2022. október 25., kedd

Te félsz sétálni a gyerekkel?

Több olyan édesanyával is beszéltem szülői konzultációkon, akik arról számoltak be, hogy óriási bennük a félelem, amikor kilépnek a gyerekkel az utcára. Többen emlegetnek tragédiákat, de vannak azért olyanok is, akik nem csak a veszélyt látják abban, ha a gyerekkel kiszabadulnak, hanem szándékukban áll őket megtanítani helyesen közlekedni. Olvass el erről néhány szakmai nézőpontot!


 

 

 

 

 

 

A gyerekkel való utcára lépés témájában is az első kérdés, hogy neked szülőként mi a nézőpontod?

Tele vagy félelemmel és attól tartasz, hogy minden sarkon egy elvetemült gázoló fog bekanyarodni, vagy ennél lazább vagy és fel se merül benned a veszély? A második esetben egyébként nem arra gondolok, amikor valaki nincs felkészülve egy veszély elhárítására, hanem arra, amikor nem teremt felesleges feszültséget, hiszen még meg sem történt semmi.

A gyerek viselkedése pedig attól a felnőttől függ, akivel sétál. Ha a felnőttnek izzad a tenyere és ingerült, mert fél a bajtól és a legkisebb mozdulattól kiabál, akkor a gyerek sem érzi magát biztonságban és „ki akar szabadulni” a keze alól. Viszont ha a felnőtt nyugodt és ő maga is magabiztos, ugyanezt a biztonságot érzi a gyermeke is.

Továbbá a következő fontos kérdés: Mennyire hagyjuk önállósodni a gyereket?

Természetesen kortól is függ, mikor engedjük azt, hogy megmutassa a saját képességét és baleset nélkül végigsétáljon az utcán. Abban viszont biztos vagyok, hogy minél több lehetősége van a gyereknek megmutatni, mire képes, annál inkább képes lesz teljesíteni a feladatot is.

Valamint a fokozatosságot se felejtsük el!

Haladj szintenként és úgy tanítsd meg a gyermekednek a közlekedés szabályait, hogy elsőként még vele vagy és figyeled őt. Majd fokozatosan engedj többet. Ő is biztosabban fog mozogni és magadat is meg tudod nyugtatni, hogy nem eshet baja, mert okos és értelmes gyerekről van szó, aki körül nincs veszély.

Például az elején kézen fogva beszéljetek a lámpák szabályairól, hiszen a színeket már biztosan ismeri. Kérdezd őt, miközben fogja a kezed, hogy mehetünk-e? Vagy kérd meg, ő szóljon, amikor mehettek! Tudtok arról is beszélgetni egy séta közben, hogy mutassa meg, melyik a leggyorsabb autó az úton, vagy hogy a busznak vagy az autósnak van-e elsőbbsége? Tapasztalatom és véleményem az, hogy ezt nemcsak gyalogosan, de autóban ülve is lehet részletezni, akár kisebb korában, hogy minél előbb reális legyen számára a közlekedés. 

Biztonságos és sikeres sétákat kívánok! 


Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Beszédes Henrietta

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Te félsz sétálni a gyerekkel?

Több olyan édesanyával is beszéltem szülői konzultációkon, akik arról számoltak be, hogy óriási bennük a félelem, amikor kilépnek a gyerekkel az utcára. Többen emlegetnek tragédiákat, de vannak azért olyanok is, akik nem csak a veszélyt látják abban, ha a gyerekkel kiszabadulnak, hanem szándékukban áll őket megtanítani helyesen közlekedni. Olvass el erről néhány szakmai nézőpontot!


 

 

 

 

 

 

A gyerekkel való utcára lépés témájában is az első kérdés, hogy neked szülőként mi a nézőpontod?

Tele vagy félelemmel és attól tartasz, hogy minden sarkon egy elvetemült gázoló fog bekanyarodni, vagy ennél lazább vagy és fel se merül benned a veszély? A második esetben egyébként nem arra gondolok, amikor valaki nincs felkészülve egy veszély elhárítására, hanem arra, amikor nem teremt felesleges feszültséget, hiszen még meg sem történt semmi.

A gyerek viselkedése pedig attól a felnőttől függ, akivel sétál. Ha a felnőttnek izzad a tenyere és ingerült, mert fél a bajtól és a legkisebb mozdulattól kiabál, akkor a gyerek sem érzi magát biztonságban és „ki akar szabadulni” a keze alól. Viszont ha a felnőtt nyugodt és ő maga is magabiztos, ugyanezt a biztonságot érzi a gyermeke is.

Továbbá a következő fontos kérdés: Mennyire hagyjuk önállósodni a gyereket?

Természetesen kortól is függ, mikor engedjük azt, hogy megmutassa a saját képességét és baleset nélkül végigsétáljon az utcán. Abban viszont biztos vagyok, hogy minél több lehetősége van a gyereknek megmutatni, mire képes, annál inkább képes lesz teljesíteni a feladatot is.

Valamint a fokozatosságot se felejtsük el!

Haladj szintenként és úgy tanítsd meg a gyermekednek a közlekedés szabályait, hogy elsőként még vele vagy és figyeled őt. Majd fokozatosan engedj többet. Ő is biztosabban fog mozogni és magadat is meg tudod nyugtatni, hogy nem eshet baja, mert okos és értelmes gyerekről van szó, aki körül nincs veszély.

Például az elején kézen fogva beszéljetek a lámpák szabályairól, hiszen a színeket már biztosan ismeri. Kérdezd őt, miközben fogja a kezed, hogy mehetünk-e? Vagy kérd meg, ő szóljon, amikor mehettek! Tudtok arról is beszélgetni egy séta közben, hogy mutassa meg, melyik a leggyorsabb autó az úton, vagy hogy a busznak vagy az autósnak van-e elsőbbsége? Tapasztalatom és véleményem az, hogy ezt nemcsak gyalogosan, de autóban ülve is lehet részletezni, akár kisebb korában, hogy minél előbb reális legyen számára a közlekedés. 

Biztonságos és sikeres sétákat kívánok! 


Indexkép: Depositphotos.com

Forrás: https://www.csaladinet.hu-Beszédes Henrietta