Ebben az életkorban talán a legfontosabb a rengeteg dal, játék, közös mozgás. Hiszen nem csak az EQ, hanem az IQ, a szociális viselkedés is fejlődik attól, ha a kicsi gyerekkel közösen játszol és énekelsz. Az egy és három év közötti időszakban, ha lehet, a gyerek viszonylag kevés olyan műzenét halljon, ami nem felel meg a korának, és nagyon sok éneket halljon a szüleitől.
Ez nem jelenti azt, hogy nem hallgathatunk valamilyen szép zenét, ami tetszik nekünk, de semmiképp ne menjünk el a divatos, igénytelen „gyerek zenék” világába, mert ezzel sokat ártunk a gyereknek. Ennyi idős korában nincs szüksége képernyő nyújtotta dalokra és mesékre is csak nagyon mértékkel, vagy egyáltalán nem.
Az egyéves most fedezi fel a világot, és benne önmagát. Minden olyan ének, dal, ami a saját testéről, saját ujjacskáiról, saját fejéről, hasáról lábáról szól, hatalmas élményt jelent neki. (Ez elment vadászni, stb...)
Imádja a csiklandozókat, és hatalmasat tud kacagni rajta, ha ezeket a kis huncut dalocskákat elővesszük.
Itt van egy kis kert, közepébe kút, erre mennek a cigányok, itt megállnak muzsikálnak – és megcsikizzük a gyerek nyakát, vagy pocakját, utánozva hegedű hangját: cincincin, vagy csikcsikcsik...
Arcsimogatók
Ciróka, maróka,
Mit főztél, Katóka?
Kását.
Ki ette meg?
Pap macskája!
Mind felvitte a padlásra.
Ciróka, maróka!
Hol jártál? – Malomba’!
Mit hoztál? – Pogácsát!
Hová tetted? – Lócára!
Megette a pap macskája!
Mutogatók
Itt a füle, itt az orra,
itt pedig a harapója!
Itt a keze, itt a lába,
itt meg a kis hasikája!
Keze, lába van neki,
Szeme, füle van neki,
Orra, szája van neki,
És hol fut a kisnyuszi?
Ilyenkor imádnak bújócskázni is, persze roppant béna
módon elbújva, amivel a szülőknek és testvéreinek rengeteg vidám percet
okoznak. Imádják, ha látványosan keressük őket, hangosan elmondva az
egyes tárgyak neveit, akár ritmusosan énekelve keresgéljük, itt, sincs,
ott sincs. Nincs a (baba neve) a fiókban (nyilván be sem férne oda...)
nincs a zsebemben, nincs az ágy alatt, nincs az asztal alatt, nincs a
függöny mögött, nincs a széken, nem lóg a lámpáról, stb...
Ezzel a játékkal nem csak a környezet tárgyainak neveit, de a
lokációkat, az előtte, mellette, felette, alatta, mögötte szavak
jelentését is tanítjuk a gyereknek, játékos formában, vidáman, nevetve.
A kicsiknek a zenehallgatásból épp elég annyi, amit a szülőktől amúgy hall, rádióban tévében, illetve amit énekelünk neki. A stabilitást jelentő altatódalokat vagy egyszerű népdalokat, melyeket majd később ő maga is velünk énekelhet. Semmi szüksége nincs olyan gyerek csatornákra, ahol műzenével, nem tiszta intonációval, gépi hangon éneklik, játék nélkül, végtelenszer azokat a dalokat, amikhez a játék is hozzá tartozna.
Forrás:https://www.csaladinet.hu-Gáspár Katalin
Indexkép: candice_rose képe a Pixabay -en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése