Gyermekeinkkel való kommunikáció egyik lehetősége a beszéd. Ennek megindulására várnak a szülők a legjobban, hisz ezzel tudjuk magunkat legjobban kifejezni. A következőkben 2,5 éves korig tekintjük végig, vázlatosan, a beszéd fejlődését.
Az újszülött első hangjai élesek,
tagolatlanok. A környezet ezeket panaszhangoknak tekinti, és jelentést
tulajdonít neki, ezért aztán közbelép (eteti, simogatja, stb.). A
kezdeti egyhangú színezet kezd változni; a második hónapban a csecsemő
környezetében élők már meg tudják különböztetni, hogy mikor van valami
baj, és mi a nyugalmi helyzetet kísérő örömhang. Beavatkozásuk
különbözőségével ezeket a jelzéseket megerősítik.
A hangadás sokáig nem önálló megnyilvánulás, hanem egy globális reakció
része. (Egész testével felel a gyerek. Rugdalózik, kapálózik, megfeszíti
magát, stb.) Ebben a korban még nem tekinthető sem a hangadás, sem a
globális reakció szándékkifejezésnek. A csecsemő nem közöl semmit,
egyszerűen él. Az életmegnyilvánulásainak a környezet ad jelentőséget,
ezzel kondicionálja (tanítja) a célzott hangadást.
A harmadik hónap végéig semmi nem mutat arra, hogy a gyerek összefüggést
élne meg a hangképző mozgásai, és a saját hangja között. A süket
csecsemő ugyanolyan színezetű és intenzitású hangokat ad, mint a halló.
Ennek a hónapnak a végén kezd megmutatkozni a különbség, mikor is a
halló csecsemő felfedezi a kapcsolatot a hallás és a hangképzés között.
(Elkezdi utánozni a saját hangját.) Kezdetét veszi a játék a
hangképzéssel, ami a 4-5. hónaptól a mászás kezdetéig, a gyerek kedvelt
tevékenysége. Az artikuláció a tárgya a játékának. Ezeknek a
mozgásformáknak, amiből később a hangok lesznek, már van előtörténete.
(Pl. ajakhangok-m,b,p – a szopó mozgás folytatása; a foghangok-t,d – a
nyelvnek a szopás során kialakult mozgást ismétlik.)
Az, hogy a gagyogás játék, valószínűsíti, hogy a jelzésértékű hangok
(éhség, fájdalom) továbbra is megmaradnak. A gagyogás hatására azonban a
jelzőhangjai is átalakulnak, és differenciáltabbak lesznek. A csecsemők
sokkal több hangot képeznek, mint amennyi az anyanyelvükben szerepel,
és esetleg a környezet meg tud különböztetni (több mint 200 féle hang).
(Pl.: kísérlet az afrikai b-b- re) A gyerek ebben a korban minden hangot
kipróbál, amit a hangképző szerveivel létre tud hozni. Csak azok a
hangok maradnak meg, amiket a környezetében hall, a többi kiesik.
(Szenzitív időszak! – Idegen nyelvű szövegeket is érdemes ilyenkor
hallgattatni a gyemekekkel, felmérések szerint a későbbiekben a gyerekek
kiejtése a tanult nyelven anyanyelvi lesz.) Ekkor kezdi el a gyerek
igazából utánozni a beszédet. Elkezd hosszabb hangsorokat képezni, olyan
hanglejtéssel, arckifejezéssel, ahogy a felnőttek beszélnek.
A hatodik hónapban a beszédértés is kezdetét veszi. Elsőnek a
hanghordozást, az érzelmi színezetet érti meg. (Kedves hang-öröm, mérges
hang- szomorú, esetleg sír) Ilyenkor még helyzetekben tájékozódik, akár
idegen nyelven feltett kérdésre is ugyanolyan reakciókkal válaszol. A
szavak tiszta megértését, a tiszta beszédmegértést megelőzi olyan
helyzetek megértése, amelynek a beszéd egyik összetevője.
Nyolchónapos kortól megérti a kérdést,
felszólítást, de csak bizonyos helyzetekben. (Helyszín, hangsúly,
személy, stb.) Az inger együttes összetevői folyamatosan lemaradoznak. A
kilencedik hónap végén már testhelyzettől függetlenül hajtja végre a
felszólításokat, a 10. hónapban már sem a megszokott környezetre, sem a
személyre nincs szüksége.
A gagyogásban, mint játékban, megjelenik a hangkettőzés. A kettőzött
ajakhang az, amit a gyerektől a környezete elvár (ma-ma, pa-pa) ez
pozitív visszajelzést biztosít neki, így megerősíti a gyakorlását. Ez
már a beszéd kezdete. A gyerek lassan rámutatásra, megnevezésre,
közlésre is használja a „beszédet”.
A gagyogásból kiemelkedő első szavak 1 éves kor körül jelennek meg. A
gyerek beszédfejlődése itt még lassú. A 16. hónapra 8-15 szót tudnak, az
élénk beszédfejlődésű gyerekek 30-40 szót tudnak. A megértett szavak
száma azonban ennél sokkal több. Az aktív szókincset a gyerek utánzással
sajátítja el. Egy mozdulatot utánoz a hozzá tartozó szóval (pohár).
Kezdetben a beszéd egyszavas mondatokból áll. A második életév második
felében ugrásszerűen meggyorsul a beszéd fejlődése. A szókincs
ötszörösére-tízszeresére nő. Ez a néhány hónap a beszédfejlődés
fordulata. A gyereknek megjön a beszédkedve. Mintha rájönne arra, hogy a
beszéd eszköze a kapcsolatteremtésnek. Az egyéni eltérések jelentősek
lehetnek. Akadnak gyerekek, akiknél ez a fordulat a harmadik életévben
van. Két és fél éves korukban a gyerekek többnyire rendelkeznek a
beszédkészséggel és szókinccsel, amellyel közvetlen környezetükben
elboldogulnak.
Felhasznált irodalom:
Mérei F.- V. Binét Á. : Gyermeklélektan, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Szőke Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése