Apa szemmel

 

 

 

 

 

 

 

 

Györe Balázs, feleségével, és négy lányával Nyíregyházán él. Egyéni vállalkozó, pályázatírással, projekt menedzsmenttel foglalkozik. Tizennyolc éve a Keresztény Iskolák Tájékozódási Túrájának szervezője. Feleségével, Katicával érkezett meg hozzánk.

 

-        Az apák szinte megigézett állapotában kiemelt szerepet játszanak az első pillanatok, az első újszülött megpillantása. Mire emlékszel ebből? Mi volt az a pillanat, ami apává tett téged?

Szerintem ez akkor volt, amikor  Sárát, az első kislányunkat a kezembe nyomták a szülőszobán. Emlékszem, hogy azon gondolkoztam,  hogyan fogok a kezembe venni egy háromkilós gyereket. Én ettől nagyon féltem, és mondtam, hogy nem baj, majd én ezt megszokom, és szép óvatosan fogom ezt kezelni. A szülőszobán emlékszem, ahogy megszületett Sára, kiszívtak az orrából mindent, amit kell, és mondta a nővér, hogy tessék apuka, akkor fogja meg. Nem kérdezte, hogy meg akarom-e fogni, hanem tessék, és a kezembe nyomták. Egyszerűen az volt egy nagy áttörés. Úgy tartottam, hogy ne essen le. Bent voltak a szüleim, ezért megkérdeztem, hogy ki lehet-e vinni megmutatni, és mondták, hogy persze, de iszonyatosan féltem, hogy leejtem. Nem nekem kellett fölvennem, vagy megvárni azt a pillanatot, hogy én hozzányúljak, hanem adták. Ez nagyon sokat jelentett, akkor is, meg utána is. A többinél mindig megfogtam az újszülött babánkat, és csodálkoztam, hogy milyen könnyű is ez.

-        Az apaságra való felkészülést elősegíti, ha az apa aktív szerepet tölt be a terhesség alatt, például gyakran megérinti az anya hasát, amikor a baba érzékelhetően mozgolódik, részt vesz az ultrahangos vizsgálatokon vagy jelen van a gyerekholmik vásárlásakor. Vannak apák, akiknél viszont csupán a szülés közben vagy a szülést követően jön el az apaság felismerése. Te hogyan készültél az apaságra?

Emlékszem  az aggódásra,  amikor Sárával rohantunk a kórház felé. Előtte ajtókat festettünk, és mondta Katica, hogy elment a nyákdugó. Mi levettük a köldökzsinór vért mind a négy gyereknél. Berobogtunk a kórházba, és akkor vettük észre, hogy ez a készlet  otthon maradt. A kórház huszonöt percre volt tőlünk, így Katicát otthagytam, én meg remegő kézzel autóztam vissza. Eleve féltem, hogy lemaradok, de odaértem időre.

-        Már-már „legendák” keringenek a szülés körülményeiről és az elájuló apukákról. Valóban ennyire szörnyű lenne a helyzet?

Sára szülésénél feszült, ideges voltam. Ő Kistarcsán született, négy szülőszoba volt egymás mellett,  háromban voltak, akik szülni jöttek. Mi voltunk a negyedikben. Tíz órakor mentünk be,  teltek múltak az idők, szépen hallottam, ahogy  mindenhol felsírnak a gyerekek. Három órakor, ugye, én még ott vagyok, hát sok mindent nem tudtam csinálni, vizet adtam, amikor kérte Katica. Háromkor betolja az újszülöttes kocsit a nővérke. Gondoltam, hát most mi fogunk szülni, erre  fél ötkor jön, és tolná kifelé. Mondom, ne haragudjon,  azt tetszett mondani, mi fogunk szülni. Hát, akkor még nem mi szültünk, hanem egy anyuka, akit otthonról vissza kellett hozni, mert hazafelé megindult a szülés.  Én úgy éreztem tehetetlen vagyok.

             - A vajúdás közben és a szülésen való jelenlét valóban mérföldkő a férfiak számára az apasághoz vezető úton? Milyen volt számodra az apás szülés?

Bent ültem egy széken. Katica az ágyon feküdt és igazából, amíg vajúdott, nagyon nem tudtam mit csinálni. Igazából ez egy tehetetlenség volt. Vizet vittem, a homlokát törölgettem, de ennyi. Előtte mondta az orvos, hogy ha elindul a szülés, akkor nekem ott a helyem az ágy végénél, mert onnan azt látom amit szeretnék látni. Egy női orvosunk volt, egy nagyon kedves doktornő.  Mivel nyolc órakor volt váltás, a szülésznő is,  az orvosok is már nagyon akarták, hogy szüljön Katica. Én meg nem akartam azt, hogy befolyásolják a szülést. Az volt a szerencse, hogy meg is indult a szülés, és meg is született 6:42-kor Sárika.

-        Kit féltettél jobban? Van állítólag ez az orvosi protokol, hogy ha baj van, akkor az      anyát mentik és nem a babát.

Én igazából csak azt nem akartam, hogy ők befolyásolják a szülést, mert annyira rákészültünk. Én a terhesség teljes időszaka alatt azt mondtam, hogy ő az én gyerekem is.

-        Nem vagyunk egyformák, sem mi nők, sem a férfiak, a leendő apukák. Minden ember másként éli meg egy terhesség, s nem továbbá a szülés élményét. Nálad hogyan zajlott ez le? Volt-e különbség a négy leány születésénél?

Ebből volt konfliktus Jankánál. Jankát Nyíregyházi orvosok vizsgálták, és volt egy tizennyolc hetes genetikai ultrahang vizsgálat. Természetesen én is bementem vele a vizsgálóba. Sose felejtem el, hogy a doktor úr azt kérdezte, hogy én mit keresek itt. Mondom, a gyerekemet vizsgálja, ezért én is bent vagyok. Hát ő addig nem vizsgálja meg, amíg én bent vagyok. Mondtam, hogy nekem jogom van itt lenni,  hiszen attól, hogy a feleségemben van a baba, most nem a feleségemet vizsgálják, hanem a gyermekemet, és én mint törvényes képviselő jogosult vagyok itt lenni. Erre letette a műszert és mondta, hogy ő addig nem csinál semmit, amíg én ki nem megyek. Azzal a lendülettel, amíg Katicát vizsgálták, én elmentem a betegjogi képviselőhöz és bejelentettem, hogy vizsgálják felül ezt a protokollt.

               - Hogy vannak a gyerekek sorban?

Sára, Anna, Janka, Lilla, 16,14,11,és 8 évesek. Nem mindig kedveztek a körülmények az apás szüléshez. Mondták, hogy nem lehet apás szülés Jankánál, mert influenza járvány van. Beengednek, ha beoltatom magam. Én aznap már beoltattam magam erre az utolsó vizsgálatra, de amikor mentünk, közölték, hogy már nincs apás szülés, így sem engednek be. Rögtön felhívtuk a Debreceni Klinikát, hogy akkor átmegyünk hozzájuk szülni, mert apás szülést szerettünk volna. Mondták, hogy jó, csak akkor egy vizsgálatot tegyünk náluk is, mielőtt szülünk. Bocsánat, de én ezt mindig is így használom, hogy szülünk. Mentünk Debrecenbe, megvolt a vizsgálat, egy héten belül már mentünk is szülni. Igazából Sáránál voltunk csak nyolc órát a szülőszobán. Annánál szerintem 9 órát, Jankánál pedig úgy volt, hogy felkísértem a szülőszobára Debrecenben,  mentem vissza a cuccért, és mire visszamentem, már mondták, hogy siessen apuka, mert lemarad a szülésről. Janka nagyon szürkén született, ez nagyon bennem maradt. Láttam azt, hogy a köldökzsinórba beakadt a válla, hiába nyomta Katica, a köldökzsinór visszahúzta. Láttam, hogy az orvos is meglepődött, a baba felsírt, de nem úgy mint a többi gyerek. Nekünk fontos volt az is, hogy olyan szülésznőt válasszunk, aki nem rögtön vágja el a köldökzsinórt, hanem hagyja, hogy a pulzálás megszűnjön. Ebben viszont mindenhol partnerek voltak. 

 

 - Milyen lányos apukának lenni? Okozott ez csalódást, vagy ugyanúgy örültél a lányoknak, mintha fiú született volna? Nem okozott neked csalódást, hogy lány,lány,lány, lány?

Hát igazából, a feleségem szerint, de. Én nagyon sok embernek segítek szociális területen, többnyire fiúknak. Katica szerint ezzel kompenzálok, hogy nincsen fiam. Valójában, igazából nem, ugyanis  Lilla kitesz három fiút is. Most is mondta, hogy apa mond el, hogy én szeretlek téged a legjobban. Átölelt és mondta,hogy apa mond el, hogy én szeretlek téged a legjobban.  Lilla ugye Nyíregyházán született. Ott is érdekes kalandunk volt. Oda is este érkeztünk. Bementünk, felkeltettük a két ápolónőt vagy szülésznőt, bement Katica, aztán hallom, hogy milyen fájások vannak, nyugodtan kérdezgették, és hányadik gyerek? Negyedik. Na, akkor rögtön mindent gyorsan. Akkor is influenza járvány volt. Nyíregyházán úgy lehetett szülni, ha az apuka három szülésfelkészítőn részt vesz. Én nem vettem részt, de beengedtek, mert azt mondták, hogy elnézik, mert ez már a negyedik szülés, és biztos nem leszek már rosszul. Lilla egyértelműen az én családomra hasonlít, az édesanyámra hajaz nagyon. A többi kislányunk meg a feleségem szépségét örökölte.

-        Sok apa számol be úgy a szülésélményről, mint ami elmélyítette kapcsolatát a párjával, hiszen az anyák jóllétére a szülés alatt és a szülés utáni gondozásban egyaránt az apa van a legnagyobb hatással. Nálatok hogy alakult a kapcsolat közted és Katica között? Mennyire változott kettőtök kapcsolata? Más lett-e a kapcsolat, mint előtte? Az anyaság, apaság mennyire változtatott meg benneteket?

Az első pár hónapban én úgy voltam, hogy inkább Katica kelljen föl hozzá esténként, de utána már én is. Sose felejtem el, hogyan  altattam mindegyiket. A karomra fektettem és onnan tudtam, hogy alszik, hogy már folyt a nyála. Munkamegosztás volt. Az első pár hónapban, visszaemlékezve, én úgy gondoltam, hogy én nem tudok mit csinálni. Sír a baba, mert éhes, de én nem tudok vele mit csinálni. Tehetetlennek éreztem magam. Mindenbe bele kellett tanulni. Napközben persze büfiztettem is, sőt tisztába is tettem. Én szerettem ezeket a dolgokat, csak amikor éjszaka kelt, hogy éhes, azzal nem tudtam mit kezdeni. A többi gyereknél már nagyobbak voltak a gyerekek, és már ők is segítettek pelenkázni.

- Hány éves is voltál mikor apa lettél?

 25. Én annak is örülök, hogy ilyen fiatalon lettünk szülők, mert én szeretném is látni felnőni őket. Nem ítélkezek senki felett, csak én így gondolom. Nem gondolom, hogy egy gyerek hátráltató tényező lehet. Én nem bántam meg azt sem, hogy négy gyerekünk van. Ugye Katicának ez otthonról hozott minta, mert ők is négyen voltak testvérek, nekem csak egy báttyám van. Ennek ellenére, én a jövőmet úgy képzeltem el, hogy nekem nagy családom lesz. Ez jó dolog.

- Azzal a problémával már néztél szembe, hogy „viszi a fiú a lányt”?

Ez érdekes. Sárika hozott haza egyszer egy fiút hetedikben, egy nyolcadikos fiút. Kedves volt a fiú. Eljött bemutatkozni és beszélgettünk. Aztán nem lett ebből semmi. Pont a tizennégy  éves Annám kérdezte, hogy mit fogsz apa csinálni, ha olyan fiút hozok haza, aki nem fog neked tetszeni, mert úgy bánik velem. Én mondtam neki, hogy ettől nem félek Anna, mert szerintem nem fogsz olyan fiúval kapcsolatot létesíteni, aki téged bántani fog, mert neked jó az értékítélő képességet és te nem fogsz olyan fiúkkal barátkozni, és amúgy se jársz olyan közegbe, ahol ilyen fiúkat ismersz meg. Úgyhogy ez annyira nálunk még nem jellemző. Nyilván félteni fogom őket, de nem fogom emiatt hátráltatni.

- A munkahelyed milyen volt a négy szülés tekintetében? Hogyan támogattak? Apa szabadság, rugalmas munkaidő….Előfordult-e, hogy a munkahelyed is figyelt arra, hogy Te éppen friss apuka lettél?

Ami a törvény által előírt, azt az öt napot kaptam meg. Én mindenhol alkalmazott voltam. Most már vállalkozó vagyok, így könnyebb. Sára és Anna idejében én távmunkás voltam, így otthonról dolgoztam. Hetente be kellett járnom a munkahelyre. Sárát mindig vittem is magammal, mert ő nagyon szeretett velem jönni.

- Mennyire segítik támogatják a munkahelyek az apákat, az apai feladatok ellátásában?

Nem, szerintem ez nem jellemző. Én szoktam inkább az anyákat támogatni. Én nem látom azt, hogy ezzel egyáltalán foglalkoznának a vállalkozók vagy cégek, hogy az apukákat támogassák. Én a saját cégemen belül biztos támogatnám őket, mert igazából ez egy tök jó dolog. Épp ezért vannak a nők leterhelve ezzel. Van aki nyolc órában dolgozik, az azt jelenti, hogy tíz órát egy nap nincs otthon. Sőt azt gondolom, hogy még azt se nézik jó szemmel, ha mondjuk apuka megy el táppénzre a beteg gyerekkel, mert azt mondják, hogy az anyuka menjen előbb. Nálunk mondjuk az volt a szerencse, hogy én sokat otthon dolgoztam, és Katicának csak akkor kellett eljönnie, ha a lányok egyszerre voltak betegek.

- Azt mondják a lányok főleg az apjukhoz kötődnek, te ezt tapasztalod?

Hogyne! Persze! A nyolc éves kislányom még mindig nagyon szeret velem aludni. Igen. Kötődnek. Most  Lilla az, aki jön velem mindenhova, szeret velem lenni.

- Van valami amit most másként csinálnál?

Szerintem nem. Sáránál tudtuk, hogy kislány lesz, de a többinél nem. Az első szülésre már úgy mentünk be, hogy 4 fiú név és 4 lány név. Mintha már akkor tudtuk volna, hogy négy gyerekünk lesz. Felírtam a Timóteust is névnek, de mivel nem lett fiam, ezért a cégem lett Timóteus, mondtam, hogy az a fiam most. A négy lánnyal az élet most nem olyan egyszerű, így hogy serdülnek, lehet, hogy fiúkkal könnyebb lehetne, de lehet csak azért, mert a fiúkkal szigorúbb mernék lenni, mint a lányokkal.

-        Lesz ötödik gyermek?

A lányok nagyon szeretnék. Rágják a fülünket, hogy legyen kistesó.

- Ha egy mondatos üzenetet kellene mondanod a többi férfinak, akkor mi az, amit mondanál?

Azt, hogy menjenek be a szülésre. Annál jobb dolog nincsen. Meg amikor a köldökzsinórt elvágja az ember, nekem az hatalmas élmény volt. Mindig mondom a gyerekeknek, azért ilyen szép a köldökötök, mert apa vágta el. Nekem az meghatározó élmény volt, és a mai napig hálás vagyok, hogy a kezembe nyomták Sárát. Én nem tudom, hogy utána hogyan alakult volna ki a kapcsolat, ami ott rögtön nagyszerű lett. Hamarabb volt az én mellkasomon mint Katicánál.  Én mindig azt is mondom, hogy szültünk, pedig ugye, én nem szültem, de annyira közös élménnyé vált ez, hogy ezt nem lehet később pótolni. Én nem bántam meg hogy ott voltam.

Ré