek. Nekünk fontos volt az is, hogy olyan szülésznőt válasszunk, aki nem rögtön vágja el a köldökzsinórt, hanem hagyja, hogy a pulzálás megszűnjön. Ebben viszont mindenhol partnerek voltak. 

 

 - Milyen lányos apukának lenni? Okozott ez csalódást, vagy ugyanúgy örültél a lányoknak, mintha fiú született volna? Nem okozott neked csalódást, hogy lány,lány,lány, lány?

Hát igazából, a feleségem szerint, de. Én nagyon sok embernek segítek szociális területen, többnyire fiúknak. Katica szerint ezzel kompenzálok, hogy nincsen fiam. Valójában, igazából nem, ugyanis  Lilla kitesz három fiút is. Most is mondta, hogy apa mond el, hogy én szeretlek téged a legjobban. Átölelt és mondta,hogy apa mond el, hogy én szeretlek téged a legjobban.  Lilla ugye Nyíregyházán született. Ott is érdekes kalandunk volt. Oda is este érkeztünk. Bementünk, felkeltettük a két ápolónőt vagy szülésznőt, bement Katica, aztán hallom, hogy milyen fájások vannak, nyugodtan kérdezgették, és hányadik gyerek? Negyedik. Na, akkor rögtön mindent gyorsan. Akkor is influenza járvány volt. Nyíregyházán úgy lehetett szülni, ha az apuka három szülésfelkészítőn részt vesz. Én nem vettem részt, de beengedtek, mert azt mondták, hogy elnézik, mert ez már a negyedik szülés, és biztos nem leszek már rosszul. Lilla egyértelműen az én családomra hasonlít, az édesanyámra hajaz nagyon. A többi kislányunk meg a feleségem szépségét örökölte.

-        Sok apa számol be úgy a szülésélményről, mint ami elmélyítette kapcsolatát a párjával, hiszen az anyák jóllétére a szülés alatt és a szülés utáni gondozásban egyaránt az apa van a legnagyobb hatással. Nálatok hogy alakult a kapcsolat közted és Katica között? Mennyire változott kettőtök kapcsolata? Más lett-e a kapcsolat, mint előtte? Az anyaság, apaság mennyire változtatott meg benneteket?

Az első pár hónapban én úgy voltam, hogy inkább Katica kelljen föl hozzá esténként, de utána már én is. Sose felejtem el, hogyan  altattam mindegyiket. A karomra fektettem és onnan tudtam, hogy alszik, hogy már folyt a nyála. Munkamegosztás volt. Az első pár hónapban, visszaemlékezve, én úgy gondoltam, hogy én nem tudok mit csinálni. Sír a baba, mert éhes, de én nem tudok vele mit csinálni. Tehetetlennek éreztem magam. Mindenbe bele kellett tanulni. Napközben persze büfiztettem is, sőt tisztába is tettem. Én szerettem ezeket a dolgokat, csak amikor éjszaka kelt, hogy éhes, azzal nem tudtam mit kezdeni. A többi gyereknél már nagyobbak voltak a gyerekek, és már ők is segítettek pelenkázni.

- Hány éves is voltál mikor apa lettél?

 25. Én annak is örülök, hogy ilyen fiatalon lettünk szülők, mert én szeretném is látni felnőni őket. Nem ítélkezek senki felett, csak én így gondolom. Nem gondolom, hogy egy gyerek hátráltató tényező lehet. Én nem bántam meg azt sem, hogy négy gyerekünk van. Ugye Katicának ez otthonról hozott minta, mert ők is négyen voltak testvérek, nekem csak egy báttyám van. Ennek ellenére, én a jövőmet úgy képzeltem el, hogy nekem nagy családom lesz. Ez jó dolog.

- Azzal a problémával már néztél szembe, hogy „viszi a fiú a lányt”?

Ez érdekes. Sárika hozott haza egyszer egy fiút hetedikben, egy nyolcadikos fiút. Kedves volt a fiú. Eljött bemutatkozni és beszélgettünk. Aztán nem lett ebből semmi. Pont a tizennégy  éves Annám kérdezte, hogy mit fogsz apa csinálni, ha olyan fiút hozok haza, aki nem fog neked tetszeni, mert úgy bánik velem. Én mondtam neki, hogy ettől nem félek Anna, mert szerintem nem fogsz olyan fiúval kapcsolatot létesíteni, aki téged bántani fog, mert neked jó az értékítélő képességet és te nem fogsz olyan fiúkkal barátkozni, és amúgy se jársz olyan közegbe, ahol ilyen fiúkat ismersz meg. Úgyhogy ez annyira nálunk még nem jellemző. Nyilván félteni fogom őket, de nem fogom emiatt hátráltatni.

- A munkahelyed milyen volt a négy szülés tekintetében? Hogyan támogattak? Apa szabadság, rugalmas munkaidő….Előfordult-e, hogy a munkahelyed is figyelt arra, hogy Te éppen friss apuka lettél?

Ami a törvény által előírt, azt az öt napot kaptam meg. Én mindenhol alkalmazott voltam. Most már vállalkozó vagyok, így könnyebb. Sára és Anna idejében én távmunkás voltam, így otthonról dolgoztam. Hetente be kellett járnom a munkahelyre. Sárát mindig vittem is magammal, mert ő nagyon szeretett velem jönni.

- Mennyire segítik támogatják a munkahelyek az apákat, az apai feladatok ellátásában?

Nem, szerintem ez nem jellemző. Én szoktam inkább az anyákat támogatni. Én nem látom azt, hogy ezzel egyáltalán foglalkoznának a vállalkozók vagy cégek, hogy az apukákat támogassák. Én a saját cégemen belül biztos támogatnám őket, mert igazából ez egy tök jó dolog. Épp ezért vannak a nők leterhelve ezzel. Van aki nyolc órában dolgozik, az azt jelenti, hogy tíz órát egy nap nincs otthon. Sőt azt gondolom, hogy még azt se nézik jó szemmel, ha mondjuk apuka megy el táppénzre a beteg gyerekkel, mert azt mondják, hogy az anyuka menjen előbb. Nálunk mondjuk az volt a szerencse, hogy én sokat otthon dolgoztam, és Katicának csak akkor kellett eljönnie, ha a lányok egyszerre voltak betegek.

- Azt mondják a lányok főleg az apjukhoz kötődnek, te ezt tapasztalod?

Hogyne! Persze! A nyolc éves kislányom még mindig nagyon szeret velem aludni. Igen. Kötődnek. Most  Lilla az, aki jön velem mindenhova, szeret velem lenni.

- Van valami amit most másként csinálnál?

Szerintem nem. Sáránál tudtuk, hogy kislány lesz, de a többinél nem. Az első szülésre már úgy mentünk be, hogy 4 fiú név és 4 lány név. Mintha már akkor tudtuk volna, hogy négy gyerekünk lesz. Felírtam a Timóteust is névnek, de mivel nem lett fiam, ezért a cégem lett Timóteus, mondtam, hogy az a fiam most. A négy lánnyal az élet most nem olyan egyszerű, így hogy serdülnek, lehet, hogy fiúkkal könnyebb lehetne, de lehet csak azért, mert a fiúkkal szigorúbb mernék lenni, mint a lányokkal.

-        Lesz ötödik gyermek?

A lányok nagyon szeretnék. Rágják a fülünket, hogy legyen kistesó.

- Ha egy mondatos üzenetet kellene mondanod a többi férfinak, akkor mi az, amit mondanál?

Azt, hogy menjenek be a szülésre. Annál jobb dolog nincsen. Meg amikor a köldökzsinórt elvágja az ember, nekem az hatalmas élmény volt. Mindig mondom a gyerekeknek, azért ilyen szép a köldökötök, mert apa vágta el. Nekem az meghatározó élmény volt, és a mai napig hálás vagyok, hogy a kezembe nyomták Sárát. Én nem tudom, hogy utána hogyan alakult volna ki a kapcsolat, ami ott rögtön nagyszerű lett. Hamarabb volt az én mellkasomon mint Katicánál.  Én mindig azt is mondom, hogy szültünk, pedig ugye, én nem szültem, de annyira közös élménnyé vált ez, hogy ezt nem lehet később pótolni. Én nem bántam meg hogy ott voltam.

Ré