Tudományos
tények igazolják a plüssök létjogosultságát, és egyébként nagyon nem mindegy az
sem, hogy néz ki az imádott mackó.
A kezdetben még kiugró,
hosszúkás orral rendelkező mackók még nem nagyon voltak képesek rá, hogy a
modern, tömpe orrú változathoz hasonló macifüggőséget váltsanak ki a
gyerekekből. A meglepően változatos és nagyszámú, plüssmackókkal kapcsolatos
kutatások egyike szerint egyébként még a jótékonykodásra is rá lehet venni
valakit egy macival. A mackók kiváltotta érzelmekről és az optimális
medvekülalakról a Fatherly írt.
Mindegy mi az, csak puha legyen!
Fontos például, hogy egy
puha dologról legyen szó. Egy kutatás szerint nagyjából a
gyerekek (és felnőttek) harmada kötődik valamilyen élettelen
tárgyhoz, azonban a játékaikhoz ragaszkodó gyerkőcök 7 százaléka választ csak
olyan játékot, ami kemény anyagból készült. A kutatásban résztvevő, a
tárgyaikkal szorosabb barátságot kötő gyerekek 31 százaléka döntött úgy, hogy
egy plüssállat vagy valamilyen puha baba lesz a legjobb barátja.
A többiek is a ’puha’
kategórián belül maradtak ugyanakkor, amikor meghozták a nagy döntést.
Takarókat is sokan választottak ugyanis, a sima ruhadarabok és rongyok viszont
még a plüssállatoknál is népszerűbbnek bizonyultak: a „játékaikkal”
szerelembe eső gyerekek 38 százaléka választott ilyesmit kiskedvencnek.
A plüss evolúciója
Egy 2012-es kutatás
szerint a plüssmedvék amúgy a természetes kiválasztódáshoz hasonló folyamatok
segítségével érték el, hogy ilyen könnyen meghódítsák a gyerekek szívét.
Eleinte ugyanis kiállt az orruk és alacsony volt a homlokuk, ami jóval kevésbé
bizonyult vonzó kombinációnak, mint a manapság hódító mackók méretes homloka,
hatalmas orcái, tömpe orra és tömzsi kis végtagjai.
A medvém karjaiban
A mackóikat magukhoz
szorító békés és nyugodt gyerekek egy meglehetősen kegyetlen kutatás során is
jobban teljesítettek egyébként, mint azok, akiktől megvonták a medvézés
lehetőségét. A gonosz kis emberkísérletek során szándékosan megsértették
ugyanis a részvevők egy részét, méghozzá ehhez hasonló értékelésekkel: „az a
típusú ember vagy, aki később magára marad majd.” Ezután a negatív és pozitív
értékeléseket kapó résztvevőktől is megkérdezték a kutatók, részt vennének-e
később egy hasonló teszten, illetve adnának-e kölcsön a barátaiknak.
A negatív értékelésekkel elkedvetlenített gyerekek természetesen nem nagyon akartak visszatérni és fukarabbak is voltak a többieknél. Néhány elutasított résztvevő számára azonban lehetővé tették a kutatók, hogy megölelgethessenek egy plüssmedvét, mielőtt válaszolnának a kérdésekre. És láss csodát, a medve érintésétől felvillanyozódott elutasítottak máris szívesebben adakoztak volna és a jövőbeni kísérletezgetésre is sokkal nagyobb valószínűséggel mondtak igent.
Pótanya
Több kutatás is
megerősítette már emellett azt is, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel cipelik
magukkal mindenhová a plüssállataikat azok a gyerekek, akinek az anyukája
valamilyen oknál fogva kevesebb időt tud csak velük tölteni. Egy modern, szép
kerek fejjel megáldott maci társaságában sokkal inkább biztonságban érzik tehát
magukat a gyerekek, sőt, úgy tűnik egy plüssállat is képes lehet arra, hogy
rávegyen valakit a jótékonykodásra.
Nemcsak játék,
pszichológiai oka van, hogy a gyerek miért szereti a plüssmackókat. Minden
gyerek imádja őket, és ez nem véletlen. A játékmackó-szeretetnek mélyen lakozó
oka van.
Ebben rejlik a
pszichológiája
A kutatók több ötlettel
is előálltak, mi lehet a mackószeretet kulcsa. Az egyik, hogy a mackók arca
arányaiban éppen olyan, ami az ember agyát babusgatásra készteti, ám furcsa
módon a mackóölelgetés nem a játék megnyugtatására, hanem önnyugtatásra
szolgál. A mackók a pszichológusok szerint egyfajta szülői jelenlétet, szülői
közelséget pótló tárgyak is. 2014-ben egy kutatás, melyben 1122 hároméves
vett részt, megállapította, hogy akik egész napos bölcsisek voltak, így többet
voltak távol a szüleiktől, jobban ragaszkodtak a macikhoz, mint azok, akik csak
félnapos bölcsibe jártak.
A mackók puhasága ugyancsak a mackószeretet okaként említhető a pszichológia kutatói szerint. Egy 2006-os izraeli kutatás rámutatott, hogy mindössze a részt vevő gyerekek 7%-a ragaszkodott valamilyen kemény anyagú játékfigurához, a többiek mind valamilyen puhább tárgyat részesítettek előnyben. 31% plüssmackót vagy más puha figurát választott, 38% pedig puha takarót vagy bébikendőt.
Ahogyan azt egy
2010-es kutatás összegzése megfogalmazta, a játékmackó-ölelgetés béke
és nyugalom érzetét kelti. A gyerekek - és a felnőttek is - azokat az érzéseket
várják tőle, melyeket kora gyermekkorukban, babakorukban megéltek.
Pótolhatatlanok
Tudjuk, micsoda veszteség
egy gyerek számára, ha elhagyja a játékát, és sajnos a legtöbb esetben pont
olyan játékkal nem lehet pótolni az elveszett kedvencet. Annak az illata,
tapintása, legapróbb tulajdonságai egészében képezik a gyerek számára kedves
figurát, nem csupán a kinézete. A kedvenc mackó helyettesíthetetlen.
(Szerencsés esetben sikerülhet a fájdalmas sírást mégis megfékezni egy hasonló
játékkal, egy próbát megér - nemes hazugság, jó szándék.)
Egy 2008-as
kísérletben elhitették gyerekekkel, hogy létezik egy gép, ami le tudja
másolni a kedvenc játékaikat. A részt vevő gyerekek negyede azonnal
visszautasította, hogy a kedvencét lemásolják. Azok, akik hagyták magukat
rábeszélni, később többnyire megbánták a dolgot, és a saját, eredeti játékukat
akarták visszakapni.
Forrás: www.divany.hu,
www.femina.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése